Najnovšie - Odborná a populárno-náučná literatúra strana 495 z 500

A kozmikus energia rezgéseinek a szervezetre való hatása és szimbólumokkal való gyógyítás. Balogh Gyula Bogumil feltaláló és Transzcendentális Nagymester 1994 óta oktatja és a gyakorlatban is sikeresen alkalmazza az általa kifejlesztett módszert.1994-es elso kiadása hat bovített, után kiadást ért meg.

A könyv a Transzcendentális Gyógyászat gyakorlati alkalmazásának mentális energiával és lélektani terápiára való alkalmazásával foglalkozik. A gyakorlatban jól bevált módszereket lehet elsajátítani a pszichoszomatikus megbetegedések terápiájából.

Örkény István egy helyütt elmondja, hogy a körülményei, az időhiány teremtették meg egyedülálló műfaját, az egyperceseket. Ancsel Éva esetében is hasonló történt: a kényszerű helyzet egy teljesen új műfajt hozott létre. A kórházi ágyon alkotta meg 571 "bekezdését az emberről", amelyek így összegyűjtve első ízben látnak napvilágot. A "bekezdés" szó nagyon találó: távol áll az éles elméjű "okoskodásoktól", poétikus, olykor metaforikus képeivel, hasonlataival viszont teret nyit akár a költészet formái felé, akár egy-egy fiktív vagy néha nagyon is valóságos történet "egyperces" novellába sűrítése felé.

Amikor azt mondjuk, „nem értem ezt a verset”, akkor ezt többnyire úgy értjük: „nem értem, hogy a szerző mit akar velem (ezen a szövegen keresztül)”. Nos, bizonyos határesetektől eltekintve, mint a mozgalmi vagy alkalmi költészet, amely a kortárs versben ritkaságnak mondható, többnyire: semmit. A vers komplex rendszer, jelölő és nem jelölő elemek bonyolult viszonylatainak kódja, melyet a szerző legsajátabb, sokszor önmaga számára is rejtélynek bizonyuló énje hozott létre, elsődleges szándékok nélkül. Vers? Kérdéseim nyomán, tekintetem előtt változik a megérinthető felület. Titokzatos zóna, melynek minden törvénye éppen elmozdulóban, folyamatos átrendeződés. Hát nem érdekes? Akkor miért ne olvassuk így?

Vajon a tudomány-e a filozófia vagy világnézet; életforma vagy életmód? Ezek a kérdések végigkísérik a filozófia történetét. Husserl életműve a XX. századi filozófia egyik legnagyobb szabású kísérlete a filozófia szigorú tudományként való kiépítésére. A kötetben található írás 1911-ben jelent meg, e nagyszabású programot vázolja, miközben számot vet a kor jellemző irányzataival. A beható kritikák közepette Husserl fölvázolja saját filozófiájának, a fenomenológiának a lényegét, s azt sugallja, hogy az általa körvonalazott filozófia mint szigorú tudomány egyúttal magasabb szinten egyesíti magában a bírált nézetek törekvéseit is. „Hogy a magunk nyomorán enyhítsünk – írja, utódainkra nem hagyhatunk örökségként szakadatlan nyomort… Ez a nyomor a tudományból ered. De a tudomány okozta bajt csupán a tudomány képes végérvényesen leküzdeni.”

Történeti áttekintés a szociáldemokrácia születéséről és fejlődéséről, a nemzeti szociáldemokrata pártok történetéről, neves skandináv, brit, osztrák és német képviselőiről, röviden: minden, amit a szociáldemokráciáról, nevezetesen reformista szárnyáról, ennek problémáiról és fejlődési tendenciáiról tudni kell. Hatalmas ismeretanyag, a szerzőre jellemző szellemes, olvasmányos előadásmód, amely a humort sem nélkülözi.

Huszár Tibor tudományos alapossággal, egyszersmind olvasmányos, színes stílusban mutatja be a XX. század meghatározó, ellentmondásosan megítélt alakjának, Kádár Jánosnak az életét. A monográfia „az első átfogó, tudományos igénnyel, a nagyközösség számára készült Kádár-életrajz.” Az 1912-ben született kommunista politikus Nagy Imre körének tagja volt, ám az ’56-os forradalom idején a moszkovita oldalra állt. A szabadságharc után, 1956 novemberétől az MSZMP első titkára 1988-ig; kétszer választották miniszterelnöknek. Az első kötet Kádár politikai életútját mutatja be születésétől az 56-os forradalomig. Apa nélküli gyermekkorát, az illegalitásban végzett tevékenységeit, belügyminiszterségét, börtönéveit tárja az olvasó elé.

