Atlantic Press Kiadó strana 8 z 11

A könyveknek van saját élete, mely nem mindig követi a szerzői szándékot. "Nincs szándékomban sem történelemkönyvet, sem családregényt az olvasó kezébe adni" írta a szerző az első kiadás megjelenése alkalmából. Márpedig a Cserepek családregény, s ha nem is történelemkönyv, de nagyon alapos és mély elemzése a magyar zsidóság és a mindenkori államhatalom közötti bonyolult, sokszor tragikus, máskor egyenesen végzetes, megint máskor ellentmondásos viszonyról a 12. századtól napjainkig. Lénárt György annak a sok ezer zsidó családnak állít emléket avatott tollal és példás felkészültséggel, melyek száz-kétszáz vagy háromszáz évvel ezelőtt, vagy még régebben telepedtek le ebben a hazában, s részesei, de sokszor alkotói is lettek történelmünknek. Ő maga cserepeknek nevezi információdarabkáit a magyar zsidóság történetéről, az olvasó azonban meglepetéssel tapasztalja, hogy ezek a cserepek értékes emléktárggyá állnak össze. Azokra a magyar zsidókra emlékeztet a könyv, akik mindenkor arra törekedtek, hogy beilleszkedjenek a magyar társadalomba, s nem rajtuk múlt, hogy ez sokszor nem sikerült.

A szovjet hírszerzés Darabont fedőnevű ügynöke 1942-től rádión jelenti Moszkvának a magyar politikai és katonai vezetés legféltettebb titkait. A jóképű, huszonéves fiatalember divatos fotográfusként tűnik fel Pesten. Nappal eljegyzéseken és díszebédeken fényképez, esténként a háborúról az utolsó pillanatig illúziókat kergető felső középosztály sírva vigadó életét éli. Szinte természetes, hogy jónéhány pesti úrihölgy ágyában is megfordul a fiatal férfiak javarészétől megfosztott fővárosban, mígnem a parancsnokság kifejezett tilalma ellenére utoléri az igazi szerelem. Emberek és hadseregek sorsára kiható értesüléseit Darabont eleinte a Lipótvárosi Kaszinóban szerzi. Később a híres Arizóna mulató rendszeres látogatójaként is hozzájut fontos dokumentumokhoz a doni veszteségekről, Horthy kiugrási próbálkozásairól, a Zrínyi rohamlöveg fejlesztéséről, továbbá a zsidókérdés „megoldásáról”, a védelmi építkezésekről. A csellel, pénzzel, zsarolással megszerzett információk forrásai között van Horthy Miklós hajdani tengerészcimborája, de van köztük jól értesült aranyifjú, titkos ügykezelő, hadiüzemi főmérnök is. A szerző kivételesen alapos kutatómunkájának köszönhetően ez az első magyarul megjelent, történelmi forrásanyagként is értékes írás arról, hogy 1942 és 1944 között hogyan működhetett nálunk csaknem zavartalanul a szovjet katonai hírszerzés.   ""Az olvasó azzal a jóleső érzéssel csukja be Mihail Kamjanyicin, alias szentmiklósi Miklóssy Ivor romantikus kalandregénynek álcázott tényregényét, netán tényregénynek álcázott romantikus kalandregényét, hogy remekül szórakozott, és még gazdagodott is. Lehet-e bármi fontosabb és több ennél, amikor egy irodalmi műről ítélünk?"". (Olvass Bele - a kultúrakirakat)

Párizs, London, Nizza, Brüsszel után az Iszlám Állam Budapesten készül terrormerényleteket elkövetni. A terv végrehajtására két minden gyanún felül álló magyar fiatalembert szemelnek ki, akik az akciók előtt egy pillanatra sem kerültek korábban a hatóságok látókörébe. Egy budapesti egyetemen tanult pszichiáter az agymosást állítja kutatásainak középpontjába a Szíriából Afganisztán keleti határvidékére átmenekített Iszlám Állam főhadiszállásán. Egyedülálló módszerével mindenre elszánt dzsihádistává képezi ki a két magyart. Az agymosott fiatalok előbb a pesti Duna-parton hajtanak végre halálos áldozatokat követelő gyilkos merényletet, majd egy repülőgépet térítenek el, hogy utasaikat kiszolgáltassák az Iszlám Államnak. Kulcsár István, az ismert rádióriporter, harmadik kalandregényével (a Mihail Kamjanyica néven írt Darabont és a Gyilkosság a Magyar Rádióban után) ismét meglepetést okoz és tabukat dönget. Súlyos mondanivalója ellenére is gördülékeny stílusú, olvasmányos, a humort sem nélkülöző könyve ugyanis az első magyar mű, amelyből az olvasó elképzelést alkothat az iszlám fundamentalisták módszereiről.

