MCC Press Kft. strana 5 z 9

MCC Centre for Next Technological FuturesStudies on Innovation, Technologies and Regions, Volume 1As cyberpunk writer William Gibson famously said, “The future is already here—it’s just not evenly distributed.” This ironic statement is particularly relevant when we look at the map of innovation and entrepreneurial ecosystems in Europe, where we can easily see deep regional imbalances. But while the future of technology is nearly impossible to predict, it could be discovered by those companies—the startups whose basic working method is trial and error. In addition, the current deafening hype around artificial intelligence is also reigniting the debate about robots and their impact on our economy and society. And these are the main reasons this book is about startups and robots. The studies conducted at the Centre for Next Technological Futures, Mathias Corvinus Collegium, Budapest, raise questions such as: How does geographic proximity to venture capital affect startups at different stages of development? While startups in Europe are concentrated in a handful of large cities, what opportunities do smaller cities have that specialise in Industry 4.0? What factors influence the use of industrial robots in different European countries, and how does the story of industrial robots differ from the emerging new story of robots in the service sector? Incubators and accelerators can increase the chances of survival of startups, but are those institutions that only chase a quick return on investment really the most successful?  CONTRIBUTORS: Borbála Brosig, Zoltán Cséfalvay, Csaba Kristóf Johanyák, Viktor Lázár, Csikó Bálint Pálfai, Orsolya Székely, Zoltán Szombathy, Máté Ujvárosi

A Z generáció tagjai a korábban soha nem látott sebességű technológiai és társadalmi változások, valamint a globális összeköttetések korszakának gyermekei. Ebben az állandó változásban azonban az okos gondolkodás és hatékony problémamegoldás ugyanolyan, ha nem fontosabb képesség, mint Szókratész idejében volt. A mesterséges intelligencia térnyerésével még nagyobb a jelentősége annak, hogy ki miként képes megérteni, elemezni és felhasználni az egyre bővülő információrengeteget. A több évtizedes egyetemi oktatói, tanácsadói és tréneri tapasztalattal rendelkező közgazdász szerző ebben az üdítően inspiráló könyvben a kritikai gondolkodás rejtelmeibe vezeti be az olvasót. A kötet saját élményekre építve ad gyakorlati tanácsokat és módszereket az okos gondolkodás fejlesztéséhez, a sikeres és felelős döntéshozatalhoz, miközben közérthető nyelven magyarázza el az elméleti hátteret is. A könyv tehát nem csupán absztrakt elméletek tárháza, gyakorlati feladatokkal is segít a tanultak azonnali alkalmazásában, számos érdekes és szellemes példát tárva az olvasó elé. Elsősorban középiskolás és egyetemista fiataloknak szól, de mindenki számára hasznos, aki fejleszteni akarja kritikai gondolkodását, és ezáltal szeretne jobb döntéseket hozni. 

Vajon ?mi köze lehet a kardfogú tigrisnek és Albert Einsteinnek a politikai kommunikációhoz? És vajon mit tesz az a politikus, aki a Nirvana-taktikát vagy a „döglött macska”-stratégiát alkalmazza?A politika és a média viszonya örökös kutya-macska barátság, amelyet tagadhatatlanul kölcsönös függés jellemez. Az újságíróknak szaftos alapanyagra, a politikusoknak hangsúlyos médiamegjelenésre van szükségük. Vannak politikusok, akik képesek elérni, hogy a média a kottájukból játsszon, míg mások – bár tisztában vannak azzal, hogy a sajtó a negyedik hatalmi ág – képtelenek kezükben tartani a gyeplőt.Gerald Fleischmann, aki hosszú éveket töltött vezető osztrák politikusok mellett sajtókapcsolati tanácsadóként, számba vesz minden valamirevaló technikát, taktikát és stratégiát, amelyet politikusok használnak a nyilvánosságban. Könyvében a kulisszák mögé néz, és szórakoztató módon, színes anekdotákkal, tanulságos, olykor megrázó esetekkel, olvasóinak számtalan ahaélményt kínálva mutatja be a politikai média világát.

