Atlantic Press Kiadó strana 10 z 13

A szerzőt évtizedek óta az orosz irodalmi "újhullám" vezéregyéniségének tekintik. A Boston Globe a posztszovjet irodalom legnagyobb egyéniségének tartja. Az orosz széplány című regényének francia kiadása nagyobb példányszámot ért el, mint Paszternák klasszikusa, a Doktor Zsivágó. Új regénye korábbi írásaihoz képest is csúcsteljesítmény. Száznyolcvan (!) fejezetben a kivételes találkozások, meghökkentő intimitások, történelmi és politikai eszmefuttatások olyan tömegét vonultatja fel, ami alighanem páratlan a posztmodern világirodalomban. A tárgy Oroszország a maga történelmével, Sztálinnal, Gorbacsovval és persze a címadó Putyinnal. "A nagy gopnyik úgy bombázta le a könyvemet, ahogy Ukrajnát" - írja korábbi könyvének fogadtatásáról ebben a könyvében, mely őszintesége és szépírói eszközeinek sokfélesége okán olyasféle intellektuális bombaként robbanhat az orosz-és világirodalomban, mint annak idején a Szolzsenyicin által írt Gulág arhipelág. Jerofejev apja diplomata, Sztálin egyik tolmácsa volt, ő maga filológiát tanult a Moszkvai Állami Egyetemen, fiatalon Dosztojevszkijről és De Sade márkiról írt könyveket, majd a Metropol című szamizdat kiadvány egyik szerkesztője volt, ezért ki is zárták az Írószövetségből. Ez azonban csak egyike azoknak a kudarcoknak, melyek "a nagy Szovjetunió" értelmiségi polgárát fenyegetik. Jerofejev most minden frusztrációt kiír magából, amelyek egy számára immár vállalhatatlan országban a gondolkodó embert érik. A nagy gopnyik név, Putyin gúnyneve, a szputnyik mintájára született (a gopnyik kis csirkefogót, huligánt jelent) úgy kerül a regénybe, hogy a szerző, aki maga is találkozott az orosz elnökkel, autentikus korrajzzal és megannyi következtetéssel szolgál a Szovjetunióról és Oroszországról, Sztálinról, Gorbacsovról, Putyinról az "októberi fordulattól" az ukrajnai háborújáig. Ezek némelyike az áthallások folytán elgondolkodtatja a magyar olvasót is.

Dazai Oszamu, a 20. századi japán irodalom kimagasló egyénisége, a modern japán énregény klasszikus alkotója. A Többé nem ember című regénye, mely hazájában minden idők második legnagyobb bestsellereként ismert és már régen minden világnyelven megjelent, most először olvasható magyarul. Mint általában, Dazai ebben a regényében is egyes szám első személyben és saját életéről ír, a műfaj követelményeinek megfelelő vallomásos formában, és itt is az emberi élet, különösen az ifjúkor abszurditásai foglalkoztatják. Páratlan szókincse segítségével könnyedén vált a patetikusból humoros, az ünnepélyesből könnyedebb stílusba. Jozó, a regényhős arisztokrata családból származó különc, aki sehol nem találja a helyét. Tékozló fiú, akinek nem a pénzherdálás az egyetlen fogyatékossága. Mentális betegséggel küzdő, öngyilkosságra hajlamos fiatalember, akárcsak maga a szerző, akinek különleges egyénisége és megnyerő őszintesége teszi ezt a könyvet hátborzongatóan hiteles életrajzi regénnyé.

Sir Henry, a baskerville-i kastély Amerikából hazatért ifjú örököse nagybátyja rejtélyes halálának okait próbálja felderíteni a legendás londoni detektív, Sherlock Holmes és elmaradhatatlan társa, Dr. Watson segítségével. A gyanú tárgya egy ördögi jelenetekben fel-felbukkanó fekete véreb, egy komornyik, majd egy szökött fegyenc. És valóban, Sherlock Holmes az az ember, aki bármi áron végére jár a dolgoknak... Egy regény, mely 1901-ben született, de még sohasem okozott csalódást a fiatal és felnőtt olvasók új és új nemzedékeinek. A krimi egyes számú klasszikusa ez. Miközben a bűnök bűne, a "rafinált, hidegvérű, szándékos emberölés" egy zseniális elme segítségével lelepleződik, Bokor Pál új fordításában a mocsaras-sziklás-ködös, de mindenekelőtt romantikus észak-angliai táj is új életre kel. És még valami, ami által A sátán kutyája (The Hound of the Baskervilles) a szórakoztató bűnügyi történetek közül is kiemelkedik: Arthur Conan Doyle mesterműve egyszersmind a fegyelmezett gondolkodás magasiskolája, azaz fiataloknak és örök fiataloknak egyformán tanulsággal szolgál.

