Najnovšie - História - ostatné strana 36 z 45

Kniha mapuje celou dlouhou cestu, kterou musel český národ ujít k vlastnímu samostatnému, leč mnohonárodnostnímu a bohužel především dočasnému státu. Vždyť Československo, ve své původní masarykovské podobě, existovalo pouhých 7 277 dní, tedy necelých 20 let! Po 24 846 společných dnech zanikla i základní myšlenka jeho vzniku - společný stát Čechů a Slováků. Kniha neprobírá české dějiny detailně, ale hledá počátek národa a dále si všímá některých událostí, které byly pro naši zemi důležité. Samozřejmě se zabývá i historií Rakouska a Habsburků, neboť ať chceme či ne, je nedílnou součástí i historie naší. Začtěte se do knihy a sami posoudíte, nakolik byl vznik našeho samostatného státu výsledkem promyšlených racionálních úvah a nakolik dílem náhody. Jednalo se opravdu o naplnění dlouhodobé touhy lidu, nebo o přání několika jednotlivců? Přáli si všichni a bez výhrad formu samostatné republiky? Možná, že budete překvapeni.

„Pred 100 000 rokmi obývalo Zem najmenej šesť ľudských druhov. Dnes je tu už len jeden. My. Homo sapiens.“V knihe Sapiens: Stručná história ľudstva jej autor, nazývaný aj vizionársky historik, Dr. Yuval Noah Harari opisuje históriu človeka ako biologického druhu od prvých ľudí až po súčasnosť, ktorú výrazne ovplyvnili tri revolúcie - kognitívna, poľnohospodárska a vedecká revolúcia. Ako zvíťazil náš druh v boji o dominanciu? Prečo sa naši kočovní predkovia usadili a začali zakladať mestá a ríše? Ako sme dospeli k viere v bohov, národy a ľudské práva? A aký bude náš svet v ďalších tisícročiach? Vychádzajúc z poznatkov z histórie, biológie, antropológie, paleontológie a ekonómie Dr. Harari skúma, ako jednotlivé historické prúdy formovali ľudské spoločnosti - ich nažívanie v rámci spoločnosti, ale aj s prírodou, zvieratami a rastlinami - a dokonca aj ľudskú osobnosť. Sme vďaka tomu šťastnejší? Môžeme niekedy vôbec oslobodiť naše správanie od dedičstva našich predkov? A čo môžeme alebo by sme mali urobiť, aby sme ovplyvnili priebeh nasledujúcich storočí? Autor tak čitateľa núti zamyslieť sa aj nad blízkou či vzdialenejšou budúcnosťou, ktorú ovplyvňuje správanie človeka, vedecký pokrok a jeho snaha pozmeniť zákony prírody len pre svoje blaho. Kniha je vzrušujúcim zhrnutím našej neuveriteľnej histórie - od bezvýznamných opíc až k pánom sveta. Jej obsah je odvážny, obsiahly aj provokatívny. Spochybňuje všetko, čo sme o ľudstve zdanlivo vedeli: našu vieru, činy, moc... aj našu budúcnosť, a pritom sa zamýšľa a ozrejmuje najdôležitejšie otázky histórie a moderného sveta. Nestáva sa často, aby kniha dala čitateľom možnosť prehodnotiť prakticky všetko konanie človeka ako druhu. A presne to sa podarilo Hararimu v jeho zhrňujúcom, ale zrozumiteľnom pohľade na dejiny ľudstva. Harariho kniha Sapiens: Stručná história ľudstva sa stala medzinárodným bestsellerom a doteraz vyšla v tridsiatich piatich krajinách. Jej obsah je zaujímavý a často aj zábavný, je napísaná živým, prístupným jazykom a vlastný text dopĺňajú fotografie, mapy, schémy a ilustrácie.

