Syllabux

Történet egy lányról, aki egy összeszokott kis közösség tagja, melynek szabályait sosem jutna eszébe felrúgni. Egy fiúról, aki lassan, de kitartóan tör a világhír felé, miközben minden lépését árgus szemekkel figyeli a külvilág. Egy találkozásról, mely meglepően sokáig nem tűnik sorsdöntőnek. Vágyakról és félelmekről, mert amiben a másik él, az mindkettőjüket jócskán elrémiszti. Hazugságokról, amikor a valóságot senki nem akarja kimondani.Falakról, melyeket az ember védelemből épít saját magának. És résekről és repedésekről, mert vakon magabiztos csak az lehet, aki életében nem volt még a világban egyedül.És az örök kérdésről - létezik boldogság, ha egyikük mindent felad a másikért? És van ember, aki képes ezt elfogadni?

A Szegeden játszódó könyv a vad kamaszkor regénye.Kalandok, zûrök, szerelmek a felnõttkor kapujában, amikor még mindent szabad. Tabuk nélkül...Zergényi Edit súlyosan betépve szétdobolja a nyolcadikos évnyitót. Káldor Frici a második emeleti ablakpárkányon, kívülrõl kopog be bioszra. Rinó, akinek olyan a pillantása, mint Dalí égõ zsiráfjai, örökre megsebzi azt, akire ránéz. Villányi Peti (a legszebb lány a fiúk közül) hiába hívja a Sátánt, nem jön érte senki, egyedül marad mindörökre. Erki Zsuzsa centire tudja, hogy õ nem kell senkinek, következésképpen csinálhat bármit édes felelõtlenséggel, úgyis mindegy, bekaphatjátok, sallala. És így tovább?

Bárdos Pál Frau Földes von Makó címû novelláskötete az 1944-ben lágerbe hurcolt családjáról szól ? de nem csupán az ott eltöltött hónapokról. A nyolcéves gyerek szemével látjuk a lágert. Majd a tizenéves-huszonéves szemével a Rákosi-korszakot, a felnõtt szemével Kádár gulyás-kommunizmusát, és az öregedõ, bölcs író szemével a rendszerváltás utáni éveket. Manapság sokan kétségbe vonják a Shoát, tagadják, hogy megtörtént. Ez ugyan gazság, de a fiatalabb nemzedék számára a 6 millió halott, vagy a 600 000 halott felfoghatatlan statisztika. Ezért igyekezett a szerzõ megmutatni az áldozatok és túlélõk esendõ valódi arcát, reménykedve, hogy így vak végzetük is átélhetõbb lesz.

Történet egy lányról, aki egy összeszokott kis közösség tagja, melynek szabályait sosem jutna eszébe felrúgni. Egy fiúról, aki lassan, de kitartóan tör a világhír felé, miközben minden lépését árgus szemekkel figyeli a külvilág. Egy találkozásról, mely meglepően sokáig nem tűnik sorsdöntőnek. Vágyakról és félelmekről, mert amiben a másik él, az mindkettőjüket jócskán elrémiszti. Hazugságokról, amikor a valóságot senki nem akarja kimondani. Falakról, melyeket az ember védelemből épít saját magának. És résekről és repedésekről, mert vakon magabiztos csak az lehet, aki életében nem volt még a világban egyedül. És az örök kérdésről – létezik boldogság, ha egyikük mindent felad a másikért? És van ember, aki képes ezt elfogadni?

Sven Bundás ezúttal eltûnt barátja, Lars-Igor Kancsuka felkutatására indul, ami egyáltalán nem könnyû feladat a világ legszabadabb társadalmában. Ahogy az elsõ kötetben megszoktuk, kérdéseire kérdéssel felelnek, mindenki végtelenül készséges, de hárít, a tények elvesznek a végtelen körmondatok labirintusában, és az olvasó néhány bekezdés után elmerül Remisovszky Mátyás kényelmetlenül ismerõs világában. Mire Bundás megtalálja barátját, sokkal több mindenre kap választ, mint szeretné. Ahogy az utolsó fejezet címe ígéri: a kör surrogva bezárul.

"Ezt a könyvet ketten segítették világra. Anna D. és Mario G., akiknek velencei lakásában, 2003-ban néhány hétre szállás helyett otthont találtam. Ötödször jártam akkor a lagúnák városában, már nem hajtott a mindent megnézés szenvedélyes kényszere, hagytam, hogy ahogy õk, csak éljek, éljem, ahogy õk és barátaik, Velence hétköznapjait. Különlegesebb volt minden turistaútnál! Hálásan köszönöm nekik." Zalán Magda, az Amerikából nemrég hazatért éles szemû újságíró mesél velencei "kalandjairól", magyar szemmel mérve föl a lagúnák városát, az ott élõ embereket.

