Najnovšie - Svetová beletria strana 43 z 453

A komoly viccregény humorosan adja elő egy 4 eleven gyermekkel megáldott hús-vér család kalandjait. Eljött a nyári szünet, kirándulni indulnak a Szondi-alagúthoz. Aztán a falusi család meglátogatja a városi nagymamát, ahol az összetűzések ellenére igyekeznek helytállni. A nyár továbbra is forgatagos és hamarosan nagy hír derül ki: újabb kistestvér fog érkezni.

Az Apám üzent Grecsó Krisztián eddigi legszemélyesebb könyve, miközben valódi fikció. Regényes nyomozás a családi múlt után, amely a személyes vallomás látszatát kelti. Mit jelent a kitörés a paraszti kultúrából? Milyen férfiszerepeket kínál fel a társadalom, amelyekből válogathatunk? Mennyire ura egy nő a saját sorsának? Hány generáció életét változtatja meg egy különös döntés? Az Apám üzent megrázó család- és identitásregény, apakönyv egy nemzedékről, amely nem találta a helyét a Kádár-korban, de még kevésbé a rendszerváltás után, és egy másik nemzedékről, amelynek ezzel az örökséggel számot kell vetnie. 

Egy véletlen folytán a mesterséges intelligencia öntudatra ébred és átveszi a hatalmat, hogy puszta jó szándékból megmentse a Földet és az emberiséget. Megteremt egy olyan világot, melyet az interneten magunkról sugallt kép alapján tökéletesnek gondol számunkra. Csakhogy az internet celebvilága és összes mocska nem minden ember vágyálma… Száz év múlva, az emberek már a gépek által őrzött rezervátumokban élnek, minden lehetőségtől megfosztva, egy teljesen átalakított világban, ahol mindenki tagadja, hogy az ember hozta volna létre a gépeket. A bizonyítékokat a gépek gondosan elpusztították, így az újabb, teljesen elkényelmesedett generáció tagjai már nem hiszik el, hogy volt idő, amikor a gépek az őket teremtő emberekkel együtt éltek. Liz azonban nem fogadja el a kötelező narratívát, hiába gúnyolják, ő nagyapja elbeszéléseire hagyatkozva szabad életre vágyik, és ki akarja deríteni, miért történhetett meg mindez. Kihasználva azt, hogy az érzelmeket a gépek továbbra sem tudják értelmezni, megszökik és a rá leselkedő veszélyek ellenére utánajár a legendának. De vajon sikerül? Egyáltalán vissza lehetett volna zárni a szellemet a palackba, ha az emberi gyarlóság miatt nem hagyjuk sorra elúszni a megfékezés lehetőségeit? Mindez kiderül ebből az izgalmas kalandregényből.

"Az Egyperces levelek egy különös szemszögű és formátumú önéletrajz. Levelekből, személyes írásokból rajzolódnak ki Örkény István fontosabb életszakaszai fiatalkorától élete utolsó állomásáig: nagypolgári neveltetés, az első írói próbálkozások, majd egy nagy fordulattal a világháború örvénye, hadifogság, azt is túlélve a hazatérés, az első elsöprő szerelem, végül beérkezés az írói pálya érett időszakába. A személyes életút mögött pedig felsejlik az a feje tetejére állt világ, amelynek ábrázolására Örkény a groteszk nyelvét tartotta a legérvényesebb kifejezőeszköznek. Levelei most megmutatják, hogy élete válságos pillanatait is ugyanezzel a látásmóddal vészeli át: az apró hétköznapi dolgok felértékelődnek, a legkomorabb helyzetekről, a nagy horderejű történésekről azonban mintegy mellékesen, megdöbbentő humorba csomagolva ad hírt. ""Mostanában a hason csúszásra és emberölésre fektetem a hangsúlyt"", számol be barátjának a frontról, a Krasznogorszkból pedig arra kéri családját, ne ""a bürokrácia hibáját"" lássák az elhúzódó hadifogságban, ""hanem az élet változatosságát és nagyszerűségét"". De később szívinfarktusára sem fecsérel sok szót: ""Pendliztem az e és a túlvilág között. Ott sincs különösebb újság."" ""Más újság nincs. Volt még az államosítás meg a Tito, de az semmi a Cini szénnovellájához mérten. Mind a hatása alatt állunk. Déry is ír most egy novellát, de abban nem szént fúrnak ki, hanem egy cső tengerit. Én egy doboz robbanó ringliről tervezek regényt. Új világ van itt, öregem."" Szerkesztette és a jegyzeteket írta Radnóti Zsuzsa."

