E-knihy - Právo strana 11 z 22

Mikor ?több hónapnyi megfeszített munkát követően 1787 szeptemberében Benjamin Franklin kisétált a philadelphiai Independence Hall épületében tartott alkotmányozó gyűlésről, egy asszony lépett oda hozzá, kíváncsian nekiszegezve a kérdést: „Doktorúr, mi lett az eredmény: köztársaság vagy monarchia?” – „Köztársaság – hangzott Franklin válasza. Majd sietve hozzátette: – Ha sikerül megőrizniük.” Amerika egyik alapító atyjának máig ható üzenete, hogy az alkotmányban kifejezésre jutó elvek, értékek és jogok, illetve tágabb értelemben az erkölcsi, politikai és gazdasági víziók egyetlen nemzetnek sem hullanak az ölébe. Ezeket csak hosszas küzdelmek, párbeszédek, viták és nem egy esetben harcok árán lehet kivívni. A konfrontációkban kibontakozó gondolkodás azonban kultúrateremtő hatású, nélkülözhetetlen a politikai hagyomány megszilárdulásához. Az interjúkötet az amerikai politikai közösség ilyen küzdelmeibe enged bepillantást. Philadelphiától San Diegóig, Washingtontól Seattle-ig Amerika legnevesebb jogászprofesszorai, alkotmányjogász szakértői, valamint híres jogászintézményeinek vezetői kalauzolnak az egyedülálló utazás során. Szókimondó őszinteséggel rántják le a leplet az ország jelenkori alkotmányos dilemmáiról, így például a hatalomgyakorlási struktúra torzulásáról, a bírókinevezések tétjéről vagy a modern technológia alapvető jogokra gyakorolt hatásairól. A súlyos kérdések tárgyalása közben olyan érdekességekre is fény derül, mint például hogy kik voltak az „éjféli bírók”, mi az a „bírósági dzsúdzsucu”, hogyan forradalmasítják az alkotmányjogi gondolkodást a karizmatikus vezetők, vagy miért tüntetnek ma gyakrabban a legfelsőbb bíróság, mint a törvényhozás épülete előtt. Az utazás során nemcsak a pezsgő tengerentúli vitakultúra, hanem az a tanulság is kirajzolódik, hogy végső soron minden ország sorsa a saját kezében van.

Kémek és titkos játszmák Magyarországon Trükkös titkosszolgálati játszmák, árulások, titkok és bűnök, meglepő fordulatok Dezső András új könyvében. A Maffiózók mackónadrágban és a Magyar kóla című bestsellerek szerzője ismét egy zárt, a nyilvánosság előtt kevéssé ismert világba merül el és ragadja magával az olvasót. Egy olyan világba, ahol a legtöbbször semmi sem az, aminek látszik. Megtörtént, ám hosszú időn át szigorúan titkos aktákban lapuló és eddig nem publikált magyar kémsztorik részletes rekonstruálásán túl a szerző felfedi mindazokat a módszereket, manipulációkat és játszmákat, amelyekkel a magyar és külföldi titkosszolgálatok dolgoznak egy folyamatosan változó világban, hol egymást segítve, hol egymás ellen - sokszor nemes, vagy nem túl nemes célok érdekében. A Fedősztori nem csak azoknak az olvasóknak jelent újdonságot, akiknek a hírszerzők, kémek és ügynökök világa ismeretlen, hanem azoknak is, akik sokat tudnak erről a területről, akár úgy is, hogy egy-egy történeten keresztül magukra ismernek. Dezső Andrást nem kell bemutatni senkinek, a volt indexes, jelenleg HVG-s oknyomozó újságíró neve egyet jelent a hitelességgel, kérlelhetetlen igazságkereséssel, és az izgalmas, szórakoztató, őszinte könyvekkel. A nagy sikerű Maffiózók mackónadrágban és a Magyar kóla méltán népszerű szerzője, akinek első kötetei több tízezres példányban keltek el, sikerét több dolognak köszönheti. A társadalom számára fontos, ám gyakran elhallgatott, vagy kevésbé ismert témáknak megy utána, dolgozza fel olyan formában, mely a nagyközönség számára könnyen értelmezhető. Művei egytől-egyig hiánypótlóak, könyveivel egyben közéleti missziót is teljesít, hiszen az általa feltárt, gyakran szenzitív témák amúgy nem kerülnének szóba. A magyar szervezett bűnözés megismertetése, majd a kokain történetének és mai helyzetének bemutatása után a szerző nem kevésbé izgalmas témát választott, mint a magyar és a Magyarországon is aktív külföldi titkosszolgálatok rejtett működései, álcázott mechanizmusai, kétes trükkjei, melyekről keveset tud a nyilvánosság. A kötet nemcsak a jelenkor, de a múlt titkaiba is beavat. A rendszerváltás előtti időszak megismerése révén a jelen történéseit is megismerhetjük, a kettő ugyanis összefügg. Dezső András a kutakodása során olyan múltbeli kémügyeket is részletesen feldolgoz, amelyeknek egy-egy dosszi&e

