Morbus

---

"Nem is tudom, mit írjak... annyi biztos, hogy "megrázó", a szó minden értelmében. Néhol úgy éreztem, csak orvosok olvashatnák - és ezt dicséretnek szánom, csak nem tudom másként kifejezni... "Egyéni hangvétel", "sajátos világlátás", az biztos! Ami a kilátásokat illeti... hát, józanító gondolat...

Kiadóm ezekkel a szavakkal próbálta megfogalmazni első benyomását a jelen kötet olvasása után. Tudom, hogy nem könnyű értékelni egy olyan látásmódot, ami egyszerre saját is, meg idegen is. A kényelmesebbek pesszimizmusnak vélhetik és disztanciálódnak tőle, mondván "ez engem nem érint", a bátrabbak azonban realizmusnak tekintik, mert ráismernek benne saját magukra, saját környezetükre és az időre, amiben élnek, ami mindennapjaikat és önmagukat is akaratlanul és észrevétlenül formálja. Róluk és nekik szól ez a kötet.
A versek többsége azokat a mai korra jellemző, általában negatív változásokat és azok következményeit jelenítik meg, hol kézzelfogható, képi, hol csak sejthető, érzelmekkel fölvázolt formában, amelyeknek - úgy tűnik - kiapadhatatlan forrását legtöbbször magunkban kell keresnünk, és az idő múlásával valamilyen nem várt formában saját környezetünkre, mindennapjainkra, valamint személyes sorsunkra visszahatnak, függetlenül attól, hogy az általuk kiváltott reflexióinkat a "normális" vagy a "beteges" kategóriába soroljuk-e be, hiszen e kettő definíciója mindig az egyén személyiségének és tapasztalatainak függvénye. Nem félni kell tőlük, hanem szembe kell velük nézni! Változást csak így remélhetünk."

Hogy hány éves vagyok? - Nem jelent semmit! Már elég öreg ahhoz, hogy komolyan gondoljam azt, amit leírok, de még elég fiatal ahhoz, hogy azt gondoljam, van értelme leírnom, amit gondolok. Hogy mi a foglalkozásom? - Találd ki! Nem költő. Hogy mikor kezdtem el verseket írni? - Nem fontos, a lényeg az, hogy írok! Hogy miért? - Mert nem tehettem mást! Hogy miről írok? - Nem a madárcsicsergésről, nem az illatozó virágról, nem a kikeletről, nem a napsütésről és a kék égről, nem a felhőtlen boldogságról, nem a beteljesült vagy reménytelen szerelemről, a szép szemekről, nem az önzetlen barátságról, nem a halott vagy még élő hősökről, nem a hazaszeretetről, a dicsőséges múltról és hogy miért volt jobb vagy rosszabb a tegnap, nem az eszmékről, a bronzba vagy gondolatba öntött emlékművekről. Az istenről? Hát néha-néha, de nem úgy, ahogy szokás. Egy mondattal: nem arról, ami nem zavar! Hogy kinek írok? - Annak, aki méltónak talál arra, hogy elolvasson. Hogy hogyan írok? - Azt Te döntsd el!
Bemutatkozásul azt hiszem elég is ennyi.

Eddig - részben Reglődi Dórával közösen megjelent köteteim: Valami szúr; Ólommadár, Pathétique; Állati tükörképek; Válaszok a válaszokra; Avas zsír." (Bárdosi Attila)
menej