Mondhatnánk, hogy múlt század eleji lányregény, de nem, ez nem egy szirupos történet, hanem hét lány sorsa, kik közül négyen mások, mint a többség, és ketten elkeseredett harcot vívnak a boldogságukért. A női emancipáció, annak minden előnyével és hátrányával, éppen elsöpörni készül a rájuk kényszerített korabeli tradíciókat és elvárásokat, amikor Balázs Ágnes és két húga árván marad. A tizenhat éves Ágnesre hárul két húgának az iskoláztatása, erkölcsi és szellemi nevelése. A feladatot lelkiismeretesen végző lánynak egyetlen kívánsága formálódik a kemény évek során: hogy egyszer csakis önmagának, önmagáért élhessen. Az Oroszi-lányokat apjuk vakmerőnek és szabadnak nevelte, a négy lány mégis más-más elveket vall, s szüleik nem csekély aggodalmára az élettel szemben támasztott igényeik, vágyaik is nagyon különbözőek. Hogy közülük ki éri el a célját, és melyikük sorsa fordul tragédiába, az kiderül Ritoók Emma emóciókkal teli, szép könyvéből, mely már csak minősége és szellemi gazdagsága folytán sem maradhatott ki a Női remekírók sorozatból. A szerző, akinek ősei között Hunyadiak, Báthoriak, Bethlenek bukkannak fel, ezzel a művével 2000 koronát nyert az Új Idők pályázatán.

Magyarságukban, zsidóságukban, életútjukban is nagyon különböztek egymástól. Volt, aki itthon maradt, de világhírűvé úgy váltak többen, hogy kimentek a világba. Különleges emberek voltak, nem véletlenül nevezték őket marslakóknak: kicsit másképp festettek, mint a többiek, akcentussal beszélték azt a nyelvet, amelyen világszerte feltűnést keltő alkotásaikat publikálták, és már azért is furcsa lények voltak, mert a túlnyomó többségük a földkerekségnek nemcsak ugyanabból a városából, Budapestről, hanem annak azonos részéből is, azaz Pestről származott. Mi több, a fizikusok, matematikusok, akikre először alkalmazták a marslakó nevet, a városrész alig két-három tanintézetéből érkeztek. Számítógép, hologram, golyóstoll, tévéképcső, és még az átkozott atombomba is az ő szellemi teljesítményüket dícséri. De nem csak a természettudományok területén remekeltek. Gyakorlatilag ők teremtették meg Hollywoodot és vele a modern filmgyártást, és ami esetleg némelyeket meglep, a sportban is szép számmal akadtak kiválóságaik. A könyv harmincnyolc életrajza között szerepel az első magyar világbajnoké, az első (és egyben második) magyar olimpiai bajnoké, no meg azé a sportdiplomatáé, aki a NOB héttagú alapító bizottságának tagjaként fontos szerepet játszott az újkori olimpiák létrejöttében. Érdekes emberek, fantasztikus életutak a Casablanca rendezőjétől, aki több tucat filmet forgatott itthon is, a számítógép szellemi atyjáig. Elképesztő intellektuális és fizikai kalandok teszik, hogy ez a könyv, mely világhírű zsidó honfitársaink életútját mutatja be, olyan olvasmányos, mint egy kalandregény. Ráadásul ezek az életmesék, ha legenda-emberekről szólnak is, azért még igaz történetek, hiszen a szerző aranytollas újságíró, a Füles rejtvényújság legendás Tanár úr kérem rovatának írója és szerkesztője, évtizedes tapasztalatokkal rendelkezik abban, hogyan lehet és kell elválasztani a valóságot a mítosztól, az igazi tehetséget a talmi csillogástól.

