Najnovšie - Prírodné vedy strana 22 z 26

Pútavé skúmanie nespočetných spôsobov, ako parazity ovplyvňujú myslenie, pocity a konanie živých tvorov vrátane ľudí. Tieto malé organizmy môžu existovať len v tele iných zvierat, a ako prezrádza Kathleen McAuliffe, na to, aby riadili správanie svojho hostiteľa, majú mnoho evolučných pohnútok. Títo manipulátori dirigujú vzájomné pôsobenie medzi predátormi a ich korisťou oveľa častejšie, ako si myslíme. Parazity toho dokážu veľa. So zarážajúcou presnosťou nahovoria potkany, aby sa priblížili k mačkám, pavúkov, aby zmenili vzor svojich pavučín, a ryby, aby na seba pritiahli pozornosť vtákov, ktoré sa potom ponoria a zožerú ich. Ani my ľudia nie sme proti výraznému vplyvu parazitov imúnni. Existuje silné podozrenie, že organizmy, ktorými sa zvykneme nakaziť od vlastných domácich miláčikov, dokážu meniť naše osobnostné vlastnosti. Pod ich vplyvom sme nedbanlivejší, impulzívni, ba dokonca máme samovražedné sklony. Mikróby v našich črevách majú vplyv na naše emócie a menia nervové spoje v našom mozgu. Vírusy spôsobujúce prechladnutie a chrípku dokážu meniť naše správanie ešte skôr, ako sa u nás prejavia príznaky. Parazity ovplyvňujú náš druh aj na kultúrnej úrovni. Ako zaznamenáva autorka tejto knihy, podvedomý strach z nákazy ovplyvňuje doslova každý aspekt nášho života, od sexuálnej príťažlivosti a spoločenských kruhov, až po našu morálku a politické názory. Odvolávajúc sa na početné výskumy argumentuje, že strach z nákazy sa u nás vyvinul ako obrana proti parazitom a je to dvojsečná zbraň. Pocity hrôzy a odporu z ľudí, ktorí sa nám zdajú chorí alebo špinaví, nám síce pomohli k vzniku civilizácie, môžu však byť aj príčinou výrazných rozdielov v spoločnostiach, ktoré pretrvávajú dodnes.

Místo stromů v našem životě je nezastupitelné. Často na jejich přítomnosti téměř zapomeneme, a přitom ovlivňují kvalitu našeho každodenního žití více, než by se mohlo zdát. Stromy se podílejí na obrazu naší krajiny, mají vliv na klima, dřevo hraje zásadní roli v architektuře i ve vybavení domácností. Zároveň nás symbolika stromů provází od nejstarších dob naší kultury, nalezneme ji v mýtech i lokálních legendách, památné stromy odkazují na významné historické události či osobnosti. Kniha Život se stromy se dotýká všech těchto témat a připomíná nám, jak nepostradatelnou součástí světa kolem nás stromy jsou.

Kvantová fyzika zmenila náš pohľad na svet, formovala 21.storočie a pomohla nám pochopiť skryté princípy vesmíru. Veľa krát sa stretneme s pojmami ako kvantovanie, dualita častíc, paradox a inými, ktoré majú veľký význam, ale sú často ťažšie pochopiteľné bez dobrého príkladu. Snahou tejto knihy je širokému okruhu čitateľov pomocou jednoduchých príkladov objasniť základné princípy kvantového sveta.

Kniha se primárně zaměřuje na psychologický pohled na matematické znalosti a dovednosti s důrazem na možnosti jejich měření. Podrobně rozebírá matematické myšlení z psychometrického, kognitivního, kulturního i vzdělávacího hlediska. Zaměřuje se například na rozdíly mezi muži a ženami, příčiny chybných řešení, neuropsychologické procesy zodpovídající za zpracování číselných informací a jejich vztah k jazykovému pojmenování. Kromě toho předkládá přehled testů matematických schopností a dovedností v současné době dostupných v České republice. Teoretický přehled je doplněn o elaboraci vybraných aspektů psychometrického Raschova modelu, kromě toho předkládám i výsledky vlastního výzkumu, který testuje vybranou hypotézu týkající se „kognitivních prerekvizit“ vyššího matematického usuzování.

