Najnovšie - Odborná a populárno-náučná literatúra strana 498 z 500

Huszár Tibor tudományos alapossággal, egyszersmind olvasmányos, színes stílusban mutatja be a XX. század meghatározó, ellentmondásosan megítélt alakjának, Kádár Jánosnak az életét. A monográfia „az első átfogó, tudományos igénnyel, a nagyközösség számára készült Kádár-életrajz.” Az 1912-ben született kommunista politikus Nagy Imre körének tagja volt, ám az ’56-os forradalom idején a moszkovita oldalra állt. A szabadságharc után, 1956 novemberétől az MSZMP első titkára 1988-ig; kétszer választották miniszterelnöknek. A második kötet 1957-től haláláig kíséri végig Kádár életét. Részletesen tárgyalja például a szabadságharc utáni politikai megtorlásban való részvételét, a Nagy Imre perben tett vallomását, a „gulyáskommunizmus” intézkedéseit.

Marcus Aurelius, a császár és filozófus, az ókori Róma egyik legelőkelőbb családjában született. Hadrianus császár udvarában nevelkedett, s időszámításunk után 161-ben került a világbirodalom élére. Uralkodása a germán törzsek elleni szakadatlan háborúskodásban telt el. De a csaták közti rövid éjszakai pihenőkön a sztoikus bölcselet meggondolkodtató, szép sorait vetette papírra. Olvassunk csak bele:„Abban senki sem akadályozhat meg, hogy természeted törvénye szerint élj, s a közös természet törvénye ellenére semmi sem érhet.”Császár volt, vagy filozófus? Mindenekelőtt ember, aki mindnyájunkhoz tud szólni a múltból.

„Közismerten liberális szellemű, baloldali politikusként nyertem meg a választók bizalmát 2002-ben. Egyetlen olyan személyiségként a rendszerváltás óta, aki eszmei elkötelezettsége ellenére sem volt egyetlen párt tagja a választások idején vagy utána. Párton kívüli miniszterelnök. Egész életemben a pályán voltam, így vagy úgy. A késő Kádár-kor egyik kedvenc politikusa, vagy a demokratikus időszak kíméletlen, de tárgyilagos versenyhelyzetének 2002-es győztese. Mégis mindig civil. Azt hiszem, ez volt sikereim egyik titka és bukásom egyik okozója is.”

…értsék meg végre: az iszlám, ellentétben a kereszténységgel, nem egyszerűen vallás. Az iszlám filozófiai rendszer éppúgy, mint például a marxizmus; az élet etikája, olyan doktrína, amely híveinek politikai magatartását is előírja, ma éppúgy, mint századokkal ezelőtt. Az egyház és állam szétválasztása nyugati koncepció…

Mit tehetsz annak érdekében, hogy elérd, amire vágysz, amit igazán szeretnél? A szerzőpáros a következő alapelvet vallja: bárki lehetsz, bármit tehetsz, és bármire szert tehetsz! Születésedtől megillet a jog, hogy életed megteljen minden széppel és jóval. Ez a könyv megmutatja, hogyan érheted el mindezt. Néhány tanácsa arról szól, miként használd az energiádat és az érzelmeidet, más fejezetei pedig speciális területekről beszélnek: pénzügyi előremozdulásról, az egészség visszaszerzéséről, meditációról, a zűrzavarok megszüntetéséről. A könyv bemutatja az Isteni Forrással fennálló, minden pillanatban létező kapcsolatodat, pontosan megmagyarázza, hogyan működik ez az összeköttetés, majd megtanít a tudatos teremtésre. Az alkalmazás technikáival és az általános bölcsességekkel kapcsolatos összes kérdésedre választ ad, amelyeket könnyű megérteni és használni. Az Univerzum mindig azt adja, amit kérsz, és minden kérésedre érkezik válasz. Ebből következően elérhetsz bármit, amire vágysz, amit igazán szeretnél! Amikor gyermek voltál, agyad mindkét felét használtad. A bal félteke a logikáért felelős, a jobb félteke a kreativitásért. Ám mire felnősz, az oktatás hatására már csak a balt használod, kreatív feledet csaknem elveszíted. Biztos, hogy most is a bal feled működik, ha ezt gondolod: “Ó, hiszen ez butaság. Úgysem sikerülhet.” Mert ilyen a logikus éned. Mit tehetsz ez ellen? Kezdd el olvasni a könyvet, és a segítségével fejleszd mindkét agyféltekédet, különben racionális részed mindig el fogja nyomni kreatív oldaladat. Indulj el vágyaid nyomában a boldog és egészséges élet felé!

