Najnovšie - Sociológia, etnológia strana 14 z 53

A regény írója Fort András, újságíróként több mint 10 éven át tudósított a magyar hitelválságról, a végrehajtókról és a kilakoltatásokról.   Személyes tapasztalataiból és élményeiből állt össze ez a regény: „Vérrel védett otthonok”De ez egy fikció.  Arról, hogy mi van akkor, ha egy kilakoltatásból véres csata lesz? Mi van akkor, ha egyszer az embereknek elegük lesz a hatalmaskodásból és a saját kifosztásukból? Mi van akkor, ha elegük lesz a Hatalomnak az alvilági módszereket alkalmazó, de törvényes eljárásnak álcázott korrupciójából?   S ezért az emberek, akár a saját vérük árán, de elkezdik védeni az otthonaikat.  Ez a regény egy lehetséges kép a közeli jövőből. Így robbanhat ki a polgárháború Magyarországon.  ***  Az író ezt a regényt nem elsősorban azért írta, hogy pénzt keressen.   Hanem, hogy emléket állítson azoknak az áldozatoknak, akik a kilakoltatásuk közben, vagy utána haltak meg. Vannak sokan.

„A gyermekkorunk nem a sorsunk. A természetes adottságaink nem a sorsunk. A környék, ahol felnőttünk, nem a sorsunk. A kutatások mindezt világosan igazolják (…) Gyakori vélekedés, hogy amint felnőttünk, ennyi volt - életünk és életmódunk végleges és megváltoztathatatlan. A felnőttkori fejlődéssel kapcsolatos kutatások összességét szemügyre véve azonban azt találjuk, hogy ez így egyszerűen nem igaz. Lehetséges az érdemi változás.”Mitől válik boldoggá az élet, mi teszi teljessé és értelmessé? Erre a kérdésre alighanem más választ adunk kamaszkorunkban, mint életünk derekán vagy éppen nyugdíjas éveinkben, ám mit mond erről a világ legnagyobb és leghosszabb boldogságkutatása?A felnőttkori fejlődést több száz résztvevő bevonásával vizsgáló kutatás, a The Harvard Study of Adult Development 1938-ban vette kezdetét, és mind a mai napig követi ugyanazon családok két-két generációjának az életét. A kötet szerzői olvasmányos stílusban tárják elénk az egyedülálló vállalkozás legfontosabb tanulságait, bepillantást engedve a résztvevők hétköznapiságukban is izgalmas élettörténeteibe.A kutatás tanúsága szerint életünket elsősorban társas kapcsolataink minősége határozza meg: minél erősebbek ezek a kapcsolataink, annál nagyobb a valószínűsége, hogy boldog és egészséges életet fogunk élni. A könyv legreménykeltőbb állítása pedig az, hogy mindig van remény a váltásra, sosem késő megerősíteni a meglévő kapcsolatainkat, illetve újakat építeni.

Constitutional Journey in the United States invites the readers on an intellectual voyage and offers a unique view to explore the current dilemmas and debates of the American constitutional thinking from the Head of Center for International Law at the Mathias Corvinus Collegium, Lénárd Sándor.Through probing, insightful, and educational conversations with well-respected law professors and judges, leaders of universities, law schools and prestigious lawyers’ organizations, the author reveals the crucial divisions and stakes as well as captivating anecdotes of constitutional debates that underscore the importance of open, vivid and honest public debates. Offering this view is especially refreshing and invigorating in the rather technocratic and stifled atmosphere of European politics that tends to evade honest debates on the questions of fundamental importance to the communities and nations to Europe. As Benjamin Franklin famously pointed out at the conclusion of the Constitutional Convention: “A republic, if you can keep it.” In this book, Lénárd Sándor showed the significance of this American experience that could serve as an important lesson on how to reinvigorate European public discourse. 

Die Monographie analysiert die in den letzten Jahrzehnten zu beobachtenden Rechts- und Staatsänderungen, die einerseits die demokratische Willensbildung des Staates mit der verfassungsgerichtlichen und anderen höheren Gerichtsbildung duplizieren. Dies ist auch in den meisten europäischen Ländern und anderen Kontinenten geschehen, wo es ein breites Spektrum an Verfassungsgerichtsbarkeit gibt. Dabei haben sich neben den klassischen Rechtsgebieten (Privatrecht, Strafrecht etc.) eigene Forschungsbereiche zur Analyse des Privatverfassungsrechts, des Verfassungsstrafrechts und des Arbeitsverfassungsrechts etabliert. Im Zusammenhang mit diesen Veränderungen sind in den letzten Jahren in vielen Ländern unter der Bezeichnung Verfassungsprivatrecht, Verfassungsstrafrecht usw. eine Reihe von Büchern und Studien zur Auseinandersetzung mit der dualen Rechtsordnung erschienen. Diese Studie zielt darauf ab, einen allgemeinen theoretischen Rahmen für diese neuen Trends bereitzustellen.

