Atlantic Press Kiadó strana 13 z 13

Somos Andor, a 65 éves sármos milliárdos nosztalgikus hangulatba kerül és Rolls-Royce kocsijából átszáll a 6-os villamosra, ahol megpillantja a 21 esztendős Yolandát. A férfit elbűvöli a tüneményes fiatal lány és megszólítja őt. Akkor, ott, még egyikük sem sejti, hogy lehet köztük valami. Azt meg végképp nem, hogy Somos úr mindaddig viszonylag nyugalmas élete fenekestül felfordul.A történet azonban nem csupán egy idős úr és egy ifjú hölgy, két egymástól nagyon különböző korú és mentalitású ember mindent felrúgó szerelméről szól. Yolanda feltűnése nem az egyetlen meghökkentő fordulat Somos Andor életében. Az is kiderül, miért és hogyan lesz egy közismert milliárdosból közmunkás, hogy mit jelent és hogyan kezelhető a gazdasági válság egy menő nagyvállalkozó számára.Merényletkísérlet, váratlan kalandok követik egymást mindkettőjük megbolydult életében. Andornak nemcsak ellenségeivel és vetélytársaival kell megvívnia, hanem saját lelkiismeretével is, hiszen az évtizedeken keresztül mindenben mellette álló feleségéhez eltéphetetlen kötelékek fűzik. Yolanda pedig a szüleivel harcol az általuk képtelennek ítélt kapcsolathoz való jogáért.

Míg a katolikus királyok egymás ellen ármánykodnak, a török szultán elfoglalja Korfut, Ciprust, évtizedes ostrommal beveszik Kréta utolsó velencei bástyáját, Irakliont. Az O'Pisani család három generációjának története itt kezdődik, és egy albán monostorban végződik. Sorsuk viszontagságairól maguk vallanak.Adrian: Titok maradt, ki árulta el Irakliont. Hitükvesztett lelkek? Az esküszegők, hogy nem hagyják el a falakat? Gyönge asszonyok? Sötétben megmászhatót bástya omladék titkát adták át? Férjük és gyermekük életének ígéretét remélve a nagyvezírtől? Tudhatták, kereszténynek adott szavát muzulmán nem tartja meg!Joannisz: Ismertem sokat, ki volt tehetős, ki halt meg vagy menekült világgá. Gazdátlan maradt vagyont kerestük. Sodronying, fegyver a köpeny alá, feszítővas, kötél a zsákba. Sötét éjjel törtünk kaput, ablakot, kutattunk pincét, padlást. Hasonszőrű alakokkal találkozva vettük hasznát a bikafejes késnek.Katarina: Szűzi erényt őrző kolostorok kapui nem voltak kulcsra zárva a Karnevál éjszakáin. A főtanács ezért tiltotta, hogy női jelmez álcában átlépjenek rajta férfiak. Nem az erkölcs védelmében. A Csöcsök hídján túli lányok ügyes praktikákkal hárították el a gyerekáldást. Nem úgy, mint a gazdag családokból származó, erkölcsüket felejtő novíciák.Philo: A kalóz piszkosan, részegen dülöngélve került elő reggelre. Egész éjszaka kártyázott, elveszítette minden pénzét! Kérdezte, nekem mennyim van, mert abból kell tovább utaznunk. Mit nem képzel, mondtam! Erre megragadott, a szeretője leszek! Teljes erőmmel arcon vágtam. Meglepett, hogy nem adta vissza.Georgiosz: A monostor régi rajzai között gyűrött papírlapot találtam Leonid atya fiókjában: "...a szeretet elmúlhat, mint annyi más. Ha támad benned hit, remény, szeretet, e három között pedig legnagyobb sérülő a szeretet!" Vajon Szent Pál soraival nekem üzent?

Petőfi Sándor özvegye a rásütött hűtlenség billogával élte le rövid életét, megküzdve szerelme elvesztésén túl azzal a teherrel is, hogy bár nőként és családanyaként akart létezni, szembe kellett néznie a költőt istenítő magyar írótársadalom, a politikusok, és ugyanúgy a közemberek ítéletével. Nem is bírta sokáig, 39 évesen elhunyt. A Szendrey Júliát valóságos és teljes valójában bemutató könyv majd száz éve várja, hogy fellapozzák. Részleteket már kaptunk belőle, de hosszú időnek kellett eltelnie egy olyan új társadalom létrejöttéig, amelyben a romantikus hős bálványozásánál fontosabb a történelem racionális megközelítése, az igazság lehető legteljesebb feltárása. Szendrey Júlia naplóját önmagának írta. Felemelő érzés olvasni a sorait. De ez a könyv nemcsak az ő írásait, leveleit tárja elénk. Oldalain olyan eseménykrónikát, feljegyzéseket is olvashatunk, amelyekből Petőfi Sándor tragikus halálának körülményeit is megismerjük. Nem csoda, hogy ez a könyv nem került nyomdába ennyi éven át, hiszen a nagy költőt boldognak, élőnek akartuk tudni, akár a messzi Szibériában, nem pedig vérbe fagyva a csatamezőn. Júlia kálváriája nem Petőfi elvesztésével kezdődik, hanem a költő iránt fellobbanó szerelmével, hiszen szülei ellenezték a házasságot, de hite elég erős volt, hogy legyőzze a kételkedőket. Tudta, érezte: ők ketten rokonlelkek. Alig háromévnyi házasságot kapott cserébe, igaz, hírnevet is, aminek élete során csak a hátrányát érezte. Szerelme a későbbi megpróbáltatásokkal sem hunyt ki, ahogy Bethlen Margit grófnő gyönyörűen megfogalmazta: "hogyha Petőfi visszatérne a síri világból az özvegyi fátyolért, melyet szerelmese hűtlenül eldobott, nem találná fejfájára akasztva, mert Júlia, bár levette azt fejéről, a lelkét burkolta belé, és az azóta is ott van, elsötétítve körülötte a világot."