MCC Press Kft. strana 2 z 9

A Németországi Szövetségi Köztársaság története évtizedeken keresztül sikersztorinak számított, ám az utóbbi időben többen felteszik a kérdést: valóban az volt? Dominik Geppert a kezdetektől napjainkig vizsgálja az NSZK, majd az újraegyesített Németország történetét. Végigköveti az utat a hidegháború alatti frontállamtól az Európa közepén álló mai hatalomig, kiemelt figyelmet fordítva az ország nemzeti és társadalmi identitásának kérdésére, amely az újraegyesítés óta egyre fontosabbá válik. Bár időrendben halad, a fejezetek sorrendje kevésbé az egyes kancellárok hivatali idejéhez, mint inkább a nagyobb léptékű gazdasági folyamatokhoz, a pártpalettán bekövetkező eltolódásokhoz és a nemzetközi politikai kontextushoz igazodik. A történész szerző tömör összefoglalója hasznos olvasmány lehet mindazoknak, akik kompakt módon szeretnének átfogó képet kapni a német történelem 1945 és 2021 közötti időszakáról. 

"A Németországi Szövetségi Köztársaság története évtizedeken keresztül sikersztorinak számított, ám az utóbbi időben többen felteszik a kérdést: valóban az volt? Dominik Geppert a kezdetektől napjainkig vizsgálja az NSZK, majd az újraegyesített Németország történetét. Végigköveti az utat a hidegháború alatti frontállamtól az Európa közepén álló mai hatalomig, kiemelt figyelmet fordítva az ország nemzeti és társadalmi identitásának kérdésére, amely az újraegyesítés óta egyre fontosabbá válik. Bár időrendben halad, a fejezetek sorrendje kevésbé az egyes kancellárok hivatali idejéhez, mint inkább a nagyobb léptékű gazdasági folyamatokhoz, a pártpalettán bekövetkező eltolódásokhoz és a nemzetközi politikai kontextushoz igazodik. A történész szerző tömör összefoglalója hasznos olvasmány lehet mindazoknak, akik kompakt módon szeretnének átfogó képet kapni a német történelem 1945 és 2021 közötti időszakáról. "

„Mivel időn, téren és léptéken átívelő mintákat keresek, úgy éreztem, hogy nem kell visszafognom magam, ha az összehasonlítás, sőt akár az eszmecsere a cél: épp ezért beszélget időnként Szent Ágoston és Machiavelli, akárcsak Clausewitz és Tolsztoj. De vajon ki az a legnagyobb képzelőerővel megáldott ember, akit a leghasznosabbnak találtam? Többek közt Vergiliust, Shakespeare-t és F. Scott Fitzgeraldot említeném itt. Végül gyakran visszatértem Sir Isaiah Berlin gondolataihoz is.”  John Lewis Gaddis korunk egyik legnevesebb amerikai történésze, elsődleges kutatási területe a hidegháború, de az amerikai történelem további csomópontjait és a világtörténelem nagy fordulópontjait is vizsgálja. A Pulitzer-díjas szerző ezúttal a Yale Egyetemen tartott nagystratégia-kurzusának több évtized alatt kikristályosodott tudását foglalja kötetbe. A történelmi példákból megismerjük, milyen nagystratégiában bízott Themisztoklész vagy Szun-ce az ókorban, Szent Ágoston a barbárokkal szemben, hogyan tette Erzsébet királynő tengeri néppé az angolt, mi volt Abraham Lincoln vagy Napóleon stratégiája, és hogyan zajlott le egyfajta békés hatalomátadás Nagy-Britannia és az Egyesült Államok között a huszadik század elején. A kirajzolódó örök érvényű mintázatok napjainkban is hasznos tanulságokkal szolgálnak. A kötet, amelyet az olvasó a kezében tart, igazi mesterkurzus a stratégiai gondolkodásról. 

