Syllabux strana 2 z 4

A csodaszép kisváros, Zalahetenye lakói biztosra vették, hogy az újonnan nyílt teabolt tönkre fog menni. Mert kinek kell az a sok flancos nevû ital, amikor eddig is megvoltak az olcsó kávéval? Ám a városba csak nemrég érkezett új lakó, az üzletet vezetõ Felícia, valami olyan titok tudója volt, amit az emberek nem értettek. Mindig tudta, hogy a boltját felkeresõ asszonyok közül ki az, akinek szüksége van a tea mellett a meghallgatásra, tanácsra, pár bíztató szóra ahhoz, hogy megposhadt házasságából kilépve új életet kezdjen. A kedves, halk szavú asszony megértése ?varázslata? saját múltjából fakadt. A fiatalon férjhez ment Felícia elsõ házassága poklában ismerte meg a gyöngéd, megértõ, figyelmes férfit, dr. Holz Aurélt. Barátságuk lassan kibontakozó, ám annál szenvedélyesebb szerelemmé vált, és a tizenhét éves együttélés során az asszony soha, egyetlen percig sem sejtette, hogy a férfi ? a lánya nevelõapja ? pedofil pszichopata, kiskorú lánya, annak barátnõi és tanítványai megrontója. Felícia megpróbálta leleplezni a férjét, ám tanúk és bizonyítékok hiányában Dr. Holz Aurélt felmentette a bíróság... (Legeza Ilona ismertetõje)

Ambrose Montanus Egykor címû mûve egy rendhagyó világvége játék, mely a bölcselkedõ gondolatok és a szatirikus ábrázolásmód keveréke. A világvégét elõidézni készülõ entitás észrevétlenül lopja be magát az emberek mindennapjaiba, beépülése fokozatos, és így mindenki számára természetessé, társadalmilag elfogadottá válik. A folyamatra egy újságírónõ lesz figyelmes, aki szeretne fényt deríteni erre a nyugtalanító jelenségre. Az újságíró társat is kap a nyomozásában. A társ pedig egy képregényrajzoló, Edvin Z. Orogenész, mûvésznevén Edzor. A történet folyamán Edzor nem csak érzelmileg, hanem teljes mértékben eggyé válik az alkotásával, hogy ebben a formában vegye fel a harcot a ?gonosszal?. Persze maga a történet ennél szövevényesebb, mindenképpen ajánlott azoknak, akik kedvelik például Gaiman mûveit.

?A GX-00-ás ûrszektor, amint azt besorolási száma is egyértelmûen mutatja, csupán egy a Galaktika számos félreesõ helye közül. Egyetlen nevezetessége a Hétcsillagos Ûrvándorhoz címzett fogadó ? ez azonban éppen elegendõ ahhoz, hogy biztosítsa a GX-00 Galaktika-szerte elterjedt és megalapozott jóhírét, valamint a mindenkori tulajdonos bõséges megélhetését. ?Azért az sem mellékes? ? ahogy maga a Fõnök is szokta mondogatni. Félreértések elkerülése végett meg kell jegyezni, hogy a Hétcsillagos Ûrvándor elnevezés nem a nyomtalanul eltûnt felderítõknek, nem is méltóképp feledett admirálisoknak állít emléket, hanem a hasonló nevû konyaknak.?

A Place Rimbaud az alternatív jelenben játszódik. Budapest a minaretek városa, Napóleon megnyerte az 1812-es hadjáratot, a világot még Franciaország irányítja, de egyre gyengül a befolyása. A Djiboutiban rekedt magyar újságíró, Askoni Gaabor váratlanul belefut egy rejtélyes sztoriba, és emiatt nem csak az õ élete áll a feje tetejére, hanem mindenki másé, aki kapcsolatban áll vele. Trópusi pára, fülledt erotika, a civilizáció lepusztult végvidéke, mindent behálózó multik és otthonos melankólia ? egy olyan világ, amiben minden más, és minden ugyanúgy van. Trenka Csaba Gábor a kevés mai magyar írók egyike, aki nem csak érzi a nemzetközi piaci trendeket, hanem képes megelõzni azokat. A Place Rimbaud William Gibson Trendvadásza elõtt született... Eddig megjelent mûvei: Egyenlítõi Magyar Afrika (1990, 2010), Szaurusztánc (1995), Galaktikus pornográfia (2002)

