Atlantic Press Kiadó strana 10 z 11

A ?lányok négyen vannak. Pasija mindegyiknek van, és egyiknek sincs, így legalább mindig van miről dumálniuk: a férfiakról. Borit kicsi kora óta, kábé hatodiktól roppantul érdeklik a férfiak és ezt nem is szégyelli. Réka viszont úgy csinál, mintha nem foglalkozna velük, mert a többiekkel ellentétben röstelli ezt a dolgot, pedig neki is folyton a pasikon jár az esze és két perc alatt közel tud kerülni bárkihez. Panni, vagyis Anna, aki a legszebb a négy közül, kedves lány, mindenkivel el tud társalogni, jelenléte maga a kellem és a világbéke, de azért ő is bajba tud kerülni. Dorka, a negyedik barátnő, más, mint a többiek. Nem igazán vadító csaj, ő viszont rendelkezik egy fura, vele született készséggel: mindenkit azonnal megszerez magának, akit akar. Pár óra alatt. Történetünk kezdetén ugyan mind a négyen bajban vannak, már ami az ügyeletes párkapcsolatot illeti, de Bori egy közös adriai kirándulás alkalmával krimibe illő körülmények között rábukkan A KÓD-ra, amiben minden benne van a férfiakról. Olyasmi, amiről minden nőnek tudnia kell, és aminek a segítségével minden jóra fordul. Na jó, majdnem minden…

– Ez már Magyarország – ismételte hátborzongatóan mély hangon Éva, aki most szólalt meg először és utoljára. És úgy egyáltalában utoljára.Tett egy lépést a határőr felé, alighanem hátrálásra akarta kényszeríteni. Nem látta a katona arcán az ölésvágyat, vagy ha látta, tudta, már mindegy.Nem volt figyelmeztetés. Nem volt lövés a levegőbe.A katona – még mindig vigyorogva – kissé elfordította a fegyvert Éva felé, és tüzelt.Éva még állt, amikor barna szemében kihunyt a fény. 1989 decemberében, közvetlenül karácsony előtt már recsegett-ropogott Romániában a Ceausescu-diktatúra, amikor három 17 éves kolozsvári magyar gimnazista kalandvágyból és egy szabad, új élet reményében megpróbál átszökni Magyarországra a szigorúan őrzött határon át. Köztük van a regény főhőse is, akinek a határon történtek teljesen megváltoztatják az életét. Az ő meglepő fordulatokban gazdag sorsát követjük nyomon a következő két évtizedben, Kolozsvártól Budapesten át New Yorkig. A virtuóz nyelvezettel, mesteri történetvezetéssel, hol megragadó drámai sötétséggel, hol pedig szarkasztikus, sőt önironikus humorral megírt regény az első oldalaktól rabul ejti az olvasót, és töretlen lendülettel kísér végig főszereplője rendhagyó, minden klisével és hagyományos hős-képpel szembemenő sorsán.

Öngyilkos ?merénylő vagy Al Kaida terrorista lehetett volna a kis Amirból, ha szülei nem látják be időben, hogy a vallási iskolákban hirdetett radikalizmus egy életre eltorzíthatja gyermekük lelkét. Véletleneken múlott, hogy az ő kezében a „bombát” végül egy internethez csatolt komputer jelentette. Amir Ahmed Nasszer 25 évesen lett az arab világ legismertebb bloggere, és 27 évesen írta meg saját átváltozásainak izgalmas történetét ebben a könyvben, mely aligha véletlenül lett hónapok alatt világsiker. Az Én és az iszlám voltaképpen az Arab Tavasz szellemi előtörténete. Lefegyverzően őszinte és izgalmas beszámoló az útjukat kereső muszlim fiatalok kétségeiről, lelki gyötrelmeiről és szabadságvágyáról. Egyszersmind behízelgően őszinte és felemelő memoár arról, hogyan nyitotta fel egy ifjú arab szemét a szélesebb világra a bloggolás és az internet. Vélemények a könyvről: „Az Én és az Iszlám egy jó internetes blog bájával íródott: ellenállhatatlan, skrupulusok és pretenziók nélküli, minden friss gondolatra nyitott, elismeri más szerzők érdemeit, és ha próbálja is leplezni, voltaképpen grandiózus írás” –The Wall Street Journal „Az Én és az Iszlám egy szép történet szerelemről és megváltásról, arról, hogyan szakad meg a szív. Olvasd és lelkesülj!” – Szalman Ahmed, a Junoon vezető énekese „A szeptember 11 utáni világban vitriollal öntötték le a muzulmán hitet. Ez a könyv ennek a méregnek az ellenanyagát tartalmazza. Olyan valaki írta, aki általunk alig felfogható körülmények között nőtt fel. Ez egy nagyon bátor és és nagyon megható könyv, amelyben szó van Palesztináról, terrorizmusról, internetes aktivizmusról, szerelemről és életről, s amely megmutatja az iszlámon belüli árnyalatokat is. Csak gratulálhatok a szerző azon döntéséhez, hogy elutasítja a fundamentalizmust. Ez bennünk is megkérdőjelezi, mit tett valamennyiünkkel „a terrorizmus elleni háború.” – Antony Loewenstein

