Mór Jókai strana 11 z 23

A Kossuth Kiadó új, 26 kötetes sorozata magyar írók remekeiből. "Mondhatnánk, klasszikus művek - ám ez a jelző díszes vitrinbe való könyveket, nem eleven, ma is izzó olvasmányélményeket sejtetne. Márpedig válogatásunk ilyen élményeket kínál: tizennégy szerző huszonhat regényben a múltunkról úgy mesél, mint előéletünk konfliktusairól, országos vagy magánemberi tragédiáiról és gyönyörűségeiről, keserves és mulatságos pillanatairól. Képzeletük, művészetük az egekbe emel, megfigyeléseik a földön tartanak. Köteteik zsebbe, táskába, hátizsákba való útitársak, amíg csak magyarul gondolkodunk, szenvedünk és szeretünk." (a Kiadó) Ne az agg mesemondót - a fiatal, 26 éves írót lássuk magunk előtt, amikor az Erdély aranykorát, első regényeinek egyikét, ezt a történelembe helyezett vibráló látomást olvassuk. 1852-ben jelent meg, néhány évvel a szabadságharc után. Hősei - név szerint - valós személyek, a XVII. század erdélyi előkelőségei, nagy ívű politikai tervek, nekibuzdulások, elsöprő szenvedélyek és intrikák kilátástalan világába zárva.

Jókai Mór, a nemzet mesemondója mélyen hitt a forradalomban. Részt vett a 12 pont megfogalmazásában, és 1848. március 15-én este ott volt a Nemzeti Színház ünnepi előadásán. Más aligha írhatta volna hát meg a hazaszeretet legnagyobb magyar regényét, A kőszívű ember fiait. A Manó Könyvek Klassz!-sorozatában Nógrádi Gergely az eredeti cselekményt követve, ám rövidebb formában meséli újra a klasszikus irodalom gyöngyszemeit, azzal a céllal, hogy a remekművek a mai fiatalok számára is érthető és szerethető olvasmányok legyenek. Ugyanakkor a kiadó nemcsak a nagy nemzeti legendák megismertetéséért, de az értékes írói örökség megóvásáért is síkra száll: a sorozat köteteit számos, az eredeti regényekből kiemelt szövegrészlet gazdagítja.

?Mindjárt eleve figyelmeztette a mylord a fiatal szeladont, hogy itt Moszkvában az elokelo világ két pártra van oszolva. Az egyik a most kormányon levo Bestuseff pereputtya, a másik az ot megbuktatni akaró Voronzoffé. A cárno nagy udvari estélyein mind a két pártbeli nemességet együtt fogja találni Frigyes: de ugyan orizkedjék a Voronzoff-párti úrfiakkal összebarátkozni vagy a hölgyeikkel táncolni, ha a szerencséjét kockáztatni nem akarja. A kerülendo fonemesek neveivel is megismertedé, mégpedig nagyon autentikus forrás után. Valahányszor egy külhatalom nagykövete táncestélyt adott a palotájában, elobb a meghívandó vendégek névsorát elkérte tole az orosz kancellár. Mikor aztán visszaküldte a lajstromot, azon a Bestuseff-párthoz tartozó nevek vörös plajbásszal voltak megjelölve, a Voronzoffiak pedig kékkel. Ezeket nem kell meghívni. Trenk Frigyes egy olvasásra megtanulta, hogy az orosz udvarnál ki elott kell bókot csinálni, kinek kell hátat fordítani, melyik grófné sleppjét kell ügyetlenül letaposni, melyiknek a legyezojét ügyesen felvenni, ha elejti? ? S ez igen hasznos tudomány! Rövid idon elkövetkezett ismét a cárno trónralépésének évfordulója. Tavaly ilyenkor is megünnepelte azt Trenk Frigyes, pisztolydurrogtatással: a tenyere bánta meg. Ezúttal okosabb módját találta a hódolatnyilvánításnak. ? Lord Hyndford ösztönzésére egy szép névnapi ódát írt francia nyelven a cárnohöz, s ezt a nagykövet Bestuseff révén a cárno kezéhez juttatá. Erzsébet cárnonek nagyon megtetszett a szép onomasztikon: bemutattatta magának a költemény szerzojét. Az még jobban megtetszett neki. A cárno meg tudta becsülni egy hat láb magas kapitány értékét.?

