Ab Ovo Kiadó strana 4 z 5

Spiró György utóbbi években írt, 1997 és 2001 között született drámáit tartalmazza ez a kötet. A Fogadó a Nagy Kátyúhoz Szigligeti Ede Liliomfi című vígjátékának variációja. Ősbemutatója a Bárkában volt 2002 tavaszán. A Honderű a budapesti drámapályázaton első díjat nyert 1998-ban, a kritikusok szavazatai alapján az évad legjobb új drámája lett. Ma is műsoron van a Budapesti Kamaraszínházban. A Szappanoperát ? szintén a Budapesti Kamaraszínházban játsszák ?, bemutatták Londonban, Varsóban és Krakkóban tévéfilm készült belőle. Az Elsötétítést 2002 februárjában mutatták be a Pesti Színházban.

"Egy házaspár áll a könyvesbolt kirakata előtt. A könyvemet méregetik. - Nézd, milyen szép ez a pár a borítón! Biztosan ők a Mancika meg a Déneske... - De ki az a Ragályi Elemér, aki írta? A filmes nem lehet, mert ő már jóval 80 felett jár. Ebben a korban nem divat a pályamódosítás. - Akkor lehet, hogy a fia? -Nem, nem lehet. Őt Marcinak hívják, kiköpött apja, és ő is operatőr. - Talán egy névrokon... - Ha az, meg kellene különböztetnie magát, legalább egy betűcskével. Úgy illene. - Talán mégis ő? Hölgyem, Uram! Igen, én vagyok. Bocsánat a kései pályakezdésért, de az elmúlt hatvan évben az önkifejezés egy másik formájával voltam elfoglalva. Igaz, most is képek jelennek meg a fejemben. Beszédes képek. És olyan ellentmondást nem tűrően kérnek szót, hogy kötelességem lejegyezni őket. Az egyszervolt háborúkat, forradalmakat, ahogy alattomosan belopakodtak a családunkba. Mesék a mi privát történelmünkről. Mindenkiről ejtek szót. Magamról is. Személyes, intim történetek. Diszkréciójukat kérem! Maradjon közöttünk...!" Ragályi Elemér Ragályi Elemér, a világ egyik legkiválóbb operatőre, íróként most egy másfajta "kamerával", egy abszolút szubjektív objektívvel operálva, kivételes könyvvel mutatkozik be. Novellafüzérében tűpontos képekkel felejthetetlen karaktereket fest meg, könyve nem mindennapi, vidám-szomorú "kibeszélő" családtörténet.

"Stefan Siman - kutyatréner, szuperKUTYA címu könyvében felbecsülhetetlen, könnyen értheto és hatékony módszereket találunk a mai modern igényeknek megfelelo, társállatként tartott kutya neveléséhez. 

A Fiókregény főhőse, Sóri Mici egyszerre átlagos és különc. Az ő felnőtté válásának lehetünk tanúi a történetben, amely furcsa-varázslatos családjában és a nekünk, kívülállóknak eleve izgalmas színházi világban játszódik. Végigkövethetjük Mici útját, amelyen eljut a zabolátlan csikószertelenségtől a megfontolt, érett döntésig, s végre megtalálhatja a kulcsot az élhető szerelmi és szakmai élethez.

Egy ?kisregényt és két elbeszélést tartalmaz az elsőkönyves szerzőnő kötete. A Jozefa és az Egyszer van egy-egy öntörvényű nő szenvedélyes, különleges sorsa Bíró Kriszta friss eleven, senkiével nem rokonítható, egyéni fordulatokkal teli, eredeti stílusában. A műbútorasztalos szintén egy elsöprő szenvedély története, ezúttal a főhős férfi.Az első kötetes szerző korosabb kollegákat megszégyenítő megfigyelőképességgel ábrázolja a "szerelmi birtoklás" tulajdonképpen züllesztő, de kényszerű kompromisszumait. A három írás sokban különbözik egymástól, világukban mégis számos közös vonás fedezhető fel. Mintha a műbútorasztalos Ede, a falusi self made woman, Jozefa s a felnőtté váló Fellegi Jucika ugyanannak a nagy családnak a tagja lenne. Mintha Jozefa közel száz éve játszódó tanyasi-falusi története Jucika századközépi és Ede hatvanas-hetvenes évekbeli budapesti sorsában folytatódna. Mintha a debreceni kaszinó, a franzstadti Futó utca, a Podmaniczky utcai asztalosműhely, a budafoki közös udvar, a Debrecen környéki birtok, a Gundel és a pesti belvárosi műterem egyetlen nagy terepasztal helyszínei lennének, ahol keresztény-zsidó identitású kisemberek küszködnek egymással, szűkebb és tágabb környezetükkel, a történelemmel. Leginkább persze önmagukkal. Hajtják őket az elérhetetlennek tűnő, de így-úgy mégis beteljesülő vágyaik. Boldog pillanatok, szépség és fájdalom keveredik mindegyik sorsban.

