Vince kiadó strana 7 z 7

A Nobel-díjas James D. Watson ma valószínűleg a világ leghíresebb tudósa. Francis Crickkel együtt felfedezte a DNS kettősspirál-szerkezetét és elindította a humángenom-programot. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a kettős spirál Darwin óta a biológia legfontosabb felfedezése és egyben a huszadik század egyik legfontosabb tudományos eseménye volt. Hargittai István és felesége három egyedülálló beszélgetést rögzített Watsonnal. Ezekben Watson sokkal jobban kitárulkozott, mint azokban a felületes interjúkban, amelyeket az újságíróknak ad nagy ritkán. A Hargittai-beszélgetésekben a témák sokasága jelenik meg; elgondolkodtató válaszokat kapunk a tudomány és a világ számos fontos kérdésére. A fényképekkel gazdagon illusztrált kötetet olvasva úgy érezzük, mintha jelen lennénk e nagy tudós gondolatainak megszületésénél. Az eredeti, angol nyelvű változat 2007-ben jelent meg.

Kötetünk a reformkori művészet - az uralkodó bidermeier és a mellette jelen lévő klasszicizáló és romantikus irányzatok - sokszínű törekvéseit tárgyalja. A képzőművészet új témákat, új műfajokat és új látásmódot hozott: a hétköznapi embert és környezetét állította a középpontba, stilárisan pedig szépítő és idealizáló mértékletesség, bensőségesség jellemezte. Egyfajta tömegkultúrát láthattunk benne, amely a polgári erények és az otthon kultuszának hírdetése mellett a nemzeti érzés erősítését is szolgálta. A kultúrális vívmányok nagyban meghatározták a 19. század képzőművészetét és a művészeti intézmények fejlődésének irányát is. Ennek a csendes, egyszerűségében megkapó, átélhető és szerethető festészetnek a változatosságát mutatjuk be érdekes történeteken és illusztrációkon keresztül.

Hazai klasszicista szobrászatunk korántsem volt annyira gazdag és "csapongó", mint a megelőző évszázad barokk, vagy a következő nagy stílusáramlat, a historizmus periódusában. Reformkorra eső viszonylag rövid időszaka azonban rendkívül jelentős, hiszen a nemzeti vonulat ekkor fogalmazódik és jelenik meg először ebben a művészeti ágban. Magyar szobrászat megteremtése oly módon, hogy a példaképek valójában - a korszak általános művészeti ideáljának megfelelően - az ókori görög és római világban gyökereznek. Nemzeti törekvéseink részeként első történelmi emlékműveink állításának kezdeményezései is e nagyjából két évtizedre estek, ám megvalósulásukra még várni kellett. De hogy lehet valami magyar, ha közben az antikot másolja? Mátyás király tógában, vagy mint "históriai kép", magyaros ruhában?

"La Dolce Vita, Fellini kacifántos szimbolikája zavarba ejtett. Nem találtuk az ajtót, amelyen beléphetnénk a mozivásznon megjelenő világba, áthidalhatatlan volt a távolság a feltekert szőnyeges, szendvicses, orosz vodkás, egyszobás teadélutánok és az olasz arisztokrácia római palotáinak mulatságai között. Elfojtott szexualitásunkból hogyan is érthettük volna meg undorukat a kicsapongástól?" Részlet a regényből A Franciaországban letelepedett Letitia rendszeresen visszatér Bukarestbe, hogy megpróbálja visszaszerezni a kommunista rezsim által elkobzott örökségét. Ezek a szülőhazájába tett utazások megannyi lehetőséget kínálnak arra, hogy visszamerüljön a múltjába. Mi maradt meg abból a titkos szerelemből, amely Sorinhoz kötötte, és micsoda választás elé állította a fér? Elszakadásuk annak idején a száműzöttek oldalára taszította Letitiát, aki immáron érett fejjel gondol vissza életére és álmaira, amelyek közül legalább egy nem hagyta el soha: hogy életéből regényt írjon. Bölcsesség és az önelfogadás gondolata lengi be ezt az érzékeny és felkavaró regényt, amely a hősnő önvizsgálatán keresztül ötven év román történelmének krónikáját tárja elénk és egyben újabb bizonyítékát adja annak, hogy Gabriela Adamesteanu a mai Románia egyik legjelentősebb hangja.