Az utóbbi években egyre többet hallani arról, hogy az Egyesült Államokban mind hevesebbé válik a társadalmat szélsőségesen megosztó kultúrharc. E csatározások mindinkább kitörnek a politika által uralt szférákból, és olyan területeken is pusztítanak, ahol egyébként semmi keresnivalójuk nem lenne: a folyamat alól már az alsó- és középfokú oktatás tantermei sem képeznek kivételt. Az amerikai oktatási szakember művében ezt a jelenséget szándékozik olvasói elé tárni, felhívva a figyelmüket arra, hogy az iskolákban sokszor a szülők tudta és beleegyezése nélkül, a hagyományos tudásanyag és készségek tanításának kárára folyik az a fajta indoktrinációs munka, melynek keretében a tanárok a gyerekeket igyekeznek baloldali eszmékkel traktálni, illetve politikai célok szolgálatába állítani. Azok pedig, akik mindezzel nem értenek egyet, vagy más véleményen vannak, inkább nem adnak hangot a fenntartásaiknak, mivel tartanak a következményektől: a rossz jegyektől, a megaláztatástól és tanulmányi előmenetelük ellehetetlenülésétől. A szólásszabadságot már a kezdetektől alkotmányosan védelmező Egyesült Államokban azonban mindennek nem kellene szükségszerűen így történnie, tartja a szerző, aki szerint számos lehetőség lenne az egyetemekből az oktatás mind alacsonyabb szintjeire leszivárgó baloldali-marxista ihletettségű eszmék közoktatásból történő visszaszorítására. A könyvben ő maga is többféle megoldási javaslatot tesz mindazoknak, akik úgy érzik, gyermekeiknek nem ilyen oktatást szánnának, és kétségeik vannak afelől, hogy a jelenlegi úton járva tényleg rátermett, önálló gondolkodásra képes, magukért felelősséget vállalni tudó és jól képzett állampolgárok válnak-e belőlük. 

This book is the outcome of two years of work for the Learning from Asia project, run by the Learning Institute of the Mathias Corvinus Collegium (MCC) in cooperation with several well-established international educational researchers and Asian doctoral students studying in Hungary. The chapters of the book are modified versions of papers   presented by their authors at the Learning from Asia in Education conference held at MCC’s Budapest Center in Autumn 2023. Within the pages of this book, you will discover novel practices and innovative approaches, shedding light on how the West can learn from the East in education in the 21st century.The volume is organized into three parts, as follows: a framework, written by the leaders of the Learning from Asia project, conceptualizing its purpose and background; nine expert studies by invited academics, outstanding international experts who share their ideas about Asia–Europe learning; and eight chapters contributed by Asian doctoral students studying in Hungary, who present their research findings using the ‘Asia as method’ approach. The book concludes with an epilogue, reflecting on the whole book and the conception of the Learning from Asia project. Authors: János Setényi, Gábor Halász, János Gordon Győri, Yun You, Katherine Forestier, Chang Da Wan, Que Anh Dang, Yan Liu, Lucia Chauvet, Wei Zhang, Mark Bray, Byambasuren Nyamkhuu, Adrian Estrela Pereira, Sounantha Phavadee, Attila Czabaji Horváth, Thiri Pyae Kyaw, Moldir Pocstar, Pu Yu, Yang Yang, Anisa Trisha Oroc Pabingwit, Mária Hercz, Yingjie Xu, Diya Peng, Marhadi Marhadi, Cifebrima Suyastri, Aisi Li 

With the Rescuing Our Inalienable Rights conference book, Lénárd Sándor invites the readers on a true intellectual journey that aims to explore the historical importance of the Universal Declaration of Human Rights (UDHR). On the occasion of the 75th anniversary of this landmark document, the Mathias Corvinus Collegium, in collaboration with the Barna Horváth Law and Liberty Circle, organized an international conference to commemorate this remarkable achievement. The book contains the views and insights of renowned law professors, political philosophers, and judges from various constitutional and international courts from every legal culture and from every corner of the world. It also reflects a “rescue mission” since the widely shared consensus regarding the UDHR has grown weaker over the past decades. As the biblical story of the Tower of Babel showed, the idea of human rights has its dangers. The increasing belief in the omnipotence of human rights will lead astray instead of providing safeguards and solid guidance. The unique contributions of the authors help the reader comprehend the current debates and controversies around human rights, as well as provide guidance on the consensus around the UDHR. 