A legendás szépségű nápolyi királylány, Aragóniai Beatrix önvallomása a magyar királyné eddigi legteljesebb életrajza, regényben elbeszélve. Ezzel együtt alighanem ez a legemberközelibb Mátyás király portré is, ami valaha magyar nyelven napvilágot látott. Beatrix (Dálnoki-Miklós Viktória) Mátyás-képe, mely majd' öt év kutatómunka eredményeként alakult ki, szinte semmiben sem hasonlít az iskolában tanultakhoz. A magyar történelem egyik kimagasló egyénisége itt nem népének álruhás jótevőjeként, győzhetetlen hadvezérként és tévedhetetlen uralkodóként jelenik meg. Beatrix számára ő mindenek előtt esendő, szerelmes férfi, tépelődő ember, aki naponta hoz roppant horderejű döntéseket a család, az öröklés, és persze háború és béke dolgaiban. Beatrix a beavatottak intimitásával számol be a nápolyi Castel Nuovo, a bécsi Burg és a Budai vár falai között zajló intrikákról, az itáliai és ausztriai hadjáratokról, s persze saját kálváriájáról, melynek során két uralkodó – Mátyás és Ulászló – feleségeként is nagy befolyást gyakorolt a magyarországi események alakulására. A szerző szépíróként is bravúros megoldást választott: Beatrix hatesztendős korától egyes szám első személyben meséli el pikáns szerelmekkel, súlyos csalódásokkal, drámai fordulatokkal teljes életét. És miközben a bécsi hadjárat és a kenyérmezei csata történetével, vagy Mátyás ágyasházának titkaival ismerkedünk, az olvasó az elmúlt korok és birodalmak életébe való hiteles betekintés, mi több, beilleszkedés kivételes élményében részesül.

New York város történetének legsötétebb pillanatában kezdődik a regény. Ami a világ számára felfoghatatlan borzalom, az a 11 éves Nick életében személyes tragédia. Az iskolásfiú édesapja a kettős torony elleni terrortámadás egyik áldozata. Halála egy boldog és kiegyensúlyozott gyermekkor végét és a teljes megvakulással végződő betegséget jelenti a kisfiú számára. Létezik-e ilyenkor kiút a sötétségből? Éveken át úgy tűnik, hogy nem létezik. Egy jóbarát és egy melegszívű iskolatársnő megjelenése a súlyos fogyatékosságaival együtt is meglepően tehetségesnek mutatkozó fiú környezetében sok mindent megváltoztat, és új reményt jelent. A sötétségből kivezető út persze hosszú és gyötrelmes, de az emberi akarat és különösen a szeretet ereje csodákra képes. Dunai-Kovács Liliána első regénye az Atlantic Press Kiadó női regénypályázatának egyik kellemes meglepetéseként kiérdemelte a népszerű írónő, Fábián Janka vezette zsűri különdíját.

Piatok Milka nem volt szent, mint Filoména, akiről a becenevét kapta, ám tiszta és őszinte lány volt. Igaz, az ő küzdelmei eltérőek voltak a szentétől, de tovább tartottak és fokozatosan, alattomosan rombolták a fiatal lány lelkét, önérzetét és nem utolsósorban a testét. A lányka egy bányászfalu ínséges körülményeiből indul göröngyös útjára. Cselédként, nőként, feleségként és anyaként is igyekszik kitörni megalázó helyzetéből és a sorsát kísérő férfiak által akarva-akaratlan rákényszerített alárendelt szerepkörből. Szerelmek, legendák, megközelíthetetlen szellemek és nagyon is eleven alakok tűnnek fel Filoména életében. Kudarcainak sora utolsó leheletéig kíséri. Bár ebből a regényből nem árad a múlt század eleji női írókra jellemző feminizmus, nyilvánvaló a társadalomkritika, a szociális problémák és a társadalmi osztályok közötti áthatolhatatlan akadályok bemutatásának igénye. Az akkor 28 éves írónő ezzel a könyvével megnyerte az Athenaeum kiadó 1920-as pályázatát. Ez volt az első regénye, mely Filoména keserű életútja ellenére, lírai nyelvezetével meghódította az olvasót és a Nyugat írói között is elismerést vívott ki. Virginia Woolf a Saját szoba című esszéjében megjegyzi, hogy a női íróknak ki kell fejleszteniük azt az elbeszélésmódot, amely a női regények sajátja lehet. Kosáryné Réz Lola bizonyosan teljesítette ezt a feladatot egyedi hangvételű könyveiben. Berkes Imre író, újságíró a Vallomások egy nagyon szép regényről című esszéjében írta: "Hónapokkal ezelőtt olvastam a Filoménát, Kosáryné Réz Lola regényét, a napokban újra átlapoztam, s ugyanolyan mély hatást tett rám, mint első ízben. Mi ennek a titka? Kétségtelenül az írónő művészete. Tökéletes íráskészsége, amellyel a kíváncsi elmét és az érzékeny szívet egyaránt megfogja, rajongó szeretete, amellyel tárgyába belemerül; ideges, de finom érzékenysége." Az Atlantic Press Kiadó Női remekírók sorozatának ötödik kötetével Kosáryné Réz Lola írói nagysága előtt tisztelgünk.

