Ab Ovo Kiadó strana 4 z 6

Bánszegi Katalin A Selyemút üzenete - Üzbegisztán című, gazdagon illusztrált, érdekfeszítő, rendhagyó útikönyve az Ab Ovo kiadó - a világ csodáit bemutató - "Repülőszőnyeg" sorozatának első kötete. "Nagyon jó volt itt lenni! Örülök, hogy itt voltam! Amit vártam, elmaradott múlt, igénytelen egyszerűség, néhány műemlék. De amit kaptam, nem ez! Valami sokkal jobb! Valami sokkal több! Valami egészen más! Mert azt tapasztaltam, hogy Üzbegisztán értékén méri a múltját, és megőrzi azt a jövő számára, de van annyira fejlett, hogy meg tud felelni a jelenkor legmagasabb elvárásainak is. Szerencsés egyveleg. Annyira Nyugat, hogy kényelmessé tudja tenni az utazó itt töltött napjait, és van annyira Kelet, hogy találkozhassunk az egzotikus múltnak azzal a részével, amit korábban csak a mesék világából ismertünk. Mert Naszreddin Hodzsa világa nem veszett el. Az itt él az üzbégek kedvességében, huncut szemében, a sokszínű tubetejkák alatt."

Ez a könyv az érdeklődő nagyközönségnek szól, nem tankönyv és nem diagnosztikai vagy terápiás útmutató. Olyan igyekszik lenni, amilyet a szerző maga is szívesen elolvasna. A címe természetesen ironikus, viszont a témához illő. A nárcizmus részben pszichológiai, részben a hétköznapokban használt fogalom és a pszichológián túlmutató kulturális jelenség. A pszichiátriában egy személyiségzavart jelöl, melynek határai eléggé elmosódottak. A nárcizmusunk mértéke is igen különböző lehet a való életben: a magányos, sebezhető, zárkózott, precíz, de érző szívű embertől a rideg, fennhéjázó, manipulatív bántalmazóig. A könyv fókuszában a narcisztikus személyiségzavar áll, ám a jelenség megértéséhez kitágítjuk az optikát, és így bemutatásra kerül az elkényeztetettségnek vélt elhanyagoltságtól a narcisztikus sérülékenységen át az antiszociális és a paranoid karakterig ívelő spektrum. A témához való közelítést filmek, színdarabok, regények, saját élmények és terápiás esetek részletei segítik. Philip Zimbardo professzorral, az egyik legkiválóbb szociálpszichológussal magyarországi látogatásai során két alkalommal is hosszan beszélgettem a készülő könyvről. Részletesen meséltem neki a könyv koncepciójáról, felépítéséről is. Ő mindezek után ezt az ajánlást küldte el nekem: A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról a pszichiáter-író, Bánki György valóban nagyszerű műve, nélkülözhetetlen kalauz a nárcizmus bonyolult világában. A lenyűgöző, eredeti gondolatokkal teli, nagyhatású könyvben az olvasókat egy szokatlan utazásra invitálja a szerző, melynek során felfedezhetik a lélek ismert és ismeretlen zugait. Ehhez Bánki kiváló idegenvezetőnek bizonyul, aki ezt a szellemi kalandot remek stílusban varázsolja izgalmassá és élvezetessé. Legyen ez a könyv kötelező olvasmány mindenkinek, aki valaha ismert narcisztikust, vagy ő maga az, vagy tervezi, hogy azzá válik. Philip Zimbardo professzor Stanford Egyetem A Lucifer-hatás szerzője

A magyar közönség most kezdi megismerni igazán az efféle kifejezéseket, illetve rövidítéseket: titkos megbízott - TMB; titkos munkatárs - TMT; ügynökjelölt - üj. A szépirodalom még adós az "ügynöktéma" regényes feldolgozásával. A Balaton-brigád az első fecskék közé tartozik. Főhőse, Josef Klempner a kelet-német titkosszolgálat, a Stasi belső munkatársa, s mint ilyen, nem habozik - vagy csak enyhén - szétzilálni magánéletét. Dalos György szűklátókörűnek, vakhitében gyávának és romlottnak, sután botladozónak, végül kicsit megkeseredettnek mutatja be hősét, akinek talán egy valódi pozitívuma van, hogy szembe mer nézni múltjával. Azzal a múlttal, amely - mára napnál világosabban kiderül - egyszerre ijesztő, drámai és komikus.

