Ab Ovo Kiadó

"Pár hónappal ezelőtt összegyűjtöttem a Budapestről szóló, illetve a kávéház- és vendéglátás-történet tárgykörébe tartozó olyan cikkeimet és tanulmányaimat, amelyek eddig nem jelentek meg kötetben. Húztam, toldoztam, pótoltam a jegyzeteket. Rémülten állapítottam meg, hogy ez két, de inkább három kötet. Úgy válogattam szét a szövegeket, mint ahogyan egyszer kedvenc tabáni vendéglősöm csoportosította a választékot Márton-napi étlapján: liba - nem liba - nem hús. Lesz tehát: BUDA - NEM BUDA - NEM BUDAPEST. Tessenek nyakba kanyarítani a partedlit, és nyugodt lélekkel nekifogni ennek az első tálnak. Jó étvágyat, jó kedvet hozzá!" SALY NOÉMI

"Ott hagytuk abba, hogy másfél éve nekiálltam összegereblyézni a gépemen mindenféle magazinokban, folyóiratokban, konferencia- vagy köszöntő kötetekben és más süllyesztőkben megjelent írásaimat. Kávéház- és gasztronómia-történet, Budapest... Magam is meglepődtem, milyen sok. (Jó vicc, közel harminc év, persze hogy sok.) Kézenfekvőnek látszott úgy rendszerezni őket, mint a Tabáni Kakas vendéglőse tette egy régi Szent Márton-napi étlapon: liba - nem liba - nem hús. BUDA - NEM BUDA - NEM BUDAPEST, döntöttem, ez lesz. Ottlik után viszont sajnos már nem lehetett ezt az egyszerű címet a borítóra tenni, így lett az előző kötet Az én Budám, a mostani meg Az én Pestem. Ez persze nem ilyen egyszerű. Mert nem teljesen hasonlít az én igazi Pestemre. Úgy alakult, hogy fatálisan kimaradt belőle Ó- és Új-Lipócia, a Franzstadt és Kőbánya, a külső kerületek közül pedig csak egy véletlen folytán szerepel éppen Kispest és Lőrinc, miközben Saly József ükapám Pestszenterzsébet egyik első birtokosa, Saly Károly dédapám meg a Kőbányai Kaszinó alapítóinak egyike volt, és még szóba se hoztam a rákoscsabai Ilona fürdőt, amelyet Francsek dédapa épített, és fiatalon meghalt dédanyámról nevezett el. Ezeket is mind meg kellene írni. (De hát az ördögbe is, mikori Pestről beszélünk?) Törődjünk bele: ezen a büféasztalon összesodródott a kaviár meg a libatöpörtyű, a háttérzenét is hol Puccini, hol rezesbanda, hol viharkezű cigányprímás szolgáltatja, francia parfüm lószarszaggal, ez az én Pestem, erre, csak erre...!" Saly Noémi

Ez a könyv tíz évvel ezelőtt megjelent egy másik kiadónál. Maradéktalanul elfogyott hamar, ezért is fontolgattam már két-három éve, hogy érdemes lenne újra megjelentetni. Azóta nagyot fordult a világ: az itt olvasható recepteket már én magam se csak kulináris érdekességként szedem elő, hanem egyre többet használok, ha másként nem, ihletforrásként a mindennapi főzéshez. Az előző kiadáshoz képest jó pár dolog változott. Frissítettem a bevezetőt, kivettem néhány olyan receptet, amelyiknek az alapanyagai ma már túlságosan drágák vagy nem kaphatóak, de betettem újakat is, így az eredeti 100 helyett most 130 szerepel. A régi leírásokhoz fűzött megjegyzéseim is bővültek, módosultak, igazodva a 2023-as bolti, piaci lehetőségekhez és árakhoz. Saly Noémi

