Najnovšie - Odborná a populárno-náučná literatúra strana 496 z 500

A hazai parlamentarizmus történetében 1848 óta harminchat „szabályos” parlamenti választást tartottak: az elsőt 1848-ban; a dualizmus idején tizenhármat; a két világháború között hatot; a koalíciós időkben kettőt; 1949. és 1985. között kilencet; majd az 1989-1990-es rendszerváltás óta ötöt. Jelen kötet természetesen nem szólhat külön-külön valamennyi választásról, csak azoknak szán külön fejezetet, amelyek különösen fontosak a modernkori Magyarország történetének megértéséhez. Szerkesztői kezdeti időpontnak az 1920-as esztendőt választották, innen indulva elemzik a két világháború közötti választások sajátosságait. A II. világháború után megtartott két választás még megfelelt a többpárti demokrácia követelményeinek, 1949-től azonban a hatalommegosztás elvére épülő polgári demokráciát a hatalom egységére épülő, szovjet mintájú államszocialista rendszer váltotta fel. (Ezután több, mint négy évtizeddel került sor ismét többpárti parlamenti választásra Magyarországon.) A kötet így az 1947. és 1990. között megrendezett képviselőválasztások közös vonásait egyetlen tanulmányban ismerteti, hiszen e téma a magyar társadalom politikai tagoltságának vizsgálatához csak áttételesen adhat ismeretet. A szerzők összesen tehát 13 többpárti parlamenti képviselőválasztást mutatnak be önálló tanulmányban, azonos szerkezetben. A kötet jó szívvel ajánlható a felsőoktatásban érintett hallgatóközönségnek, a politikával hivatásszerűen fogalakozóknak, médiamunkásoknak és mindenkinek, akit magával ragad a választások páratlanul izgalmas világa. Olyan mikrokozmosz ez, amely gyakori rútságában is mutatja, társadalom és az egyén életének különleges, de rendszeresen visszatérő heteiben milyenek tudunk lenni mi emberek, választók és választottak egyaránt.

Könyvünkben két közismert szociológus, Kolosi Tamás és Szelényi Iván mondja el az új magyar gazdasági elit születésének történetét. Honnan indult, hogyan építette fel vállalkozásait, hogyan gyarapította vagyonát és hol tart most az a több mint kétszáz magyar vállalkozó, akiket ma a leggazdagabb magyar nagytőkéseknek tartunk. A rendszerváltás óta folyamatosan átalakuló társadalom gazdasági és szociológiai szempontú bemutatása során regényszerűen érdekes életpályák sokasága tárul fel a könyv lapjain, s a történelmi folyamatok emberi dimenzióban jelennek meg. A legismertebb közép-európai, továbbá orosz és kínai milliárdosok pályájának bemutatása a magyar helyzetképet nemzetközi környezetbe helyezi.Kolosi Tamás szociológus, Széchenyi-díjas egyetemi tanár, a Lira Könyv Zrt. vezérigazgatója, a TÁRKI alapítója és elnöke, a társadalmi szerkezetek, a társadalmi mobilitás kutatója, 15 könyv és több mint 100 tanulmány szerzője.Szelényi Iván Széchenyi-díjas szociológus, az amerikai Yale Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, több tucat szociológiai tárgyú könyv és tanulmány szerzője. A Konrád Györggyel közösen írt \'Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz\' című munka megírása miatt 1975-ben kiutasították Magyarországról, azóta Angliában, Ausztráliában, az Egyesült Államokban él. 1990 óta a Magyar Tudományos Akadémia tagja, egy ideig a Magyar Szociológiai Társaság elnöke és az Amerikai Szociológiai Társaság alelnöke volt. 2000 óta az American Academy of Arts and Science tagja.

