Syllabux strana 3 z 4

"A gyereknevelés az egyetlen szakma, ahol nem kérdik, van-e képesítésed, alkalmas vagy-e rá? A regény fõszereplõje, Forgács Ferenc egy elromlott házasság után, magányosan, fanyaran, nõtõl nõhöz szaladva megálmodja, hogy a nyáron elviszi a tizenkét éves lányát autótúrára, arról ábrándozik, hogy az együttlét megadja a teljes harmóniát, hogy az ajándékozás, az örömszerzés visszasugározza rá is az összetartozás boldogságát. Egy szép nyári reggel elindulnak kocsival, és mindjárt az elsõ pihenõhelyen egy szép fiatal lány kérezkedik fel az autóra? Az önzés elnyomja a harmónia vágyát, féltékenység villog, felnõtt értetlenség és gyerekérzékenység csap össze, és alig simul el a felszín, a felnõtt világ megint leckével szolgál a gyereknek keménységbõl, kíméletlenségbõl, hazugságból? A Felhõfejes ennek a nehéz, szülõ-gyerek viszonynak, a fájdalmas, szükségszerû eltávolodásnak lírai hangulatú regénye, s a felelõsségé, amelyet nemcsak a szülõknek, hanem az egész társadalomnak kellene vállalnia ? bölcsebben és igazabban.

Kormos királykisasszony, A találóskérdésen nyert királykisasszony, Ibolyavirág királykisasszony és társaik történetein keresztül a szerzõ arra buzdítja a szülõket, hogy ne csak felolvassák a meséket, hanem találják ki õk is a saját meséjüket, alakítsák gyerekeik kedve és igénye szerint. Háromtól hat éves korig ajánlott.

A neves sinológus szerzõ egy asszimilálódott magyar zsidó értelmiségi család XX. századi történetét és konfliktusait írja meg. Hunyady Sándor Családi albuma óta nem született ilyen élvezetesen megírt emlékirat. Polonyi Péter döbbenetes erejû mûvében felvonul a 20. század magyar szellemi-kulturális életének számos meghatározó alakja. A történet mégis a híresen szép édesanya alakja körül forog, aki a háború poklában csillagos házról csillagos házra menekülve próbálta saját fiát és a rokonok összegyûjtött gyerekeit megmenteni a pusztulástól.

?A gyûjtemény zöme Apám 1944. május 17-i bevonulása utáni levelezése Anyámmal (az utolsó darab december 1-jén kelt), de szerepelnek benne a család más tagjainak írásai is, köztük a magam öt és fél évesen írt levélkéi. A fenti idõ alatt Apám munkaszolgálatosként dolgozott Jászberényben, Kecskeméten, Nagykátán, Szolnokon és Budapesten, végül Fertõrákoson. Itt halt meg 1945. március 5-én."

A vidéken nyaraló londoni gyerekek megismerkednek egy magát "homoktündérnek" nevezõ Izével, aki minden nap egy kívánságukat teljesíti. A kívánság estére érvényét veszti ugyan, de addig is számtalan kalandba keverednek, ám nem kell miattuk aggódni, a végén minden jóra fordul. A klasszikus angol gyermekirodalom e gyöngyszemét Borbás Mária fordításában veheti kézbe az olvasó.

Herman Melville könyve hosszú feledés után lett az amerikai irodalom egyik kulcsmûve. Mûfaját tekintve talán filozofikus kalandregénynek nevezhetnénk. Ishmael, a pályáját keresõ ifjú, elhatározza, hogy tengeri bálnavadász-hajóra szerzõdik matróznak. Egy lepukkant fogadóban megismerkedik Kvikveggel, egy barbár törzs uralkodójának Amerikába tévedt fiával, és egyyütt szerzõdnek el a Pequod nevû hajóra. A hajó kapitánya, Ahab kapitány, fanatikus ember. Még fiatalkorában találkozott a rettegett fehér bálnával, Moby Dickkel, aki leharapta a kapitány egyik lábát. Ahab bosszút esküdött: semmi más nem érdekli, mint hogy bosszút álljon a tenger szörnyetegén. Vajon képes az emberi szellem, erõ, és összefogás legyõzni a Természet vad erejét, ösztöneit? Erre kapunk választ ebbõl az izgalmas könyvbõl.

