Mór Jókai strana 10 z 23

Kíváló kisregények és elbeszélések Jókai Mórtól. Ezek a mûvek szerepelnek az ingyenesen letölthetõ e-könyvben: A SERFÕZÕ A NYOMORÉK NAPLÓJA FEKETE VILÁG

?Madarász hanyatlása már elorelátható volt. A párt legerosebb küzdojének bukása elkerülhetetlen volt, nem elvek, nem politikai balfogások, hanem kisszeru kezelési bunök miatt. A hozzá csatlakozó pártok méltán tartottak tole, hogy amennyire protezsálták Madarászt, annyira veszteni fognak népszeruségükbol, a ,közönség, bár igazságtalanul a politikai pártfeleket komplikált buntársaknak fogja tartani, a rágalomnak a legkedvezobb terrénuma nyílik ellenük, a skandalum napról napra öregszik és nyilvánosodik. A vizsgálatok megkezdése óta a Nyáry-Kovács-Kazinczy párt roppant majoritása növekedett az országgyulésen, pisszegés, gúnykacaj és indignáció minden hangjai fogadják azokat, akik egy hónap elott csak tapsokat arattak, míg kiknek szavait azelott nem is hallgatták, azoknak beszédét, most éljenzés fogadja, kíséri. A Kossuth párt legerosebb szónokai, mint Szacsvay, föltámadtak az egykori kegyenc (Madarász) ellen, s a másik párt konferenciáit kezdték látogatni. Besze vehemens népszónoklatával elförmedten zúdult ellene, maga Irányi, a miniszternek személyes barátja, visszavonta kezét az elesotol ezen szavakra fakadva: »Azért nem szunök meg áldozni azon oltár elott, amelynek papjai közt egy tisztázatlannak találtatott.«  ,S végre Kossuth maga megtiltotta, hogy valaki oelotte Madarász nevét kimondja.?

A regény Jókai munkásságának ahhoz a Fekete gyémántokkal megkezdett irányzatához kapcsolódik, melyben a modern „nagyvilági” életet kívánta ábrázolni. A mű szerkezetileg két lazán összefüggő részre tagolódik. Az első, A „tegnap” 1848-49-ben játszódik. Főhőse Illavai Ferenc, igazi Jókai alak: csúnya, de rettenthetetlenül bátor, művelt, szerény, okos és jóságos. Gyámfiát és egyben unokaöccsét, Opatovszky Kornélt többször kimenti különféle halálos veszedelmekből, noha méltatlan rá, hogy örököséül megtartsa. Nagy szolgálatot tesz a gróf Tarnaváry családnak, életüket és vagyonukat is megmenti…. A második rész, A „ma”: az 1860-as évek eleje, a Schmerling-korszak. Mind az Opatovszky-, mind a Tarnaváry-birtok tönkrement az oktalan spekulációban és az egymással vívott harcban… A regény bővelkedik az izgalmas fordulatokban, ezért szerkezeti és jellemzési gyengéi ellenére kitűnő olvasmány.

A regény Kárpáthy Zoltán növekedésének, magára találásának végigkövetése során fejlődéslélektani rajzot ad. A regényben a cselekmény fő váza Kárpáthy Abellino pere unokaöccse vagyonáért - s ezen belül, különféle alkalmak során Zoltán lelki nagyságának bemutatása

Az Aki a szívét a homlokán hordja címu kisregény 1889-ben jelent meg eloször a Budapesti Hírlap hasábjain. A hírneves harcos egy prófétától kér segítséget, hogy halottszívu (azaz a nok iránt érzéketlen) felnott fiát az egészséges nemi ösztön útjára vezesse. Az ifjú Edrin bég színlelt házasságot köt egy ismeretlen novel, akinek a homlokán fölfedezi a címbeli szívet. Beleszeret, a próféta óvása ellenére kinyomozza hollétét, szerelmes napokat tölt vele, míg rá nem ébred, hogy öntudatlanul bár, de apja rejtegetett feleségével és saját húgával élt együtt. Edrin ekkor végez velük és magával, a hazatéro apa pedig megorül. A vadromantikus történetet Jókai a végzetszeruség eszméjével oltja be.