Szász Imre nagy természetismerettel megírt, szép regényének hõse Basa, a borjú nagyságú, gyönyörû kuvasz. Gazdáját megölik, a házat felégetik. Ő a nádasba menekül, s attól fogva a vadvilág ezer veszélye között farkasok módjára él. Erõs, ügyes és eszes: sokat megtanul a vadon törvényeibõl. Itt hozza világra kölykeit is, s az öt kutya egy idõ után a környék juhászainak réme lesz. Az író részletesen bemutatja a kis család életét, a kölykök elsõ megnyilvánulásait, fejlõdésük szakaszait, viszontagságaikat, izgalmas kalandjaikat és a megélhetésért vívott harcukat. A szerzõ az állatvilág pontos megfigyelésérõl, a természet alapos ismeretérõl tanúskodva, élethûen ábrázolja a nádas világát, emberközelbe hozza a kutyák, farkasok és az ott élõ valamennyi állat életét, vonzó képekben, tájleírásokban eleveníti meg a nádast és az ingoványt. A regény izgalmas cselekménye, magával ragadó stílusa miatt gyermekek és felnõttek számára egyaránt érdekes olvasmány.

"Ezt a könyvet ketten segítették világra. Anna D. és Mario G., akiknek velencei lakásában, 2003-ban néhány hétre szállás helyett otthont találtam. Ötödször jártam akkor a lagúnák városában, már nem hajtott a mindent megnézés szenvedélyes kényszere, hagytam, hogy ahogy õk, csak éljek, éljem, ahogy õk és barátaik, Velence hétköznapjait. Különlegesebb volt minden turistaútnál! Hálásan köszönöm nekik." Zalán Magda, az Amerikából nemrég hazatért éles szemû újságíró mesél velencei "kalandjairól", magyar szemmel mérve föl a lagúnák városát, az ott élõ embereket.

Debreczeny György lassan négy évtizede van jelen a magyar líra él-, fél- és célmezõnyében, mégis csak a negyedik önálló kötetét tarthatjuk kezünkben. Érdemes volt ilyen sokat várni rá: páratlan mûvekhez jutottunk. A költõ ismeri és hasznosítja az értéktudatos képviseleti költészet forrásait, ugyanakkor tántoríthatatlan õrzõje és követõje a magyar avantgard kassáki örökségének, s beépíti lírájába mindazt, amit az elmúlt évek posztmodern költészete tett hozzá a korszeru versnyelv kialakulásához. Hagyomány és folyamatos megújulás, az elõdök és kortársak tisztelete éppúgy jellemzi, mint az irónia, a dévaj kedv, a bátran osztogatott fricskák. A szívbillentyukön futó szomorú futamokra egyaránt rátalálhat a házmester és a gyászhuszár, és ami a legfontosabb, rálel minden a vers iránt még érdeklõdõ ember. Rádöbben, hogy a költõi nyelv, mint önérték is mûködik, a szépre formált szavak bár véresen komolyak, egyúttal mindig valami izgalmas, megújuló, újrakezdhetõ játékra csábítanak. Debreczeny György Budapesten született 1958-ban, ma is itt él. Könyvtárosként dolgozik. Kötetei: ellentétpárhuzamok (Kozmosz, 1982), elodázható elégiák (Szépirodalmi, 1989), Sõt mi több (Syllabux, 2011).