A rendszerváltás óta eltelt két évtized történetének megértése és az eredmények számbavétele elképzelhetetlen a jogrendszer változásainak elemzése nélkül, hiszen a magyarországi tárgyalásos, békés rendszerváltás éppen arra irányult, hogy a diktatúra lebontása jogilag szabályozott keretek között menjen végbe. A parlamenti demokrácia és az alkotmányos jogállam intézményi keretei meghatározó szerepet játszottak a társadalmi béke fenntartásában és a stabilitás megteremtésében. A kapitalista piacgazdaság és az alkotmányos demokrácia közjogi felépítménye szilárdnak tűnik, de a mélyben ellentmondásos és veszélyes folyamatok zajlanak.A stabilitás nem képes ellenállni minden kihívásnak, amelyet a politikai szereplők idéznek elő, sőt ma már világosan látható, hogy a politikai kultúra alacsony szintje, a populizmus, a jogállami értékek nyílt semmibevétele, a régióra jellemző bizonytalan helyzetű alkotmányosság az intézményes hiányosságokkal karöltve a végletekig gyengítheti vagy akár fel is számolhatja a rendszerváltás eredményeinek néhány sarokpontját.A szerző, végigtekintve az elmúlt húsz év jogrendszerbeli változásait, arra a következtetésre jut, hogy az állami és jogi intézmények kizárólag koherens, támogató társadalmi közegben képesek megfelelően működni. Ennek az összefüggésnek a felismerése egy lépés a jogállami kultúra érvényesülése felé.

A konfliktus az együttélés és a kapcsolatok természetes velejárója. Lehetőség a kapcsolat fejlődésére és elmélyülésére – vagy: zsákutcába futó játszmák és veszekedések forrása. A Játszmák nélkül szerzői a konfliktusok megoldásának eredményes és hatékony módjait ismertetik, melyek a problémák megoldására irányulnak, mindkét fél számára előnyösek, és a kapcsolat fejlődését szolgálják. Könyvükben gyakorlati ötletekkel, javaslatokkal, illusztratív párbeszédekkel mutatják be, hogy a kapcsolati problémák megoldásához szükséges készségek fejleszthetők, és a konfliktuskezelés stratégiái tanulhatók.

Izsák Lajos több évtizedes történetírói munkásságának eredményeit összegzi e kötetben. A tanulmányok egységes művé állnak össze, sokoldalú képet adva Magyarország politikatörténetéről a 20. század második felében.A szerző szűkebb szakterülete a magyarországi polgári pártok története. A könyv első részében a Polgári Demokrata Párt, a kereszténydemokraták, a liberális és konzervatív irányzatok pártalakításáról, programjukról és első lépéseikről olvashatunk bővebben az 1945/46-os időszakban. A kötet lényegében időrendben követi a fejleményeket: egy-egy fontos problémát (a köztársaság kikiáltása, a békeszerződés aláírása, a választási pártok stb.) alaposabban is megvilágít. Ezeken a pontokon természetesen kibővül a témakör: a Szociáldemokrata Párt, a Független Kisgazdapárt, a Nemzeti Parasztpárt, a Magyar Kommunista Párt politikájáról és politikusairól is részletesebben ír a szerző – végeredményben komplex politikatörténetet kapunk. Az 1956-tól 1989-ig terjedő időszakról és a rendszerváltozásról szóló írások pedig a 20. század politikatörténetéhez nyújtanak hasznos adalékot. A tanulmányokat a fontosabb politikusok életrajza egészíti ki.A kötetet mindenki haszonnal forgathatja, aki közelmúltunk eseményei iránt érdeklődik, különösen ajánlható az egyetemek diákjai részére.