Emberi – magától értetődően pozitívnak értékeljük ezt a jelzőt. Justin Gregg viszont az állatvilágból hozott példákon keresztül tükröt tart fajunknak: valóban olyan kivételes minőség az emberi? Valóban egyedülálló az elménk, vagy csupán egy evolúciós változata annak az intelligenciának, ami az állatvilágban is jelen van? A szerző a legfrissebb etológiai és pszichológiai kutatásokra támaszkodva mutatja be, hogyan tanulnak, oldanak meg problémákat, kommunikálnak, sőt éreznek az állatok – a főemlősöktől a varjakon át az elefántokig –, mindezzel új nézőpontokat nyújtva emberi mivoltunk megértéséhez is. Gregg humoros és mélyen humánus felfogásában létkérdések kerülnek etológiai megvilágításba Nietzsche gondolatainak megidézésével. A könyvet elolvasva a járdán araszoló csigákra sem tudunk ugyanúgy tekinteni ezután.Justin Gregg vezető kutató a Dolphin Communication Projectben, emellett a St. Francis Xavier Egyetem tanára, ahol az állatok viselkedéséről és kognitív képességeiről tart előadásokat. Vermontból származik, doktori fokozatát a dublini Trinity College-ban szerezte. Japánban és a Bahama-szigeteken tanulmányozta a vadon élő delfinek echolokációs képességeit. Jelenleg Új-Skóciában él, ahol az írás mellett az otthona közelében élő varjak lelkivilágáról elmélkedik.

Nem elég elismert tudóssá válni, progresszív nézeteket is kell hangoztatni ahhoz, hogy valaki a tudomány világában érvényesülni tudjon. A szomorú tapasztalat legalábbis egyre inkább ezt mutatja. Ha ugyanis egy kutató olyan tudományos eredményre jut, amely nem szolgálja a kortárs társadalomtudomány progresszív politikai céljait, az intézményrendszer kiveti magából. A progresszív álláspont a nyugati világban mára szinte alapkövetelmény a tudományos előmenetelhez. Hiába esik át egy tanulmány az előírt minőségbiztosítási folyamaton, ha a szerzője nem képviseli az aktuális haladó álláspontot, megpróbálják művét áltudományosnak beállítani. A szerző körül ilyenkor hamar elfogy a levegő, és vagy önként távozik, vagy sok esetben felmondanak neki, ha pedig konzervatív beállítottságú intézetben dolgozik, a munkahelyéül szolgáló tudományos műhelyt áltudományos intézménynek titulálják. A kötetben olyan esettanulmányok – azaz konkrét tudósok személyes történetei – szerepelnek, amelyek bemutatják, miként szorítják ki a progresszívek a tudományból a konzervatív – vagy akár csak régimódi liberális, esetleg ortodox baloldali – tudósokat a szélsőbaloldali woke-ideológia és nyomában az eltörléskultúra kívánságára. A mintázat egyértelmű, így a következtetés sem marad el: nem elszigetelt esetekről, hanem rendszerszintű problémáról van szó. 