Jókainak egyik legnépszerűbb s egyben legvitatottabb regénye. Azok a remények, melyek a polgárosodásért küzdő magyarság legjobbjait fölvillanyozták, a regény megírásának idején szétfoszlani látszottak. A reménytelenségnek ebben az időszakában Jókai bizakodása időszerűtlennek tűnik. Jókai vigasztaló és bizakodásra serkentő tézisregényt írt, a magyar jellem és a magyar föld asszimiláló erejét akarja példázni, azt a tételt sugalmazza, hogy nemzeti erényeink az ellenséget is megszelídítik, sőt pártunkra állítják. Félreértették Jókainak az 1890-es években írott visszatekintő szavát, amikor Ankerschmidt alakja mögött a Magyarországon birtokot vásárló Haynau modelljét vélték felfedezni, az viszont igaz, hogy Garanvölgyi unokaöccsét, Aladárt a szabadságharc híres hőséről, Bereczky Jánosról mintázta.

A mountain-chain, pierced through from base to summit—a gorge four miles in length, walled in by lofty precipices; between their dizzy heights the giant stream of the Old World, the Danube.        Did the pressure of this mass of water force a passage for itself, or was the rock riven by subterranean fire? Did Neptune or Vulcan, or both together, execute this supernatural work, which the iron-clad hand of man scarce can emulate in these days of competition with divine achievements?        Of the rule of the one deity traces are visible on the heights of Fruska Gora in the fossil sea-shells strewn around, and in Veterani's cave with its petrified relics of saurian monsters of the deep; of the other god, the basalt of Piatra Detonata bears witness. While the man of the iron hand is revealed by long galleries hewn in the rock, a vaulted road, the ruined piers of an immense bridge, the tablets sculptured in bas-relief on the face of the cliff, and by a channel two hundred feet wide, hollowed in the bed of the river, through which the largest ships may pass.        The Iron Gate has a history of two thousand years. Four nations—Romans, Turks, Roumanians and Hungarians, have each in turn given it a different name.

,A fejezet címéről mindenki kitalálja, hogy egy nagy alkotmányos hadjáratot fogunk végignézni. Bakonyberek megyében a fehér toll és vörös toll pártja készül. Ne fuss el tőle, kedves olvasó! Egy csepp politika sem lesz benne. Tudom, hogy megelégelted, s nem szaporítom szenvedéseidet még szépirodalmi úton is. Nem politikai pártok harcoltak itten. Nincs szó a kor nagy eszméiről, vallásszabadságról, népfelszabadításról, közteherviselésről s azoknak tolmácsairól; itt csak a következő nagy világeseményen fordul meg a jövendő sorsa: miszerint, hogy a három év előtti tisztújításon a vörös tollas párt csak oly feltétel alatt egyezett bele Herendy Gábor első alispánná választatásába, hogy ha az ugyanakkor második alispánná megválasztott Darkaváry Lőrinc a jövő választáskor első alispánná emeltetik; Herendy Gábor helyet ad, s maga elmegy septemvirnek, ha viszik." (A szegénység útja - részlet)  ,,Mindenki meg volt felőle győződve, hogy Ottónak csak egy kis háborúra van szüksége, hogy fényes pályakört csináljon. Most huszárkapitány. Az első fényes lovassági fegyverténye után őrnagyi rangra emelkedik. Akkor jön egy erőszakolt kémszemlészet: a visszatérőt várja az alezredesi cím. Azután egy ügyesen kombinált s vakmerően kivitt megrohanás. Ez érdemeket ád neki a dandárparancsnokságra. Végre egy döntő ütközet, ahol az oroszlánrész az ő dandárjának s éppoly bátor, mint körültekintő vezényletének jut. Mindig feljebb! Ki tudja, hol végzi még? A Terézia-rendbe okvetlen belekeveredik. A sors betöltötte ezt a kívánságot is. Napirendre került az olasz-francia-osztrák háború. " (Egy ember, aki mindent tud - részlet)

