MCC Press Kft. strana 5 z 9

Létezik kapcsolat aközött, hogy 1989-ben Magyarország lebontotta a szögesdrótkerítést az osztrák határon, s hogy 2002-ben hogyan tevékenykedtek a civil szervezetek Észak-Koreában?Greenhill kutatása, amelyet még a migrációs válság előtt folytatott,  úttörő módon kapcsolja össze a migrációkutatás területét a biztonsági tanulmányokéval. A szerző történelmi eseményeken keresztül vizsgálja, hogyan befolyásolható egy másik ország politikája a kikényszerített és felé irányított migráció révén. Elsőként Kuba, Haiti, Koszovó és Észak-Korea stratégiáját, illetve annak eredményességét elemezi, majd az 1951-es genfi menekültügyi egyezmény óta azonosított összes eset rövid leírásával világítja meg, hogy a szándékosan előidézett népességmozgás egy olyan eszköz, amelyet igazolhatóan nyomásgyakorlásra használtak az elemzett helyzetekben. Ennek a széles körben alkalmazott, ám jobbára fel nem ismert eljárásnak az első rendszerszerű és tárgyilagos vizsgálatát tarthatja kezében az olvasó, amely számos nemzetközi szakmai elismerésben részesült.

A sikeres számítógépes grafikus és egykori erotikusshow-szereplő, Oceane szeret utazni, de nem szívesen hagyja el a lakását. Mi több, ki sem teszi a lábát otthonról. Erre azonban nincs is igazán szüksége: Dél-London és a földkerekség fura, meghökkentő, szórakoztató vagy megbotránkoztató világa csak úgy árad be az otthonába a csodabogár látogatókon, az idegesítő lakótársakon, a képtelen postai küldeményeken vagy a folyton új meglepetésekkel szolgáló interneten keresztül. Bár hősnőnk gondosan ügyel hétköznapjai nyugalmára, egy nap mégis kizökkenti valami: levelet kap exbarátjától – aki tíz éve meghalt. A rejtély cselekvésre készteti, és felbérel egy volt zsoldos katonát, hogy eredjen a levél titkának nyomába egy világ végi településre. A felvágott nyelvű, kiábrándultságában is csillogó humorú Oceane mindeközben elmeséli élete megannyi csetlését-botlását, amelyek odáig vezettek, hogy végül lakása kiszámítható biztonságába húzódott vissza.  Akik már ismerik TIBOR FISCHER fanyar, szikrázóan szellemes stílusát, ebben a regényben sem fognak csalódni, akik pedig most találkoznak vele először, élvezettel olvassák majd a huszonegyedik század abszurd jelenségeinek humoros látleletét. 

„…az elénk tolakodó témákról írni olyan munka, amelyet elvégezni kötelességünk” – olvassuk Roger Scruton filozófus közírói hitvallását. Közel ötven év esszéiből, kritikáiból, véleménycikkeiből, valamint naplójegyzeteiből készült válogatást tart kezében az olvasó. A gyakran provokatív hangvételű írások témái széles skálán mozognak – a halfogyasztástól a feminizmusig, az állatjogoktól a libanoni keresztényekig és Noam Chomskytól Margaret Thatcherig –, ám egyenként és együtt is híven tükrözik a szerző kérlelhetetlen kiállását a hagyomány- és tekintélytisztelet, illetve a nemzeti szuverenitás mellett. A sok vitát szító írásokon átsüt a szerző – korunk felkapott ideológiával szembemenő – mély meggyőződése, hogy ezen értékek nélkülözhetetlenek a társadalmi biztonság és összetartozás megőrzéséhez. Ahogy saját publicisztikai ars poeticáját summázza: „Attól, hogy egy vélemény nem divatos, még lehet igaz.”

