Najnovšie - Odborná a populárno-náučná literatúra strana 500 z 500

A Földet a világűrből megpillantó űrhajósok beszámolói szerint szinte misztikus élmény planétánk ragyogó szépségét a világűrből szemlélni. A kozmoszból nézve bolygónk nemcsak hogy nyüzsög az élettől, hanem önmaga is saját erejéből létező élőlénynek tűnik.A jelenlegi világgazdasági modell, a gazdasági növekedés minden áron való hajszolása, a gazdag országok pazarló fogyasztása, a fejlődő országoknak a nyugati fejlődési modelleket másoló növekedése és a természettel folytatott rablógazdálkodás mára válsághoz vezetett, amely tönkreteszi a Föld ökológiai rendszereit. Az emberiségnek cselekednie kell, mert ha a jelenlegi trendek változatlanul tovább folytatódnak, akkor 2050-ig megduplázódhat az üvegházhatást okozó gázok légköri koncentrációja, és ez előidézi az éghajlat veszélyes felmelegedését. A környezetvédelem iránt érdeklődő olvasók jól tudják, hogy a 21. század egyik legfélelmetesebb kihívása a globális felmelegedés.Ez az adatokban és dokumentumokban gazdag, ugyanakkor olvasmányos könyv azt vizsgálja, hogy az emberiség milyen politikai válaszokat adott a klímaváltozás kihívására. A környezeti válság szaporodó jelei arra intenek, hogy mind a döntéshozóknak, mint az egyéneknek újra át kell gondolniuk a fejlődésről és a társadalmi igazságosságról alkotott nézeteiket.Bár a globális felmelegedés kihívása magától értetődő intézkedéseket követel, mégis sajátos problémákról beszélhetünk. Az éghajlatváltozás elleni lépések sikeréhez ugyanis az emberi viselkedés és gondolkodásmód olyan mélyreható változására van szükség, amilyenre az emberiség egész eddigi történelmében még nem volt példa. Reményeink szerint ez a könyv alkotó módon járulhat hozzá az egyre fontosabbá váló szemléletváltáshoz.

Woven from Joseph Campbell’s previously unpublished work, this volume explores Judeo-Christian symbols and metaphors — and their misinterpretations — with the famed mythologist’s characteristic conversational warmth and accessible scholarship. Campbell’s insights highlight centuries of confusion between literal and metaphorical interpretations of Western religious symbols that are, he argues, perennially relevant keys to spiritual understanding and mystical revelation Reviews: “[A] romp through the Judeo-Christian tradition — a lightning-paced tour with an extremely knowledgeable and provocative guide to illuminate some intriguing, untrammeled paths.” — Publishers Weekly (starred review) “It is Campbell the armchair speaker who shines through, buoyant with life and with comments that are eerily relevant to current times.” — Parabola “The work confirms the commonality of the human experience. A much-needed prescription in today’s world.” — San Francisco Chronicle

A mai világban tudtunkkal, vagy tudtunk nélkül rendszeresen megpróbálnak félrevezetni, átverni és baleknak nézni minket. A reklámok, hirdetések, akciók mind-mind pénztárcánk megkönnyítését célozzák meg különféle pszichológiai alapokra támaszkodó trükkös módszerekkel. Ezek egy részét hamar átlátjuk, de sok olyan is akad köztük, amely esetében csak utólag derül ki, hogy megint áldozatok lettünk. Bár e könyv könnyed hangvételű történetnek példáin keresztül egy képzeletbeli szerencsétlen ember eseteit mutatja be, itt-ott bizony magunkra is ismerhetünk. A könyvben megtalálhatjuk az életben egyre gyakrabban előforduló vevőátverési módszereket, és az azok ellen való védekezési lehetőségeket, a pénztárcánkra veszélyes helyzetek elkerülésének módjait. Ha tehát elolvassuk ezt a könyvet, kicsivel dörzsöltebbek leszünk, és talán a jövőben kevesebbszer lehetünk áldozatok. Minderre garancia az is, hogy a könyvet egy neves marketingszakember és egy jogász írta ? szerencsére könnyed, humoros stílusban. A könyv mottója akár az alábbi vicc is lehetne: Grün, a zöldséges odaszól legjobb segédjének, hogy értékelje le az almát. A fiú kimegy, majd a táblán a 100 forint fölé odaír egy áthúzott 150 Ft.-os árat.