Kelet-európai gyermekcsempészek és gyermekpornó-üzérek a szereplői ennek a sajnálatosan igazságközeli történetnek. Hetedik true-crime regényében William G. Winkler egy kivételesen aljas, ám sajnos nagyon is aktuális bűncselekmény-sorozat okait, természetét és felelőseit kutatja. "Kosztya bácsi", a Lánykereskedők első részében megismert bandavezér, villája tágas termeiben elegáns fogadásokat rendez, de az alagsorban gyermekeket kínoztat. A szörnyű jelenetekről készült videófelvételeket nagy pénzekért értékesíti a a világ minden tájáról begyűjtött perverz és pedofil ügyfelek számára. Kaszás Ádám nyomozó és Szabados Éva rendőrszázados erőfeszítései nyomán Kosztya Volkov már kénytelen volt lemondani a rózsadombi édeséletről. Ártalmatlanná tenni azonban akkor nem sikerült őt. Új főhadiszállásán is azon törei a fejét, hogy a lányok és gyermekek rafinált módszerekkel végrehajtott elrablásából, szexrabszolgaságba kényszerítéséből és adásvételéből szerzett vagyonát hogyan gyarapíthatná az orosz és a magyar hatóságok kijátszásával, és persze a rivális bűnszövetkezetek nyomulása ellenére. Gyilkosok, gátlástalan gazemberek, rettegésben tartott áldozatok és bandatagok népesítik be ezt az alvilágot, melynek urai a regényben és a valóságban is sokszor képesek kibújni az igazságszolgáltatás hálójából. Ám a Kaszás Ádámoknak és Szabados Éváknak köszönhetően garázdálkodásuknak egyszer mégiscsak vége szakad.

Alig néhány nap leforgása alatt három azonos típusú gyilkosság történik a Magyar Rádióban. A krimi, amelyben ma is sokat emlegetett legendás rádiósok és fiktív személyek egyaránt szerepelnek, s melynek szerzője az ismert rádióriporter, a 80-as évek végén játszódik. A hajnali órákban húsklopfolóval halálos csapást mérnek egy külpolitikai kommentátorra, majd egy kezdő riporterlányra és végül egy belpolitikai szerkesztőre. A sorozatgyilkos jóformán semmi nyomot sem hagy maga után. A szokatlan bűncselekmény-sorozat indítékait kutató rendőrök sokáig képtelenek magyarázatot találni a rejtélyes gyilkosságokra, és reménytelennek látszik az is, hogy megtalálják a tettest. A bűncselekmények felderítésén nagylétszámú csoport dolgozik dr. Szomolányi Valér rendőr őrnagynak, a pesti nők bálványának a vezetésével. A Magyar Rádióban elkövetett hármas gyilkosság azonban márcsak a helyszín miatt is politikai szinezetet nyer, s az eseménynek külföldön is híre megy. Idehaza az illetékesek részleges hírzárlatot rendelnek el az ügyben, de a Szabad Európa Rádió adásaiból a magyar lakosság is értesül róla. Végül már az állambiztonsági szervek is kénytelenek foglalkozni a valójában nem politikai indítékú sorozatgyilkossággal. A Gyilkosság a magyar rádióban krimi, de egyszersmind politikai szatíra is, híradás arról, milyen állapotok uralkodtak a hazai média fellegvárában a rendszerváltás előtti években. Amellett, hogy a szerző nemcsak a mikrofonnal, hanem a tollal is kitűnően bánik, a történet hátborzongató hitelessége azzal is magyarázható, hogy a szerző nagyon jól ismeri a terepet, a Bródy Sándor utcai épületet, a Márványtermet, a sokat emlegetett Pagodát, hiszen évtizedekig volt a Magyar Rádió munkatársa, moszkvai és New York-i tudósítója.

