Najnovšie - Svetová beletria strana 186 z 453

Tartalom: Két világ Ligeti zene Mária Komédia A csillagász fia A kövér bíró Mese a tengerről és a szegény emberről Ozsonna Néhány levél a „Zöld napló”-ból Április bolondja Kártya A vörös szék Valaki áll a küszöbön…

A mű a korai publicisztikai írásokat tartalmazó Álom és ólom, a fiatal költő és újságíró 1904 és 1913 között megjelent cikkeinek gyűjteménye, kivétel nélkül olyan írások, amelyek kötetben nem jelentek meg máshol.

Jó néhány mesét rejtettem a párarajzok mögé. Mert most egy könyv erejéig csak visszatértem az útközben megesett történeteimhez. Mondjam, hogy ez a „műfaj" a kedvencem? Hol mosolyos, hol könnyes ismerkedős játék. Nincs nagy hűhó körülötte, elég, ha fölszáll az ember egy vonatra, keresztbe teszi a lábát, és figyel. Vagy leül, mondjuk, pacalt enni a piacon három marcona férfi mellé. De álmodozhat is egy fiú lelkébe bújva egy kék öbölre néző ablakban. Elkísér egy csudanőt Kecskeméttől Alaszkáig. Öreg katonamesét hallgat könnyes szemmel, és szamarat lovagol a rilai kolostort övező hegyekben. Ültek már átkarolva egy biciklivázon szerelmesen? S emlékeznek a koltói nászutasokra? Ugye, igen? És ez még csak töredék mindabból, ami itt szép sorban következik.

A regény főszereplője Tom – Fülig Jimmyhez hasonló figura –, aki Honolulutól Batáviáig otthonosan mozog a kikötők világában. Biztosabb megélhetés reményében elszegődik az Új Amszterdami Részvény Társasághoz, ahol tisztességes munka mellett gyors meggazdagodást ígérnek a jelentkezőknek. Ezek után pottyan egy ház tetejéről Tom fejére a csinos Elly, aki láthatóan menekül valaki elől. A fiatalok egymásba szeretnek, s Tom végül fényt derít a Részvény Társaság piszkos ügyeire is.

Egy érme, egy számozott kulcs, és egy térkép, mindössze ennyi Zarita apai öröksége. A fiatal lány a gyanús jelek ellenére mégis rászánja magát a feltételezett kincs felkutatására. Mexikóban rejtélyes férfiak kerülnek elő, akiknek mind közük van az elhunyt apához, és élénken érdeklődnek a térkép iránt. És ha mindez nem lenne elég, a nyomok egyenesen a dzsungel közepébe vezetnek… Kaland, izgalmas tájak, érzelmek, és mindez igazán egzotikus környezetben.

Alice Walker 1982-ben megjelent Pulitzer-díjas, Steven Spielberg által 1987-ben megfilmesített levélregényének üzenete időn és téren átívelő. A túlélés legelemibb, örök érvényű szabályára tanítja meg az olvasót: soha ne add fel! A történet főhőse, az afroamerikai gettó patriarchális, szexista szabályainak fogságában vergődő Celie a kiúttalanságból kezdetben a spiritualitás világában próbál megnyugvást és feloldozást keresni. Az események sodrában azonban két szeretett nő hatására fokozatosan felismeri az egyház fehér férfiak által uralt álszent, képmutató világát. Ráébred, hogy az emberi lét értelmét nem kizárólag a túlvilágban, hanem esetleg a jelenben is érdemes megtalálni. Celine emberi, női, szexuális és kreatív öntudatra ébredése izgalmas és megrázó olvasmány. Walker klasszikusa biztos iránytűt ad mindazok kezébe, akik úgy érzik, hogy reménytelennek tűnő helyzetükből nem találják a kiutat. A mű 1987-ben Kedves Jóisten címen jelent meg az Európa Könyvkiadó gondozásában."Akárhogy is, mongya, tudod, hogy van. Felteszel magadnak egy kérdést, tizenöt lesz belőlle. Kesztem tünődni minek is nekünk a szerelem. Minek szenvedünk. (...) Azt gondolom, azért vagyunk itt, hogy tünődjünk. Hogy kérdezzünk. És hogy miközbe tünődünk a nagy dolgokról és kérdezősködünk a nagy dolgokról, tanulunk a kicsinyekről, amúgy átabotába. De soha se tudd meg többet a nagy dolgokról mint amennyivel kiindultál. Minél többet tünődök, annál jobban szeretek, mongya." Ez a csodák könyve, durva nyelvezete és nehéz sorsú szereplői ellenére is. Tanúságtétel a szeretet ereje mellett. És amellett is, hogy mindannyiunknak ugyanolyan jogunk van az életre. Bármit is gondoljanak rólunk a többiek. Karafiáth Orsolya

