Vince kiadó

Deutsch-Fehérváry Mercédesz, Deutsch Péter rabbi felesége a családi vlogjaiból már ismerős közvetlenséggel és természetességgel kínál betekintést a pezsgő zsidó élet mindennapjaiba. Végigvezeti az olvasót az ünnepek forgatagán, a kóser konyha tradicionális és modern, ízekben és illatokban gazdag ételein, miközben megismerhetjük a klasszikus családi receptek történetét is. A sólet mellett válogathatunk a vibrálóan színes saláták, lenyűgöző előételek között és rátalálhatunk olyan különlegesen elkészített halas és húsos fogásokra is, melyekről eddig nem is tudtuk, mennyire hiányzik a repertoárunkból. A szakácskönyv a receptek és ünnepek bemutatásán túl praktikus tanácsokat is ad, miközben feltárja azt a szellemi egységet, melyet a tradíciók, a kóserság és az egészséges életmód ötvözése nyújt, életre keltve ezt az egyedülálló kötetet, amely ettől lesz mindenki számára igazán érdekes. Az olvasó nemcsak izgalmas recepteket fedezhet fel, hanem mélyebb megértést nyerhet a zsidó életmódról és annak értékeiről egy 21. századi, modern rebecen konyháján keresztül.

Hazai klasszicista szobrászatunk korántsem volt annyira gazdag és "csapongó", mint a megelőző évszázad barokk, vagy a következő nagy stílusáramlat, a historizmus periódusában. Reformkorra eső viszonylag rövid időszaka azonban rendkívül jelentős, hiszen a nemzeti vonulat ekkor fogalmazódik és jelenik meg először ebben a művészeti ágban. Magyar szobrászat megteremtése oly módon, hogy a példaképek valójában - a korszak általános művészeti ideáljának megfelelően - az ókori görög és római világban gyökereznek. Nemzeti törekvéseink részeként első történelmi emlékműveink állításának kezdeményezései is e nagyjából két évtizedre estek, ám megvalósulásukra még várni kellett. De hogy lehet valami magyar, ha közben az antikot másolja? Mátyás király tógában, vagy mint "históriai kép", magyaros ruhában?

Kötetünk a reformkori művészet - az uralkodó bidermeier és a mellette jelen lévő klasszicizáló és romantikus irányzatok - sokszínű törekvéseit tárgyalja. A képzőművészet új témákat, új műfajokat és új látásmódot hozott: a hétköznapi embert és környezetét állította a középpontba, stilárisan pedig szépítő és idealizáló mértékletesség, bensőségesség jellemezte. Egyfajta tömegkultúrát láthattunk benne, amely a polgári erények és az otthon kultuszának hírdetése mellett a nemzeti érzés erősítését is szolgálta. A kultúrális vívmányok nagyban meghatározták a 19. század képzőművészetét és a művészeti intézmények fejlődésének irányát is. Ennek a csendes, egyszerűségében megkapó, átélhető és szerethető festészetnek a változatosságát mutatjuk be érdekes történeteken és illusztrációkon keresztül.

"La Dolce Vita, Fellini kacifántos szimbolikája zavarba ejtett. Nem találtuk az ajtót, amelyen beléphetnénk a mozivásznon megjelenő világba, áthidalhatatlan volt a távolság a feltekert szőnyeges, szendvicses, orosz vodkás, egyszobás teadélutánok és az olasz arisztokrácia római palotáinak mulatságai között. Elfojtott szexualitásunkból hogyan is érthettük volna meg undorukat a kicsapongástól?" Részlet a regényből A Franciaországban letelepedett Letitia rendszeresen visszatér Bukarestbe, hogy megpróbálja visszaszerezni a kommunista rezsim által elkobzott örökségét. Ezek a szülőhazájába tett utazások megannyi lehetőséget kínálnak arra, hogy visszamerüljön a múltjába. Mi maradt meg abból a titkos szerelemből, amely Sorinhoz kötötte, és micsoda választás elé állította a fér? Elszakadásuk annak idején a száműzöttek oldalára taszította Letitiát, aki immáron érett fejjel gondol vissza életére és álmaira, amelyek közül legalább egy nem hagyta el soha: hogy életéből regényt írjon. Bölcsesség és az önelfogadás gondolata lengi be ezt az érzékeny és felkavaró regényt, amely a hősnő önvizsgálatán keresztül ötven év román történelmének krónikáját tárja elénk és egyben újabb bizonyítékát adja annak, hogy Gabriela Adamesteanu a mai Románia egyik legjelentősebb hangja.