Az amerikai társadalomra máig hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, hogy abban – bár tagjai kemény versenyre vannak kényszerítve – ki-ki érdemei szerint juthat előre, s a társadalmi mobilitásnak nincsenek korlátai. A neves amerikai filozófus, Michael J. Sandel könyve viszont jelentősen árnyalja ezt a képet. Érvelése szerint noha Amerika krédóját a meritokráciára adja, valójában az ország elitje folyamatosan újratermeli magát, s emiatt egyre inkább lezárulnak a társadalmi felemelkedés csatornái. A folyamat az elit tagjaiban gőgöt, a leszakadókban viszont dühöt és elkeseredést szül, s így a társadalom szövetét megbontva a populizmus napjainkban megfigyelhető előretörésének melegágyává válik. A jelenség mélyen meghúzódó okait és eszmetörténeti gyökereit is feltáró Sandel éppen ezért arra buzdít, hogy értékeljük újra a sikerhez és a kudarchoz fűződő viszonyunkat, mert csak így tudjuk elejét venni a világunkra leselkedő katasztrófának. Ehhez azonban szolidaritásra és alázatra van szükségünk, hogy belássuk: sikereinkben és kudarcainkban sokkal kisebb szerepe van tehetségünknek és egyéni teljesítményünknek, mint a tőlünk független szerencsés körülményeknek, munkánk értéke pedig nem mindig esik egybe az érte kapott fizetséggel. Csakis ezen igazságok közös felismerése révén érhető el az a végső cél, hogy a társadalom minden tagja méltó és tisztes életet élhessen. 

A Marx és Engels által papírra vetett kommunista eszme vitathatatlanul az elmúlt évszázad egyik legnagyobb hatású politikai ideológiája volt. E több évtizednyi kutatást összegző művében a szerző arra tesz kísérletet, hogy feltárja, miként fejlődött a kommunizmus gondolata időben és térben a kezdetektől egészen a 20. század utolsó évtizedéig, a Szovjetunió felbomlásáig. Ennek érdekében áttekinti, hogy az egyes, sajátos háttérrel rendelkező kommunista, illetve szocialista országok vezetői miként ültették át a gyakorlatba a kommunista ideológusok elképzeléseit, hogy aztán azokra támaszkodva megkaparintsák, majd maguknál tartsák országuk irányítását, s igazolhassák későbbi irracionális döntéseiket és embertelen tetteiket. A Foreign Affairs című folyóirat által 2018-ban az év legjobb könyvének választott mű nélkülözhetetlen olvasmány bárki számára, aki szeretné jobban megérteni a kommunista ideológia nemzetközi történetét, az eszme vonzerejének sokáig kikezdhetetlen tartósságát, illetve a kommunista pártok hirtelen felbomlása és eltűnése mögött meghúzódó okokat. A Princeton University Pressnél a kommunista hatalomátvétel centenáriuma alkalmából megjelent kötet számos ismerős információ mellett rengeteg új megállapítást is tartalmaz a magyar olvasó számára, melyek legfőbb jelentősége, hogy segítenek megérteni, miként látja az amerikai politikatudomány mindazt, amiben mi, közép-európaiak 1945 és 1990 között éltünk.

"Kevés kortársunkról mondható el, hogy tanúja volt szinte a teljes XX. századnak. Még kevesebbekről, hogy tevékenyen formálták is azt. E kevesek egyike a Nobel-békedíjas Henry Kissinger, az Egyesült Államok legnagyobb hatású nemzetbiztonsági főtanácsadója, Nixon és Ford elnökök külügyminisztere, majd számos későbbi elnök tanácsadója. Szavaira és iránymutatására - legutóbb az ukrajnai háború ügyében - mind a mai napig élénken figyel a nemzetközi közvélemény. Közelmúltban befejezett könyvében, amely magyarul a szerző 100. születésnapján jelenik meg, az államvezetésről értekezik hat kiemelkedő XX. századi vezető (Konrad Adenauer, Charles de Gaulle, Li Kuang-jao, Richard Nixon, Anvar Szádát és Margaret Thatcher) stratégiáját elemezve. Kissinger nem először veti papírra gondolatait a fenti vezetők némelyikéről, meglátásai mégis meglepően újszerűek. Vajon kié lehetett az alázat, kié az egyensúly, kié a kiválóság és kié az akaraterő stratégiája? És miért fontos, hogy jól válasszuk meg a stratégiánkat? "Bármely társadalom, függetlenül politikai berendezkedésétől, örökkön egyfajta átmeneti állapotban van az emlékezetét formáló múlt és a fejlődését meghatározó jövőkép között. Ezen az úton elengedhetetlen, hogy e társadalmat vezesse valaki, hiszen [...] vezetés nélkül az intézmények sodródnak, míg a nemzetek a jelentéktelenné válást, legrosszabb esetben pedig a katasztrófát kockáztatják." Henry Kissinger (1923-) könyvével induló sorozatunk, a Világrend a legfontosabb stratégiai kérdések és az azokra adható válaszok feltérképezésére vállalkozik, hogy elkerülhessük a XXI. század mindnyájunkat fenyegető katasztrófáit. A sorozat további köteteiben is jelentős szerzők változatos nézőpontokból megfogalmazott gondolatait olvashatjuk, amelyek útbaigazítanak minket a folyamatosan átalakuló világrendben. "