A sokszor vérpezsdítő, máskor szívszorongató történetek Budapesttől Indiáig röpítik az olvasót. Dézsi Desirée novellái az ezerarcú szerelemről és erotikáról szólnak. Szerelem mindhalálig. Szerelem pirkadatig. A szenvedély tud szelíd és érzelmes lenni, máskor bizarr és követelőző. Az írónő lebilincselően és sok humorral mesél a női lélek gazdagságáról és az érzéki élmények sokszínűségéről. Önmagáról pedig ezt írja: „Tinédzserként azt gondoltam a szerelemről, hogy csókos-simogatós játék, míg voltak korombeliek, akik már a szexet is unták. Huszonévesen már tudtam, hogy azon kívül, hogy izgató érzés, nagyon jó érzelmi összekapaszkodás is, de nem értettem, hogyan lehet néha szelíd, máskor zabolátlan, ha minden a hormonokon múlik. Harmincas fejjel beláttam, hogy kell az emberi reprodukcióhoz, de nem értettem, hogy ötven, hatvan éves, vagy még idősebb emberek annyi tapasztalás és csalódás után hogyan állíthatják magukról, hogy szerelmesek. Ma már értem. A szerelem teljesen értelmetlen. Nem kell rajta gondolkodni, csak élvezni kell, és néha belehalni".

Mindenki tudja, hogyan kell, ugye? Testtel, lélekkel, szenvedéllyel, míg ásó, kapa, s a nagyharang el nem választ. A szerző szerint nevezetesen ezzel az ásó, kapa dologgal vannak bajok mostanában. Az emberek ugyanis addig szeretnek szeretni, amíg az magától jön, amíg kellemes, amíg mindkét fél számára kielégítő a kapcsolat. Mi történjék, ha már nem egészen így van? Ha már különféle segédeszközökre van szükség? Ha már csak kisebb-nagyobb erőfeszítéssel lehet úgy megmunkálni a kapcsolat kertecskéjét, hogy tovább virágozzon? Hogy milyen kapcsolat az, amelyiken folyton dolgozni kell?! Hát olyan, amiért érdemesi áldozatot hozni, fáradozni, küzdeni. Sokszáz ötlettel teli kézikönyv az Így szeress. Azoknak súg ötleteket, akik meg akarják őrízni a boldog párkapcsolatot, de leginkább azoknak a nőnek, akiknek már hiányzik az intimitás és a kommunikáció a családi fészekből, mégsem adják fel. Mert a Nő, ha hisz valamiben, azért a végsőkig küzd. Ehhez a nemes küzdelemhez nyújt saját édes és keserű tapasztalatai alapján értékes segítséget Dézsi Desirée könyve.

Habkönnyű anekdoták, ironikus beszólások és kordokumentum értékű megfigyelések váltják egymást Kulcsár Istvánnak, a hazai újságírás egyik legismertebb sztárriporterének memoárjában. A szerző tizenkettedik könyvében – a tizenkettő ez esetben egyáltalán nem egy tucat – Kádár Jánostól Göncz Árpádig, Szepesi Györgytől Frei Tamásig, több százan tűnnek fel a közelmúltból azok közül, akik meghatározó szerepet játszottak a Kádár-korszak és a rendszerváltás politikai, kulturális és sportéletében, médiavilágában. Kulcsár voltaképpen a múlt jelenébe kalauzolja az olvasót, hiszen ő egy személyben résztvevője, tanúja és történetírója is ennek a kornak. Riporterként bejárta a világot, moszkvai és New York-i tudósítóként rengeteg élményt őriz azokról az eseményekről és személyekről, amelyekhez, és akikhez az átlagembernek nem volt hozzáférése, s ezekről a találkozásairól most számol be először, mindig szórakoztatóan, soha nem pletykaszinten. Találkozhat ebben a könyvben az olvasó Antall Józseffel, Leonyid Brezsnyevvel, Ruttkai Évával, Faludy Györggyel és Németh Lászlóval is, az akkori médiasztárok közül Ipper Pállal, Heltai Andrással, Csák Elemérrel és még sok-sok érdekes figurával. Pillantson rájuk egy mindig is éleslátásáról és humoráról ismert kitűnő tollú kortárs (és kartárs) szemével.