Néhány millió évvel ezelőtt őseink lejöttek a fáról, és felegyenesedve kezdtek járni. Szabaddá vált kezükkel szerszámokat készítettek, elméjükkel pedig felfogták az őket körülvevő világot. Leonard Mlodinow szenvedélyes és gondolatébresztő utazásra viszi magával olvasóit az emberi előrehaladás és a tudomány fejlődésének kulcsfontosságú állomásain keresztül. Eközben lebilincselően újszerű képet rajzol fajunk egyedi tulajdonságairól és társadalmunkról, amelynek köszönhetően eljutottunk a kőszerszámoktól az írott nyelvig, a kémia, a biológia és a modern fizika megszületésének köszönhetően pedig napjaink technikai civilizációjáig. Útközben koronként bemutatja a tudományos gondolkodást befolyásoló kulturális környezetet, valamint a neves filozófusok, természettudósok és gondolkodók színes személyiségét; Galileit, aki jobban kedvelte a festészetet és a költészetet az orvostudománynál, ezért kimaradt az egyetemről; Isaac Newtont, aki egy hegyes szerszámmal nyomta a saját szemét, hogy jobban megértse a fény és a színek változásait; és Antoine Lavoisier-t, aki két hétig csak tejet ivott, hogy megvizsgálja annak szervezetére gyakorolt hatását. Charles Darwin, Albert Einstein, Werner Heisenberg és sok kevésbé ismert, de éppoly zseniális elme bukkan fel a könyv lapjain. Ezekből az élettörténetekből kiederül, mennyire tudható be az emberi fejlődés annak, hogy makacsul keresték a válaszokat a helyesen megfogalmazott egyszerű kérdésekre, a miértekre és a hogyanokra. Az emberi gondolkodás rövid története nemcsak a természettudományok kedvelőinek szól, hanem mindenkinek, akit érdekel az alkotó gondolkodás és a világ megértéséért folytatott szakadatlan küzdelem. A könyvet áthatja a szerzőre jellemző intelligencia, éleslátás, tájékozottság és hitelesség, így válik a mű az emberiség szellemi kíváncsisága előtti nagyszerű tisztelgéssé.

„Ha legközelebb a parkban sétálsz, állj meg egy pillanatra és tedd fel magadnak a kérdést: Mit lát ez a nárcisz? És milyen illatokat érez a fű? Érints meg egy tölgyfalevelet, és gondolj arra, hogy a fa emlékezni fog erre az érintésre." Honnan tudja a Vénusz légycsapója, hogy mikor kell összezárulnia? Talán a rovarok parányi lábainak nyomását érzékeli? És miből tudja a cseresznyefa, hogy mikor kell virágba borulnia? Lehet, hogy emlékszik az időjárás változására? Mindannyian csodáljuk a növények káprázatos sokféleségét, most azonban a neves botanikus, Daniel Chamovitz elmagyarázza nekünk, hogy ők miként érzékelik a környező világot: hogyan látják a színeket, mi módon hallanak, miféle időrendhez igazodnak. Megmutatja, miképpen különböztetik meg a „fent"-et és a „lent"-et, miből ismerik fel, hogy egy-egy szomszédjukat falánk rovarok támadták meg, és kideríti, vajon szeretik-e, ha Led Zeppelin-lemezeket játszanak nekik.A Mit tud a növény? elolvasása után új szemmel tekintünk majd a lépteink nyomán lelapuló fűszálakra, az illatozó virágokra és a fákra, melyeknek árnyékában hűsölünk. „Gondolkodjunk el ezen: a növények látnak minket. Valójában folyamatosan fürkészik a környezetüket. Látják, ha közeledünk hozzájuk, és tudják, ha megállunk fölöttük. Még azt is látják, hogy kék vagy piros ing van rajtunk. Tudják, hogy kifestettük a szobát, és azt is, hogy átvittük őket a nappali egyik feléből a másikba.Természetesen nem úgy látnak képeket, ahogyan mi. Nem képesek megkülönböztetni egy enyhén kopaszodó, középkorú férfit egy barna hajú, mosolygó kislánytól. Látják viszont a fényt, minden elképzelhető minőségben és annyi árnyalatban, amennyit mi elképzelni sem igen tudunk; egyes ibolyántúli hullámhosszakat, amelyektől lebarnulunk, ha napozunk, és vörösön innenieket, amelyeket mi hőként érzékelünk. Érzékelik az olyan csekélyke fényt is, amennyit egy gyertya ad, a déli verőfényt, és a napnyugta előtti utolsó, bágyadt sugarakat. Tudják, hogy jobbról, balról vagy felülről érkezik a fény, és képesek odafordulni felé."

