Géza Gárdonyi strana 9 z 14

Minden műnek akkora az értéke, amekkora rezgést kelthet a szívekben! - mondja Gárdonyi Géza. A zöld szfinx beigazolta ezt: kétségtelenül rendkívüli. Az írót regényeiről ismerjük, és kevesen tudják, mennyire kiváló novellaíró. A könyvben található húsz novella különbözik egymástól, mégis van egy kapocs, amely összeköti õket. Ez pedig nem más, mint a népiesség, a népköltészet maga. A művekben valamiféle szomorú hangulat uralkodik, ennek ellenére az élet lüktetése viszi magával a történeteket. Gárdonyi a népélet mozzanatait (Két katicabogár, Kivégzés), a társadalmi kérdéseket (A pintyőkék, Nem volt párja, Ne áss a temetőben, Messze van odáig!) és magát a művészetet ábrázolja. Részvéttel figyeli a szegény emberek nyomorát és rokonszenvesnek írja le őket (A tej, Ora pro nobis!, Két vándor). Szimbolikus jelentéssel bíró történetei lebilincselik az olvasót. Fantáziája és kreativitása sokszínű és módfelett kalandos. A Csakugyan ember a művész és a valóság viszonyát mutatja be. A zöld szfinx ugyancsak, amely a könyv címadója is. De vajon miért? Miért nem az Átkozott józanság az, amely egy orvosról szól, aki azt gondolja, mindent tud, hiszen a világot józansággal szemléli. Mégis megtalálja a szerelem és az a pillanat, amikor minden megszűnik körülötte. Aztán elhagyja "átkozott" józansága. A zöld szfinx Gárdonyi olyan alkotása, amely szimbolikus tartalommal van megáldva. A fel nem fedezett művészről szól, aki az erdőben él és csak akkor zenél, amikor már a hold is felkelt. Bolondnak vélik, azonban akad egy festő, aki a művészt látja benne. A mű tulajdonképpen a segítségnyújtásról, a művészről és annak valóságáról szól, s talán arról is, hogy nem lehet megváltoztatni senkit, csupán akkor, ha ő is akarja. Gárdonyi ott van velünk, olvasókkal minden novellában, egyes szám első személyben kalauzol bennünket. Hol mosolyt csal az arcunkra, hol pedig részvétet kelt bennünk a szereplői iránt. Egy bizonyos: érdemes megismerni a novellaíró Gárdonyi Gézát!

Az egri remeteként emlegetett, csodálatosan termékeny írónk, Gárdonyi Géza életművéről megosztó vélemények születnek a mai napig. Egyesek a kötelezõ olvasmányok basáját, míg mások az emberközeli, tiszta művészet csillagát látják benne. Ám bármilyen ágendával is közelít az olvasó Gárdonyi alkotásaihoz, a hatás nem marad el. A kötetben helyet foglaló két kisregény, A lámpás és Bibi megírása között több mint harminc év telt el, de mondanivalója egy kötetbe szólítja e kettőt. A babitsi világítótorony-szerű, lámpásként feltűnő tanító hányattatásai és a szintén "ember-pásztor" Wak Lukács vívódásai arra késztetik az olvasót, hogy eltűnõdjön, vajon a leírtak személyes ihletésűek-e. Bárhogy is legyen, a tiszta szó olvasásának élményével mindenképp gazdagodunk, és közelebb kerülünk az íróhoz, aki önkéntes elszigeteltségéből művei által nyújtja felénk kezét.