Folyóiratban 1857-ben, könyv alakban 1858-ban jelent meg eloször Az elátkozott család. A regény a 18. században játszódik, a komáromi protestánsok, és katolikusok küzdelmérol szól. Az 1756. évi földrengés rövid idore egymáshoz közelíti a vetélkedo felekezeteket: a katolikus Malárdy Ferenc alispán engedélyt ad rögtönzött protestáns fatemplom építésére, de a katasztrófa elmúltával tüstént le akarja bontatni a templomot, sot fejszével o maga vág bele. Malárdy alispánná választásának évfordulóján egy ünnepségen megjelenik egy jóképu fiatalember, aki Kadarkuthy Viktor néven mutatkozik be: megszeretteti magát a családdal, és feleségül veszi Herminát, a szülok szemefényét. Az ifjú férj azonban álnevet viselt# valójában református családból való, apja, Gutai Thádé fölismeri, és magával viszi. Romantikus kalandok, intrikák, és félreértések után a szerelmesek visszatalálnak egymáshoz, az ellenségeskedo apák összebékülnek. Történetük A bártfalvi lévita címu regényben folytatódik (Pesti Napló: 1897, könyv alakban: 1899). A valódi, idosebb Kadarkuthy bosszút akar állni a névbitorló Guthay Lorincen (a késobb született regényben dzsentris névformát használ az író), aki a Bükkben, Barátfalván él lévitaként ? református lelkésztanítóként ?, inkognitóban. Keresi, és megtalálja. Amikor már-már élethalál harcra kerülne közöttük a sor, Kadarkuthyt farkasok támadják meg, Lorinc pedig megmenti, és kibékülnek. Van olyan nézet, hogy Barátfalva mintája Tardona, ahol Jókai rejtozött a szabadságharc leverése után. ? A cselekményben dús, detektívregény típusú regénykettos nem tartozik az életmu fo vonulatába, de izgalmas olvasmány, és stiláris értékei is figyelemre méltók. ? Mindenkinek ajánlható.

"A Bálványosvár Erdély egyik legvadregényesebb, lélegzetelállítóan szép táján játszódik. (?) A cselekmény ideje a 13.század, az a kor, amikor még a kereszténység mellett Erdélynek ezen a vidékén élt a pogány vallás is, s a történet éppen a két felfogás megütközését is ábrázolni kívánja. (?) -csodálattal adózunk Jókai Mór fantáziájának, mesélokedvének, a magyar nemzeti múlt megszépítésén, humánus életeszmények közvetítésén fáradozó alkotókedvének, hogy a szukszavú leírásokból, a tudományosan rendszerezett mondákból, nyelvi hagyományokból, mitológiai töredékekbol megalkotta ezt a szemet gyönyörködteto, színes mesét. Befejezésül két modern író szavait idézzük Jókairól. Szerb Antal így írt róla: 'Amikor az ember Jókai regényét leteszi, úgy érzi, hogy ezt a könyvet még egyszer el fogja olvasni, ez nem egy múló pillanat eltöltése volt. És valami elkíséri az embert ifjúkori Jókai-olvasmányaiból egy életen át.' Móricz Zsigmond így fogalmazta meg Jókai varázsát: 'Jókai egy pogány volt, egy pogány istenfia, aki zengo és nagy lélekkel sugárzott szét? Valami csodálatos, felemelo életérzés volt ez: optimizmus az élettel szemben, igenlése mindannak, ami jó és eroadó ebben a siralomvölgyben' " R. Takács Olga