A számos publikálatlan szöveget, ritkán látható fényképet is tartalmazó, izgalmas kötet rabbik, írók, tudósok többnyire levéltárakban lappangó, önéletrajzi jellegű írásai alapján keresi a választ a kérdésre: milyen volt zsidónak lenni 1790 és 1918 között, a "hosszú 19. század" Magyarországán.

Az elmúlt XX. század napjainkban is legnépszerűbb költője minden vitán felül: József Attila. Az ezredforduló utáni első évtized magyar kultúrájának egyik legjelentősebb ünnepe pedig József Attila születésének századik évfordulója volt. Agárdi Péter, miközben krónikás szemlézője e centenáriumnak, sokoldalú és mély elemzést nyújt az ünnepség- és rendezvénysorozat szakmai, kulturális és köznapi oldalairól, az eredményekről és az éles vitákról, a botrányokról és a páratlanul gazdag visszhangról, a költő mai olvasatairól, recepciójáról és hatásáról. Fölidézi és dekonstruálja a költő életéről, sorsáról forgalomban lévő régi és új keletű mítoszokat, a kultuszrombolás és a kultuszépítés jeleit. A kritikus szellemű, helyenként egyenesen ironikus hangvételű földolgozás egyúttal kor- s kórkép is a XXI. század első évtizedéről: a közelmúlt és a jelen erős megosztottságot mutató kulturális értékrendjéről, súlyos egyenlőtlenségekkel terhelt műveltségi állapotáról, az irodalomtudomány terméséről és küzdelmeiről, a nemzeti mentalitás változatairól s nem utolsósorban a magyar ideológiai-politikai közbeszédről. Ugyanakkor egyértelműen felmutatja József Attila lírájának ellentéteket áthidaló, máig közös ihletet jelentő hatalmát is.

A könyv az 1938:XV.tc., az ún. első zsidótörvény, és az 1939:IV.tc, az ún. második zsidótörvény létrejöttének körülményeit és következményeit vizsgálja. A parlamenti tárgyalások, a részt vevő jelentősebb pártok, a keresztény egyházfők, az érintettek véleményének, reagálásainak, valamint a német ösztönzésnek a vizsgálatával rekonstruálni próbálja a zsidók jogi helyzetében beállott változásokat.

A kötet politikusok és a rendőrök viszonyát tárgyalja, hisz a rendészetpolitika nem más, mint a politikusok, a rendőrök és a polgárok helyes(nek vélt) viszonyának politikai és szakmai cselekvéssé, jogszabályokká és intézményekké formálása. Bizonyos értelemben mindkét csoport tagjai politizálnak és alakítják a rendészetpolitikát. A polgárok viszont mindmáig csak hivatkozásként szerepeltek ebben a viszonyrendszerben, cselekvőként sosem. A rendészetpolitika értékei ugyanazok, mint amelyek a polgárok és a közhatalmi intézmények közötti viszonyokban is jelen vannak. Szerzője azt kutatja, hogyan és miért történt, illetve nem történt húsz év rendészetpolitikájában, és azt, hogy miért maradt sikertelen a rendőrség demokratizálása?

Ma a magyarságon belül sokféle egyéni és közösségi azonosságtudat ragadható meg, ezek ráadásul maguk is egy-egy adott helyzettől függően válnak fontossá vagy lesznek lényegtelenné. A kötet a nacionalizmus, identitás- és emlékezetpolitika problémahalmazának rövid, összefoglaló bemutatására törekszik, lehetőleg olyan szempontokat is érvényesítve, amelyek eddig hiányoztak a kérdés irodalmából. Éppen ezért nem csak a szűkebb értelemben vett „nemzetpolitikát” kívánja meg bemutatni. Választ keres arra is, miként függ össze a nemzet és a nemzeti identitás az átmenet társadalmi változásaival, az új rendszer legitimitásával, a gazdasági világrendbe történő betagozódással, az európai integráció folyamataival, arra törekedve, hogy mindezt az egész problémakör közép-kelet-európai értelmezésébe ágyazza.