"Egy házaspár áll a könyvesbolt kirakata előtt. A könyvemet méregetik. - Nézd, milyen szép ez a pár a borítón! Biztosan ők a Mancika meg a Déneske... - De ki az a Ragályi Elemér, aki írta? A filmes nem lehet, mert ő már jóval 80 felett jár. Ebben a korban nem divat a pályamódosítás. - Akkor lehet, hogy a fia? -Nem, nem lehet. Őt Marcinak hívják, kiköpött apja, és ő is operatőr. - Talán egy névrokon... - Ha az, meg kellene különböztetnie magát, legalább egy betűcskével. Úgy illene. - Talán mégis ő? Hölgyem, Uram! Igen, én vagyok. Bocsánat a kései pályakezdésért, de az elmúlt hatvan évben az önkifejezés egy másik formájával voltam elfoglalva. Igaz, most is képek jelennek meg a fejemben. Beszédes képek. És olyan ellentmondást nem tűrően kérnek szót, hogy kötelességem lejegyezni őket. Az egyszervolt háborúkat, forradalmakat, ahogy alattomosan belopakodtak a családunkba. Mesék a mi privát történelmünkről. Mindenkiről ejtek szót. Magamról is. Személyes, intim történetek. Diszkréciójukat kérem! Maradjon közöttünk...!" Ragályi Elemér Ragályi Elemér, a világ egyik legkiválóbb operatőre, íróként most egy másfajta "kamerával", egy abszolút szubjektív objektívvel operálva, kivételes könyvvel mutatkozik be. Novellafüzérében tűpontos képekkel felejthetetlen karaktereket fest meg, könyve nem mindennapi, vidám-szomorú "kibeszélő" családtörténet.

SALY NOÉMI Hatszáz tojás, egy se görbe Molnár Julia szakátskönyve 1854 Gasztronómiánk történetének sötét foltja éppen az az időszak, amikor az úgynevezett "magyar konyha" kialakult. A 19. század első kétharmadában kinyomtatott szakácskönyvek németből fordított, lopott holmik. Ezért érdemes előkotorni a múzeumi kézirattárak, családi konyhafiókok mélyéről a kéziratos receptgyűjteményeket. Egy ilyet tart a kezében az olvasó. Jómódú nyugat-dunántúli háziasszony fazekaiba és tepsijeibe szimatolhatunk be az 1830-1850-es években. Még nem gázolunk szügyig paprikás zsírban, helyette - nyilván osztrák hatásra - húslevesben és tejfölben lehet lubickolni, de már vígan barnállik a rántás, és a ránk zúduló tojásmennyiség láttán nem dicsérhetjük eléggé a tyúkok serénységét. Hogy ez nem "magyar konyha"? De igen. Akkor és ott ilyen volt. (Annyit mondhatok: soha rosszabbat.) Ebből a könyvből nem lehet úgy főzni, mint egy mai szakácskönyvből vagy oktatóvideóból. Ihletforrásnak viszont nagyon jó, nyelvi és művelődéstörténeti kalandként pedig, remélem, érdekes és mulatságos. Saly Noémi

Ez ?a könyv az érdeklődő nagyközönségnek szól, nem tankönyv és nem diagnosztikai vagy terápiás útmutató. Olyan igyekszik lenni, amilyet a szerző maga is szívesen elolvasna. A címe természetesen ironikus, viszont a témához illő. A nárcizmus részben pszichológiai, részben a hétköznapokban használt fogalom és a pszichológián túlmutató kulturális jelenség. A pszichiátriában egy személyiségzavart jelöl, melynek határai eléggé elmosódottak. A nárcizmusunk mértéke is igen különböző lehet a való életben: a magányos, sebezhető, zárkózott, precíz, de érző szívű embertől a rideg, fennhéjázó, manipulatív bántalmazóig. A könyv fókuszában a narcisztikus személyiségzavar áll, ám a jelenség megértéséhez kitágítjuk az optikát, és így bemutatásra kerül az elkényeztetettségnek vélt elhanyagoltságtól a narcisztikus sérülékenységen át az antiszociális és a paranoid karakterig ívelő spektrum. A témához való közelítést filmek, színdarabok, regények, saját élmények és terápiás esetek részletei segítik. Philip Zimbardo professzorral, az egyik legkiválóbb szociálpszichológussal magyarországi látogatásai során két alkalommal is hosszan beszélgettem a készülő könyvről. Részletesen meséltem neki a könyv koncepciójáról, felépítéséről is. Ő mindezek után ezt az ajánlást küldte el nekem: – A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról a pszichiáter-író, Bánki György valóban nagyszerű műve, nélkülözhetetlen kalauz a nárcizmus bonyolult világában. A lenyűgöző, eredeti gondolatokkal teli, nagyhatású könyvben az olvasókat egy szokatlan utazásra invitálja a szerző, melynek során felfedezhetik a lélek ismert és ismeretlen zugait. Ehhez Bánki kiváló idegenvezetőnek bizonyul, aki ezt a szellemi kalandot remek stílusban varázsolja izgalmassá és élvezetessé. Legyen ez a könyv kötelező olvasmány mindenkinek, aki valaha ismert narcisztikust, vagy ő maga az, vagy tervezi, hogy azzá válik.