A regény cselekménye öt debreceni diákot állít elénk: Jenoy Kálmánt, Barkó Palit, Bíróczi Sándort, Borcsay Mihályt és Csuka Ferit. A rebellis szellemu "csittvári krónika" szerkesztéséért kicsapják oket a kollégiumból, s az öt fiú elindul "abba a végtelen semmibe, aminek világ a neve". Innentol kezdve Jenoy Kálmán sorsa kerül a történet középpontjába. A többiekre akkor vetodik fény, amikor vele találkoznak, útját keresztezik vagy kibontakozását segítik. Kálmán költo akar lenni. Nagy tervei elé azonban szüntelen akadályok gördülnek. Nem a megélhetés nehézségei, hiszen dúsgazdag nagyanyja mindennel ellátná, s fényes közéleti pálya lehetoségeit csillogtatja elotte. Ám a veszély éppen ezekben rejlik, félo, hogy a könnyebbik megoldás felé hajlik majd. Eloször egy kacér fiatalasszony, Katinka feledteti vele a célt, aztán Decséry foispánék szolgálatában az érvényesülés vágya érinti meg. A drámáját fogadó közöny is arra ösztökéli, hogy hagyjon fel próbálkozásaival. A végso kísértés a legnagyobb: festeni kezd, és szép sikert ér el. Emiatt még nem kellene szakítania sem nagyanyjával sem eddigi életmódjával. De színészbarátai nyomorúságát hallva Kálmán hazajön olaszországi festo-körútjáról. Végleg az írásnak szenteli magát és vállalja nagyanyja sírig tartó haragját.

Halil Patrona a XVIII. század első felének nevezetes török történelmi alakja volt, aki személyes adottságai és az események összejátszása révén a hatalmas felkelés népvezére lett, s aki reformtervével akarta megújítani Törökországot. Ezt a történelmi eseményt dolgozta föl és tarkította török és általában mohamedán szokások, mesemozzanatok felhasználásával Jókai. A nap a szeráj ablakain keresztül sütött már, a két ulema, ki a szultánnal együtt szokott imádkozni, éppen most távozott el, s a kapu agaszi és az anaktár oglán (főajtónálló és kulcstartó) sietnek nyitni az ajtókat, melyeken keresztül a padisah öltözködő termébe szokott lépni, ahol már készen várnak reá az udvar legnevezetesebb személyei: a khaszoda basi (főöltöztető), a csohodár, ki a szultán felső köntösét adja fel, a dülbendár, aki a sált köti a derekára, a berber basi, aki fejét megborotválja, az ibrikdár aga, aki megmossa a kezeit, a peskirdzsi basi, aki megtörülgeti, a serbedzsi basi, aki italát tartja készen, és a tirnakdzsi basi, aki körmeit elmetéli. Mindezek a legnagyobb hódolat- és tisztelettel hajolnak a földig, midőn a padisah orcáját megpillantják, ki a számtalan faragott ajtókon keresztül öltöző szobájába lép.

Hogyan lesz a bácskai földesúr fiából a cigányok bárója, hogyan találja meg az apja által elrejtett mérhetetlen kincsen kívül a boldogságot is egy gyönyörű török lány oldalán? – ezt meséli el Jókai ebben a kisregényében, amelyet a belőle készült operett tett világhírűvé.

A kalózkirály sietos vázlat egy jobb sorsra érdemes romantikus hostípusról és esztelen kalandokban eltékozolt életérol. Jókai még ebben a magasabb igény nélkül odavetett munkában is megajándékozza az olvasót a költoiség egy pillanatával, egy balladás dallal, amely beépül a cselekménybe, szimbolikusan jellemzi a hosök alapviszonyait, és a népiesség árnyalatával élénkíti a vadromantikus képsorozatot.