A cukiság megtévesztő is lehet. Ismerkedjenek meg Hannával. Apucijának rajongó szemében ő az aranyos-de-néma angyal. Apuci az egyetlen, aki megérti őt, és Hanna nem is akar mást, csak boldogan élni vele, míg meg nem halnak. Csakhogy az útjában áll anyuci, ő pedig minden trükkel megpróbálkozik, ami csak az eszébe jut, hogy megszabaduljon tőle. Lehetőség szerint egyszer s mindenkorra. Ismerkedjenek meg Suzette-tel. Szereti a lányát, igazán szereti, de az egymást követő kicsapatások és az évekig tartó feszült házi tanítás után labilis egészsége és józan esze napról napra hanyatlik. Ahogy Hanna trükkjei egyre kifinomultabbá válnak, Suzette férjének szeme pedig továbbra sem nyílik fel a döcögős családi dinamikára, Suzette már attól kezd félni, hogy valami súlyosan elromlott, és hogy talán nem is az otthonuk a legjobb hely a kislányuk számára. A Tejfogak több kérdést vet fel, mint ahány választ ad - és egészen a döbbenetes végkifejletig találgatásra készteti az olvasót. Zoje Stage író és egykori filmes. 2008-ban a New York-i Művészeti Alapítvány forgatókönyvírói ösztöndíjasa, 2012-ben pedig a Független Filmes Projekt feltörekvő mesemondói ösztöndíjasa volt. A philadelphiai Pittsburghben él. A Tejfogak az első regénye.

A Vigasz gyászkönyv: erősen személyes, az olvasót megszólító kötet. Hangsúlyos benne a fájdalom és az elengedés, a megnyugvás és a továbbélés az anya elvesztése után. Ahogy az ő emlékére írt vers címe is mondja: Nincs. Van. A két fogalom radikális különbsége és összefüggése teremti meg azt az erőteret, amelyben a kötet versei megszületnek. Szabó T. Anna ezúttal is az élet teljességében látja és láttatja a halált, és legyenek bármilyen konkrétak és személyesek a motívumok, a létezés általános érvényű kérdéseiről beszél. A költőre jellemző rövidebb, rímes szövegek mellett a rímtelen, gondolatritmusra íródó jambikus hosszúversek ellensúlyként és megerősítésként is szolgálnak. Egy-egy témát így több szólamban és más fénytörésben is olvashatunk. Ahogy a gyászmunka folyamatának, úgy érdemes az egymással is izgalmas viszonyt létesítő ciklusokba rendezett verseknek egyenként is időt, teret és csendet adni, és lépésenként haladni a könyv ösvényein. 

Emma Watton egy elszegényedett lord lányaként, pórias walesi otthonában éli egyszerű mindennapjait. Lelke azonban nyughatatlan, örök elégedetlenség hajszolja, mindig többre vágyik. A sors egy új lehetőséget sodor az útjába, amikor az Evans család társalkodónője lesz. Ám nem minden döntés vezet a helyes irányba… Vajon Emma képes megbecsülni új helyzetét, vagy az örök vágyakozás marad a sorsa? A boldogság és az elégedettség tényleg csak együtt létezhet? A 19. századi Anglia társadalmi helyzetét korhűen bemutató regény első részét már olvashattad. Azonban Emma története ezzel, a második résszel kibővített kötettel teljesedik ki igazán…

David Nott brit sebész több mint huszonöt éve rendszeresen fizetés nélküli szabadságot vesz ki, hogy önkéntes orvosi munkát végezzen a világ legveszélyesebb háborús zónáiban és katasztrófa sújtotta területein. Az ostrom alatt álló Szarajevótól kezdve különböző afrikai országokon át a szíriai Aleppóig számtalan helyen dolgozott már s végzett műtéteket a lehető legzordabb körülmények között, minimális felszereltségű kórházakban.Együttérzés és szenvedély vezérli, annak a felfokozott érzése, hogy emberi életeket menthet meg, s így ma már széles körben őt tartják a világ legtapasztaltabb sebészének.2015-ben feleségével, Ellyvel alapítványt hozott létre, amelynek célja, hogy továbbadja az általa megszerzett tudást: minél több orvost megtanítson annak a művészetére, hogyan lehet életeket menteni olyan helyen, ahol bombák hullanak. Az ukrajnai háború kezdete óta az alapítványa segítségével már több mint 250 ukrán sebészt képeztek tovább."Messziről néztem, amint az emberek sorba álltak, hogy egyetlen pallosütéssel levágják a karjukat vagy a lábukat. A szerencsétlen amputáltak közül sokan azonnal mentek a kórház járóbeteg-rendelésére, kezükben műanyag zsákkal, benne a levágott kezük vagy lábuk, és könyörögtek, hogy varrjam vissza nekik."