Ez ?volt az utóbbi évtizedek legnagyobb karriertörténete a divatvilágban. Ebben a könyvben Tommy Hilfiger maga mondja el, hogyan lehet kistermetű, lányos arcú fiúból óriássá nőni. Ahogy azt is, hogy milyen volt, hogyan változott, és mivé lett Amerika és az amerikai álom. A középszerűség nem opció – mondja Tommy. A küzdő szellem és az álmodozó lélek keverékéből gyúrt divatguru őszintén és humorral meséli el, hogyan vezetett az útja egy Elmira nevű unalmas kisvárosból a világhírig. A forradalmi 60-as évek heve segítette átlépni a korlátokat, és megadta az első lökést szárnyaló fantáziájának. New Yorktól Tokióig kísérhetjük figyelemmel a divat izgalmas és bódító világát, s a történetből a könnyek sem hiányoznak.  „Amerikai álmodozó. Szeretem ezt a címet, mert ráillik Tommyra, és nemcsak róla, aki a barátom, hanem rólam is szól, meg a helyekről, ahol megfordult, és a többiekről mind, akik formálták az egyéniségét, és a lehetőségekről, amelyek rendelkezésére álltak mindannyiunk számára, amikor volt bátorságunk átlépni a határainkat. Azt gondolom – még mielőtt a féktelen jazz-elmém elszabadulna, hogy a kultúrák ütközése és összemosódása, és az új szabályok felállítása, mind tükröződik a könyv címében, hiszen ő, Tommy mindig egy lépéssel előbbre jár. Ez a szellemiség hozott minket össze, amikor először találkoztunk, huszonöt évvel ezelőtt.” Quincy Jones

Eljön ?a pillanat, amikor Valéria belenéz a tükörbe és vitába száll azzal az álmodozó, szerelemre éhes nőcskével, aki visszabámul rá: „Miért nem sikerül? Pedig azt hittem róla, hogy az igazi!" Vali gyönyörű nő, okos, még humora is van, és nem szemérmeskedik az ágyban, mégis újra meg újra szingli. Az írónő Lamar Linda álnév mögé bújva vall érzéki egyéniségének a hűség igényével való tusájáról. Regénybeli barátnőivel keresi a választ arra a képtelen állapotra, hogy ha egy nőnek leghőbb vágya, hogy végre megállapodjon, és megvan benne minden, amiről egy pasi fantáziál, akkor harmincon túl miért nincs mégsem családja. „Embert barátjáról…" – hát Valiról ez nem mondható el, mert Zsuzsa nevű barátnője a másik véglet: nyugodt, derűs, alkalmazkodó. Ulla pedig céltudatos, egyáltalán nem a szenvedély hajtja. Zita pedig egy önmagára is veszélyes tűzgolyó. A szingli nő nagy dilemmája tehát: valóban le kell mondani a tökéletes pasiról, és el kell engedni a far…, azaz a frakkját annak is, aki annyira passzol hozzá…?!