Egy thrillerben vagyunk. Mindannyian. De nem olvasóként és nem szerzőként. Hanem szereplőként. A szóban forgó thriller emberemlékezet óta íródik, és közben folyamatosan váltogatja a címeit. Jelenleg az a címe, hogy Klímaválság. Járvány. Digitalizáció. Terror. A múltban olyan címei voltak, mint Hidegháború, fegyverkezés, előtte pedig: Második világháború meg Első világháború. De még sohasem voltunk egyszerre annyi lehetséges borzalomnak kitéve, mint napjainkban. A járvány, a háborúk, a globális felmelegedés és az ezzel sokszor együtt járó klímaszorongás fenyegető jelensége ellen az a jó hír, hogy tudással, akaraterővel, pozitív gondolkodással, kreativitással, a földi élet szeretetével és némi személyes hősiességgel meg tudunk felelni a kihívásoknak - ahogy egy valamirevaló thriller főszereplőjeként muszáj is. Márpedig mostantól mindenki főszerepet játszik, te is! A neves német ökothriller-szerző, Frank Schätzing (Raj, Híradás egy ismeretlen univerzumból, Az ördög temploma, HangTalan, Limit) tudományosan megalapozottan, izgalmasan és a humort sem nélkülözve vázol fel különféle jövőbeli forgatókönyveket, amelyekben néha kudarcot vallunk, néha győzünk. Megismerjük a jó és a rossz szereplőket, a politikában, a gazdaságban és társadalomban tevékenykedő felelősöket, összefutunk aktivistákkal, klímaváltozás-tagadókkal és összeesküvéselmélet-hívőkkel, mielőtt a tekintetünk előtt megnyílik az elvégezhető feladatok széles panorámája, és a szerző megmutatja a lehetőségeket, amelyek révén elkerülhetjük a klímakatasztrófát. A világunk pedig jó marad - nem, még jobb lesz. A világot meg lehet menteni - csak akarni kell.

Seit das Deutsch-Ungarische Institut für Europäische Zusammenarbeit am Mathias Corvinus Collegium im Dezember 2020 in Budapest gegründet wurde, ist sein erklärtes Ziel, den Dialog und Austausch in den Beziehungen beider Länder auf allen Ebenen zu fördern. In den nunmehr drei Jahren seines Bestehens ist es dem Institut nicht nur gelungen, zahlreiche Vertreter des öffentlichen Lebens zusammenzubringen und vielfältige Veranstaltungen für ein breites Publikum zu realisieren. Es sammelte sich darüber hinaus eine Vielzahl verschiedenartiger Texte und Beiträge an, die sich um zentrale Fragestellungen des deutsch-ungarischen Verhältnisses in Vergangenheit, Gegenwart und Zukunft sowie um deren Einbettung in das gemeinsame Haus Europa drehen. Mit der Reihe „Beiträge zur deutsch-ungarischen Verständigung“ möchte das Institut eine regelmäßige Veröffentlichungsplattform schaffen, um diese bilateralen Fragen und Probleme einem interessierten deutschsprachigen Lesepublikum aus ungarischer Perspektive näherzubringen, relevante Gedanken und Sichtweisen zu präsentieren und die starken und traditionsreichen Brücken zwischen Deutschland und Ungarn weiterzubauen. Der erste Band der Reihe versammelt die Essay-Veröffentlichungen des Institutsdirektors Bence Bauer, die in den Jahren 2021 bis 2023 in verschiedenen deutschsprachigen Medien erschienen sind und Licht werfen auf eine große Bandbreite an Themen. Sie reichen von der ungarischen Geschichte über bestimmende Diskurse und Fragestellungen in den gegenseitigen Deutschland-Ungarn-Bildern bis hin zur Rolle Ungarns in Europa.   „Ungarn ist das Land der 10 Millionen Freiheitskämpfer.“ Dieser in Ungarn geläufige Ausspruch beschreibt eine Befindlichkeit der ungarischen Mentalität, die bereits einen aufschlussreichen Einblick in viele Konfliktfelder und manche Narrative über das Land der Magyaren geben mag.  Bence Bauer, Direktor des 2020 in Budapest gegründeten Deutsch-Ungarischen Instituts für Europäische Zusammenarbeit, vermittelt im ersten Band der „Beiträge zur deutsch-ungarischen Verständigung” Einsichten in prägende politische, historische und kulturelle Aspekte der deutsch-ungarischen Beziehungen in Form gesammelter Essays aus den ersten drei Jahren Budapester Institutsgeschichte. Wie lässt sich Ungarns eigenwilliger Freiheitsdrang erklären? Was hat es tatsächlich mit dem vielumstrittenen ungarischen Wahlrecht auf sich? Was kann Mitteleuropa zur europäischen Familie beitragen? Und wieso ziehen immer mehr Deutsche nach Ungarn? All diesen und weiteren Fragen widmet sich der vorliegende Band aus der Perspektive eines Autors, der sich als engagierter Vermittler ungarischer Positionen im nicht immer spannungsfreien deutsch-ungarischen Dialog versteht.