Egészen rendhagyó Lovas Sz. Judit pályakezdése. És épp ilyen rendhagyó, sőt zavarba ejtő a verseiből áradó különös szépség és energia. Annyi más metafizikus költőhöz hasonlóan Lovas Sz. Judit is párkapcsolati dilemmákon keresztül beszél az ember egzisztenciális számkivetettségéről. Az én és a te mögött mindig felsejlik az ő – még ha ez az ő egy fehér folt, egy nem létező kapaszkodó is. A versekben a költői én helyzete egészen zavarba ejtő. Lovas Sz. Judit radikálisan szakít a hagyományos költői szerepmintákkal, az ő beszélője nem hősökkel vagy tragikus vesztesekkel azonosul, hanem a mindenkori becsapottakkal, megalázottakkal, hallgatásra ítélt szolgákkal. Nem azonosul, hanem azonos. Ő nem Romulus, hanem Remus. Nem hős, hanem imposztor. Nem gazda, hanem vadászkutya. „A póráz általában bosszantó, / mert csak beleakad az ember, / akkor is, ha megszökni nem akar.” A némaságra ítélt élet – „könyvespolcomon úgy hányódik a szájpecek, mint másén a mobiltöltő” – fényében roppant megrendítőek azok a vallomások, melyekben arról vall, amiről nem vallhat sosem.Lovas Sz. Judit elképesztő bölcseleti anyagot mozgat a verseiben. Az intertextuális utalásháló és a kötet minden sorát átjáró könyörtelenség kontrasztja zavarba is hozza a befogadót. Az „Apám háromszázezerért csinált ketrecet” szonettfolyam viszont másként iszonyatos. Itt a maga pőreségében jelenik meg a társadalmi kiszolgáltatottság, ámbár a gonosz apa figurája és a fiú szenvedése itt is túlmutat a konkrét élethelyzeten.Bánki Éva

A szerző egy nap különös ösztöndíjat nyer el: nemalkotói támogatást. Ám a havi apanázst csak akkor folyósítják, ha nevezett novellista az égvilágon semmit sem ír, szóval, ha megszűnik írónak lenni. Az irodalmi túltermelést - és az ezzel járó jelentős minőségcsökkenést - orvosolni kívánó stipendium évei alatt a szerző egyetlen novellát sem ír, hiszen nem kíván elesni a borsos összegtől. Most a kedves olvasók éppen ezeket a történeteket olvashatják egy kötetben - azokat, melyeket az író nem írt meg. Misikéék Székelyföldön meglelik Csaba királyfi kardját, Virág elvtárs párthűsége és a nemzetközi helyzet egyre fokozódik, valahol a Tisza mentén kézműves guillotine gyilkol... És így tovább. Cserna-Szabó András új novelláskötetében az utolsó magyarok - férfiak és asszonyok - csetlenek és botlanak a történelem színpadának véres és göcsörtös deszkáin. Végül vagy a világ pusztul el, vagy csak a magyarok halnak ki, mint egykor a dinoszauruszok, s még az Eltévedt Lovas sem tud segíteni. Nem túl reménykeltő és optimista ez a könyv - még szerencse, hogy a szerzőnek volt annyi esze, hogy ezeket a történeteket végül nem írta meg. "Az örök túlvilágra megyünk?" - kérdezi Szabolcs. "Hát nem is egy hajdúszoboszlói wellnesshétvégre, kicsibarátom", szól a tréfás kedvű Griff. "Érdekes, már nem is fáj annyira. Pedig a pálinka ottmaradt." "Mindjárt jó lesz. A túlvilág a legjobb pálinka. Nem fáj semmi. Nekem elhiheted, vadmagyar." Szabolcs a messzeségben megpillantja a Halálfát, és rajta egy fényes odút. Hirtelen olyan sóvárgás fogja el a világosság után, amilyet életében sosem érzett. A Griff még annyit mond: "Kérem, csatolják be biztonsági öveiket, megkezdjük a leszállást!"