Eljön ?a pillanat, amikor Valéria belenéz a tükörbe és vitába száll azzal az álmodozó, szerelemre éhes nőcskével, aki visszabámul rá: „Miért nem sikerül? Pedig azt hittem róla, hogy az igazi!" Vali gyönyörű nő, okos, még humora is van, és nem szemérmeskedik az ágyban, mégis újra meg újra szingli. Az írónő Lamar Linda álnév mögé bújva vall érzéki egyéniségének a hűség igényével való tusájáról. Regénybeli barátnőivel keresi a választ arra a képtelen állapotra, hogy ha egy nőnek leghőbb vágya, hogy végre megállapodjon, és megvan benne minden, amiről egy pasi fantáziál, akkor harmincon túl miért nincs mégsem családja. „Embert barátjáról…" – hát Valiról ez nem mondható el, mert Zsuzsa nevű barátnője a másik véglet: nyugodt, derűs, alkalmazkodó. Ulla pedig céltudatos, egyáltalán nem a szenvedély hajtja. Zita pedig egy önmagára is veszélyes tűzgolyó. A szingli nő nagy dilemmája tehát: valóban le kell mondani a tökéletes pasiról, és el kell engedni a far…, azaz a frakkját annak is, aki annyira passzol hozzá…?!

A ?kilencvenedik életévét taposó legendás rádióriporter, Kulcsár István tizenhetedik könyvében ismét rácáfol a közhiedelemre, miszerint a „szépkorú” ember már a hamut is mamunak mondja. Javarészt személyes emlékei alapján, megbízható történelmi hűséggel és fenomenális emlékezőtehetséggel idézi fel a második világháborút megelőző és követő világ szereplőit, emlékezetes eseményeit és mindennapjait. A tőle megszokott eleganciával megírt, többnyire ironiával átszőtt történetekből az olvasó megtudhatja, hogy miért haragudott József Attila Hidas Antalra, hogyan dobott puszit a primadonna Tőkés Anna Rákosi Mátyásnak, hogyan ugratták egymást a kor írófejedelmei, hogy mi volt az a szocreál, miként vették rá az átkosban az embereket arra, hogy szavazzanak a kommunistákra, meg hogy hogyan találták fel Magyarországon a Ribakov-mozgalmat, de még azt is, hogy ki volt a vitéz és a lófő, és milyenek voltak a nem is olyan régi időkben a budapesti utcák, villamosok, üzletek, a bordélyok és a közvécék. Jónéhány történetben szembesül a múlt és a jövő, például a háztartási alkalmazottak valamikori és mai helyzete, és az összehasonlítás végeredménye nem egyszer meglepő. A Privát panoptikumot olvasva az idősebbek elmerülhetnek a saját múltjukban, a fiatalok pedig betekintést nyerhetnek az „antivilágokba”, melyekben nem volt internet, wikipédia, okostelefon, villamos roller, de még televízió sem, de ahol a keserves napokban is bőven áradt a humor, buzgott a szellem, a minden hatalommal dacoló tehetség és élni akarás.