Matthew Pennington haldoklik, és arra szeretné feltenni utolsó hónapjait, hogy elvarrja élete bonyolult szálait, és megismerkedjen eltaszított unokájával, dédunokájával, mintegy vezekelve a múltban elkövetett bűneiért.  David hosszas tanakodás után elfogadja nagyapja javaslatát, így közelebbről is megismerkedhet a nagybátyjával és az apja múltjával, ami nem kevés új konfliktust hoz az életébe. James megkerült naplója feltépi benne a rég elfojtott gyászt, ami arra készteti, hogy újra elmerüljön kamaszkorában, és elmesélje azt az időszakot, amiről eddig hallgatott.  Davidnek a brooklyni házban olyan megpróbáltatásokkal kell szembenéznie, amire egyáltalán nem készülhetett fel előre. Főként miután alkoholista, bántalmazó anyja is újra fel akarja venni vele a kapcsolatot, mivel három év után gyógyultan távozhat a bentlakásos intézményből. Davidnek ezúttal már a saját fiaira is gondolnia kell, így nagyapja segítségével próbál szembenézni anyjával, a múltjával, és igyekszik feldolgozni a feldolgozhatatlant.  A múltidézés, a feltépett gyász és az újdonsült családi kapcsolatok megterhelik David törékeny mentális egészségét. Vajon neki sikerül a helyes útra lépnie, ahelyett, hogy újra a függőség vonzását választaná?

A jelenlegi gazdasági-társadalmi rendszerünk fenntarthatatlan, de milyen lenne egy valóban fenntartható berendezkedés?Van-e még mód oda eljutni, és ha igen, hogyan?Milyen életmód, milyen technológia szükséges, és ki finanszírozná mindezt?Kinek mit kell ehhez lépnie, és kinek van lehetősége tenni ezért?Miért nem helyes az egyén életmódjára fókuszálni a felelősséget, ha a társadalmi struktúrák hibásak?Miért nem reális alternatíva az, amiben most vagyunk?Milyen globális gazdasági összeomlás, háborúk és migráció várható, ha nem váltunk?Miért masszív újraelosztási kérdés a klímaválság?Mit kezdjünk a globális túlnépesedéssel? Ezekre és még számos más égető kérdésre igyekszik választ adni e könyv.

Bár az első világháborúnak hivatalosan két esztendeje vége, a gyűlölet és félelem káosza továbbra is kavarog 1920 tavaszán. Az erdélyi Bükkfalván francia katonacsapat állomásozik egy röpke hétig, már békésen, átutazóban nyugati otthona felé. Az öt nap elegendő ahhoz, hogy szerelem bontakozzon ki egy fiatal baka és egy ifjú magyar leány között… Van-e közös jövőjük a trianoni békeszerződés árnyékában? Mitől válik különlegessé ez a látszólag szokványos történet? Vajon összehozható-e egy viharvert, csonka család? „Száz év? Vagány!” – kiált fel az olvasó. Valóban: 1920 és 2020 között feltárul egy igaz mese, romantikus mágikus realista regény formájában. Az Egy igen-zet története hét év honkeresés után végre meglelheti otthonát az olvasó polcán, és remélhetőleg kiváló társaságnak bizonyul majd.