Mi ?volt 1956? Forradalom, ellenforradalom, szabadságharc, felkelés, lázadás, népfelkelés – ezek a leggyakoribb meghatározások. Olykor jelzőkkel is árnyalva: népi, nemzeti, demokratikus.Szükséges a pontosítás, mert az értelmezés: értékelés; ötvenhatot sem lehet anélkül értékelni, hogy értelmeznénk. 1956 forradalom volt. Elsősorban azért, mert az ország népe meg volt győződve, hogy forradalmat csinál. Bármilyen terminológiát használtak az elmúlt évtizedekben politikusok, történészek, zsurnaliszták, gondolkodók, a nép az első pillanattól kezdve forradalomnak érezte és nevezte a maga mozgalmát. Így él mindmáig az ország tudatában. A nép tudja, mit él át, s élményét tovább örökíti.A könyv az 1956. október 23-tól november 4-ig tartó napok részletes története, az előzmények rövid ismertetésével s a forradalomhoz múlhatatlanul hozzá tartozó, január elejéig tartó időszak epilógusával. Ami utána következett, már más történet. A könyvben a szokásosnál többet idézek; meggyőződésem, hogy a történelem megismeréséhez a kor légkörének, hangulatának ismerete is elen- gedhetetlen, nem csak a tények. Idézni csak a forradalom résztvevőit, szemtanúit idézem, vitázni is csak velük vitázom. A történészek, gondolkodók, politikusok közötti véleményütköztetések ismertetésére, értékelésére nem vállalkoztam.

Horn Gyula (1932-2013), a Magyar Köztársaság miniszterelnöke (1994-1998).1988 májusa és 1990 májusa között szinte hihetetlen változások mentek végbe hazánkban, de tágabb környezetünkben, Közép-Kelet Európában is. Két esztendő, amely "megrengette a világot". E korszak egyik koronatanúja (nemegyszer közvetlen alakítója) az a magyar politikus, aki államtitkárként, majd külügyminiszterként része a magyar-koreai kapcsolatok rendezésének, aláírója a szovjet csapatok Magyarországról való kivonulását megvalósító szerződésnek, főszereplője annak a drámának, amelynek szerencsés végkifejleteként elhagyhatják hazánkat a keletnémet menekültek, majd ledőlhet a berlini fal, sőt megtörténhet az, amire pár hónappal korábban senki sem számított: egyesül a két Németország.E szédítő történelmi vágta hiteles tanúja, a későbbi miniszterelnök vall ebben a könyvben politikáról, emberekről, saját küzdelmeiről. Könyve mottója lehetne: így láttam én. Horn Gyula ugyanis ügyel arra, hogy csak azokról az eseményekről, tanácskozásokról írjon, melyeken személyesen részt vett, a két sorsfordító esztendő olyan szereplőiről nyilatkozzék, akikkel közvetlen kapcsolatba került. Az újságolvasó állampolgár így is számtalan, eddig ismeretlen információhoz jut, bár nem ún. „szenzációhajhász” könyvet kap a kezébe. Mértéktartó a stílusa, akár önmaga és családja sorsáról szól a szerző, akár az évtized legjelentősebb magyar és európai politikusait jellemzi.

A Kapitány házaspár könyvének olvasója ezután másképpen megy vendégségbe, sőt haza is. Tudatosítja, hogy a kert, a ház, a szobák világa lakóikról mesél az értő látogatónak; aki – miként e könyv teszi – emberi vágyak és viszonyok sokaságát olvashatja ki egy-egy ház, lakás látványaiból.