1920-ban a forradalmi Oroszország győztesen került ki a polgárháborúból – kivérezve, gazdaságilag szétzilálva, nemzetközileg elszigetelve. A jóval kisebb, megcsonkított Magyarországon szintén kilátástalannak tűnő helyzetben épült ki az új, ellenforradalmi hatalom. Hogyan alakulhattak a kapcsolataik? Erről olvashatunk Kolontári Attila könyvében. A szovjet–magyar viszony két évtizedes történetét a szerző kronologikusan dolgozta föl, de nem egyszerűen diplomácia-történetet írt: a kétoldalú kapcsolatokat mélyen beágyazta az európai kapcsolatrendszerbe. Emellett nem került meg egyetlen kényes kérdést sem: foglalkozik egyebek között a revansizmussal, a Szovjetunió és a Komintern viszonyával, a Szovjetunió elleni német támadás hátterével és azzal, milyen gépek bombázták Kassát. E keretben ismerteti a magyar–szovjet diplomáciai viszony mindennapjait a levéltári dokumentumok, a visszaemlékezések és a napi sajtó alapján. Ha az események felgyorsulnak, napról napra, óráról órára követi őket, s közben megeleveníti a cselekvő személyeket: Sztálint, Csicserint, Litvinovot, Molotovot – Horthyt, Jungerth-Arnóthyt, Kristóffyt és másokat. Kolontári könyve hasznos munka és érdekes feldolgozás mindenkinek, akit érdekel a történelem és a politika.

A rendszerváltás után kialakult-kialakított kapitalizmus legitimációs válsággal küzd. A máig kiépült magyar újkapitalizmus ugyanis az eddigi gazdasági, foglalkoztatási, mobilitási, demokratikus, jövedelmi és fogyasztási teljesítményével nem képes igazolni a rendszerváltás sikerességét – sem a fejlett országokhoz való felzárkózás tekintetében, sem a lakosság jólétének, boldogulásának és biztonságának megalapozásában. Teljesítményével képtelen önmagát legitimálni, lényegében azt sem tudja igazolni, hogy az átmenet során hozott súlyos társadalmi „áldozatok” a „nemzet” érdekét szolgálták. A szerző, az MTA Politikai Tudományok Intézetének munkatársa amellett érvel, hogy merőben új politikai stílusra van szükség ahhoz, hogy valóban kikristályosodjon egy mindenkire kiterjedő nemzeti érdek és nemzeti stratégia.

Visky Ferenc református lelkésznek az év minden napjára szóló bibliai elmélkedései hiteles bizonyságai az Istennel való élő kapcsolatnak, olyan egyetemes témákat feszegetnek, mint a boldogság, a szenvedés és a szabadság.

A kötet az első világháborút megelőző rövid, konjunkturális időszakban jelentkező új értelmiségi szerepminta és feladatkör keletkezését vizsgálja. Ekkor jelent meg az értelmiségiek azon csoportja, akik szellemi tőkéjükre hivatkozva a hatalom intézményeivel szembeni távolságtartást szorgalmazták, és kiálltak a művészeti és tudományos szabadság, illetve autonómia mellett. Mindezzel a művészetek, az irodalom, a tudomány valamint a politika viszonyában egyaránt új helyzetet teremtettek.A szerző – aki Párizsban töltött ösztöndíjas tanulmányévei során ismerkedett meg az értelmiségtörténet nemzetközi szakirodalmával – ezt a csoportot összefüggő (politikai, társadalmi és kulturális) megközelítésben vizsgálja, amely az értelmiségi identitások és magatartások új értelmezéseit teszi lehetővé.Az „új értelmiségiek” legfontosabb fórumává a század első évtizedében indult, az irodalomnak és a művészeteknek nagy jelentőséget tulajdonító új folyóiratok váltak, így a kötet – a Nyugatban megjelent véleményeken, vitákon kívül – ezen folyóiratok, helyenként napilapok szövegeit is tanulmányozza. Elemzésük során feltárja az értelmiségi magatartásban és megnyilvánulásokban bekövetkezett változásokat, amelyek igazolják, hogy a század elején valóságos fordulóponthoz ért a magyar értelmiség története.

