Atlantic Press Kiadó strana 9 z 11

Két gyermekkori traumával küzdő fiatal megrázó története. Egy fiú és egy lány. Vajon a sors és a döntéseik megengedik-e, hogy rátaláljanak a gyógyulásra, egymásra, a boldogságra? A fiú, Gyurka bizalma a felnőttekben akkor rendül meg, amikor fény derül születésének különös körülményeire. Ettől kezdve egyedül Istenben hisz, s a papi hivatásban látja kiteljesedni életét. Ötödéves szeminarista, amikor megmenti egy öngyilkosjelölt életét, s a katolikus kispap és a joghallgató között barátság szövődik. A lány ugyanabból a kis faluból származik, mint a pap. Kunigunda még csak kilenc éves, amikor gyermeki ésszel felfoghatatlan szörnyűség történik vele. Agya amnéziával védekezik a lélekrablás ellen, de sérülése nem múlhat el nyomtalanul. A barátságos, szeretetreméltó kislányból hideg, számító nő lesz, aki vonzó külsejét kihasználva gázol át embereken és érzelmeken. Aztán mégis szerelmes lesz, s a szerelem felébreszti a lelkiismeretét, de lehet, hogy már késő... A mű, Ákody Zsuzsa ötödik regénye, közel háromszáz pályázó közül első díjat nyert az Atlantic Press Kiadó országos női regénypályázatán.

Atlantisz nem pusztult el, és lakói szigetük elsüllyedésekor nem lelték halálukat a tengerben. Igaz, alulmaradtak a harcban, melyet volt rabszolgáik, a tündérek vívtak ellenük, ezért most sellőkként kell élniük a víz mélyén. Ám az egykori rabszolgák még mindig bosszúra szomjaznak. A két nép több ezer éves konfliktusának kellős közepébe csöppen bele a tizennyolc éves Elel, aki barátjával és édesapjával Írországba érkezik... Elpusztul-e ismét Atlantisz? Létezhet-e szerelem sellő és ember között? Lehet-e békét teremteni a szerelem erejével? Kiderül minden ebből a romantikával, humorral, varázslattal teli sziporkázóan szellemes és sodróan lendületes történetből, melynek szerzőjét Lilian H. AgiVegát jól ismerik az internetes fanfiction rajongói, s aki most első regényét adja közre.

Minden idők egyik legnépszerűbb magyar riportere, Kulcsár István történelmi regénnyel lepte meg rajongóit. Velkó Péter, egy tizenhét esztendős kölyök, 1947 nyarán azzal a kéréssel állít be a Szabad Nép szerkesztőségébe, hogy vegyék fel gyakornoknak. Ígéretet is kap erre, de azzal a feltétellel, hogy az érettségiig lejegyez mindent, ami vele és körülötte történt és történik. Így kezdődik egy élményekben és eseményekben kivételesen gazdag történet, melyben a szerző csalhatatlan realitásérzékkel és keserű humorral eleveníti meg a háború borzalmait és a háború után következő évek szörnyűségeit. A különleges megfigyelőképességgel megáldott fiatalember előtt sorra tárulnak fel a Horthy korszak, majd a csalárdságban elődjével is vetekedő Rákosi-korszak illúziói és bűnei, prominenseinek tettei és áldozatainak mindennapjai. A cím egyszerre utal szerelmi csalódásra és politikai kiábrándulásra, de Kulcsár ezzel az önéletrajzi ihletésű regénnyel az emlékek felidézésén messze túlmenő feladatot teljesít. Olyan hiteles korrajzot fest a negyvenes és a korai ötvenes évek izzó szenvedélyekkel, vakhittel és gyűlölködéssel is teli Magyarországáról, ami csakis személyes élmények és megfigyelések alapján állhatott össze.

Az Iszlám Állam terroristái elfognak három nyugati újságírót, s semmi kétséget nem hagynak afelől, hogy ugyanazt a szörnyű sorsot szánják nekik, mint korábbi foglyaiknak. A foglyok kiszabadítására szervezett amerikai kommandóakció kudarcot vall, majd meghiúsul egy brit titkosszolgálati művelet is. A borzalmas végkifejlet már sokak számára elkerülhetetlennek tűnik, de Sabine, a Zokog a föld című regényből már ismert német titkosszolgálati ügynöknő, még nem adja fel a reményt, hogy viszontláthatja elfogott szerelmét... Új könyvében WIlliam G. Winkler ugyanúgy, mint minden regényében, a jelenben zajló múlt titkait, a minden újságolvasó és tévénéző számára oly közeli események hátterét kutatja. És megint egyszer olyan idegborzoló izgalmakban részesíti kalandra és romantikára, vagy egyszerűen csak információra éhes olvasóit, melyek minden írását különleges élménnyé avatják.

