Metropolis Media strana 13 z 27

Peter Glebski rendőrfelügyelő egy kellemesen eltöltött szabadság reményében érkezik az eldugott, hegyvidéki fogadóba. Minden jól is indul, amíg elő nem kerül az első halott… Azután a dolgok rohamosan rosszabbra fordulnak: lavina zárja el a fogyatkozó vendégseregletet a külvilágtól, a telefon is megsüketül, s a kikapcsolódásra váró nyomozó egyszeriben ott találja magát egy egyre rejtélyesebb gyilkossági ügy kellős közepén, csupa potenciális tettessel körülvéve. Ráadásul az eset megoldását az sem kimondottan segíti elő, hogy a nyomok egyike-másika látszólag világunk határain túlra vezet… A Sztrugackij fivérek ismét nem egy megszokott SF-et tesznek le elénk, hanem egy vérbeli bűnügyi történetet, amelyben persze semmi sem a várakozásoknak megfelelően alakul. Mert mit is várhatnánk egy olyan krimitől, amiben a halott nem halott, a gyanúsítottak egy része pedig talán nem is ember? Ez a kötet immár másodszor jelenik meg magyarul, mégis teljes joggal mondható első kiadásnak, hiszen új fordításban lát napvilágot, közel ötvenoldalnyi olyan szövegrésszel, amely mindeddig ismeretlen maradt a hazai olvasók előtt.

Vitya  A fiú még nincs 15 éves, az Éjszakai Őrség iskolájába jár, de hirtelen kiemelik osztálytársai közül, hogy élete legnehezebb feladatát bízzák rá. De vajon felnőtt-e már hozzá?   Dmitrij  A mélyen vallásos matematikatanár egyszerre szembe kell nézzen tulajdon másféleségével. Összeegyeztethető-e hite a természetfölötti lények körülötte tobzódó, egyszerre varázslatos és veszedelmes világával?   Aramis  A Fénypárti kandúrőrség vezetője különös, „macskafölötti” hatalomra tesz szert, melynek segítségével érteni kezdi az emberek beszédét.  Három nem mindennapi hős, három rendkívül súlyos döntés. A világ sorsa, a Fény és Setét erőinek kényes egyensúlya múlhat azon, hogy határoznak.    Három rövidebb történet két szerző tollából, mely újabb színekkel tölti meg Szergej Lukjanyenko Őrség-univerzumának egyre gazdagodó palettáját. És a rajongók számára megkönnyíti a következő regény megjelenéséig tartó, kényszerű várakozást.

A stalker életében egyszer eljön az a pillanat, amikor már nem is tudja, miért megy a Zónába. Úgy vonzódik hozzá, mint gyermek az anyjához, mint vadállat az itatóhoz, mint virág a naphoz. Nem tudja, mit eredményez az útja, csak azt, hogy kezével rejtélyeket és szentségeket fog kiszakítani a Zóna méhéből. Néhány év után a stalker függővé válik. Nem élhet a Zóna nélkül. Nem tud meglenni a halálos kockázat nélkül, az őt körülvevő csend nélkül, a feje fölötti bágyadt napfény nélkül. Próbáld meg fél évre bezárni a négy fal közé, és megtapasztalhatod, milyen a stalker a Zóna nélkül. Pedig folyamatos küzdelem az élete: ki a fogát hagyja ott, ki csak valamelyik testrészét. Stalker volt, de most nyomorék, aki már nem mehet a Zónába. Végzete arra ítélte, hogy ott éljen a közelében, hallja hívását, lássa, ahogy szerencsésebb bajtársai elmennek és visszatérnek, s meghaljon a vágytól, mely már soha sem válhat valóra. A legtöbb stalker életében eljön a végső összecsapás ideje is, amikor határoznia kell: boldogan hal meg a csatában, vagy életben marad, emberi roncsként. Ez egy nagyon fontos döntés, mindenki a saját képességei szerint hozza meg: megtáncoltatni ellenségeit egy halálos forgatagban, és egyesülni velük a Zóna időtlenségében, vagy feladni egy részt saját belső világából, és megmenteni azt, ami ezután már alig ér valamit: az életét. Az igazi stalker megérzi, amikor eljön a végső csata ideje. És ezt mindenki másképp éli meg. De ha felfogtad, ha megragadtad, ha beléd ivódott, akkor neked már semmit sem kell elmagyarázni. Az utolsó pillanat, átitatva a csata gyönyörűségével – mi lehet ennél szebb?

