Najnovšie - Svetová beletria strana 212 z 453

Beteljesült testi vágy, elszalasztott boldogság és egy tárgy (a szerelmeskedés hevében elvesztett fülbevaló): a könyv első bekezdésében sűrítve megkapjuk a regény lényegét. Az 1970-es évek régi-új, modernizálódó Isztambuljában minden ellentmondásos összevisszaságban kavarog; a nyugatosodás útjait kereső, modern törököket konvenciók bénítják. A jómódú Kemalnak kinyílt a világ, mégis csak lassan tud kilépni élete kijelölt medréből, ezért elveszíti szerelmét. Füsun ugyanis, bár a régi és szegény Törökországhoz tartozik, nem fogadja el az alárendelt, szeretői szerepet. Kemalt a veszteség megszállottá teszi, életét szenvedélyének rendeli alá, így lesz a regény egy rögeszme története és természetrajza. Kemal mániákusan gyűjti a szerelméhez köthető tárgyakat, amelyek kézzelfoghatóvá teszik és csillapítják vágyakozását. Ezek a fétissé váló hétköznapi tárgyak – mindegyik fejezetben „kiállít” egyet-egyet belőlük – állnak össze végül az Ártatlanság Múzeumává. Pamuk mániákus gyűjtőmunkával fizikai valóságában is létrehozta Isztambulban a múzeumot, amelyben viszont a látogató ezeken a regényből a realitásba emelt tárgyakon végigvonulva rakhatja össze újra a történetet – a végsőkig feszítve ezzel a megszállottság határait, és egyben végképp elbizonytalanítva az olvasót: kinek a története is ez? „Az élvezet, amelyet gyermekes szája, telt ajkai és vággyal teli, játékos nyelve szereztek, egészen megzavartak, s egy sor új gondolatot szültek. […] Mindazok, akikké váltam, amíg csókoltam, és mindazok a Füsunok, akik megelevenedtek bennem, miközben engem csókolt, egymásba gabalyodva növelték a gyönyört. Éreztem, hogy ezek az első, hosszú csókolózások, a lassan kialakuló szeretkezési szertartásaink apró részletei egy új tudás és számomra újfajta boldogság, a földi világban ritkán elérhető mennyország kapuját nyitják ki előttem. Ugyanakkor a csókolózással nemcsak a testi élvezet és az egyre növekvő szexuális vágy kapui nyíltak meg, hanem mintha feltárta volna kapuját a nagy, tágas és hatalmas Idő is, amely kiragadott bennünket a tavaszi délutánból.”

Astrope D'Apliese, azaz Csillag épp válaszúthoz ér, amikor a nevelőapja haláláról értesül. A nővéreivel a Genfi-tó partján magasodó, gyermekkori otthonukba gyűlnek össze, hogy megemlékezzenek szeretett apjukról, és meghallgassák a végrendeletét. A különc milliárdos, Pa Salt mindnyájuknak egy különleges tárgyat meg egy levelet hagyott örökül, és ennek segítségével, ha a lányok úgy döntenek, közelebb kerülhetnek a valódi gyökereikhez. Csillag azonban habozik ezt megtenni, mert fél kilépni abból a szoros és biztonságot nyújtó kötelékből, amely a testvéréhez, CeCéhez fűzi. Végül mégis úgy dönt, hogy az első nyomon elindul, az útja pedig egy könyvritkaságokat árusító boltba vezeti, ahol a különc tulajdonos figyelmét rögvest felkelti a lány és a története. És innentől kezdve nem lesz Csillag számára megállás: egy nem mindennapi nő múltjának nyomába eredve maga is felfedezőútra indul az angliai tóvidék csodálatos tájain, Beatrix Potter meséinek helyszínén, és még csak nem is sejtheti, mi vár majd rá. Megdöbbentő titkokkal, nem mindennapi sorsokkal és meglepő fordulatokkal szembesül a kutatása során, és amellett, hogy önmagát is mindjobban megismeri, talán még az igaz szerelem is rátalál. Lucinda Riley új sorozatának harmadik kötetében egy évtizedeken és Európán átívelő nyomozás történetét meséli el. A letehetetlen családregény főszereplője nemcsak a származásának kérdésére találja meg a választ, hanem azzal is szembesül, hogy ha a saját kezébe akarja venni a sorsát, azért tennie kell, és hogy ez az út a boldogság ígérete mellett sok áldozatot is követel.

