Najnovšie - Odborná a populárno-náučná literatúra strana 479 z 500

Az ?egykori NDK háromszáz lakosú falvában Quitzowban élt egy evangélikus lelkész. Három gyermekének egyike, bizonyos Angela Dorothea Kasner 1968-ban, tizennégy évesen, kiemelkedő teljesítményt nyújtott az országos orosz nyelvi olimpiádén, s megnyílt előtte a világ: jutalomútra utazhatott Moszkvába… Huszonkét évvel később Angela Merkel néven ő az újraegyesült Németország legfiatalabb minisztere, majd a legnagyobb kormánypárt elnöke, 2005-től pedig – három egymást követő ciklusban – kancellár. E poszton az első nő, az első keletnémet.Kivételes képességek emelték hirtelen magasba a fiatalasszonyt – egy ugyancsak kivételes történelmi helyzetben. Magasba? „A demokráciában éppen az a szép, hogy a hatalmat csak egy időre kapja az ember, és annak gyakorlása világos szabályokhoz kötött” – vallja Merkel őszinte nyugalommal. Valóban a „hatalom” szó valahogy nem illik ahhoz az élvezettel végzett szolgálathoz, amely őt jellemzi. Hogyan boldogul hazája és Európa égető kérdéseivel, hogyan szerepel a világpolitika színpadán? Mit jelent számára kereszténynek, háziasszonynak és németnek lenni? A fotókkal illusztrált portrékötetben ezekre a kérdésekre keresi a választ Pietsc Lajos, aki az MTI volt berlini tudósítójaként közelről követte nyomon e különleges karriert.

Oliver Stone, a világhírű filmrendező számos alkotásában, köztük A szakasz, a Született július 4-én, a JFK – A nyitott dosszié és a Nixon c. filmekben foglalkozott már az amerikai történelem sorsfordító eseményeivel. 2012-ben készült tízrészes dokumentumfilmjében arra vállalkozott, hogy az Egyesült Államok „hivatalos”, az iskolákban oktatott, a tömegmédiában sugárzott és a nagyvilágnak propagált történelmével szemben, alternatív megközelítéssel mutassa be Amerika elmúlt évszázadának legfontosabb történelmi eseményeit és politikai folyamatait. A filmsorozattal azonos címet viselő, de attól függetlenül is élvezetes kötet bőséges háttéranyaggal szolgál az „Amerikai Birodalom” felemelkedése és hanyatlása iránt érdeklődő olvasó számára. A Peter Kuznick történészprofesszor közreműködésével készült, 700 oldalas könyv provokatív módon, kíméletlen kritikával vizsgálja meg és rombolja porig az amerikai nemzeti ideológia modern kori mítoszait és a politika fennen hirdetett ideáljait, amelyek mögött a legnyersebb globális hatalmi törekvések húzódtak és húzódnak meg.

Mérő László szerint is vannak csodák: pozitívak és negatívak egyaránt. Ezek a csodák a megszokott csodákkal szemben megmagyarázhatóak, mégpedig a kiszámíthatatlan tudományával, forrásvidéküket pedig a gödeli gondolat segítségével találhatjuk meg. A mai matematika segítségével a szerző elmagyarázza, hogyan működnek a világi csodák, és miképpen hozzák létre a „gazdag szemétdomb” mechanizmusát, amelynek segítségével a pozitív csodák folyamatos fejlődést eredményeznek, és ugyanakkor újra és újra talpra tudunk állni a negatív csodák által okozott válságok után. Így elkerülhetjük, hogy a negatív csodák végzetesen ártsanak nekünk, illetve kihasználhatjuk a pozitívakat. Aki hallani sem akar matematikáról, de kíváncsi a világi csodák természetére, az nyugodtan átugorhatja a „matekos” részeket. Így is meg lehet érteni a könyv mondanivalóját, de úgy mélyebben, ha látjuk a háttérben meghúzódó matematikai megfontolásokat is, amelyeket a szerző képletek nélkül, tisztán csak a gondolatokra koncentrálva mutat be.