Tallinn, anno Domini 1422. Melchior, a patikárius ezúttal két helybéli nő rejtélyes ügyeibe keveredik bele. Egyikük a hóhér fiatal lánya, Wibeke Bose, a másik egy gazdag kereskedőfeleség, Else Werdynchusen. Mindketten a városi társadalom perifériájára szorultak: az első apja foglalkozása miatt, a második pedig azért, mert külhoni származású, és nő létére szokatlanul erélyes. A két nőt egy titokzatos fiatalember, Steffen személye köti össze, akit egy őt ért támadás után Wibeke ápol, és aki később Else asszony házába kerül. A férfi sérülése következtében emlékezetkiesésben szenved, sem a saját nevét nem tudja, sem azt, miért jött Tallinnba. És nem emlékszik ellensége kilétére sem, noha az árnyékként követi, és kíméletlenül végez mindenkivel, akinek birtokába kerülhetett Steffen titka. Melchior azonban ismét nyomozni kezd, és a láthatatlan gyilkos nyomába ered… Az észt szerző történelmi krimisorozata immár világszerte egyre népszerűbb, első két részét angolra is lefordították. Mi most a harmadik izgalmas kalandot adjuk a magyar olvasók kezébe.

A 15. századi Tallinn nyüzsgő kereskedővárosában megölnek egy német lovagot, és mivel a tettes nem kerül kézre, a város ravasz és kíváncsi patikáriusát kérik fel, hogy segítsen a nyomozásban. Az elsőt azonban újabb gyilkosságok követik, és a városban mindinkább eluralkodik a rettegés. A titkok labirintusa Melchiort régi legendákhoz vezeti el, melyek a hírhedt kalózról, Klaus Störtebeckerről szólnak. Őt magát a hatóságok halálra ítélték, de néhány cimborája életben maradt. Talán közülük felelős valaki a rémtettekért? A történések hátterében mindvégig ott tornyosul az újjászülető Szent Olaf-Templom, az elkövetkező évszázad legmagasabb építménye, amely valamiképp a rejtély középpontjába kerül… Az észt sztárszerző megfilmesítésre váró sorozatának első epizódja a kalandregény, a krimi és a történelmi hitelesség virtuóz elegye. Hargla hazai sikerlistákat megjárt műveit immár az egész világ kezdi felfedezni, több nyelvre már lefordították őket. Reméljük, a nagy mesterségbeli tudással megírt, izgalmas regény a történelmi krimik magyar rajongóit sem hagyja hidegen.

A sötétség mélyén és A jó katona klasszikus szerzői egyesítették erőiket, hogy megálmodják az emberiség egyik lehetséges jövőjét. A történet főhőse, Arthur nemesi származású fiatalember, aki íróként szeretné megvalósítani önmagát, ám egyelőre csak a zsurnalisztaságig vitte. Találkozik azonban egy rejtélyes nővel, aki azt állítja magáról, hogy a negyedik dimenzióból jött, és végzetesen belészeret. Az emberek között egyre több „dimenzionista” bukkan föl, kikiáltják magukat civilizációnk örököseinek, és alattomos aknamunkával hozzálátnak a hatalomátvételhez. A nő Arthurt bábként rángatva kapaszkodik egyre magasabbra, és társaival együtt mind merészebb terveket szövögetnek. A fiatalember pedig mindent föláldoz azért, hogy az örökösök maguk közé fogadják. A 20. századi angol irodalom történetében kitüntetett helyet elfoglaló két szerző ezúttal az utópia területére merészkedve, szatirikus parabolában rántja le a leplet koruk maradi arisztokráciájáról, és az annak gyengéit kihasználó, feltörekvő alsóbb osztályokról. „Két ilyen neves szerző ennyire élvezetes könyvének sokkal ismertebbnek kéne lennie.” – The Guardian „Ahogy Flaubert megújította a francia prózát, Conrad és Ford az angol irodalmat helyezik új alapokra.” – Ezra Pound