?De hát hol van az egetvívó asszony? Mit csinál Katalin? Eltunt-e az örökre? Egy óriási nagy, borbe kötött fóliáns könyv felel meg erre. Ez az asszony, ez az anya, azon ido alatt, amíg gyermekét nagyra nevelte, azt a hihetetlen feladatot vitte tökéletességre, hogy a fia törvényességét bizonyító adatokat összegyujtse, városról városra járt, tanúkat vallatott, ahol egy morzsát megtalált, azt is fölvette! minden szó, minden tény, mely világot vethetett rá, meg lett örökítve. Asszonyok, leányok, cselédek, kufárnék, királyi konziliáriusok, papok, szuperintendensek, bírák, porkolábok, javasasszonyok, festok, patikások, doktorok, az emberi társaságok minden képviseloi sorra kényszeríttettek a vasakaratú asszony által, hogy tanúbizonyságaikat letegyék. Ez volt egész életének gondja, erre költötte minden jövedelmét. A nagy fóliáns egyre telt, lap lap után szaporodott, s majd mikor az utolsó lap is tele lesz írva, akkor oda fogja tenni a legfobb törvényszék elé, itt van! Ítéljetek! Mondjátok ki a fiam becsületét! S ugyan mire gondolt ez az asszony, mikor a legfobb törvényszék elé készült az ügyével? Hol az a törvényszék??

Kapor Ádám kiöregedett váltóőr és élettársa előtt felcsillan a remény: végre bekerülhetnének a városi szegényházba. Már-már úgy látszik, beteljesedik életük nagy vágya, ám egyszeriben fény derül fél évszázada rejtegetett szégyenükre: a példásan élő öreg pár pénz híján annak idején nem tudott összeházasodni. Segítségükre az egész környék megmozdul, mindenki a lagzira, a stólapénzre gyűjt. Sok-sok humoros, torokszorító fordulat után az öregek révbe érhetnek, a játék résztvevői pedig levonhatják a tanulságot: ha egyszer a szegény emberek mind összefoghatnának, az lenne ám az igazi nagy erő! Jókainak ez a kevésbé ismert műve az író új arcát villantja fel. A századfordulón játszódó történet költészete mögött megcsillannak a valóság igazi színei.

?Aki most a mi gyönyöru Fiuménkat meglátogatja, el ne mulassza, hogy kirándulást tegyen a szomszéd Abbáziába. Az egy darab Olaszország. Ott még láthatni (az úri kertekben) a maradékait azoknak a tölgyfáknak, amikbol Velence hajóhadai készültek. Egy ilyen két ágra nott óriást ma is annyi forinttal fi zetnének, ahány gyurut számlál a törzsök, de ma nem eladó már. Magas és fenséges uraságok vették oltalmuk alá a partvidék ösvényeit. Ott járhatni még a szabadon tenyészo babérfa-erdokben, miknek törzsét, koronáját befutotta a tearózsa, melynek buja sárga virágai akkor nyílnak legszebben, mikor nálunk, a Karszton innen, csikorgó tél van. Ott csak tavasz van és osz. A gyümölcsfa januárban virágzik, s áprilisban szüretet ad. Van ott egy ócska templom a tengerparton. Kolostor is volt, most egészben eladó. Igen olcsón meg lehetne kapni. A szolo egészen beborította a falait, még a tornyába is felfutott már, s a haranglábat is befonta. Igen szép lakás esnék benne. Északnak a tengeröböl a kilátása, a tündériesen kiemelkedo Fiuméval, s a komor Veglia szigettel, délnek pedig éppen egy kis temetore látni rá, mely szintén a kolostorhoz tartozik, hozzá is van kofallal csatolva??