A volt kisgazdapárti politikus önéletírása a XX. század érdekes kordokumentuma. Az író 1922-ben született Jászberényben paraszti családban, a szegedi egyetem jogtudományi karán szerzett diplomát, majd 1943-tól ügyvédként dolgozott Jászberényben. A második világháborúban a gyalogságnál szolgált, 1945-ben a Kisgazdapárt szónoka, képviselőjelöltje volt. Kilépett a politikai arénából 1948-ban, „mielőtt becstelen, megalkuvó vagy mártír” lett volna. 1949-től törvényszéki aljegyzőként, majd 1954-től ügyvédként dolgozott. Az 56-os forradalom idején is aktívan kiállt meggyőződése mellett, emiatt letartóztatták, halálra ítélték, majd büntetését életfogytiglanra enyhítették. 1963-ban kapott amnesztiát, s szabadult a börtönből, de csak kertészként dolgozhatott. 1988-ban részt vett a Kisgazdapárt újjászervezésében. Mizsei olvasmányos stílusban tárja elénk élete eseményeit. Megismerhetjük belőle a mindenkor elvhű, igaz embert, aki egyenes derékkal, bátran küzdött Magyarország, s a földművelők jogaiért, még a legnehezebb időkben is.

Radó Sándor, aki Dóra fedőnéven vált ismertté, minden idők legeredményesebb magyar hírszerzője volt, a mű ebbe a különleges világba vezeti be az olvasót. A „Dóra jelenti” az ő írásait, jelentéseit tartalmazó memoárkötet, amely kordokumentumként is szolgál: megelevenedik benne a huszadik század első fele, bepillantást enged Svájc akkori sajátos helyzetébe és manőverezésébe a náci birodalom tőszomszédságában. Mozaikszerű szerkesztési módja miatt elsőre talán nehezen követhetőnek tűnik, de a magas színvonalú olvasmány magával ragadja az olvasót, egy különleges életutat mutat be egészen szokatlan nézőpontból. Az új, első teljes kiadás azokat a részleteket is tartalmazza, amelyeket az 1971-es kiadásból a szovjet katonai cenzúra nyomására kimaradtak.

Az antik birodalmak bukása, s ezzel együtt a kultúra hanyatlása, az anyagi és szellemi értékek pusztulása jellemzi azokat az évszázadokat, melyeket a népvándorlás koraként jegyez a történelem. A kora középkorban Európában megjelenő különböző germán törzsek, illetve az ázsiai eredetű hunok lovas-nomád törzsének vezérei, a honfoglaló királyok életrajzaiból a két civilizáció konfliktusokkal teli találkozása is kirajzolódik. A kötetben a legendás „barbár” hódítók: a gót Alarich és Athaulf, valamint a hun Attila mellett Theodorich keleti gót, Geiserich vandál, Gundobad és fia, Zsigmond burgund, Chlodvig és Clothar frank, Siegebert austrasiai és Alboin longobárd király alakja elevenedik meg. Az általuk vezetett új, harcos népek és a római civilizáció – sokszor véres – harcaiból épült fel a középkori Európa kultúrája.

Az ember, mint a fraktáció és mutáció terméke. Az emberi karakterek, áramlatok, gondolathúrok rendszere. A lélek zsilipei és a zsilipkapukon ki és beáramló gondolatenergiák. Az ember hologramján végzett mutétek magyarázata. A szellemgyógyászat elvi lehetosége és a gyakorlatba való átültetése. A könyv sok új felismerése sehol nem található, csak ebben a könyvben, amit szellemgyógyász gyakorlatom alatt szereztem.

„Neked szól ez a könyv, ha most vesztetted el az állásodat, vagy tanulmányaid végeztével most keresel munkahelyet, ha gyesről szeretnél ismét munkába állni, vagy éppen állást akarsz váltani. Hamar rájössz, magadra maradtál, hirtelen azt sem tudod, mihez kezdj. Ebben a helyzetben szeretnék segíteni Neked. Olyan tudást adok, amely esélyt ad, hogy boldogulj, hogy mihamarább gondoskodhass önmagadról és családodról, hogy ismét hasznos, magabiztos embernek érezd magad. Ha megfogadod a tanácsaimat, biztos lehetsz benne, hogy nemcsak keresel, de találsz is állást.”(a Szerző)

Ha nem is ezer, de nem kevés jó fű, fa, virág, zöldség és fűszer kívánkozik a házipatikák polcaira a könyvben olvasottak alapján. A televízió „Nem mind zöldség” című műsorából ismerős orvosnő évtizedes természetgyógyászati tapasztalatai nyomán tanítja meg olvasóit a veszélytelen, mégis nagyon hatásos öngyógyító módszerek gyakorlati alkalmazására, és a szükséges orvosságok elkészítésére.