Az éghajlatváltozás manapság valóban „forró” téma, a sajtóból és különböző médiumokból ömlenek ránk a hőhullámokról, újabb melegrekordokról, természeti katasztrófákról szóló hírek. A nagyközönség többé-kevésbé tisztában van a hivatalos állásfoglalással: az emberi tevékenység fokozottan befolyásolja a Föld éghajlatát azáltal, hogy hatalmas mennyiségű üvegházhatású gázt enged a légkörbe. Steven E. Koonin több évtizedes tapasztalatát felhasználva naprakész információkkal és ideológiamentes szakértői véleménnyel árnyalja ezt a leegyszerűsítő képet. Olyan tényeket tár az olvasó elé, melyeket a médiából tájékozódó nagyközönség nem ismer, hiszen rendkívül kevesen olvassák a laikusok számára nehezen értelmezhető szakmai jelentéseket, kutatási dokumentumokat. A szerző tudományos alapossággal vizsgálja a valóságtartalmát annak a közhiedelemnek, mely szerint „az emberiség már tönkretette az éghajlatot”. Közérthető módon, tényekre alapozva bemutatja, hogy mennyiben is változott az éghajlat az idők során, mi határozza meg a Föld hőmérsékletét, mi a szén-dioxid-kibocsátás és a szén-dioxid- koncentráció közötti összefüggés, valamint következtetéseket von le a múltbéli hurrikántevékenységről, csapadékmennyiség- és tengerszintváltozásról rendelkezésre álló adatokból. A könyv zárógondolataiban megfogalmazza azokat a lépéseket, amelyekkel elérhetjük, hogy az éghajlattudomány úgy adjon át ismereteket a nem szakmabeliek számára, hogy abból ne hamis következtetések szülessenek, másrészt támpontokat ad ahhoz is, hogy felkészüljünk a várható klímaváltozásokra, legyenek azok természetes eredetűek vagy az emberi tevékenység következményei.

In his latest book, Balázs Orbán, the political director of the Hungarian Prime Minister, delves into the shifting dynamics of the present world order. He scrutinizes the risks associated with recent trends toward decoupling and bloc formation, and, as a solution, proposes a strategic masterstroke – the "Hussar Cut" for Hungary: the Hungarian strategy of connectivity. With this strategy Hungary aspires to be a key player in its region and, through extensive connections, to mitigate the effects of today’s geopolitical confrontations. For readers seeking a profound understanding of Hungarian politics alongside situational assessments and the reasoning behind pivotal decisions, Balázs Orbán's book is a must-read. Tucker Carlson (Political commentator) - "The Hungarian government cares foremost about Hungarians. If that shocks or offends you, you’re part of the problem and should have no power over other people. If on the other hand it sounds like exactly the sort of country you’d be grateful to live in, read this book." Ivan Krastev (Founding Board Member of the European Council on Foreign Relations) - "Anyone who wants to know how the current Hungarian leadership sees the place of its country in the world and anybody who is interested to grasp Budapest’s “hussar cut” strategy should read Balázs Orbán’s book." Sebastian Kurz (Former chancellor of the Republic of Austria) - "Hungary is assigned an ambitious role in world politics as a middle power maintaining extensive political relations and economic cooperation within and outside of its own natural geopolitical environment." Kevin D. Roberts (President of The Heritage Foundation) - "In The Hussar’s Cut, Balázs Orbán eloquently and thoroughly explains Hungary’s national and geopolitical strategy—as well as how the world, especially the West, may learn from its example." Jeffrey D. Sachs (Economist, University Professor at Columbia University, President of the UN Sustainable Development Solutions Network.) - "Balázs Orban’s message to Hungary and to the world is clear and correct: connect through trade and ideas; don’t build opposing blocs; take pride and guidance in ancient wisdom and culture; look both east and west; and above all, support peace! This meditation on “connectivity” will inspire readers, guide Hungary, and help the world to find the path to peace, cultural enrichment, and sustainable development."

Sir Roger Scruton, a közelmúlt legnagyobb hatású konzervatív brit filozófusa állítása szerint a dolgok objektív definíciói önmagukban nem elégségesek a megértéshez azok szubjektív, megtapasztalt átélése nélkül. Ez hasonlóan személyessé teszi a világot, mint amikor a hit szemüvegén keresztül szemléljük az életünket. A személyes fogalma erős és elválaszthatatlan szálakkal kapcsolódik a szakralitáshoz, amely ott van abban a világban, amelyben mi is létezünk. A képzőművészet, az irodalom és az emberiség feljegyzett történelme egyfajta vallási szükségletet tükröz: a szentség keresését. A transzcendens nem azonos azzal, amit a vallások tanítanak – tágabb fogalom ez, amely ott lehet a katartikus élményekben, a felemelő pillanatokban, a lenyűgöző példákban. Ezek mind arra mutatnak, hogy a létező világon túl is van egy másik dimenzió, az abszolútumok világa, amely felé törekszünk. A konzervatív filozófus végül leszögezi: a hit megélése szükségszerűen segít az elmúlással való szembenézésen, mert azt a világ lelkével való egyesülésként fogja fel. A hívő ember tisztában van azzal, hogy a létezése nem puszta tény, hanem ajándék. Ajándékot pedig – állítja Scruton – okkal kap az ember.