Vannak könyvek, amelyek álomvilágba repítik az embert. Mások pontosan írják le a jelen helyzetet. És vannak olyanok, amelyek az évek múlásával egyre idõszerûbbek lesznek. Sven Bundás kalandjai a jövõ magyar társadalmában. Kafka és Orwell szerelemgyereke.

Apró fejezetek nyolc különös nap krónikájából. Mert mindent azért mégsem lehet. Ha lehet, akkor sem!

Kroó András legújabb kötetét ? kisregényeit? nagynovelláit? novellafüzérét? ? tartja kezében az olvasó. Akik ismerik különös, egyéni stílusát, gondolatmenetét, szóhasználatát, most sem csalódnak, akik elõször tartják kezükben, azoknak kellemes meglepetést és nagy-nagy odafigyelést kívánunk, mert Kroó András gondolat- és mondatfüzéreiben semmi sem véletlen, sehol egy átabotában odavetett megjegyzés, minden szó, minden mondat, minden tudatállapot alapos megfontolásról és kidolgozottságról tanúskodik.

Az eltûnt idõ nyomában szerzõje 1908. október és 1909. szeptember között írta a jelen kötetében olvasható írásokat. Rögtön ez után, 1909 õszén már a nagyregény elsõ változatához fogott. Ennek részben az is oka volt, hogy a kiadás tervét a Mercure de France ez év tavaszán elutasította. A szerzõ eredeti elképzelése alapján Bernard de Fallois állította össze ezt a gyûjteményt, amely 1954-ben látott napvilágot a Gallimard kiadónál. Proust gazdag levelezésének tanulsága szerint a Contre Sainte-Beuve címû kötetben a XIX. század neves irodalomtörténészének nézeteivel kívánt szembeszállni ? innen az eredeti cím. Mégsem csupán Baudelaire-t, Nervalt, Balzacot elemzõ esszéket találunk a könyvben. Az eltûnt idõ nyomában számtalan motívumával találkozhatunk itt, s ezek a változatok ? Roland Barthes véleménye szerint ? gyakran gazdagabban, elõzmények nélküli ragyogásukban tárják elénk azokat a képeket, amelyek késõbb a nagyregény szövetébe illeszkednek. A híres prousti elmélet, mely az önkéntelen emlékezés jelentõségét hangsúlyozza, már itt pontosan megfogalmazódik. Az író az elõszóban arra figyelmeztet minket, hogy ??a tudat másodlagos. Ám mégiscsak a tudatot kell felkérnünk, hogy megállapítsa saját alacsonyabbrendûségét. A fejedelmi koronát ugyan nem érdemli meg, mégis egyedül õ ítélheti oda másnak. S noha az erények rangsorában csupán a második helyre szorul, csakis az értelem nyilváníthatja ki, hogy az elsõ helyet az ösztönnek kell elfoglalnia.?

Voltak baljós elõjelek. A konyhaszekrényben halk pattanással elrepedt a levesestál. Nem vették észre, mostanában ritkán terítettek szervizzel. Leesett a falról a nagymama gobelinje, eltört benne az üveg. A professzor úgy vélte, ez a bejárónõ legújabb cselszövése, és felesége halk mondatára: ?Rossz ómen?? harsány nevetéssel reagált. Idõnként sóhajtott valaki, ezt a szélnek, be-becsapódott az ajtó, ezt a huzatnak tulajdonították. Történtek bizonyos dolgok. Ezek talán némiképp eltértek a normálistól, lehetett volna figyelni rájuk, de épp ily joggal figyelemre se méltatni õket. A professzort lekötötte, tudatát betöltötte az embergyûlölet.

Zalán Magda 1965 elejétõl 2001 végéig élt külföldön, két kontinens három országának három (és fél) nagyvárosában. Nem ennek a harminchat évnek a történetét írta meg, csak a többszöri újrakezdés eseményeit az ?elsõ kapavágástól? addig, amíg valóban azt érezte, megérkezett, nekikezdhet az új életnek. Daccapo, ahogy kották végén áll, ha a zeneszerzõ, akármilyen anyanyelvû, azt akarja mondani, hogy megint elölrõl. A szabadság, bátorság és újrakezdés története. Meg hogy ne adjuk fel.