Ruku v ruce s rozvíjejícím se výzkumem evropské politiky se zdůrazňují nová, ne tolik probádaná témata. Patří mezi ně i lokální politika v kontextu evropské integrace. Od konce 80. let 20. století je město v rámci konceptů vládnutí vnímáno jako relevantní aktér, ovšem spektrum jeho pravomocí a možností při vytváření politiky EU zůstává poněkud nejasné. Kniha se tak pokouší nabídnout přehled reálných možností českých a německých velkoměst v rámci víceúrovňového vládnutí regionální politiky EU, který bude moci sloužit jako základ pro další studie, ať již na bázi zkoumání vzorku jiných zemí, či jiných společných politik EU.

"Después de trece anos de impartir cursos, talleres y conferencias, y del éxito con su libro Revelación: fin del mundo o renacimiento, Enrique Espino estuvo en el anonimato durante doce anos, tiempo que invirtió en el estudio, experimentación, perfeccionamiento y diseno de entrenamientos de vida. En este libro transmite parte de esa experiencia, en un estudio cuidadoso, de fácil comprensión y poderoso contenido.????Enrique Espino ha viajado para estudiar la filosofía de grandes pensadores y el comportamiento del ser humano. En esa travesía se ha dado cuenta que muchas personas desconocen sus potencialidades, lo que pueden lograr con éstas y el valor de su integridad.?????Hay en tu vida algo que consideras imposible de lograr?, ?qué pensarías si alguien te dijera que existen medios y mecanismos para conseguirlo? Atrévete a romper las barreras que obstaculizan tu potencial, forja un nuevo modelo de vida y de hábitos que te llevarán de lo imposible a lo posible.??"??

A román történelemszemlélet és -kutatás szempontjából ha nem is fordulatot, de mindenképp az eddigi úzustól való egyértelmű eltávolodást jelző folyamat jeles képviselője Lucian Boia. A Bukaresti Egyetem Történelmi Karának professzora szakmai felkészültsége kétségtelen, és külföldi tudományos berkekben is közismert. Tanulmánykötetei aránylag rövid időn belül több kiadást is megértek: a sok vitát kavart Történelem és mítosz a román köztudatban című kötet másfél évtized alatt nem kevesebb, mint hat kiadást ért meg (1999-ben magyar fordításban is megjelent), további négy könyvét pedig háromszor adták ki. Műveit a többi között francia, angol, német és spanyol nyelvre is lefordították. A Miért más(milyen) Románia? című nagyesszé a 2013-as Gaudeamus Könyvvásár legkeresettebb kiadványa volt. A történész legutóbbi kötete a műfajváltás lehetőségeit is kihasználva kilép a historikus eddigi rigurózus szerepéből, és az olvasmányosan színvonalas tudományos értekezés medrében tekinti át a román társadalom fejlődéstörténetének dilemmáit, ellentmondásosságait, a sajátosan összetett, fonákságokat ötvöző gazdasági és szociálpolitikai, illetve kulturális folyamatokat. Az etnogenézis homályos foltjai, a történelmi léptékekkel mérhető megkésettség, az újításra való nyitottság, illetve a továbbra is rurális világra alapozó Románia konzervativizmusa egyaránt foglalkoztatja Lucian Boiát, aki nem is annyira a válaszokban, részmagyarázatokban tűnik ki, mint inkább a kérdésfelvetés nemegyszer provokatív, ám ezáltal elgondolkodtató (továbbgondolandó) technikájával. Moralitástörténeti boncolgatásai nemcsak a modern kori Románia nemzetközi szerepvállalását, hanem az aktuálpolitikai fejleményeket is érintik. Boia kritikus és finoman (ön)ironikus álláspontja nem nélkülözi a humort, ami egy történésznél ritka vonás. Az esszé arról az etnokulturális térségről készít leltárt, amely koronként továbbörökítette a negatív jegyeket, úgy zárt le hivatalosan fejlődési szakaszokat, hogy nem tisztázta azok alapvető konzekvenciáit, és nem használta fel az éppen következő periódusban konstruktív tanulság formájában. A hatalomhoz való mindenkori igazodás, a sajátosan kimódolt vitalitás, (kül- és belföldi) erőviszonyok függvényében való agilis helyzetfelismerés megannyi állandó motívum, amely a köteten végigvonul, és mindannyiszor elnyeri a történész-gondolkodó (méltó?!) jutalmát, értékelését. Stílusa tömörségében is könnyed, elegáns, ugyanakkor fogalmi rendszerében igen magabiztos – az eddigi visszhang ismeretében a fordítás jó eséllyel válik a szintén a Koinónia Kiadó gondozásában megjelent Djuvara-kötet, A románok rövid története „utódává”. A kötet Rostás-Péter István publicista, a Kolozsvári Rádió főszerkesztő-helyettese fordításában lát napvilágot. Lucian Boia 1944 február elsején született Bukarestben. Évfolyamelsőként diplomázott, és 1967-ben kezdte el egyetemi oktatói pályafutását. 1993-ban hozta létre a Képzeletbeli Történelem Kutatóközpontot, amelynek egyben igazgatója is. Művei közül többet lefordítottak angol, francia, spanyol, német és francia nyelvre, a Kriterion Kiadónál pedig 1999-ben jelent meg a Történelem és mítosz a román köztudatban című könyve.