MCC Centre for Next Technological FuturesStudies on Innovation, Technologies and Regions, Volume 1As cyberpunk writer William Gibson famously said, “The future is already here—it’s just not evenly distributed.” This ironic statement is particularly relevant when we look at the map of innovation and entrepreneurial ecosystems in Europe, where we can easily see deep regional imbalances. But while the future of technology is nearly impossible to predict, it could be discovered by those companies—the startups whose basic working method is trial and error. In addition, the current deafening hype around artificial intelligence is also reigniting the debate about robots and their impact on our economy and society. And these are the main reasons this book is about startups and robots. The studies conducted at the Centre for Next Technological Futures, Mathias Corvinus Collegium, Budapest, raise questions such as: How does geographic proximity to venture capital affect startups at different stages of development? While startups in Europe are concentrated in a handful of large cities, what opportunities do smaller cities have that specialise in Industry 4.0? What factors influence the use of industrial robots in different European countries, and how does the story of industrial robots differ from the emerging new story of robots in the service sector? Incubators and accelerators can increase the chances of survival of startups, but are those institutions that only chase a quick return on investment really the most successful?  CONTRIBUTORS: Borbála Brosig, Zoltán Cséfalvay, Csaba Kristóf Johanyák, Viktor Lázár, Csikó Bálint Pálfai, Orsolya Székely, Zoltán Szombathy, Máté Ujvárosi

"Kevés kortársunkról mondható el, hogy tanúja volt szinte a teljes XX. századnak. Még kevesebbekről, hogy tevékenyen formálták is azt. E kevesek egyike a Nobel-békedíjas Henry Kissinger, az Egyesült Államok legnagyobb hatású nemzetbiztonsági főtanácsadója, Nixon és Ford elnökök külügyminisztere, majd számos későbbi elnök tanácsadója. Szavaira és iránymutatására - legutóbb az ukrajnai háború ügyében - mind a mai napig élénken figyel a nemzetközi közvélemény. Közelmúltban befejezett könyvében, amely magyarul a szerző 100. születésnapján jelenik meg, az államvezetésről értekezik hat kiemelkedő XX. századi vezető (Konrad Adenauer, Charles de Gaulle, Li Kuang-jao, Richard Nixon, Anvar Szádát és Margaret Thatcher) stratégiáját elemezve. Kissinger nem először veti papírra gondolatait a fenti vezetők némelyikéről, meglátásai mégis meglepően újszerűek. Vajon kié lehetett az alázat, kié az egyensúly, kié a kiválóság és kié az akaraterő stratégiája? És miért fontos, hogy jól válasszuk meg a stratégiánkat? "Bármely társadalom, függetlenül politikai berendezkedésétől, örökkön egyfajta átmeneti állapotban van az emlékezetét formáló múlt és a fejlődését meghatározó jövőkép között. Ezen az úton elengedhetetlen, hogy e társadalmat vezesse valaki, hiszen [...] vezetés nélkül az intézmények sodródnak, míg a nemzetek a jelentéktelenné válást, legrosszabb esetben pedig a katasztrófát kockáztatják." Henry Kissinger (1923-) könyvével induló sorozatunk, a Világrend a legfontosabb stratégiai kérdések és az azokra adható válaszok feltérképezésére vállalkozik, hogy elkerülhessük a XXI. század mindnyájunkat fenyegető katasztrófáit. A sorozat további köteteiben is jelentős szerzők változatos nézőpontokból megfogalmazott gondolatait olvashatjuk, amelyek útbaigazítanak minket a folyamatosan átalakuló világrendben. "

Amikor a Nyugaton a helyzet változatlan vagy a Búcsú a fegyverektől című regényeket olvassuk, átéljük a 20. század első világégésének az értelmetlenségét, de hogy miért következett be, és milyen hatást gyakorolt valójában a világunkra a nagy háború, arra nem kapunk magyarázatot. S talán azért sem hallunk annyit erről a traumáról, amennyit kellene, mert a második világháború borzalmas emléke elhomályosítja az elsőét. Holott e kollektív megrázkódtatás feloldásához mindenekelőtt azt kellene megértenünk, hogy az első világháború pontosan miért tört ki, tartott hosszú évekig, és végződött úgy, ahogyan. A történelem sorsdöntő korszakait történészek sokasága igyekszik összefoglalni és értelmezni, olyannyira, hogy kutatómunkájuk tetemes mennyiségű anyagát szinte kilátástalan akár csak áttekinteni is. Norman Stone első világháborúról szóló könyve azonban különleges helyet foglal el e művek között: lebilincselő stílusban és tömörséggel, bennfentes apró információkkal és az utókor objektív nézőpontjából ad képet az olvasónak a nagy háborúról. A skót szerző esszéjébe azoknak a gondolkodásmódoknak a bemutatása is belefér, amelyek a katonai és politikai stratégiák mögött húzódtak meg, és a korszakos döntéseket alakították. Ennek köszönhetően lehetővé teszi, hogy az első világháború eseményeinek alaposabb megismerése, megfejtése által napjaink történéseit is jobban megérthessük...