Az elmúlt húsz év közéleti vitái meg-megújulóan a rendszerváltás értelmezése és értékelése körül forognak. A különféle pártállású közszereplők az új rendszer kiépülése során megjelent gondokat rendre arra vezették/vezetik vissza, hogy valakik megakadályozták a pozitív változásokat vagy eltérítették az átalakulás folyamatát a megálmodott menetétől.Lehetetlen vállalkozás volna igazságot tenni a különféle rendszerváltás-értelmezések és az elmúlt két évtized konfliktusokkal teli fejleményeinek eltérő értékelései között. A történésznek nem is dolga az ítélkezés, fölöttébb kockázatos, ha a jelen ingoványos talajára merészkedik. Milyen hasznot remél attól, ha mégis megteszi? Nem többet, mint hogy a maga szemléletmódjával közelmúltunk vagy inkább napjaink politikájának jelenségeit a történelemmé válás menetében, a lényeges folyamatok részeként próbálja meg értelmezni – ezzel járulva hozzá a még sokáig lezárhatatlan vitához. Jelen munka az államszocializmus nyolcvanas évek végi világrendszerválságától a globális kapitalizmus napjainkban kibontakozott első nagy válságáig terjedő két évtizedes korszakot fogja át. Először a nyolcvanas évek végén kialakult válság természetét, a világgazdasági-világpolitikai folyamatokkal való összefüggését kísérli meg feltárni, és természetesen azt is, hogy milyen nemzetközi feltételek mellett ment végbe a nagy átalakulás. Majd a politika és a társadalom viszonyának problémáját vizsgálja a rendszerváltásban annak reményében, hogy kiderül, melyek voltak a magyar rendszerváltás történetének azok a lényeges vonásai, amelyekben az új rendszer egyre világosabban látszó legitimációs problémái gyökereznek.Az írás legnagyobb része az elmúlt húsz év politikájának történéseivel foglalkozik, az új rendszer társadalmi megítélése körül szaporodó gondok eredetét kutatja, abban a reményben, hogy az olvasó, amikor leteszi a könyvet, megalapozottabban tudja a maga számára megvonni a rendszerváltás óta eltelt két évtized mérlegét.

Székházlángok - utcai csaták - terrorizmus, ahogy Nagy József lejegyezte. Vert le lázadást repülőgépen 10 000 méterrel a tengerszint felett, álló hétig ücsörgött egy kuplerájban, hogy lebuktasson szerb bűnözőket. Vadászott illegális fegyverszállítmányokra a délszláv háború idején, hajkurászott NDK-s határsértőket még a rendszerváltás előtt, beépült az albán kábítószer- kereskedő maffiába, mázsaszám hordta szemétégetőbe a Magyarországon lefoglalt hasist, heroint, marihuánát. Védte a köztársaság vezetőit, védett külföldi diplomatákat, védte az Egyesült Államok elnökét, kísérte a dalai lámát. Tanult, majd tanított terrorelhárítást Európában és a tengerentúlon. Kommandós volt, parancsnok. Tarjányi Péter saját sztorijain keresztül meséli el a magyar rendőrség utóbbi húsz évének történetét. Az apropó nem más, mint a 2006 szeptembere, a tévészékház ostroma óta tartó, újra és újra fellángoló utcai randalírozások. A szerző célpontja a politika és a rendőrség. Biztonságpolitikai műsorok állandó szakértője.