2018. január elsején lépett hatályba az ügyvédi tevékenységről szóló törvény. Az új törvény ügyvédi hivatásrend alkotmányos hagyományaira építkezve jelentős változásokat eredményezett a jogi szolgáltatások egyik legmarkánsabb területén, a kamarai jogtanácsosi és jogi előadói integrációtól, az ügyvédi működési formák és követelmények megreformálásán keresztül az egyes ügyvédi tevékenységeknek a kor követelményeinek megfelelő szabályozásáig.  Az e-könyv kifejezett célja, hogy – a vonatkozó alkotmánybírósági, bírósági gyakorlat elemzése, a szabályozáshoz vezető okok és releváns előzmények feltárása, a szabályozás feltehető céljai megvalósulásának a vizsgálata, valamint az ügyvédi tevékenységre vonatkozó szabályozás rendszerének dogmatikai felvázolása útján, illetve mellett – a gyakorlatban felmerült kérdések, problémák megválaszolásával praktikus segítséget nyújtson az ügyvédeknek, kamarai jogtanácsosoknak és más ügyvédi tevékenység gyakorlóknak a napi munkájuk során, de azt haszonnal forgathatják más, az ügyvédi tevékenységgel szükségszerűen napi kapcsolatba kerülő jogászi hivatásrendek tagjai, valamint maguk az ügyfelek is. Részletes ismertető Alkotmányos szükségszerűség-e az ügyvédség léte? Mit keresnek a kamarai jogtanácsosok az ügyvédi kamarában? Szüneteltethető-e az ügyvédi tevékenység az eskütételt megelőzően? Egyáltalán mi a jogkövetkezménye az ügyvédi eskü megszegésének? Kötelező-e a doktori cím feltüntetése egy ügyvéd személyi igazolványában? Az előzetes konzultáció keletkeztet-e ügyvédi titoktartási kötelezettséget? Feltárható-e bármilyen körülmények között a védői titok? Tartható-e (ház)kutatás ügyvédi irattárban? Kiterjed-e az ügyvédi felelősségbiztosítás a kiegészítő ügyvédi tevékenységekre? Hány négyzetmétert kell biztosítani egy ügyvédnek, alkalmazott ügyvédnek, illetve ügyvédjelöltnek az irodában? Fenn kell-e még tartani vonalas telefont vagy faxot? Hogyan értesülhetünk a kirendelésről? Elegendő-e az ügyvédi meghatalmazásra az azonosításra visszavezetett dokumentumhitelesítés vagy minősített elektronikus aláírás szükséges hozzá? El kell-e fogadnia az ügyvédnek az ügyleti képviseletre kapott meghatalmazást? Hol van a jogi és nem jogi képviselet határa? Szerez-e ügyvédi joggyakorlatot az ügyész a felmentési ideje alatt? Figyelembe veszi-e a bíróság az ügyvédi ügyvállalási korlátokat? Lehet-e az ügyvéd ügyvezető? Hogyan végezhető egyszerre ügyvédi és jogi szakfordítói tevékenység? Kell-e tagdíjat fizetni az ügyvédi tevékenység felfüggesztése alatt? Adható-e önálló meghatalmazás a jogi előadónak? Felhasználható-e a peren kívüli levelezés a perben? Tehet-e az ügyvéd ténybeli nyilatkozatot ügyfele képviseletében? Mi az a távelőttemezés, távazonosítás és távellenjegyzés, és lehet-e Magyarország határain belül is alkalmazni? Minek kell szerepelnie a megbízási szerződésben, a meghatalmazásban és az ellenjegyzésben? Miért fontos az ügyvédség fennmaradása szempontjából ügyfélátvilágítás? Befektethető vagy legalább leköthető-e az ügyvédi letét? Kit illet a letétbe vett pénzösszeg hozama? Mi történt a brit európai közösségi jogászokkal a Brexit után? Hogyan nyújthat ügyvédi szolgáltatást egy magyar ügyvéd Malmöben? Lehet-e ügyvédi iroda tagja az, aki nem ügyvéd? Mi az a vagyoni tagság? Szüneteltetheti-e az ügyvédi iroda az ügyvédi tevékenységét? Lehet-e ügyvédi iroda egyéni ügyvéd jogutódja? JÜB-ölhet-e az ügyvédasszisztens? Elkövethető-e fegyelmi vétség az ügyvédi tevékenységen kívül? Van-e ítélkezési szünet és a panaszosnak bejelentőnek jogorvoslati joga a fegyelmi eljárásban? Halasztó hatályú-e a keresetindítás a fegyelmi ügyekben? Hány kreditpontot kell elérni az ügyvédi továbbképzésben, és lehet-e ez alól mentesülni? Lehet-e valaki egyszerre kamarai jogtanácsos és szünetelő ügyvéd? Felvehető-e az ügyvédi kamarába az, akinek már elévült tagdíjtartozása van? Nyújthat-e szolgáltatást ügyvédi kamara olyan ügyvéd számára, aki nem a tagja, van-e ennek adóvonzata? Az ügyvédi tevékenységről szóló t

Szerkesztői ajánlóA Nagykommentár a közbeszerzési törvényhez, a 2016-ban kiadott kommentár kibővített kiadása, és segítség mindazoknak, akik e bonyolult területen kapaszkodókat keresnek.   A Nagykommentár előzményének tekinthető a Kommentár a közbeszerzési törvényhez című kiadványunk kéziratát 2016. május 1-jén zártuk. Azóta a Kbt. átfogóan öt alkalommal és kisebb mértékben számtalanszor módosult. Az elmúlt években már kialakult a joggyakorlat néhány olyan jogintézménnyel kapcsolatosan, amelyek a Kbt. 2015-ös hatálybalépése előtt ismeretlenek voltak, és az uniós jog átvétele során kerültek a törvénybe.   A Nagykommentár különös figyelmet fordít a joggyakorlat elemzésére mindazokban az esetekben, ahol a jogintézmény „előzmény nélküli” – mint például az öntisztázás esetében –, vagy a már korábban is létező jogintézmény lényeges tartalmi változáson ment keresztül – mint például az üzleti titok esetében. A szerződés odaítélése után a szerződés módosításához és teljesítéséhez kapcsolódó előírások ugyancsak előzmény nélkülinek tekinthetők, ezért ezek részletes feldolgozása – leginkább az időközben keletkezett joggyakorlatra tekintettel – a kötet terjedelmének jelentős növelését indokolta. A Közbeszerzési Hatóság hivatali kezdeményezésére indult eljárások a Kbt. értelmezését kiegészítő joggyakorlatot teremtettek, amelyet a Nagykommentár részletesen feldolgoz.   A jogorvoslatban közreműködő bíróságok, ügyvédek és az eljárások szereplői, álláspontjuk indoklására a Kbt.-n túlmenően az Európai Unió jogszabályaira és az Európai Unió Bírósága joggyakorlatára is támaszkodnak. A Nagykommentár egyik legfontosabb célkitűzése volt a Kbt.-hez kapcsolható, annak akár kiindulási pontjaként is értelmezhető uniós jog ismertetése.   A bemutatott jogterület terjedelme és komplexitása meghatározta, hogy a Nagykommentár csak egy sokszerzős mű lehet. A kötet létrehozásában a szakma legkiválóbb képviselői működtek közre. A szerzők között képviselve vannak a bírói kar, a Közbeszerzési Hatóság szakmai vezetői és jogtanácsos munkatársai, a Közbeszerzési Döntőbizottság döntőbiztosai és munkatársai, egyetemi oktatók, ügyvédek, a közbeszerzés elméleti kutatói és az eljárások gyakorlati lebonyolítói. A szerzők többirányú szakmai tapasztalata, elmélyült szaktudása garancia arra, hogy az olvasó haszonnal tudja forgatni a Nagykommentárt.   (Dezső Attila) Részletes ismertető A Nagykommentár a közbeszerzési törvény 2015-ben történt elfogadása óta eltelt több mint öt év tapasztalatai alapján elemzi a Kbt. hatályos előírásait.   A Nagykommentár szerzői a közbeszerzési jogalkotói, jogalkalmazói oldal elismert képviselői, eljárnak, illetve tanácsaikkal segítik mind az ajánlatkérői, mind az ajánlattevői oldal szereplőit. Erre tekintettel, így együttesen hasznos segítséget nyújthatnak a több ezer ajánlatkérői szervezetnek, hogy nemcsak jogszerűen, de a számukra legelőnyösebben alakítsák ki közbeszerzési eljárásaik és szerződésük feltételrendszerét, s az eljárások eredményesen kerüljenek lefolytatásra.   A Nagykommentár célja a gazdasági szereplők, a részvételre jelentkezők, ajánlattevők támogatása, különösen azon jogintézményeknél, melyeknél a megfelelő eljárás számukra különösen releváns, például a kizáró okok, a hiánypótlás, a felvilágosítás, az öntisztázás, a szerződés teljesítése.   Külön előnye a Nagykommentárnak, hogy megosztja az olvasókkal az Európai Unió Bírósága által követett, a közbeszerzési alapelvek következetes érvényesítésén alapuló joggyakorlatot is. Az Európai Unió Bírósága ítéleteiben kifejtett érvek nemcsak a közbeszerzési eljárás egyes intézményei alkalmazását segítik iránytűként, de támpontot adnak a kivételi körök alkalmazásától kezdődően a szerződések módosításáig. Ezt annak fényében is értékelni kell, hogy az uniós támogatási források jogszerű felhasználását alátámasztja az Európai Unió Bírósága joggyakorlatának a követése.   A magyar közbeszerzési törvény számos te