Amikor húsz évvel ezelőtt Marjane Satrapi nagy sikerű Persepolis képregénye, majd sokszorosan díjazott animációs filmje révén bepillantást nyerhettünk abba a kultúrsokkba, amely egy muszlim lányt ért, aki a nyolcvanas években a szabadabb élet reményében Európába menekült Iránból, még kevesen sejtették, hogy ez csupán az érem egyik oldala. Az azóta eltelt idő azonban bebizonyította, hogy a bevándorlók integrációja messze nem problémamentes, és nemcsak számukra teljesen idegen az a világ, amelybe belecsöppennek, hanem a többségi társadalom számára is hasonlóan távoliak azok a szokások, amelyeket magukkal hoznak. Ayaan Hirsi Ali, aki fiatal szomáliai muszlim nőként Hollandiába érkezve maga is megtapasztalta mindazt, amit a Persepolis Marjane-ja, ma már úgy látja, hogy a nyugati és az iszlám világ kulturálisan és értékrendjében sok tekintetben olyannyira nem összeegyeztethető, hogy Nyugat-Európa nagyvárosaiban párhuzamos társadalmak alakultak ki. Bizonyos negyedekben, kerületekben például a nők - sokszor saját jól felfogott érdekükben - eltűntek az utcákról és a közterekről, az állam pedig alig tesz valamit azért, hogy megvédje őket és azokat a jogokat, amelyeknek a nyugati kultúrában alapvetőknek kellene lenniük. A nőjogi aktivista szerző, aki 2019-ben a Mathias Corvinus Collegium meghívására hazánkban is tartott előadást a témában, több évnyi kutatómunkával feltárta az iszlám és a női jogok hanyatlása közötti összefüggés különböző aspektusait. Legújabb könyvében azokra a folyamatokra hívja fel a figyelmet, amelyek - gyakran a nyugati államok szemellenzős hozzáállásával tetézve - tovább mélyítik a szakadékot a befogadó társadalom és a bevándorló közösségek között.

David Ben-Gurion az Izraeli Állam első miniszterelnöke, Konrad Adenauer a Németországi Szövetségi Köztársaság első kancellárja. Életútjuk nem is lehetne különbözőbb, több évtizedes távlatból nézve mégis megdöbbentő hasonlóságokat mutat. Mindketten meglehetősen idős korukban kerültek a politikai hatalom csúcsára, mindketten kulcsfigurái lettek az új államiság létrejöttének, és mindketten úttörő munkát végeztek országukon belül és a diplomáciában egyaránt. Eközben nagyon közel kerültek egymáshoz, és barátokká váltak, bár személyesen csak kétszer találkoztak. A történész-politológus szerző párhuzamos történetekként meséli el a két kiemelkedő államférfi életét, beszámol a nem mindennapi barátságukról, részletesen bemutatja országaik történelmét, és végül felteszi a kérdést, hogy a ma embere hogyan tudja megóvni azt az értékes örökséget, amelyet ránk hagytak.