A történet folytatódik. Inisfael világán lassan szárnyra kap Eshtar vallása, és a háború kimozdul a patthelyzetből. Új korszak kezdődik, bár a királynő nem kerülheti el a vérontást. Mikael és Arkady, négyszáz évvel később, más jellegű problémákkal néznek szembe: a politikai elit ellenük fordul, miközben több fronton kénytelenek háborút folytatni. Dareeos titkos flottája délen partra száll, és népirtásba kezd Új-Alexandriában, egy rejtélyes Sötét Apostol vezetésével; északon pedig maga a sötét nagyúr rombolja porig az útjába kerülő városokat. Vittoryát útja a Föld múltjába vezeti, ahol segítségére siet Gilgames, Uruk királya, és ketten megdöntik a Férgek földi szolgájának, Aggának zsarnoki uralmát Mezopotámia felett. Idővel fény derül rá, hogy minden esemény egyetlen rendszer részét képezi, melyet egy titokzatos időutazó tart a kezében. Az SF-et fantasyelemekkel vegyítő ciklus második kötetében a fiatal főhősök nem ismernek határt sem térben, sem időben, mégsem a kalandok a legfontosabbak: a felnőtté érés folyamatának lehetünk tanúi, miközben a szereplők igyekeznek megbirkózni a vallás, a hazafiasság, a háború és az erőszak, valamint a felelősségvállalás és a szerelem problémáival.

Bő százévnyire a jövőben a Földön kialakult az eszményi társadalom. Az ideális kommunista világállam polgárai jólétben élnek, a tudomány minden jóval ellátja őket, anyagi és szellemi értelemben egyaránt. De vajon hogy fogadja ezt a tökéletességet két élő őskövület, a múltból egy elveszettnek hitt űrhajóval hazatért két kozmonauta, Szergej Kondratyev és Jevgenyij Szlavin? Ismerkednek régi-új otthonukkal, feladatokat vállalnak, kihívásokat keresnek a megváltozott világban. Vajon számukra is kielégítően működik-e a tökéletes társadalom, megtalálják-e, amit keresnek itt, a Földön? Sikerül-e beilleszkedniük, ha már a világűrt elzárta előlük a baleset, amit túléltek? Ahogy azt is nyomon követhetjük, miként találja meg helyét e társadalomban az a négy fiatal, akik bár az új kor szülöttei, mégis gyakran kételkednek benne, hasznos tagjaivá válhatnak-e az emberiségnek, fel tudnak-e nőni gyermekkori példaképükhöz, az egyesek szerint hős, mások szerint esendő Gorbovszkijhoz… Az európai SF-nagymester testvérpár életművében központi szerepet töltött be az évtizedeken át írt Delelő-univerzum. Ennek a – tucatnyi hosszabb-rövidebb írást magába foglaló – ciklusnak legfontosabb darabja e filozofikus-kalandos novellafüzér, melynek magyarul eddig csupán egy korai, rövidebb változata jelent meg Ugrás a jövőbe címmel. Ezúttal a szerzők szándéka szerinti teljes mű olvasható szöveghű, új fordításban.