Amikor a Nyugaton a helyzet változatlan vagy a Búcsú a fegyverektől című regényeket olvassuk, átéljük a 20. század első világégésének az értelmetlenségét, de hogy miért következett be, és milyen hatást gyakorolt valójában a világunkra a nagy háború, arra nem kapunk magyarázatot. S talán azért sem hallunk annyit erről a traumáról, amennyit kellene, mert a második világháború borzalmas emléke elhomályosítja az elsőét. Holott e kollektív megrázkódtatás feloldásához mindenekelőtt azt kellene megértenünk, hogy az első világháború pontosan miért tört ki, tartott hosszú évekig, és végződött úgy, ahogyan. A történelem sorsdöntő korszakait történészek sokasága igyekszik összefoglalni és értelmezni, olyannyira, hogy kutatómunkájuk tetemes mennyiségű anyagát szinte kilátástalan akár csak áttekinteni is. Norman Stone első világháborúról szóló könyve azonban különleges helyet foglal el e művek között: lebilincselő stílusban és tömörséggel, bennfentes apró információkkal és az utókor objektív nézőpontjából ad képet az olvasónak a nagy háborúról. A skót szerző esszéjébe azoknak a gondolkodásmódoknak a bemutatása is belefér, amelyek a katonai és politikai stratégiák mögött húzódtak meg, és a korszakos döntéseket alakították. Ennek köszönhetően lehetővé teszi, hogy az első világháború eseményeinek alaposabb megismerése, megfejtése által napjaink történéseit is jobban megérthessük...

Amikor húsz évvel ezelőtt Marjane Satrapi nagy sikerű Persepolis képregénye, majd sokszorosan díjazott animációs filmje révén bepillantást nyerhettünk abba a kultúrsokkba, amely egy muszlim lányt ért, aki a nyolcvanas években a szabadabb élet reményében Európába menekült Iránból, még kevesen sejtették, hogy ez csupán az érem egyik oldala. Az azóta eltelt idő azonban bebizonyította, hogy a bevándorlók integrációja messze nem problémamentes, és nemcsak számukra teljesen idegen az a világ, amelybe belecsöppennek, hanem a többségi társadalom számára is hasonlóan távoliak azok a szokások, amelyeket magukkal hoznak. Ayaan Hirsi Ali, aki fiatal szomáliai muszlim nőként Hollandiába érkezve maga is megtapasztalta mindazt, amit a Persepolis Marjane-ja, ma már úgy látja, hogy a nyugati és az iszlám világ kulturálisan és értékrendjében sok tekintetben olyannyira nem összeegyeztethető, hogy Nyugat-Európa nagyvárosaiban párhuzamos társadalmak alakultak ki. Bizonyos negyedekben, kerületekben például a nők - sokszor saját jól felfogott érdekükben - eltűntek az utcákról és a közterekről, az állam pedig alig tesz valamit azért, hogy megvédje őket és azokat a jogokat, amelyeknek a nyugati kultúrában alapvetőknek kellene lenniük. A nőjogi aktivista szerző, aki 2019-ben a Mathias Corvinus Collegium meghívására hazánkban is tartott előadást a témában, több évnyi kutatómunkával feltárta az iszlám és a női jogok hanyatlása közötti összefüggés különböző aspektusait. Legújabb könyvében azokra a folyamatokra hívja fel a figyelmet, amelyek - gyakran a nyugati államok szemellenzős hozzáállásával tetézve - tovább mélyítik a szakadékot a befogadó társadalom és a bevándorló közösségek között.