A kötet különböző időben keletkezett, más-más tárgyú írásokat tartalmaz, melyekben a hiteles korrajz és a szubjektív emlékezés műfaji elemei keverednek. Az írások főbb témakörei a reformkori színházi élet, a sajtó és a cenzúra, a forradalom és a szabadságharc emberi adalékai, visszaemlékezések, találkozások írókkal, festőkkel, politikusokkal. "A karácsonyi műkirakatokban látható Ferraris képe, igen szépen sikerült heliogravürben visszaadva, melyet a Sváb Károly birtokában levő eredeti olajfestmény után. "A históriai tarokkparti"-nak neveznek. Nem azért nevezik pedig históriai tarokkpartinak, mintha az együttjátszók s a nekik asszisztáló "bíbicek" itt csinálnák ennél az asztalnál a világtörténetet, hanem azért, hogy ennek a tarokkpartinak históriája van. Ez a tarokkasztal három miniszterelnököt látott bukni (sőt segített buktatni), a negyedik (Wekerle) csak úgy menekült meg, hogy nem tud tarokkozni. Nagy hiba egy olyan szép talentumú embernél! Úgy hiszem, hogy modern társaságban egészen fölösleges fáradság arról értekezni, hogy a tarokkozás milyen nevezetes tudomány, több, mint tudomány - művészet! Sőt, mondhatám: diplomácia - az is az haute finance-szal összekötve. Itt a szerencse magában nem segít, az ember a legjobb kártyákkal bukik meg, s nagyon rosszakkal diadalmaskodik. Ilyenkor azt mondják: ángol ész"

?A puskákról lecsavarták a szuronyokat, hogy ne villogjanak az éjszakában, a pipákat zsebredugták, s azzal elindult a csapat, vezetve a lévitától a zsombékos söppedéken keresztül, takarva a nádasoktól, bujkálva a fuzbozótok között, néhol egy árok mentében lekussadtan lappangva tovább, többször övig gázolva a posványban. A lévita a barátcsuhában messze járt elol, tájékozva az utat, s jelt adva remekül utánzott vadlúdkiáltással, mikor megtalálta az elvesztett ösvényt. A Göncöl-csillagkép nagyot fordult már az égen: éjfélre járt az ido, mikor egy száraz dombhoz jutott a lévita, melyen hegyes gúla volt rakva nádkévékbol. Ott megállt, és elkezdett vonítani, mint a nostény farkas. Ez volt a jel, hogy célnál vannak. A nádastul egy hosszú sor törpefuzfa vonult végig egy nagy épületig, melynek teteje kétakkora, mint a fala, s mely félig belefekszik a Sióba. Ez ,az uzdi malom. Egy ablaka vérveres fénnyel világít a távolba, körüle mély csend van. Csak a mögötte kiemelkedo sugár jegenyefák zúgnak a koronként feltámadó szélben. Ez is jó szövetséges. Elrejti a közeledo léptek zaját. Az ellenfélnek még csak eloorsei sem voltak kiállítva, annyira bizton érezte itt magát (vagy annyira hiányzott nála minden katonai fegyelem). A sok napi keserves úttól agyonfáradva, mély álomnak adta magát minden ember. A támadó csapat akadálytalanul, nyílt kapun keresztül juthatott az udvarra.?