Magyar ?Bálint 2001-ben Magyar polip – a szervezett felvilág címmel írt cikket az egész pályás lenyúlást alkalmazó, a jogállam intézményrendszerét szétzüllesztő Fideszről, illetve az általa berendezett világról, ahol a demokratikus intézményrendszer keretei között működő hatalom maffiamódszerekkel, állami segédlettel terjeszkedik lefelé. Ebben a rendszerben az állam nem a maffia eszköze, hanem maga a maffia, amely az államhatalom teljes fegyvertárát beveti politikai és gazdasági érdekei érvényesítéséért. Akkor még sokan vitatták az új fogalmi megközelítés helyességét, amelynek kulcskategóriái a szervezett felvilág, a maffiamódszereket alkalmazó állam és a politikai családtagok voltak. 2010-ben azonban a Fidesz-KDNP kétharmados parlamenti többségével jórészt megszűntek a hatalomgyakorlás intézményes korlátai. A párt után az állam is egyetlen személy fennhatósága alá került, aki azóta az engedelmességre kényszerítést már a társadalom egészén alkalmazza. A rendszert leíró új fogalmi keret az elmúlt hónapokban revelációként hatott sok politológusra, szociológusra és közgazdászra. Felmerült a gondolat, hogy ezen az új nyelven lehetne modellszerűen értelmezni a jelenlegi magyar gazdasági és társadalmi viszonyokat. A kötet szerzői – mindenki a maga szakterületén – erre tesznek kísérletet. A téma és az annak feldolgozását szolgáló fogalmi keret nemcsak Magyarország, hanem az autokratikus kísérleteknek szintén kitett kelet-európai országok esetében is fontos és időszerű, hozzájárulhat a volt Szovjetunió utódállamaiban végbemenő folyamatok megértéséhez is.