David Ben-Gurion az Izraeli Állam első miniszterelnöke, Konrad Adenauer a Németországi Szövetségi Köztársaság első kancellárja. Életútjuk nem is lehetne különbözőbb, több évtizedes távlatból nézve mégis megdöbbentő hasonlóságokat mutat. Mindketten meglehetősen idős korukban kerültek a politikai hatalom csúcsára, mindketten kulcsfigurái lettek az új államiság létrejöttének, és mindketten úttörő munkát végeztek országukon belül és a diplomáciában egyaránt. Eközben nagyon közel kerültek egymáshoz, és barátokká váltak, bár személyesen csak kétszer találkoztak. A történész-politológus szerző párhuzamos történetekként meséli el a két kiemelkedő államférfi életét, beszámol a nem mindennapi barátságukról, részletesen bemutatja országaik történelmét, és végül felteszi a kérdést, hogy a ma embere hogyan tudja megóvni azt az értékes örökséget, amelyet ránk hagytak.

A második világháború a közelmúlt talán legismertebb történelmi epizódjainak egyike - ha máshonnan nem is, olvasmányaiból vagy filmélményeiből mindenki tud róla valamit. Az események láncolatának, az egyes szereplők motivációinak bonyolult szövedékét azonban csak kevesen látják át igazán, a különböző harcokat és a mögöttük meghúzódó döntéseket feldolgozó szakirodalom elképesztő gazdagsága pedig csak még jobban összezavarja a laikus olvasót. A neves skót történész, Norman Stone olvasmányos stílusban megírt szintézise ugyanakkor kompakt, jól követhető áttekintést ad a történésekről, a főbb szereplők indítékairól és törekvéseiről, így nagy haszonnal forgathatja bárki, aki szeretne többet megtudni a második világháborúnak az első világháborúban gyökerező okairól, a harcok lefolyásáról és a mindennapjainkat ma is meghatározó jelentőségéről. Nem hallgatja el a németek által elkövetett kegyetlen tetteket, de katonai sikereiket is elismeri, és a szövetséges hadviselők érdemei mellett megkérdőjelezhető lépéseiket sem rejti véka alá. Ha semmi egyebet nem is, ezt a könyvet mindenkinek érdemes lenne elolvasnia a 20. század korunknak is medret szabó legvéresebb hat évéről.

Jókor ?lenni jó helyen vagy rosszkor lenni rossz helyen – melyik vezet ahhoz, hogy az ember a történelem részese legyen? A 20. században sokan voltak, akik hirtelen ott találták magukat a forgatag közepén, holott nem tettek mást – és nem tettek kevesebbet –, mint kiálltak az elveik, a hitük, a meggyőződésük, az embertársaik vagy éppen a nemzetük mellett. Nem állt szándékukban történelmet írni, de a helyzet úgy kívánta, hogy cselekedjenek. Átok vagy áldás, ha olyan szerepet oszt ránk a sors, amelyet az utódok is számottevőnek tartanak majd? Egyáltalán a személy alakítja a történelmet, vagy a történelem alakítja a jellemet? A történész szerző ebből a perspektívából vizsgálja Orbán Viktor szerepét a visegrádi országok és Európa közelmúltjában, karakterét és indíttatásait pedig történelmünkből, annak fordulataiból, tanulságaiból és tradíciójából vezeti le. Thibaud Gibelin egészen messziről indít, végigtekint Közép-Európa és a magyarság történetén, hogy eljusson ahhoz a fiatalemberhez, aki 1989. június 16-án alig 26 évesen beszédet mond Nagy Imre és mártírtársai újratemetésén. De „Orbán Viktor nem csupán a megfelelő helyen volt a megfelelő időben” – állítja Gibelin, és kellő alapossággal bemutatja, miként következik a ma ismert kormányzati irány az akkor indult életútból. A francia szerző példaként állítja a Nyugat elé azt a karakán – az uniós bürokráciában megütközést keltő –, a nemzeti érdekeket és a hagyományos európai értékeket előtérbe helyező politikát, amely meglátása szerint Európa túlélésének záloga.