A munka a közgazdaságtan top tíz kategóriájának egyike. A munkafolyamatokban, a munkaszervezésben vagy a bérezésben óriási változások történtek az indusztrializáció korszakától kezdve, de mindez semmi ahhoz képest, ami előttünk áll. A következő évtizedek bizonyosan a munka forradalmát hozzák. A gazdaságelméletben a munka és a béraxióma eközben stabilan tartja magát. A közgazdaságtan a dolgozót ma is erőforrásként, a munkát áldozatként értelmezi. A munkabér egyfelől költség, másfelől a határtermelékenység bázisán értelmezett ellenérték, a munkatermelékenység pedig az üzleti és a közszférában is elsődleges prioritássá vált. Csakhogy a felnövő munkavállalói generációk és az újabb munkafajták egyre nehezebben simíthatók a modellekbe, a munkabérek elméleti alapja csikorog. Sötét korszak ideológiáját idézi, mégis terjed a gondolat, hogy a munkát a jövedelemtől el is kellene választani. A nagy paradigmaváltás küszöbön áll, előtte azonban érdemes áttekinteni a témában évezredek alatt felhalmozott elmélettörténeti tudást. Hasznos inspirációt adhatnak a világvallások nézetei, régi korok bölcsei és modern filozófusok munka- és bértanai is. E kötet igyekszik e felhalmozott tudástömeg felvillantásával tágítani a munkához kapcsolódó elméleti perspektívát. Lelkünk rajta, mit hasznosítunk mindezekből a most alakuló új gazdaságelméletben.

"Felbecsülhetetlenül fontos ez a könyv azon nők számára, akik úgy érzik, hogy az orvosok nem foglalkoztak a betegségükkel, a fájdalmukkal." - The Washington Post. Elinor Cleghorn tíz évvel ezelőtt lett először rosszul. Hosszú éveken át úgy bántak vele, mintha a tünetei pszichoszomatikusak lennének, majd autoimmun betegséget diagnosztizáltak nála. Miközben megtanult együtt élni kiszámíthatatlan betegségével, kutatni kezdte az orvoslás történetét. Szenvedésre, misztifikációra és téves diagnózisok frusztráló örökségére bukkant. A Szenvedő nők arra a kérdésre keresi a választ, hogy vajon miért hagyta cserben az orvoslás a nőket. Miért tartották a férfi orvosok a nők testét olyannyira bonyolultnak és félelmetesnek, hogy másképp kezelték, mint a férfiakét? Cleghorn úttörő módon tárja fel a nők gyógyításának gyakorlatát az ókortól kezdve az európai boszorkányperek elterjedéséig, a hisztéria gyűjtőfogalmának hajnalától a hormonok, a menstruáció, a menopauza megértésének első lépéseiig. A könyv esettörténetei azokat a nőket mutatják be, akik szenvedtek, és azokat a férfiakat, akik hagyták őket szenvedni. Rámutat, miként vált a rosszullét elfogadottá, és arra is, hogy a változás milyen régóta esedékes. Az igazság a testben és a szenvedő nők vallomásaiban rejlik - akiknek az élete múlik azon, hogy az orvostudomány megtanul-e olvasni belőlük. Elinor Cleghorn feminista művelődéstörténész. Az Oxfordi Egyetemen a Ruskin Schoolban dolgozott, ahol interdiszciplináris orvostörténeti kutatásokat végzett. 2017-ben a Fitzcarraldo Editions esszéírói díjára jelölték, azóta is rendszeresen publikál a krónikus betegséggel kapcsolatos tapasztalatairól. Sussexben él. 

