Najnovšie - Svetová beletria strana 264 z 453

It's one thing to force the Earth out of its orbit, and another to force it back in again!

The Damned (La-bas) was written in the year 1891 by Joris-Karl Huysmans. This book is one of the most popular novels of Joris-Karl Huysmans, and has been translated into several other languages around the world.This book is published by Booklassic which brings young readers closer to classic literature globally.

A tale of love, Indian vengeance, and a mystery of the North. The danger trail is over the snow-smothered North. A young Chicago engineer, who is building a road through the Hudson Bay region, is involved in mystery, and is led into ambush by a young woman.

It was on a Saturday, at six in the morning, that I died after a three days' illness. My wife was searching a trunk for some linen, and when she rose and turned she saw me rigid, with open eyes and silent pulses. She ran to me, fancying that I had fainted, touched my hands and bent over me. Then she suddenly grew alarmed, burst into tears and stammered:"My God, my God! He is dead!"

All told, this particular session covered a good many hours. The four kept up a more or less connected mental conversation with each other as they went along, except, of course, when the events became too exciting. Mainly they were trying to catch their agents in the proper mood for receiving telepathic communications, and it proved no easy matter.

The story tells of John T. Unger, a teenager from the town of Hades, Mississippi, who was sent to a private boarding school in Boston. During the summer he would visit the homes of his classmates, the vast majority of whom were from wealthy families.In the middle of his sophomore year, a young man named Percy Washington was placed in Unger's form. He would speak only to Unger, and then very rarely, but invited him for the summer to his home, the location of which he would only state as being "in the West", an invitation Unger accepted.During the train ride Percy boasted that his father was "by far the richest man in the world", and when challenged by Unger boasted that his father "has a diamond bigger than the Ritz-Carlton Hotel."

Kétezer évvel ezelőtt a rómaiak megszállják Britanniát, és a hercegnő, aki az egyik legbefolyásosabb törzs, a Briganti Szövetség trónjának várományosa, azzal szembesül, hogy a félelmetes ellenség egyre közelebb kerül népéhez. Cartimandua világát a kezdetektől a viszály és a szerelmi fellángolás, a bosszú és a megtorlás uralja. A történet másik szála napjainkban játszódik: Viv Lloyd Rees Edingburgh-ban élő történész elmélyed a kelta királynőt övező mítoszok kutatásában. A témáról könyvet is írt, történetünk idején pedig éppen az ifjú királynő életének dramatizálásán fáradozik Pat Hebden színésznő segítségével. Viv tanszékének vezetője, Hugh Graham, állandóan beosztottja nyomában van, miközben a fiatal tanárnőnek meg kell küzdenie a Cartimandua-látomással és az egyre erősödő hittel, hogy a királynő valós történelmi alak volt. A lidércnyomás még félelmetesebbé válik, amikor Viv birtokába kerül egy kelta korabeli megátkozott melltű. Patet és Hugh-t egyszerre rántja magával a szenvedély és a féltékenység, a keserű rivalizálás és a mindent elsöprő szerelem. A múlt eközben átfedésbe kerül a jelennel, és a végzetes trió kénytelen szembenézni a legnagyobb életveszéllyel is.

Ez a „szélesvásznú" történet a kommunista büntető-táborokról szól, áldozatokról és kínzóikról, a magányról, mint önvédelmi módszerről - egy olyan rendőrállammal szemben, amely uralkodik az egyén felett és életének minden percét ellenőrzi. Miután megismerte a börtön iszonyatát és a munkatáborokat, főhősünk semmire sem emlékszik korábbi életéből. Bábjátékosként tengeti jelentéktelen életét. Múltjának titkához azonban egy másik, új titok is társul, amelynek megfejtése talán utat mutat a saját valódi történetéhez. Az 1975-ben született Lucian Dan Teodorovici az új román prózaíró-nemzedék markáns képviselője, műveit számos európai nyelvre lefordították. Ez a regény az első szépirodalmi mű, mely kísérletet tesz az egykori román büntetésvégrehajtás ábrázolására.