A keresztes háborúk korában virágzó katonai rendek között a templomos lovagrend volt a leggazdagabb, a leghatalmasabb és a legtitokzatosabb.Történetüket végigkísérve nem csak a középkor legnagyobb nemzetközi konfliktusával ismerkedhet meg az olvasó, hanem azzal a folyamattal is, hogy miként alakította ki a rend globális pénzügyi hálózatát, hogyan ívelt pályája üstökösként a magasba és vált pápák, királyok, császárok tárgyalófelévé és üzlettársává, és végül hogyan következett be szégyenletes bukása, amelyet máglyák tüze világított be.Dan Jones a templomosok 200 éves históriájának minden egyes állomását bemutatja: a 12. század elején történt alapításukat azzal a céllal, hogy védelmezzék a Szentföldre látogató zarándokok tömegeit; elitegységként megvívott küzdelmeiket a keresztes hadjáratok összecsapásaiban a szaracénok, mongolok és a mórok ellen; bankári szerepüket, melynek során nem csak a keresztény országok nemeseinek, hanem fejedelmeinek is kölcsönöket folyósítottak, végül pedig végső romlásukat és a rend megszüntetését, amelyet a vagyonukra és kincseikre áhítozó Szép Fülöp francia király V. Kelemen pápa segítségével idézett elő.

Több mint harminc év nagy anyagi, és emberi áldozatokat követelő fejlesztései és kísérletezései után a XIX. század végére kialakult a tengerek új ura, a kor legmodernebb technológiai vívmányait magában egyesítő, modern értelemben vett csatahajó. A hatalmas, félelmetes acélmonstrumok lenyűgözték a kortársakat. Ezek a hajók voltak az őket birtokló ország erejének és nagyhatalmi státuszának szimbólumai, a nemzeti büszkeség megtestesítői. Bennük jutott kifejezésre megépíttetőiknek gazdasági fejlettsége, ipari teljesítőképessége, valamint a szándék, hogy a világ vezető nagyhatalmainak sorába tartozzanak. Világszerte minden nagyobb haditengerészet ezek köré a páncélos óriások köré szerveződött, melyek teljes fegyverzetben állva várták, hogy országuk érdekeinek védelmében rendeltetésüknek megfelelően harcba szálljanak az ellenfél hasonló páncélosai ellen, s bizonyítsák létezésük értelmét, és a rájuk költött hatalmas összegek megtérülését. Talán az új idők kezdetének szimbolikus jelzéseként fogható fel, hogy erre az alkalomra végül nem a világot uraló európai országok vizein, hanem messze keleten, egy feltörekvő, és nem az európai kultúrkörbe tartozó új nagyhatalom partjai közelében került sor.

Az ókori Róma fontos számunkra, hiszen még ma is a birodalom, annak hódításai és túlzásai történetével mérjük össze magunkat, és a polgárjogról, a terrorizmusról meg az egyéni jogokról Rómában folytatott viták a mai napig befolyásolják a polgári szabadságról alkotott felfogásunkat. A római történelem ezer esztendejét átfogó S.P.Q.R. megkapó részletességgel mutatja be, hogyan vált Róma egy közép-itáliai jelentéktelen kis porfészekből a világ első szuperhatalmává. Miközben új megvilágításban mutatja be a római kultúrát a folyóvíztől a demokrácia intézményéig és a rabszolgaságtól a migrációig, Mary Beard azt is elénk tárja, hogyan gondolkoztak a rómaiak magukról és az elért vívmányaikról. A rómaiak által használt S.P.Q.R. rövidítés az államukat jelöli: Senatus PopulusQue Romanus, „a római senatus és nép” – és e nagyszerű könyv az ő történetükről nyújt lebilincselő és minden részletre kiterjedő beszámolót.  „Igazi mestermű!... A népszerűsítő történetírás ragyogó példája, amely az olvasót magával ragadja, de tárgyát soha nem egyszerűsíti le, és a nagy erővonalak felvázolása mellett azokat az apró részleteket is szemünk elé tárja, amelyek a távoli múltba életet lehelnek.” – Economist „Beard a város sikerének titkát olyan éles, mindent megvilágító fényben tárja föl, amelyet mindeddig sehol másutt nem tapasztaltam.” – The New York Times „Ha Mary Beard annak idején támaszuk lehetett volna, a Római Birodalom

Trianon - második Mohács. Így látta a korabeli magyar közvélemény az 1920. június 4-én aláírt magyar békeszerződést. E kötet korabeli naplókon, visszaemlékezéseken és más személyes jellegű, többségükben eddig kiadatlan történelmi forrásokon keresztül mutatja be az első világháború befejezését követő impériumváltások hatásait. A történelmi Magyarország legkülönbözőbb pontjairól arisztokraták és kisemberek, nők és férfiak, felnőttek és gyermekek, magyarok és más nemzetiségűek vallanak benyomásaikról, érzéseikről, valamint arról, hogy saját személyes sorsukban milyen változásokat hozott az 1918-1920 közötti időszak. Ugyanazt az eseménysort különböző szempontokból és eltérő élethelyzetekből szemlélve olvasóink előtt izgalmas kép rajzolódik ki a Monarchia felbomlását átélő társadalomról.