Mit der Reihe „Beiträge zur deutsch-ungarischen Verständigung“ hat das Institut 2023 eine regelmäßige Veröffentlichungsplattform eröffnet, um bilaterale Fragen und Probleme einem interessierten deutschsprachigen Lesepublikum näherzubringen. Der dritte Band der Reihe versammelt ausgewählte Fachbeiträge der Gastwissenschaftler, die das Institut in den letzten Jahren besucht haben. Das Themenspektrum umfasst weltpolitische Verwerfungen, gesellschaftspolitische Umwälzungen sowie ideengeschichtliche Schlüsselmomente in Vergangenheit und Gegenwart des europäischen Kontinents, in dessen Konnektivität die deutsch-ungarischen Beziehungen eingebunden sind.Seit über 1025 Jahren ist Ungarn Teil der europäischen Staatengemeinschaft und verbindet als Brückennation nicht nur geographisch Ost und West. Heutzutage findet sich Ungarn in einer zunehmend verflochtenen Welt wieder, die gleichzeitig geopolitisch so unsicher scheint wie vielleicht seit dem Ende des Zweiten Weltkriegs nicht mehr und von gewaltigen gesellschaftlichen Umwälzungen geprägt wird.Auch das Deutsch-Ungarische Institut für Europäische Zusammenarbeit am Mathias Corvinus Collegium in Budapest begreift sich seit seiner Gründung im Jahr 2020 als Bindeglied zwischen Ungarn und der deutschsprachigen Welt im Herzen eines vereinten Europas. In dieser Funktion lud das Institut seit seinem Bestehen zahlreiche Vortragsgäste und Gastwissenschaftler nach Budapest ein, die ihre wissenschaftliche Expertise und ihre Forschungsthemen mit dem ungarischen Publikum teilten.Die neun Beiträge des hier vorgelegten dritten Bandes der 2023 eröffneten Reihe „Beiträge zur deutsch-ungarischen Verständigung“ dienen dazu, diese Arbeit zu beleuchten. Die versammelten Gastwissenschaftler des Instituts widmen sich darin weltpolitischen, gesellschaftspolitischen und ideengeschichtlichen Fragestellungen, die das Fundament unseres europäischen Zusammenlebens berühren und sich von der Vergangenheit bis in die Gegenwart spannen. Damit dokumentiert der Band zugleich die Bandbreite der Gäste des Deutsch-Ungarischen Instituts für Europäische Zusammenarbeit aus fünf Jahren Institutsgeschichte.Autoren: Christian HILLGRUBER, Sandra KOSTNER, Hans-Christof KRAUS, Frank-Lothar KROLL, Michael KÜHNLEIN, Rainer LISOWSKI, Reinhard MEHRING, Michael SOMMER, Heinz THEISEN

„A »teremtő rombolás« kifejezés jól érzékelteti a kapitalizmus lényegét alkotó ellentmondást: a teremtés innovációt, növekedést és jólétet hoz, míg az általa megkövetelt rombolás ellenállást és stagnálást szül. Philippe Aghion, Céline Antonin és Simon Bunel élen járnak e hatás-ellenhatás történetének feltárásában és megértésében. Meglátásaik alapvető fontosságúak, ha vissza akarjuk állítani a növekedést a mai, megtorpanó kapitalizmusban.” – Angus Deaton, Nobel-díjas közgazdász A teremtő rombolás az a folyamat, melynek során az új innovációk folyamatosan elavulttá teszik a meglévő technológiákat és tevékenységeket, és az újonnan létrehozott munkahelyek felváltják a meglévőket.Ez a könyv egy több évtizedes tudományos kutatási programon alapul. A közgazdász szerzők bőséges szakirodalomra és elemzésre támaszkodva egyszerre vizsgálják a gazdasági jólét eredetét és mutatnak utat a kapitalizmus jövőjéhez. Könyvükkel meghívják az olvasót, hogy a teremtő rombolás tükrében gondolja át a növekedés történetét és rejtélyeit, illetve kérdőjelezze meg a hagyományos bölcsességeket.Miért teremt a technológiai forradalom és az automatizálás több munkahelyet, mint amennyit megsemmisít? Hogyhogy nem zárja ki egymást a verseny- és az iparpolitika? Miért nem az adóztatás az egyetlen módja a növekedés igazságosabbá tételének? Miért nem mérik megfelelően a növekedést? Miért nem elkerülhetetlen a tartós stagnálás? Miért nem nélkülözhetetlen lépés az iparosítás a fejlődési folyamat során? Miért nem a szén-dioxid-adó a zöldebb növekedés egyetlen eszköze? Miért nem árt az egészségnek és a boldogságnak a teremtő rombolás, ha megfelelő közpolitikát alkalmazunk? Miért van szükség az innovációhoz a piacra, az államra, de a civil társadalom aktív közreműködésére is?E kiadvány célja az, hogy az innováció és a növekedés gazdaságtanával kapcsolatos legújabb kutatások a szakmán kívül hozzáférhetővé váljanak a tájékozódni vágyó, ám előzetes tudással nem rendelkező nagyközönség számára is.