A ?hollywoodi filmmogul, Harvey Weinstein szexuális zaklatási ügyeinek felderítése az utóbbi évek legnagyobb újságírói bravúrja volt. A New York Times két riporternője nélkül Weinstein talán soha nem került volna a vádlottak padjára. Kantor és Twohey most könyvben írta meg mindazt, ami az újságcikkekből kimaradt. Először szólal meg az Oscar-díjas Gwyneth Paltrow és azoknak a nőknek egész sora, akik korábban a producer bosszújától félve nem mertek a nyilvánosság elé állni. A szereposztó dívány ezekben a történetekben rendszerint Weinstein Los Angeles-i szállodai szobájában volt, ahova munkamegbeszélésre hívta áldozatait, de behűtött pezsgővel és csábító ajánlatokkal fogadta őket. A szerzők egy krimi fordulatosságával írják le, hogyan tudta magándetektívek és ügyvédek egész hadseregével és áldozatainak lefizetésével eltüntetni zaklatási ügyeinek és erőszakoskodásának nyomait, s hogyan vetettek véget űzelmeinek. A Pulitzer-díjas riporterek könyvét a Washington Post Woodward és Bernstein Az elnök emberei című könyvéhez, a Watergate-botrány krónikájához hasonlította, azzal, hogy a mű már „megjelenése pillanatában a nyomozó-újságírás klasszikusa lett”.

Egy intenzív osztályon dolgozó ápolónő és egy orvos regénye. Irina és Benjamin napjai és éjszakái a pandémia eluralkodásának idején azzal telnek, hogy emberfeletti erőfeszítéssel próbálják életben tartani a lélegeztetésre szoruló covidos betegeket. Félelem és remény a koronavírus idején. Ilyen volt ez a járvány belülről nézve, a túlterhelt, mégis újabb és újabb megpróbáltatások elé állított egészségügyi dolgozó szemével, aki minden egyes betegét magához közelállónak érzi, és segíti, amíg lehet.Egy tüdőembóliás hölgy megebédeltetése vagy egy százötven kilós férfi bepelenkázása, egy utolsó óráit élő beteg családtagjainak vigasztalása – ezek egészen más történetek, mint a médiából áradó statisztikák és jelentések, hiszen a számok rettegéssel teli beteg embereket és emberfeletti küzdelmet vívó ápolókat jeleznek. Ám az olvasóra, aki érteni szeretné ezt az alattomos kórt és a kort, amelyben élünk – márpedig az irodalomnak végső soron ez is a rendeltetése – ez a regény a reveláció erejével hat.

Kósa Henriket, a moszkvai Magyar nagykövetség második emberét holtan találják Kutuzov sugárúti lakásában. Tizenhat késszúrással ölték meg, és a nyomozás heteken át semmi mást nem tud kideríteni, mint azt, hogy a fiatal, jóképű és facér magyar diplomata tucatszámra és válogatás nélkül fogyasztotta a különböző korosztályhoz tartozó és családi állapotú orosz és magyar hölgyeket.A Moszkvába küldött magyar nyomozótiszt és orosz társa egyaránt arra gyanakodnak, hogy a nőfaló diplomata halála is valamelyik gáláns kapcsolatával függhet össze, de hogy valójában mi történt és hogyan, az csak a könyv utolsó oldalain derül ki. A gyilkosság elkövetőjének keresése közben megismerkedünk a korabeli moszkvai diplomáciai és politikai élet, valamint a magyar külpolitika  mindazon visszásságaival és különcségeivel, melyekről csakis ez a fenomenális emlékezőtehetségű és kimeríthetetlen fantáziájú szerző – maga is volt tudósító – képes hiteles és így, évtizedek távlatából már kifejezetten kacagtató korrajzot készíteni. A szórakoztató bűnügyi történet eközben az úgynevezett  “létező szocializmus” remek szatírájává bővül. 