„Elküldte A gyalázatosak szentélye című regényét, megtisztelt vele. Levelének bevezető sorai megrendítőek. A regényt háromszor olvastam el. Tetszett. Tetszett a története, tetszett az iróniája. És tetszett a merészsége. Hallatlan merészsége. Tudja-e, hogy darázsfészekbe nyúlt? Ma ilyet írni veszedelmes dolog. Kiátkozással, üldöztetéssel jár. Igaz máglyahalállal talán még nem. Ámbár a világ mai állása szerint, még az is bekövetkezhet. Jó filmet lehetne csinálni belőle. Botrányosat. Világbotrányt.” – Jancsó Miklós„Malota László lélegzetelállítóan remek könyvet írt. A Sanctuary of the Guilty (A gyalázatosak szentélye)  című művét mindenkinek el kellene olvasnia. A regény egészen megváltoztatja a perspektívánkat. Nagyon remélem, hogy egy nap nemcsak olvasni tudjuk hanem film is készül belőle. Jó kézbe kerülve biztos vagyok benne, hogy fantasztikus film készülne…” – David Paul Kirkpatrick, a Paramount Pictures, a Walt Disney Pictures és Motion Picture Group egykori elnöke és vezérigazgatója. Malota László már az első, önéletrajzi ihletésű, A gyalázatosak szentélye című regényével berobbant a köztudatba, meghódítván a magyar irodalomszerető közönséget, huzamosabb ideig vezetve a szépirodalmi sikerlistákat Kertész Imre Nobel-díjas könyve előtt. Eddig megjelent tizenegy könyvét többek között olyan elismert emberek ajánlották, mint Faludy György, Jancsó Miklós, Leslie L. Lawrence vagy éppen Havas Henrik. Lebilincselő, fordulatos, magával ragadó, inkább sejtető, s éppen ezért jobban megrázó írásstílusával, egyéni, szellemes modorával méltán vált az egyik legolvasottabb magyar íróvá és vált népszerűvé Amerikában és Olaszországban, angol és olasz nyelven publikált könyveivel.

Játék nyelvvel, gondolattal, formával százhuszonnyolc ikerhaikuban.

Oscar Wilde egyik legismertebb és legelismertebb műve A canterville-i kísértet a kötetünk címadó műve. Szerb Antal szerint „a világirodalom legmulatságosabb kísértethistóriája”, Hegedűs Géza szerint „a komikus fantasztikum és a szatirikus valóság mesteri keverése”. Az Alinea Kiadó Klasszik sorozatának tizennyolcadik könyvében – mely egyben a harmadik kötet Oscar Wilde műveiből a Dorian Gray arcképe és A boldog herceg elbeszélésválogatás után – most újabb klasszikus műveket adunk közre. A több filmfeldolgozást is megért A canterville-i kísértet és a Lord Arthur Savile bűne Weisz Böbe új fordításában jelenik meg.

An ancient weapon threatens the heart of India. **From New York Times & USA Today bestselling author, J.F.Penn.** A bomb explodes in the center of London and a fragment of an ancient Hindu sculpture is stolen from the ARKANE Headquarters by a secret organization bent on mass murder. If the sculpture is put together again, it will reveal the key to the Brahmastra, a weapon with the power of a nuclear explosion. As those they love are threatened, ARKANE agents Morgan Sierra and Jake Timber must search for the pieces of the relic before it can be activated at the Kumbh Mela, the greatest pilgrimage on earth. In a fast-paced adventure from the slums of Mumbai to the temples of Kolkata, the Taj Mahal in Agra to the killing fields of Rwanda, Morgan and Jake must find the pieces of the sculpture before it’s too late.

