Syllabux strana 2 z 4

Zsirai László (Sopron, 1956) több mint harmincöt esztendeje publikálja írásait vallási lapokban, folyóiratokban, antológiákban is. Jelen kötetében összegyûjtött novellái, versei, esszéi egyetlen tárgykörben: a keresztény hit által áthatott jóság létérvényességének érzékeltetési szándékával születtek. Különféle mûfajú alkotásaiban általában a mindennapok során megélt hit, a sokféle megjelenési körülményben megtapasztalható szeretet felmutatása vezérli. Bárhol is legyen történeteinek terepe, minden esetben az egyszerûség nagyszerûségének ad otthont. Nehéz emberi sorsokat idéz meg, hogy vigaszt nyújthasson, a sorsvállalók vigaszát. A megértés tartós nyertesévé válik, aki képes megmártózni e könyv harmóniateremtésre törekvõ hangulataiban, s a nyugalom bölcsességébe merül. A közösen dúdolt dallamok összefûzik egymással az embereket, legalább lelkileg, amihez szükségtelen a szokásos tárgyi költségvetés kimódolgatása. Elegendõ csupán egyetlen ima.

A Szívcsakra címû regény egy fiatalember és egy ifjú hölgy találkozásával indul, akik felmennek a lány lakására, és? nos, a regény nem róluk szól. Hanem Mátéról, Márkról, Lukácsról és Jánosról, akik nem azonosak Mátéval, Márkkal, Lukáccsal és Jánossal. Továbbá egy 16. századi vámpírról, aki körbeutazza a földgolyót, hogy kielégítse a vérszomját. És végül, de nem utolsósorban, egy ugyancsak 16. századi nyomozásról, amely Magyarországon folyt egy rejtélyes gyilkosságsorozat ügyében. A cselekményszálak a regény végén persze összeérnek, a rejtély megoldódik, és kiderül, hogy egy andalúziai falu 1528-ik évi történései, egy budai zsidó gyertyaöntõ 1588-ik évi szállóvendégei, egy szintén budai török fürdõ 21. századi felújítása, a brit hírszerzés Erzsébet-kori elõdszervezete, valamint a Föld vélelmezett szívcsakráját a Pilis hegységbe helyezõ teória eredete között akár egészen kézzelfogható kapcsolat is lehetséges. És közben falat rezegtet a Black Sabbath, és földet renget a Motörhead.

A magát Pitymalló Keselynek tituláló szerzõpáros magyar történelmi témához nyúlt ebben a fergeteges vígjátékban. Monty Python stílusában komédiázik Nagy Lajos királyról, politikáról, életrõl, halálról és szerelemrõl.

A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján a magyar irodalom a folyóiratok hasábjain volt igazán otthon, a lapok sok ezer példányban keltek el. Elsõ szatirikus jelentkezésük, a nemzedéktársakról rajzolt karikatúrák után a Banga?Reményi?Tarján trió csaknem száz pályatársról szóló újabb paródiáit egy-egy fiktív Forrás-, Új Írás-, Jelenkor-, Kritika-, Mozgó Világ-, Kortárs- és Élet és Irodalom-számba gyûjtötte. Így egész mûhelyek nézhettek abba a bizonyos görbe tükörbe. Az e-könyv megjelenését a Nemzeti Kultúrális Alap támogatta.

A Place Rimbaud az alternatív jelenben játszódik. Budapest a minaretek városa, Napóleon megnyerte az 1812-es hadjáratot, a világot még Franciaország irányítja, de egyre gyengül a befolyása. A Djiboutiban rekedt magyar újságíró, Askoni Gaabor váratlanul belefut egy rejtélyes sztoriba, és emiatt nem csak az õ élete áll a feje tetejére, hanem mindenki másé, aki kapcsolatban áll vele. Trópusi pára, fülledt erotika, a civilizáció lepusztult végvidéke, mindent behálózó multik és otthonos melankólia ? egy olyan világ, amiben minden más, és minden ugyanúgy van. Trenka Csaba Gábor a kevés mai magyar írók egyike, aki nem csak érzi a nemzetközi piaci trendeket, hanem képes megelõzni azokat. A Place Rimbaud William Gibson Trendvadásza elõtt született... Eddig megjelent mûvei: Egyenlítõi Magyar Afrika (1990, 2010), Szaurusztánc (1995), Galaktikus pornográfia (2002)

A Párizsban élõ, franciául író román szerzõ ironikus, drámai izzású egyfelvonásosaiból, novelláiból, verseibõl készült a Vendégfogadó címû válogatás Szlafkay Attila fordításában.