„Tom felemelkedve a nyeregben előredőlt, hogy megkönnyítse a terhet, amely így eloszlik a ló hátán, és vágtatott az életéért! Ugyanígy menekült valamikor az apja... Mint valami róka a körben, vérszomjas embervadászok félkaréjában... Egy golyó súrolta a vállát... Az ő lova gyorsabb, de elvágták az útját a szabad mezők felé! Egyre közelebb szorul a hegyekhez... Csak a revolvere itt lenne! Gyáva gazemberek!... Ebben a pillanatban kibújt a hold a felhők mögül és csodálatos látványt világított meg... Mintha az égből hullott volna le, hatalmas fehér kancán, kelet felől, messze, egy kísértetiesen vágtató indián tűnt fel, szinte beleveszve az ezüstös fényben úszó látóhatárba! A Nevada szelleme!”

Galamb, az “elcsapott tengerészkadét és filharmonikus” előkelő, ám elszegényedett családból származik, anyját és húgát kocsmai énekesként tartja el, majd tervet eszel ki, nehogy “hogy dobra kerüljön az ősi ház, és hozzátartozói végképp elmerüljenek Párizs szegényei között”. Tízezer dolláros életbiztosítást köt, mely arra az esetre szól “ha hivatás közben baleset érné”.  Galamb súlyos erőfeszítéseket tesz azért, hogy a kritériumoknak megfelelő halált haljon, többek között belép az idegenlégióba is.  Kalandjai során számos rejtélyes és furcsa dolog történik vele és a környezetében, gyilkossági ügybe keveredik és maga is nyomozásba kezd, s szerelembe bonyolódik egy szép és szomorú szellemmel…

Nincs azon semmi csodálkozni való, hogy a Brit Királyi Tengerészet történetének lapjain nem szerepel a Balmoral nevű cirkáló eltűnésének históriája, az érdemes hadihajót ugyanis az éj leple alatt kötötte el Piszkos Fred. El nem ítélhető tettét azért követte el, mert egy hajó bérlésére nála lévő pénzt elrulettezte Hajóra pedig szüksége volt, hogy elindulhasson az expedíció Indokínába egy eltűnt légionista felkutatására. Szegény Piszkos Fred, ha előre sejti, hogy egy angol hadihajó kapitányának ápoltsági szintjéig mosdatják, aligha vág bele a dologba. De ha már benne voltak, mellékesen megoldották őfelsége birodalmának gyarmatügyi kérdését, lelepleztek egy veszedelmes árulót, többször megmentették a fiatal Earl of Sudessex életét és végül teljesen váratlanul megtalálták a légionistát

- Őszintén szólva – mondta csodálkozva az őrnagy –, nem hittem volna, hogy viszontlátom D'Alarcone. – Alázatosan jelentem, őrnagy úr, családunkban volt már iszákos és kártyás, és egy nagybácsim fogadásból konflison ment Párizsból Vlagyivosztokba, mindamellett katonaszökevény nem fordult elő a famíliában, és én tisztelem a tradíciókat.

„Az éjszakai hideg épp olyan fedetlenül talált, mint a nappali forróság. Élet, világ, morál, szív és értelem, mint egy öntudathasadás a jó és rossz között, régen leváltak a lelkemről: csak el ebből a pokolból: ez volt az egész szótáram, ha égtem, ha öltem, ha tovább vánszorogtam…” Az El a pokolból! című kisregény Rejtő kevéssé ismert műveinek egyike. Főhőse Fred Hartmann, Európa váltósúlyú bokszbajnoka, más nevén a Német Pampák Vad Bikája hamisítatlan rejtői figura, aki a Szidi Bel-Abeszben állomásozó francia légiósok táborából, vagyis a pokolból eszének és erejének köszönhetően végül sikeresen elmenekül.