Ez a könyv tíz évvel ezelőtt megjelent egy másik kiadónál. Maradéktalanul elfogyott hamar, ezért is fontolgattam már két-három éve, hogy érdemes lenne újra megjelentetni. Azóta nagyot fordult a világ: az itt olvasható recepteket már én magam se csak kulináris érdekességként szedem elő, hanem egyre többet használok, ha másként nem, ihletforrásként a mindennapi főzéshez. Az előző kiadáshoz képest jó pár dolog változott. Frissítettem a bevezetőt, kivettem néhány olyan receptet, amelyiknek az alapanyagai ma már túlságosan drágák vagy nem kaphatóak, de betettem újakat is, így az eredeti 100 helyett most 130 szerepel. A régi leírásokhoz fűzött megjegyzéseim is bővültek, módosultak, igazodva a 2023-as bolti, piaci lehetőségekhez és árakhoz. Saly Noémi

A fél ország dicsõíti? A másik fele hallani sem akarja a nevét? Nem tudom, az viszont biztos, lépten-nyomon megállítják, felismerik, hátba veregetik. Szurkolnak neki. Mások legyurcsányizzák. A mamával összefüggésben emlegetik. Ahol megjelenik, éljenzik, vagy tüntetnek ellene. Minden gondunkat, bajunkat a nyakába varrják. Ne csodálkozzunk. Akarva-akaratlanul, egy ország nyilvánossága elõtt vallotta be, hogy elkúrták. Kap hideget, meleget. Mindenkibõl képes érzelmeket kiváltani. Nehéz kihozni a sodrából. Ám akinek mégis sikerül, az magára vessen. Szántó István ?Mondják, hogy a királycsinálásban résztvevõkkel szemben hálátlan volt. Igen, mondják. Sokan gondolták úgy, hogy ez valamilyen adás-vételi ügylet. Õ támogat engem, én támogatom õt. Én nem így gondolom. Szerintem így nem lehet senkinek bevásárolnia önmagát a politika tetejére. Nekem az volt a dolgom, hogy az MSZP vezetõivel együtt kormányozzak. Az nem jutalmazandó, hogy egy demokratikus választáson valaki engem támogat. Ne azért támogasson, mert pozíciót remél, hanem azért, mert hisz nekem. Vagy fordítva: a támogatásért nem jár jutalom. Csak a teljesítményért. A munkáért. A szavazat meg nem munka. Az meggyõzõdés. Aki meg árulja a meggyõzõdését, az nem politikus. Elég sok csúnyát mondtam már, hagyjuk a minõsítést.?

A graffitizés egy olyan jelenség a mai magyar nagyvárosokban (is), amirõl mindenkinek van véleménye. A ?barbár tahók vandalizmusa, rács mögé az összeset? attitûdtõl kezdve az ?ez a mûvészet tesóm, az egyetlen hiteles képzõmûvészeti ág, minden más csak pofon a szarnak?-ig. Falakra írt feliratok, falakra fújt képek, névjegyek és csapatok ? a graffitis szubkultúra egy külön világ. Kialakulásáról, történetérõl, szociológiájáról, esztétikájáról rengeteg könyv és kutatás született nemzetközi szinten, miközben magyar nyelven leginkább csak az újságcikkekig és a rendõrségi jegyzõkönyvekig jutottunk. Graffitisrõl szóló játékfilm van, graffitis doksik is, graffitiregény viszont nincs. Illetve most már van ? Bódi Peti megírta. A Szétírt falak az elsõ magyar nyelvû graffitiregény. Fontos gondolatok a könyvrõl: Nevezhetjük ezt a könyvet ifjúsági regénynek is, csak épp fordított értelemben: nem az ifjúság okítását szolgálja, talán inkább okítás az ifjúságról. Szerepel benne a tinédzserkor minden szõnyeg alá söpört kihívása és nyûge: a zsebpénzen megvehetõ olcsó sörök és kannásborok, az újdonsült középiskolásként belénk vert görög klasszikusok, az mp3 lejátszóból bömbölõ zenék, a dealertõl vett fû bûnös csábereje, a mit sem sejtõ szülõktõl szerzett házipálinka okozta alkoholmérgezés, a pár hétig tartó, gyorsan lecserélhetõ szerelmek, az iskolai fenyítések. Debod Dániel, a regény fõhõse, ezeknél többre vágyik. Nyomot akar hagyni. A maga módján kitûnni. Hagyják neki? A könyv végére, habár nem válik belõlünk vonatokat teletagelõ vandál, és továbbra sem leszünk feltétlen rajongói a fekete filc ? márványszobor kombónak, mégis nagy mélységekig megismerünk, és ezáltal el tudunk fogadni egy szubkultúrát (vagy ha úgy tetszik: ellenkultúrát.) És ez nagy szó egy olyan országban, ahol a ?másság?, a ?szabad?, az ?alternatív?, sõt a ?másságizmus? már közkedvelt szitokszavak, és ahol nem kívánatos, sõt egyre gyakrabban büntetendõ az, ha valaki nem kíván a fõsodorral együtt haladni. Pedig van, aki legalább színeket álmodik ezekre az omladozó, szürke falakra. Kubiszyn Viktor elõszavából A fal adja a másikat A graffitizés egy olyan jelenség a mai magyar nagyvárosokban (is), amirõl mindenkinek van véleménye. A ?barbár tahók vandalizmusa, rács mögé az összeset? attitûdtõl kezdve az ?ez a mûvészet, tesóm, az egyetlen hiteles képzõmûvészeti ág, minden m&aacut