Egzisztenciális krízisek, perifériára szorult emberek, személyes tragédiák – sorsok, melyek a maguk nyers valójában megrendítőek, életek, melyek láttán aligha mondható meg, hol húzódik a határ vétkes és áldozat között. Tizenegy kortárs novella található a kötetben, tíz különböző szerzőtől: mind más aspektusból közelít a függőségekhez, más és más szempontból járja körül azokat. Ajánljuk ezt az antológiát mindenkinek, aki nyitott a valóság azon oldalára is, melynek láttán hajlamosak vagyunk félrefordítani a tekintetünket. Mert a nyomor, a szenvedés itt él velünk, körülöttünk – talán épp csak a lakásunk falának túlsó oldalán. A kötet célja rávilágítani az emberekre az embertelenségben. Megmutatni, hogy van kiút, a hozzá vezető ösvény megtalálásához azonban mindannyiunkra szükség lehet. Vajon kinyújtjuk a kezünket bajba jutott embertársaink felé? A mű 18 éven aluliaknak nem ajánlott!  

Az igaz barátok hatása valamiképp meglátszik az ember életén – összegezhetnénk egyetlen mondatban Philip Yancey legújabb könyvének mondandóját, amelyben szellemi mentorairól készített portréit tárja elénk. A bemutatott személyek nem csupán a szerzőt győzték meg arról, hogy éltek a földön olyanok is, akik a törvény mellett a kegyelmet, az ítélkezés mellett a szeretetet, a szenvedély mellett az értelmet is ismerték. Közülük néhányan a világra is komoly hatással voltak. Hűségesen követték a belső hangot, s nézeteikkel kiálltak a nyilvánosság elé. Mások egy köteg papírlap mellé telepedve tekintettek vissza életükre, s jegyezték le gondolataikat az utókor számára. Akad köztük japán, holland, orosz, indiai, angol és észak-amerikai. Hagyományos értelemben nem mindannyian keresztények, sőt egyikük, Mahatma Gandhi el is utasította a keresztény hitet. Jézussal való találkozásuk azonban mindnyájukra maradandó hatást gyakorolt.

 Mi a szabadság? A szabadság a választás joga: a jog, hogy megteremtsük magunknak a választás alternatíváit. A választás lehetősége nélkül az ember nem ember, hanem csak rész, eszköz, dolog. - Archibald MacLeish, Pulitzer-díjas amerikai költő Sheena Iyengar a világ egyik legelismertebb döntéshozatali szakértője hét különböző szempontból mutatja be, hogy a választás erőteljes eszköz arra, hogy meghatározzuk magunkat és életünket. Lebilincselő módon alapvető kérdésekre keresi a választ. Mennyire választhatunk szabadon? Mi a kapcsolat természetünk és választási módszereink között? Mennyire vagyunk egyformák amikor döntünk? Mekkora befolyásunk van mindennapi döntéseinkre? Hogyan választunk, amikor lehetőségeink gyakorlatilag korlátlanok? Megengedhetjük-e bárkinek is, hogy helyettünk döntsön, és ha igen, kinek és miért? Miért van az, hogy néha saját érdekeink ellenében döntünk? A választás művészete segít, hogy jobban megismerjük önmagunkat és megalapozottabb döntéseinkkel felfedezzük a választás örömét és kihívásait.