Piatok Milka nem volt szent, mint Filoména, akiről a becenevét kapta, ám tiszta és őszinte lány volt. Igaz, az ő küzdelmei eltérőek voltak a szentétől, de tovább tartottak és fokozatosan, alattomosan rombolták a fiatal lány lelkét, önérzetét és nem utolsósorban a testét. A lányka egy bányászfalu ínséges körülményeiből indul göröngyös útjára. Cselédként, nőként, feleségként és anyaként is igyekszik kitörni megalázó helyzetéből és a sorsát kísérő férfiak által akarva-akaratlan rákényszerített alárendelt szerepkörből. Szerelmek, legendák, megközelíthetetlen szellemek és nagyon is eleven alakok tűnnek fel Filoména életében. Kudarcainak sora utolsó leheletéig kíséri. Bár ebből a regényből nem árad a múlt század eleji női írókra jellemző feminizmus, nyilvánvaló a társadalomkritika, a szociális problémák és a társadalmi osztályok közötti áthatolhatatlan akadályok bemutatásának igénye. Az akkor 28 éves írónő ezzel a könyvével megnyerte az Athenaeum kiadó 1920-as pályázatát. Ez volt az első regénye, mely Filoména keserű életútja ellenére, lírai nyelvezetével meghódította az olvasót és a Nyugat írói között is elismerést vívott ki. Virginia Woolf a Saját szoba című esszéjében megjegyzi, hogy a női íróknak ki kell fejleszteniük azt az elbeszélésmódot, amely a női regények sajátja lehet. Kosáryné Réz Lola bizonyosan teljesítette ezt a feladatot egyedi hangvételű könyveiben. Berkes Imre író, újságíró a Vallomások egy nagyon szép regényről című esszéjében írta: "Hónapokkal ezelőtt olvastam a Filoménát, Kosáryné Réz Lola regényét, a napokban újra átlapoztam, s ugyanolyan mély hatást tett rám, mint első ízben. Mi ennek a titka? Kétségtelenül az írónő művészete. Tökéletes íráskészsége, amellyel a kíváncsi elmét és az érzékeny szívet egyaránt megfogja, rajongó szeretete, amellyel tárgyába belemerül; ideges, de finom érzékenysége." Az Atlantic Press Kiadó Női remekírók sorozatának ötödik kötetével Kosáryné Réz Lola írói nagysága előtt tisztelgünk.

"Horn a Vörös Liliomot nézte, olyan döbbenten, hogy nem tudott szólni.Mit bámulsz?! rivallt rá a nő. Hallottad? Tudod azt a titkot, amiért ez az egész ország fegyverben áll. Megfogtad a szerencsét úgy, ahogy százezer ember közül egynek, ha sikerül az életben: Eredj, használd ki. Ne mondj semmit, ne ígérj semmit. Ha úgy érzed, hogy vissza akarsz menni a hazádba, mint gazdag ember, nem köt hozzám semmi. Eredj nyugodtan, és felejts el. Hála ne kössön hozzám.Akár szerencsésen, akár szerencsétlenül, mindenképpen visszatérek hozzád, Lys, mert szeretlek... De valamiről megfeledkeztél. Nekem van öt barátom, akikkel jóban-rosszban szövetséget kötöttünk. És ha megoszthattuk a légionistaélet nyomorúságát, akkor meg kell osztanom velük a pénzt és a dicsőséget is.Őrült vagy! sziszegte a nő. Mi közöd ezekhez a gazemberekhez. Akármelyik közülük szó nélkül zsebre vágná az egész szerencsét, és fütyülne rád.Ezt nem hiszem, Lys. De a titok a tied. Ha nem akarod, hogy beavassam a barátaimat, hallgatni fogok, és elfelejtem, amit ez az arab sátán mesélt.A Vörös Liliom hosszan nézett Horn arcába. Azután bólintott.Igen... Ő is ezt mondta volna... Éppen ilyen bolond, becsületes gyerek volt. Juste, comhoe tu es... Menj és mondd el nekik. A többieket nem ismerem, Rastignac és Thillmann ravasz, vakmerő emberek, ne félj, ők majd tudják, hogy kell ezt a legjobban csinálni. De egy kikötésem van:én vagyok a hetedik. Neked egyedül odaajándékoztam volna az egészet. De most már nem tudom, hogy mi lesz veled... és az övéké ne legyen egy rész... Ne beszélj! Nem ismered Afrikát, nem ismered a légionistát, ma az életét is feláldozza a barátjáért, és holnap, ha ideges vagy megbolondul, leüt egy csajka főzelékért. Tudni akarok mindent! Érted? Heten vagyunk a titokhoz. Csókolj meg!... A próféta óvjon..."

Ronald Kerryt Winstonban mindenki orgyilkosnak tartotta, gyakran került konfliktusba emiatt. Állítólag hátba lőtte hajdani barátját, szerelmi vetélytársát, Teddy Backet. A vádlottat az esküdtszék meggyőző bizonyítékok híján felmentette. Ronny egy újabb összetűzés után élt az alkalommal, amikor a városon átutazó George Lonsdale felfogadta intézőnek a birtokára. A számkivetett elindult a távoli Lonsdale-vár felé. Már a farm felé vezető úton is nehéz akadályokkal kellett szembe néznie, de a farmon zajló események közepette kellett igazán bebizonyítania, hogy nem akármilyen fából faragták a kitaszított és lecsúszott kitűnő céllövőt. Virginia, munkaadója nevelt lánya azonban hitt a férfi ártatlanságában, ez és a két Lonsdale (George és Owen) – nemzedékek óta tartó – viszálya alapjaiban megváltoztatták Ronny életét.