„Kevés olyan expedíciós beszámolót olvastam, amely annyira részévé tudott tenni az eseményeknek, mint A Déli-sark foglyai. Éreztem közben a süvítő szél metsző hidegét, hallottam a jég ropogását, a hajótest utolsó reccsenéseit... Hiteles, emberi, megrázó... Köszönöm, hogy olvashattam."Gál József, a Szent Jupát és az Equator kétszeres földkerülő vitorlázója Az 1914-es brit Birodalmi Transzantarktiszi Expedíció tagjai, miután hajójuk elsüllyedt, hónapokig sodródtak reményvesztetten a jégtáblákon, míg megannyi viszontagság után sikeresen megmenekültek. Alfred Lansing az expedíció még életben lévő tíz tagjával 1959-ben folytatott interjúk, a fennmaradt naplók és feljegyzések alapján írta meg lebilincselően izgalmas dokumentumregényét. A lélegzetelállító történet - melyet az expedíció ausztrál fotósának, Frank Hurley-nek szenzációs felvételei illusztrálnak - az emberi tudásvágy, elszántság és akaraterő megrázó erejű szimbóluma. „Délután ötkor kiadták a parancsot, hogy mindenki hagyja el a hajót. Nemigen volt szükség parancsra, hiszen már mindannyian tudták, hogy ideje abbahagyni a kétségbeesett küzdelmet: a hajónak befellegzett. Senkit sem rendített meg a hír. Szinte közönyösen fogadták a vereséget. Túlságosan ki voltak merülve, semhogy keseregjenek rajta.A hatalmas külső erő lassan zúzta szét a hajótestet; nem egyszerre, hanem apránként törte össze. Ahogy az oldalának feszülő tízmillió tonnányi jég egyre jobban behorpasztotta, a haldokló hajó zokogva panaszolta fájdalmát. Bordái, eresztékei, roppant gerendái (köztük majdnem emberderék-vastagságúak is) recsegtek-ropogtak a kérlelhetetlenül fokozódó nyomás alatt, míg végül megadták magukat, és sortűzszerű ropogással elpattantak.Frank Wild másodparancsnok bedugta a fejét a legénységi hálóba.- Vége, fiúk - mondta halkan. - Ideje szedelődzködni."

Michael Herr az Esquire magazin haditudósítójaként utazott Vietnámba 1967-ben. Egy olyan igaz történettel tért haza, amely testközelből mutatja be a csatatér tébolyát és poklát, és átélhetővé teszi, a háború miért gyakorolt olyan vonzó és pusztító hatást fiatal férfiak egy teljes generációjára. Beszámolóját nem is igazán erőszakossága, mint inkább őszintesége teszi hátborzongatóvá. Az eredetileg 1977-ben megjelent könyv az úgynevezett új újságírás irányzatának úttörő képviselője, és a mai napig a vietnámi háborús tematika egyik legnagyobb klasszikusának tartják. Részben Herr műve ihlette Stanley Kubrick Acéllövedék című filmjét, amelynek a szerző társ-forgatókönyvírója volt.

Lucian Boia az idén évszázados múltra visszatekintő modern román állam megalakulásának körülményeire világít rá úgy, hogy tágabb – európai, sőt világpolitikai –értelmezési mezőben értékeli a kor eseményeit, az azok közötti összefüggéseket. Eddigi munkásságát meghatározó szemléletéhez híven Boia ezúttal is lerántja a történelmi mítoszokról a már rájuk kérgesedett leplet: jelen kötetében a román nemzeti egység több évszázados eszméjét hirdető elméletet és annak holdudvarát dekonstruálja. Ezzel mintegy szembemegy a román történésztársadalom kommunizmusban szocializálódott és pályát teremtő részének többségével, illetve a hivatalos történelemoktatás még ma is uralkodó trendjével. A gyakran publikáló történészprofesszor újabb kötete 2017 decemberében jelent meg a bukaresti Humanitas Kiadó gondozásában, és piacra kerülése után már az első hónapban az egyik legkelendőbb kiadványként tartották számon. The translation was kindly supported by the Fund for Central and Eastern European Book Projects, Amsterdam.