A szerzo több mint harmincéves praxisának tapasztalatát gyujtötte össze humoros formában e könyvben, melynek melléklete egy bunözoigazolvány is. Reméljük, hogy a tisztelt olvasó észreveszi a sorok közt lapuló ironikus mondanivalót, s esetleg a leírtakat máshogy tudja a saját hasznára fordítani. A könyvbol megismerheto bunözové válás rögös útján természetesen sok buktatóval találkozhatunk, melyek után "a büntetés megúszására mégis az lenne a legbiztosabb megoldás, ha a quod licet Iovi, non licet bovi (Amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek) osi jogelve útmutatása nyomán az ökrök széles táborából sikerülne a Jupiterek közé kerülni, ahol már nem a gaztettek elkövetoit teszik huvösre, hanem azt, aki feljelenti oket (vö.: mentelmi jog). De hát ez a lehetoség mindig nagyon-nagyon keveseknek adatik csak meg… Dr. Magyar Elemér 1987-ben ügyészségi karriert hagyott ott politikai okokból, majd hamarosan ellenzéki körökben tunt fel, a szamizdat Beszéloben is publikált. Mindezeket azokból a jelentésekbol tudhatjuk meg, amelyeket az akkori belügyminiszter, Horváth István kérésére a BM ORFK valamennyi szakszolgálatának vezetoi a III/3 is készített a szerzorol. A könyvhöz az eloszót Szikinger István ügyvéd, alkotmány-jogász, jogvédo írta.

“Emlékezet, történelem: távolról sem egyjelentésű fogalmak, s rá kell ébrednünk, hogy minden szembeállítja őket. Az emlékezet maga az élet, melyet élő csoportok hordoznak…a történelem [ellenben] mindig problematikus és tökéletlen rekonstrukciója annak, ami már nem létezik.”   Pierre Nora francia történész e megállapítása az emlékezet (s ugyanígy az emlékezés) és a történelmi tudás szétválásáról az utóbbi idők egyik jellegzetes történetírói megközelítését alapozta meg. Az emlékezés újabb pszichológiai fogalma, és a történetírást az elbeszélés egyik lehetséges módjaként tudatosító elmélet viszont lényegi azonosságot, legalábbis némi folytonosságot teremt emlékezet és történelem között. Ez az elképzelés ugyanis az emlékezést, a belőle fakadó kollektív emlékezetet, végül pedig magát a történetírói tudást kivétel nélkül konstrukciókként magyarázza, így a belőlük adódó tudást (értékrendet és világlátást) nem “tükrözés”, “utánzás” vagy “rekonstruálás”, hanem a kifejezetten konstruálás eredményének tekinti. Mindezek folyományaként a modern (nemzeti) történetírás, amely múlt századi megszületésétől kezdődően az igazság és a tudományos ismeret egyedüli letéteményesének hirdeti magát, szintén radikálisan új értelmet kaphat. Így válhat lehetővé, hogy a korábbiaktól eltérően fogalmazzuk meg a szakszerű történetírás természetét. Ennek során szükségképpen előtérbe kerül a múlt elmondásának, az elbeszélés hogyanjának mindeddig alárendelt kérdése, az, amit hagyományosan a történetírói stílusnak szoktak nevezni. A könyvben részletesen kifejtett elgondolások értelmében az elbeszélői stílus valójában maga a történet, mivel az, ahogyan a történész az emlékezés, illetve az emlékezet megőrzött anyagából saját múltról szóló történetét megalkotja, döntően megszabja a múlt így megrajzolt képét.