Miféle anyag vagyok? ? kérdezi egy fiatal lány önmagától, társnõje közelségének érzéki hatásától megbolygatva. Néha mintha elfelejtenénk: érzelmek és erotikus vágyak sose tûrték magukon szabályok béklyóit. Gordon Agáta elsõ, lírai karakterû regényének ifjú hõsnõi, miközben élik a maguk hétköznapi életét, próbálják legalább a maguk számára lakhatóvá tenni a ?férfiasan? kegyetlenre sikeredett világot. És ahogy megismerjük a regény szereplõit, megrendülve ráébredünk: féltékenység és szégyen, vágy és érzelem a titkos indítéka minden lépésnek a másik ember felé.

Szörényi László tudós, irodalomtörténész az átkosban nem tartozott a magamutogató ellenzékiek közé, viszont mindenkinél jobban tudta, hogy a hatalommal szemben a legjobb fegyver a humanizmus és a röhögés. Olyan Svejki ártatlansággal tudott rácsodálkozni a rendszer hülyeségeire és buktatóira, ami ellen a legvonalasabb bürokraták is tehetetlenek voltak. Kelet-európai túlélõkönyv puhább és keményebb diktatúrákhoz Az e-könyv megjelenését a Nemzeti Kultúrális Alap támogatta.

A 2011. december 28-án Nirgendsbrunnban megtartott Sessio Meci konferencián Bornemissza-Kis Mária, Kurzbein professzor alapvetésébõl kiindulva, nagyhatású összegzõ elõadásban igyekezett felülemelkedni a vitákon. ?Mit várhatunk tehát e bizonyos Elemi Névtelentõl, akit, ha születési és halálozási dátumát nem ismerjük, akár Elemi Évtelennek is szólíthatunk? A 16. századi magyar líra szinkronizálásának igényét, a két, Európa-szerte favorizált tematikának: az erotikának és a mulandóság-tudatnak egymásba-játszatását, és ennek szellemében a Tinódi-féle, történetmondó lantos-attitûd felcserélését a líraibb hajlandóságú, és vágáns motívumoktól sem idegenkedõ hegedûs-attitûdre, a klasszikus formakincs (disztichon, ionicus a minore) antik, rímtelen és középkori, leoninusos változatásnak gazdagítását a ballade, rondó, triolet, alexandrin, villanella, a petrarcai és shakespeare-i szonett, sõt a Chevy Chase-strófa lehetõségeivel, és a minnesänger-hagyomány egyéni strófaszerkezeteivel, az izometria szabályának, mely minden versszak azonos sorszámának elvével korlátot állít a költõi lelemény elé, ignorálását s végül azt, hogy az erotikus líra közkincsének is tekinthetõ képeket egyfajta saját színezettel, adott esetben alpesi bukolikával lokalizálja ? azaz sûrítsen egybe toposzt és tobozt.? Ha pedig mindezt megpróbálja, de gyarlón ? nos, akkor te, nyájas Olvasó, mégis arra fogsz gyanakodni, hogy becsaptak, s hogy a középkori fenomén nevében egy avult poétika szépségeit firtató kalandor mórikálja magát elõtted, versíró ifjúságának lankadt szellemeit idézgetve, hátha így számot adhat annak a bizonyos, hajdani fiatalembernek a régi talentumról. Megmosolyognád, de bizonnyal elnéznéd neki ravaszkodó merszét, és félretéve okosságodat, kedvvel forgatnád a magát-kerülgetésében is magát-keresgélõ könyvét. A kötetet Friss Krisztina illusztrációi díszítik.

Diego Velázquez, a regény csendes hõse látszólag alig lép az események elõterébe, ám négy évtizedet tölt a XVII. század elsõ felének leghatalmasabb udvarában, a madridi Alcázarban. Itt félelmes megfigyelõ- képességével, mûvészetének géniuszával rögzíti le a spanyol világhatalom szétbomlásának oly válságos és változatos korszakát.

A bitóköltészet egy kis darabka világszemlélet. Ez az elanyagtalanított kikapcsolódás fenntartásoktól mentes szabadsága, ahogy az benne megnyilvánul. Tudjuk, mi a mulus: az irigylésre méltó középfok az iskolapad és az egyetem között. Nos hát: egy bitótestvér az irigylésre méltó középfok az ember és az Univerzum között. Nincs tovább. A bitóról másként látunk rá a világra, és más dolgokat is másnak látunk.