A növények szervezete az állatokétól alapvetően eltérő minta alapján épül fel. Valóságos élő hálózatok, melyek katasztrofális eseményeket képesek túlélni anélkül, hogy elveszítenék létfontosságú funcióikat, azaz az állatoknál sokkal ellenállóbb és „korszerűbb” organizmusok. Tökéletesen egyesül bennük a szilárdság és a rugalmasság. Kivételes alkalmazkodó képességüknek köszönhetően extrém környezetben is képesek életben maradni, láthatatlanná tudnak válni a ragadozók számára, és saját belső energiájuk felhasználása nélkül képesek mozogni! Modulokból álló testfelépítésük folyamatos inspirációt jelent az építészek számra. És ez még nem minden: kémiai molekulákat termelnek, amelyeket arra használnak, hogy manipulálják az állatok (és az emberek) viselkedését, és a talajt szondázó gyökércsúcsaik technológiája átültethető a robotika gyakorlati alkalmazásaiba. Az emberiség egyre növekvő élelmiszerigényét megoldhatja, ha a növénytermesztést olyan, az óceánok felszínén úszó üvegházakban oldjuk meg, mint a Jellyfish Barge. Ilyen és ehhez hasonló döbbenetes tényeket ismerhetünk meg a világszerte ismert és elismert növényneurológus-kutató lebilincselő kötetéből, sok-sok gyakorlati példával és színes fotóval illusztrálva.

1969. július 21-én az egész világ lélegzetvisszafojtva figyelte, amint egy 38 éves amerikai űrhajós, Neil A. Armstrong első emberként a Holdra lép. Talán nincsenek az emberi történelemben ismertebb szavak azoknál, amelyeket abban a történelmi pillanatban kimondott. Az első ember egyaránt bemutatja Armstrongot, mint kiváló űrhajóst és mint egyedülálló egyéniséget. „Ez az életrajz nagy szakértelemmel egyesíti Armstrong élettörténetét a történelmi háttérrel, amikor Amerika belépett az űrkorszakba. Kitűnő könyv.” – James A. Lovell ezredes, az Apollo–13 parancsnoka

Ez a történet rólunk szól. Arról, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk. Mindannyiunk története teljesen egyedi, mint ahogy a valaha élt mintegy 100 milliárd ember a története is az. Egyedi, mégis közös, mert génjeinkben ott hordozzuk fajunk történetét – a születését és a halálét, a betegségekét, az éhínségekét, a vándorlásokét és sok-sok szexét. Amióta a tudósok 2001-ben először olvasták el a teljes emberi genomot, nagyon sok mindent állítottak azzal kapcsolatban, és persze sok mindennek az ellenkezőjét is, sőt egy sor mítosz is született a témában. De ahogy Adam Rutherford elmagyarázza, a genomjainkat nem használati útmutatókként kellene olvasnunk, hanem epikus költeményekként. A DNS sokkal kevesebb dolgot határoz meg, mint azt eddig sejtették velünk – sokkal kevesebbet rólunk, egyénekről, viszont összehasonlíthatatlanul többet fajunk egészéről. A genetika egyre terjeszkedő tájain tett utazása során Adam Rutherford megmutatja, mit árulnak el ma a génjeink a múltunkról. A neandervölgyiektől a gyilkosságokig, a vörös hajúaktól a rasszokig, halott királyoktól a pestisjárványokig, az evolúciótól az epigenetikáig – ez egy mítoszromboló és felvilágosító új portré arról, kik vagyunk, és hogyan lettünk.