A magyar közönség most kezdi megismerni igazán az efféle kifejezéseket, illetve rövidítéseket: titkos megbízott - TMB; titkos munkatárs - TMT; ügynökjelölt - üj. A szépirodalom még adós az "ügynöktéma" regényes feldolgozásával. A Balaton-brigád az első fecskék közé tartozik. Főhőse, Josef Klempner a kelet-német titkosszolgálat, a Stasi belső munkatársa, s mint ilyen, nem habozik - vagy csak enyhén - szétzilálni magánéletét. Dalos György szűklátókörűnek, vakhitében gyávának és romlottnak, sután botladozónak, végül kicsit megkeseredettnek mutatja be hősét, akinek talán egy valódi pozitívuma van, hogy szembe mer nézni múltjával. Azzal a múlttal, amely - mára napnál világosabban kiderül - egyszerre ijesztő, drámai és komikus.

Édouard Louis 1992. október 30-án, Észak-Franciaországban született, itt játszódik első önéletrajzi regénye, a Leszámolás Eddyvel. Louis szegény, segélyekből élő családban nőtt fel. Kisgyerekkorától tudatában volt homoszexualitásának, mely szűkebb és tágabb környezetéből megdöbbenést, megvetést és agressziót váltott ki. Környezetéből kitörve érettségi után, bejutott a nagy presztízsű École Normale Supérieure-re Párizsban, ahol szociológiát tanul. Máris elismert Bourdieu-szakértő. 2013-ban megváltoztatta a nevét Édouard Louis-ra.Huszonegy éves volt, amikor 2014-ben publikálta a Leszámolás Eddyvel című regényét. A könyv óriási visszhangot váltott ki, szerzőjét kivételes irodalmi tehetségként üdvözölték. A Le Figaro így írt róla: ,,Ritka, mint égboltunkon a Halley-üstökös átvonulása, hogy egy könyv annyira eltérjen a többitől, hogy már a létezése is csodának tekinthető, nem is találunk rá szavakat." ,,Elrohantam. Épp csak annyit hallottam még, hogy az anyám azt mondja Micsinál ez az idióta? Nem akartam otthon maradni, minden porcikám tiltakozott az ellen, hogy megosszam velük ezeket a perceket. Már távol voltam, nem tartoztam többé az ő világukhoz, megmondta a levél. Kimentem a mezőre, és gyalogoltam az éjszakában, jó volt a hűvös, a sok földút,a repce illata, ami különösen erős augusztus táján. Egész éjszaka azt terveztem, milyen lesz az új életem távol innen." Az az igazság, hogy lázadásom a szüleim ellen, a szegénység ellen, társadalmi osztályom ellen, annak rasszizmusa, durvasága, szokásai ellen csupán másodlagos volt. Mert mielőtt fellázadtam volna gyermekkorom világa ellen, a gyermekkorom világa lázadt fel ellenem. Családom számára nagyon gyorsan szégyen, sőt undor forrása lettem. Nem volt más választásom, mint a szökés. Ennek megértésére tesz kísérletet ez a könyv. Édouard Louis, vagyis Eddy Bellegueule könyve leszámolás a gyerekkorával, melynek során oly messze kerül egykori önmagától is, hogy még a nevét is megváltoztatja. A könyv Franciaországban elsöprő sikert aratott, egy évvel a francia megjelenése után több mint húsz nyelven látott napvilágot.

Guttmann Jolán 1920-ban született Hernádvécsén, egy Miskolc melletti kis faluban, ahonnan huszonnégy éves korában deportálták, és ahova csodával határos módon visszatért Auschwitzból. Elbeszéléséből megismerkedhetünk Hernádvécse háborús hétköznapjaival, majd nyomon követhetjük Jolika útját a tehervagonban egészen a haláltáborig. Mengele döntése nyomán családjának egy része azonnal elpusztul, ám Jolika és két testvére túlélik a tífuszt, az éhezést, az embertelen munkát, és a rettenetes körülmények ellenére megélik a tábor felszabadulását. A háború végeztével hazatérhetnek szülőfalujukba, ahol kifosztott porta és részvétlenség fogadja őket. Megpróbálják elfelejteni a történteket, ám az elszenvedett szörnyűségek tovább kísértik őket, sőt még a következő nemzedék sorsára is hatással vannak. Jolika úgy védekezett a sorscsapások ellen, hogy kibeszélte magából az eseményeket: folyamatosan megosztotta fiával és férjével az emlékeit. Így tudott szembenézni a történtekkel, így tudta túltenni magát a traumán, és így tudott jó kedélyű, ép ember maradni. Ma, közel százesztendősen sem érez haragot senkivel szemben. Szántó István, az ismert újságíró, az Észak-Magyarország főszerkesztő-helyettese ebben a könyvében édesanyja emlékeit dolgozza fel, újabb elemekkel bővítve így a holokauszt magántörténelmét.