Szerkesztői ajánlóA bírósági végrehajtás egyidős az állammal. A bírói döntések realizálása Magyarországon kezdetben közvetlenül a jogosult feladata volt, aki a rendelkezésére álló fegyveresekkel felvértezve, fizikai erővel szerzett érvényt a bírói ítéletben foglaltaknak. A jogfejlődés eredményeként a végrehajtásról a későbbiekben a bírói hatalmat gyakorló helyi tisztségviselő gondoskodott. Kezdetben ez volt a poroszló, majd a szolgabíró vagy más hiteles helyi ember. Ekkor azonban még nem beszélhettünk a mai értelemben felfogott bírósági végrehajtásról. A maihoz hasonló végrehajtási eljárás csíráit csak XIX. század első felében fedezhetjük fel. A bírósági végrehajtókról szóló 1871. évi LI. törvénycikk már létrehozta az önálló bírósági végrehajtói szervezetet, így a végrehajtási eljárások során a jogosult érdekében, a törvény nevében már a bírósági végrehajtó járt el. Az első önálló végrehajtási törvénykönyv a végrehajtási eljárásról szóló 1881. évi LX. törvénycikk volt. A címben idézett sorokat az 1881. évi LX. törvénycikk 13. §-a tartalmazza, és belelapozván a törvénykönyvbe, láthatjuk, hogy szinte valamennyi kényszercselekmény, intézkedés, különleges eljárás szerepel benne, akárcsak a hatályos törvényünkben. A végrehajtási jog által megfogalmazott cél: a bírósági végrehajtás során állami kényszerrel is el kell érni, hogy a pénzfizetésre, illetőleg az egyéb magatartásra kötelezett teljesítse a kötelezettségét. A bírósági végrehajtási eljárás, mint nemperes eljárás jelenleg hatályos joganyagunk integráns részét képezi, és iránymutatást ad a jogalkalmazóknak.  A most megjelenő nagykommentár hiánypótló mű, hiszen hosszú évek óta nem jelent meg a bírósági végrehajtási törvényről ilyen jellegű kiadvány.A nagykommentár szerzői között a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar Elnökségének tagjai, tanszékvezető egyetemi docensek, végrehajtási ügyszakos bíró és az Igazságügyi Minisztérium jogalkotással foglalkozó munkatársa is szerepel. A szerzők magas szakmaiságot képviselve igyekeztek rávilágítani a normaszövegben meghúzódó összefüggésekre, és feltáró jelleggel hangsúlyozni az adott jogkérdésben felmerülő kérdéseket, problematikát, megfelelő választ adni azokra az olvasó számára. A szerzők a nagykommentárt ajánlják praktizáló bírósági végrehajtóknak, bíráknak, bírósági titkároknak, ügyvédeknek, kamarai jogtanácsosoknak és valamennyi jogalkalmazónak, aki a végrehajtási eljárás labirintusába kíván belépni. Részletes ismertető Az Alkotmánybíróság egy két évtizeddel ezelőtti döntésében a bírósági végrehajtás alkotmányosságát vizsgálva rámutatott arra, hogy: „[…] a bírósági határozatok tiszteletben tartása, a jogerős bírósági döntések teljesítése – akár jogszerű kényszerítés árán is – a jogállamisággal kapcsolatos alkotmányos értékekhez tartozik. A végrehajtási eljárásban már nem a mindenkit megillető alkotmányos személyi jogokat kell elvont módon védeni, hanem az »ártatlanságában« a megelőző eljárás során megcáfolt jogsértővel szemben kell konkrét törvényes kényszerítő eszközöket alkalmazni. Ha ugyanis a végrehajtási rendszer gyenge és könnyen kijátszható, ez óhatatlanul a bírósági határozatok lebecsüléséhez, jogbizonytalansághoz, a jogtudat romlásához, a jogállamiság sérelméhez vezet. Az ilyen veszély leküzdése nyilvánvalóan mind állampolgári, mind társadalmi, mind pedig állami szempontból alkotmányos érdek.” [46/1991. (IX. 10.) AB határozat.]A Wolters Kluwer gondozásában megjelenő Nagykommentár a bírósági végrehajtásról szóló törvényhez a fent hivatkozott alkotmányos érdek érvényesülését mutatja be a végrehajtási rendszert alkotó szabályok részletes, gyakorlati tapasztalatokra is kiterjedő magyarázatával. Kiadványunk a végrehajtás két fő típusára, a kielégítési és a biztosítási végrehajtásra fókuszálva vezeti végig a jogalkalmazókat az eljárás egyes szakaszain, azaz a végrehajtás elrendelésének és a végrehajtás foganatosításának a szakaszán. A kielégítési végrehajtás célja