?A kiskirályok a megye urai, a régi dinasztiák regénye. A Tanussy-család tagjai köré a többé-kevésbé jelentékeny szereplok hosszú sora, a régi világ legkülönbözobb elemei és alakjai sorakoznak ? írja a regényrol Acsády Ignác. Mágnások, kortesek, táblabírák, katonák, a hazai és bécsi magyar elokelo körök mindenféle egyéniségei, komoly emberek és szédelgok, szép leányok és kacér asszonyok lépnek elénk s tarkítják a színpadot, melyen az élénk jelenetek gyors változatban, humoros és tragikus fordulatokkal gyorsan követik egymást. Némi pikáns mellékízt ad a regénynek az is, hogy alakjaiban sokan olyan emberekre vélnek ismerhetni, kik valóban éltek, s úgy pusztultak el, mint Jókai királyai. Tuhutum vármegye rajza némileg hasonlít Szabolcs megyééhez, s a Tanussyak történetében sok olyan van, mint állítólag ma is meglevo ottani híres nemesi család körében történt.?

A locsei fehér asszony fohose, Korponayné Géczy Julianna a valóságiban is élo személy volt. Egy 1714-ben, Gyorben lefolytatott felségárulási per aktái orzik a nevét. Egyéb forrásokból kétségtelenül megállapítható, hogy a gyori vértanú és a korábbi locsei áruló ugyanaz a személy. Ez az azonosság egyben magyarázatul szolgál arra is, mi ragadta meg Jókai fantáziáját a történeti forrásanyagban. Jókai így vall errol regénye elején: ?Hogyan lehet az, hogy egy no, aki egy csókért odadob egy országot, másszor megint azért az országért odadobja saját ifjú, szép fejét. . . Hol a megoldás az ég-pokol különbségu ellentmondás között egy no jellemében?" Valóban Jókai világába kívánkozó figura, megfejteni való lélektani rejtvény, és szinte kínálja a lehetoséget a fantázia szabad szárnyalásához. S a Rákóczi-szabadságharc ? a várostrommal, az árulással, a majtényi fegyverletétellel és az azt követo nemesi összeesküvéssel ? történelmileg is izgalmas háttere Géczy Julianna romantikus és drámai sorsának.

A kalózkirály sietős vázlat egy jobb sorsra érdemes romantikus hőstípusról és esztelen kalandokban eltékozolt életéről. Jókai még ebben a magasabb igény nélkül odavetett munkában is megajándékozza az olvasót a költőiség egy pillanatával, egy balladás dallal, amely beépül a cselekménybe, szimbolikusan jellemzi a hősök alapviszonyait, és a népiesség árnyalatával élénkíti a vadromantikus képsorozatot.

Egy no, akinek szeme tengerszem, a csodát jelenti a szemébe pillantó férfi számára. A csoda pedig birtokolhatatlan. Erzsike szédelgok, csábítók, kerítok prédája lesz, férfiaké, akiket nem érint a csoda. Utolsó férjét megöli, és a márianosztrai fogházban fejezi be életét. Mi történik egyetlen méltó hódolójával? Az o sorsa nem tragikus. Humora sosem hagyja cserben, szenvedélyesen érdekli a történelem és a politika, leköti az írás. Egyébként Jókai Mórnak hívják. Jókai önéletrajzi ihletésu, öregkori remekét nyújtjuk át az olvasónak.

A regény Jókai munkásságának ahhoz a Fekete gyémántokkal megkezdett irányzatához kapcsolódik, melyben a modern ?nagyvilági" életet kívánta ábrázolni. A mu szerkezetileg két lazán összefüggo részre tagolódik. Az elso, A ?tegnap" 1848-49-ben játszódik. Fohose Illavai Ferenc, igazi Jókai alak: csúnya, de rettenthetetlenül bátor, muvelt, szerény, okos és jóságos. Gyámfiát és egyben unokaöccsét, Opatovszky Kornélt többször kimenti különféle halálos veszedelmekbol, noha méltatlan rá, hogy örököséül megtartsa. Nagy szolgálatot tesz a gróf Tarnaváry családnak, életüket és vagyonukat is megmenti.... A második rész, A ?ma": az 1860-as évek eleje, a Schmerling-korszak. Mind az Opatovszky-, mind a Tarnaváry-birtok tönkrement az oktalan spekulációban és az egymással vívott harcban... A regény bovelkedik az izgalmas fordulatokban, ezért szerkezeti és jellemzési gyengéi ellenére kituno olvasmány.