Raoul Wallenberg az egyik leggazdagabb, legbefolyásosabb svéd család tagja, tanult szakmáját tekintve építész, aki a második világháború egyik legzűrzavarosabb pillanatában érkezett a németek megszállta Budapestre, hogy embereket mentsen. Annyi embert, amennyit csak lehetséges. Követségi titkárnak nevezték ugyan ki, de messze-messze túllépte a hagyományos diplomácia adta kereteket. Ez a kötet Dési János Wallenberg munkatársaival készült interjúit gyűjti csokorba. Veres Tamás Wallenberg magyarországi működését fényképezte, szinte valamennyi ismert képet ő fotózta. Kállay Kázmér, Dési János első cikkei nyomán kapta meg a jeruzsálemi Yad Vashem-díjat, és aki Kállay Miklós miniszterelnök unokaöccseként különösen fontos szerepet töltött be az embermentésben. Budai László, aki Wallenberg "feketézőjeként", a védett házakban lévők élelmezésében működött közre, csak a szerzőnek mesélte el történetét évtizedekkel később. Giorgio (Jorge) Perlasca egész működésének alapja volt csalás, ennek ellenére óriási bátorságot tanúsítva mentett zsidókat. Kassel Sándor és felesége, akik nemcsak ismerői voltak Wallenberg történetének, de később az Egyesült Államokban igen sokat tettek Wallenberg emlékének életben tartásáért. Per Anger Wallenberg diplomatatársa volt Budapesten. Az uppsalai egyetem megbízásából működő Raoul Wallenberg Project szakértői Stark Tamás és Bajtay Péter, akik a Wallenberg-mítosz kialakulásának és fennmaradásának okait elemzik.

1989 - A rendszerváltás éve. Mai szemmel elképesztő dolgok történtek ekkoriban Magyarországon, például folyamatosan gyűjtöttek Isaura, a rabszolgalány kiszabadítására. Összejött egy csomó pénz, pedig Isaura nem volt valódi személy, csak egy sorozatszereplő. Aztán leomlott a vasfüggöny, ... Folytatás ›› megnyitották az országhatárokat, a pénz pedig eltűnt. Épp azon a napon. 2014 - Huszonöt év telt el, felnőtt egy új nemzedék, melynek két tagja: egy antropológus lány és egy újságíró fiú megpróbálja felderíteni a furcsa, titokzatos történet szálait. Ám a pénz utáni nyomozás során Fischer Zsófi és Vitkovics Gábor élete gyökeresen megváltozik: korábbi kapcsolataik megszakadnak, munkájukat elvesztik. A főhősökön és barátaikon keresztül a rendszerváltás környékén született korosztály tipikus élettörténetei tárulnak elénk a megalkuvástól a kivándorláson át az őrületig. A másik idősíkban az előző rendszer utolsó éveit idézi élénk színekkel a tehetséges ifjú szerző - úgy tűnik, akkoriban sem létezett másik alternatíva. Vagy egyszer talán a rabszolgasors is véget érhet? A(z) Rabszolgasors (Könyv) szerzője Soltész Béla.

"Meggyőződésem, hogy a gyermekek zöldségfogyasztási szokásai szülői minta hatására alakulnak ki. Ha a családi étkezésekkor asztalra kerül a saláta, a picik apró, de fontos lépéseket tesznek meg: a keverékekből kezdetben kiszemezgetik az édes kukoricaszemeket, aztán külön csoportosítva ropogtatják el a csillagformára vágott sárgarépát, végül megszeretik a jégsalátát is. Így ízlelgetve tapasztalhatják meg napról napra, hogy a zöldségfélék nemcsak egészségesek, de izgalmasak és finomak is. Mesés napokat kívánok!" (Gazsi Zoltán)

"Régi receptjeimből, és étírásaimból válogattam össze egy csokorral ebben a könyvben. Az írásokból kirajzolódnak elmúlt életem stációi is - lassan huszonöt éve írogatok étellel, konyhával, főzéssel, sütéssel kapcsolatos dolgozatokat, tanulmányozható, mikor hol éltem, hogyan és kivel. De ilyen szempontból nem rendezgettem az írásokat; a mára koncentrálok, emlékeimet hagyom szabadon gomolyogni. Az újabb írások új életem lenyomatai. Mást eszem, máshol, mással. De azért nem felejtem el azt, ami volt. Ez mindenekelőtt a voltak könyve. De a jelenből is ad egy kis kóstolót." (a Szerző)

Szántó István a hatvanas években számos nyarat végigdolgozott az aligai Pártüdülőben, a pártalkalmazottak számára fenntartott Aliga I.-en. Aliga II.-re már kevesebben juthattak be, az ugyanis géppisztolyos őrökkel védett, elzárt terület volt, ahol a párt legmagasabb rangú vezetői pihenhettek. Szántó István eleinte csónakmesterként dolgozott, majd pincérré lépett elő. Ám mivel a nagybátyja volt az üdülő vezetője, beláthatott a kulisszák mögé, alkalma nyílt a kíváncsi szemek elől elrejtett Aliga II.-be is belépni, találkozni Kádár Jánossal, Castróval és a kor más híres politikusaival.