A borítón mosolygó embert az elmúlt évszázad legszigorúbb magyar írójaként emlegették, és sokáig ritkábban álmélkodtunk azon, mennyi játék és gyöngéd művészi mozdulat van az írásaiban. Az új századforduló prózájában fedeztük föl igazán, milyen sokszínű hagyomány bontakozik elő Móricz Zsigmond novellisztikájából. „A hét krajcár, mellyel elindult, jelkép: az ő öröksége – mondta róla Kosztolányi. – Mindegyik krajcár jellemző írói elhivatottságára. Néhányat a gépfiókban lelt, a munka oltárszekrényében, egyet valahol elrejtve az üveges almáriom bűvös zugában, ahol a múlt emlékeit, az ereklyéket őrzik, kettőt az édesapjánál és édesanyjánál, az őseinél, akiktől származik, s az utolsót, a legértékesebbet egy koldustól kapta, egy magyar koldustól, aki poros országútjainkon reménytelenül ballag, a szenvedők szenvedőjétől, akinek cserében érte, ezért az egy krajcárért, mindörökre odaadta szívét és szavát.”

KISREGÉNYEK, ELBESZÉLÉSEK. TARTALOM: Esőleső Társaság Cserebere Don Öreg pásztor Jégember A vagyont őrizni kell A kétszerkettő segít Homokbucka A komornyik húga Nyájban A pusztai párbaj Szidonia védelme A fogorvos A kőmíves befalazza az ajtót Egy fütty sör mellett Útjavítás Savanyu Jóska csaplárosa Pityu és Bodri Kicsi Áldozócsütörtök Ebéd Tiszazugi méregkeverők

A szél egész éjjel rázta az ablakokat. A kereszti szél, amely sohasem szűnik meg s északról nekifekszik az iskolának, amelyet a falu felett a dombtetőre építettek. A fiatal tanító felébredt a reggeli hangszóra. Első gondolata valami emberi dolog volt, de aztán savanyúan ásított s inkább a munkájára gondolt.

Visszanézve egy élet tapasztalataira a szerző izgalmas játékba vonja be az olvasót: nem a bölcsek szerepében beszél, nem a tudását osztja meg velünk, hanem a kétségeit, megannyi feszélyező és kényes kérdést hatalomról és ölelésről, a globális szegénység és a jólét közös irgalmatlanságáról, irodalmi tabukról és zsidó-keresztény identitásról. Egy önfegyelmezőn zabolátlan lékekkel találkozunk mini-esszékben, vallomásokban. Egyfajta "füves könyv" ez, amelyben egy apa két felnőtt fiát szólítja meg, de rajtuk keresztül velünk is beszélget közös dolgainkról.

Hősök, akiket képességeik vitézi porondra, heroikus, sőt uralkodói szerepre tesznek alkalmassá, lelki alkatuk viszont a magányos, sérülékeny emberé, a bujdosóé – az áldozaté. „Kosztümös”, nagy történelmi játékok egy csöndesen önérzetes költő tollán. Weöres Sándor egy ritkán idézett versében (Negyedik szimfónia. Hódolat Arany Jánosnak) ezt a kettősséget így jellemzi: „Búborék-alakok gyülekezve kelnek, habjai a benső, álomi tengernek, játszva szelíd szűzet, daliát, vad rémet, hajdanként mutatván, mit nem ád az élet.”