A Művészet és erkölcs valaha nyitóbeszédként hangzott el a Kisfaludy Társaság közülésén, 1887-ben. Mindössze húsz percet kap a rizikós tárgyra felkért szónok. Gyulai Pál sommásan, műveltségtől duzzadó, biztos ítéletű kijelentő mondatokban ad válaszokat. Könnyen olvasható, de mélyen fundamentált sorok, fejezetek. Olyan közvetlen és friss, hogy szinte posztnak olvasható. Minden hétköznapi politizálási utalást kerülve, az is kiviláglik a Művészet és erkölcs világos beszédmódjából, hogy a mindenkori hatalomnak - múltban, jelenben és jövőben - nem célszerű alkotástechnikai és tartalomelvárási feltételrendszereket preferálni. A Művészet és erkölcs újraközlésének okszerűségét Kerekes Pál bevezető tanulmánya kísérli meg igazolni. Címe: E-bookra fordítható irodalmi útmutatások? Bevezető Gyulai Pál könyvetikai fejtegetéseihez. Néhány kiemelt mondat az írásból: ,,Bizonyára a költészet és erkölcs között nincs ellenkezés, sőt egy bizonyos pontig egymás szövetségesei, de soha sem rabszolgái." ,,Az ész komoly törekvése nevetségessé válhat s a szív egyszerű ösztöne valódi bölcsességgé.",,Ne követeljük a művészettől azt, amit nem adhat s ne úgy, amint nem adhatja.",,A költemény soha sem igaz a szó közönséges értelmében, csak látszat, de az igaz látszata.",,A tudomány mélysége most is keveseké, de a költészet bája mindnyájunké."

A könyv, és vele az olvasás hamar meghódította Európát. Gutenberg idejében még nagyon kevesen tudtak írni-olvasni, ehhez képest röpke három évszázad múltán valóságos olvasási láz lett úrrá, fõleg a francia és az angliai városlakókon. A más országokból jött utazók nem győztek álmélkodni azon, hogy nemcsak az úri osztály tagjai, de a munkások, cselédlányok is egyfolytában olvasnak. Párizsban mindenki olvas. Mindenki, főként a nők könyvet hord magával. Olvasnak a kocsiban, séta közben, a színházban az előadás szünetében, a kávéházban, a fürdőben. A boltokban nők, gyermekek, segédek, tanoncok egyaránt olvasnak. Vasárnap a férfiak házuk ajtaja előtt olvasnak, a lakájok a hátsó ülésen, a kocsis a fogaton, a katonák őrállás közben - áll egy korabeli beszámolóban. Nem ismerős valahonnan ez az utcakép? Mindenki, mindenütt lehajtott fejjel böngészi a kezében tartott, nem, most nem a könyvet, hanem a PDA-t, mobilt, okostelefont, amelynek a képernyőjén elmélyülten böngészi az üzeneteit, az elektronikus leveleit, vagy netán könyvet olvas éppen? Az egyetemi oktató szerző három tanulmánya az olvasás jelenét és jövőjét elemzi.

A könyv nem mágusképzo, de a mágia alapjait taglalja elméletben és a gyakorlatban is. Megtanulható belole a harmadik szem megnyitása napi 10 perces gyakorlatokkal. A távolba látás, távhallás, szaglás. Az elementálok, lárvák, bábok képzése. A lélektisztítás, és lélekgyógyászat. Valamint a távgyógyászat is. Prekogniciók, és más mágikus gyógyászattal összefüggo elemek.