1968 egy történelmi viharokkal és viszályokkal terhes év volt – végrehajtották a Tet-offenzívát, meggyilkolták Martin Luther Kinget és Robert Kennedyt, Chicagóban a Demokrata Párt országos konvenciója idején zavargások törtek ki. Ilyen nyomás alatt kellett végrehajtani az Apollo–8 küldetését, Amerika nagyságának legmerészebb és legkockázatosabb próbáját. Magával ragadó és szakavatott beszámolójában Robert Kurson a három űrhajóst és családjaikat állítja a történet középpontjába: a parancsnok Frank Bormant, az utolsó küldetésére induló, küzdő típusú embert, az álmodozó Jim Lovellt, aki gyermekkora óta arra vágyott, hogy egy rakétával elrepüljön a Holdra, és Bill Anderst, a fiatal nukleáris mérnököt és vadászpilótát, aki első űrrepülésére indult. Robert Kurson több száz óra időtartamban készített interjúkat az űrhajósokkal, szeretteikkel, a NASA munkatársaival és szakértők sokaságával, életszerűen felelevenítve a felejthetetlen részleteket Amerika történetének legnagyszerűbb óráiról. Megtörtént eseményeket feldolgozó thrillerjében Kurson feltárja az űrhajósokra leselkedő veszélyeket és bemutatja rendkívüli bátorságukat, amelynek köszönhetően az emberiség először távolodott el a Földtől – és érkezett meg egy idegen világ közelébe.

A szerző célja, hogy nélkülözhetetlen ismereteket adjon át a témakör iránt érdeklődőknek, de inkább szemléletet formáljon, szembeszállva a tudománytalan, haladásellenes, technikaellenes nézetekkel, az úgynevezett „zöld dilettantizmussal”. Ez mindig jól tetten érhető, azonosítható a sosem volt, idealizált múltba révedéssel; a közgazdasági értelemben rossz hatékonyságú, versenyképtelen, technikai szempontból elavult technológiákhoz, gazdálkodási formákhoz való visszatéréssel. Tudomásul kell vennünk, hogy természetes és művi környezetünk erőforrás a számunkra, amelyet hasznosítanunk kell, ha élni és fejlődni akarunk. Erről szól a fenntartható fejlődés elmélete, illetve törvénye. Ezért nem szabad, nem lehet a környezetgazdálkodást leszűkíteni a környezetvédelemre, vagy még szűkebben értelmezve: a természetvédelemre. „A laikus olvasó, vagy akár a könyvet tankönyvként használó diák számára is üzenem: nem szükséges mindig mindenben egyetértenie az itt leírtakkal, viszont nagyon fontos, hogy minden állítást, bárkitől, bárhonnan érkezzen is, engedje át szubjektuma kritikai szűrőjén, ne dőljön be könnyen divatoknak, maradjon meg szuverén, kritikus gondolkodónak. Ismertetni fogom az eltérő, gyakran egymásnak homlokegyenest ellentmondó nézeteket is az egyes témakörökben, nem mindig foglalok majd állást, rábízva az olvasóra a tudatos választást.”

A természet számtalan meglepetést rejt: a lombos fák befolyásolják a Föld forgását, a darvak akadályozzák a spanyolországi sonkatermelést, a tűlevelű erdők pedig esőt csinálnak. Peter Wohlleben, A fák titkos élete című sikerkönyv szerzője legújabb kötetében - a tőle megszokott eleven mesélőkedvvel - megannyi érdekes és különös példán keresztül mutatja be, milyen bámulatos kölcsönhatás és összjáték zajlik a növények és az állatok között. Hogyan épül fel a természet hatalmas óraműve, melyben minden „fogaskeréknek" megvan a maga helye és szerepe? És mi történik, ha ez a finoman kiegyensúlyozott rendszer megbillen? Mi a jobb: ha az ember „segíti" a természetet, hogy helyreálljon ez az egyensúly, vagy ellenkezőleg, ha békén hagyja?  „Kertünkben nyaranta megszámlálhatatlanul sok nefelejcs virágzik. Kéretlenül benyomulnak a veteményesünkbe is, ahol aztán makacsul megtelepednek. És mivel olyan szépek, többnyire békén hagyjuk őket. A nefelejcs azonban csak azért lehet ilyen sikeres, mert van egy csapat kis szövetségese: a hangyák.  A hangyák nem feltétlenül rajonganak a virágokért, legalábbis nem a szépségükért vannak oda. Sokkal inkább az éhség hajtja őket a virágokhoz, amelyek csak akkor válnak érdekessé számukra, amikor magot hoznak. Tudniillik a magok úgy néznek ki, hogy láttukra a hangyáknak összefut a szájukban a nyál. Kívülről ugyanis egy elaioszóma- (magyarul hangyakalács-) réteg borítja őket, amely olyan, mint egy süteménymorzsa. Az apró állatkák a finomságot elrágcsálják, a tulajdonképpeni mag pedig megmarad."