2022 közel van-e hozzánk vagy távol van még tőlünk? Michel Houellebecq legújabb regénye mindenesetre közel hozza a lehetséges jövőt. A Behódolás főhőse a 44 éves irodalmár François, még csak rezignált, de nemsokára teljesen kiég. Élete sivár, egyhangú, olyan mint egy igazi Houellebecq-hős. Kedvtelenül tanít az egyetemen, egyre ritkábban vannak nála fiatalabb szeretői, egyre gyakrabban olvassa kedvenc régi szerzőjét, Huysmanst, és egyre intenzívebben figyeli az őt körülvevő világot, kivált a belpolitikai fejleményeket. Franciaország elnököt készül választani. A szélsőjobboldali Nemzeti Front vezére (Marine Le Pen) toronymagasan vezet, mögötte fej-fej mellett lohol a Szocialista Párt jelöltje (Manuel Valls - napjaink francia miniszterelnöke) és a Muzulmán Testvériség vezetője (Mohammed Ben Abbes - legjobb tudomásunk szerint kitalált karakter). A második fordulóba csak az első két jelölt jut be. A Nemzeti Front ,,Európa bennszülötteit"" akarja megvédeni, a Muzulmán Testvériség pedig felszámolni a laikus állam jogi kereteit, elsorvasztani a világi oktatást, megszüntetni a nemek egyenlőségének elvét, engedélyezni a többnejűséget - mindezt nem véres radikalizmussal és tébolyult hőbörgéssel, hanem geopolitikai-birodalmi törekvéseket dédelgetve, józan hidegvérrel. A verseny kiélezett, Franciaország feszülten figyel, a változás elkerülhetetlen. A Behódolás sokrétű könyv: mediális szövegjáték a valósággal és a fikcióval, erotikus merengés, politikai provokáció, társadalmi pamflet, fanyar utópia. De még inkább polémia: a szenvedélyes racionalizmus gondolat- és felelősségébresztő vitairata. A könyv előbb Franciaországban majd egész Európában fontos közéleti vitákat generált: politikusok, értelmiségiek, művészek szólaltak meg Houellebecq regénye kapcsán. Milyen lesz a holnapután Franciaországa és ekképpen Európája? Mit tud kezdeni a vallási radikalizmussal, a fundamentalizmussal egy jóléti demokrácia? Hogyan reagáljon a felvilágosodás kultúrájával szembeni radikális türelmetlenségre egy felvilágosult értelmiségi? A regény megjelenése után néhány héttel valóban elindult egy muszlim identitású párt a franciaországi helyhatósági választásokon, és megszerezte első képviselői helyeit.

Ki ez az Éhes? Mintha valamit folyton akarna az embertől. De mit? Tényleg képes beverni valakinek a pofáját, ahogy ő mondja, ha másfelől legkedvesebb elfoglaltsága, hogy egy kerthelyiségben üldögél, és számolja a csillagokat? Azt állítja, Kotordpatán született. És hogy neki Kotordpata az Alföld, Magyarország, ergo a világ közepe és szívcsakrája. Ráadásul szerinte mindenki patai valamiképpen. Az ember hajlamos hinni neki. Éhes egy kicsit tegnapi, kicsit mai fiatalember, Kotordpata pedig épp olyan mint ő. Tele mindenre elszánt, érzékeny lelkű ketrecharcosokkal, víziszonyban szenvedő úszómesterekkel, vagy épp rasszista teniszfanatikusokkal. És akkor a Sistergő Főniksz Tűzoltózenekarról és a még legendásabb Hegesztett Vízió elnevezésű rockbandáról nem is beszéltünk... Hallják, a hűtő hogy duruzsol? Vegyenek ki belőle egy gyöngyöző sört, bátran terpeszkedjenek el a fotelükben, és miközben olvasnak, igyanak egyet a jó kotordpataiak és a leghíresebb patai, Éhes Miklós egészségére. Éhes úgy köszön, hogy közben már búcsúzik is. Tipikus Miki.

Szerb Antal 1935-ben találkozott a Marslakóval, aki a Bristolban szállt meg, s miután lekefélte ruhájáról a csillagok porát, telefonált az írónak, hogy megbeszélésük értelmében nézzenek körül együtt Budapesten. Az író gondos házigazdaként végigkalauzolta vendégét a városon, de hogy mit is láttak, azt eddig csak az útikalauzból sejthettük. Az új kiadást a Fortepan online fotóarchívumból válogatott képekkel illusztráltuk, hogy bepillanthassunk Szerb Antal Budapestjébe.