“Maga egy pisze, szeplős kislány, de túl magasra nőtt, és én nem szeretem az ilyeneket… És hadd halljam, miféle fényes jövő vár magára, már a balett terén... – kérdi.Lehajtom a fejem, nem is sejti, milyen rosszat kérdezett.– Hát… az az érzésem, hogy a jövőm erősen fakó. Volt egy bokaficamom tavaly, és azóta nehezen megy. Nem is nagyon nevezném táncnak, amit művelek, inkább, inkább… én vagyok az, aki ott hátul, a karban próbálkozik..., érti ugye? És akkor a férfi arca megváltozik, hosszú lesz és rémült is, nyúl utánam, biztos rántással emel magához, és erőszakosan, vadul szájon csókol.”A szerelem és a szabadság iránti vágy a legkitartóbb szándék, a legszilárdabb elv ellenére is csak áldozatok árán teljesülhet. Ha beteljesülhet egyáltalán.Makkai-Flóra Ágnes a Fő utca 4. oldalain megragadóan és filmszerűen mondja el a remény konok kitartásával küzdő karakterek vergődését a múlt-jelen-jövő idősíkján.   Volt egyszer egy színésznő nagymama, aki hírnevet álmodott tűzvörös hajú unokájának, és Zsófia bonyolult személyiségét egyszerre vonzza a színház és a szerelem, a szerelem és a szabadság, és hogy a szeretett férfi óvó, szerető karjaiban biztonságot találjon. Ellentmondás a javából, vagy mégsem…?

Edgar Allan Poe, a briliáns elméjű őrült, Agatha Christie, a kiszámíthatatlan zseni, az alkoholista olajmágnásból íróvá lett Raymond Chandler, a hidegháború krónikása, John le Carré és a saját hírszerzői tapasztalatait felhasználó Ian Fleming, a 007-es ügynök szellemi atyja... És még hosszan lehetne sorolni a híres krimiírókat, akiknek a nevét a kitalált figuráikról oly jól ismerjük. Ebből a könyvből végre megismerhetjük őket magukat is. Fondorlatos észjárás, műveltség és emberismeret kellett ahhoz, hogy Miss Marple, Poirot, Sherlock Holmes, Philip Marlowe, Auguste Dupin, James Bond és társaik lenyűgözzenek minket a legelképesztőbb bűnügyek felderítésével vagy éppen megtorlásával. Kik voltak ezek az emberek? Milyen életet éltek? Talán unalomból írtak? Vagy üldözte őket a szerencse? Láblógatva találták ki hőseiket vagy verejtékezve? És vajon gondoltak-e arra, hogy a valóságban is eltegyék valamely ismerősüket, ellenségüket láb alól?  Martin Edwards krimiírónak és jogásznak, az angol krimiírók társasága jelenlegi elnökének lebilincselő könyvéből ezekre a kérdésekre választ kapunk. 

Sir Henry, a baskerville-i kastély Amerikából hazatért ifjú örököse nagybátyja rejtélyes halálának okait próbálja felderíteni a legendás londoni detektív, Sherlock Holmes és elmaradhatatlan társa, Dr. Watson segítségével. A gyanú tárgya egy ördögi jelenetekben fel-felbukkanó fekete véreb, egy komornyik, majd egy szökött fegyenc. És valóban, Sherlock Holmes az az ember, aki bármi áron végére jár a dolgoknak... Egy regény, mely 1901-ben született, de még sohasem okozott csalódást a fiatal és felnőtt olvasók új és új nemzedékeinek. A krimi egyes számú klasszikusa ez. Miközben a bűnök bűne, a "rafinált, hidegvérű, szándékos emberölés" egy zseniális elme segítségével lelepleződik, Bokor Pál új fordításában a mocsaras-sziklás-ködös, de mindenekelőtt romantikus észak-angliai táj is új életre kel. És még valami, ami által A sátán kutyája (The Hound of the Baskervilles) a szórakoztató bűnügyi történetek közül is kiemelkedik: Arthur Conan Doyle mesterműve egyszersmind a fegyelmezett gondolkodás magasiskolája, azaz fiataloknak és örök fiataloknak egyformán tanulsággal szolgál.

Lélegzetelállítóan merész írói kaland a true crime mesterétől. Winkler – most először a közelmúlt helyett a jövőbe nézve – az ukrajnai háborút követő újabb orosz hadjáratról „tudósít”. Oroszország célpontja ezúttal az ötven éven át szovjet uralom alatt álló Észtország, Lettország és Litvánia.  Az amerikai Spencer Kevin és a szép észt hadnagynő, Katrina szerelmi drámája összefonódik a baltikumi hadjárat ijesztő valószerűséggel kibontakozó eseményeivel. Azt már megtanulta Európa, hogy a felelős politikusok és tábornokok habozása, a demokratikus intézmények sokszor elavult működési rutinjához való ragaszkodás milyen súlyos következményekhez vezet. De mi történik ezután?  Mi történik, ha az egyik fél nem respektálja a demokráciát, nem ismeri a könyörületet, és a cél az egykori szovjet birodalom ujjá építése, az egykori csatlósok visszaterelése egy új vasfüggöny mögé?   