Bücher, die von Politikern geschrieben worden sind, gehören zu einer sonderbaren Gattung. Das Buch ist grundsätzlich theoretisch ausgerichtet, während die Politik eher ein praktisches Alltagsgeschäft ist. Ein öffentlicher Akteur, der sich aus dem Trubel der Tagesereignisse zurückzieht, um in einem weiter gefassten Kontext über das Weltgeschehen und die Lage seines Landes nachzudenken, begibt sich deshalb stets auf sumpfigen Boden. Besonders schwierig ist diese Situation, wenn man dies zu Beginn – nun gut, zur Mitte – seiner dreißiger Jahre tut. Folgende Anekdote, die ich in meiner Studienzeit von einem meiner Dozenten gehört habe, hat sich mir eingeprägt: „Mein Sohn, wer in jungen Jahren viel schreibt, der wird sich viel schämen müssen, wenn er alt ist!“ Was könnte ich tun? Ich bemühe mich, diese These zu widerlegen... Ein solches Werk ist außerdem notwendigerweise nicht vollständig, nicht ausschließlich deskriptiv und nicht unbedingt objektiv. Es ist nicht vollständig, weil wir nie die ganze Wirklichkeit erfassen können – wir nehmen, wie man zu sagen pflegt, „durch einen Spiegel ein unklares Bild“ wahr. Es ist nicht ausschließlich deskriptiv, denn im Regierungsgeschäft sollten wir nicht nur die Welt um uns herum begreifen, sondern – wo immer möglich – „wirken, schaffen, vermehren“. Und es ist nicht unbedingt objektiv, denn inmitten des Geschehens ist es nicht möglich, das Faktische mit dem Idealen wissenschaftlich abzugleichen. Man sollte sich auch vor Augen führen, dass der Text und die Handlungen eines Politikers letztendlich durch die Geschichte beurteilt werden; in der Gegenwart rufen sie zwangsläufig Kontroversen hervor. ” Der Sage nach gerieten die Gebrüder Hunor und Magor während der Nachjagd auf einen Wunderhirsch in das Karpatenbecken. Ihr Entschluss sich dort niederzulassen war eine der frühesten und wesentlichsten strategischen Entscheidungen in der ungarischen Geschichte. Ich hoffe, dass dieses Buch dem Leser eine Anleitung zum strategischen Denken der Ungarn bieten kann, ein bisschen ähnlich wie der Wunderhirsch Hunor und Magor den Weg gewiesen hat.

Milyen lehet egy énekes, Zoli és egy informatikus, Andi barátsága? Két korosztály, két életszakasz kapcsolódik össze a regényben egymást követő történeteken keresztül. Megtudhatjuk, hogyan ismerkedtek meg, hogyan folyt a közös munka és hogyan lettek barátok. Mi tesz érdekessé egy közösséget? Hogyan lehet jó közösséget építeni? Képet kaphatunk arról is, mi minden történhet az énekes a rajongói oldalán. Hogyan szövődnek barátságok a rajongók között? Hogyan segítik egyes rajongók egymást és Andi terveit, munkáit? Belelátunk Andi és Zoli magánéletébe is. Megfigyelhetjük, milyen az, amikor hatalmas élet folyik egy közös chat oldalon. Ellátogathatunk egy klipforgatásra, koncertekre, esküvőre, rajongói találkozásra. Beleleshetünk, hogyan készül egy dal. Megtudhatjuk, mit jelenthet egy hang vagy egy zeneszám.  Sok izgalmas eseményen keresztül, humoros formában kísérhetjük végig Andi és Zoli barátságának kialakulását a közös munkán keresztül.

Monografia je venovaná fenoménu spoločenskej dôvery na Slovensku, ktorú sa snaží čo najkomplexnejšie predstaviť. Jej hlavným cieľom je bližšie pochopiť a opísať teoretické pozadie spoločenskej dôvery a empiricky uchopiť jej stav, vývoj v čase a širší spoločenský kontext. Tomuto cieľu dodáva relevantnosť fakt, že spoločenská dôvera, ktorá je v sociologickej literatúre považovaná za dôležitý pilier spoločenského života, dosahuje na Slovensku dlhodobo veľmi nízke hodnoty.

Válka na Ukrajině a její kořeny pohledem válečného reportéra Jak se na Ukrajině a v Rusku žilo před válkou, po anexi Krymu a po vypuknutí konfliktu na Donbase? Co vedlo až k rozpoutání největšího vojenského střetu na území Evropy od roku 1945? Novinář Vojtěch Boháč podává svědectví přímo z míst, kde se odehrávaly krvavé boje. Poznejte pozadí ukrajinského konfliktu, roli novináře uprostřed zuřící války i autentické příběhy místních obyvatel. Bez nadsázky tak zjistíte, jak to vypadá, když se píše historie. Vojtěch Boháč je reportér a šéfredaktor reportážního online magazínu Voxpot. Specializuje se především na dění ve východní Evropě. Před založením Voxpotu dopisoval pro časopis Reportér, Alarm, Deník Referendum, Právo nebo Hospodářské noviny. V roce 2022 se stal držitelem ceny Novinářská křepelka udělované Společností F. Peroutky. Čtivá, místy až strhující kniha Vojtěcha Boháče je jedním z nejdůležitějších titulů roku 2022, roku, který dramaticky změnil nejen Ukrajinu a Rusko, ale celou Evropu. Boháč ve svých osobních zážitcích z Ruska nebo z bojů na Ukrajině demonstruje mimořádný vypravěčský talent a svým srozumitelným výkladem politického dění v Rusku za posledních deset let ukazuje, že je i pečlivý novinář a výzkumník. Kniha je tak jedinečnou kombinací vzácného, poutavého osobního svědectví a historického narativu. – Tomáš Etzler, český autor a novinář