A ?második világháború után az emberi jogok a béke és igazságosság egyetemes ígéretének tűntek. Mára azonban ideológiák csataterévé változtak, amelyen civilizációk ütköznek meg egymással, mivel az emberi jogok a mi nyugati emberképünk lenyomatát hordozzák. Ez pedig rengeteget változott Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának 1948-as kiadása óta, méghozzá oly mértékben, hogy egyes eljárások, amelyeket akkor az emberi méltóság nevében tiltottnak tartottunk, mára az ember új jogaivá váltak. Kinyilváníttatott a jog a gyermekhez, az eutanáziához, az eugenikához, az abortuszhoz, a nemváltáshoz, és így tovább. De míg a világháború utáni emberi jogok még a természetjogból eredtek, az individualizmus „természetellenes” jogokat hozott létre, s ez elvezetett a transznaturális jogokhoz, melyek azzal kecsegtetnek, hogy a természet megváltoztatható. Ennek az átalakulásnak a középpontjában az emberi méltóságnak a kizárólagos egyéni akaratra szűkítése áll, a test kárára. Az emberi jogok így asszisztálnak a transzhumanizmushoz, és járulnak hozzá a képviseleti demokrácia kimúlásához.

E kötet a folytatása, valójában az ismétlése az előző kötetekben szereplő üzeneteknek. Az Európa, nemzet, jogállam című kötet 22 évvel ezelőtt, 1998-ban jelent meg, a Mi és a világ, amely a 2002 és 2010 közötti írásaimat tartalmazza, 2015-ben, a Nyitás és identitás. Geopolitika, világkereskedelem, Európa pedig 2018-ban. A kötetek címei röviden kísérlik meg visszaadni az egyébként a műfajt és a témákat illetően változatos tartalmat,és az azt meghatározó fő gondolatokat. Ezek a gondolatok az elmúlt évtizedek során ugyan alakultak és alkalmazkodtak a változó körülményekhez, de lényegük nem változott. Ezért tekinthető a legutóbbi szűk három esztendő írásainak és előadásainak a gyűjteménye nem egyszerűen folytatásnak, a változások követésének, hanem az állandóság elemeinek az ismételt kifejezésére irányuló makacs kísérletnek. Mert a világ nemcsak változik, hanem a lényeget, az embert, az ember legfontosabb közösségeit, mindenekelőtt a nemzetet, a nemzeti összetartozás érzését és élményét, az emberiség történelmét, értékeit, erkölcsi normáit, ezek eredetét illetően nem változik.

Válogatott beszédek, tanulmányok, dokumentumok a modern ügyészségről (2000–2020)2021-ben ünnepeljük az egységes modern magyar ügyészség létrejöttének 150. évfordulóját. E hosszú történetből a legutóbbi húsz évre tekint vissza ez a gyűjteményes kötet, amelyet a tisztelt Olvasó a kezében tart.Polt Péter legfőbb ügyész vezetése alatt – 2000 és 2020 között – több szervezeti és működési reform zajlott le az ügyészségen, valamint ekkor készült fel az ügyészség az EU-csatlakozásra és több máig ható jelentős nemzetközi bűnügyi együttműködésre.Ez a könyv hozzá kíván járulni a magyar ügyészség történetének, valamint tágabb értelemben az igazságszolgáltatás jelenkori történetének dokumentálásához. Olyan különleges forrásokat is közöl, amelyek korábban más formában még nem jelentek meg.Polt Péter egyetemi tanár, legfőbb ügyész neve az 1980-as évek óta van jelen a büntető jogtudomány területén. Elméleti és gyakorlati szakember, több mint 200  tudományos mű szerzője. Az Országgyűlés 2000-ben, 2010-ben és 2019-ben választotta legfőbb ügyésszé, így ő a magyar ügyészség történetének egyik leghosszabban hivatalban lévő vezetője.

A mesterséges intelligencia alkalmazásának rohamos terjedése számtalan nehéz kérdéssel szembesíti az emberiséget, így a szabályozási kihívásokra választ kereső kutatókat is. A jelen kötet huszonkét tanulmánya azoknak a tudományos szempontoknak a számbavételére vállalkozik, amelyeknek a szerzők meggyőződése szerint meg kell határozniuk az állam szerepvállalásáról, a szabályozó általános megközelítéséről, illetve egyes alkalmazási területek konkrét szabályozásáról folyó szakmai vitát. A felvetett problémákat a kötet hat tematikai csoportban tárgyalja: társadalmi és etikai kérdések, általános szabályozási kérdések, adatvédelmi aspektusok, a kommunikációra és a nyilvánosságra gyakorolt hatások, a jogalkalmazás és a gazdasági szabályozás problémái.

Az emberi jogok eszménye, ahogyan ma ismerjük, döntő mértékben a nyugati civilizációhoz kötődik, amelynek mai képét különböző impulzusok formálták. E szellemi, világnézeti és intézményi összetevők közé tartozik az antik világ görög filozófiai, zsidó vallási és római jogi öröksége, továbbá az egyetemességre törekvő keresztény etika, valamint az ész uralma mellett elkötelezett felvilágosodás és ennek nyomán a klasszikus liberalizmus eszmeisége. Ezek a vallási és sze­kuláris gyökerű, illetve indíttatású hatások vezettek az egyik legfontosabb európai vívmány, az elidegeníthetetlen emberi jogok koncepciójának a megszületéséhez. Az emberi jogokban megnyilvánuló közös princípiumok fontosságára utal továbbá az Európai Unió Alapjogi Chartájának Preambuluma is, amikor az Európai Unió működése kapcsán az emberi méltóság, a szabadság, az egyenlőség, valamint a szolidaritás oszthatatlan és egyetemes értékeire, illetve a demokrácia és a jogállamiság elveire hivatkozik. Az alkotmányosság nélkülözhetetlen értékei közé tartozó alapjogok csoportosítása többféle kritérium alapján lehetséges. A rendszerezés elvégezhető az alapjogok megjelenési ideje, a jogosulti kör jogi státusa, a jogosulti kör száma, az államra háruló feladat, valamint az alapjogok értékrendje szerint. A tankönyv ezen kritériumok együttes figyelembevétele alapján törekedett a dogmatikai, elméleti és történeti vonatkozások áttekintése mellett a hazai jogrendbe is beépülő alapjogok részletes bemutatására és jellemzésére.A tankönyv fejezeteinek megírásában több felsőoktatási intézmény és tudományos műhely oktatói és kutatói vettek részt, ezzel is jelezve a közös gondolkodás fontosságát.