„Móricz Zsigmond a legeseményesebb életű, legtöbbet szenvedett, legkeserűbb, legbölcsebb, legmagyarabb magyarságnak szívbéli látója, vérbeli írója. S ez a józan, bátor, bölcs, néha-néha szinte koldus őszinteségű író, ez a kemény, kálvinista, magyar fiú olykor olyan titkos izgalmakat kelt s olyan végtelenségeket tárít föl akaratlan vagy nagyon akart szimbólumaival, mint senki eddig. S a történetei. Rosszmájú s elrontott ember olykor kimondaná már róla, hogy írójuk a tyukodi Maupassant, mikor egy legoriginálisabb, senkihez nem hasonlító művészet hirtelen közbeszól: óvakodjunk nagy irodalmi nevekkel tréfálkozva játszani ütősdit. Ez a falu, ez a magyarság, ez a népiesség, ez az élet átélő látása, ez a művészet, a Móricz Zsigmondé. Századok ős érzései s a mai európai magyar művész-ember differenciáltsága házasodtak benne össze. Móricz egy-két olyan típust ad a magyar parasztról, hogy tapsolva kérjük – a többit. Móricz Zsigmond egyedül fölér egy forradalmi szabad csapattal.” (Ady Endre)

Elkezdődik ?a kihallgatás. Az igazságtalan, sokszor nevetséges vádak zuhataga között Misi már-már összeomlik. De amikor apját, az ácsot is felemlegetik rossz példaként, és a debreceni kollégiumi hagyományokra hivatkozva gonosztevőnek nevezik, kitör és kijelenti, hogy ő nem akar debreceni diák lenni tovább. Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig Egy kiváló író kiváló regénye. Nem tesz jót neki, hogy háziolvasmány, pedig Nyilas Misi példája nem is olyan távoli, ma is belerendül a világ, ha egy tiszta és becsületes gyermeknek csalódást okoz a felnőttek világa. Ez a csalódás és megrendült bizalom azonban újjáépíti a gyermeki lelket, s még ha – a szövegből kiérezhetően – nem is oldódik föl soha igazán, mégis új távlatokat nyit épp elkezdődött életében: az emberiség tanítója, a jóság apostola szeretne lenni, az édesanyjától kapott tanítást akarja továbbadni. Nemes cél, mely legalábbis Móricz esetében megvalósult. Ugyanis kitűnő irodalomtörténészeink szerint a mű életrajzi ihletésű. A szerző a kommün összeomlásakor a nemzeti katasztrófák után érzett mély válságát fejezte ki; fájdalmában, csalódottságában menekülésképpen írta meg saját életérzését gyermeki szívbe ágyazva. A debreceni református kollégium akkoriban a nemzeti nevelés fellegvárának számított. Nagy, komor, négyszögletű épület, a szegény sorból származó Nyilas Misi fél tőle, de büszke is rá. A megrázó történet végén azonban dacos eltökéltséggel ismételgeti, hogy nem akar többé debreceni diák lenni. A szülői ház áldott emlékével, érzékeny lélekkel és határtalan bizalommal érkezik az alig tizenegy éves kisfiú a Református Kollégiumba. A fizikailag gyenge, ám önérzetében erős diák azokat a lépcsőket járja, melyeket korábban Csokonai, Kölcsey és Arany János, akikre rajongó csodálattal gondol. Szellemi képességei az osztály legjobbjai közé emelik, ám tapasztalnia kell, hogy a tanárokat a tanulók származása is befolyásolja az értékelésben. Jól ismert helyzet. Amikor szorosabb kapcsolatba kerül a debreceni felnőtt világgal, útravalója, a gyermeki hit, bizalom és az emberek iránt érzett tisztelet, fokozatosan szertefoszlik. Egy lutricédula ellopása mellett a felnőttek csalással, hazugsággal vádolják, jóllehet épp a felnőttek dúlják szét az ő bizalmát. Erkölcsi tartása szemünk előtt formálódik: jóhiszeműségéért keservesen megfizet. Érdemes-e ottmaradnia a patinás kollégiumban? Nyilas Misi fogalma mindannyiunk számára a lelki tisztaság, mely végső soron a pénzzel áll szemben. Nem csak az irodalomból ismerjük ezt az alapkonfliktust. A pénz ritkán kerül ki vesztesként, még ha a lélek tisztaságával is áll szemben, mely a regény címének bibliai idézetében (Jelenések könyve) összegződik.