A kiválasztottság a zsidó létezés lényeges tulajdonsága. Egyes társadalomkutatók vitatják, mégis megállapíthatjuk, hogy a kiválasztottság tudata megnövelte a zsidó közösségek összetartását és elősegítette túlélési stratégiájuk sikerre vitelét. A történelem során hozzájárulhatott a zsidó közösségeket sújtó hátrányos megkülönböztetés és az ebből fakadó alacsony önbecsülési szint leküzdéséhez is. Ma már ez veszített jelentőségéből, hiszen a zsidó közösségek világszerte az előnyös helyzetű társadalmi csoportokhoz tartoznak. Minden etnikai csoport közül a legmagasabb jövedelemmel rendelkeznek, és létszámukat felülmúló arányban foglalnak el fontos állami, társadalmi és gazdasági pozíciókat. Egyes csoportjaik pedig a világot irányító globális hatalmi elit szerves részét is alkotják. Megállapíthatjuk, hogy judaizmus és szemitizmus is létezik, és nagyrészt ez a szemitizmus váltja ki válaszreakcióként az antiszemitizmust. A szemitizmus mélyén a kiválasztottság tudata húzódik meg, amely kikényszeríti a kiválasztottak elkülönülését azoktól, akik nem kiválasztottak. A kiválasztottság történhet vallási-ideológiai, továbbá genetikai-etnikai elvek szerint, végül egy zárt érdekközösséghez tartozás alapján. A kiválasztott nép misztikus elképzelése központi helyet foglal el a zsidó hagyományban és liturgiában. Ezért a vallási alapon történő kiválasztottságot a judaizmus vagy szemitizmus egyik kulcsfontosságú meghatározó koncepciójának tekinthetjük. A mai napig megmaradt a zsidók és a nem zsidók közti viszony egyik központi elemének és gyúanyaggal teli pszichológiai, történelmi és teológiai problémájának. A kiválasztottság státuszáért folytatott küzdelem a világ és a zsidóság közti viszony történelmének az egyik hajtóereje volt, és ma is az. A kiválasztottság napjainkban az antiszemitizmus, valamint az Izrael állam támogatásával, területének nagyságával – Jeruzsálem hovatartozásával – kapcsolatos közel-keleti konfliktus egyik meghatározó eleme.

Magyarországon 2009-ben – a pénzügyi világválság kellős közepén a magyar bankrendszer nyeresége a duplája volt a nyugati országokban realizált profitnak. Miért nem engedik meg az államnak, mint tulajdonosnak, hogy beleszóljon a pénzrendszer irányításába, ha a bankrendszer már a válság alatt tőle várta a segítséget? Kiderült, hogy Kínában, ahol az állam irányítja a központi bankot, a legnehezebb időszakban is meg tudták tartani az egyensúlyt: nincs infláció, és 10%-kal növekszik a gazdaság. A felmerülő problémák kezelhetőnek bizonyultak. Vissza kellene vonni az MNB függetlenségét a saját tulajdonosától, hiszen a Monetáris Tanács tagjai csak kinevezett bürokraták, akik nem tartoznak politikai felelősséggel a választópolgároknak. Az Európai Unió a pénzuralmi világelit saját intézménye. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az Európai Unió fölösleges intézmény. Európa népeinek nincs szükségük egy elbürokratizálódott, költséges birodalmi struktúrára. Az unióból származó előnyöket – a termelés, az áruk, az információ és eszmék szabad áramlása, a határok fellazítása – birodalmi vízfej nélkül, a nemzetállamok közötti két- vagy többoldalú együttműködéssel is hatékonyan megvalósíthatják, elérhetik. Az EU-ra nem Európa népeinek, hanem a világuralmi elitnek van szüksége. Az államok feletti hatalmat gyakorló transznacionális pénzkartell akar mindenáron szabadulni a nemzetállamoktól, mert azok a szuverenitásigényüknél fogva bármikor kiléphetnek a pénzuralmi világrendből.

Közép-Európában ?- és különösen Magyarországon – évszázados a vágy az Európához való felzárkózásra, ami voltaképpen egy ezeréves és mégis aktuális történet, amit a társadalomtudományok a legutóbbi évtizedekben a fél-perifériáról a centrumba való átmenetként énekeltek meg a társadalmi élet valamennyi területén. Az Európai Unió manapság már a legfontosabb meghatározó tényező az európai tagországok társadalmi-gazdasági és politikai rendszerének kialakulásában, működtetésében és továbbfejlesztésében, közvetve és közvetlenül egyaránt, ezért vált az Európaizálás szinte mágikus kifejezéssé Európa fejletlenebb felében. Az ezeréves történet során Európa sokat változott, sőt maga az Európai Unió is rohamosan átalakul, így meg kell ismerkednünk mozgalmas-izgalmas, manapság is forrongó történetével. Az EU olyan, mint egy sebes sodrású folyam, maga alakítja a medrét és partvidékét. Az Unió egy mozgásban lévő szervezet, amely az „egyre növekvő integráció” fogalmával azonosítja magát. Az EU mindenkori definíciója ezért egy jövőre irányuló definíció, az uniós mozgócélpont meghatározása. A Unióba belépő országok el kell fogadják az egyre növekvő integráció elvét, azt, hogy nem egy „végleges”, hanem egy átalakuló szervezetbe lépnek be, vagyis eleve el kell fogadniuk az állandó változások sodrását.