Zolit, a burokban nevelkedett, milliomos egyetemista ficsúrt sokkolja a hír: „örökölt” egy 16 éves lánytestvért apja, a néhai KGB-tiszt után! A két tinédzser kapcsolatát nagyban befolyásolja, hogy külön nőttek fel, nem is tudva egymásról. A báty tanácstalan; hogyan viszonyuljon a hányatott sorsú, öntörvényű kis vadóchoz, aki egyből felforgatja az ő nyugodt életét?   Mikor a lány minden addiginál nagyobb zűrbe keveredik és eltűnik Brazíliában, a fiú kénytelen otthagyni mindent; Noémi után ered, majd a Polícia korruptságát látva maga kutatja fel a húgát. Vajon képes felnőni a feladathoz, és egyedül megmenteni őt? Túlélik a testvérek könyörtelen megpróbáltatásaikat távol az otthonuktól, vagy elbuknak az alvilággal, a természeti erőkkel, illetve az önmagukkal vívott harcban, hogy beteljesedjék a családi karma? 

Mit árul el egy tenyér a pesti Józsefváros jósnőjének - a múltról? Nem a jövendőt kell fürkésznie, hanem visszafelé kénytelen felfedezőutakat tenni, az ezredforduló évtizedeibe, amikor egy vidéki kollégium fojtott légköréből robbanásszerűen szóródtak szét a sorsok az észak-amerikai campusokig, Jeruzsálemig vagy akár Bakuig. Egy egész nemzedék szembesül önmagával Géczi János filozofikus kalandregényében.

Mosonyi Aliz boltosmeséi kortalan klasszikusok, felnőtteknek szóló különleges történetek. Mesék azoknak, akik humorra, melankóliára, vigaszra és ámulatra vágynak.

Adott három hatvanas anyuka, akik a fiaik születése után a játszótéren ismerkedtek meg, és azóta is jó barátnők. A fiúk immár felnőttek, és élik a maguk gondtalan életét, miközben - az unokákra ácsingózó anyukák szerint legalábbis - már rég családot kellett volna alapítaniuk, és sokkal többet kellene törődniük az édesanyjukkal. Az anyák elhatározzák hát, hogy kezükbe veszik az irányítást, és egy hétre beköltöznek a fiaikhoz, hogy rendbe tegyék a dolgokat. Egyetlen hét. Hát olyan nagy kérés ez?  Carol: tökéletes kispolgár, aki minden miatt szorong, és elborzadva nézi a híradóban, mi minden szörnyűség történik a világban. Matt: playboy, aki egy menő loft lakásban él és egy férfimagazinnál dolgozik. Gazdag, jóképű, minden nap más nőt visz haza, és a kokaint sem veti meg.  Helen: nagyvilági nő volt, igazi hippi, aki elvált, újraházasodott, de még mindig a régi férjébe szerelmes.Paul: meleg, párkapcsolatban él egy nagy házban, ahol rajta és a barátján kívül még három férfi lakik.  Gillian: azt szeretné, ha a fia egy rendes zsidó lányt venne el, és nagyon vágyik egy unokára. Daniel: egy szerelmi csalódás után Londonból Edinburgh-be költözött, és már nem hisz a szerelemben.

A vidéki színház fiatal színésznője, Lili beleszeret a híres-nevezetes fővárosi rendezőbe. A helyzet reménytelen: a férfi nős, a válás fel se merül. Lili próbál, igyekszik megfelelni a színházban és a titkos viszonyban, várja a kedvező pillanatot, de csak üresjáratok vannak a színpadon, a színészházban, jószerivel mindenütt. Közben figyel, s hogy az üresjáratokat kitöltse, éles szemmel nézi, mi történik körülötte. Figyelő tekintete és belső monológjai, csípősen vicces párbeszédei nyomán megelevenednek a színház szereplői. „– Tudnod kell, hogy a mi házasságunk működik – mondta Miklós az első közös délutánunkon a kölcsönkapott lakás ágyában, mert úgy érezte, legalább az egyik oldalon tiszta helyzetet kell teremtenie. – És ha a mosógéped működne úgy, mint a házasságod? – érdeklődtem. – Micsinálnál vele? Kidobnád, vagy még szerelgetnéd egy kicsit? – A mosógépem? – kérdezte döbbenten. – Te nem vagy normális. Igen, azt hiszem, kidobnám. Megnyugodtam. Egy csapágyas, a lépcső alá betolt és lomtalanításra váró házassággal valahogy képes leszek együtt élni. Egy ideig mindenképpen.” Sándor Erzsi színészNŐ. Talpától a feje búbjáig. Belesünk vele a színpad takarásába, a büfébe, a próbákra és Erzsi szívének csatornáiba. Egyik izgalmasabb helyszín, mint a másik. Olvassák olyan szeretettel ezt a könyvet, ahogy én tettem! Csalódás KIZÁRVA. Kútvölgyi Erzsébet