Rendkívüli pszicho-thrillert tart kezében az olvasó, amelyet a kirobbanó nemzetközi siker mellett a kritika is elismeréssel fogadott: Delphine de Vigan 2015-ben elnyerte a Prix Renaudaut-t, az egyik legrangosabb francia irodalmi díjat. A regényben mindvégig homály fedi, hogy hol a határ a valóság és a fikció között. A főszereplő Delphine, maga az írónő, aki előző könyvének rendkívüli sikere után súlyos alkotói válságba kerül, hosszú ideje egyetlen sort sem képes leírni. Váratlanul belép életébe egy számára ismeretlen, de őt rejtélyes módon tökéletesen ismerő nő, L. Pontosan azt a nőtípust testesíti meg, amit Delphine titokban mindig csodált: tökéletes a megjelenése, magabiztos a fellépése, minden helyzetre hibátlanul reagál. Különleges, misztikus, a külvilág számára láthatatlan, a normalitás mércéjével meghatározhatatlan, számtalan váratlan fordulatot hozó kapcsolat alakul ki a két nő között. L. hihetetlenül intuitív, mindent tud Delphine gondjairól, lépésről-lépésre nélkülözhetetlenné válik az írónő életében. Befészkeli magát a gondolataiba, a magánéletébe és a munkájába. Hatalmába keríti őt... A regény az utolsó írásjelig rendkívüli izgalomban, bizonytalanságban tartja olvasóját. Nem véletlen, hogy a világhírű rendező, Roman Polanski készített belőle filmet, amely 2017 novemberében kerül a mozikba. A nagy érdeklődéssel várt alkotást versenyen kívül levetítették a 2017-es Cannes-i Filmfesztiválon. Delphine de Vigan 1966-ban született Boulogne-Billancourt-ban, Párizsban él. Regényei világszerte sikert arattak.

Szántó Istvánt, e kötet szerzőjét, talán az jellemzi a legjobban, hogy ő a velünk élő miskolci, borsodi történelem. Ebben a könyvében is olyan emlékekről, történetekről, emberekről ír, amelyekre, akikre manapság már talán csak kevesek emlékeznek, akiket ma már csak nagyon kevesen ismernek. Pedig nem is olyan régen egy város, egy térség, sőt talán az egész ország figyelt rájuk. Ezért is nagyon fontos írások ezek. Hogy megmaradjon a közelmúlt Miskolca mindannyiunk számára. A könyv szerzője bemutatja a város és környéke jó néhány ipari emlékét, hogy mit adtak-vettek e tájon húsz-harminc-negyven évvel ezelőtt, kik voltak azok, akik igazán maradandót alkottak az itt élők közül. Szántó István 2015-ben a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Aranytoll kitüntetésében részesült.