A szerzők először időutazásra hívjál a reformkorral ismerkedő olvasót, majd pedig úgy hozzák közel hozzá a korszak mindennapi életét, hogy egy-egy érdekes tárgyat állítanak reflektorfénybe. Ezek a darabok olyan információkat hordoznak és olyan összefüggéseket tárnak fel, amelyek más forrásból legfeljebb csak részlegesen érhető el. Olyan tárgyak ismerhetők meg a kötetből, mint a glóbuszasztal, a pipatórium, a fürdőkúra-pohár, a keresztelési emlékérem, a csokortartó vagy a táncrend. A tárgykultúra válogatott emlékei további árnyalatokkal gazdagítják azt a képet, amelyet az olvasó elsősorban történelmi, irodalmi, képzőművészeti és építészeti ismeretei alapján alkot a korszakról.

Az idén 125 éves művésztelep történetét és jelentős alkotóinak életművét tárgyalja a könyv, amely a 19-20.századi magyar művészet legfontosabb művészettörténeti forrásmunkái közé tartozik. Réti István: A Nagybányai művésztelep című kötetének jubileumi kiadását a művésztelep létrejöttének 125.évfordulójára 2021-ben a Magyar Művészeti Akadémia támogatta. Réti István A NAGYBÁNYAI MŰVÉSZTELEP Réti István könyve, A nagybányai művésztelep, a 19–20. századi magyar művészet egyik legjelentősebb szellemi, szemléleti, stiláris mozgalmának a történetét tárgyalja s résztvevőinek alakját, munkásságát mutatja be, a korszak legfontosabb művészettörténeti forrásmunkái közé tartozik. Szerzőjét, aki maga is a nagybányai festőkolónia első, alapító nemzedékének tagja, az eseményeknek nem csak résztvevője, hanem egyik megindítója is volt, műveltsége, széles látóköre, a történelem és művészettörténet iránti fogékonysága, s nem utolsósorban írói vénája a mozgalom krónikásának, s mintegy teoretikusának szerepére predesztinálta. A könyv csak Réti halála után kilenc évvel, 1954-ben jelent meg a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalatánál. Az akkori politikai, művészetpolitikai viszonyok között azonban csak kompromisszumokkal kerülhetett kiadásra: kimaradt a kéziratból minden olyan szövegrész, utalás, ami a két világháború és a közbülső időszak történelmi eseményeinek tárgyalásában, vagy Réti művészete az, esztétikai felfogásában, vagy a nagybányai életkörülményekről szóló leírásai között nemkívánatosnak, közölhetetlennek találtatott. Réti István művét ebben a kiadásban teljes szövegével, hiánytalanul élvezheti az olvasó. A szerző kéziratát, a Magyar Nemzeti Galéria Adattárában őrzött gépiratot forrásértékű szövegként kezeltük, hogy a modern magyar művészet történetének ezt a nélkülözhetetlen forrásmunkáját a maga teljességében bocsássuk a szakemberek és a közönség rendelkezésére. Csorba Géza Írásom célja: a tényeket a feledéstől megmenteni és a művészeti Nagybánya fogalmát s jelentőségét tárgyilagos módon megállapítani... Igyekeztem természetesen a tények és emberek jellemzésében és értékelésében tárgyilagos lenni anélkül, hogy az etikai és a szellemi lényeg, a tehetség lényege iránt közömbös legyek és hogy el ne veszítsem a szemlélet egységét az emlékek erdejében. Kerültem a túldicsérést éppúgy, mint a túlzó kritikát, élőknek és halottaknak egyenlő mértékkel igyekeztem mérni. Igazat írni és igazságos maradni volt irányelvem, s ettől, legjobb tudásom szerint, nem tértem el. (Részletek az Előszóból) Réti István

Ez a könyv az újmédia-művészetet mint nemzetközi művészeti mozgalmat és olyan művészeti gyakorlatok készletét határozza meg, amely a fejlődő technológiákat használja kulturális, politikai és esztétikai lehetőségeinek feltárására. Bemutatott fajtái között találjuk a hálózati művészetet, a szoftverművészetet, a művészek által készített játékokat, a helymeghatározáson alapuló mésiaprojekteket, az interaktív történeteket, a multimédia-installációkat és performanszokat.