Seit das Deutsch-Ungarische Institut für Europäische Zusammenarbeit am Mathias Corvinus Collegium im Dezember 2020 in Budapest gegründet wurde, ist sein erklärtes Ziel, den Dialog und Austausch in den Beziehungen beider Länder auf allen Ebenen zu fördern. In den nunmehr drei Jahren seines Bestehens ist es dem Institut nicht nur gelungen, zahlreiche Vertreter des öffentlichen Lebens zusammenzubringen und vielfältige Veranstaltungen für ein breites Publikum zu realisieren. Es sammelte sich darüber hinaus eine Vielzahl verschiedenartiger Texte und Beiträge an, die sich um zentrale Fragestellungen des deutsch-ungarischen Verhältnisses in Vergangenheit, Gegenwart und Zukunft sowie um deren Einbettung in das gemeinsame Haus Europa drehen. Mit der Reihe „Beiträge zur deutsch-ungarischen Verständigung“ möchte das Institut eine regelmäßige Veröffentlichungsplattform schaffen, um diese bilateralen Fragen und Probleme einem interessierten deutschsprachigen Lesepublikum aus ungarischer Perspektive näherzubringen, relevante Gedanken und Sichtweisen zu präsentieren und die starken und traditionsreichen Brücken zwischen Deutschland und Ungarn weiterzubauen. Der erste Band der Reihe versammelt die Essay-Veröffentlichungen des Institutsdirektors Bence Bauer, die in den Jahren 2021 bis 2023 in verschiedenen deutschsprachigen Medien erschienen sind und Licht werfen auf eine große Bandbreite an Themen. Sie reichen von der ungarischen Geschichte über bestimmende Diskurse und Fragestellungen in den gegenseitigen Deutschland-Ungarn-Bildern bis hin zur Rolle Ungarns in Europa.   „Ungarn ist das Land der 10 Millionen Freiheitskämpfer.“ Dieser in Ungarn geläufige Ausspruch beschreibt eine Befindlichkeit der ungarischen Mentalität, die bereits einen aufschlussreichen Einblick in viele Konfliktfelder und manche Narrative über das Land der Magyaren geben mag.  Bence Bauer, Direktor des 2020 in Budapest gegründeten Deutsch-Ungarischen Instituts für Europäische Zusammenarbeit, vermittelt im ersten Band der „Beiträge zur deutsch-ungarischen Verständigung” Einsichten in prägende politische, historische und kulturelle Aspekte der deutsch-ungarischen Beziehungen in Form gesammelter Essays aus den ersten drei Jahren Budapester Institutsgeschichte. Wie lässt sich Ungarns eigenwilliger Freiheitsdrang erklären? Was hat es tatsächlich mit dem vielumstrittenen ungarischen Wahlrecht auf sich? Was kann Mitteleuropa zur europäischen Familie beitragen? Und wieso ziehen immer mehr Deutsche nach Ungarn? All diesen und weiteren Fragen widmet sich der vorliegende Band aus der Perspektive eines Autors, der sich als engagierter Vermittler ungarischer Positionen im nicht immer spannungsfreien deutsch-ungarischen Dialog versteht.

A második világháború a közelmúlt talán legismertebb történelmi epizódjainak egyike – ha máshonnan nem is, olvasmányaiból vagy filmélményeiből mindenki tud róla valamit. Az események láncolatának, az egyes szereplők motivációinak bonyolult szövedékét azonban csak kevesen látják át igazán, a különböző harcokat és a mögöttük meghúzódó döntéseket feldolgozó szakirodalom elképesztő gazdagsága pedig csak még jobban összezavarja a laikus olvasót. A neves skót történész, Norman Stone olvasmányos stílusban megírt szintézise ugyanakkor kompakt, jól követhető áttekintést ad a történésekről, a főbb szereplők indítékairól és törekvéseiről, így nagy haszonnal forgathatja bárki, aki szeretne többet megtudni a második világháborúnak az első világháborúban gyökerező okairól, a harcok lefolyásáról és a mindennapjainkat ma is meghatározó jelentőségéről. Nem hallgatja el a németek által elkövetett kegyetlen tetteket, de katonai sikereiket is elismeri, és a szövetséges hadviselők érdemei mellett megkérdőjelezhető lépéseiket sem rejti véka alá. Ha semmi egyebet nem is, ezt a könyvet mindenkinek érdemes lenne elolvasnia a 20. század korunknak is medret szabó legvéresebb hat évéről. NORMAN STONE (Glasgow, 1941. március 8. – Budapest, 2019. június 19.) skót történész és író. A cambridge-i Gonville and Caius College-ban szerzett történészdiplomát. 1962 és 1965 között Bécsben és Budapesten a közép-európai történelmet kutatta. Hazatérve a Gonville and Caius College-ban tanársegéd (1967), majd adjunktus (1973) lett. 1984-től az Oxfordi Egyetemen az újkori történelem profeszszora. Vezetett rovatot a The Sunday Timesban, rendszeresen publikált a Frankfurter Allgemeine Zeitung és a The Wall Street Journal hasábjain, valamint a BBC-nek is dolgozott. Margaret Thatcher munkáját beszédíróként és külpolitikai tanácsadóként segítette. Tucatnyi – többek között Oroszország, Törökország, Csehszlovákia és Magyarország történelmével foglalkozó – könyv szerzője, ezek közül máig a legnépszerűbbek az első, illetve a második világháború történetét feldolgozó kötetek.