Miközben napjainkban rengetegen döntenek úgy, hogy elhagyják az országot, e jelenség megörökítése mindeddig hiányzott a magyar prózairodalomból. Az Esős évszak e hiányt igyekszik pótolni. A regényben két külföldre távozó fiatal sorsán keresztül képet kaphatunk arról, hogyan lehet boldogulni huszonévesként a kétezres évek elején Hollandiában, illetve Ázsiában. Nyomon követhetjük, milyen lehetséges utak, választások állnak a főhősök előtt, milyen túlélési stratégiákat alkalmaznak, mennyiben azonosulnak környezetükkel, vagy utasítják el a közeget, melybe belecsöppentek. Tamás történetéből megtudhatjuk, milyen Hollandia egy fejlett igazságérzetű magyar szemszögéből. Milyennek tartja a tájékozott, ugyanakkor némi szkepticizmussal megáldott budapesti fiú a hollandokat. Hogy látja a mentalitásukat, életmódjukat, viszonyukat az idegenekhez, és ők miként fogadják Tamás sokszor kritikus észrevételeit. Végül tanúi lehetünk annak is, hogy fenntartásai ellenére hogyan asszimilálódik Tamás ebbe a gezellig világba. Egészen másféle indíttatással és háttérrel indul a másik főhős, Iván, aki mintegy ?átmossa? magán Ázsiát: engedi, hogy a kontinens színes forgataga minden érzékszervére hasson, hagyja, hogy magával ragadja az élmény. Ám benyomásai és meglátásai alaposan átrajzolják elképzeléseinket a földrészről és a Kelet-eszményről, Iván sem kevésbé kritikus, de nyitottsága és érzékenysége révén gondolkodása spirituálissá válik. Sorsuk elgondolkodtat minket: az érzelmek vagy a racionalitás diktálta utat válasszuk? Varga Bence a hetvenes évek közepén született Budapesten. Hétéves korában kezdett írni, főként meséket és verseket. Újpestre járt középiskolába, Amszterdamban fejezte be felsőfokú tanulmányait, majd bejárta a fél világot. Publikált néhány novellát, és társíróként forgatókönyveket jegyzett. Az utóbbi két évben Ázsiát fedezte fel, utazása során, egy önmagának tett, húszéves ígéretet teljesítve született a most napvilágot látó Esős évszak című regénye.

Gigi első gyerek nehéz szülése után ágyhoz van kötve, ezért nagyon örül a védőnő, Hennequin segítségének. A baba aranyos és egészséges, de Gigi felépülése lassú. Miriam, a rotterdami rendőrség nyomozója nehezen nyugszik bele bátyja váratlan halálába. Első pillanattól kezdve azt gondolja, hogy gyönyörű sógornője, Hennequin keze van a dologban... A védőnő három fiatal nő tíz meghatározó napjának története. A Rotterdamban játszódó, párhuzamos szálakon futó, letehetetlen thrillerben a sérülékenység, az akaraterő és a fondorlatos gyilkosság találkozik össze. Hollandiában évek óta Nova Lee Maier - szülőhazájában Esther Verhoef néven - a legolvasottabb thriller-szerző. Műveivel a krimi irodalom számos fontos díját is elnyerte. Könyveit közel kétmillió példányban adták el, és megjelentek többek között spanyolul, franciául, németül, angolul és oroszul. Most már a magyar olvasók is kedvükre borzonghatnak Nova Lee Maire lenyűgöző könyvén.

Raoul Wallenberg az egyik leggazdagabb, legbefolyásosabb svéd család tagja, tanult szakmáját tekintve építész, aki a második világháború egyik legzűrzavarosabb pillanatában érkezett a németek megszállta Budapestre, hogy embereket mentsen. Annyi embert, amennyit csak lehetséges. Követségi titkárnak nevezték ugyan ki, de messze-messze túllépte a hagyományos diplomácia adta kereteket. Ez a kötet Dési János Wallenberg munkatársaival készült interjúit gyűjti csokorba. Veres Tamás Wallenberg magyarországi működését fényképezte, szinte valamennyi ismert képet ő fotózta. Kállay Kázmér, Dési János első cikkei nyomán kapta meg a jeruzsálemi Yad Vashem-díjat, és aki Kállay Miklós miniszterelnök unokaöccseként különösen fontos szerepet töltött be az embermentésben. Budai László, aki Wallenberg "feketézőjeként", a védett házakban lévők élelmezésében működött közre, csak a szerzőnek mesélte el történetét évtizedekkel később. Giorgio (Jorge) Perlasca egész működésének alapja volt csalás, ennek ellenére óriási bátorságot tanúsítva mentett zsidókat. Kassel Sándor és felesége, akik nemcsak ismerői voltak Wallenberg történetének, de később az Egyesült Államokban igen sokat tettek Wallenberg emlékének életben tartásáért. Per Anger Wallenberg diplomatatársa volt Budapesten. Az uppsalai egyetem megbízásából működő Raoul Wallenberg Project szakértői Stark Tamás és Bajtay Péter, akik a Wallenberg-mítosz kialakulásának és fennmaradásának okait elemzik.

