Najnovšie - Svetová beletria strana 129 z 453

5 évvel a nagy sikerű Bábhasadás után Deres Kornélia újabb szép és bátor verseskötetet hoz. A külföldön is ismert szerző a kultúra számtalan területén aktív: egyetemi oktató, szerkesztő, kutató, íróműhelyek vezetője. Most ismét megmutatja mély műveltségét és sötét humorát. Milyen a BOX? Kemény. Nemes és nagy. Tele van élettel. Többszólamú, komplex. Nyugtalanító, Bosch-festményeket és Jung archetípusait idéző, felforgató képei sokáig velünk maradnak. Itt a sejt-emlékezet, a családi rendszer és a társadalom mérgező struktúrái egymásba íródnak. Aztán jön a tisztítótűz. És a harc. Mert a könyv segít, hogy leszámoljunk.  Csak az olvasón múlik, hogy a vége kiütés lesz-e. 

"én most az a sziget vagyok,amit elnyelt önmaga túláradása,és az érzelmek visszahúzódásáigkétséges a különlétezése."A költő és az olvasó (még) nem halott, de addig mi legyen, ""míg nem jön a filológus""? Önsorsrontás az életöröm tálcáján, míg a háttérben hangol az apokalipszis? Irónia és önirónia kettős Möbius-szalagján egyensúlyozzunk még egy(?) kört(?)?Peernek van ereje gyengének lenni, s nézni a partról a lehetőségek tengerét - kajánul. Szeme: költői szem; a világ kisszerűségeit eseménnyé avató szem. Kudarca: "aprócska diadal"; diadala: "gyalogkakukk a szakadék fölött."Vegyétek hát, és olvassátok: íme Peer fanyar, gondolatgazdag és bölcs bohóckodásai! A kortárs líra él, virul, lehull, majd felkel újra.Bödőcs Tibor

Egy baljóslatú kor baljóslatú városában akad egymásra a történész Giselle, az Új Egyetem docense és dr. Kreutzer pszichiáter, országosan ismert szegénységügyi szaktekintély. A tavaszi viharban felbukkan a nőt hetek óta követő Albert, a gyökereit kereső, intézetben nevelkedett fiú, és váratlanul meghal a pszichiáter idős édesanyja. A terápia során Giselle az ismeretlen fiú miatt merül el családja történetében, dr. Kreutzer pedig anyja hagyatékának selejtezése közben éli újra a sajátját.Tóth Krisztina szövevényes regényében egymást épp csak súroló életek tárulnak fel: nők és férfiak, feleségek és férjek, anyák és apák történetei, miközben a hatalom és gépezete a múlt eltemetésén munkálkodik szakadatlanul. A kényszerek és kényszerességek, torzítások és torzulások azonban időnként mindenkit érintő kataklizmákhoz vezetnek.A majom szeme egy krimi izgalmával, tűpontos megfigyelésekkel, részvéttel és humorral keresi és örökíti meg az eszmélés pillanatát.

Egressy Zoltán új regényének főhőse Jolka, a halálára készülő zalai parasztasszony. Kilencvennégy évet lehúzott már e világban, s ahogy az öregek szoktak, úgy beszél ő is az életéről: gyermekkoráról, a feleségként átélt évtizedekről és az utolsó életszakaszról, a több mint két évtizede tartó magányáról. S ahogy az öregek szokták, ő is mindegyre más fénytörésben meséli el életének öt-hat különösen fontos eseményét. De lassacskán azt érezzük: mintha valami krimi is megbújna ebben a dolgos, szép, becsületes életben. Egressy Zoltán pedig Jolka alakjával, történetével részint elgondolkodtat kis és nagy bűnök mibenlétéről, s talán nem kevésbé fontos, hogy a kihalóban lévő zalai-somogyi tájnyelvet az irodalomba, a közös emlékezetbe emeli.