Karafiáth Orsolya: A Brontë-nõvérekrõl (és apjukról) a drámaíró páros, Gyõrei Zsolt és Schlachtovszky Csaba írt csodás egyfelvonásost Brontëk lápi idill címmel, ahol a lányokról kiderül, hogy nem is lányok, hanem három szakállas férfirõl van szó, akiket apjuk, a jóságosnak mutatkozó Patrick nevel az angol lápvidéken, és aki alig tudja tomboló ágyékát féken tartani harmatos "leánykái" láttán. A lányok folyamatosan hímezgetik szemfedõjüket. Emily Táncsiccsal levelezik a szenvedés fontosságáról, a legviccesebb dráma, amit valaha olvastam. Be is mutatták annak idején a Spinozában, háromszor is megnéztem, és aki mellettem ült vagy mögöttem, vagy bárhol, az nem volt irigylésre méltó helyzetben: a könnyeim folytak, szinte átharaptam a kezemet, de így sem tudtam visszatartani a fel-feltörõ nevetést.

Miféle anyag vagyok? ? kérdezi egy fiatal lány önmagától, társnõje közelségének érzéki hatásától megbolygatva. Néha mintha elfelejtenénk: érzelmek és erotikus vágyak sose tûrték magukon szabályok béklyóit. Gordon Agáta elsõ, lírai karakterû regényének ifjú hõsnõi, miközben élik a maguk hétköznapi életét, próbálják legalább a maguk számára lakhatóvá tenni a ?férfiasan? kegyetlenre sikeredett világot. És ahogy megismerjük a regény szereplõit, megrendülve ráébredünk: féltékenység és szégyen, vágy és érzelem a titkos indítéka minden lépésnek a másik ember felé.

Nem véletlen, és nem plágium, hogy nagyanyám, Várnai Zseni önéletrajzi regényének címét kölcsönvettem nagynéném, Heilig Éva holokauszt-túlélõvel készített interjúmhoz. Õ is egy volt azok közül, akik végigszenvedték Auschwitz és Bergen-Belsen borzalmait, akik csodával határos módon életben maradtak, sõt, elég erõt éreztek magukban ahhoz, hogy egy új világban, Izraelben új életet kezdjenek. Sikertörténet Heilig Éva élete, tanulhatnak s erõt meríthetnek belõle mindazok, akik ma már hírbõl sem ismerik, és sajnos történelemkönyvbõl se tanulják a múlt borzalmait.

?Adria mindannyiszor könnyes vádat mímel a kegyetlen világ ellen? ? a vád mégis mindig jogos, a könnyek mégis mindig indokoltak. Gordon Agáta regényeiben különös nevû és különös alkatú nõk birkóznak az egymásnak okozott szenvedéssel és az egymásra vonatkozó szenvedéllyel. Olyanok mint az antik hõsnõk, valamennyien elbuknak, de végzetük és veszteségük életnagyságúnál nagyobbra növeszti alakjukat. Gordon Agáta a költészetbõl jön, rebbenékeny nyelven ír, prózája nyers, titokzatos, vad és csaknem ismeretlen érzelmi tájakra viszi magával az olvasót. Nádas Péter