Cypriánt, a szerzetest elcsábítja egy kacér grófnő. A szerzetes lelki vívódását mutatja be a regény a cölibátusi fogadalom és a testi vágyak között.

Rényi Ádám világának minden részlete és szereplője olyan ismerős lehet az olvasónak, hogy már-már gyanakodni kezd: az író belelát az életébe, sőt, akár legféltettebb titkaiba.A csomagküldő szolgálat meglepetései, a magasföldszinten lakó Hédi néni és Endre bácsi, az online társkeresőn megtalált Tökéletes Ő, a céges karácsonyi ajándékozás, a szülői értekezlet vagy a csupa-jóindulat barátnői pletykák valószínűleg egyikünk életéből sem hiányozhatnak. Igen ám, csakhogy Rényi Ádám gondoskodik róla, hogy az ismerős helyzetek és események jól bejáratott gépezetébe mindig bekerüljön egy homokszem, netán egy méretes kavics. Onnantól kezdve pedig feje tetejére áll a világ. És ha még csak a feje tetejére állna…Aki ismeri az Osztálytalálkozót és A bezzeggyereket, vagy látta az ezek alapján készült nagy sikerű színházi előadást, azt nem kell meggyőzni róla, miért érdemes kézbe venni az Erika nénit. Aki pedig csak most ismerkedik a szerző fanyar, kacagtató, groteszk, talányos világával, annak nem ígérhetünk mást, mint nevetést és könnyeket. (Itt-ott még egy kis vér is akad majd…)„Nehéz feladat szellemeset írni a szellemesről, groteszket a groteszkről, abszurdot az abszurdról, jót írni a jóról. De szerencsére nem írni kell róla, hanem el kell olvasni Rényi Ádám remekeit.” – Gálvölgyi János, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész„Izgalmas, meglepő fordulatokban gazdag, humoros szövegek Rényi Ádám novellái. A rövid, frappáns írásokban felbukkan múltunk és jelenünk, régi emlékek, meghatározó emberi kapcsolatok és egy kis magyar abszurd követik egymást könnyen és gyorsan olvasható formában. A gyakran elgondolkodtató, meglepő és néhol kacagtatóan vicces szövegek igazi kikapcsolódást jelentenek minden olvasónak. Vigyázat, nehéz letenni a kötetet!” – Berg Judit, József Attila-díjas író„SZERETEM! ” – Sándor Pál, Kossuth- és Balázs Béla-díjas rendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes és kiváló művész.„És Rényi Ádám harmadszor is megcsinálja! Nevettet, megríkat, felráz, megdöbbent, játszik az olvasóval, dobálja ide meg oda. Csak rá kell feküdni a hullámra és menni vele. Jó lesz! ” – Jakupcsek Gabriella, televíziós műsorvezető, író, újságíró

Betyártörténet a népballada alapján, 3 felvonásban.

Képzeld el, hogy soha életedben nem jártál Indiában. Most mégis Bengaluruban találod magad, Dél-Indiában, ahol megbénít a káosz, a bűz, a forgalom és a tömeg. És te nem tehetsz ellene semmit. Ott állsz a szállodában, biztonságban, mégis valamiért kimenekülsz az épületből. Már éjszaka van, az utcák kivilágítatlanok, és te mész a sötétben, majd kikötsz valahol, amiről azt hiszed, egy nyomornegyed bejárata, pedig neked azt mondták, mielőtt Indiába jöttél, hogy semmi szín alatt ne menj éjszaka a nyomornegyedbe, mert veszélyes. Te mégis ott vagy, a táskádban az összes pénzeddel és iratoddal, és nem történik semmi szokatlan, amíg meg nem látsz egy lányt, aki nem szárit visel, hanem farmert és melegítőfelsőt. Annyira megdöbbent a látványa, hogy nem tudsz mit tenni, mint elővenni a telefonodat, és lefényképezni…A Magnesia Litera díjjal kitüntetett Szerelem globális klímaváltozás idején Indiát és Izlandot bemutatva mesél a globalizációról, a globális klímaváltozásról, a rasszizmus logikátlanságáról és a szív kifürkészhetetlen útjairól a csehektől megszokott ironikus stílusban. 