Az ismert történész, Robert Crowley sodró lendületű mesélőkedvvel tárja elénk, hogyan építette fel 1000 és 1500 között Velence a Földközi-tenger keleti medencéjét magában foglaló birodalmát, melyet aztán apránként elragadott tőle a felemelkedő Oszmán Birodalom. Keresztes lovagok, hajóskapitányok és kereskedők beszámolóiból és korabeli feljegyzésekből rajzolódik ki a nyüzsgő városi élet, az élénk kereskedelmi kapcsolatok, a hajóskapitányok és kalózok világa, nagy tengeri ütközetek az Adriai-tengertől Alexandriáig, Krétától Konstantinápolyig és a Fekete-tengerig húzódó vizeken.

Ernst Gombrich egyike a 20. század nagy tudósainak. Ezenkívül azzal az egyedülálló képességgel rendelkezett, hogy az összefüggéseket nem a tudással bíró, hanem a tudni vágyó szemszögéből szemlélte. Mindössze 25 évesen, 1935-ben, arra vállalkozott, hogy megírja a világ történetét kifejezetten fiatal olvasók számára. Anélkül, hogy valaha is terjengőssé vált volna, izgalmasan és figyelmes pillantását az emberiség fejlődésének bonyolult részleteire irányítva, ábrázolta a történelmet az ősembertől az első világháborúig. Harminc év elteltével ismét felfigyeltek nagyszerű könyvére, és újra kiadták, kibővítve egy a szerző által írt fejezettel, mely az első kiadás óta eltelt idő eseményeit összegzi. Azóta számtalan nyelvre fordították le – így magyarra is. A könyv ez utóbbi változat még tovább bővített, Gombrich által tökéletesített, és leánya posztumusz előszavával ellátott mű.Az emberiség története úgy, ahogy egy nagy tudós beszéli el, olyan lebilincselő, mint egy regény és olyan adatgazdag, mint egy enciklopédia. Ernst H. Gombrich Rövid világtörténelme már rég klasszikussá vált.

1944. szeptember 17-én Kurt Student tábornok, a náci Németország ejtőernyős erőinek megalapítója repülőgépmotorok egyre erősödő moraját hallotta. Kiment az erkélyére, és Dél-Hollandia lapos tája fölött Dakotákból és vitorlázó repülőgépekből álló hatalmas légi armadát pillantott meg, amely a brit 1. légideszant-hadosztályt és az amerikai 101., illetve 82. légideszant-hadosztályt szállította. Irigykedve nézett fel a valaha látott legnagyobb ejtőernyős erő felvonulására. A Market Garden hadművelet az Alsó-Rajnához vezető hidak elfoglalásával akart véget vetni a háborúnak. Merész elképzelés volt, az amerikaiak egyenesen túl merésznek tartották Montgomery tábornagy számára. A kudarcért azonban borzalmas árat kellett fizetni, elsősorban a hollandoknak, akik mindent kockára tettek, hogy segítsenek. A német megtorlás könyörtelen volt és egészen a háború végéig tartott. A britek rajongása a hősies kudarcért a mítoszok ködébe burkolta Arnhem történetét, nem mintha a Montgomery és „Boy” Browning tábornok által kierőszakolt, kezdettől fogva bukásra ítélt terv egy pillanatig is a győzelem reményével kecsegetett volna. Antony Beevor számos, eddig nem vizsgált és újonnan felfedezett holland, brit, amerikai, lengyel és német levéltári forrás alapján rekonstruálta ennek az epikus összecsapásnak a szörnyű valóságát. Mégis, a szerző utánozhatatlan, magával ragadó stílusában megírt könyve sokkal többről szól, mint egyetlen drámai csatáról: magának a háborúnak a természetére világít rá.