A 20 év után sorozat harmadik kötete az országos érdekegyeztetés rendszerváltás óta eltelt húsz évét, illetve jelenét és jövőjét elemzi. Az időszak – ha a taxisblokád révén közismertté vált Országos Érdekegyeztető Tanácsot nézzük – akár sikertörténetként is értékelhető. Az OÉT-nek és más munkaügyi érdekegyeztető intézményeknek meghatározó szerepe volt a munkaügyi rendszerváltásban, a piacgazdaság munkaügyi jogszabályainak és intézményeinek kiépítésében, illetve a munkahelyi és társadalmi béke megőrzésében. Borúsabb annak a szélesebb társadalmi párbeszédnek a mai képe, amelynek az Európai Unió elvárásai szerint is a hatalom civil kontrollját, a civil társadalom részvételét kellene biztosítania a közpolitikák alakításában. Az intézményekben – melyek száma egyre nő – alig folyik érdemi munka, nincs igazán helyük politikai rendszerünkben és alkotmányos rendünkben, s minden egyre inkább átpolitizálódik. A politika nem igazán kíváncsi a civilekre, a civilek pedig egymással sem beszélnek.A szerző, Héthy Lajos kutató közgazdász és szociológus, az MTA doktora. Húsz éven át a Munkaügyi Kutatóintézet igazgatója, ma a Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet munkaügyi igazgatója. Többszörös munkaügyi államtitkárként szerepet vállalt a rendszerváltás utáni társadalmi párbeszéd kiépítésében.

A biztonság immár nem csak statikus, a politikai-gazdasági territóriumhoz kötődő védelmi képességet jelent, hanem egy olyan, gyakorlatilag mindenre kiterjedő dinamikus tényező, amely abszolút értelmében nem is teremthető meg. A globalizáció folyamata megrendítette a régi rendszer tartópilléreit. Relativizálta a földrajzi távolságot. A nemzetközi gazdasági és politikai kapcsolatok mai „rendszerét” a kölcsönös függőség, az egymásba kapcsolódó érdekhálózatok és a kölcsönös egymásrautaltság jellemzi a maga sajátos – önmagában is súlyos kihívást jelentő – aszimmetriáival. A kihívások ma már meglehetősen nehezen lokalizálhatók. Az ökológiai kihívások az emberiség fennmaradását teszik kérdésessé. Az egyén biztonságát továbbá olyan veszélyek is fenyegetik, mint a génmódosított termékek piacra kerülése.

Ez a válogatás azokból az írásaimból és előadásaimból született, amelyekben a pszichológia üzeneteit éppen ma, mostanában rendkívül fontosnak érzem. Olyannyira, hogy legszívesebben folyvást mondanám, tanítanám ezeket mindenkinek. Terjeszteném… Ezt a lehetőséget kínálja a könyv is. Lapjaiba, betűibe költöztetem a lelkem, és olvasótársaimmal együtt élem át: az ilyen tudásanyagban rejlik a lélektan igazi emberszolgálata! Segít nekünk örülni az életnek, tudatosítani, mit tehetünk önmagunk és szeretteink életminőségének jobbítása érdekében. Az elkötelezett odatartozás, a szeretet, az egymásra figyelő segítőkészség, a felelősségvállalás, az örülni tudás, a boldogító párkapcsolatok és szeretetkötelékek lélekápoló erői, a hála, a megköszönni tudás és a megbocsátás megannyi erő, amelyek által megújulhat az életérzésünk, javulhat az egészségünk. Ami ebbe a könyvbe belefért, csupán egy csepp talán az életbúsulás, a reménytelenség, a megkeseredés lelki kövültségeinek feloldására, de ha személyesen is utánagondolunk, vajon érvényesek-e az életünkben ezek a tanítások, akkor máris előbbre lépünk az önismeretben és kapcsolataink minőségének tökéletesítésében.

Kindle, ?Nook, iPad, Irex – kezd felpörögni az e-könyvolvasók piaca és nem csak külföldön, hanem itthon is. Az ár a csúcskategóriában már bekúszott a kétszáz dollár alá, az egyszerűbb készülékek már száz dollárért is elérhetők. Az e-Reader sikertörténet itthon is elkezdődött, kezd kialakulni az e-könyv komplexum: elektronikus kiadók digitális könyvcsemegéket kínálnak az elektronikus olvasó-szerkezetekre; magyar nyelvű tartalmat, magyar menüvel. Az elektronikus könyv új kultúr-technikai komplexumokra téríti, kényszeríti az olvasókat. Az Internet és a különböző hozzáférési eszközök – mint az iPad, a mobiltelefon, a note-book, az asztali számítógép, és természetesen maga az e-reader – összetett virtuális térbe helyezik a tudás és a műélvezet logisztikáját. A könyvespolcok ritkán érintett tárlókká válnak, hiszen a digitális készletek – azonnal elérhetően – kimeríthetetlen rezervoárban rendelkezésre állnak. A Gutenberghez köthető korszakjelzést új fogalom jelzi: a „Google”tenberg-galaxis.A könyv a tartalom virtualizációjának hatásait kísérli meg bemutatni. Felvázolja az e-könyv technikai, kereskedelmi struktúráját. A e-book határterületeit is számba veszi: a hangos- és videokönyvet, a POD konstrukciót. A digitális könyvet a nyomtatott könyv folytatásaként, nem pedig megszüntetőjeként elemzi. A könyv szerzője informatikus könyvtáros végzettségű. Doktori értekezését az elektronikus kultúra és az online közszolgálat összefüggéseiről írta. Dolgozott nagy informatikai multik partnereként, kommunikációs tanácsadója volt a hazai internet vállalkozások legnagyobbjainak. Rendszeresen publikál szaklapokban, elméleti folyóiratokban. Egyetemi oktató.