1951 áprilisában Jack Kerouac három hét alatt, a spontán alkotás lázában írta meg az Úton eredeti változatát egyetlen, a végtelen utat jelképező papírtekercsre: annak a történetét, ahogy Neal Cassadyvel többször is beutazták Amerikát - ahogy száguldoztak a "jajongó kontinensen" át, s közben mindent meg akartak tapasztalni, ami csak kifacsarható az életből. A beatnemzedék első nagy műve volt ez - előbb született, mint Ginsberg Üvöltése vagy Burroughs regénye, a Meztelen ebéd -, de csak 1957-ben jelenhetett meg, miután Kerouac átírta: kihagyta az akkoriban még botrányosan merésznek számító részeket, és minden szereplőnek más nevet adott. Az ős-Úton csak jóval Kerouac halála után, 2007-ben jelent meg először, s azóta a mű két változatban létezik - mindkettő autentikus, de az Eredeti tekercs a maga nyersebb módján még inkább kifejezi a beatnemzedék életérzését és törekvését: hogy spontán, gátlástalan, lázadó, lüktető, száguldó, őrült, az élet titkának mélyére hatoló, új irodalmat akartak létrehozni. 

A három ikernővér, Eve, Angie és Noelle utoljára huszonöt évvel ezelőtt járt családjuk asheville-i gerendaházában, ahol annak idején minden karácsonyukat töltötték. Tizenöt évesek voltak, amikor imádott szüleik életüket vesztették egy autóbalesetben a kanyargós, havas úton, és azóta szomorú minden december, és azóta nem jártak a hegyek között megbúvó erdei kunyhóban. Azonban most, negyedszázaddal később arra kényszerülnek, hogy Asheville-ben töltsék az ünnepet azon a helyen, amelyhez oly sok fájdalmas és szép emlék fűzi őket. Elizabeth nénikéjük, aki sajátjaként nevelte fel a lányokat, egy meglepően giccses ünnepi üdvözlőlapon arra kéri őket, hogy minden kérdés és késedelem nélkül utazzanak el mindannyian a kunyhóba. A három nővér hátrahagyja rohanó nagyvárosi életét, a karrierépítéssel, gyerekneveléssel, házastársi konfliktusokkal töltött mindennapjait, és útnak indul a hegyi kunyhó felé, ahol olyan meglepetés vár rájuk, amire álmukban sem gondoltak volna. A Karácsony a kunyhóban szívmelengető és vicces történet a családi kötelékek erejéről, elengedésről és újrakezdésről - mindez hamisítatlan, mézeskalács- és fenyőillatú karácsonyi hangulatban.

Ezeknek a verseknek kiadásával néhai apai nagybátyám Majer Árpád álmát szeretném valóra váltani, hogy megjelenjen verseskötete, ami remélhetőleg lányai kezébe fog kerülni, hogy valamit is megtudjanak róla.   Miután nagybátyám szenvedélybetegsége miatt vetett sajátkezűleg véget életének, szeretném a könyv kiadásából származó bevételt a szenvedélybetegek gyógyítására felajánlani.

Kedves Kis olvasóim!Fogadjátok szeretettel első kiadású állatos verseimet!Nektek írtam és rajzoltam szívem minden szeretetével!                                                         Kossuth Katalin Szereted ha vannak akik vigyáznak rád és szeretnek?Az állatok is így vannak ezzel…………..„Téli este hideg napon, cica reszket fázik nagyon!Kis barátja nyuszika, mellé bujt a pokrócra!”

Üdvözöllek, kedves Olvasó! Örömmel mutatom be a legújabb mesegyűjteményemet, amelyet szeretettel és gondossággal írtam, abból a célból, hogy minden kis olvasó szívébe belopja magát. A verses mesék különleges varázsa abban rejlik, hogy játékosságukkal és humorosságukkal könnyedén lekötik a gyermekek figyelmét, így szórakoztatnak és tanítanak is egyben. A gyermekpszichológusok és pedagógusok egyaránt egyetértenek abban, hogy a verses mesék olvasása fejleszti a gyermekek nyelvi készségeit, ritmusérzékét és kreativitását, továbbá gazdagítják a szókincset és a könyvek iránti szeretetet erősítik. Remélem, hogy ezek a mesék ugyanannyi örömet és boldogságot hoznak majd a ti otthonotokba, mint amennyit nekem okozott a megírásuk. Kívánom, hogy minden egyes történet egy varázslatos utazás legyen, amely során gyermekek és szülők együtt fedezhetik fel a mesék világát. Titi Hajnalka, az író