Ormos Mária széles történelmi keretbe ágyazva vizsgálja a hitleri személyiség kibontakozását és meghatározottságait. Szól Hitler családjáról, ifjúkoráról, részvételéről az első világháborúban, első lépéseiról a politikában és a Mein Kampf megírásáról. Taglalja, hogyan lett Hitlerből vezér és kancellár, hogyan sikerült megnyernie a társadalom támogatását. Bemutatja Hitlert sikerei csúcsán, és az emberi roncsot, miután fordult a kocka.  A magyar közönségnek szüksége van bőségesebb tájékozódásra Hitler eszmerendszerében, alkati sajátosságaiban, életútjában, céljaiban, mivel a marxistának nevezett ismeretterjesztés révén – valójában minden tényszerű alap nélkül – a pojáca-diktátor képe terjedt el leginkább, ami magában rejti a diktátorok és diktátorjelöltek alaptalan és veszedelmes lebecsülését. Ha a diktátorok ilyesfajta bábok lettek volna, aligha lennénk abban a helyzetben, hogy egyáltalán beszélnünk kelljen róluk.

Ormos Mária történész, a pécsi Janus Pannonius Egyetem volt rektora, emeritus professzor, az MTA tagja ebben a könyvében fantasztikus időutazásra hív bennünket a Föld körül az európai időszámítás különböző időpontjaiban. Pontosabban 800 és 1500 között, tehát abban a néhány évszázadban, amely eltelt az európai újrarendeződés kezdeteitől a Föld felfedezéséig. Elindulunk az első ezredforduló tájékán, méghozzá Európából, végtére is ez a hazánk, majd kelet felé haladva pillantást vetünk Ázsiára, Ausztráliára, a Csendes-óceáni-szigetekre, körülnézünk Amerika mindkét részén, és megállapodunk Afrikában. Mire is figyeljünk útközben? A természeti szépségekre? Nos, ezek évezredek óta lényegében változatlanok. A dinasztiákra és a háborúkra? Az erre vonatkozó adatokat megtalálni a kézikönyvekben. Fontosabb megtudnunk, hogy egy adott időben hogyan éltek az emberek. Az első évezredfordulót átölelő néhány évszázad kiválasztása „úti célként” tartalmaz bizonyos előítéletet Európa javára, mivel ebben az időben nagy változás elsősorban ezen a vidéken zajlott le. Ezt a részrehajlást azonban indokolja, hogy az európai átrendeződés alapul szolgált a jóval későbbi változásoknak a világ minden részében. Ez vezetett el ugyanis ahhoz, hogy az európai időszámítás szerint a 15. század végén elkezdődjék a „Föld felfedezése”, a legnagyobb fordulat, amely végbement az emberiség történetében.

Nehéz elképzelni, hogy a történelem híres alakjai egykor ugyanolyan gyerekek voltak, mint bárki. Nem fogadtak szót, rugdalóztak a pad alatt, csúfolódtak, verekedtek. Sokukról feljegyezték, mit tanult, milyen játékokkal játszott, mely gyerekbetegségeken esett át. Hánykor kelt iskoláskorában Napóleon, és hány babája volt Viktória királynőnek? Milyen ruhában ment iskolába Lincoln az első tanítási napon, és mivel ríkatta meg kisöccsét Lenin? Mit csinált Hitler a bizonyítványával, miután három tárgyból megbukott? Hány öltéssel varrták össze Kennedy biciklizés közben szerzett sebeit? Kinek az osztályát jutalmazta a tanár whiskyvel vagy bagóval? Kit itattak másnaposság ellen tejben és csokoládéban felvert tojással, és kit tartóztattak le egyetlen éjszaka alatt négyszer? Lehet, hogy a nagy emberek eleve „nagynak” születtek, és gyermekkorukban is kiemelkedő képességekkel bírtak? Vagy neveltetésük, környezetük tette őket naggyá? Miből lesz a cserebogár? Többek között erre a kérdésre keresi a választ ez a kötet.