Az ?elbeszélésgyűjtemény alcíme: Egy tanító feljegyzései márciustól Decemberig. A cím és az alcím sokat elárul a kompozícióról; szubjektivitása, a falusiakat a pedagógus együttérző fölényével szemlélő nézőpontra, műfajilag pedig tárcaszerűségre utal és jelzi, hogy a kompozició az évszakok, a hónapok rendjét követi. Novelláiban az egyszerű emberek hétköznapi életéről mond történeteket, némi nosztalgiával a természethez közeli életforma iránt, sóvárogva a föld, a falu lelke után, idegenkedve a mesterkéltté vált „kövi emberektől”. Kortársaival ellentétben Gárdonyi nem regionalista, nem egyetlen tájegységre figyel, hanem az ország különböző részein szerzett tapasztalatait összegzi a faluról, a parasztról. Bár tematikáját és módszerét kötik szálak az irányzathoz, naturalistának sem mondható, eszményítő realizmusa szebbé stílizálja a nyers való tényeit, átkölti a bántó, rút dolgokat. Híresek a szellemi néprajz körébe vágó megfigyeléseket rögzítő novellák (A barboncás); Tolsztojnak a méltóságteljes halálról szóló elbeszéléseivel szellemében rokon a Kevi Pál halála; a paraszti polgárosodás, értelmiségivé válás ellent- mondásainak modern problémakörével vet számot az ismert Tanácskérés; az iskoláztatás nemcsak felfelé lendíti a rátermett szegénygyerekeket, hanem el is idegeníti közösségétől. Életképek, rajzok sorozatának is fölfoghatjuk a ciklust, de nem az impresszionista rögzítés értelmében. Gárdonyinak filozófiája van, panteisztikus látomásban egybeolvadnak a létezők, pontosabban: a világot alkotó, átmenetileg szenvedésre ítélt létezők titokzatos módon benne vannak Istenben, s talán ez a hit a mélyebb forrása az elbeszélésfűzér idillikus szemléletének és nyelvi stílusa kiegyensúlyozott művészi harmoniájának.

A ?KÜRTA cselekmény az első világháború idején játszódik, de a háború csak háttérül szolgál az eseményekhez, a szereplők gondolkodásmódját, cselekedeteit határozva meg. Palcsó Zsuzsi, a főszereplő tanítóné akar lenni, de beleszeret az egyszerű, műveletlen toronyőrbe, Ipacs Attilába, s rövidesen hozzá is költözik. Később szakít vele, s feleségül megy Ülleihez, a jómódú szabóhoz. A kényelmes élet nem pótolja a szerelmet, s mikor Attila egyik kezét elveszítve visszatér a háborúból, vállalva a nélkülözést, követi őt a toronyba. A kissé vázlatos, lélektanilag nem eléggé megindokolt mű hűen tükrözi Gárdonyi humanizmusát, háborúellenességét. A regény élvezetes olvasmány a romantikus történeteket kedvelők számára.A KAPITÁNYA háború elején gyakorta írták, hogy nem sülnek el az orosz srapnelek. Íme a történet az orosz srapnelről, amely kétszer is elsült.VALLOMÁSBesztercey Szilveszter önkéntes szakaszvezető hősi érdemérmet kap. Az őt ismerő szerző a híren igencsak meglepődve keresi fel a hős szakaszvezető festőt lakásán. Ott azonban csak a hős feleségével tud szót váltani, és meghallgatni azt a humoros és megható részletektől nem mentes történetet, hogyan is lett az asszonyka a félénk, vegetáriánus, hallgatag festő felesége.