"Mintha a könyv címe és terjedelme között ellentmondás lenne. Egy vékony kötetbe sűríteni a magyar történelem és filmművészet majd' egy évszázados krónikáját, lehetetlen vállalkozás. Másrészt fontos lenne, hogy a 2014. január 31-én meghalt rendező munkásságáról az is képet kapjon, aki csak az elmúlt huszonöt évben fedezte fel filmjeit. Felgyorsult korunkban ez vaskos kötettel szintén reménytelen lenne. Maradt az esszé szűk ösvénye, amely Jancsó Miklóst mint nagy embert mutatja be. Ez sem veszélytelen vállalkozás. Kritikus korunkban, amelyben a politikusok, celebek "nagyok" (rövid időre), magát a fogalmat is meg kell magyarázni. Voltaképp nem nehéz. Segítségünkre van Thomas Mann (aki, ugye, ,"fehérek közt egy európai"). A Lotte Weimarban című regényében azt merészelte tenni, hogy belebújt egy kétségtelenül korszakos nagy ember - Goethe - bőrébe, kigyűjtötte fontos gondolatait, és megállapította végül: a nagy ember szellemi kisugárzás, amely képes megvilágítani a dolgokat, és az alkotás csak nemes melléktermék, a nagyságot bizonyítja, de nem attól válik az ember naggyá. A nagy embert az élete teszi naggyá. Amin aztán Goethe dohog is egyet: "Az emberek legjobb esetben a művet méltányolják - az életet nem méltányolja senki. Azt mondom nektek: Csinálja valaki utánam úgy, hogy nem töri ki a nyakát!" Mindez vonatkozik Jancsó Miklósra is. A hosszú életkor és a rengeteg mű, amelyet a rendező mindig lekicsinyelt, bár ez is a zsenialitás természetes velejárója, lehetővé tette számára, hogy akkor újuljon meg, amikor ő akarta, és nem amikor elvárták tőle, korszaktól függően, az elvtársak vagy az urak. A könyvnek talán sikerült megoldania - és ebben segít a Jancsó Miklóst alkotás közben bemutató képekből bő csokornyi -, hogy az élet, a kor és a művek egységben jelennek meg. És benne van az a csöppnyi irónia is, amelyet újfent Thomas Manntól veszek: "A nagy ember csapás a társadalomra." Nehezen tud vele mit kezdeni." - Marx József

Hajdu Anita Utamaro szépségei című kiadványának témája a japán nőábrázolás. A kötet 50 akvarellt tartalmaz, amelyek a híres japán művész Kitagava Utamaro fametszetei alapján készültek. A kötet magyar, angol és német nyelven mutatja be a művésznő munkáit, emellett bepillantást enged a korabeli Japán kultúrájába és a japán mindennapokba.

"Bizonyára minden stílus egyedülálló, a szecesszió azonban egyedülálló a stílusok között." E kötet középpontjában az otthon és az otthonteremtést szolgáló iparművészet áll. A gyönyörű színes képek a belsőépítészet, a bútortervezés, a kerámia- és üvegművészet, az ötvösség remekeivel ismertetnek meg. E csodálatos könyvet lapozgatva a stílus nyugat-európai, orosz és amerikai változatának legnevesebb képviselőivel találkozhatunk

A monda szerint Mars volt az ikrek, Romulus és Remus nemzője. Róma a háború istenének köszönhette felemelkedését. A Tiberis-parti kis közösség világuralomra tört, egymás után ütötte ki az ellenfeleit. A római nép a városon keresztülhaladó diadalmenetek alkalmával megcsodálta a meghódított országok műalkotásait és kincseit: királyi étkészleteket, értékes ékszereket, híres festményeket, márvány- és bronzszobrokat; ezeket végigvitték az utcákon, majd a templomokat, a palotákat és a magánházakat díszítették velük. A római művészetben visszatükröződött az állam hatalmának növekedése. A szerény köztársasági kezdetektől a császári méltósághoz vezetett az út.

Étkezés után általában mindenki izgatottan várja, vajon mi lesz a desszert. Ha barátai elismerésére vágyik, vagy szeretné, hogy családja ellágyult sóhajokkal fogadja, vagy ha egyszerűen csak szívesen kényezteti magát finomságokkal, akkor ennek a könyvnek az Ön konyhájában a helye. Talál benne gyorsan elkészíthető édességet, de olyat is, amit tálalás előtt órákig kell hűteni (nagy önuralmat igényel, de az eredmény mindenkit kárpótol), és akad néhány látványos "műalkotás", például bársonyos csokoládé és tejszín keverékéből, aminek mennyei íze egy egész nap eltelte után bontakozik ki. A kötetben külön fejezetet szenteltek a kalóriaszegény desszerteknek (a zsírtartalmat minden receptnél jelölték), hogy lelkifurdalás nélkül élvezhesse az édes ízeket. Színes kétoldalas fotók és leírások vezetik be Önt például a csokoládéval való díszítés, a karamell, az öntetek, a felfújtak és a fagylaltok készítésének rejtelmeibe.