Cartea con?ine descrierea sumară a teoriei, de tip biopsihologic, a con?tiin?ei, din volumul  „Biopsihologia con?tiin?ei” al autorului. Autorul, dr. Attila Simon-Székely, este psiholog, cercetător al con?tiin?ei, de renume interna?ional. Pentru cei care citesc în limba română, ?i care doresc să cunoască o teorie nouă, biologică ?i psihologică a con?tiin?ei, ?i au cuno?tin?e cel pu?in de nivel mediu în domeniile amintite, este o lectură foarte interesantă.

Cercetãtor renumit în domeniul psihologiei con?tiin?ei, dr. Attila Simon-Székely, în cartea sa bine structuratã ?i cu multe informa?ii în pagini pu?ine, ne aratã atitudinea omului în con?tiin?a mor?ii - dar neîmpãcat cu aceasta -, fa?ã de trecerea în eternitate. Mai întâi ne introduce în lumea conceptelor de fiin?ã ?i nefiin?ã, din punct de vedere filosofic ?i ?tiin?ific, iar mai departe descrie reprezentarea lor în literaturã ?i artã. Într-un alt capitol, ne prezintã comportamentul con?tiin?ei umane în unele situa?ii extreme ale mor?ii. Ultimul capitol al pãr?ii descriptive, ne aratã starea con?tiin?ei ?i a fricii de moarte în ultimele clipe ale vie?ii, cu ajutorul psihologiei ?i tanatologiei. Partea a doua a volumului con?ine descrierea amãnun?itã a Inventarului Concep?iei despre Via?ã ?i Moarte (I.C.V.M.), chestionar creat de autor, ?i a sondajului efectuat prin intermediul acestui test psihologic. Cartea este o lecturã foarte utilã, atât pentru speciali?ti în domeniu, cât ?i pentru laici, cunoscãtori ai limbii române.        A tudat-pszichológia neves kutatója, dr. Simon-Székely Attila, lényegre törõ és kiválóan összeállított könyvében, a halál tudatában lévõ, de ezzel soha meg nem békélõ ember elmúláshoz történõ hozzáállását tárja elénk. Elõször a lét és nemlét fogalmát mutatja be filozófiai és tudományos vonatkozásban, majd ennek irodalmi és mûvészeti ábrázolását taglalja. A halál szélsõséges, extrém helyzeteibe kerülõ emberi tudat viselkedésével foglalkozik egy következõ fejezet. A leíró rész utolsó fejezete, a pszichológia és a tanatológia eszközeivel világítja meg, a tudat állapotát és a halálfélelmet az élet végsõ pillanataiban. A kötet második része a szerzõ által megalkotott Élet-Halál Kérdõívet (ÉHK) és az ennek segítségével készített felmérést elemzi. A könyv, mind a szakemberek, mind a laikusok számára hasznos olvasmány, akik ismerik a román nyelvet.   The renowned researcher of the psychology of consciousness, dr. Attila Simon-Székely, in his concise and excellently compiled book, shows us the attitude of the man, towards mortality, being aware of death, but never resigned. At first the book describes existence and nonexistence from the aspects of philosophy and science, then from those of literature and fine arts. In another chapter deals with the behavior of human consciousness in extreme situations of death. The last chapter of the description part reveals the status of consciousness and fear of death in the last minutes of life, with the means of psychology and tanatology. The second part of the book describes the Life-Death Inventory (LDI), the author's own creation, and a psychological survey made with the help of this test. This book is a very useful reading for both professionals and lay people, who can read in Romanian.    