The second edition is now available! Find the optimal solutions to your problems. Gain a deep understanding of the “what, why, how, when, how much” questions of your life. Become a Systems Thinker and discover how to approach your life from a completely new perspective.What is systems thinking? Put it simply, thinking about how things interact with one another. Why should this matter to you? Because you are a system. You are a part of smaller and larger systems – your community, your country, your species. Understanding your role within these systems and how these systems affect, hinder, or aid the fulfillment of your life can lead you to better answers about yourself and the world.Information is the most precious asset these days. Evaluating that information correctly is almost priceless. Systems thinkers are some of the bests in collecting and assessing information, as well as creating impactful solutions in any context.The Systems Thinker will help you to implement systems thinking at your workplace, human relations, and everyday thinking habits. Boost your observation and analytical skills to find the real triggers and influencing forces behind contemporary politics, economics, health, and education changes. Systems thinking clears your vision by teaching you not only to find the differences between the elements but also the similarities. This bi-directional analyzing ability will give you a more complex worldview, deeper understanding of problems, and thus better solutions.The car stopped because its tank is empty – so it needs gas. Easy problem, easy solution, right? But could you explain just as easily why did the price of gas raise with 5% the past month? After becoming a systems thinker, you’ll be able to answer that question just as easily. Change your thoughts, change your results. •What are the main elements, questions and methods of thinking in systems?•The most widely used systems archetypes, maps, models, and analytical methods.•Learn to identify and provide solutions even the most complex system problems.•Deepen your understanding about human motivation with systems thinking.The past fifty years brought so many changes in our lives. The world has become more interconnected than ever. Old rules can’t explain the new world anymore. But systems thinking can. Embrace systems thinking and become a master of analytical, critical, and creative thinking.

A Hét rövid fizikalecke szerzőjétől. Miért a múltra emlékszünk; miért nem a jövőre? Mi vagyunk az időben, vagy az idő létezik mibennünk? Mit jelent az valójában, hogy az idő „folyik"? Mi köti az időt a mi szubjektív természetünkhöz? Az idő rendje a fizikának egy olyan jelenségét tárgyalja, amely mindenkit érdekel: az időt. Az idő olyan rejtély, amelyről mindenkinek van személyes tapasztalata. A fizikusok számára is rejtély: ők az idő radikális átalakulásának lehettek szemtanúi Newtontól Einsteinig, a kvantummechanikáig, végül a hurok-kvantumgravitáció elméletéig, amelynek Carlo Rovelli az egyik legjelentősebb képviselője. Newton egyenleteiben mindig ott volt az idő, de mára eltűnt a fizika alapegyenleteiből. Múlt és jövő már nem egymás ellentettjei. A fizikának azt kell felszámolnia, amit mindenki hisz: hogy az egyetlen biztos pont a jelen.Carlo Rovelli, miközben e rendkívüli gondolattársítások közül három példát megvizsgál, betekintést ad a fizika múltjába, s elvezet odáig, ameddig az időről való jelen tudásunk elér: „a ma még nem ismert dolgok hatalmas, az éj sötétjébe burkolózó csillagóceánjáig." „Általában úgy gondoljuk el az időt, mint valami egyszerű, magától értetődő dolgot; órával mérhető, és mindennek fittyet hányva, egyenletesen halad előre a múltból a jövő felé. Az idő múlásával meghatározott rendben következnek egymásra a múlt, a jelen és a jövő eseményei; a múlt végérvényes, a jövő nyitott. Csakhogy bebizonyosodott: ez mind tévedés."