Alaposan és kíméletlenül teregeti ki a hazai politikai elit szennyesét memoárjában Kerék-Bárczy Szabolcs, akinél jobban kevesen ismerik belülről a rendszerváltás utáni magyar pártok és vezetőik ügyes-bajos dolgait. A szerzőnek Antall Józseftől Orbán Viktorig, Dávid Ibolyától Gyurcsány Ferencig, a rendszerváltás utáni közélet szinte valamennyi első és másodvonalbeli szereplőjéről (lásd a több mint ezeregyszáz nevet tartalmazó névjegyzéket) van mondanivalója, az esetek többségében véleménye is. Kerék-Bárczy Antall József kabinetjében kezdte pályáját, huszonévesen volt az első Orbán kormány Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterének kabinetfőnöke. Ezután a külügyminiszter főtanácsadójaként, majd Los Angeles-i főkonzulként tevékenykedett, utóbb az MDF, végül a DK színeiben folytatta politikai karrierjét, melynek feladására lelkiismereti és morális okokból kényszerült. Ötvenedik életévének betöltését nem is ünnepelhetné jobban, mint ennek az egyszerre személyes és közérdekű, élményekkel és megfigyelésekkel zsúfolt visszatekintésnek a közreadásával.Brutálisan őszinte, sokszor önkritikus és mindig emberközeli eseménykrónika született, melynek talán a legfontosabb üzenete: „A politika célja nem lehet a politikusok és kiszolgálóik meggazdagodása”. Ezzel az üzenettel egyetértésben vállalkozott a kiadó a sokszor kényes kérdéseket feszegető emlékiratnak a közreadására. Kerék-Bárczy írása alighanem politikai barátok és ellenfelek körében egyaránt felkavarja majd a kedélyeket, de ez az őszinte memoár a szerző pártokon átívelő karrierjének köszönhetően sehol máshol nem hozzáférhető információkat nyújt eseményekről és azokról a politikusokról, akiknek cselekedetei meghatározó jelentőségűek voltak a rendszerváltás utáni hazai politikai, gazdasági és kulturális életben. Az eredmény egy széles, színes politikai panoptikum, melynek megalkotója nem a médiából tájékozódott, hanem mindennapjait töltötte ebben a közegben, és mint magáról állítja, soha nem gyengült el a hatalom és a pénz közelségében.   

Leon Uris fiának, Michael Cady Urisnak évtizedekre volt szüksége, hogy az önmarcangolás állapotát önelfogadássá formálja. Miután az őszinteség mellett döntött, és apját évekkel korábban eltemette, megírta ezt a sokkoló hatású memoárt. Bár az apja iránti szeretet és csodálat áthatja az oldalakat, borzadva merenghetünk el a nagy író önimádó megnyilvánulásain, a tinédzser Mike megpróbáltatásain és apjának második felesége iránt érzett, tragédiába torkolló vonzalmán. És ami mindezt körülveszi: Amerika a hatvanas években, drogokkal, fegyverekkel és életveszélyes helyzetek hosszú sorával. És ha mégsem kell zsebkendő után kapkodnunk, annak az az oka, hogy Michael Cady Uris lendületes történetmesélését irónia, önirónia és humor kíséri.Volt mersze a szerzőnek ahhoz is, hogy feltárja legbensőbb, legféltettebb titkait – amit titkos páncélteremnek hív –, először önmaga előtt, majd előttünk, olvasók előtt. Az ő szavaival: "a páncélterem nem más, mint létezésed sötét oldalának tükörképe (...) Őszintének lenni önmagaddal nagyon nehéz feladat. Nem csak tökéletlenek vagyunk, de életünk során sok kimondani is nehéz dolgot tettünk. Sok bátorság kell az íráshoz, és a legtöbb ember még azelőtt feladja, hogy egyáltalán elkezdené. Megállnak a páncélterem előtt, és azt mondják:,Nem akarok bemenni’ ”Az apa-fiú kapcsolat többnyire bonyolult, de mennyivel árnyaltabb és zűrösebb, ha az apa híres! Leon Uris, akit az Exodus című történelmi regény megírása után hirtelen felkapott a média, és a Paul Newman főszerepével készített film is hozzájárult ahhoz, hogy világhírű íróvá váljék, igyekezett jó apa lenni. A saját bonyolult gyerekkori tapasztalatait kivetítő türelmetlensége és a hírnévvel járó örökös feszültség megnehezítette a dolgát. És Leon Urisnak nemcsak a fiaival volt rendhagyó a kapcsolata, de a három feleségével is.Leon Uris az Exodus és a Topáz megírásával nemcsak a sikert zsebelte be, de kivívta az arab és más nemzetek haragját. Miközben különböző országokban gyűjtötte az anyagot regényeihez, titkos ügynökök kereszttüzében, bérgyilkosok céltáblájaként próbált helytállni, megvédeni családját, és második felesége elvesztése után még fia haragjával is szembe kellett néznie. Az idő mégis gyógyírként hatott, apa és fia közös világkörüli útra indult, ellátogatva Ausztriába, Törökországba, Iránba, Afganisztánba, Pakisztánba, Ausztráliába és végül Új-Zélandra. A Bécs közelében található zsidó emigránsokat átvilágító tábortól a kabuli börtön borzalmain át kísérhetjük az írót és fiát a különleges helyzetek és lelkiállapotok magasságába és mélységeibe.