Edited by Tilo SchabertWith a Foreword by András LáncziEric Voegelin is a towering figure in the intellectual landscape of the twentieth century. His work ranges from legal studies to philosophy, from historical studies to theology, from constitutional theory to literary studies, from a philosophical anthropology to a theory of empires. No one else in our time has, by scholarship, covered such a wide range of subjects. In this book, Voegelin’s motives for this prodigious pursuit are spelled out. There was, first, the eclipse of reality brought about by the ideologies reigning supreme in the modern age and sharply diagnosed by him. Secondly, the atrocities committed by all those who wished to impose their false, “second reality”, as he called it, on all humankind. And, thirdly, his quest for truth, to resurrect all the lost knowledge, in its entire range, on the veritable form of human existence. While illuminating significant parts of his work, the interpretations brought together here bring to the fore the eminent role of Voegelin as a moral and political guide: throughout his life, he attracted generations of students as an outstanding teacher, and, now, through his writings, he speaks to us and the innumerable generations that will come after us, who face a very uncertain future. His voice strikes at times as a prophetic one. It is a merit of the contributions to this book that they convey, in various ways, this idea. CONTRIBUTORS: Barry Cooper, James Greenaway, András Lánczi, Tilo Schabert, James R. Stoner, Jr., Árpád Szakolczai, Lee Trepanier, John von Heyking, David Walsh

Egy politikus doktorál, azaz doktori értekezést véd Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója – ettől volt hangos a hazai média 2024 végén. Bár politikusok korábban is szereztek doktori címet, ebből ritkán lett országos hír. Ám az események forgatagában hamar világossá vált: a médiafelhajtás mögött nem a dolgozat alkotmányjogi tárgya iránti érdeklődés, hanem egy jobboldali politikus fokozatszerzésének az ellehetetlenítése állt. Orbán Balázs tudományos tevékenységét ugyanis külső, politikai mércével akarták mérni azok, akik egyébként a tudomány szabadságáért aggódnak – az egyetemi világ egy hangos, radikális kisebbsége a baloldali médiumokkal karöltve próbálta nyomás alá helyezni a tudomány képviselőit. Tudomány és politika csapott össze, amelyből végül az előbbi került ki győztesen. Mondhatnánk, sikertörténettel van dolgunk. Az eset mégis aggasztó, mert rámutat, hogy a nyugati egyetemeken elterjedt eltörléskultúra már hazánkban is meg akarja vetni a lábát. E kötet voltaképpen figyelmeztetés mind a tudomány művelői, mind a szélesebb közönség számára: a benne szereplő írások a jelenség alaposabb és mélyebb megértésével felkészültebbé tehetik a magyar egyetemi világot arra, hogy a jövőben is képes legyen ellenállni az autoriter liberalizmus tudományellenes törekvéseinek. A kötet szerzői: Szilvay Gergely, Rod Dreher, Peter Boghossian, Patrick J. Deneen, Palkó Attila

Lehet egy ilyen hatalmas területre kiterjedő országnak rövid a története? Költői a kérdés. Ha felgyorsult életritmusunk mellett mégis szeretnénk átfogóbb képet kapni Oroszország sokszínű és gyakran ellentmondásos történelméről, akkor Mark Galeotti tömör, ámde évszázadokat átívelő munkája lényegre törő áttekintést nyújt számunkra a kijevi Rusz születésétől egészen Putyin felemelkedéséig. Az egyes korszakok bemutatását idővonalak és térképek is szemléltetik, hogy könnyen befogadhatóvá tegyék annak a bonyolult országnak a múltját, amely napjainkban is komoly hatást gyakorol a nemzetközi politikára. Ideális kezdőlépés azoknak, akik most ismerkednek a témával, de az olykor csipkelődő hangvételű elemzés azoknak is tartogat érdekes megfigyeléseket, akik jártasabbak e területen. 

