Mezőgazda Kiadó strana 6 z 9

A tönkölybúza már 8000 éve terem a Kárpát-medencében, de a XIX. században a feledés homályába veszett. Az új búzafajták kiszorították ezt a télálló, szárazságtűrő, a mostoha körülményeket is elviselő növényt, de szerencsére napjainkban újra felfedezték. Legendás élettani hatásokat tulajdonítottak a tönkölynek, amit ma már kísérletekkel, vizsgálatokkal igazoltak. Sikértartalma ásványianyag-tartalma magasabb, mint bármelyik más gabonáé, beltartalmi értéke egyedülálló, vitaminokban, aminosavakban gazdag, magas a tápértéke, pelyvája antibiotikus hatású, sőt gyógyító erővel is rendelkezik. A könyvből megismerhető ennek a sokoldalú, a biotermesztésbe jól beilleszthető növénynek a története, termesztésmódja, felhasználási lehetőségei, táplálkozásunkban betölthető szerepe, természetes gyógyító hatása.

2016-ban megjelent második, változatlan kiadás, amely az első kiadáshoz hasonlóan nagyon gyorsan elfogyott. Az elmúlt 7 év alatt rengeteg új tapasztalatot szereztünk, finomítottuk, pontosítottuk, helyenként egyszerűsítettük a vadkárok becslésének, értékelésének módszereit. Új tapasztalatainkat mindenképpen meg szerettük volna osztani az olvasókkal, a vadkár becslésével foglalkozó kollégákkal. Szerencsére nem kellett sokáig várnunk, a Mezőgazda Lap- és Kiadó megkeresett minket és kérte, hogy dolgozzuk át, aktualizáljuk könyvünket, mert tervezik a könyv újabb kiadását. A felkérésnek természetesen nagy örömmel tettünk eleget, és megszületett a Vadkár című könyvünk immáron legújabb, most már átdolgozott, aktualizált kiadása, melyet Ön is a kezében tart. Reméljük, hogy könyvünk hasznos segítség lesz mindenkinek, aki valamilyen formában érintett a témában, akár termelőként, akár vadászatra jogosultként, akár vadkárbecslőként kell foglalkoznia a vadkár kérdésével.

"Mai világunkban különösen fontos, hogy keressük gyökereinket, ismerjük meg őseinket, tudjuk meg, hogyanéltek, miként gondolkoztak. A hagyományőrzés, mint szabadidős tevékenység vagy életforma, segíthet megtalálni gyökereinket. Természetesen nem kell, hogy élő kiállítási tárgyként, különböző korok ruháiba öltözve éljük hétköznapjainkat, de mindannyian kivehetjük részünket kultúránk ápolásából, őrzéséből. Ha valaki hagyományőrzésre adja a fejét, akkor vegye a fáradságot, hogy megszerezze az ehhez szükséges tárgyi tudást. Olyan szakemberek írásait vegyük alapul, akik a saját szakterületükön elismertek. Fogadjuk el azoknak a szakembereknek a véleményét, akik éveket szenteltek tudományterületüknek. E könyvet ennek szellemében írtuk." (A szerzők)

Ami a franciáknak és az egész világnak évszázadok óta Champagne, arra a magyarok a gróf Széchenyi István alkotta pezsgő szót használják. Az idők során az ünnepekkel, a meghitt vagy éppen megható pillanatokkal, a vidámsággal egyaránt összekapcsolódó és a mai napig meghatározó szimbólumot jelent ez az ital. Nem képzelhető el, sem állami fogadás, sem üzleti vacsora, sem jelentősebb családi ünnep, újévi köszöntés pezsgővel való koccintás nélkül. Szerencsére mára a pezsgő kezd kilépni ebből az ünnepi körből, de megőrizve exkluzivitását a mindennapok italává is kezd válni. A franciák a 17. századtól, Dom Pérignontól számítják a Champagne-uk megszületését, és innentől kezdve italukkal az egész világot meghódították. Magyarország is hamar belefogott e nemes ital készítésébe és igen rangos szerepet töltött be a második Világháborúig. Európai vezető szerepét elvesztve is romjaiból újjáépült a hazai pezsgőgyártás, mely az utóbbi 10 évben újabb lendületet kapott és egyre többen gondolják úgy, hogy pezsgőt is készítenek és forgalmaznak. Az igazi sikerekig még hosszú lesz az út, meg kell tanulni a pezsgőkészítést a szőlőtermesztéstől kezdve a készítés különböző fázisain keresztül. A remény meg van, és bízunk benne, hogy a fogyasztók is észreveszik azt a fejlődést, ami a hazai pezsgőgyártásban végbemegy. Ehhez kíván segítséget nyújtani ez a könyv is, segíteni az eligazodásban, felkelteni az érdeklődést és bemutatni a pezsgő csodálatos történetét.

Virágoskertünket és pihenőkertünket is adottságainknak megfelelően kell kialakítanunk és fenntartanunk. Ha jól választjuk meg az egynyári és évelő virágokat, a cserjéket és azt a néhány fát, ami elfér egy családi ház kertjében, a növények igényeihez alkalmazkodva ápoljuk őket, meghálálják a gondoskodást és teljes szépségükben kivirulva gyönyörködtetnek bennünket. Nincs rosszabb a sínylődő növény látványánál, ami sokszor a meggondolatlan választás, a hibás beültetés következménye (napfényt igényel, de árnyékba ültetjük, félárnyék helyett tűző napra telepítjük stb.). Fontos szempont, hogy folyamatosan – kora tavasztól késő őszig – nyíljon virág a kertünkben. Némelyik szépen díszlő fa gyümölcse még asztalunkra is kerülhet, mint például a májusi cseresznyéé. Mindezeket figyelembe véve írták meg a szerzők ezt a művet, követve a hazai hagyományt, hisz a kertben helye van a díszítő növények mellett a veteményesnek, a szőlőlugasnak és néhány nélkülözhetetlen, jó ízű gyümölcsöt termő fának is. Így válik a virágoskert pihenőkertté egy terebélyes diófa árnyékában.

A dolomitos vagy mészköves hegyoldalon a sziklák mellett virító növények látványa kelthette fel az ember vágyát, hogy a kertjében is megvalósítsa ezt a növényegyüttest. Szinte minden kertben megpróbálkoznak a létesítésével. Néhány kimaradt lábazati kő összerakása azonban nem sziklakert. Hogy mekkora körültekintést, átgondolást, tervezést, növényismeretet, harmóniára való törekvést és ápolási feladatot jelent egy sziklakert létesítése és gondozása, arról a nagy tapasztalattal rendelkező szerző a könyv bevezetőjében ír. A csaknem 200 színes felvételt saját kertjében vagy alpesi útjain készítette, és a növények igényeit, viselkedését, szaporítási lehetőségeit írja le a rövid ismertetőkben. Arra bíztatja az olvasót, hogy bátran fogjon hozzá a sziklakert létesítéséhez, mert minden évben öröm forrása lesz a növények fejlődése, kiteljesedése, szépsége.