Ab Ovo Kiadó

Négy légionárius megalapítja a Rendes Fiúk Tervkiviteli RT-t, amelynek alaptőkéje Puskin Mária Gottfried (sőt: Iván) közlegény, és a járőr elindul a Szaharában. Célja: a Becsületrend Puskinnak, és pár millió készpénz fejenként a többieknek. Rejtő legjobb regényeihez méltóan a sivatagi kalandokat a kémhistória és a szerelmi történet szálai szövik át.

A fiatalember, e regény hőse, egy párizsi utca sarkán állt és gondolkozott, ha ugyan gondolkozásnak lehet nevezni azt, amikor mindenféle indokolt és hasznos elmélkedést mellőzve, jelentőség nélküli, elmúlt élményeket vonultat fel az ember agya, valami üres, céltalan mechanizmussal. Ez a fiatalember, hogy közelebbről határozzam meg: báró Szirmay Sándor, az úgynevezett semmittevőkhöz tartozott és a maga nemében tökéletes típusa volt ennek az emberfajtának. Tökéletesen együtt érzek az olvasóval, midőn bosszankodik azon, hogy már közel fél perce olvas egy regényt anélkül, hogy sorsdöntő cselekményekre bukkant volna benne, tehát rátérek a regény első nagy horderejű eseményére. Szirmay báró ásított.

"- Őszintén szólva – mondta csodálkozva az őrnagy –, nem hittem volna, hogy viszontlátom D'Alarcone. – Alázatosan jelentem, őrnagy úr, családunkban volt már iszákos és kártyás, és egy nagybácsim fogadásból konflison ment Párizsból Vlagyivosztokba, mindamellett katonaszökevény nem fordult elő a famíliában, és én tisztelem a tradíciókat."

A tizennégy karátos autónak két hőse van: egy autó, melynek alváza aranyból készült, és a dilettáns sofőr, aki a szó szoros értelmében tűzön-vízen száguldozik ezzel a csodálatos géppel. A szokásos személycserék, eltűnt és visszatérő holttestek és ájultak, feje tetejére állított, de szellemes ötletek halmaza adja a regényt. A tizennégy karátos autó Rejtő Jenő ponyvaparódiái közül az egyik legszellemesebb és legszórakoztatóbb. Paródiák ezek, melyek lehetetlenné tették a ponyvát. Aki végigkacag egy P. Howard regényt, annak számára élvezhetetlen olvasmány lesz az olcsó, szellemtelen és ostoba ponyvaregény.

- Jegyezze meg, kedves Martin, ölni mindennel lehet. Kivéve talán a kést, pisztolyt, mérget és hasonló alkalmatlanságot... Itt legutóbb megöltek egy dél-amerikai bankárt a "Rejtélyes Sörnyitó" segélyével, úgy hogy ujjlenyomat sem maradt a szerencsétlenből. - Azt hiszem, hogy őfelsége igazán csak látomás lehetett - nyugtatta meg Teddy, - koronadíszben nem szokás dzsungelben járni. - És szmokingban igen?! Uram, mondhat akármit, tönkretettem a karrieremet! Egy király sem bocsátja meg, ha heringet vágnak hozzá. Ön szintén elmebeteg? - Még nem tudom. Mindenesetre tartsunk össze. Néhány légionista elhatározza, hogy takarodóig Black urat agyonlövik. Mikor az őrmester tudomást szerez szándékukról, óva intette őket, miután kincstári tárgyakat magánszórakozás céljaira nem szabad felhasználni. Erre úgy határoztak, hogy Black urat agyonverik. Így már az őrmester is helyeselte az ötletet.

Rejtő egyik legismertebb és legmulatságosabb regénye ez. A Banánoxid nevű találmány vegyi képletének megszerzéséért folyó harc a bubópestis megbetegedés ürügyén vesztegzár alá helyezett nemzetközi közönséggel, minden rendű és rangú szélhámossal zsúfolt Grand Hotelben zajlik. Bár az okmány megszerzése csak egypár titokzatos személy érdeke, mégis, a kényszerű bezártság nyomasztó hatására a legkülönfélébb rejtélyes eseményekbe keveredik bele a hotel szinte minden lakója, hogy azután az óriási kavarodásban lelepleződjenek az igazi bűnözők, és fejtetőre állított kalandok során egymásra találjanak az igazi szerelmesek – és az okmány hivatott tulajdonosai, illetve őrzői is. Rejtőnek ebből a regényéből készült a Meztelen diplomata című, nagy sikerű filmvígjáték is.