Egy folyóparti falu lakói a Megváltót várják. Árvíz, járvány, váratlan halál és két eltűnt kislány teszi feszültté a karácsonyi időszakot. Fagyos, jeges az ártér. Betolakodók érkeznek az eltűntek helyére. Vajon mi lesz a sorsuk? Merre megy az életük? Kit visz a rév a jeges szélben a túlsó partra?A szigeti falu a Duna partján épült fel több száz évvel ezelőtt, és sosem alszik téli álmot. A verandás, hosszú vályogházakat kaszáló, legelő és árterület övezi. A családok kegyetlen titkai e házakban rejtőznek. A látszólag néma udvarok pattanásig feszült viszonyok helyszínei, a házakat kiszolgáltatott emberek lakják. Kiss Noémi különös hangulatú, melankolikus novelláiban ezúttal téli történetek elevenednek meg. Karácsonyra a jég, késő tavasszal pedig a zuhogó, örvénylő áradás sodorja a lakókat a legkülönfélébb sorstalálkozásokba és a rejtelmek szigetének gazdag, drámai színhelyére. A Karácsony a Dunán így végül egy falu felszabadító könyve lesz.

A lexikonformában megírt regény a kazárok történetét meséli el, amely a hetedik-nyolcadik század körül nem is volt olyan kis nép; jókora birodalmat építettek ki a Kaukázus környékén, ahol valamikor, ki tudja, mennyi ideig, az ősmagyarok is velük együtt éltek – legalábbis egy részük (akik talán szintén felvették a zsidó vallást). A kazároknak három vallás, a kereszténység, az iszlám és a judaizmus között kellett választaniuk – s e választás történetét meséli el Pavić a maga ravasz módján, három kitalált könyv anyagát összedolgozva, egymásra vetítve, s egyben új mitológiát kidolgozva, amelyben az egyébként alig-alig kibogozható történelmi tények az író fantáziájából származó alakokkal, történetekkel, népi és vallási hagyományokkal keverednek.A Kazár szótár 1984-ben jelent meg, s azóta is a modern irodalom olyan klasszikusának számít, mint, mondjuk, A rózsa neve Umberto Ecótól. Olvasása különleges élmény: egyszerre merülhetünk a történelem mélyére és egy különleges látásmódú író fantáziájának sejtelmes virtuális valóságába.

Arra, amikor a Debrecen ellen kihagyta a tizenegyest én máshogy emlékszem. Nem úgy, hogy nem érdekelte, bemegy-e a lövése. Én is ott voltam azon a hideg, téli napon a Megyeri úton, és azt láttam, hogy a játékra alkalmatlan, havas-jeges pályán ő volt messze a legjobb. Egyedül ő akart és tudott focizni - játszani! - még ott is, és ezért gondolta, hogy be fogja lőni - mert különben nem ő lőtte a tizenegyeseket. Minden más olyan ebben a könyvben, hogy belesajdul a lelkem. Persze belesajdult ebbe is: ebbe az emlékbe - ahogy ma is pontosan látom magam előtt azt a megtévesztően hanyag mozgást, amivel őrületbe kergette a védőket és a kapusokat. Fiatal és naiv voltam még, azt hittem, neki minden sikerülni fog, és nem értettem, ha mégsem sikerült - hogy lehet az? 1978-ban, amikor Argentínában kiállították - na, az pontosan úgy volt, ahogy Egressy leírja. És ugyanazt éreztem én is. Ugyanúgy tört össze bennem a világ... De Egressy Zoltán regénye nemcsak Törőcsikről szól, hanem rajongásról, felnövésről, nosztalgiáról és a világ igazságtalanságáról is. Kicsit úgy, mint Nick Hornby klasszikusa, a Fociláz. Ez is regény (még talán regényebb is, mint Hornby könyve), a középpontjában az utolsó magyar futballzsenivel - és a kisgyerekkel, aki most, felnőtt fejjel próbálja megérteni, hogy mit jelentett számára Törő... és a gyerekkor.