Aki ebbe a kötetbe belelapoz, rögtön láthatja, hogy a szerző élete és munkássága még mindig szorosan kötődik a magyar hírlapíráshoz, amely utolsó óráit éli tán. Cikkek, tárcák, tárcanovellák sorakoznak e kötetben, megemlékezések kedves könyvekről, képekről, emberekről, öncélú regisztrációk, rögzítések; ha már mindennek vége van, hátha legalább nyoma marad valaminek. Megvan a szépsége, romantikája ennek is: magányos, utolsó mohikánnak lenni; ide-oda döcögni a göthös lovon, hadonászni a rozsdás flintával, őrizni a nyelvet, amelyen már senki nem beszél, óvni a parazsat, amelyet a többi már rest széttaposni is, belevakkantani a süket éjbe néha egy-egy rekedt, elfúló csakazértis uff -ot. Bächer Iván

Philip Zimbardo nevét a stanfordi börtönkísérlet tette ismertté, s ez a kísérlet késztette őt arra, hogy feltegye azt a kérdést, amelyik tudományos pályája során mindvégig foglalkoztatta: Vajon mitől válnak teljesen normális, hétköznapi emberek egyszerre végtelenül kegyetlenné? ... Folytatás ›› Hogyan fordulhat elő, hogy bizonyos körülmények között ezek a teljesen normális, hétköznapi emberek megkínozzák, akár meg is ölik a nekik mit sem ártó, teljesen normális hétköznapi embertársaikat? Ugye most arra gondolnak, ez képtelenség, én a légynek sem tudnék ártani, nincs az a helyzet, amelyben... Vagy mégis lehetséges lenne? A világhírű szociálpszichológus, Zimardo professzor a történelemből és a saját, úttörő kutatásaiból vett példák hosszú során keresztül bizonyítja be, hogy a helyzeti erőviszonyok és csoportdinamika hatására miként változhatnak tisztességes, feddhetetlen nők és férfiak szörnyeteggé.

Hogyan hirdessünk hatásosan? Hogyan védekezzünk a hatásos hirdetések ellen? Hogyan álljunk ellen a kísértésnek, hogy megvegyük azokat a jó vagy rossz termékeket, amelyeket mindenáron ránk akarnak tukmálni? Hogyan adjunk el jó politikust? stb. E könyv a fenti kérdésekre keresi (és gyakran találja meg) a választ. A két amerikai szerző világhírű szociálpszichológus. Tudományáguk azt kutatja: hogyan viselkedik az ember csapatban, csordában, kis és nagy közösségben - egyszóval: társadalomban. A rábeszélőgép egyszerre szórakoztató olvasmány és közhasznú kézikönyv a meggyőzés mindennapos mesterségéről, annak elméletéről és gyakorlatáról; élvezetes stílusban, a témába vágó karikatúrákkal.

Hogyan hirdessünk hatásosan? Hogyan védekezzünk a hatásos hirdetések ellen? Hogyan álljunk ellen a kísértésnek, hogy megvegyük azokat a jó vagy rossz termékeket, amelyeket mindenáron ránk akarnak tukmálni? Hogyan adjunk el jó politikust? stb. E könyv a fenti kérdésekre keresi (és gyakran találja meg) a választ. A két amerikai szerző világhírű szociálpszichológus. Tudományáguk azt kutatja: hogyan viselkedik az ember csapatban, csordában, kis és nagy közösségben - egyszóval: társadalomban. A rábeszélőgép egyszerre szórakoztató olvasmány és közhasznú kézikönyv a meggyőzés mindennapos mesterségéről, annak elméletéről és gyakorlatáról; élvezetes stílusban, a témába vágó karikatúrákkal.

Michel Folco híven, szinte tudományos pontossággal követi főhősének gyermekkorát és ifjúságát, de az ironikus hang és a szövegbe ravaszul beleszőtt nagyon is mai elemek regényessé teszik a művet. Persze, a főhős származása bizonytalan. Persze, közepe s tehetség. Persze, anyja fiatalon halt meg. Persze, semmiféle falrengető vagy kivételes szenvedélye nem volt. A könyv hatásossága Hitler banális ifjúsága. De amint haladunk e különös könyv olvasásában, kialakul az a személyiség, amelynek elszántsága fokozatosan zavarba ejt bennünket. Mert gyerekkorát úgy értelmezhetjük, hogy elképzeljük jövőjét, romboló hatalmát, azt a hatást, amelyet népe legnagyobb részére gyakorolni fog, ő, aki egyáltalán nem elbűvölő. Michel Folco nem életrajzíró, még ha mű veit aprólékosan dokumentálja is. Fantáziával, maró humorral adja elő, hogyan bújik meg a legbanálisabb gyermekben a legfélelmetesebb szörnyeteg. És ezzel a könyv túltesz minden történelemkönyvön.