"Pár hónappal ezelőtt összegyűjtöttem a Budapestről szóló, illetve a kávéház- és vendéglátás-történet tárgykörébe tartozó olyan cikkeimet és tanulmányaimat, amelyek eddig nem jelentek meg kötetben. Húztam, toldoztam, pótoltam a jegyzeteket. Rémülten állapítottam meg, hogy ez két, de inkább három kötet. Úgy válogattam szét a szövegeket, mint ahogyan egyszer kedvenc tabáni vendéglősöm csoportosította a választékot Márton-napi étlapján: liba - nem liba - nem hús. Lesz tehát: BUDA - NEM BUDA - NEM BUDAPEST. Tessenek nyakba kanyarítani a partedlit, és nyugodt lélekkel nekifogni ennek az első tálnak. Jó étvágyat, jó kedvet hozzá!" SALY NOÉMI

"Ott hagytuk abba, hogy másfél éve nekiálltam összegereblyézni a gépemen mindenféle magazinokban, folyóiratokban, konferencia- vagy köszöntő kötetekben és más süllyesztőkben megjelent írásaimat. Kávéház- és gasztronómia-történet, Budapest... Magam is meglepődtem, milyen sok. (Jó vicc, közel harminc év, persze hogy sok.) Kézenfekvőnek látszott úgy rendszerezni őket, mint a Tabáni Kakas vendéglőse tette egy régi Szent Márton-napi étlapon: liba - nem liba - nem hús. BUDA - NEM BUDA - NEM BUDAPEST, döntöttem, ez lesz. Ottlik után viszont sajnos már nem lehetett ezt az egyszerű címet a borítóra tenni, így lett az előző kötet Az én Budám, a mostani meg Az én Pestem. Ez persze nem ilyen egyszerű. Mert nem teljesen hasonlít az én igazi Pestemre. Úgy alakult, hogy fatálisan kimaradt belőle Ó- és Új-Lipócia, a Franzstadt és Kőbánya, a külső kerületek közül pedig csak egy véletlen folytán szerepel éppen Kispest és Lőrinc, miközben Saly József ükapám Pestszenterzsébet egyik első birtokosa, Saly Károly dédapám meg a Kőbányai Kaszinó alapítóinak egyike volt, és még szóba se hoztam a rákoscsabai Ilona fürdőt, amelyet Francsek dédapa épített, és fiatalon meghalt dédanyámról nevezett el. Ezeket is mind meg kellene írni. (De hát az ördögbe is, mikori Pestről beszélünk?) Törődjünk bele: ezen a büféasztalon összesodródott a kaviár meg a libatöpörtyű, a háttérzenét is hol Puccini, hol rezesbanda, hol viharkezű cigányprímás szolgáltatja, francia parfüm lószarszaggal, ez az én Pestem, erre, csak erre...!" Saly Noémi

Ez a könyv tíz évvel ezelőtt megjelent egy másik kiadónál. Maradéktalanul elfogyott hamar, ezért is fontolgattam már két-három éve, hogy érdemes lenne újra megjelentetni. Azóta nagyot fordult a világ: az itt olvasható recepteket már én magam se csak kulináris érdekességként szedem elő, hanem egyre többet használok, ha másként nem, ihletforrásként a mindennapi főzéshez. Az előző kiadáshoz képest jó pár dolog változott. Frissítettem a bevezetőt, kivettem néhány olyan receptet, amelyiknek az alapanyagai ma már túlságosan drágák vagy nem kaphatóak, de betettem újakat is, így az eredeti 100 helyett most 130 szerepel. A régi leírásokhoz fűzött megjegyzéseim is bővültek, módosultak, igazodva a 2023-as bolti, piaci lehetőségekhez és árakhoz. Saly Noémi

"Egy házaspár áll a könyvesbolt kirakata előtt. A könyvemet méregetik. - Nézd, milyen szép ez a pár a borítón! Biztosan ők a Mancika meg a Déneske... - De ki az a Ragályi Elemér, aki írta? A filmes nem lehet, mert ő már jóval 80 felett jár. Ebben a korban nem divat a pályamódosítás. - Akkor lehet, hogy a fia? -Nem, nem lehet. Őt Marcinak hívják, kiköpött apja, és ő is operatőr. - Talán egy névrokon... - Ha az, meg kellene különböztetnie magát, legalább egy betűcskével. Úgy illene. - Talán mégis ő? Hölgyem, Uram! Igen, én vagyok. Bocsánat a kései pályakezdésért, de az elmúlt hatvan évben az önkifejezés egy másik formájával voltam elfoglalva. Igaz, most is képek jelennek meg a fejemben. Beszédes képek. És olyan ellentmondást nem tűrően kérnek szót, hogy kötelességem lejegyezni őket. Az egyszervolt háborúkat, forradalmakat, ahogy alattomosan belopakodtak a családunkba. Mesék a mi privát történelmünkről. Mindenkiről ejtek szót. Magamról is. Személyes, intim történetek. Diszkréciójukat kérem! Maradjon közöttünk...!" Ragályi Elemér Ragályi Elemér, a világ egyik legkiválóbb operatőre, íróként most egy másfajta "kamerával", egy abszolút szubjektív objektívvel operálva, kivételes könyvvel mutatkozik be. Novellafüzérében tűpontos képekkel felejthetetlen karaktereket fest meg, könyve nem mindennapi, vidám-szomorú "kibeszélő" családtörténet.