A könyv 1956 decemberében jelent meg Párizsban: ez volt a világon az első kiadvány, amely az események sűrűjében elemezte a történteket, a forradalomhoz vezető és a forradalmat, kiváltó okokat. A Tragédie hongroise nemcsak kordokumentum, hanem a szellemi erőviszonyok megváltozásának első jele. Előszavát a 20. század legbefolyásosabb francia filozófusa, Jean-Paul Sartre írta. "Számomra a magyar forradalom valójában nem 1956. október 23-án, a magyar egyetemisták Lengyelország iránti rokonszenvtüntetésével kezdődött" – írja könyvében Fejtó Ferenc, aki a magyar forradalomról szóló munkájának nagyobb részét a forradalom előtti hónapokban írta.

„Az emberek kétféle módon tehetik hivatásukká a politikát. Vagy úgy, hogy 'érte' élnek, vagy úgy, hogy 'belőle'. Ez az ellentét egyáltalán nem kizáró jellegű… Aki a politikáért él, az belső értelemben erre 'alapozza az életét': vagy a hatalom puszta birtoklását élvezi, vagy saját belső egyensúlyát és önérzetét táplálja azzal a tudattal, hogy egy 'ügy' szolgálata értelmet ad az életének. Ebben a belső értelemben bizonyára minden komoly ember, aki valamilyen ügynek él, ugyanakkor ebből az ügyből is él. A különbség tehát a dolognak egy sokkal súlyosabb oldalára vonatkozik, nevezetesen a gazdaságira…”

A kötet azoknak az európai uralkodónknak az életútját mutatja be, akik magukat az antik császárok utódainak tekintve egyfajta egyetemes hatalomra törekedtek. A császárság és a birodalom fogalma, mely mindig és mindenkor a hódításokhoz kötõdött, a kora középkorban kiegészült a keresztény császár ideájával. A császár mint Isten küldötte az egyetemes birodalom megteremtésén fáradozott, ez a felfogás szükségszerûen vezetett a lelki és világi hatalom összeütközéséhez, a császárok és a pápák több évszázados vitájához. Nagy Károly, I. és III. Ottó, III. és IV. Henrik, Barbarossa Frigyes, II. Frigyes, IV. Károly és Zsigmond portréja azokat az uralkodókat állítják elénk, akik méltóságukat e kettõs - világi és egyházi - jelleggel gyakorolták, s politikájuk meghatározó tényezõje lett a történelem alakulásának.

A 15–16. századi itáliai városállamok és királyságok fejedelmei egy-egy híres vagy éppen hírhedt család kiváló - vagy kevésbé kiváló - képességű tagjai közül kerültek ki. Hatalmuk megszerzéséhez és megszilárdításához felhasználták az Itáliában született új szellemi irányzat, a humanizmus és a reneszánsz kultúra értékeit is. Többen közülük nemcsak bőkezű mecénások, de neves tudósok, költők voltak. A fejedelmek - Francesco Sforza, Cosimo és Lorenzo de' Medici, Aragóniai Alfonz – mellett a kötetben szerepelnek az egyházi állam azon vezetői – VI. Sándor, II. Gyula és X. Leó pápák –, akik államukat szinte világi királysággá szervezték át.

Vizi E. Szilveszter a Mindentudás Egyetemének egyik létrehozója, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, majd 2002 és 2008 között elnöke, Széchenyi-díjas orvos, farmakológus, az idegrendszer kutatója. Az olvasó A tudás hídjai címû könyvben cikkeit, tanulmányait olvashatja, s a vele készült interjúkból szemezgethet - betekintést nyer a mai magyar tudomány állásába, a magyar tudósok lehetõségeibe, feltérképezheti a tudomány határait, érdekességeket tudhat meg az agykutatásról, és megismerheti a tudomány társadalmi veszélyeit is.