Debreczeny György lassan négy évtizede van jelen a magyar líra él-, fél- és célmezõnyében, mégis csak a negyedik önálló kötetét tarthatjuk kezünkben. Érdemes volt ilyen sokat várni rá: páratlan mûvekhez jutottunk. A költõ ismeri és hasznosítja az értéktudatos képviseleti költészet forrásait, ugyanakkor tántoríthatatlan õrzõje és követõje a magyar avantgard kassáki örökségének, s beépíti lírájába mindazt, amit az elmúlt évek posztmodern költészete tett hozzá a korszeru versnyelv kialakulásához. Hagyomány és folyamatos megújulás, az elõdök és kortársak tisztelete éppúgy jellemzi, mint az irónia, a dévaj kedv, a bátran osztogatott fricskák. A szívbillentyukön futó szomorú futamokra egyaránt rátalálhat a házmester és a gyászhuszár, és ami a legfontosabb, rálel minden a vers iránt még érdeklõdõ ember. Rádöbben, hogy a költõi nyelv, mint önérték is mûködik, a szépre formált szavak bár véresen komolyak, egyúttal mindig valami izgalmas, megújuló, újrakezdhetõ játékra csábítanak. Debreczeny György Budapesten született 1958-ban, ma is itt él. Könyvtárosként dolgozik. Kötetei: ellentétpárhuzamok (Kozmosz, 1982), elodázható elégiák (Szépirodalmi, 1989), Sõt mi több (Syllabux, 2011).

A könyv az elmúlt hatvanöt év magántörténelme ? lazán egymásra épülõ önálló kis esszé-novellák formájában elbeszélve. Visszaemlékezések a szülõkre, korábbi felmenõkre, a háború alatti és utáni gyerekkorra, az ötvenes évekbeli kamaszkorra és 1956-ra. Történetek és jellemrajzok az orvosi pályán eltöltött harminchárom évbõl, vallomások egy szokatlan házasságról és egy kivételes emberrõl. A hol vidám, hol kevésbé vidám elbeszélések mindegyike egy-egy önvallomás, sokszor átgondolt vagy mélyen eltemetett emlék újra megélése, megerõsítése vagy átértékelése. Húsz nagyon személyes történet a huszadik század második felébõl.

Voltak baljós elõjelek. A konyhaszekrényben halk pattanással elrepedt a levesestál. Nem vették észre, mostanában ritkán terítettek szervizzel. Leesett a falról a nagymama gobelinje, eltört benne az üveg. A professzor úgy vélte, ez a bejárónõ legújabb cselszövése, és felesége halk mondatára: ?Rossz ómen?? harsány nevetéssel reagált. Idõnként sóhajtott valaki, ezt a szélnek, be-becsapódott az ajtó, ezt a huzatnak tulajdonították. Történtek bizonyos dolgok. Ezek talán némiképp eltértek a normálistól, lehetett volna figyelni rájuk, de épp ily joggal figyelemre se méltatni õket. A professzort lekötötte, tudatát betöltötte az embergyûlölet.

Zalán Magda 1965 elejétõl 2001 végéig élt külföldön, két kontinens három országának három (és fél) nagyvárosában. Nem ennek a harminchat évnek a történetét írta meg, csak a többszöri újrakezdés eseményeit az ?elsõ kapavágástól? addig, amíg valóban azt érezte, megérkezett, nekikezdhet az új életnek. Daccapo, ahogy kották végén áll, ha a zeneszerzõ, akármilyen anyanyelvû, azt akarja mondani, hogy megint elölrõl. A szabadság, bátorság és újrakezdés története. Meg hogy ne adjuk fel.

Végre a nyugati bestsellerek után egy magyar orvosíró kiváló elbeszéléseit töltheti le az olvasó. Dr. Róna István 35 éven át dolgozott pusztavacsi körorvosként. Írásaiban õszintén vall a pálya örömeirõl, nehézségeirõl, a legérdekesebb, legemlékezetesebb pillanatokról. Mély empátiával, kiváló humorérzékkel, olvasmányosan? Szenzációhajhászás és magánmítosz nélkül.

Szász Imre nagy természetismerettel megírt, szép regényének hõse Basa, a borjú nagyságú, gyönyörû kuvasz. Gazdáját megölik, a házat felégetik. Ő a nádasba menekül, s attól fogva a vadvilág ezer veszélye között farkasok módjára él. Erõs, ügyes és eszes: sokat megtanul a vadon törvényeibõl. Itt hozza világra kölykeit is, s az öt kutya egy idõ után a környék juhászainak réme lesz. Az író részletesen bemutatja a kis család életét, a kölykök elsõ megnyilvánulásait, fejlõdésük szakaszait, viszontagságaikat, izgalmas kalandjaikat és a megélhetésért vívott harcukat. A szerzõ az állatvilág pontos megfigyelésérõl, a természet alapos ismeretérõl tanúskodva, élethûen ábrázolja a nádas világát, emberközelbe hozza a kutyák, farkasok és az ott élõ valamennyi állat életét, vonzó képekben, tájleírásokban eleveníti meg a nádast és az ingoványt. A regény izgalmas cselekménye, magával ragadó stílusa miatt gyermekek és felnõttek számára egyaránt érdekes olvasmány.