Boldog pillanatokra vágyik, amelyek mindeddig elérhetetlennek tűntek? Szeretne részesedni az Univerzum végtelen gazdagságából? Most eljött az idő, hogy életünk egyik legnagyobb titkát, a rezonancia törvényében rejlő rendkívüli erőt felfedezze. Ha kívánságaink eddig nem teljesültek, ha vágyainkat nem tudtuk valóra váltani, ha bizonyos dolgok akaratunk ellenére történtek velünk, ha boldogtalanok vagyunk vagy kudarcot vallottunk, a rezonancia törvénye mindenre megoldást jelenthet. Ha megértjük ezt a törvényt, és rájövünk, hogyan használhatjuk, bármit elérhetünk! A könyvben található gyakorlatok és történetek bemutatják, hogyan kerülhetünk hatékonyan, ugyanakkor játékos módon energetikai kapcsolatba szívünk legnagyobb vágyaival. Pierre Franckh új könyve összekötő kapocs a régi ismeretek és a legújabb tudományos felismerések között.

A népi kollégiumok kapcsán az olvasók többségének a „Sej, a mi lobogónkat fényes szellők fújják” kezdetű dal jut az eszébe. Esetleg felidéződhetnek a Fényes szelek című, nagy sikerű film kockái. E kötet szerzője arra vállalkozott, hogy feltárja a mozgalom 1945 előtti forrásvidékét, gyökereit. Ennek során bemutatja a népi tehetségmentésről folytatott, izzó légkörű vitákat. Nem csupán a népi írók talán közismertebb állásfoglalásait, hanem a korabeli hatalmi elit reformok iránt nyitottabb személyeinek véleményét is megismerteti az olvasóval.A könyvben szó esik a protestáns gimnáziumok tovább élő nevelési hagyományairól, a népfőiskolai mozgalomról, s a Németh László által oly érzékletesen bemutatott hódmezővásárhelyi tanyai internátusról is. A munka középpontjában a Bolyai/Györffy-kollégium története áll. A szerző eddig fel nem tárt levéltári források segítségével ábrázolja a kollégium diákságának társadalmi hátterét, politikai tájékozódását és szellemi útkeresését. Ezáltal jobban megérthetjük, hogy ez az „ötvenfős kicsi had” (Sipos Gyula) miért vehetett részt számarányát sokszorosan meghaladó mértékben az 1945 és 1948 közötti elveszett reformkor politikai küzdelmeiben.

Erdély, a „magyarabb magyarok” földje, évszázadokig a „nemzeti állam” őrzője, a „magyarság védőbástyája”, a nemzeti mítoszok tündérkertje. Amikor a második bécsi döntést követően északi része újra magyar szuverenitás alá került, elképzelhetetlennek tűnt, hogy lakói ne kizárólag magyarként tekintsenek magukra, ne a nemzeti egység jegyében határozzák meg önmagukat. A mindennapok azonban hamar felszínre hozták azt is, ami nem összekötötte, hanem elválasztotta Erdélyt és az anyaországot. A kisebbségi lét, a két évtizedes külön történelem, az első világháborút követően megfogalmazott saját ideológiák, az „erdélyiség” – párosulva a regionális elit pozícióőrzésével – nem csak egy társadalmi monopóliumra törekvő pártot hívott életre, hanem egy határozottan megfogalmazott és képviselt ideológiát is, ez pedig egy elkülönülő erdélyi identitás megfogalmazását is céljául tűzte ki.A kötet arra keresi a választ, hogy milyen módon próbálta enyhíteni-oldani ez a sajátos, a korszak jobboldali szociális reformeszméihez kapcsolódó ideológia és az „erdélyiség” mint identitás, a nemzeti egység és a tényleges „szétfejlődés” feszültségeit, hogyan viszonyult az anyaországhoz és a kisebbségekhez? Miként alakult ki az egykor demokratikus tartalmú erdélyiség „színeváltozásával” egy szuprematista, nagymagyar és paradox módon mégis elkülönülő eszmeiség az immár többséggé lett magyarság elitje körében?