"Ültünk a mólón és néztük, hogy járja a táncát a vízen a fény... Legismertebb dalom, a Balatoni nyár első sorai ezek. Írtam már dalt a téli Balatonról is, és van még két ötletem, de ezeket egyelőre titokban szeretném tartani. A Balaton számomra a szabadsággal rokon értelmű szó. Ezt a két fogalmat: Balaton és szabadság, együtt tanultam meg, és máig egymás mellett élnek a lelkemben. (És nem csak azért, mert akkor mentünk családostul a Balatonra, amikor apám szabadságot vett ki...) Ebben a könyvben az kutatom, vajon maradt-e még a szép szabadságból a tó partján. A másik célom az volt, hogy pillanatfelvételt készítsek, szavakba öntött fotót a Balatonról 2013-ban, hogy az eljövendő korok szabadság után vágyakozói összehasonlíthassák valamivel az akkori tavat és vidékét, pontosabban, amit hagyunk nekik belőle. Arra is kíváncsi voltam, vajon mi jön velem szembe, ha "csak úgy" nekivágok, hogy körbejárjam a Balatont. Most már tudom, el is mesélem. Az olvasónak csupán annyit kell tennie, hogy beül egy fotelba, és fellapozza ezt a könyvet." (Bornai Tibor)

A testvérpár életében nemsokára nagy változások következnek: Palkó óvodába, Zsófi iskolába megy. De mi történik akkor, ha váratlanul mindkét gyerek úgy dönt, hogy semmi kedvül az ovihoz, vagy az iskolához? Meg tudja oldani Anya és Apa ezt a helyzetet? És valóban laknak sárkányok Éduánál, Anya húgánál, és mi köze Nagyapa szakállának a Mikuláshoz? A kérdések csak gyűlnek-gyűlnek, Palkó és Zsófi pedig lelkesen keresi a válaszokat a sorozat harmadik kötetében is. Palkó és Zsófi történeteit most is a szerző illusztrálta.

"Dési János, a Népszava és a Klubrádió munkatársa lexikonná varázsolta össze a magyar közélet 48 prominens alakjának pályaképét - jobbról is meg balról is. E varázslásban Pápai Gábor volt a segítőtársa: a szereplőkről készített egy-egy csinos karikatúrát. P. S. Ezúton hívnánk fel a nagyérdemű figyelmét, hogy tudomásunk van arról, hogy a könyv szereplőin kívül mások is részt vesznek a magyar közéletben..." (a Kiadó) A(z) A magyar szürke 48 árnyalata (Könyv) szerzője Dési János.

Dési János, a Népszava és a Klubrádió munkatársa nagy munkába fogott: lexikonná varázsolta össze a magyar közélet 48 prominens alakjának pályaképét ? jobbról is meg balról is. A magyar szürke 48 árnyalatából megtudhatjuk, kinek-kinek milyen kacskaringókon keresztül vezetett az útja napjainkig. A szerzõ temérdek tanulságos dokumentumot is csatasorba állít a politikusok jellemvonásainak kidomborítására. E domborításban Pápai Gábor sietett Dési segítségére: minden résztvevõrõl készített egy-egy csinos karikatúrát. Így Önnek mindössze erre a kis politikushatározóra van szüksége, hogy felkészülten várja az áprilisi választásokat!

Drazsé vagyok. Csoki labrador. Vagyis kutya. Három hónapos voltam, amikor embercsaládom lett. Nagyon rendes család. Sok-sok barátom van. Gyerekek, felnőttek és persze kutyák. El ne felejtsem említeni, hogy rettentő szép és okos is vagyok. Azért is tudtam megírni nektek ezt a mesekönyvet. Meg blogot írni az interneten. Meg is nézhetitek: Ha elolvassátok a történetemet, azt is megtudjátok, hogyan lett belőlem Dr. Drazsé.