Horgászelbeszéléseit, cikkeit, beszámolóit gyûjtötte kötetbe Szász Imre. Kalandok, tapasztalatok, szerencsés és balszerencsés napok váltják egymást e sajátos hangú beszámolókban, melyeknek legfõbb vonzereje a pontos, hiteles tárgyi leírás és az ironikus elbeszélõ-hang. Távoli horgászútjaira is magával viszi olvasóit az író idõben és térben. Idõben a régi, legendás Szigetközbe, amely végképp eltûnt az utóbbi két évtizedben, az ember-alig-járta ág-Dunákra, ahol szép süllõk leskelnek a vízbeszakadt fák tövében, gyanakvó domolykõ vagy éhes csuka csap le az ágak közé leengedett csalihalra. Térben pedig az Atlanti-óceánra, amellyel az Egyesült Államok partjainál találkozott horgászként, de varázsát egy kis angol szigeten, Sarkon ismerte meg, ismételt horgászkirándulásain. Külön fejezetet foglalnak el egy hajtó feljegyzései, az író maga ugyan nem vadászik, de rendszeresen jár hajtóként egy Pest környéki vadásztársaság területére. Megfigyelések, tapasztalatok, gyermekkori vadászemlékek váltják egymást e sajátos szemszögû, hol humoros, hol a vadászat, a természet szeretetétõl telített hangú írásokban.

A nagy amerikai író humoros írásaiból gyûjtöttünk egy e-könyvre valót, Szász Imre klasszikus tolmácsolásában. Az írások között megtalálhatók az olyan ma is élõ témák, mint a betegnek adott kuruzsló tanácsok (Kikúrálom a náthám), a papucsférj alkata (Mcwilliamsék esete a torokgyíkkal), a kontár mesterek (Megjavíttatom az órám), a képmutató kisvárosi emberek (A lóvátett város), a politikusok gerinctelensége (Kormányzóválasztási hadjárat), vagy a sajtó képviselõinek elvtelen magatartása (Újságírás Tennesseeben). Az írásokból sugárzó humánum, a gyarlóság bölcs és humorral telt bemutatása több, mint egy kellemes kikapcsolódás.

A 15. század utolsó harmadában keletkezett mû az arab világ szerelmi kultúrájába enged bepillantani, abba a világba, amely két egymáshoz tartozó ember meghitt kapcsolatában a szerelmet a legszentebb földi jónak, az élet legnemesebb örömének tartja. Természetesen az iszlám világában a nõ és férfi kapcsolata korántsem olyan idillikus, mint e könyv sugallja, hiszen évszázados szigorú hagyományok rendelik alá a nõt ura és parancsolója minden akaratában. Mégis az egész könyv a tartalmas kapcsolat igényét, egymás megbecsülésének fontosságát, a kölcsönös odaadás és a házasság nagyszerûségét hirdeti. Hol bölcs, hol megmosolyognivalóan együgyû tanácsok, korabeli pajzán szerelmi históriák, utolérhetetlen nõi fortélyok és egyéb ?csodaszerek? kavalkádjában tárul elénk a kor pezsgõ, vérbõ, prûdnek alig nevezhetõ arab világa.

1974 szilvesztere elõtt egy rovatvezetõ barátunk megkérdezte, nem írnánk-e gyorsan néhány paródiát. Mivel addig soha nem írtunk, örömmel vállaltuk. Azóta is csináljuk, örömmel, együtt. Fõleg kor-társainkról, akikrõl kritikákban már élcelõdtünk, s akikrõl most az irodalmi karikatúrákban a legkomolyabb szándékkal szólunk. Szeretnénk megmutatni azt, ami munkájukban közös, és azt, ami (már) egyéni, sajátos. Eredmény. Mellettük jelen vannak e kötetben mások is, akik írással foglalkoznak: szerkesztik, bírálják, terjesztik, tanítják, tanulják. Õket képviseli Deák János Péter, aki Ady kalapját is megtalálja. Születtünk 1949-ben, egyetemisták lettünk 1968-ban, Deák János Péter világra jött 1978-ban. Holott velünk egyidõs.