SALY NOÉMI Hatszáz tojás, egy se görbe Molnár Julia szakátskönyve 1854 Gasztronómiánk történetének sötét foltja éppen az az időszak, amikor az úgynevezett "magyar konyha" kialakult. A 19. század első kétharmadában kinyomtatott szakácskönyvek németből fordított, lopott holmik. Ezért érdemes előkotorni a múzeumi kézirattárak, családi konyhafiókok mélyéről a kéziratos receptgyűjteményeket. Egy ilyet tart a kezében az olvasó. Jómódú nyugat-dunántúli háziasszony fazekaiba és tepsijeibe szimatolhatunk be az 1830-1850-es években. Még nem gázolunk szügyig paprikás zsírban, helyette - nyilván osztrák hatásra - húslevesben és tejfölben lehet lubickolni, de már vígan barnállik a rántás, és a ránk zúduló tojásmennyiség láttán nem dicsérhetjük eléggé a tyúkok serénységét. Hogy ez nem "magyar konyha"? De igen. Akkor és ott ilyen volt. (Annyit mondhatok: soha rosszabbat.) Ebből a könyvből nem lehet úgy főzni, mint egy mai szakácskönyvből vagy oktatóvideóból. Ihletforrásnak viszont nagyon jó, nyelvi és művelődéstörténeti kalandként pedig, remélem, érdekes és mulatságos. Saly Noémi

Ez ?a könyv az érdeklődő nagyközönségnek szól, nem tankönyv és nem diagnosztikai vagy terápiás útmutató. Olyan igyekszik lenni, amilyet a szerző maga is szívesen elolvasna. A címe természetesen ironikus, viszont a témához illő. A nárcizmus részben pszichológiai, részben a hétköznapokban használt fogalom és a pszichológián túlmutató kulturális jelenség. A pszichiátriában egy személyiségzavart jelöl, melynek határai eléggé elmosódottak. A nárcizmusunk mértéke is igen különböző lehet a való életben: a magányos, sebezhető, zárkózott, precíz, de érző szívű embertől a rideg, fennhéjázó, manipulatív bántalmazóig. A könyv fókuszában a narcisztikus személyiségzavar áll, ám a jelenség megértéséhez kitágítjuk az optikát, és így bemutatásra kerül az elkényeztetettségnek vélt elhanyagoltságtól a narcisztikus sérülékenységen át az antiszociális és a paranoid karakterig ívelő spektrum. A témához való közelítést filmek, színdarabok, regények, saját élmények és terápiás esetek részletei segítik. Philip Zimbardo professzorral, az egyik legkiválóbb szociálpszichológussal magyarországi látogatásai során két alkalommal is hosszan beszélgettem a készülő könyvről. Részletesen meséltem neki a könyv koncepciójáról, felépítéséről is. Ő mindezek után ezt az ajánlást küldte el nekem: – A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról a pszichiáter-író, Bánki György valóban nagyszerű műve, nélkülözhetetlen kalauz a nárcizmus bonyolult világában. A lenyűgöző, eredeti gondolatokkal teli, nagyhatású könyvben az olvasókat egy szokatlan utazásra invitálja a szerző, melynek során felfedezhetik a lélek ismert és ismeretlen zugait. Ehhez Bánki kiváló idegenvezetőnek bizonyul, aki ezt a szellemi kalandot remek stílusban varázsolja izgalmassá és élvezetessé. Legyen ez a könyv kötelező olvasmány mindenkinek, aki valaha ismert narcisztikust, vagy ő maga az, vagy tervezi, hogy azzá válik.