"A haláltól Potasnyikov nem félt. De volt benne valami szenvedélyes vágy, valami végső makacsság: arra vágyott, hogy valahol a kórházban, rendes ágyon, ágynemű közt haljon meg, mások figyelmétől kísérve, még akkor is, ha ez amolyan kincstári figyelem, nem pedig odakint, nem a fagyban, nem a fegyőrök csizmája alatt, nem a barakkban, a káromkodások között, a piszokban, a többiek teljes közönye mellett." Salamov elbeszélései élet és halál fagyos határvidékén játszódnak. Nem egyszerűen a Gulag-irodalom legjelentősebb képviselője ő (Alekszandr Szolzsenyicin mellett), hanem az az író, aki a legszélsőségesebb szenvedéseket megtapasztalva radikálisan szakított az irodalom minden didaktikus felfogásával. A szikár Salamov-elbeszélés színtiszta dokumentarizmusnak hat: a már-már felfoghatatlan kegyetlenségekről számot adó tények szenvtelen továbbadásának. És mégis: éppen csak felsejlő irodalmi fogások révén Salamov minden írása valami lecsupaszított költészetté válik, amelyet óriási belső dinamika feszít. A Salamov-szövegeket olvasva az erkölcsi felháborodáson túl, amelyet az orosz kommunizmus kegyetlensége vált ki belőlünk, mi is átérezhetjük azt a mély esztétikai és morális dilemmát, amely a szerzőt egy egészen újfajta prózastílus kialakításához vezette. Szerinte "a művészetnek nincs joga többé az igehirdetésre", az irodalomnak meg kell szabadulnia minden feleslegestől, hogy ábrázolni tudja azt az irracionális világot, amely lehetővé tette a Gulag létrejöttét... Rég volt mindez, mondhatnánk; ám ennek az irracionális kegyetlenségnek, mint napjainkban látjuk (amikor Oroszországban a Gulag áldozatainak sorsát kutató Memorial Társaságot is betiltották), olyan mélyek a gyökerei, hogy ma sem vagyunk védettek vele szemben. Salamov prózája hat kötetben jelent meg oroszul; ennek magyarul egyelőre csak kis része olvasható. Az életműsorozat indításaként most az első kötet anyagát jelentetjük meg teljes egészében.

Hogyan lehet megúszni, hogy az utcán beszélgetni kelljen valakivel, akit alig ismerünk? Hogyan kell viselkedni, ha nem örülünk egy ajándéknak? Miért vág az összes fodrász rövidebbre, mint kérjük? Milyen szabályai vannak, ha valakit vissza kell hívnunk telefonon? Hogyan lehet egyáltalán íratlan szabályokat követni?  Talán Szókratésznak volt igaza, és nem érdemes olyan életet élni, amelyet nem vetünk alá vizsgálatnak. De amíg Szókratész az élet nagy kérdéseit kutatta, Fehér Boldizsárt inkább az élet kis kérdései foglalkoztatják.

Az Összegyűjtött prózai írások Radnóti Miklós elbeszéléseit, újságcikkeit, bírálatait, tanulmányait, doktori értekezését és rádió-előadásait tartalmazza. A kötetben helyet kap Radnóti néhány korábban kiadatlan írása. A könyv végén rövid utószó ismerteti Radnóti prózai műveinek kiadástörténetét. A jegyzetek megadják az első megjelenés adatait, illetve a kézirat lelőhelyét, és ha szükséges, utalnak a szöveggel kapcsolatos problémákra. A kötet Radnóti prózai műveinek teljességre törekvő és gondozott kiadása. A sajtó alá rendezés, az utószó és a jegyzetek Ferencz Győző munkája.

Románový debut Marieke Lucas Rijneveld je príbehom sedliackej rodiny, ktorú zasiahne smrť dieťaťa. Z pohľadu dospievajúcej Jas sledujeme, ako sa s touto stratou vyrovnávajú jednotliví členovia rodiny. V zármutku sa utápajúci rodičia nevnímajú, ako sa im z rúk postupne vymykajú životy dcér Hanny a Jas i syna Obbeho. Jas, ktorá sa cíti nepochopená, sa so svojimi súrodencami utieka k erotickým rituálom a túžby upiera k „druhej strane", aby aspoň vo svojich predstavách unikla tomu, čo na ňu dolieha - bezútešnému vidieckemu prostrediu, chladným rodinným vzťahom a prísnosti kalvínskej komunity. Publikáciu z verejných zdrojov podporil Fond na podporu umenia.