Marno János költészete állandó beszélgetés. Állandó nyelvmorajjal, közlésfoszlányokkal; tagolt én-hanggal és sejtelmes te-képpel. Reflexív mozgással és terekkel: legyenek azok belső tudati-nyelvi közegek, pszichés labirintusok, vagy a budai Gesztenyéskert igencsak konkrét és beazonosítható környéke kitaposott ösvényekkel. Itt nincsenek rossz lépések: egy elvétett szó, egy kicsavart rag egészen új lehetőségeket teremt. Új verseskötetében az ismétlés, a rátalálás és a rátévedés hármas ritmusa teremt egzisztenciális töltetű, delejező feszültséget. Napjaink egyik legeredetibb és legizgalmasabb költője új kötetében páratlan iróniával és játékossággal ered saját emlékezete és az örök filozófiai kérdés nyomába: nyelvünk határai mennyiben jelentik világunk határait?

A kínai bölcsek, a szenvedélyes trubadúrok vagy a délszláv háború világa után Darvasi László legújabb novellái közelebbi tájékra kalauzolnak bennünket: a magyar vidékre, ahol az apáinkat és az anyáinkat hagytuk. Ahol a fiaink hagytak minket. A falusi kiskocsmák, az éttermi termékbemutatók, a fehér galléros uzsorások és az elhagyott öregek országa ez: a mi országunk. A szerző védjegye - a kifogyhatatlan fantázia, a látomásos képzelet és a láttató elbeszélés - ezekben a történetekben is megtalálható, valami azonban megváltozott: szikár és pontos látleleteket olvashatunk, nehezen feledhető félmondatok sejtetnek életnyi tragédiákat. Semmi kétség, ezek a novellák rólunk szólnak, az álmainkról és az értékeinkről, amelyekhez hűek akartunk maradni, mégis megcsaltak minket. Ezek a történetek kérdeznek: miért nem tudjuk elmondani a szüleinknek azt se, ha végre megértjük őket.

Salman Rushdie legújabb regényében káosz uralkodik a földön. A nagy vihar után emberek emelkednek a levegőbe, mintha megszűnne a tömegvonzás, hasadékok nyílnak az emberek meg a dzsinnek világa közt, és dzsinnek áramlanak át rajtuk, mert uralmuk alá akarják hajtani a földet. Mr. Geronimónak, a két lábbal a földön álló kertésznek látogatója érkezik: Dunjá, a dzsinn hercegnő, aki régi szerelmét, a nyolcszáz évvel ezelőtt élt filozófust, ibn Rusdot látja a férfiban, s ezért a világok háborújában az emberek oldalára áll. Salman Rushdie 1947-ben, nyolc héttel India függetlenségének kikiáltása előtt született Bombayban. Tizennégy éves korától Angliában végezte tanulmányait, Cambridge-ben történésznek tanult. 1981-ben Az éjfél gyermekeivel robbant be az irodalmi köztudatba. Olyannyira, hogy azonnal meg is kapta érte a Booker-díjat, sőt huszonöt esztendővel később, amikor az összes addigi nyertest versenyeztették, még az úgynevezett Bookerek Bookerét is. A könyv amerikai megjelenése után a New York Times Book Review azt írta róla, hogy „olyan, mintha egy kontinens rátalálna a hangjára".

Többek között Cserna-Szabó András, Darvasi László, Dragomán György, Egressy Zoltán, Garaczi László, Parti Nagy Lajos, Podmaniczky Szilárd, Szvoren Edina és Tóth Krisztina művei, az előző év novellatermésének legjava.

Van egy titokzatos híd a Városligetben a Hősök tere és a tó között. „Erre járt a földalatti, a síneket betemették, néhány méternyi földön ível át a gyaloghíd. Céltalan kerülő az ég felé, emléke a nincsnek." Garaczi László mára már klasszikus lemur-sorozatának újabb emlékezetes része erre jár. Az elbeszélői hang egyszerre naivan gyermeki és a vénnél is vénebb; a folyamatos múlt intenzív jelenléte alakítja-tagolja ezeket a kisprózai mesterfutamokat. A regény apró elemekből épül fel és az egész árnyéka a hiányt rajzolja ki. Garaczi közelről pillant az emlékezet és a felejtés tárgyaira, megfigyeli a múltat, leírásai az érzékeinkre hatnak. Ennek az írásművészetnek ízei vannak, mégsem hangulatpróza. Melankólia és pátosz, szerelemsorok és egyedüllét, város és liget. Földalatti a szöveg felett. És szeretetteljes irónia. Ez a könyv az áthidalás minimumcsendekből összeálló nagy prózája.