A jogalkotó 2021. március 1-jétől egy egységes törvényben fektette le a foglalkoztatáshoz kapcsolódó állami támogatások és hatósági ellenőrzés szabályait. Az elektronikus kiadvány e két jogterület megújult szabályozását mutatja be, kitérve az Fftv. és végrehajtási rendelete magyarázata mellett - a szabályozás megértéséhez elengedhetetlenül szükséges - kapcsolódó jogszabályok rendelkezéseire is. Így nem volt mellőzhető a közigazgatási eljárás általános szabályainak és a munkajog anyagi jogi szabályainak érintőleges bemutatása. Bár az új jogszabályok több tekintetben gyökeresen új megoldásokat vezetnek be, a szerzők beépítették a magyarázatba a korábbi jogi környezetben felgyűlt tapasztalatokat, a gyakorlat szempontjából fontos tanácsokat is. Részlet a törvényjavaslat indokolásából: A munkaerő-piaci szereplők számára elengedhetetlen a jogszerű foglalkoztatást biztosító munkahelyek megtartása, támogatása, illetve az ilyen munkahelyek minél szélesebb körű létrehozása. A COVID-19-járvány nyomán kialakult gazdasági helyzet rávilágított arra, hogy a munkahelyek védelme kiemelt fontosságú, ezért olyan szabályozás szükséges, amely hatékonyan tud reagálni a gazdasági környezet és a munkaerőpiac kihívásaira. A javaslat célja a korszerű, valós munkaerő-piaci igényekre reagáló szabályozás megteremtése. A foglalkoztatást elősegítő támogatások és munkaerő-piaci szolgáltatások több évtizedes szabályozása elavulttá, korszerűtlenné vált, nem követte a munkaerő-piaci folyamatokat. A javaslat célja a munkáltatók, a munkavállalók, valamint az álláskeresők intenzívebb támogatása, a munkaerőpiac igényeire való gyorsabb reagálás, a költségvetési és európai uniós források hatékonyabb felhasználása az új törvényi szintű szabályozási környezet megteremtésével. A törvényjavaslat támogatja az új munkahelyek teremtését, valamint elősegíti az álláskeresők munkaviszony- létesítését és a munkaviszonyban történő képzését. A javaslat célja a foglalkoztatás felügyelete tekintetében, hogy az Alaptörvényben megfogalmazott elvek alapján a foglalkoztatásra vonatkozó jogszabályokban megállapított alapvető kötelezettségek megtartása állami felügyeletének tárgyát, az eljárás rendjét, valamit e kötelességek megszegésének jogkövetkezményeit meghatározza. A foglalkoztatás-felügyeleti hatósági ellenőrzés során kiemelt jelentőségű annak garantálása, hogy a munkaerő-piaci támogatásban részesülők támogassák a gazdaságfehérítés célját és biztosítsák a foglalkoztatásuk során az alapvető munkajogi szabályok érvényesülését. A foglalkoztatás-felügyeleti eljárás a munkavállaló számára is előnyös és kiszámítható jogkövetkezményeket teremt, mivel a bejelentés rendezi a munkavállaló jogviszonyát, és így jogosulttá válik a szolgálati időre és a társadalombiztosítási ellátásra is. A törvényi keretszabályozás mellett a foglalkoztatást elősegítő szolgáltatások és támogatások, valamint foglalkoztatás-felügyeleti hatóság ellenőrzésére, végrehajtására vonatkozó részletes szabályozást kormányrendelet tartalmazza.

Az e-könyv célja, hogy világos nyelvezettel és közérthetően, mégis a szakértő szemével mutassa be az Európai Unió adatvédelmi keretrendszerének alapját képező rendelet egyes előírásait, jogintézményeit. Mindezt úgy, hogy a leírtakat az adatvédelem iránt elkötelezett szakértők, az adatkezelők és adatfeldolgozók, a jogalkalmazók, illetve a terület iránt érdeklődő laikusok a gyakorlatban is hasznosítani tudják.  A mű létrejöttében és hatályosításában az adatvédelem terén kiemelkedő tudással rendelkező szakemberek, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság jelenlegi és volt munkatársai vettek részt, ennek köszönhetően az anyagba a rendelet alkalmazandóvá válása óta eltelt három év során felgyülemlett gyakorlati ismeretei mentén az újdonságok, a legfontosabb jó gyakorlatok, illetve a jogalkalmazási tendenciák is belekerültek.  A kifejtettek további megértését segítik a rövidítések jegyzéke, valamint a magyarázat végén található további információk. Ezek közül is kiemelnénk az egységes európai joggyakorlat formálásában kiemelt szerepet játszó különféle szakanyagokat, különös tekintettel az ún. 29. cikk szerinti Adatvédelmi Munkacsoport által elfogadott dokumentumokra, valamint az Európai Adatvédelmi Testület a hatályos szabályozás szempontjából jelentős iránymutatásaira. Emellett a kötetet kiegészítettük azokkal a – hazai és nemzetközi – bírósági döntésekkel, hatósági állásfoglalásokkal és határozatokkal is, melyek a jogalkalmazást segíteni, orientálni hivatottak. A hatályosított és kibővített kézirat továbbá tartalmazza az annak lezárásáig, azaz 2021. május 31-éig elfogadott és hatályba lépett, a rendelethez és az ún. Bűnügyi Irányelvhez kapcsolódó legfontosabb jogszabályokra történő hivatkozásokat is