A szabad mandátum lényege, hogy a képviselő a tevékenységét szabadon, mások befolyása és utasítása nélkül, mandátuma visszahívással történő megszüntetésének tilalma mellett végzi. A szabad mandátum a modern parlamenti képviselet egyik alapintézménye, amely szinte teljes egészében kiszorította a kötött mandátumra épülő képviseleti formákat, ezért a szabad mandátum elvét mára sokan ad acta közjogi problémának tekintik. A szerző megítélése szerint viszont a szabad mandátum intézménye, valamint az annak keretet adó, a nemzeti szuverenitásra épülő modern politikai berendezkedés olyan fogalmi, koncepcionális és logikai egységet alkot, hogy annak következményeként a két fogalom egymás nélkül hosszú távon életképtelen. Nemzeti szuverenitás nélkül nincs szabad mandátum, és fordítva. Ebből következően a nemzetek feletti képviseleti elven működő parlamenti intézmények, valamint az egyes területi, rész- vagy csoportérdek képviseletére létrejött parlamenti intézmények hosszú távon csupán a kötött mandátum elvének alkalmazásával tudnak működőképesek maradni. A szerző állítása szerint ez a valódi mozgatórugója az egyes képviseleti intézmények jövőjéről szóló vitáknak. Jelen kötet a szabad mandátum és a nemzeti szuverenitás szoros összetartozásának bizonyításával kíván ehhez a tudományos diskurzushoz hozzájárulni.

A XX. század végére az Egyesült Államok a világ egyetlen valódi szuperhatalmává vált. Zbigniew Brzezinski arra a kérdésre keresi a választ az eredetileg 1997-ben megjelent könyvében, hogy Amerika mihez kezd ezzel a példátlan elsőbbséggel, illetve provokatív geostratégiai víziót rajzol fel arról, hogyan őrizheti meg az USA világpolitikai vezető szerepét a XXI. században is. A szerző szerint a világ legnagyobb népességének otthont adó, hatalmas természeti erőforrásokkal rendelkező és a világgazdaság jelentős folyamatainak teret biztosító Eurázsia az a „nagy sakktábla”, amelyen a legfontosabb játszmák zajlanak. Aki itt ügyesen mozgatja a bábukat, az dönti el a globális hatalmi egyensúly alakulását. Amerika vajon képes arra, hogy az eurázsiai kontinens politikai döntőbírájává váljon, és megelőzze az anyagi vagy diplomáciai érdekeit fenyegető rivális hatalmak felemelkedését? Brzezinski nem pillanatfelvételt nyújt az eurázsiai valóságról, hanem mély történeti, földrajzi, geopolitikai folyamatokat igyekszik bemutatni, elemezve többek között a NATO-bővítés dilemmáit, Ukrajna és Azerbajdzsán stratégiai szerepét, Oroszország mozgásterét, valamint Kína nagyhatalmi törekvéseinek alakulását. Bár a kötet első kiadása óta jelentős átrendeződés történt a játéktáblán, a politikatudomány és a nemzetközi kapcsolatok területén mérföldkőnek számító mű ma is releváns, alapvető olvasmány mindenkinek, aki a napi híreknél mélyebben akarja érteni a világpolitikát.

Bécs visszavonhatatlanul a magyar kultúra része: földrajzi közelsége miatt gyorsan elérhető célpontja egy-egy „kulturális kiruccanásnak” vagy vásárlásnak. Budapest testvérvárosaként és a legélhetőbb város cím kitartó birtokosaként vonzó úticél számunkra, így számos magyar fordul meg évente a karácsonyi vásárokon, merítkezik meg a város kávéházi kultúrájában, és csodálja meg a Monarchia emlékeit.Bécs története szervesen összefonódik a magyar történelemmel, így nem meglepő, hogy tájékozottságunk alaposabb a város múltját illetően. Azonban az ismert történelmi események más megvilágításba kerülnek, ha szélesebb perspektívából tekintünk rájuk, Bécs nemzetközi szerepét állítva a vizsgálódás középpontjába. Angus Robertson műve ezt a rálátást kínálja az olvasó számára, bemutatva, hogy az egykori császárváros évszázadokon keresztül volt az európai politika egyik epicentruma, ma pedig jelentős nemzetközi szervezetek székhelye. A szerző több műfaj ötvözésével a legkülönbözőbb témákat tekinti át kronologikus sorrendben haladva, így a nagy történelmi fordulópontokról és neves alakjairól mesélt színes anekdotákon keresztül Bécs eddig ismeretlen arca rajzolódik ki előttünk.