A 2011. december 28-án Nirgendsbrunnban megtartott Sessio Meci konferencián Bornemissza-Kis Mária, Kurzbein professzor alapvetésébõl kiindulva, nagyhatású összegzõ elõadásban igyekezett felülemelkedni a vitákon. ?Mit várhatunk tehát e bizonyos Elemi Névtelentõl, akit, ha születési és halálozási dátumát nem ismerjük, akár Elemi Évtelennek is szólíthatunk? A 16. századi magyar líra szinkronizálásának igényét, a két, Európa-szerte favorizált tematikának: az erotikának és a mulandóság-tudatnak egymásba-játszatását, és ennek szellemében a Tinódi-féle, történetmondó lantos-attitûd felcserélését a líraibb hajlandóságú, és vágáns motívumoktól sem idegenkedõ hegedûs-attitûdre, a klasszikus formakincs (disztichon, ionicus a minore) antik, rímtelen és középkori, leoninusos változatásnak gazdagítását a ballade, rondó, triolet, alexandrin, villanella, a petrarcai és shakespeare-i szonett, sõt a Chevy Chase-strófa lehetõségeivel, és a minnesänger-hagyomány egyéni strófaszerkezeteivel, az izometria szabályának, mely minden versszak azonos sorszámának elvével korlátot állít a költõi lelemény elé, ignorálását s végül azt, hogy az erotikus líra közkincsének is tekinthetõ képeket egyfajta saját színezettel, adott esetben alpesi bukolikával lokalizálja ? azaz sûrítsen egybe toposzt és tobozt.? Ha pedig mindezt megpróbálja, de gyarlón ? nos, akkor te, nyájas Olvasó, mégis arra fogsz gyanakodni, hogy becsaptak, s hogy a középkori fenomén nevében egy avult poétika szépségeit firtató kalandor mórikálja magát elõtted, versíró ifjúságának lankadt szellemeit idézgetve, hátha így számot adhat annak a bizonyos, hajdani fiatalembernek a régi talentumról. Megmosolyognád, de bizonnyal elnéznéd neki ravaszkodó merszét, és félretéve okosságodat, kedvvel forgatnád a magát-kerülgetésében is magát-keresgélõ könyvét. A kötetet Friss Krisztina illusztrációi díszítik.

A könyv az elmúlt hatvanöt év magántörténelme ? lazán egymásra épülõ önálló kis esszé-novellák formájában elbeszélve. Visszaemlékezések a szülõkre, korábbi felmenõkre, a háború alatti és utáni gyerekkorra, az ötvenes évekbeli kamaszkorra és 1956-ra. Történetek és jellemrajzok az orvosi pályán eltöltött harminchárom évbõl, vallomások egy szokatlan házasságról és egy kivételes emberrõl. A hol vidám, hol kevésbé vidám elbeszélések mindegyike egy-egy önvallomás, sokszor átgondolt vagy mélyen eltemetett emlék újra megélése, megerõsítése vagy átértékelése. Húsz nagyon személyes történet a huszadik század második felébõl.

Fédrával úgy ismerkedtünk meg, ahogyan soha nem volna szabad, és amikor megbeszéltük a következõ találkozót, abban is megegyeztünk, hogy a színházban ismertük meg egymást. Engem épp az az elõadás érdekelt, amelyben megpillantottam õt, és épp ez után tartott a társulat közös teázást és beszélgetést a nézõkkel. De miért nem lehet, hogy az újságból, kérdezte Fédra, miért olyan snassz ez neked? Amire azt mondtam, hogy csak, és nem is gondoltam rá tovább, hogy milyen szégyenletes a magány, nem ismerni senkit, aki választható vagy aki választhat engem, csak bámulom a nõket a városban, ha rászánom magam, hogy felutazzam. Találkozom az elsõ barátnõmmel, elücsörgök egy presszóban vagy könyvesboltban, rendszeresen elsétálok olyan helyek elõtt, ahol tudom, hogy élet van, persze fõleg fiúk, de nem éjszaka sétálok arra és egyedül úgyse volna merszem bemenni.

?A gyûjtemény zöme Apám 1944. május 17-i bevonulása utáni levelezése Anyámmal (az utolsó darab december 1-jén kelt), de szerepelnek benne a család más tagjainak írásai is, köztük a magam öt és fél évesen írt levélkéi. A fenti idõ alatt Apám munkaszolgálatosként dolgozott Jászberényben, Kecskeméten, Nagykátán, Szolnokon és Budapesten, végül Fertõrákoson. Itt halt meg 1945. március 5-én."

Apró fejezetek nyolc különös nap krónikájából. Mert mindent azért mégsem lehet. Ha lehet, akkor sem!