Stadiul terminal al vie?ii în psihologia sãnãtã? (Az élet végsõ szakasza az egészségpszichológiában)   Cartea con? ine partea întâi a volumului "Moartea ca problemã a psihologiei", pu? in revizuitã, care trateazã într-un mod foarte captivant, problema mor? ii, din aspectele cardinale ale culturii ?i ?tiin?ei. Acest volum nu con?ine partea a doua a cãr?ii amintite, despre studiul psihologic ?i prelucrarea statisticã a acestuia, care era adresatã, mai ales speciali?tilor în domeniu.   A "Moartea ca problemã a psihologiei" (A halál, mint a pszichológia nagy kérdése) c. könyv első, kissé átdolgozott részét tartalmazza a kiadvány, mely rendkívül érdekesen tárgyalja a halál kérdéskörét, a kultúra és a tudomány legfőbb szempontjaiból. Ez a kiadvány nem tartalmazza az említett könyv, inkább szakembereknek szóló, - pszichológiai felmérést és annak statisztikai feldolgozását bemutató - második részét.     This book is the slightly revised first part of the volume "Moartea ca problemã a psihologiei" (Death as a Problem of Psychology), that treats in an exciting manner the problem of death from all the cardinal points of view of the culture and science. This volume leaves out the second part of the mentioned book, which described a psychological test and its statistical processing and was addressed mostly to specialists.    

A legtöbb embernek még felnőttként is nehézséget okoz, hogy őszintén beszéljen vágyairól, azok száma pedig elenyésző, akik úgy érzik, hogy a szexszel kapcsolatos gondolataik „normálisak” lennének. Szeretet és vágy, kaland és elkötelezettség között lavírozva, bűntudattal telve éljük mindennapjainkat. „Mindannyian deviánsak vagyunk, igaz, csak a normalitás valami roppant torz eszményéhez viszonyítva” – állítja vigasztalóan Alain de Botton. Őszinte hangvételű könyvében olyan kényes témákat feszeget, mint a fetisizmus, a házasságtörés és a pornográfia, és mély empátiával segít eligazodni bennünket ebben az intim és izgalmas – bár gyakran zavarba ejtő és bonyolult – témakörben.

Mindannyian szeretnénk egy jobb világban élni, de gyakran úgy érezzük, nincs beleszólásunk a dolgok alakulásába. John-Paul Flintoff számos történelmi és személyes példát sorakoztat fel, hogy szembesítsen azzal, nem csak olyan nagy emberek tudnak változásokat előidézni, mint Gandhi vagy Teréz anya. Mi is felszólalhatunk, ha valami nem tetszik. Ez a gyakorlatias könyv segít, hogy úrrá legyünk a tehetetlenség érzésén és a közönyön, és megtaláljuk, mely területeken és milyen módszerekkel érhetünk el változást.

Meggyógyulhat-e a beteg egy rosszul felszerelt, régimódi kórházban? Tényleg hatékonyabbak-e azok a modern egészségügyi intézmények, ahonnan pár nap után elbocsátják a pácienseket? Dr. Victoria Sweet két hónapra szerződött a San Franciscó-i Laguna Hondába, de több mint húsz évig maradt, mert a kórház varázslatos szellemisége rabul ejtette. Páciensei csodás gyógyulással járó vagy tragikus történetei azt a szemléletet idézik, amely szerint az idő még nem volt feláras, és a betegeket gondoskodó odafigyeléssel ápolták. A szerző mély együttérzéssel, lebilincselő stílusban ír a szenvedőkről, ugyanakkor finom humorral fogalmazza meg az „egészségügyi ellátórendszer” kritikáját: a hatékony gyógyítás titka az, ha van idő látszólag fölösleges, nem hatékony dolgokra.