Két gyermekkori traumával küzdő fiatal megrázó története. Egy fiú és egy lány. Vajon a sors és a döntéseik megengedik-e, hogy rátaláljanak a gyógyulásra, egymásra, a boldogságra? A fiú, Gyurka bizalma a felnőttekben akkor rendül meg, amikor fény derül születésének különös körülményeire. Ettől kezdve egyedül Istenben hisz, s a papi hivatásban látja kiteljesedni életét. Ötödéves szeminarista, amikor megmenti egy öngyilkosjelölt életét, s a katolikus kispap és a joghallgató között barátság szövődik. A lány ugyanabból a kis faluból származik, mint a pap. Kunigunda még csak kilenc éves, amikor gyermeki ésszel felfoghatatlan szörnyűség történik vele. Agya amnéziával védekezik a lélekrablás ellen, de sérülése nem múlhat el nyomtalanul. A barátságos, szeretetreméltó kislányból hideg, számító nő lesz, aki vonzó külsejét kihasználva gázol át embereken és érzelmeken. Aztán mégis szerelmes lesz, s a szerelem felébreszti a lelkiismeretét, de lehet, hogy már késő... A mű, Ákody Zsuzsa ötödik regénye, közel háromszáz pályázó közül első díjat nyert az Atlantic Press Kiadó országos női regénypályázatán.

Érdekel, mik a biztos jelei annak, hogy lehallgatják a telefonodat? Érdekel, hogy itthon melyik hivatal foglalkozik a „hosszúfülűek” tevékenységével és hogyan? A szerző saját tapasztalatból régóta ismerkedik a témával, de most újabb szakértői véleményeket is idéz 2021 nyarának emlékezetes botránya, a Pegasus-ügy kapcsán. A fürkészek története ma aktuálisabb, mint valaha, jóllehet a lehallgatásoknak több évezredes múltja van.A botrány akkor robbant ki, amikor kiderült, hogy egyes kormányok a terrorelhárítás fegyvereként vásárolt, meglepően sokoldalú elektronikus eszközt nem a terroristák, hanem saját belső ellenzékük ellen vetették be. Nemere utánajárt a lehallgatás történelmi hagyományainak és eseteinek itthon és külföldön, részletesen foglalkozik a Kádár-korszakban alkalmazott lehallgatási módszerekkel, és a Snowden-ügy sem marad ki a könyv lapjairól.A legtöbb teret a szerző a magyar Pegasus-eseteknek szenteli, miután megkeresett számos hazai lehallgatott személyt és beszélt olyan szakértőkkel és más „illetékesekkel” is, akik a háttérben szeretnének maradni. Igyekezett a legobjektívebb képet festeni az ügy magyar szálairól. A végkövetkeztetés persze nem lehet más, mint az, hogy ha nem teszünk semmit a Pegasus-botrány kapcsán napvilágra került folyamatok, az egyre tökéletesebb lehallgatási eszközök politikai célú felhasználása ellen, akkor nincs többé magánélet, az orwelli világ már holnap beköszönt.