„A kiskirályok a megye urai, a régi dinasztiák regénye. A Tanussy-család tagjai köré a többé-kevésbé jelentékeny szereplők hosszú sora, a régi világ legkülönbözőbb elemei és alakjai sorakoznak – írja a regényről Acsády Ignác. Mágnások, kortesek, táblabírák, katonák, a hazai és bécsi magyar előkelő körök mindenféle egyéniségei, komoly emberek és szédelgők, szép leányok és kacér asszonyok lépnek elénk s tarkítják a színpadot, melyen az élénk jelenetek gyors változatban, humoros és tragikus fordulatokkal gyorsan követik egymást. Némi pikáns mellékízt ad a regénynek az is, hogy alakjaiban sokan olyan emberekre vélnek ismerhetni, kik valóban éltek, s úgy pusztultak el, mint Jókai királyai. Tuhutum vármegye rajza némileg hasonlít Szabolcs megyééhez, s a Tanussyak történetében sok olyan van, mint állítólag ma is meglevő ottani híres nemesi család körében történt.”

?Gyalog tették meg az utat a Kárpátoktól a Dunáig a fráter és a novícius, segítve tolni a szekeret hegynek fölfelé, visszatartani völgy felé, sohasem ülve rajta. Az összekoldult alamizsnával be kellett számolni pontosan a gvárdiánnak. Maguk száraz kenyérrel éltek, s lakomáztak a vadkörtefa alatt a hullott gyümölcsbol.  ,A pálosok kolostora ott állt a nagy kiterjedésu budai hegyvidék rengetegében: egy körülzárt völgyben, melybol a külvilágra nem nyílt semmi kilátás. A tömör épület még most is megvan, de nem szentelt hely többé, majorlak lett belole, a hajdani oltár helyén tuzhely van, a refektóriumból lett pálinkafozo.  ,II. Ulászló idejében még az a kolostor egy foapátság székhelye volt, melynek fennhatósága alá tartoztak a felso-magyarországi és lengyelországi alsóbb klastromok és kisebb apátságok. Hírhedett volt a zárda a tagjainak rendkívül szigorú életmódjáról, egyházi fegyelmérol. A pálosok asztalára soha hús és halféle étel nem került, még a gabonanemuekbol is azt válogatták, amelybe a zsizsik bele nem esik. Maguk sajtot készítettek, de azt soha nem ízlelték, mert abban is lehet élo állat. Idegen embernek a kolostor küszöbét nem volt szabad átlépni. Egyszer Hunyadi Mátyás király titokban lopózott be hozzájuk, úgy észlelte ki rendkívüli, rideg szertartásaikat.  ,Fráter Antonius éppen egy pénteki napon érkezett meg a kolostorba, megrakott kordéjával, szamarával s az új neofitával.  ,A gvárdián átvette az elemozsinát, rámondta, hogy ?Deo gratias.? Éppen vecsernyére harangoztak a kis toronyban.?

A ?mi lengyelünk az idős Jókai „lelkiismeretesen, szépen kiírt, helyenként régi legjobb önmagára emlékeztető” regénye, búcsúja. Visszatérnek a régi témák és helyszínek: a szabadságharc, szülővárosának, Komáromnak drámai napjai. A regény a szabadságharc egyik utolsó csatájának idején kezdődik. A kozákok elleni harc ütközetében megsebesül Lippay Tihamér, a görög püspök unokahúgának, Natáliának a vőlegénye. Negrotin – a lengyel kapitány, Lippay harcostársa – és Natália mentik meg életét. A püspök Negrotinra bízza húgát és annak vőlegényét, előre látván az orosz túlerővel szembeni harc reménytelenségét. Negrotin vezetésével számos izgalmas kalandon mennek át, míg a kis csapat elérkezik Komárom várába, melyet még hősiesen tart Klapka György tábornok. E városban esküszik örök hűséget egymásnak Lippay és Natália. A vidám esküvői vacsora közben kapják a világosi fegyverletétel hírét. Lippayék Negrotin kíséretében az ősi birtokra vonulnak vissza, melyet a lengyel rendbehoz, jövedelmező vállalkozásokat indít. Tihamér léha életet él, adósságot adósságra halmoz, amikor Natália előtt teljesen világossá válik férje életmódja, az adósok börtönébe csukatja. Tihamér onnan kiszabadulva bosszút forral, de az általa szervezett gerillacsapatot is elárulja, a gerillavezér végez vele. Natália a gyászév letelte után Negrotinhoz szeretné kötni az életét, de a végzet ezt megakadályozza.