Vajon van-e olyan tinédzser a Föld kerekén, aki boldog? Nem pillanatnyi, csókolózásnyi idejű boldogságról van szó, hanem hosszantartó elégedettségröl. Nem valószínű, hogy a sihederek tudnak gondtalanok lenni. Akkor sem, ha mindenük megvan, és anyuci és apuci körülrajongja őket, és végképp nem, ha bármiben kilógnak a társaik közül. Timothy mindenben különc. Timothyt bántják az osztálytársai, és Timothy bántja önmagát. Aztán a fiú egyszer csak szárnyakat kap, és szállni kezd. Erején felül küzd, hogy megmutassa képességeit mint pop-zenész. A siker elsöprő: Timothy sztár! És akkor a következő kérdés az, hogy: jó-e sztárnak lenni? "Esküszöm, ha én volnék zongorista vagy színész, vagy mi, és énértem volnának így oda ezek a hülyék, az szar volna. Én azt akarnám, hogy még csak ne is tapsoljanak. Sosem azt tapsolják meg, amit kéne." Igy gondolta Jerome David Salinger, a Zabhegyező írója, és így gondolta Tim is, amikor rajongói leveleit olvasta. Aztán a szerencse újra megtalálja őt Melody személyében, aki a valódi létet testesíti meg, érzelmeket és szenvedélyt, de akit megriaszt a sztár körüli felhajtás, és aki nem tud megbirkózni sem a rajongók féltékenységével, sem az újságírók álnok támadásaival. Ki lehet-e törni az aranykalitkából - ez foglakoztatja a szerelmeseket, és a szerző kíméletesen elénk tárja a sztárságból kiszabadult Embert, aki eljuthat a boldogság peremére. De, vajon megengedik-e neki a rajongók, hogy szabad Emberként éljen? És szabad-e a zseninek átlagember módjára elpazarolnia az életét? A regény harmadik helyezést ért el az Atlantic Press Kiadó Női regénypályázatán.

Mindennek van kockázata és mellékhatása - szerelemnek, politikának, üzletnek, a gyógyszereknek különösen... Egyéniségtől, lehetőségektől függ, ki mit és mennyit kockáztat. Aki kézbe veszi ezt a regényt, meglepetésekre számíthat, és kedvére borzonghat. A fiatal magyar vegyészmérnöknek szerelem és karrier között kell választania, amikor egy új amerikai gyógyszer mellékhatásait kezdi vizsgálni. Szórád Gergő tud valamit a gigászi hatalommal bíró gyógyszeriparról, s arról, hogy a kulisszái mögött mi zajlik, de azt nem sejti, hogy mekkora tűszfészekbe nyúl. A Frankfurtban élő magyar származású szerző, William G. Winkler fiatalon maga is vegyészmérnökként dolgozott. Belülről ismeri azokat a fogásokat és cselszövéseket, melyekkel az egymással is rivalizáló gyógyszeripari világcégek próbálják védeni saját profitábilis márkájukat, akár még halálos kimenetelű mellékhatásokat is kockáztatva.

A szexrabszolgaságról, a pedofilokat kiszolgáló bűnszövetkezetekről, az új, kifejezetten kelet-európai típusú maffiák kegyetlenségéről szól William G. Winkler hatodik regénye, mely nagy valószínűséggel a legkeményebb krimi, ami valaha magyar nyelven megjelent. Sötét világ idegborzoló hitelességgel ábrázolva, ami alighanem a szerző korábbi műveit is jellemző alapos helyismeret és gondos kutatómunka eredménye. A sebesen pergő, fordulatos történetnek Budapest, Köln, München, valamint Erdély és Oroszország a helyszínei. Válogatott nehézfiúk, kíméletlenül kihasznált és rettegésben tartott örömlányok, szüleiktől elrabolt és pokoli létre ítélt gyerekek a szereplők. És néhány, mindig hátrányban és késésben lévő magyar és német nyomozó, akik csaknem esélytelenek az évtizedes tapasztalatokkal rendelkező és több országban is nyilvánosházak hálózatát működtető keleti bűnszövetkezettel és annak mindenható főnökével szemben. A küzdelem egyenlőtlen, az emberi élet olcsó, a szerencse csak nagyritkán szegődik a jófiúk mellé. Így, akárcsak a Frankfurtban élő szerző előző true crime könyveiben, a szerelmesek egymásra találnak ugyan, de a happy end most is elmarad. És jóllehet a feszültség egy pillanatra sem csökken, az olvasó mégis azzal a nyugtalanító érzéssel teszi le ezt a könyvet, hogy a hétfejű sárkány néhány fejét levágták ugyan, de gyorsan újak nőhetnek helyettük. A regény a krimi és a tényirodalom kedvelői közül is csak az erős idegzetűeknek ajánlott. Megszületése mégis a lehető legidőszerűbb, amennyiben ma a terrorizmus és a korrupció mellett alighanem a lánykereskedelem és a pedofil hálózatok burjánzása a legnagyobb veszély, amely a civilizált világot fenyegeti.