Béri „Balogh” András, a Kulturális Minisztérium alkalmazottja számára a nagy kaland egy áramszünettel kezdődik. Aztán kiderül, hogy nemcsak az elektromosság nem jön vissza, de vele együtt eltűnt egy sor más technikai eszköz, elsősorban a motoros járművek. És ami még ennél is különösebb: az emberek nagy része. A kormány maradéka azonnal kihirdeti a szükségállapotot, és futárokat küld a szomszédos országok felé, kideríteni, máshol is hasonló-e a helyzet. András és kollégája, Géza a déli irányt „nyeri meg”, egészen pontosan Horvátországot. Kerékpár nyergébe pattanva indulnak útnak, és sejtelmük sincs róla, hogy ezzel valójában az egész emberiség sorsa került a kezükbe. Mert az idilli, bár a szokásosnál jóval kihaltabb adriai tengerparton egy olyan találkozás vár rájuk, amely fenekestül felforgatja mindazt, amit fajunk egyetemes történelmeként tartunk számon. Az apokaliptikus vízió elengedhetetlen velejáróiként olyan információk birtokába juthatunk, mint a sörcsapolás és a halászléfőzés rejtelmei, megtudhatjuk, meddig él egy fa, valamint hogy más szemében könnyebb-e észrevenni a szálkát, vagy a saját hátsónkban. Lovas Lajos, a sci-fibe oltott politikai leleplező-burleszk Zsoldos Péter-díjjal koronázott királya az Agydobás és az N után ismét a hazai viszonyokat állítja pellengérre, az elképzelhető legzöldebb világvégével kombinálva.

Tallinn, az Úr 1419. esztendeje. Három ember is kísértetet lát a Kerekeskút utcában, és nem sokkal később mindhármukat holtan találják. Vajon mi kötheti össze a haláleseteket? Elvégre az áldozatok a lehető legkülönbözőbb emberek: egy toronyparancsnok, egy örömlány és egy flamand festő. Valóban egy lidérc lenne a tettes, mely az utca egy rossz hírű házában kísért? Amikor egy istenfélő kereskedő is meghal, és az ügy még mindig megoldhatatlannak tűnik, nyomozásba kezd Melchior, a város patikáriusa, de fogalma sincs, milyen kemény fába vágta a fejszéjét. Mert a legendák szerint a közeli erdőkben boszorkányok rejtőznek, és végül még a lidérccel is szembe kell néznie. A főhős előző nyomozásáról a Melchior, a patikárius és a Szent Olaf-templom rejtélye című kötetben olvashattak, és terveink szerint hamarosan megjelenik a következő: Melchior és a hóhér lánya. „Lebilincselő olvasmány, izgalmas cselekményű krimi és belépő egy számomra teljesen ismeretlen világba.” – ekultura.hu az első részről „Az észt szerző történelmi krimije telitalálat: zseniális hangulat, szimpatikus karakterek és izgalmas nyomozás elegye, csak ajánlani tudom mindenkinek.” – Szubjektív Kultnapló az első részről

A város, sőt az egész ország legsikeresebb nyomozója ő. Aki számít, az mind ismeri. Csak az emberek nincsenek tisztában a ténnyel, hogy egy ilyen csúcsszuperintelligens bűnüldöző él közöttük. Francis ugyanis egy macska. A bársonyos tappancsú, de felettébb nagypofájú és a filozofálástól sem visszariadó nyomozó fölött váratlanul összacsapnak az élet hullámai, ezért úgy dönt, hogy sürgősen vidékre költözik. Nem számít arra, hogy ott is egy iszonyatos bűnténysorozat nyomaira bukkan. Mert a macskák népe jogosan retteg. Gyilkos bestiák tombolnak közöttük. Pedig Francis milyen sokat álmodozott arról, hogy a természet lágy ölén, a csodálatos vidéki környezetben meghitt, álomittas órák várhatnak rá. A valóság azonban mintha csak zöldre mázolt hullámvasúttá változott volna. A sűrű erdők homályából könyörtelen gyilkosok lesik. Nagyobbak, erősebbek, vérszomjasabbak nála. Ráadásul senkiben sem bízhat meg. Mindenütt holttestek hevernek, és még az erdő tündéri szépségű, csábító úrnői is igencsak gyanúsan viselkednek. És persze az őrült tudós és a Fekete Lovag sem teszi egyszerűbbé a nyomozó dolgát. Miért van műholdvevő antenna a boszorkány háza mellett? Mi okból figyeli a Bárka-projekt műholdja az erdőt? Ki bérelt fel egy távcsöves puskás merénylőt Francis likvidálására? Kegyetlen versenyfutás kezdődik, melynek tétje az élet. De mi van akkor, ha a halál bírja tovább szusszal? A török származású német szerzőt az ismeretlenségből repítette a világhírig Felidák című sorozata, melyet eddig 17 nyelvre fordítottak le, sőt animációs film is készült belőle. „Az év talán legizgalmasabb bűnügyi regénye.” – Stern

