Syllabux strana 4 z 4

A magát Pitymalló Keselynek tituláló szerzõpáros magyar történelmi témához nyúlt ebben a fergeteges vígjátékban. Monty Python stílusában komédiázik Nagy Lajos királyról, politikáról, életrõl, halálról és szerelemrõl.

Bárdos Pál Frau Földes von Makó címû novelláskötete az 1944-ben lágerbe hurcolt családjáról szól ? de nem csupán az ott eltöltött hónapokról. A nyolcéves gyerek szemével látjuk a lágert. Majd a tizenéves-huszonéves szemével a Rákosi-korszakot, a felnõtt szemével Kádár gulyás-kommunizmusát, és az öregedõ, bölcs író szemével a rendszerváltás utáni éveket. Manapság sokan kétségbe vonják a Shoát, tagadják, hogy megtörtént. Ez ugyan gazság, de a fiatalabb nemzedék számára a 6 millió halott, vagy a 600 000 halott felfoghatatlan statisztika. Ezért igyekezett a szerzõ megmutatni az áldozatok és túlélõk esendõ valódi arcát, reménykedve, hogy így vak végzetük is átélhetõbb lesz.

A neves sinológus szerzõ egy asszimilálódott magyar zsidó értelmiségi család XX. századi történetét és konfliktusait írja meg. Hunyady Sándor Családi albuma óta nem született ilyen élvezetesen megírt emlékirat. Polonyi Péter döbbenetes erejû mûvében felvonul a 20. század magyar szellemi-kulturális életének számos meghatározó alakja. A történet mégis a híresen szép édesanya alakja körül forog, aki a háború poklában csillagos házról csillagos házra menekülve próbálta saját fiát és a rokonok összegyûjtött gyerekeit megmenteni a pusztulástól.

A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján a magyar irodalom a folyóiratok hasábjain volt igazán otthon, a lapok sok ezer példányban keltek el. Elsõ szatirikus jelentkezésük, a nemzedéktársakról rajzolt karikatúrák után a Banga?Reményi?Tarján trió csaknem száz pályatársról szóló újabb paródiáit egy-egy fiktív Forrás-, Új Írás-, Jelenkor-, Kritika-, Mozgó Világ-, Kortárs- és Élet és Irodalom-számba gyûjtötte. Így egész mûhelyek nézhettek abba a bizonyos görbe tükörbe. Az e-könyv megjelenését a Nemzeti Kultúrális Alap támogatta.

Végre a nyugati bestsellerek után egy magyar orvosíró kiváló elbeszéléseit töltheti le az olvasó. Dr. Róna István 35 éven át dolgozott pusztavacsi körorvosként. Írásaiban õszintén vall a pálya örömeirõl, nehézségeirõl, a legérdekesebb, legemlékezetesebb pillanatokról. Mély empátiával, kiváló humorérzékkel, olvasmányosan? Szenzációhajhászás és magánmítosz nélkül.

A lét holografikus útvesztõ. Parányi töredéke is a végtelenre nyílik. Nem csoda, ha az önmagunkhoz vezetõ ösvény néha a fél világon keresztül tekereg. Örökös indulások és céltalan érkezések, súlytalan álmok és zuhanó ébredések, törhetetlen üvegfalakba zárt tranzitok a senki földjén, egyszer használatos arcok mindenfelé. Valamennyien a vészkijárat rossz oldalára születtünk. Magam sem tudom, mikor kezdõdött, de talán nincs is jelentõsége, mert ma már világos, hogy mindig ugyanarról szól a történet: az, ami mindent összeköt, ki akarta fejezni önmagát álmokban és ébredésben, indulásban és érkezésben, gondolatokban és észlelésben. Szavak nélkül diktálta az õrület maszkja mögött lebegõ kristálytiszta képletet: számára nem létezik szent és sérthetetlen, minthogy nem beszéli az emberi nyelvet. Amikor kését a nyakamhoz szorította, hogy végre életet leheljen sápadt ereimbe, az is földöntúli mûvészet volt csupán. Arra kényszerített, hogy többé ne kezdjem ugyanazt, ugyanúgy. Gittkemény szerepek.

A Párizsban élõ, franciául író román szerzõ ironikus, drámai izzású egyfelvonásosaiból, novelláiból, verseibõl készült a Vendégfogadó címû válogatás Szlafkay Attila fordításában.