?Felvinc és Enyed között egy kis bérci patak vágja keresztül az utat, melyen most tartós kohíd van építve. A híd mellett kétfelol a patak oldalában emelkedik két roppant fuzfa, és ezen két fuzfának históriai emléke van. Hét emberivadék látta azokat felnoni, s ivadékról-ivadékra szállt a történet, s máig is úgy emlékeznek arra, mintha csak a mi életünkben történt volna? ?Éppen száz és ötven esztendeje annak, hogy a kuruc-labanc világ legszebb divatjában vala, ma a kuruc, holnap a labanc osztott törvényeket Enyednek, mikor az egyik kiment az egyik városvégén, a másik bejött a másikon. A jó enyediek váltig jobb szerették volna, ha e derék emberek, ahelyett, hogy oket látogatják, inkább egymást keresnék fel, de ezek bölcs urak voltak, és hallottak valamit azon stratégiai fogásokról, miszerint az ellenséget azáltal is meg lehet verni, ha a környéket élelmiszereibol kipusztítják. Ok ezt vevék gyakorlatba. Mert míg a fejedelem rendes hadai, a fényes, hatalmas nemesi bandériumok, a szép daliás, farkasbor-kacagányos huszárok, a válogatott hajdúk, a veres és kék darabontok rendes csatákat harcoltak künn Magyarországon a birodalmi derékhadakkal, mik fényes, páncélos, tarajos lovasokból, hímzett bivalyboröket viselo dragonyosokból s célbalövo muskétásokból állottak, addig szanaszét az országban ogyelgo kalandornép csavargott alá s fel, szemre-fore egymáshoz annyira hasonlatos, hogy máig is fennmaradt róla az adoma, miszerint a jámbor felvidéki tót nem tudott köztük különbséget tenni: melyik a kuruc, melyik a labanc?? (A nagyenyedi két fuzfa ,? részlet) A kötet elbeszélései: A nagyenyedi két fuzfa - Mégsem lesz belole tekintetes asszony - Hol leszünk két év múlva? - Sonkolyi Gergely - A két szász Székely asszony - A remete hagyománya - A Nepean-sziget - A láthatatlan csillag - A kalmár és családja - Kelet királynéja - Szolimán álma - Tsong-nu

A ?regény 1904-ben jelent meg először könyv alakban, de már korábban, 1902-ben a Budapesti Napló elkezdte közölni folytatásokban. A romantikus történet keretét egy brazil kereskedelmi hajón szolgált magyar tengerésztiszt elbeszélése adja. Egyik útján a dél-amerikai partok közelében tengerből kimagasló vulkán tetején egy vashajót vesz észre. Sikerül megközelítenie a helyet, s meglepetéssel fedezi fel, hogy a vidéken és a hajón emberek élnek. A parancsnok, a Capitano és házanépe barátságába fogadja, s így alkalma van megismerni különös történetüket. A hajó és utasai Európából kerültek ide, és csodával határos módon menekültek meg a biztos pusztulástól. A gazdag, termékeny földön valóságos kis paradicsomot teremtettek, s olyan társadalmi rendet alkottak, ahol a szeretet a jelszó, nem tudják, mit jelent „ölni”, s nem ismerik a pénz hatalmát. Teljes megelégedésben élnek, s hiába a tengerésztiszt minden rábeszélése, hogy aknázzák ki a föld mélyében rejlő drágakincsek értékét, s térjenek vissza gazdagon, hatalmasan az emberek közé – a Capitano hajthatatlan, s neki kell belátnia, hogy a Capitanónak igaza van.