Albert Wass strana 6 z 11

"Tudni kell, hogy amikor az Úristen népek s országok dolgát rendezte volt a földön, Erdélyről ügyesen megfeledkezett. Azóta is szokásban maradt, hogy megfeledkeznek róla, valahányszor adódik. Szóval az Úristen éppen elkészült a maga munkájával, s kedvtelve szemlélgette a világot, mikor megszólalt mögötte a legöregebb főangyal. Egy olyan nagybajuszú, időt-töltött főangyal volt ez, olyan törzsőrmester-féle. Azért volt szabad neki megszólalnia. -Uram -mondotta-, valami még nincsen készen! -S az mi lenne? - nézett az Úristen csudálkozva legvénebb szolgájára. Az pedig kivette szájából a csutorás pipát, s odabökött vele Erdély felé. -Ahunn-e! Még nincsen rajta senki! Az Úr odanézett, s abbiza, lakatlan volt egészen. Pedig csudaszép kis országnak ígérkezett, tiszta vétek lett volna pusztába hagyni." (részlet a könyvből)

"Ratosnyáig egyre szűkül a völgy, s tömöttödik két oldalon az erdő. A Zsisa vize már fenyők sorfala között zúdul a folyóba, s Ratosnyán túl a Lisztes csipkés gerince szinte fejed fölé tornyosul. Itt már illata van a levegőnek. Tavasszal nyír-, nyáron fenyő-, ősszel bükkfaillata. S ha szellővel találkozol, megérzed benne az epret, málnát, áfonyát, ami az üvereket tölti meg odafönt. Ha a kóbor plájon az Andrenyásza tetejére fölkapaszkodsz: magad előtt látod a mi szép hegyeinket mind, valamennyit. Keleten a Pietroszt, Cserbükköt, Kelement, délen az ilvai, bélbori, borszéki hegyeket, nyugat felé a görgényi gerincek szelíd láncait s északon a lapos tetejű Istenszékét." (részlet a könyvből)

A szerző 1940-ben született, "Jönnek" című regénye a második bécsi döntés - Észak-Erdély visszacsatolása - nyilvánosságra kerülése és a magyar csapatok Szolnok-Doboka vármegyébe való bevonulása között eltelt várakozásteli két hét "korérzületi" krónikája. Az "Ember az országút szélén" a szerző emigrációja kezdetén, még Németországban született, melyben részben a szülőföld elvesztése miatti fájdalmát, részben a történelmi Magyarország széthullásának okait fogalmazza meg egy magyar agrármérnök és családjának élettörténetén keresztül.

A híres főnemesi család képviselője, 1945-ben, Romániából való kimenekülése után Amerikában, emigrációban teljesítette ki írói pályáját. Mindegyik regénye az erdélyi magyarság sorsával foglalkozik - közvetlenül vagy áttételesen.

A klasszikus szerző legendás első kötete mindmáig a legnagyszerűbb körkép a több évszázados elszigeteltségben élő erdélyi Mezőség életéről és egyben a trianoni nemzetcsonkulás után felnövekvő ifjúság lélektani pontossággal megrajzolt szomorú és hiteles ábrázolása.

"A söntésben hajlott hátú hegyi parasztok ültek pálinka mellett, s cserélgették a havas híreit. A főerdőmérnök úr medvét lőtt a Porku tetején, a sovány gróf szarvasbikát sebzett, s kutyával keresik... tova fönt a Zsisában két bika is esett már... Erdőhöz szokott, lassú beszédű emberek voltak, kik erre-arra elszerződtek bőgés idején urak holmiját cipelni, fát vágni, vizet hordani, s akiket innen-onnan leküldtek tojásért, kenyérért, ezért-azért Viktorhoz, a boltba. Viktor szakértelemmel megnézte a Miklós behordott fölszerelését, s egyetlen pillantással fölmérte azt. -Egy ló elég lesz a grófnak - döntötte el, majd odaszólt az egyik cipelő legénynek -, ugorj el Bakoshoz, gyorsan. Mondd meg, hogy küldheti a fiát a lóval. Odalesz a mariásza gróffal legalább egy hétig, he? - Miklósra sandított, a két ujját emelte a levegőbe. - Két hétre készüljön, érted? Siess!" (részlet a könyvből)

A Tavak könyve sorozat friss darabja a tóvidék újabb kalandjait tárja föl, ezúttal egy konok kis béka tanulságos sorsán keresztül ismerkedhetnek meg a gyerekek az állatvilág szabályaival. Persze, amikor nem tudnak dönteni, akkor mindig ott van a bölc s és tiszteletre méltó teknősbéka, aki segít mindenben eligazodni.

"Jó vagy és szelíd. Szeretni akarsz, és halált osztogatsz. Nem érzed a gyűlöletet, aminek eszközéül jöttél erre a földre. Terméketlen maradsz, mint a tűzliliom, aminek illata megöli a legyeket. Ha életet hoznál mégis a világra, magad ölnéd meg azt is, és nem tehetnél róla. Borzalmas írás van a tenyereden, leány... és az írások ellen nem tehetünk semmit. Te vagy a bosszú angyala, akinek boszorkány a neve... szép és borzalmas a sorsod, félelmetes és gyönyörűséges... kívánságod parancs a poklok hatalmasai előtt, vágyad beteljesül, mielőtt kimondanád... gyűlöleted vért és tüzet teremt, s csókod nyomán kinyílik a halál..." (Részlet a könyvből)

Mit és hogyan él meg külön-külön a 20. század első felének Közép-Kelet-Európájában hat különböző nemzethez tartozó férfi, akiket a Gondviselés egyszer már átsegített - együtt - életük legveszélyesebb pillanatán.