Horgászelbeszéléseit, cikkeit, beszámolóit gyûjtötte kötetbe Szász Imre. Kalandok, tapasztalatok, szerencsés és balszerencsés napok váltják egymást e sajátos hangú beszámolókban, melyeknek legfõbb vonzereje a pontos, hiteles tárgyi leírás és az ironikus elbeszélõ-hang. Távoli horgászútjaira is magával viszi olvasóit az író idõben és térben. Idõben a régi, legendás Szigetközbe, amely végképp eltûnt az utóbbi két évtizedben, az ember-alig-járta ág-Dunákra, ahol szép süllõk leskelnek a vízbeszakadt fák tövében, gyanakvó domolykõ vagy éhes csuka csap le az ágak közé leengedett csalihalra. Térben pedig az Atlanti-óceánra, amellyel az Egyesült Államok partjainál találkozott horgászként, de varázsát egy kis angol szigeten, Sarkon ismerte meg, ismételt horgászkirándulásain. Külön fejezetet foglalnak el egy hajtó feljegyzései, az író maga ugyan nem vadászik, de rendszeresen jár hajtóként egy Pest környéki vadásztársaság területére. Megfigyelések, tapasztalatok, gyermekkori vadászemlékek váltják egymást e sajátos szemszögû, hol humoros, hol a vadászat, a természet szeretetétõl telített hangú írásokban.

Szörényi László tudós, irodalomtörténész az átkosban nem tartozott a magamutogató ellenzékiek közé, viszont mindenkinél jobban tudta, hogy a hatalommal szemben a legjobb fegyver a humanizmus és a röhögés. Olyan Svejki ártatlansággal tudott rácsodálkozni a rendszer hülyeségeire és buktatóira, ami ellen a legvonalasabb bürokraták is tehetetlenek voltak. Kelet-európai túlélõkönyv puhább és keményebb diktatúrákhoz Az e-könyv megjelenését a Nemzeti Kultúrális Alap támogatta.

Történet egy lányról, aki egy összeszokott kis közösség tagja, melynek szabályait sosem jutna eszébe felrúgni. Egy fiúról, aki lassan, de kitartóan tör a világhír felé, miközben minden lépését árgus szemekkel figyeli a külvilág. Egy találkozásról, mely meglepően sokáig nem tűnik sorsdöntőnek. Vágyakról és félelmekről, mert amiben a másik él, az mindkettőjüket jócskán elrémiszti. Hazugságokról, amikor a valóságot senki nem akarja kimondani.Falakról, melyeket az ember védelemből épít saját magának. És résekről és repedésekről, mert vakon magabiztos csak az lehet, aki életében nem volt még a világban egyedül.És az örök kérdésről - létezik boldogság, ha egyikük mindent felad a másikért? És van ember, aki képes ezt elfogadni?

Történet egy lányról, aki egy összeszokott kis közösség tagja, melynek szabályait sosem jutna eszébe felrúgni. Egy fiúról, aki lassan, de kitartóan tör a világhír felé, miközben minden lépését árgus szemekkel figyeli a külvilág. Egy találkozásról, mely meglepően sokáig nem tűnik sorsdöntőnek. Vágyakról és félelmekről, mert amiben a másik él, az mindkettőjüket jócskán elrémiszti. Hazugságokról, amikor a valóságot senki nem akarja kimondani. Falakról, melyeket az ember védelemből épít saját magának. És résekről és repedésekről, mert vakon magabiztos csak az lehet, aki életében nem volt még a világban egyedül. És az örök kérdésről – létezik boldogság, ha egyikük mindent felad a másikért? És van ember, aki képes ezt elfogadni?

Évek óta tudom, hogy egyszer még újra közöm lesz az íráshoz. Bujkál bennem egy regény. Jó darabig hagytam várakozni. Valahogy úgy képzeltem, amikor az ember leül regényírni, már alaposan sejti, hogy a piros kalapos nő a gyilkos, akinek a macskája minden hajnalban 3 óra 20-kor párzik az ecetfa alatt… Egyébként sem vagyok hosszútávfutó alkat. Türelmem és kitartásom nem terjedt soha tovább tizenhatezer karakternél, de már az is régen volt. Most meg hallgatom az erkély korlátján kopogó esőt, és biztos vagyok benne, ma éjszaka ideje elkezdeni előcsalogatni ezt a történetet. Méghozzá online. Minden kötöttséget mellőzve. Azért persze maradunk négynegyedben, a tempó 114 bpm. A hangnem vagy G-dúr, vagy d-moll. Már úszik is be a háttérből egy megfontolt akkord a Hammond-orgonán. Csak annyi biztos, hogy a főszereplőt Verebi Ádámnak hívják. 18 évvel fiatalabb nálam, szintén zenész. 1981. október 25-én született Szegeden. Többet most nem nagyon tudok róla. De pont ez a kaland lényege: hagyni kiderülni magát a történetet, amiről most még fogalmam sincs. Úgy, ahogy remixelni szoktam. Hadd száműzzem magam a józan ész kalodájából, hadd sodródjam anélkül, hogy fogalmam lenne róla, honnan hová érek, mi történik közben vele…