A középkori Margit-legenda 20. századi feldolgozása. A regény főalakja Jancsi fráter, a hajdani kertészfiú, s az ő  sorsának tükre vetíti elénk az „Isten rabjainak”, a szerzeteseknek külön világát. Az író a regény minden alakját,  a szerzeteseket, Margit királylányt is emberi közelségbe hozza, s a legenda szűkszavú adataiból eleven embereket  teremt.   A regény a 13. század Magyarországát, a tatárdúlás utáni korszakot festi meg a király apácalánya klastromában  szolgáló laikus fráter naiv, üde, reális szemszögéből. Ebben a román kori díszletek között játszódó történetben a  rabság metaforikusan is, valóságosan is összefonódik a transzcendenciaként értelmezett szerelemmel. Jelképteremtő  eréllyel érvényesülnek benne a századfordulós gondolatok és motívumok (a szennyből kinövő liliom). Legeza Ilona ismertetője (legeza.oszk.hu): "Gárdonyi legismertebb és méltán népszerű regénye az 1900-as évek elején íródott. Az író érdeklődése ebben az  időszakban egyre inkább a magyar múlt felé fordult; saját politikai, társadalmi és vallásetikai gondolatait  ágyazta be a história jelmezébe, szimbolikusan, de az értők számára megfejthetően. A regény megírását gondos,  forrásokat figyelembe vevő kutatómunka előzte meg. A Nyelvemléktár kötetei mellett egyháztörténeti munkákat,  középkori névtárakat böngészett át, sőt a margitszigeti domonkos kolostor föltárt részeit is tanulmányozta,  rajzolta és kiegészítette magának. Kitűnő beleérző készség pótolja a kissé vérszegény cselekményanyagot.  Képzeletindítóan hozza elénk IV. Béla korát, a tatárjárástól a feldúlt és szétzilált ország életrendjét, a női és  férfikolostorok belső világának különös, furcsa, ridegen szigorú rítusait. A könyv középpontjába állított szerelmi  epizód: Jancsi fráter finoman festett vonzódása a király lánya, Margit iránt kevéssé sikerült, életesebbek  Ágnesnek, Jancsi anyjának, Marceliusz, Jakab és Ábris barátnak portréi. A könyv legfőbb értéke kitűnő atmoszférateremtő ereje, melyhez elsősorban a szerző nyelvi leleménye, üdítő  mesélőkedve járul."

Dávidkáné A romantikus történetek kedvelőinek ajánljuk. A történet a török időkben játszódik. Andor és Ilona szeretik egymást, de Ilonát egy módos gazdához adják feleségül, aki mellett nagyon boldogtalan. Házasságtörés vádjával kínpadra vonják Andort és Ilonát, ám ők megszöknek... A kötet tartalmaz még két kisregényt: Az a hatalmas harmadik A szerző eljátszik azzal a keleti gondolattal, hogy a megszületni vágyó lélek hajtja egymás karjába a nőt és a férfit, ő sugároz szerelmet a lelkükbe. Az öreg tekintetes Az öreg tekintetes egy becsületes falusi úr, aki eladja ősi birtokát és Pestre jön orvos vejéhez, aki elkártyázza apósa rábízott pénzét. Az öreg tekintetes nem találja többé helyét ebben a világban, és nekimegy a Dunának...

Népies novellafüzér az árva legényről, Mari nénirõl meg Pista bácsiról, a két menyasszonyról, a dóci asszonyokról, valamint a Pöhöly családról.

Gárdonyi utolsó regénye, melynek megírására egy házassági apróhirdetés késztette. Az üzleti szellemben kötött,  dús hozományra és rangra spekuláló érdekházasság bemutatásakor az író a zárda légköréből kitörni készülő,  elárvult lány tragédiáját állítja a cselekmény fő sodrába, hogy lassan-lassan, szinte észrevétlenül lopja majd be  a hepiendet történetébe.  "Gárdonyi szerelem-felfogását kívánja bemutatni a kötet. Tudtuk, hogy a fiatal, a pozitivizmushoz, a  naturalizmushoz is vonzódó Gárdonyi valamiféle biológiai végzetnek tekintette a szerelmet, irracionális,  megmagyarázhatatlan vágyódásnak, amelyet éppen ezen természete miatt nem lehet véteknek föltüntetni, a bűntudat  forrásának és okozójának szuggerálni. Az Ida regénye bevezetése elég egyértelműen eligazít ebben a kérdésben.