Égő tekintetű fiatalember ereszkedik le a hágón egy székelyföldi falu felett. Emmanuelnek hívják, a helybéli boltos fia - már több éve annak, hogy otthagyta családját és szülőfaluját. Akár a tékozló fiú bibliai történetének újrafogalmazása is kezdődhetne Wass Albert "Az antikrisztus és a pásztorok" című, regényének nyitójelenetével. Ám a tékozlás Emmanuel esetében csak a hazatérés után következik: az "Új Megváltás" előhírnökeként érkezik a faluba, és alig egynapi járásra mögötte már ott menetel a szovjet hadsereg, hogy erőnek erejével biztosítsa a faluban a marxizmus-leninizmus gyakorlati megvalósítását...

"A nap éppen lenyugodott az erdők megett, amikor a komondorok meglátták aláereszkedni a hosszú tisztáson, a sátor felé. Vad ugatással iramodtak neki. Az a harminc-negyven juh, ami ott legelt szétszóródva, magasra emel fejjel tömörödött össze az ugatásra. Félfülű és a háza népe ott szorgoskodott a tűz körül, ahol a juhtej fortyogott az üstben. -Nyehu-nye! Nye! - rikkantotta el magát az egyik süvölvény legény a komondorok felé, s azok megtorpantak a hangra, akár a cövek. Buzát pedig jött lassan lefele. Tíz lépésre a tűztől megállította a lovat, s leszállt róla. Bocskorba bújtatott, bokáig érő bőrnadrágot viselt s rövid bőrzekét. Oldalán egyenes, csontmarkolatú vadásztőr, kopott, fekete bőrtokban. Nyergén íj és tegez. Fején hegyes kucsma, szőrtelen, nyárra való. -Békesség és áldás - morogta és lassú medvemozgással megindult a tűznél állók felé. Mély, rekedtes hangja volt, de barátságos." (részlet a könyvből)

"Legyőzhetetlenül haladt a tavasz a maga útján. Délutánonként fölterelte a szellő a bükkös aljából a varjútövis virágzó bokrának édeskés illatát, és a bükkös szegélye tele volt hóvirággal, kék jácinttal, kakasmandikóval. Csillaggyúláskor szalonkapárok szálltak át csapongva a tisztás fölött, és a levegő megtelt valami fárasztó, édes-fanyar szaggal. Egy hajnalon ott állt az ajtóban. Akkor kelt a nap a bükkös mögött, még csak rézvörös tüzek jelezték az égen, hogy érkezőben van. A hajnal hűvösségében szelíd illatok keringtek, puhák, és az asszony az ajtóban állt, és nézte a tisztást, mely lila volt a sok-sok kikericstől, és minden virág szirmán, mint ezernyi gyöngyszem, csillogott a harmat." (részlet a könyvből)

A közismert mondahagyomány feldolgozása Dávid Júlia erdélyi hangulatú festményeinek tolmácsolásában. A történelmi Bálványosvár romjai Bálványosfürdőn, a Kézdivásárhely felé vezető úttól balra, a Suvadás-patak, a Várpatak és Bálványos-patak által körülvéve, festői környezetben, egy gúla alakú sziklán láthatók. Valamikor rabonbánok lakták, ezek leszármazottai voltak a híres történelmi Apor-család tagjai. A vár évszázadokon keresztül igen erősnek, bevehetetlennek bizonyult, a tatárok sem tudták elfoglalni, egész a labancok ostromáig. A legenda szerint a vár ifjú ura, Apor István egy vásárban meglátta a Mike család egyetlen, szépséges és igen gazdag lányát, Imolát, akit azonnal megszeretett. A lány is viszonozta István szerelmét, de mindkettőjük bánatára igen nagy akadályt jelentett, hogy az ifjú Apor pogány volt, ezért a frigyből egyelőre nem lehetett semmi. Végső elkeseredésében elindult a Büdös-barlang kénes, halálos üregébe, hogy véget vessen szomorú életének. Útközben találkozott egy híres jövendőmondó pappal, aki megtudván István bánatának az okát, megvigasztalta. Azt tanácsolta, hogy rabolja el a lányt, s akkor majd minden jóra fordul. István megfogadta a pap tanácsát, lesben állt vasárnap a templom mellett, s amikor Imola kijött a miséről, a nyergébe kapta és elvágtatott vele Bálványos várába...

"Isten kardja csak akkor csillog majd újra, és vezeti győzelemre megint a hunok s magyarok ivadékait, amikor egyek lesznek újra, mint a hajdani időkben, egy szándék, egy akarat, egy cselekedet, Öregisten parancsa szerint!"

"Árpád-házi László, magyarok királya nemcsak testi erejével, szálfa termetével tűnt ki kortársai közül, de tudásával, művészi érzékével és lelki jóságával is. Isten kegyeltje volt. Nevéhez csodák fűződnek és mondák végtelen sora."

A szerző Nyugati levelek (Letter from west) címmel az ötvenes években a Szabad Európa Rádiónak írt, többségükben ott el is hangzott novella értékű rádiójegyzetei.