Miből ?fakad ez a nagy gazdasági csalódás az elmúlt évtizedben? Miközben soha nem látott technológiai újdonságok formálják mindennapjainkat, a nyugtalanító szimptómák itt élnek velünk: a gazdasági növekedés lassulása, éleződő társadalmi egyenlőtlenség, diszfunkcionális verseny, törékeny ellátási láncok és a hitelesség hiánya.A Haskel–Westlake szerzőpáros fenti kérdésre adott válaszai két tézisre épülnek. Az első, hogy az ezredforduló utáni évtized fejlett gazdaságaiban előtérbe kerültek a különböző tudást megtestesítő immateriális eszközök, a számítógépes programoktól a szabadalmakig, a kreatív tartalmaktól a márkák által hozzáadott értékig. Második tézisük, hogy azért torpant meg ez a forradalom, mert az immateriális javakra épülő gazdaságot még mindig a múlt századi, materiális gazdaságra (gépek, épületek, számítógépek, fizikai infrastruktúra stb.) szabott intézményekkel és szabályokkal próbáljuk építeni.A diagnózis mellől nem marad el a terápia sem: a szellemi tulajdonjogok szabályozásának újragondolása, a kutatás és az oktatás finanszírozásának átalakítása, „a győztes mindent visz” logikájára épülő verseny rugalmas szabályozása, a fiskális politika és a tőkepiacok immateriális beruházásokat segítő reformja és a kreativitás előtt álló szabályozási gátak lebontása.Ha Magyarország meg akarja nyerni a 21. századot, akkor minél hamarabb immateriális javakban gazdag országgá kell válnia. Haskel és Westlake könyve ehhez is ad recepteket.

„Az ember néha belép egy kapun, és nem is sejti, hogy mindent maga mögött hagy; kifelé már csak egy új világba vezet az út” – írja könyve elején a hazánkban élő neves újságíró, Boris Kálnoky. Pontosan így történt ez az ő esetében is, mikor a rendszerváltás idején ellátogatott családja régi erdélyi birtokára, és ezzel élete új fordulatot vett. A kőröspataki gyökerű nemesi família, a Kálnokyak históriája végigkíséri a letűnt századok erdélyi, illetve osztrák–magyar történelmét. Ha a család tagjai nem tartoztak is mindig az események fő formálói közé, katonaként, politikusként többnyire ott voltak hazánk múltjának főbb fordulópontjainál, háborúinál. A forgatagos 20. század azonban sok más honfitársunkéhoz hasonlóan ezt a családot is szétzilálta, s tagjait arra kényszerítette, hogy életüket gyökereiktől távol folytassák. Múltjuk azonban búvópatakként tovább kísérte őket, erdélyi látogatásakor pedig maga a szerző is rácsodálkozott ősei gazdag örökségére. Ezért döntött úgy: a múltnak kútjába leereszkedve fölfedezi családja sokfelé ágazó történetét, hogy ezáltal jobban megérthesse magát, saját útját, génjeiben tovább élő örökségét is. Szellemi felfedezőútjából született e lebilincselő történet, mely egyszerre szól a hazakeresésről, a viharos közép-európai történelemben helytállni próbáló férfiakról és a hajdanvolt idők utáni nosztalgikus vágyódásról.   BORIS KÁLNOKY egy székely apa és egy sziléziai német anya gyermekeként 1961-ben Németországban látta meg a napvilágot. Gyermekkorát négy különböző országban töltötte, végül 1986-ban Hamburgban elvégezte a politológia szakot, és csatlakozott a Die Welt szerkesztőségéhez. 1989-ben, a rendszerváltozás idején kezdett Közép-Kelet-Európáról cikkezni, majd 1993-ban Budapestre jött, és előbb szabadúszóként, utána pedig korábbi lapja helyi munkatársaként dolgozott tovább. 2004-től törökországi és közel-keleti tudósítóként folytatta karrierjét, ám 2013-ban visszatért Magyarországra. 2015-től újra szabadúszó, több német nyelvű orgánum számára tudósít a helyi eseményekről. Oktatóként ő vezeti a Mathias Corvinus Collegium médiaiskoláját.