A kötet a következo novellákat tartalmazza: A Mutter, Melyik a ketto közül?, Erdei történet, Dugóhúzó, A regény vége, Egy új pár fényképe, A fitos, A báró lelke, Ételek királya, A fiam gazember, Trilliók a levegoben, Vallatás, A falu télen, Török igazság, Gizehi pergamen-lapok, Ilyenek a vadászok, Annuska apáca lesz, Ez is csodálatos történet, Hordj magaddal tüzet, Mi az a szerelem?, A csonka pók, Felho a szobában, A zászló átmarad, Hat titkos kis levél, A török Salamon, Hogyan csinálódik a vers, Mari néni meg Pista bácsi, A megismételt idill

Ez a lelki mélységeket láttató, megrendítő nagy regény még a Gárdonyi-művek sorában is kivételesrangu alkotás! Két férfinek egy leányért folytatott drámai versengésben a magyar realista-regény nagymestere az érzelmeknek és a szenvedélyeknek oly finom elemzését adja, amely egész irodalmunkban úgyszólván páratlan s a nagy nyugati regényírók mesterművei mellé sorakoztatja ezt az írást. Az „Átkozott-józanság”-ot első sorától utolsó soráig forró izgalom fűti.

Tizenhárom agglegény, tizenhárom szerelem, tizenhárom történet. Tizenhárom megsebzett férfilélek titkai tárulnak föl, egymás közt, egymásnak tárulkoznak ki a vallomástevok. Mindegyik elbeszélés, mindegyik fájdalmas-nosztalgikus emlékezés az elso igaziról szól. A szakítások (s egyben az egész noi nemmel való szakítás) oka a nok ostobasága, féltékenysége, hazugságaik, álnokságuk, önzésük, kisajátításvágyuk. De Gárdonyi muve nem, vagy csak látszólag szól a norol# a "hosszúhajú veszedelem"-rol. Az elbeszélésfüzér férfiszereploi, férfihosei saját kiszolgáltatottságukat, védtelenségüket, tehetetlenségüket, lelkifurdalásaikat osztják meg egymással.

A hetvenes években föltűnt a katonai hatóságnak, hogy a szegedi tanyákról nem igen kapnak katonát. Nézik az anyakönyveket, hát, uramfia! esztendőkön át alig született egypár fiú, mind leány az valamennyi. Mit tehettek a katonai ügyosztálynál egyebet, megvakarták a fejüket és azt mondták, hogy:  Ez csudálatos! (részlet)

A kötet a következo színmuveket tartalmazza: #A bor ? Annuska #? Fehér Anna #? Falusi verebek #? Szentjánosbogárkák

Gárdonyi ?Géza Arany, tömjén, mirha című kötete 1924-ben jelent meg először, Németh József Könyvkereskedése kiadásában. Az azóta eltelt évek alatt szinte feledésbe merültek ezek a novellák, amelyek egykoron az ifjúság számára íródtak. A karácsonyi ünnepkör hangulatát idézi valamennyi elbeszélés, és az adventi várakozásban telő időszak komoly tartalommal töltődhet meg általuk. „Az én aranyom nem a hegyek bányáiból való; Az én tömjénem nem Arábia illatfáin termett; Az én mirhám nem testi sebeket enyhít; De csak oda viszem, ahová a Napkeleti Három” – írja Gárdonyi az Előszóban. Ennek szellemében, írói, emberi hitvallásának megfelelően sorakoznak a kötetben a két ciklusba rendezett, evangéliumi jeleneteket földolgozó, szép mesék. Bibliai történetek elevenednek meg az első rész írásai nyomán (Mária kincse; Karácsony a názáreti házban; Jézus és a gyermek; A szamaritánus álma), míg a második rész, huszadik századi meséi, az egykori csodák továbbéléséről adnak hírt (Két notesz; Egy kép története; Csordásék karácsonya). A karácsonyvárás időszakát – korosztálytól függetlenül – széppé tehetik a lírai hangú elbeszélések.

Mindönféle levelei, kalandozásai és tapasztalattyai az Katufrék sógorral, mög az Durbints sógorral. Az én nótám is benne van ebbe a könyvbe.