A napjainkban olyan élesen látható „árkok és törésvonalak” gyökerei legalább száz évre, az 1905–1918 közötti évtizedre nyúlnak vissza – érvel monográfiájában Bihari Péter. Döntőnek bizonyultak szerinte az első világháború évei: akkor roppant meg a hazai középosztály, s vált ezzel véglegessé a szakadás a „keresztény” és a „zsidó” középrétegek között. Rögzült az az erősen túlzó sztereotípia, amely szerint a zsidók kerülik a harctereket, de meggazdagszanak a hátországban, és elfoglalják a tönkremenő magyar középosztály helyét.A szerző a külföldi szakirodalom alapján igazolja, hogy a magyarhoz hasonló folyamatok játszódtak le Németországban és Ausztriában. A nagy háború – a kezdeti lelkesedés után – ott is lerombolta a látszólagos nemzeti egységet, majd átterjedt a hátországra. Eközben az erős középosztállyal rendelkező antant államokban megerősítette a szolidaritást, az összetartozást.A könyv sorra veszi a politika, az élelemellátás, a vidéki és városi társadalom, az elit- és a tömegkultúra alakulását. A háborús mindennapok leírásakor bőven idéz a napisajtóból, felhasználja Karinthy piaci riportjait, Kaffka Margit novelláit, Kosztolányi publicisztikáját, Illyés Gyula, Nagy Lajos és Várnai Zseni visszaemlékezéseit.Mindezek alapján képet ad a munkába álló nők megpróbáltatásairól, a tömegnyomor és a luxus ellentétéről, az oktatás átalakulásáról és a mozi fellendüléséről. A háborús nyelv elemzéséből kiderül, hogy Magyarországon a „törésvonal” mindkét oldalán lévő erők a végső leszámolásra készültek. A hátországban 1916–1918 között keletkezett „lövészárkok” pedig máig megosztják közéletünket.

Explore the Hero's Journey in stories as old as humanity and as new as last night's dreamThe latest incarnation of Oedipus, the continued romance of Beauty and the Beast, stand this afternoon on the corner of 42nd Street and Fifth Avenue, waiting for the traffic light to change. — Joseph CampbellSince its release in 1949, The Hero with a Thousand Faceshas influenced millions of readers by combining the insights of modern psychology with Joseph Campbell’s revolutionary understanding of comparative mythology. In these pages, Campbell outlines the Hero’s Journey, a universal motif of adventure and transformation that runs through virtually all of the world’s mythic traditions. He also explores the Cosmogonic Cycle, the mythic pattern of world creation and destruction.As part of the Joseph Campbell Foundation’s Collected Works of Joseph Campbell, this third edition features expanded illustrations, a comprehensive bibliography, and more accessible sidebars.As relevant today as when it was first published, The Hero with a Thousand Facescontinues to find new audiences in fields ranging from religion and anthropology to literature and film studies. The book has also profoundly influenced creative artists—including authors, songwriters, game designers, and filmmakers—and continues to inspire all those interested in the inherent human need to tell stories.Reviews:“I have returned to no other book more often since leaving college than this one, and every time I discover new insight into the human journey. Every generation will find in Hero wisdom for the ages.” — Bill Moyers“In the three decades since I discovered The Hero with a Thousand Faces, it has continued to fascinate and inspire me. Joseph Campbell peers through centuries and shows us that we are all connected by a basic need to hear stories and understand ourselves. As a book, it is wonderful to read; as illumination into the human condition, it is a revelation.” — George Lucas“Campbell’s words carry extraordinary weight, not only among scholars but among a wide range of other people who find his search down mythological pathways relevant to their lives today....The book for which he is most famous, The Hero with a Thousand Faces [is] a brilliant examination, through ancient hero myths, of man’s eternal struggle for identity.” — Time