Když se v roce 1999 lidé kolem Borise Jelcina snažili najít za něj náhradu, padla jejich volba na tehdy téměř neznámého V. V. Putina, o němž si mysleli, že se jim snadno podaří dotvořit jej podle vlastních představ. A skutečně, Rusko i Západ byly rozhodnuty vidět v něm progresivního vůdce, dokonce i když Putin rozprášil ruská média, vyrval moc i bohatství z rukou byznysmenů a zlikvidoval křehce se rodící demokratické mechanismy. Během několika let byly odstraněny všechny překážky, jež by mu mohly bránit v uplatnění nekontrolovatelné moci...

Na přesvědčení, že člověk je od přirozenosti sobecký a nedůvěryhodný, se vzácně shodnou všichni, zastánci levice i pravice, psychologové i ekonomové, myslitelé dnešní i ti dávno mrtví. Tento pesimistický pohled na lidstvo nejpozději od dob Hobbese prosákl do západního uvažování, v souladu s ním budujeme naše veřejné instituce a politické i ekonomické systémy. Co když je ale toto přesvědčení mylné nebo minimálně přežité? Je rozumné, aby právě očekávání toho nejhoršího mělo rozhodující dopad na naše jednání i na volbu našich politických představitelů? Autor postupně zkoumá manipulace slavných studií a předsudky vnášené do historických událostí, ať už jde o stanfordský vězeňský experiment nebo o skutečný příběh z knihy Pán much, a přináší povzbudivou zprávu. Že to je naopak laskavost a spolupráce, která se reálně všude projevila jako evolučně nejúspěšnější strategie. Možná je načase, aby se lidstvo přiklonilo k optimističtějšímu pohledu na sebe sama.

Pokud vše půjde dobře, historie lidstva se ocitá teprve na svém počátku. Náš druh přežije miliardy let, což je dost času na to, aby skoncoval s nemocemi, chudobou a nespravedlností a rozkvetl do podoby, kterou si dnes ještě neumíme představit. Tato budoucnost je však nyní ohrožena. Kniha je založena na mnohaletém výzkumu, který se opírá o nejmodernější vědu a modeluje globální rizika, jimž jako lidstvo čelíme, od klimatické změny přes nekontrolovatelné šíření patogenů až po vývoj umělé inteligence. Autor tato rizika pojímá jako součást velkého příběhu lidstva a je přesvědčen, že vytvářet nejpravděpodobnější scénáře průběhu hrozících katastrof i toho, jak tato rizika minimalizovat, je největším morálním úkolem současnosti.

Magyarország a világégésekből a vesztes oldalon került ki, így önkéntelenül adódik a magyar békeszerződések összehasonlítása, a hasonlóságok és különbözőségek egybevetése. A legyőzött Magyarországgal egyik esetben sem tárgyalták meg a békefeltételeket, a győztes nagyhatalmak „rólunk, de nélkülünk” döntöttek.A magyar közbeszédben ezért válhatott uralkodóvá az a gondolat, hogy az 1947-es párizsi béke csupán Trianon megismétlése, egyfajta „második Trianon”, jóllehet a két békerendezés között nagyon komoly különbségek húzódtak meg. 1945-ben ugyanis béke-előkészítőink egészen más problémákkal szembesültek, mint 25 évvel korábbi elődeik, amelyeket csupán teljes történeti kontextusukban vizsgálhatunk megnyugtató módon.Az 1947-ben aláírt párizsi magyar békeszerződés felülírta a trianonit, sőt ma is hatályos: jogrendünk élő része, a mai Magyarország európai helyét és szerepét meghatározó dokumentum, ezért minden magyar diplomatának ismernie illik. Párizs máig érvényben van, Trianon már nincs.A szerzők – a téma és a korszak legjobb hazai kutatói – alapos tanulmányokban mutatják be a békeszerződéshez vezető utat, a magyar elképzeléseket és a győztesek elgondolásait, kísérletet téve arra, hogy az „elfelejtett” békét visszaemeljék a közgondolkodásba.