Az új Polgári Törvénykönyvvel együtt lépett hatályba 2014. március 15-én a szomszédjogok és a tulajdonjog korlátainak különös szabályairól szóló 2013. évi CLXXIV. törvény, amely a magyar jogtörténetben egyedülálló módon külön ágazati törvénybe helyezte át a korábbi kódex azon szomszédjogi szabályait, amelyeket az alapvetően professzionális üzleti szereplőknek készült új törvénykönyv – a szerkesztési elvei miatt – egészében mellőzött. Mind a jogi szaknyelvben, mind a hétköznapi jogalkalmazás során összefoglalóan szomszédjogoknak nevezett élethelyzetekre vonatkozó hazai anyagi jogi szabályozás a 2010-es években tartalmilag is megújult nemcsak a polgári anyagi jog, hanem az egyéb ágazati jogszabályok tekintetében is – a szomszédjogi jogviszonyok ugyanis nem értelmezhetőek szigorúan csak a polgári anyagi jogi törvényben előírt részletes egyedi előírások alapján, azok megértéséhez a legtöbbször több jogterület szabályozását is figyelembe kell venni.A jelen mű a magyar jogi szakirodalomban hiánypótlónak tekinthető, amennyiben a szomszédjogokat rendszerbe foglaltan mutatja be, átfogó képet adva az elméleti alapoktól az egyes intézmények szabályozásán és bírói gyakorlaton át a jogvédelmi eszközökig. A magyarázat betekintést nyújt a tulajdonhasználatra vonatkozó szabályozás közgazdasági összefüggéseibe is, valamint az összes kérdést nemzetközi összehasonlításban – elsősorban a német, osztrák és svájci szabályozással, szakirodalmi álláspontokkal és bírói gyakorlattal, de helyenként az amerikai szabályozással is összevetve – mutatja be. Mivel az 1959-es Polgári Törvénykönyv hatálybalépése óta magyar nyelvű összefoglaló mű a szomszédjogok tárgykörében nem készült, a magyarázatot ajánljuk elsősorban ingatlanjoggal és kártérítési joggal foglalkozó ügyvédek és bírák, illetve birtokvédelmi ügyekben eljáró hatósági szakemberek és ügyvédek számára, de emellett a téma iránt érdeklődő jogkereső olvasó is hasznos információkat meríthet az ingatlanhasználatból eredő mindennapi helyzetekre vonatkozó jogi álláspontokról és azok elméleti-gyakorlati összefüggéseiről.IsmertetőA szomszédjog a dologi jog legtöbb intézményéhez hasonlóan az európai polgári törvénykönyvek legősibb szabályozási területeihez tartozik, amely az eltelt évszázadok alatt nem csak rendszerét illetően, hanem a konkrét rendelkezések többségében is jószerivel változatlan formában fennmaradt, a jog- és gazdaságpolitika időszakos változásai ugyanis lehettek bármilyen mélyrehatóak, de mindig megkímélték ezt a jogintézményt, amely így manapság is pótolhatatlan alapvető része a joganyagnak, jóllehet szerepe és súlya az eltelt évszázadok során a társadalom és a gazdaság átalakulása, nem utolsó sorban a technikai fejlődés hatására fokozatosan módosult. A jelentős történelmi múlt, valamint a szabályozás jellegzetességei révén könnyen az a vélemény alakulhat ki a mindennapi jogalkalmazóban, de akár a szakmai keresőben is, hogy a polgári jog eme területe a gyakorlatban könnyen és egyszerűen alkalmazható, kevés problémát vethet fel. A német és osztrák, de akár az angolszász vonatkozó szakirodalom gazdagságát szemlélve ugyanakkor egyértelműen látható, hogy a szomszédjogok alkalmazása a mai kor társadalmi és technikai követelményei között is jelentős elvi és gyakorlati kihívásokkal terhelt.A szerző célja ezért lehetőleg minél átfogóbb, vagyis a jogterület összetettsége miatt a legtöbb kapcsolódó kérdéskörre is kitérő tablót adni a szomszédjogok jogintézményről. Egy ilyen átfogó ismertetés azonban – szintén az előbb részletezett tényezők miatt – nem merülhet ki a hatályos magyar jogszabályi előírások, valamint a joggyakorlat és a jogtudomány eredményeinek bemutatásában, a kellően teljes képhez mindenképp összehasonlító jellegűnek kell lennie. Ezt legkivált az indokolja, hogy míg a német és az osztrák jogi

A példatár konkrét eseteket modellező számításokkal ismerteti - alkalmanként az egyéb adózási, számviteli és járulékfizetési előírásokat is figyelembe véve - a személyi jövedelemadózás szabályainak gyakorlati alkalmazását. A példák egyaránt segítséget nyújtanak a jövedelmet szerző magánszemélyeknek és a számukra jövedelmet juttató kifizetőknek, munkáltatóknak, valamint a számfejtő programokat készítő cégek adószakembereinek, de az adózási ismereteket oktató tanfolyamok anyagának kiegészítéseként is ajánlhatók.   A példák a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény vonatkozó rendelkezéseire hivatkozva a bérek, megbízási díjak, költségtérítések kifizetésére, az egyéni vállalkozók adózására, a különböző kedvezményekre (négy-gyermekes anyák kedvezménye, családi kedvezmény, személyi kedvezmény), az ingó-, ingatlan-átruházásra, az egyes juttatásokra, a tőkejövedelmekre, a társasházakra vonatkozó szabályok témakörében jellemzően előforduló  esetek variációit mutatják be, tartalmazva az alkalmazott rendelkezések rövid összefoglalását is. Számos példa alkalmas a választható adózási módok, elszámolási lehetőségek összehasonlítására, megkönnyítve ezzel az adózók döntéseit, a jogszerűen optimális adótervezést.