Zsirai László (Sopron, 1956) több mint harmincöt esztendeje publikálja írásait vallási lapokban, folyóiratokban, antológiákban is. Jelen kötetében összegyûjtött novellái, versei, esszéi egyetlen tárgykörben: a keresztény hit által áthatott jóság létérvényességének érzékeltetési szándékával születtek. Különféle mûfajú alkotásaiban általában a mindennapok során megélt hit, a sokféle megjelenési körülményben megtapasztalható szeretet felmutatása vezérli. Bárhol is legyen történeteinek terepe, minden esetben az egyszerûség nagyszerûségének ad otthont. Nehéz emberi sorsokat idéz meg, hogy vigaszt nyújthasson, a sorsvállalók vigaszát. A megértés tartós nyertesévé válik, aki képes megmártózni e könyv harmóniateremtésre törekvõ hangulataiban, s a nyugalom bölcsességébe merül. A közösen dúdolt dallamok összefûzik egymással az embereket, legalább lelkileg, amihez szükségtelen a szokásos tárgyi költségvetés kimódolgatása. Elegendõ csupán egyetlen ima.

A Szívcsakra címû regény egy fiatalember és egy ifjú hölgy találkozásával indul, akik felmennek a lány lakására, és? nos, a regény nem róluk szól. Hanem Mátéról, Márkról, Lukácsról és Jánosról, akik nem azonosak Mátéval, Márkkal, Lukáccsal és Jánossal. Továbbá egy 16. századi vámpírról, aki körbeutazza a földgolyót, hogy kielégítse a vérszomját. És végül, de nem utolsósorban, egy ugyancsak 16. századi nyomozásról, amely Magyarországon folyt egy rejtélyes gyilkosságsorozat ügyében. A cselekményszálak a regény végén persze összeérnek, a rejtély megoldódik, és kiderül, hogy egy andalúziai falu 1528-ik évi történései, egy budai zsidó gyertyaöntõ 1588-ik évi szállóvendégei, egy szintén budai török fürdõ 21. századi felújítása, a brit hírszerzés Erzsébet-kori elõdszervezete, valamint a Föld vélelmezett szívcsakráját a Pilis hegységbe helyezõ teória eredete között akár egészen kézzelfogható kapcsolat is lehetséges. És közben falat rezegtet a Black Sabbath, és földet renget a Motörhead.

A magát Pitymalló Keselynek tituláló szerzõpáros magyar történelmi témához nyúlt ebben a fergeteges vígjátékban. Monty Python stílusában komédiázik Nagy Lajos királyról, politikáról, életrõl, halálról és szerelemrõl.

A Place Rimbaud az alternatív jelenben játszódik. Budapest a minaretek városa, Napóleon megnyerte az 1812-es hadjáratot, a világot még Franciaország irányítja, de egyre gyengül a befolyása. A Djiboutiban rekedt magyar újságíró, Askoni Gaabor váratlanul belefut egy rejtélyes sztoriba, és emiatt nem csak az õ élete áll a feje tetejére, hanem mindenki másé, aki kapcsolatban áll vele. Trópusi pára, fülledt erotika, a civilizáció lepusztult végvidéke, mindent behálózó multik és otthonos melankólia ? egy olyan világ, amiben minden más, és minden ugyanúgy van. Trenka Csaba Gábor a kevés mai magyar írók egyike, aki nem csak érzi a nemzetközi piaci trendeket, hanem képes megelõzni azokat. A Place Rimbaud William Gibson Trendvadásza elõtt született... Eddig megjelent mûvei: Egyenlítõi Magyar Afrika (1990, 2010), Szaurusztánc (1995), Galaktikus pornográfia (2002)

A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján a magyar irodalom a folyóiratok hasábjain volt igazán otthon, a lapok sok ezer példányban keltek el. Elsõ szatirikus jelentkezésük, a nemzedéktársakról rajzolt karikatúrák után a Banga?Reményi?Tarján trió csaknem száz pályatársról szóló újabb paródiáit egy-egy fiktív Forrás-, Új Írás-, Jelenkor-, Kritika-, Mozgó Világ-, Kortárs- és Élet és Irodalom-számba gyûjtötte. Így egész mûhelyek nézhettek abba a bizonyos görbe tükörbe. Az e-könyv megjelenését a Nemzeti Kultúrális Alap támogatta.