Móricz Zsigmond összes költeménye.

1923-ban a Nemzeti Színházban tartott Shakespeare-ciklus előadásai voltak ihletői e Móricz-írásoknak, de nem alkalmi színikritikák születtek a színjáték, a színházi élmény hatására. Móricz Zsigmond írásai egy összefüggő Shakespeare-kép színeit, távlatait fogják egybe, egyidejűleg vallanak a nagy angol drámaíró költői világáról, hozzák emberközelbe a tragédiák és vígjátékok hőseit, s ugyanakkor személyes vallomások: hogyan s miképpen érinti meg az angol drámaíró 16. századi világa a 20. századi magyar elbeszélő óriás szellemét. Zseniális szellemek párbeszéde a kilenc tanulmány, korok találkozási, ízelítő abból, miképpen lehet egyénien olvasni és értelmezni, miképpen lehet saját kincsünkké tenni a klasszikus nagyságok életművét. Móricz Zsigmond remek idegenvezető a múltban: kezét fogva mindig a jelenben sétálunk.

A többszörös Oscar-díjas színész, aki forgatókönyvíróként, rendezőként és producerként is kipróbálta már magát, néhány éve irodalmi igényű írásokat jelentet meg a The New York Times, a Vanity Fair és a The New Yorker hasábjain. Ez az első kötete, melyet világszerte nagy várakozás előz meg. Közismert, hogy a színész rajong a régi, mechanikus írógépekért – mind a 17 történetben valamilyen módon megjelenik egy. Némelyikben főszereplő, más írásokban egyetlen utalás erejéig kerül elő ez a huszonegyedik században divatjamúlt régiségnek ható masina.

A magyar olvasó Szerb Antal révén érthette meg a leginkább, hogy az irodalom saját életet él, alternatív valóság, amelynek térképe, története van, titkai és csodái vannak, különleges alakjai, akik írják, és hősei, akiket megírnak. Jelképes is lehet, hogy egy időben jelent meg Szerb Magyar irodalomtörténete és misztikus kalandregénye, A Pendragon legenda (1934), mindkettő a korok közt vándorló szellemről.

Három év ráment az életemből arra, hogy összefoglaljam azt az ötvenet, mely látszatra nem is velem történt meg. Ez az összefoglaló legalább három elbeszélésből áll. Az első a családom története, a dédnagyanyáimé, a nagyanyáimé, a nagyapáimé, az anyámé és az apámé, a lőréseiké, a fejükben meg-megszólaló harangoké. A második Zágráb története, amit szaggatottan, gyorsított szekvenciákkal fogok előadni. A harmadik elbeszélésbe én magam válogattam be az eseményeket, a hősöket és a tanúkat. Ellentmondásos történet, szándékosan választottam olyan dokumentumokat, kommentárokat, emlékezéseket és mondatokat, melyek nem klappolnak. Történelmi regényt akartam írni, de úgy, ahogy az véleményem szerint egyedül lehetséges, a műfaj és az ideológiák megkerülésével, egy olyan történetet, ami talán soha meg sem történt, mert meg sem történhetett. Legföljebb megálmodhatjuk, aztán elmesélhetjük az álmunkat.

"Tomasovszki István történetében nincsenek nagy szavak, nincsenek mélyfilozófiai eszmefuttatások, sem pedig pszichológiai analízisek. Keresetlen egyszerűséggel ír, nem magyarázkodik, nem ködösít. Éppen ezért tud nagyon erősen hatni: végtelenül hitelessé teszi még azt a bizonyos 25%-ot is." Bódai-Soós Judit Amikor a magyar barlangász egy brazil smaragdbarlang fogságába esik, magányában kénytelen szembenézni múltjával. Az emlékképek úgy vetülnek a sötét kőfalakra, mint a meg nem értett, látszólagos valóság részletei Platón barlanghasonlatában. A regény zarándokút és megbocsájtástörténet: két helyen és két időben játszódó, önkéntelen emlékezés az apaságra és fiúságra.