Vajon mi történne világunkkal, ha egy természeti katasztrófa következtében az emberiség elveszítené legfőbb technikai szövetségesét a mindennapokban, az elektromos áramot? Ondřej Neff maró politikai szatírába oltott világvége-történetében pontosan ez a döbbenetes esemény következik be, és pillanatok alatt gyökeresen rendezi át társadalmunk alapvető hierarchiáját. A cseh szerző pedig mindezt sajátos, közép-kelet-európai szemüvegén keresztül mutatja be. E monumentális, hol groteszk, hol drámai freskó jeleneteiben egy új középkor nem feltétlenül kézzelfogható sötétsége tárul elénk. Az Európa-díjas szerző e regényét megjelenése évében a legjobb cseh SF-nek szavazták meg, és most végre egy átdolgozott, modernizált változata a magyar olvasókhoz is eljuthat. Robert Merle Malevilja találkozik Ladislav Fuks műveinek (A hullaégető, Mooshaberné egerei) akasztófahumorával!

Gent városának egy eldugott utcájában áll egy hatalmas, baljóslatú villa, amelyet a környékbeliek csak úgy emlegetnek: Malpertuis, a gonosz háza. Lakója különös vénember, aki a mendemondák szerint több száz éves, de immár közeledik életének végéhez. Ugyanazon mendemondák szerint a házba nem e világi hatalmak vannak bezárva, és elszabadulásukat csupán a vénember varázsereje gátolja. Quentin Moretus Cassave, az állítólagos varázsló azonban megírta végrendeletét, és most maga köré gyűjti családtagjait, hogy ismertesse velük annak tartalmát. Garantáltan nem mindenki fog örülni örökségének, sőt még hálát adhatnak az égnek, ha sikerül ép bőrrel elhagyniuk a hátborzongató villát. A Jean Ray álnéven alkotó Raymundus Joannes de Kremer a 20. századi flamand irodalom klasszikusa, aki H. P. Lovecraftot idéző fantasztikus történeteivel vált világhírűvé. Élete fő művéből, a Kárhozott istenekből film is készült, Orson Wellesszel a főszerepben.

Noria Kaitio tizenéves lány, és a mai Finnország területén él… csak éppen néhány száz év múlva. Az éghajlatváltozás és a globalizáció következményeként új népvándorlás zajlott le, a természeti katasztrófák pedig végérvényesen átrajzolták a Föld térképét. A nyersanyagok elfogyta utáni új világban a fejlett technika eszközei jórészt már feledésbe merültek, és a legdrágább kincs az édesvíz. A rendkívül vegyes népességű Skandináv Uniót könyörtelen katonai diktatúra uralja, mely szigorúan védelmezi az ismert vízlelőhelyeket. Ugyanakkor a lakosság csupán sótlanított tengervízzel olthatja szomját. Noriára édesapja két örökséget bíz: a kínai teamesterek – a víz őrzői – ősi tudományát, valamint egy senki más által nem ismert édesvízlelőhely titkát. E kettős felelősség nehéz döntések elé állítja a lányt: segítsen faluja szomjazó lakosságán, vagy őrizze tovább tiltott tudását? A helyzet megoldásában jó szolgálatot tehet egy, a múltból származó, rejtélyes tárgy… amennyiben sikerül a titkát megfejteni. A finn írónő hazájában pályázatnyertes első kötete rövid idő alatt példátlan népszerűségre tett szert, angol fordításban is megjelent, sőt rögtön jelölték a rangos Philip K. Dick- és Arthur C. Clarke-díjakra. Stílusát kritikusai Margaret Atwoodéhoz és Ursula K. Le Guinéhez hasonlítják. „A finn spekulatív irodalom csodálatos, új gyöngyszeme, mely egy ígéretes írói karrier kezdete lehet.” – Aamulehti „Emmi Itäranta mesterien létesít érzelmi kapcsolatot főszereplője és az olvasó közt.” – Johanna Sinisalo, díjnyertes finn írónő