Na jaře roku 1610 vydal Galileo Galilei nevelký spisek Hvězdný posel, věnovaný florentskému vévodovi Cosimovi II. Medicejskému, v němž jako první popsal pozorování oblohy pomocí dalekohledu a oznámil objev Jupiterových měsíčků. Jeden výtisk poslal rovněž Johannesu Keplerovi, který záhy Galileovy zaslal obsáhlý dopis, v němž jeho objevy ocenil, a tuto svoji recenzi také pod jménem Rozprava s hvězdným poslem zveřejnil tiskem. Oba tyto útlé svazky, která výrazně vstoupily do dobové diskuse o kosmologickém uspořádání a které jsou i skvělou ukázkou renesanční stylistiky, patří mezi nejdůležitější astronomické práce všech dob. Kniha přináší jejich překlad spolu se zasvěceným komentářem, který osvětluje podstatu Galileových objevů, stejně jako jejich dobové souvislosti. Navazuje tak na dřívější edici jiného významného díla Johannese Keplera Sen, neboli Měsíční astronomie (Paseka, 2004).

"Három ember utazik Skóciában a vonaton: egy matematikus, egy fizikus és egy tudományfilozófus. Egyszer csak a matematikus kinéz az ablakon, és azt mondja: – Nézzék, itt fekete bárányok vannak! Mire a fizikus: – Pontosítanék: itt vannak olyan bárányok, amelyek feketék. Mire a tudományfilozófus: – Én is pontosítanék: itt vannak olyan bárányok, amelyeknek a felőlünk látszó oldala fekete." - idéz a Monoverzumokban Galántai Zoltán egy ismert tudományfilozófiai anekdotát, azt érzékeltetve, hogy humorral még az egyébként olykor száraznak tűnő szakmai összefüggéseket is érthetően, érzékletesen lehet kifejezni. Az olvasó legnagyobb örömére.

Budapest kulturális értékeit számos könyv bemutatta már, területén azonban olyan különleges természeti kincsek is rejtőznek, amelyekkel ritkán foglalkoznak. Ez az e-könyv válogatott fotókkal illusztrálva ezeket a védendő értékeket mutatja be – közülük nem egy, nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő. A szerző és fotós, Bajor Zoltán hasznos ismeretek tömegével kalauzolja olvasóját Budapest védett területeire, szikláihoz, barlangjaihoz, és sorra veszi az itt honos állat- és növényritkaságokat. A kiadvány szinte enciklopédikus alapossággal ismerteti a magyar főváros természeti különlegességeit. A mű első felében az országos jelentőségű védett természeti értékeket, védett területeket, lápokat, kerteket, barlangokat, forrásokat és kutakat, valamint a Natura 2000-es területeket mutatja be. A könyv második fele a helyi, fővárosi és kerületi jelentőségű védett értékeket veszi sorra, és nem maradnak ki a védettség alól kivont természeti értékek sem. Varjú, galamb, sirály, veréb – az olvasó eddig talán csak ennyit látott Budapest madárfaunájából. A kötet végén a fővárosban megfigyelt/megfigyelhető 251(!) madárfaj felsorolása olvasható. A gazdag és részletes leírásokat több mint 200 színes fotó illusztrálja. A kiadvány nem csak a fekete-fehér e-könyv readerek olvasói számára kínál élményt. A legjobban akkor használhatja ki az e-könyvet, ha Ön a kirándulására magával viszik színes tabletjét. Az elektronikus könyv formátuma által biztosított teljes szövegű keresés valódi természeti kisenciklopédiává varázsolja a tabletet. Az elektronikus könyv elkészítését és kiadását a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.

„Azt tartják, a tények néha furcsábbak a fantázia szüleményeinél, és ez sehol másutt nem igaz annyira, mint a fekete lyukak esetében. A fekete lyukak különösebbek, mint bármi, amit csak a tudományos-fantasztikus írók megálmodtak.” Stephen Hawking professzor 2016-ban két előadást tartott a BBC Reith-előadássorozatában, arról a témáról, amelyik már évtizedek óta foglalkoztatja őt – a fekete lyukakról. A legendás fizikus ebben a két, maradandó élményt adó előadásában kifejti, hogy csak akkor juthatunk közelebb az univerzum titkainak feltárásához, ha megértjük a fekete lyukakat és azt a kihívást, amelyet ezek az objektumok a tér és az idő természetére vonatkozóan jelentenek.

Csatlakozzunk a neves agykutatóhoz, David Eaglemanhez a bennünk lakozó univerzumban tett körútján! Útközben, az agysejtek milliárdjainak és kapcsolataik billióinak végtelenül sűrű dzsungelében olyas­valamit találunk, amire nem számítottunk. Önmagunkat.