A compliance jogszabályi környezetének teljességre törekvő, magyarázatszerű feldolgozására számos nemzetközi – így elsősorban angolszász és német – példa akad, hazánkban erre ugyanakkor elsőként vállalkozik jelen könyvsorozat. Az etikus vállalati működés és az ehhez szorosan kapcsolódó compliance fogalma elsőre nehezen magyarázható és érthető a magyar (jogi) gondolkodás logikája mentén. Tükörfordításban a szó „megfelelést” jelent, pontosabban pedig a különböző jogszabályoknak (jogi normáknak) valamint belső, a vállalat által saját maga által – tulajdonosai, munkavállalói, szerződéses partnerei számára – felállított, részben szintén jogszabályokon, részben pedig erkölcsi-etikai alapokon nyugvó (például adott esetben etikai kódexekbe foglalt) normáknak való megfelelést jelenti.  A megfelelés, a szabályoknak betű szerint megfelelő („compliant”) működés újabban már nem is elegendő az etikusnak nevezhető működéshez, annál több kell, mégpedig az, hogy egy adott vállalat szervezetét, annak minden szintjét szellemiségében is áthassa az úgynevezett compliance-kultúra.  Jelen, háromkötetes sorozat első része átfogóan foglalkozik a compliance kialakulásának és fejlődésének kérdéseivel, a kapcsolódó egyesült államokbeli, angol, illetve német gyakorlat és szakirodalom tükrében. A büntetőjog vonatkozó alapelvei kapcsán részletesen kitér a törvényesség és a kétszeres értékelés tilalma princípiumaira. Ezt követően részletesen elemzi azokat a büntetőjog általános részi problémákat, amelyek a compliance szempontjából jelentőséghez juthatnak. A különös rész körében bemutatja az olyan, compliance-érzékeny bűncselekményeket, mint amilyen például a sikkasztás, a hűtlen kezelés, a vesztegetés, a költségvetési csalás, a csődbűncselekmény, bennfentes kereskedelem, információs rendszer elleni bűncselekmények, és így tovább. Foglalkozik továbbá a jogi személy büntetőjogi felelősségével, a kapcsolódó szabálysértési jogi szabályozással, valamint a 2020-2021. évi pandémia miatt életbe léptetett veszélyhelyzeti rendelkezésekkel. Szerkesztői ajánlóA compliance kérdésköre egyike napjaink egyik legkurrensebb vállalati témáinak. A kifejezés maga elsőre nehezen magyarázható és érthető a magyar (jogi) gondolkodás logikája mentén. Tükörfordításban a szó „megfelelést” jelent, pontosabban pedig a különböző jogszabályoknak (jogi normáknak), valamint belső, a vállalat által saját maga által – tulajdonosai, munkavállalói, szerződéses partnerei számára – felállított, részben szintén jogszabályokon, részben pedig erkölcsi-etikai alapokon nyugvó (például adott esetben etikai kódexekbe foglalt) normáknak való megfelelést jelenti.  A megfelelés, a szabályoknak betű szerint megfelelő („compliant”) működés újabban már nem is elegendő az etikusnak nevezhető működéshez, annál több kell, mégpedig az, hogy egy adott vállalat szervezetét, annak minden szintjét szellemiségében is áthassa az úgynevezett compliance-kultúra.  A jogellenes cselekmények feltárásának módszere – lényegében bármely jogterületen – a korábbi évszázadokban kialakult, tradicionális paradigma alapján a jogsértésre történő állami reagálás volt. Így például bűncselekmény elkövetése esetén, a büntetőeljárás során beszerzett bizonyítékok alapján kerül(t) sor a büntetőjogi felelősség megállapítására és a büntetőjogi jogkövetkezmény (szankció) alkalmazására, de ugyanígy a múltbeli események rekonstruálása révén dönt a polgári jogi bíró a kártérítésről, vagy a közigazgatási ügyben eljáró hatóságok. Ezen klasszikusnak tekinthető törvényi és joggyakorlati megoldás ugyanakkor, különösen a 21. század technológiai újításaira figyelemmel alapjaiban látszik megváltozni. Egyre inkább a jog proaktívvá válása figyelhető meg, tehát nem a jogviták utólagos rendezése, hanem azok megelőzése, a jogkövető magatartás elősegítése válik elsőrangúvá.   Természetesen elmondható, hogy amióta emberi társadalmak léteztek, a normákhoz igazodni kellett, azoknak meg kellett felelni. Így például a jogi személye

Mivel a Róma I. rendelet a szerződéses kötelmek összességét lefedi, ezért a jelen mű bármilyen szektorban hasznosítható, amely nemzetközi elemmel rendelkező szerződések alapján működik. A kommentárt egyformán forgathatja a nemzetközi adásvételi, forgalmazói vagy ügynöki szerződésekkel foglalkozó ügyvéd vagy jogtanácsos, a nemzetközi banki, pénzügyi vagy biztosítási szolgáltatást nyújtó vállalkozás jogásza, a nemzetközi szállítmányozó vagy fuvarozó cég jogtanácsosa, ugyanúgy, mint például a szórakoztatóipar egyes ágaival vagy a médiával kapcsolatos nemzetközi szolgáltatások jogi hátterét biztosító ügyvédi iroda. Az egyformán hasznos lehet fogyasztóvédelmi szervezeteknek, ha nemzetközi fogyasztói jogvitával van dolguk, és az összes, külföldön dolgozó magyar munkavállalónak, vagy Magyarországon munkát vállalt külföldinek is. A Róma I rendelet egyetemes alkalmazási igényéből kifolyólag kapcsolóelvei akkor is alkalmazandóak, ha a szerződésben a lényeges külföldi elem nem az EU területén realizálódik. Az tehát ugyanúgy alkalmazandó akkor is, ha a szerződésben például az Egyesült Államokkal, Kínával, Oroszországgal, Ukrajnával vagy Izraellel kapcsolatos lényeges külföldi elem van, mintha a nemzetközi magánjogi szerződés az EU területén belül maradna.  A szerző tagja volt az Európai Bizottság által létrehozott egyik szakértői csoportnak, amely a Róma I rendelet megalkotása során kiadott Zöld Könyvre a tagállamoktól és a gazdaság szereplőitől érkezett válaszokat véleményezte. Napjainkig rész vesz a Róma I rendelet tagállami bírósági gyakorlatának felmérésében. PhD dolgozatát a szerződéses jogválasztás témájában védte meg 2008-ban, és számtalan szakcikk és tanulmány szerzője a Róma I rendelettel és a szerződésre alkalmazandó jog meghatározásának kérdéseivel kapcsolatosan.  Szerzői ajánló2009. december 17-én lépett hatályba Az Európai Parlament és a Tanács?593/2008/EK rendelete (2008. június?17.) a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I.). A rendelet egységes kollíziós szabályokat teremtett az Európai Unió tagállamainak bíróságai számára a szerződéses kötelmek összességére nézve. Mint ilyen, a Róma I rendelet a külkereskedelemtől a határokon átnyúló különféle szolgáltatásokon át az EU-n belüli munkaerő áramlásáig vagy a tömegesen létrejövő, nemzetközi elemmel rendelkező fogyasztói ügyletekig minden területen érezteti hatását.  Az eltelt bő egy évtized során többé-kevésbé kialakult a rendelet egységes és autonóm értelmezése, melyhez az Európai Unió Bíróságának vonatkozó ítéletein kívül számtalan tagállami ítélet is rendelkezésre áll. Ezen utóbbiakat az Európai Bizottságnak a polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködésen belül kiírt tematikus pályázatai keretében rendszeresen összegyűjtik és közzéteszik. Másrészt, mostanra a Róma I rendeletet igen szerteágazó jogirodalmi munkák is feldolgozták, amelyek között a nemzetközi magánjogi egyetemi tankönyveken és jegyzeteken, valamint szakcikkeken kívül több idegen nyelvű, külföldön megjelent Róma I kommentár is található. A mű komplex módon dolgozza fel mind a rendelkezésre álló joggyakorlatot, ideértve az Európai Unió Bíróságának ítéleteit, a magyar bíróságok gyakorlatát és – egyedülálló módon – a tagállami bíróságok közzétett vonatkozó határozatait is, mind a hazai és nemzetközi jogirodalom fontosabb műveit. A más tagállamok bíróságainak joggyakorlatára vonatkozó részek tartalmazzák az egyes külföldi ítéletek hivatalos hivatkozási információit, valamint az azok internetes elérhetőségéhez szükséges leírást (forrásmegjelölést) is. Mivel a rendelet egységes és autonóm alkalmazása a részleteket tekintve a tagállami bíróságok ítélkezésében alakul ki, ezért ezek az ítéletek az EU-n belül hivatkozási pontként szolgálhatnak más tagállamok bíróságai számára is.  A Róma I rendelet a nemzetközi kollíziós magánjog számos kérdését érinti. A szerződések kapcsolóelvein kívül kifejezetten szabályozza például a renvoi-t, a közrende