Rendkívüli pszicho-thrillert tart kezében az olvasó, amelyet a kirobbanó nemzetközi siker mellett a kritika is elismeréssel fogadott: Delphine de Vigan 2015-ben elnyerte a Prix Renaudaut-t, az egyik legrangosabb francia irodalmi díjat. A regényben mindvégig homály fedi, hogy hol a határ a valóság és a fikció között. A főszereplő Delphine, maga az írónő, aki előző könyvének rendkívüli sikere után súlyos alkotói válságba kerül, hosszú ideje egyetlen sort sem képes leírni. Váratlanul belép életébe egy számára ismeretlen, de őt rejtélyes módon tökéletesen ismerő nő, L. Pontosan azt a nőtípust testesíti meg, amit Delphine titokban mindig csodált: tökéletes a megjelenése, magabiztos a fellépése, minden helyzetre hibátlanul reagál. Különleges, misztikus, a külvilág számára láthatatlan, a normalitás mércéjével meghatározhatatlan, számtalan váratlan fordulatot hozó kapcsolat alakul ki a két nő között. L. hihetetlenül intuitív, mindent tud Delphine gondjairól, lépésről-lépésre nélkülözhetetlenné válik az írónő életében. Befészkeli magát a gondolataiba, a magánéletébe és a munkájába. Hatalmába keríti őt... A regény az utolsó írásjelig rendkívüli izgalomban, bizonytalanságban tartja olvasóját. Nem véletlen, hogy a világhírű rendező, Roman Polanski készített belőle filmet, amely 2017 novemberében kerül a mozikba. A nagy érdeklődéssel várt alkotást versenyen kívül levetítették a 2017-es Cannes-i Filmfesztiválon. Delphine de Vigan 1966-ban született Boulogne-Billancourt-ban, Párizsban él. Regényei világszerte sikert arattak.

Életrajzok gyűjteménye

Szántó Istvánt, e kötet szerzőjét, talán az jellemzi a legjobban, hogy ő a velünk élő miskolci, borsodi történelem. Ebben a könyvében is olyan emlékekről, történetekről, emberekről ír, amelyekre, akikre manapság már talán csak kevesek emlékeznek, akiket ma már csak nagyon kevesen ismernek. Pedig nem is olyan régen egy város, egy térség, sőt talán az egész ország figyelt rájuk. Ezért is nagyon fontos írások ezek. Hogy megmaradjon a közelmúlt Miskolca mindannyiunk számára. A könyv szerzője bemutatja a város és környéke jó néhány ipari emlékét, hogy mit adtak-vettek e tájon húsz-harminc-negyven évvel ezelőtt, kik voltak azok, akik igazán maradandót alkottak az itt élők közül. Szántó István 2015-ben a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Aranytoll kitüntetésében részesült.

Miközben napjainkban rengetegen döntenek úgy, hogy elhagyják az országot, e jelenség megörökítése mindeddig hiányzott a magyar prózairodalomból. Az Esős évszak e hiányt igyekszik pótolni. A regényben két külföldre távozó fiatal sorsán keresztül képet kaphatunk arról, hogyan lehet boldogulni huszonévesként a kétezres évek elején Hollandiában, illetve Ázsiában. Nyomon követhetjük, milyen lehetséges utak, választások állnak a főhősök előtt, milyen túlélési stratégiákat alkalmaznak, mennyiben azonosulnak környezetükkel, vagy utasítják el a közeget, melybe belecsöppentek. Tamás történetéből megtudhatjuk, milyen Hollandia egy fejlett igazságérzetű magyar szemszögéből. Milyennek tartja a tájékozott, ugyanakkor némi szkepticizmussal megáldott budapesti fiú a hollandokat. Hogy látja a mentalitásukat, életmódjukat, viszonyukat az idegenekhez, és ők miként fogadják Tamás sokszor kritikus észrevételeit. Végül tanúi lehetünk annak is, hogy fenntartásai ellenére hogyan asszimilálódik Tamás ebbe a gezellig világba. Egészen másféle indíttatással és háttérrel indul a másik főhős, Iván, aki mintegy ?átmossa? magán Ázsiát: engedi, hogy a kontinens színes forgataga minden érzékszervére hasson, hagyja, hogy magával ragadja az élmény. Ám benyomásai és meglátásai alaposan átrajzolják elképzeléseinket a földrészről és a Kelet-eszményről, Iván sem kevésbé kritikus, de nyitottsága és érzékenysége révén gondolkodása spirituálissá válik. Sorsuk elgondolkodtat minket: az érzelmek vagy a racionalitás diktálta utat válasszuk? Varga Bence a hetvenes évek közepén született Budapesten. Hétéves korában kezdett írni, főként meséket és verseket. Újpestre járt középiskolába, Amszterdamban fejezte be felsőfokú tanulmányait, majd bejárta a fél világot. Publikált néhány novellát, és társíróként forgatókönyveket jegyzett. Az utóbbi két évben Ázsiát fedezte fel, utazása során, egy önmagának tett, húszéves ígéretet teljesítve született a most napvilágot látó Esős évszak című regénye.