Talán mindnyájunknak meg kell járnunk a magunk Odüsszeiáját. nem azért, hogy visszaérkezzünk egy királyi palotába, Ithakába, hanem hogy eltaláljunk valahová, a múltunkba, a jövõnkbe. Tom Allan negyven-egyvalaháby évesen indul el a maga Odüsszeiájára, hogy gyermekkorát felfedezze. Tom Allen, eredeti nevén Berendi Tamás, négy és fél éves volt, amikor 1956 végén egy menekülõ csoporttal apja ki akarta vinni az országból, de a határon lelõtték az apját. Õt egy kedves , idõsebb házaspár vitte át, nyakába kötött zacskóban maga és apja anyakönyvi kivonatával. Tom Allen egy tönkrement házasság, feladott egyetemi pályafutás után a nevelõszüleit is elveszti?

Lázár Júlia ?új kötete egy negyedszázados pályán mindössze a harmadik állomás: Ujjnyomok címû kötete 1988-ban, Az ismeretlen pedig 2001-ben jelent meg. A kötetnyitó versekben ott folytatja, ahol abbahagyta, csak talán több a tárgyias leírás, a külsõ megfigyelés, korábbi verseinek balladai tragikumába a jelenvaló világ erõsebben szûrõdik be. De két új ciklusa, a B. a metrón és a B. és az új év váratlan újdonsággal is szolgál: az alkotókedvet felõrlõ idõhiány szorításában a költõ megpróbálja legyõzni szorongató körülményeit. Személyes használatra kifejlesztette a naplóverset, amely látszólag oldottabb, mint ahogyan általában ír, de ezt egyrészt indokolja a mûfaj, másrészt, ha nem indokolná, sem lenne baj, hiszen a gyakorlott költõ az esetleges és mulandó tapasztalatokban is meglátja azt, ami túlmutat esetlegességen és szembeszegül a mulandósággal. Harmadrészt meg mindez csak a látszat. Valójában itt is minden a helyén van, csak éppen az akvarellfestõ virtuóz könnyedségével, laza ecsetkezelésével viszi fel a papírra azokat a színeket és vonásokat, amelyek egyszerre õrzik saját lendületüket és rögzülnek feledhetetlen képpé.? Ferencz Gyõzõ

Ambrose Montanus Egykor címû mûve egy rendhagyó világvége játék, mely a bölcselkedõ gondolatok és a szatirikus ábrázolásmód keveréke. A világvégét elõidézni készülõ entitás észrevétlenül lopja be magát az emberek mindennapjaiba, beépülése fokozatos, és így mindenki számára természetessé, társadalmilag elfogadottá válik. A folyamatra egy újságírónõ lesz figyelmes, aki szeretne fényt deríteni erre a nyugtalanító jelenségre. Az újságíró társat is kap a nyomozásában. A társ pedig egy képregényrajzoló, Edvin Z. Orogenész, mûvésznevén Edzor. A történet folyamán Edzor nem csak érzelmileg, hanem teljes mértékben eggyé válik az alkotásával, hogy ebben a formában vegye fel a harcot a ?gonosszal?. Persze maga a történet ennél szövevényesebb, mindenképpen ajánlott azoknak, akik kedvelik például Gaiman mûveit.

Nem él, aki a múltra vak ? vonatkozik ez személyes sorsra, történelemre egyaránt. Miután 2006-ban összegyûjtött verseinek szigorúan komponált életmû-mérlege megjelent, új verseiben ismét nehéz feladatot vállalt a költõ. Összerakható-e még az emlékek, a megélt örömök, fájdalmak, a rövid boldogság és a hosszas szorongás cserepeibõl a múlt? A letelt idõ emlékeibõl négy ciklusban négy férfi arcképe rajzolódik ki a valóságos és a metafizikus létezés síkján. Mind a négy ciklus egy régi verssel kezdõdik, mintegy a fõszereplõ bemutatásaként, és mindegyik egy egészen új verssel zárul: négy gongütés. s persze a kötet gondolatisága túlmutat az emlékezés bensõ szándékán. Meghatározó motívuma a verseknek a búcsú, az elmúlás, a fájdalom vagy ?csupán? a szépség, a fiatalság végessége. Mert az emberélet az örökkévalóságnak csak egy pillanat: ?Egy pillanatig éltem, / akár a fáklyafény?, s az átélt élet és a munka értelme, jövõje vagy jövõtlensége. számvetés ez a kötet is ? méltóság, fegyelem, tisztaság árad Gergely Ágnes lírájából: ?a szó, mint a szeg, erõsen leverve, / és megy a vers az ítélet felé.?