A 20. század elején a statisztikusok azt mondták, a Föld akkori teljes népessége elférne a Wight-szigeten. 1968-ban már csak egy duplaakkora szárazulaton fért volna el mindenki, mondjuk Man szigetén. Mai, több mint 7 milliárd főt számláló emberiségünknek Zanzibár teljes területére lenne szüksége, és még akkor is vizes lenne néhányunk lába. A 2010-es évek túlnépesedett, társadalmi feszültségekkel teli világában két New York-i fiatalember keresi a helyét. Akaratukon kívül keverednek bele történelemformáló eseményekbe, melyek a bolygó elmaradottabb területeiről kiindulva alapjaiban fogják megrengetni a nemzetközi gazdaság és politika felépítményét, kihatva a Föld minden lakójának életére. És hogy a dolgok tovább bonyolódjanak, az egyik nagyvállalat megalkot egy öntudattal bíró szuperszámítógépet… John Brunner Hugo- és Brit SF-díjas, monumentális regénye hol kémtörténetre emlékeztet, hol John Dos Passos társadalmi panorámáit idézi, megelőlegezve William Gibson Neurománcát és még tucatnyi, később íródott SF-művet. Jóslatai a megjelenése óta eltelt évtizedek alatt bámulatos számban váltak valóra, az elharapózó iskolai erőszaktól és terrorakcióktól kezdve, Kína szuperhatalommá válásán és az európai országok unióba tömörülésén keresztül, egészen a biotechnológia előretöréséig és az egyneműek kapcsolatának széles körű elfogadásáig. Nem véletlenül válogatták be minden idők 100 legjobb SF-regénye közé. „Tökéletesre csiszolt disztópia.” – The Guardian „Ha ez a könyv kötelező olvasmány lenne minden nemzedék számára, akkor világunk nem jutott volna ilyen kétségbeejtő helyzetbe.” – Joe Haldeman, az Örök háború szerzője

Aragónia, ?a 14. század. A királyság főinkvizítorát, Nicolas Eymerichet Castres-ba rendelik, egy újabb rejtélyes eretnek szekta, a mascok fölszámolására. A véres szertartásaikkal hírhedtté vált eltévelyedettek ellen Eymerich drasztikus lépésre szánja el magát: tisztítótűzzel tünteti el még a nyomukat is e világból, akár ártatlanok élete árán. Amerikai Egyesült Államok, a 20. század. A Ku-Klux-Klán elvein nevelkedett őrült tudós, Lycurgus Pinks megtalálta a tökéletes ellenszert az ország fekete lakosságának gyarapodására: egy vírust, amely válogat! A kétfajta tisztítótűz lángjai a közeljövőben érnek össze, és csapnak legmagasabbra. Itt Pinks és az amerikai elnök a Fehér Házban keresnek menedéket egy világméretű katasztrófa elől. Csakhogy talán már nincs menekvés… Az Európa-díjas Valerio Evangelisti inkvizítora ismét az emberi lét és a hit fontos kérdéseivel szembesül, a történet két szála pedig szokás szerint a legkiszámíthatatlanabb és legmeglepőbb módon találkozik ebben a misztikus történelmi krimiket a tudományos-fantasztikummal vegyítő, mesteri regényben. „Az utóbbi évtizedek legeredetibb irodalmi kísérlete.” – Goffredo Fofi, olasz kritikus „…letehetetlenül izgalmas, minden sorában érdekes történet…” – ekultura.hu (a második kötetről)