David Ben-Gurion az Izraeli Állam első miniszterelnöke, Konrad Adenauer a Németországi Szövetségi Köztársaság első kancellárja. Életútjuk nem is lehetne különbözőbb, több évtizedes távlatból nézve mégis megdöbbentő hasonlóságokat mutat. Mindketten meglehetősen idős korukban kerültek a politikai hatalom csúcsára, mindketten kulcsfigurái lettek az új államiság létrejöttének, és mindketten úttörő munkát végeztek országukon belül és a diplomáciában egyaránt. Eközben nagyon közel kerültek egymáshoz, és barátokká váltak, bár személyesen csak kétszer találkoztak. A történész-politológus szerző párhuzamos történetekként meséli el a két kiemelkedő államférfi életét, beszámol a nem mindennapi barátságukról, részletesen bemutatja országaik történelmét, és végül felteszi a kérdést, hogy a ma embere hogyan tudja megóvni azt az értékes örökséget, amelyet ránk hagytak.

Jókor ?lenni jó helyen vagy rosszkor lenni rossz helyen – melyik vezet ahhoz, hogy az ember a történelem részese legyen? A 20. században sokan voltak, akik hirtelen ott találták magukat a forgatag közepén, holott nem tettek mást – és nem tettek kevesebbet –, mint kiálltak az elveik, a hitük, a meggyőződésük, az embertársaik vagy éppen a nemzetük mellett. Nem állt szándékukban történelmet írni, de a helyzet úgy kívánta, hogy cselekedjenek. Átok vagy áldás, ha olyan szerepet oszt ránk a sors, amelyet az utódok is számottevőnek tartanak majd? Egyáltalán a személy alakítja a történelmet, vagy a történelem alakítja a jellemet? A történész szerző ebből a perspektívából vizsgálja Orbán Viktor szerepét a visegrádi országok és Európa közelmúltjában, karakterét és indíttatásait pedig történelmünkből, annak fordulataiból, tanulságaiból és tradíciójából vezeti le. Thibaud Gibelin egészen messziről indít, végigtekint Közép-Európa és a magyarság történetén, hogy eljusson ahhoz a fiatalemberhez, aki 1989. június 16-án alig 26 évesen beszédet mond Nagy Imre és mártírtársai újratemetésén. De „Orbán Viktor nem csupán a megfelelő helyen volt a megfelelő időben” – állítja Gibelin, és kellő alapossággal bemutatja, miként következik a ma ismert kormányzati irány az akkor indult életútból. A francia szerző példaként állítja a Nyugat elé azt a karakán – az uniós bürokráciában megütközést keltő –, a nemzeti érdekeket és a hagyományos európai értékeket előtérbe helyező politikát, amely meglátása szerint Európa túlélésének záloga.

Miből ?fakad ez a nagy gazdasági csalódás az elmúlt évtizedben? Miközben soha nem látott technológiai újdonságok formálják mindennapjainkat, a nyugtalanító szimptómák itt élnek velünk: a gazdasági növekedés lassulása, éleződő társadalmi egyenlőtlenség, diszfunkcionális verseny, törékeny ellátási láncok és a hitelesség hiánya.A Haskel–Westlake szerzőpáros fenti kérdésre adott válaszai két tézisre épülnek. Az első, hogy az ezredforduló utáni évtized fejlett gazdaságaiban előtérbe kerültek a különböző tudást megtestesítő immateriális eszközök, a számítógépes programoktól a szabadalmakig, a kreatív tartalmaktól a márkák által hozzáadott értékig. Második tézisük, hogy azért torpant meg ez a forradalom, mert az immateriális javakra épülő gazdaságot még mindig a múlt századi, materiális gazdaságra (gépek, épületek, számítógépek, fizikai infrastruktúra stb.) szabott intézményekkel és szabályokkal próbáljuk építeni.A diagnózis mellől nem marad el a terápia sem: a szellemi tulajdonjogok szabályozásának újragondolása, a kutatás és az oktatás finanszírozásának átalakítása, „a győztes mindent visz” logikájára épülő verseny rugalmas szabályozása, a fiskális politika és a tőkepiacok immateriális beruházásokat segítő reformja és a kreativitás előtt álló szabályozási gátak lebontása.Ha Magyarország meg akarja nyerni a 21. századot, akkor minél hamarabb immateriális javakban gazdag országgá kell válnia. Haskel és Westlake könyve ehhez is ad recepteket.