Zákon č. 503/2012 Sb., o Státním pozemkovém úřadu, upravuje postavení a působnost Státního pozemkového úřadu, jehož činnost je zaměřena na hospodaření s významnou částí nemovitého majetku České republiky, zejména zemědělskými pozemky. V zákoně jsou zakotvena základní pravidla pro řízení pozemkových úprav, vypořádávání restitučních nároků, majetkové vyrovnání s církvemi a náboženskými společnostmi, privatizování majetku, se kterým je oprávněn Státní pozemkový úřad hospodařit, aktualizaci bonitovaných půdně ekologických jednotek (BPEJ) a další.

Jedná se o komplexní dílo, které vypovídá o celoživotním autorově působení v obsáhlé problematice ústavně právní, státovědné a také historické i politologické. Recenzent připomíná především ucelené pojetí knihy, která se zabývá řadou otázek, jež se sice postupně vyvíjejí a modifikují, avšak současně představují zásadní fenomény postihující vztah státu a společnosti. Za podstatné je nutno považovat (a autor tak náležitě činí) pojem (fenomén) ústavy a ústavnosti, jímž poměřuje předkládané a studované otázky, provádí jejich komparaci a předkládá příslušné závěry; autor proto zcela opodstatněně někdy hovoří také o „induktivním auditu“ nebo obohacení „portfolia modelové ústavnosti“. Recenzent při této příležitosti rád zdůrazňuje, že se nejedná o pouhé proklamace autora, ale naopak o závazek, který Klíma naplňuje měrou, jež je výrazem jeho rozsáhlých znalostí, zkušeností a orientace v dané problematice. Práce současně vypovídá o dlouhodobém autorském zájmu, který lze označit za nadšení, opravdovost a koníčka. Doc. JUDr. Jan Svatoň, CSc. Autor zúročuje svoju dasaťročia trvajúcu vedeckú orientáciu na obohatenie vedecko-teoretickej ako aj aplikačno-praktickej tvorby v oblasti ústavního práva komponentami komparatívnej metodológie. Nadväzuje tu najmä na bazálne kolektívne dielo Srovnávací ústavní právo, ako aj dvojicu svojich monografií Teorie veřejné moci (vládnutí), O právu ústavním a učebnicu Ústavní právo České republiky, pričom vytvoril originálne a osobité dielo svojim obsahom, štruktúrou a metodikou, které nepochybne obohatí teóriu a prax ústavního práva nielen v Čechách ale aj na Slovensku, čo symbolizuje aj kapitola otvárajúca vstup do Zvláštnej časti tejto publikácie. Prof. JUDr. Ján Svák, DrSc.

Všechno začíná a končí v rodině. Z rodiny jsme vyšli, rodiny tvoříme během svého života, k rodině se vyjadřujeme jako k věci nám důvěrně známé, podobně jako ke škole nebo k fotbalu. Rodinné vztahy upravuje rodinné právo, kterému se však v žádné škole neučíme. Používáme je vůbec správně? Víme, jak funguje a jak nás i naše blízké ovlivňuje? Pomáhá nám, nebo škodí? Tato publikace se snaží nalézt na tyto otázky odpovědi. Autorka v knize shrnuje své více než desetileté přemýšlení nad rodinným právem, k němuž měla příležitost nejen jako advokátka, ale také jako prezidentka Unie rodinných advokátů nebo šéfredaktorka časopisu Rodinné listy. Čtenáři tak předkládá knihu plnou zkušeností a praktických doporučení, jejichž korunou je autorčin koncept tzv. hojivé advokacie. Každá kapitola se skládá ze tří částí: první část obsahuje obecný úvod a úvahy k tématu, druhá právní úpravu a rady, informace, doporučení pro advokáty a právní odborníky, proto v ní najdete také příklady nálezů Ústavního soudu nebo obecné soudní judikatury, a třetí část je určena klientům, členům rodin, stranám sporu, tedy laikům. V této části najdete vzory nejčastěji se vyskytujících podání k soudům či smluv a stovky rad a doporučení.