1979. március 26-án a Fehér Ház kertjében egy nagy, narancssárga-vörös cirkuszsátorféle alatt aláírták Izrael és Egyiptom békeszerződését. Kereszty András, aki éveken át dolgozott tudósítóként a Közel-Keleten, izgalmas riportkönyvében megírta azt, hogy miképpen kezdődött minden. A szemtanú hitelességével, színesen, élvezetes írói eszközökkel számol be az eseményekről bepillantást engedve a tudósítói munka mindennapjaiba is. A könyv a maga idejében (a hetvenes évek Magyarországán) az első hiteles írás volt Izrael és az arab országok viszonyáról. Amolyan „klasszikusnak” számít.

A könyv Tőkés Rudolf Amerikában élő magyar származású történész és politológus gazdag életművéből nyújt válogatást. Magyarország és Közép-Kelet-Európa történelmi, kulturális és politikai problémáiról szóló tanulmányok mellett olvashatunk a rendszerváltásról, az 1990-es évek magyar poltikai és közjogi kérdéseiről, valamint az utóbbi néhány év honi történéseiről szóló tanulmányokat is.

A Franklin és Winston lapjain két olyan politikusegyéniség izgalmas kapcsolata bontakozik ki, akik a második világháborúban győzelemre vitték a szabad világot. Barátságuk sorsdöntő és a maga nemében páratlan volt - a háború idején 113 napot töltöttek együtt, és csaknem kétezer üzenetet váltottak. Nemegyszer titokban találkoztak, egymástól igencsak távol eső helyeken - Washingtonban, Casablancában, Teheránban -, beszélgettek háborúról, politikáról, a politikai döntések nehézségeiről és magánéleti gondjaikról.Történetük egyfajta love story, amelyben az érzelmes Churchill a tartózkodó Rooseveltnek udvarol. A brit kormányfő, aki Hitlerrel jó ideig egymaga szállva szembe, a legsötétebb órában rázta föl nemzetét, soha nem tudta, hányadán áll Roosevelttel - akinek épp ez volt a célja. A titkokat dédelgető amerikai elnök szeretett zavarba hozni másokat - fehér házi munkatársait és a feleségét, Eleanort éppúgy, mint Churchillt.Jon Meacham az izgalmas politikai eszmecserék hátterében meghúzódó személyes drámák megelevenítésével erőteljes portrét rajzolt minden idők egyik legfigyelemreméltóbb barátságáról.

Už sám běžně používaný název tohoto dramatického dění, sevřeného v létě 1934 do několika desítek hodin, je paradoxem: převážná část událostí, včetně hromadných poprav, se totiž odehrála ve dne. Adolf Hitler a jeho souputníci se tehdy postarali o dějinný unikát. Jediným děsivým úderem nejenže zlikvidovali opozici ve vlastních řadách, ale podle hesla, že vraždit je dovoleno, se postarali i o umlčení každého, kdo tak či onak překážel. Ublížil nám kdysi v minulosti? Zabít! Mohl by dělat těžkosti v budoucnu? Zabít! Je příliš ctižádostivý? Zabít! Ví toho nebezpečně mnoho? Zabít! Složitá spleť příčin, záměrů a důsledků, ale jednoduché řešení. Prostě zabíjet. Přesně v duchu vyjádření důstojníka Heydrichovy bezpečnostní služby SS Kurta Ilgese: „Víte, co znamená krvavé opojení? Mám pocit, že se smím brodit v krvi.“ Bezcitná podstata nacistického hnutí se tehdy varovným, leč ve světě nedostatečně vyslyšeným způsobem ukázala v plné nahotě. Většina v knize popisovaných událostí se vztahuje k hitlerovské „třetí říši“ a odehrává se na jejím území. Nás se týká například Československo coby poválečné dějiště spravedlivého potrestání některých zmiňovaných nacistů či prominentní emigrant Otto Strasser, který si útěkem do Prahy zachránil život – na rozdíl od zavražděného bratra Gregora. Ovšem hlavní poselství, které platí i pro naše novodobé dějiny, tkví v Cílkově přesném a zasvěceném vylíčení raných kroků, jež podniká totalitní moc v zájmu upevnění své existence. Zločiny nacistů v onom pro Německo osudovém roce 1934 se totiž až příliš podobají těm, které na počátku své diktatury páchali českoslovenští komunisté. A proto se domníváme, že i tato publikace patří do naší Edice Český ČAS. Abychom nezapomněli…