Hatalmas, tarka, kézzel szőtt szőnyeg ez a könyv, amely mégis varázslatosan könnyed: repül. Csupa olyan verssel találkozhat benne az olvasó, amelyek kötött formában íródtak. Mi több: azért íródtak, hogy az adott forma jellegzetességeit szemléltessék, ezért játékos tankönyvként is felfogható. Szerepel itt japán, koreai, burmai, khmer, maláj, vietnami forma, sőt, néhány kelta versképlet is, de olvasás közben egyszer sem támad az az érzésünk, hogy katalógust lapozgatunk. Inkább megrendítő, ritka pillanatokat élünk át. A forma hálóján fennakad a titok, és mi közelről rácsodálkozhatunk. Ez a könyv soha nem született volna meg, ha a szerzőnek nincs az az elszánt és őrült ambíciója, hogy sorra vegye ezeket a formákat. Verset írni a legnagyobb öröm: a világban felvillanó tünékeny összefüggések átélésének és megragadásának legadekvátabb módja. Ezt az örömöt az olvasó is újraéli, hiszen verset nem csak írni, olvasni is öröm. És őszintén, túl a formán és túl a költészeten: ki ne akarna szőnyegen repülni?

A póruljártak: egy oxfordi professzor, egy nagyra becsült belgyógyász, egy elegáns francia műkereskedő és egy jóképű angol lord. Csupán egy dolog köti össze őket: egy szélhámosnak köszönhetően egyetlen éjszaka leforgása alatt mind a négy befektető elveszti mindenét. A csaló neve Harvey Metcalfe, egy briliáns elme, a megtévesztés nagymestere, rendkívül veszélyes férfi. Attól a bizonyos éjszakától kezdve pedig a négy áldozat célpontja. A négy idegent, akik mindnyájan szakmájuk szaktekintélyei, eggyé kovácsolja, hogy nincs mit veszíteniük. Tervük: megtalálni Harveyt, árnyékként követni, csapdába ejteni és tönkretenni. Monte Carlo fényűző kaszinóitól Ascot pazar lóversenypályáin, vagy a Wall Street nyüzsgő utcáin át egészen a legdivatosabb londoni galériákig folyik a hajsza. A játékot bosszúnak hívják, s a tanáruk egy igazi mester. Jeffrey Archer (Párbaj, A tékozló lány, Légvonalban) izgalmakban bővelkedő regénye ötvenhét angol nyelvű kiadást ért meg. A szerző könyvei több mint száz millió példányban fogytak világszerte, melyek közül hamarosan a Becsületbeli ügyet is kezükben tarthatják olvasóink.

Már megjelenése előtt hatalmas várakozás és az első olvasók elragadtatása övezte Spiró György új regényét. Nem csoda: a Fogság egyszerre letehetetlen történelmi kalandregény és az értelmezési lehetőségek sokaságát kínáló, páratlan szellemi és írói teljesítmény. Cselekménye a Krisztus halála körüli esztendőktől a zsidó háborúig terjedő időszakot, az i.sz. első századot eleveníti fel és teszi érzékletesen valóságossá az olvasó számára. A Fogság főhőse, Uri, a római zsidó negyedben nő fel, s titokzatos módon lesz tagja a delegációnak, amely peszahkor az adót viszi Jeruzsálembe. Életét végigkíséri a kamaszkori rémület: az apja nem szereti őt. Érthetetlen, miért küldik a veszélyes és fárasztó útra e testileg gyenge és vaksi fiút. Uri életén keresztül bepillanthatunk a zsidó, a görög és a latin közösségek hétköznapjaiba, politikai intrikák kulisszái mögé. Urit mindig másnak, többnek hiszik, mint aki, s így hol együtt vacsorázik Pilátussal, hol tolmácsol a császár előtt, hol a legsanyarúbb számkivetettség várja. E fordulatos regény ugyanakkor kegyetlen beszámoló a világ romlottságáról, és a magyar irodalom újabb nagyszerű apa-regénye. „Ha a 2004-es évre gondolok (...) a legszebb mégis az volt, amikor Szüts Miklós festőművész és Závada Pál Spiró György még meg sem jelent kéziratáról beszélgettek, és szinte egymás szájából kapták ki a dicsérő szavakat." - Esterházy Péter