„Odpusťte, aby vám bolo odpustené a pomáhajte niesť bremeno jeden druhému.“ Klasika zo Zlatého fondu SME.

bez falše, protivne — zem oázou / bez púšte spraví, rajom bez hriechu?“ Poézia zo Zlatého fondu SME.

Pod tento názov sú zaradené počiatočné krátke prózy Janka Jesenského: „Miško“, „Rezervisti“, „Bez diplomu a s diplomom“ a črta „Cestoval som na Štedrý večer…“ Klasika zo Zlatého fondu SME.

„Miklúš vie, že oči celej cirkvi visia na ňom. Vie, že každý pohyb padá pod prísny súd… Že taký mladý a už kostolníkom? Práve to ukazuje, že musí byť v ňom čosi, čosi zvláštneho…“ Klasika zo Zlatého fondu SME.

„Ó, kedy tento dravý (prúd) opadne,… / A kedy tamten tichý, láskavý / na veľtok zmohutnie, sa roztočí / po zemi? Ľudstvo zlúči v rodinný kruh /

Mrzutou premovali Nánku Fialkovičovie. „Tá,“ hovorili, „nikdy vám nezaloží blahú domácnosť, s ňou žiadnych radostí nezažijete, bo to je od narodenia celý borsuk, vretenica, ropucha.“ Klasika zo Zlatého fondu SME.

Příběh vyprávěný nezapomenutelným hlasem nigerijské služky, odhodlané bojovat za své sny Adunni je čtrnáctiletá nigerijská dívka, která ví, co chce: vzdělání. Matka jí prozradila, že vzdělání je jediný způsob, jak získat sílící hlas — schopnost mluvit sama za sebe a rozhodovat o své budoucnosti. Místo toho ji však otec prodá — Adunni se stane třetí manželkou místního taxikáře, který už se nemůže dočkat, až mu porodí syna a dědice. Adunni uteče do města v naději na lepší život, vzápětí ale zjistí, že nemá jinou možnost než jít do služby k bohaté rodině. Poddajná dcera, poslušná manželka, bezmocná otrokyně. Ostatní lidé Adunni neustále připomínají, že je nikdo. Ačkoli smůla její hlas na chvíli utlumí, úplně umlčet ho nemůže. Adunni si uvědomí, že se musí postavit nejen za sebe, ale i za ostatní dívky, a je odhodlaná ozývat se všemi možnými způsoby — šeptem, písní, lámanou angličtinou —, dokud ji někdo neuslyší.

Příběh tajemného dítěte nadaného mocí změnit osud rodiny, která žije v zemi zmítané revolucí Od chvíle, kdy stará chůva Reja našla pod mostem opuštěné děťátko, se život v mexickém městečku nadobro proměnil. Malý Simonopio, kterého objevili znetvořeného pod přikrývkou včel, je pro některé z místních předmětem pověr — dítě políbené ďáblem. Velkostatkáři Francisco a Beatriz Moralesovi ho však přijmou do rodiny a starají se o něj, jako by to byl jejich vlastní syn. Čím je Simonopio starší, tím větší záhadou se pro své okolí stává. Když totiž zavře oči, spatří, co ostatní nevidí — to, co se má teprve stát, dobré i zlé. Simonopio, na každém kroku doprovázený ochranným rojem včel, chrání svou rodinu před hrozbami lidí i přírody a změní nejen osud rodiny Moralesových, ale i celého regionu. Zároveň však musí čelit svému strachu, tajemnému nepříteli a hrozbám války — španělské chřipce a sporům mezi těmi, kdo chtějí půdu, a těmi, kteří pro záchranu svého majetku udělají cokoli.