Dehogy volt szerelmes Ludwig van Beethoven a kicsit púpos, kicsit csúnyácska Brunszvik Terézbe. A zongoratanár minden fiatal lánynak buzgón csapta a szelet, némelyikbe bele is bolondult rendesen, de magyar tanítványai közül a középső grófkisasszony, Brunszvik Jozefin volt a választottja. „Pepi” a maga plátói módján viszonozta ugyan érzéseit, de ez a regény éppen arról szól, hogy az ifjúság és az ösztön semmilyen korban nem ismer gátakat, erkölcsi és anyai tilalmakat. Hogy pontosan mi történt 1799 tavaszán Bécsben és Martonvásáron, azt senki nem tudhatja, de Bokor Pál legendákat döntögető könyve nemcsak a zseniális „Luigi”-t hozza emberközelbe, hanem a híres grófi famíliát is, élén a zsarnoki természetű Anna grófnővel, akinek javára írandó, hogy nélküle a szépséges martonvásári kastélypark helyén még ma is mocsár lenne. Egy történelmi regény persze többre köteles, minthogy híres emberek nevezetes cselekedeteit elevenítse fel, s „A szerelmek tavasza” megfelel ennek a kötelességnek. Miközben az olvasó végigizgulhatja a „Ki kinek az ágyában köt ki?” elnevezésű kortalan társasjátékot, a szerző széles panorámát fest a 18.-19. század fordulójának Európájáról, benne az ereje teljében lévő monarchia fővárosának pezsgő zenei és művészeti életéről.

Volt egyszer egy színésznő nagymama, aki hírnevet álmodott tűzvörös hajú unokájának. Zsófia bonyolult személyiségét egyszerre vonzza a színház és a szerelem, a szerelem és a szabadság, a szabadság, és hogy az imádott férfi óvó, szerető karjaiban biztonságot találjon. Volt egyszer egy... zászló, melyből kihullott a vörös csillag, és amelybe a demokráciát akarta beleszőni többmillió magyar és román. A szerelem és a szabadság iránti vágy a legkitartóbb szándék, a legszilárdabb elv ellenére is csak áldozatok árán teljesülhet be. Ha beteljesülhet egyáltalán... Makkai-Flóra Ágnes a Fő utca 4. oldalain megragadóan és filmszerűen mondja el a remény konok kitartásával küzdő karakterek vergődését a múlt-jelen-jövő idősíkján.

Volt egyszer egy színésznő nagymama, aki hírnevet álmodott tűzvörös hajú unokájának. Zsófia bonyolult személyiségét egyszerre vonzza a színház és a szerelem, a szerelem és a szabadság, a szabadság, és hogy az imádott férfi óvó, szerető karjaiban biztonságot találjon. Volt egyszer egy... zászló, melyből kihullott a vörös csillag, és amelybe a demokráciát akarta beleszőni többmillió magyar és román. A szerelem és a szabadság iránti vágy a legkitartóbb szándék, a legszilárdabb elv ellenére is csak áldozatok árán teljesülhet be. Ha beteljesülhet egyáltalán... Makkai-Flóra Ágnes a Fő utca 4. oldalain megragadóan és filmszerűen mondja el a remény konok kitartásával küzdő karakterek vergődését a múlt-jelen-jövő idősíkján.

A hölgy, aki azt állította, hogy Donald Trump 13 éves korában megerőszakolta őt, ügyvédjének többszöri ígérete ellenére soha nem lépett a nyilvánosság elé. Vajon miért? Lehet, hogy nem is létezett? A nagyhatalmú hollywoodi producert szexuális zaklatással vagy erőszakkal vádoló 91 nő közül - a világsztároktól a titkárnőkig - harminc év alatt csak egy tett feljelentést. Miért és hogyan sikerült mégis megszólaltatni őket? Az alkotmánybíróvá kinevezett Brett Kavanaugh állítólagos erőszakoskodásáról szóló vallomást az amerikai szenátus Igazságügyi Bizottsága is meghallgatta, majd szoros szavazással elutasította. Vajon miért? Jodi Kantor és Megan Twohey, a New York Times két riportere ebben a könyvben a minden határon túlterjedő #MeToo mozgalom keletkezéséről és ellentmondásairól, hatalom és erőszak kölcsönviszonyáról, a Miramax mindenható urának vádlottak padjára küldéséről ír megnyerő őszinteséggel és egy krimi izgalmasságával. A She Said (A nő azt mondta) oldalain először mondja el részletesen a maga történetét Gwyneth Paltrow, Ashley Judd és Harvey Weinstein tucatnyi más áldozata. Megszólaltatásuk a Washington Post szerint az utóbbi évek legnagyobb újságírói bravúrja volt és 2018-ban Pulitzer-díjat hozott a szerzőknek.