Daniel Quinn Izmaelje elnyerte a Turner Tomorrow Ösztöndíjat, amely a világ globális problémáira építő és határozott megoldást kínáló regénynek jár. A rendkívüli mű bestsellerré és egy kibontakozó szellemi mozgalom testamentumává vált. Quinn a B történetében, az Izmael folytatásában, e figyelemre méltó és nyugtalanító, meglepő gondolatokkal teli új regényben továbbviszi az Izmael üzenetét. Az Izmael megmutatta nekünk: hogyan lettek ilyenek a dolgok. A civilizációnkkal nem „valami baj van”, hanem alapjaiban, a lényegét tekintve hibás. A B története bebizonyítja, hogy a világot nem régi gondolkodásmódú emberek fogják megmenteni új programokkal – ha a világ egyáltalán megmenekül –, hanem új gondolkodásmódú emberek programok nélkül. Röviden: van egy jó meg egy rossz hír. A rossz az, hogy az emberiség ezen az úton haladva szükségszerűen elpusztul. A jó hír az, hogy az útról való letéréshez nem emberi természetünket kell megváltoztatni (ami lehetetlen), hanem csupán a kultúránkat, ami lehetséges. Nem egyszerű, nem garantált a siker – a lehetőség azonban adott. Ha egyáltalán meg tud menekülni a világ, akkor az nem az egyes tüneteket csillapítani akaró egyes programok eredménye lesz, hanem egy globális szemléletváltozás eredménye. A globális szemléletváltozás pedig az egyes emberek szemléletváltozásával kezdődik. A TE szemléletváltozásoddal!

A tudomány posztmodern világában a történetírás fő árama Lenin elméleti és politikai teljesítményét a terrorizmus és a diktatúra narratívájába helyezte. Lenin ismét ellentmondások nélkül áll előttünk, csak most ellenkező az előjel: a Lenin-kultusz helyét egy differenciálatlan ellenkultusz foglalta el Oroszországtól Amerikáig, Angliától Magyarországig. A könyv kísérletet tesz arra, hogy Lenin világlátását, gondolkodásának fő irányait, társadalomelméleti nézeteit a történetírás módszereivel rekonstruálja, újraértelmezze. Vlagyimir Iljics Lenin volt az, aki elsőként emelte a gyakorlati cél és program rangjára a tőke és a bürokrácia nélküli társadalom megvalósítását. Lenin vezetésével az orosz forradalom az „államnélküli” társadalom („kommunizmus”) megvalósításának első történelmi kísérletének indult. E folyamatban Lenin maradandó történelmi teljesítménye sok évtized távlatából rekonstruálható. Ugyanakkor a történelmi okok következtében elvetélt társadalmi forradalom „államellenes” és antikapitalista kísérletéből kisarjadt Szovjetunió hét évtizedes története szintén elválaszthatatlan Lenin nevétől, hisz ő volt a szovjet állam alapítója. A történész e folyamatban azt igyekezett megmutatni, hogy a gondolkodó politikus, az egyén miképpen alakította a történelmet és a történelem miképpen alakította őt, miképpen formálta át Lenin alapvető céljait és törekvéseit. Lenin gondolkodásának belső összefüggéseit megismerni és megítélni csak a konkrét történeti kontextusban lehet, amelynek helyreállításával mutathatja meg a szerző az életmű alapvetően új elemeit, ellentmondásait, maradandóságát és mulandóságát. A szerző célja az volt, hogy módszeresen összerakja a valóban összetartozó életrajzi és elmélettörténeti mozaikokat. Ennek következtében a marxista forradalmár, a politikus és a gondolkodó leegyszerűsítő ábrázolásaival szemben bonyolultabb, összetettebb kép kerekedik ki, amelynek megformálásában az is szerepet játszik, hogy a szerző nem tér ki sem a vitás kérdések tisztázása, sem pedig a történetírásban zajló viták elől. A könyv igyekszik lehántani Leninről a sok évtizedes rárakódásokat, és olyan képet állítani elénk, amely lehetőleg mentes mind a régi korszak apologetikus elfogultságaitól, mind az új korszak ellenkező előjelű manipulációitól.

Melyek Budapest nagyvárossá fejlődésének legfontosabb korszakai? Hogyan változott. a fogyasztási kultúra? Milyen reprezentatív szerepet töltött be, és ez hogyan jelent meg a korabeli festményeken és fotókon? A kötet élvezetes stílusban és tárgyi alapossággal foglalkozik e kérdésekkel.