Vajon mi köze lehet a kardfogú tigrisnek és Albert Einsteinnek a politikai kommunikációhoz? És vajon mit tesz az a politikus, aki a Nirvana-taktikát vagy a "döglött-macska"-stratégiát alkalmazza? A politika és a média viszonya örökös kutya-macska barátság, amelyet tagadhatatlanul kölcsönös függés jellemez. Az újságíróknak szaftos alapanyagra, a politikusoknak hangsúlyos médiamegjelenésre van szükségük. Vannak politikusok, akik képesek elérni, hogy a média a kottájukból játsszon, míg mások - bár tisztában vannak azzal, hogy a sajtó a negyedik hatalmi ág - képtelenek kezükben tartani a gyeplőt. Gerald Fleischmann, aki hosszú éveket töltött vezető osztrák politikusok mellett sajtókapcsolati tanácsadóként, számba vesz minden valamirevaló technikát, taktikát és stratégiát, amelyet politikusok használnak a nyilvánosságban. Könyvében a kulisszák mögé néz, és szórakoztató módon, színes anekdotákkal, tanulságos, olykor megrázó esetekkel, olvasóinak számtalan ahaélményt kínálva mutatja be a politikai média világát.

Oroszország támadása Ukrajna ellen sok nyugati vezetőt váratlanul ért. Frank Füredi a jelenség egyik lehetséges magyarázataként azt állítja, hogy a Nyugat egyáltalán nem képes megérteni Oroszország motivációit, ahogyan azt sem, mi hajtja az ukrán embereket országuk és népük megvédésére. Mindennek gyökereit abban látja, hogy a Nyugat megfeledkezett történelmi örökségéről és múltbeli tapasztalatairól. Értékrendje teljesen kifordult, kiüresedtek számára az olyan fogalmak, mint a hazaszeretet, a hűség, a kötelességtudat, a hősiesség és a bátorság, s az elit bizonyos tagjai csak mosolyognak a nemzeti szuverenitás és a határok fontossága hallatán. A szerző egyik következtetése, hogy a nyugati országok csak látszólag támogatják Ukrajnát, és tetteiket nem az ukránok megsegítése, hanem saját önös céljaik mozgatják. Frank Füredi - könyvében részletesen elemezve a 20-21. századi nyugati politikai, gazdasági és ideológiai trendeket - azt kutatja, a Nyugat hogyan vesztette el az erkölcsileg helyes irányt, és tanácsot ad, miképpen állítható vissza a globális szolidaritás és stabilitás. FRANK FÜREDI szociológus, író és közéleti kommentátor, a canterburyi Kenti Egyetem professor emeritusa. Eddig több mint huszonöt könyve jelent meg, amelyeket tizenhat nyelvre fordítottak le. Munkáiban a nyugati társadalmak kulturális folyamataival foglalkozik, arra keresi a választ, hogy a kultúrharcok hogyan hatnak a családi életre, szocializációra, oktatásra és közéletre. Rendszeresen nyilatkozik a hazai és a globális médiában. Az elmúlt években többek között a The Guardian, a The Financial Times, a The Daily Mail, a The Wall Street Journal, a The Observer és a Die Welt hasábjain publikált. 2023 óta a Mathias Corvinus Collegium brüsszeli központjának vezetője.

"Nyolcvan éve, 1944. április 16-án kezdődött a magyar zsidók gettósítása, 2001 óta ezért a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja ez a nap. A 80. évfordulóra emlékezünk ezzel a kötettel, amelynek első felében olyan magyar költők, írók és képzőművészek munkáit, életét mutatjuk be, akik a holokauszt áldozatai lettek. A következő szakaszban a soa budapesti túlélői írnak tapasztalataikról, majd pedig a magyar irodalom négy emlékeztető gyöngyszemével zárul összeállításunk." És mondd el fiaidnakHa a Holocaust mára kultúrát teremtett - mint ahogyan ez tagadhatatlanul megtörtént, és történik -, irodalma innen: a Szentírásból és a görög tragédiából, az európai kultúra e két kútfőjéből merítheti ihletét, hogy a jóvátehetetlen realitás megszülje a jóvátételt - a szellemet, a katarzist.