Milyen érzés rájönni, hogy kedvesed egy társkereső oldalon más nőkre vadászik? Zsófi keserű szívvel távozik, de aztán erőt vesz magán és új kapcsolatot keres. Először is megszervezi magának élete első egyéjszakás kalandját, melyből kiderül, hogy sem a jó szexet, sem a feledést nem adják olcsón. Aztán egy jóképű és dögös rasztafrizurással fut össze, de vele már csak gondolatban mer eltölteni egy éjszakát, mely így legalább pompásan sikerül. Volt barátja, Csaba, közben a harmincöt éves szuperpasik önteltségével vívja pikáns chatcsatáit Vörös Cirmivel, Amazonnal, Fehérhajóval és a többi csodanővel, akik a találkozáskor valamelyest mind különböznek virtuális képeiktől, némelyiknél a különbség egyenesen kriminális. Adódik egy görbe kaland a reklámügynökségnél is, ahol Csaba dolgozik. Ám a végeredmény mégiscsak az, hogy Zsófi bizony csak egy volt. Amikor azonban megpróbálja kiengesztelni volt barátnőjét, postafiókját elborítják a levelek. Valamennyi nő, akikkel Zsófi után próbálkozott, egyszerre jelentkezik. Na most mi van? Csoda vagy szélhámosság? Az ilyen könyvre azt mondják, hogy felhőtlen szórakozást ígér. Így is van, ha az olvasó életét nem keserítette meg a közelmúltban fájdalmas és elviselhetetlen csalódás. Mert ha igen, akkor ez az ellenállhatatlan humorú, jóízű erotikával és sok-sok életismerettel fűszerezett regény mégiscsak több: a remény éltető sugara mindenki számára, aki éppen feladni készül.

Kulcsár István, a hetvenes és a nyolcvanas években az ország egyik legismertebb riportere, évekig a Magyar Rádió és Televízió moszkvai és New York-i tudósítója volt. Most, nyolcvanadik évén túl elérkezettnek látja az időt akkori nagyrészt hazai élményeinek közreadására, hiszen a Rákosi-korszakot és a Kádár-korszakot, az akkori társadalom belső szövevényes viszonyait és az átkos hétköznapokat kevesen ismerik jobban, mint ő. Az egykori eseményeket, viszonyokat belülről, nem ellenzékiként látta és élte át, de azért sok mindennel neki is tele volt a hócipője. Például a Néphadseregben (is) uralkodó svejkizmussal vagy egyes vezető elvtársak gáláns kalandjaival. És hogy a szerző mindig valósághű, ugyanakkor szórakoztató történeteinek témája milyen változatos, az már a fejezetcímekből is kiderül: az Osztályidegenek például többek között báró ismerőseiről Wesselényi Miklósról és Perényi Zsigmondról, az Éberek és szájtátiak című fejezet a szovjetek és nyomukban a hazai bürokratikus rendszer beteges ellenségképéről, a Ződ a segged elvtárs című írás a felszabadulás utáni évek mozgalmi dalainak kultuszáról szól. De tudósít az obsitos tudósító hajdani kuplerájokról, Budapest lómentesítéséről, marakodásba fulladó egyházpolitikai tanácskozásról, náci haláltábort túlélt, Izraelben új hazára lelt fiatalokról és még sok minden másról, amire talán már csak ő emlékszik. Teszi ezt a korábbi sikerkönyveit (Legország, Távol Európától, Mitya stb.) is jellemző humorral, iróniával és öniróniával.

A bristoli tányérmosogatásból hazatért fiatal analitikus lány szívében lassan lobban fel az érzelem, majd a vágy egy munkatársnője iránt, aki a szakmai tökéletesség mintaképeként, egyszersmind vonzó nőiességével kelti fel Sára érdeklődését. Völgyi Anna lélektani alapossággal mutatja be és hiteti el az olvasóval, hogy egy nő másik nő iránti vonzalma miként keletkezik és válik fokozatosan uralkodóvá. A végig parázsló humorral, plusz rokonszenves öniróniával előadott történet egy leszbikus szerelemről szól. Romantikus regény, melyben az erotika csak néhány álomkép formájában tör fel, de azért a szerző leírásai és hasonlatai mindig meggyőzőek, legyen szó erotikus álomról, az angliai emigránsélet kilátástalanságáról, egy lepusztult budapesti lakótelepről, vagy a kórházi állapotokról. A Sára szerelmének tárgyát képező Laura karakán jelleme kontrasztot alkot a korábbi élettárs, András kiábrándító igénytelenségével szemben. És jóllehet, legalábbis ebben a regényben, Sára szerelme viszonzatlan marad, az olvasó egy számára eddig valószínűleg ismeretlen érzelemvilágban találja magát. És alighanem be kell majd látnia, hogy a közbeszédben sokszor és többnyire durva egyszerűsítésekkel tárgyalt "másság" minden, csak nem természetellenes, ahogy a berozsdásodott nyárspolgári morál tartja.

Az ukrajnai események egy szőke német szépség ragyogó szemein át! Winkler ebben a könyvében a Majdan téri eseményeket és a mögöttük folyó titkosszolgálati üzelmeket mutatja be. A pénzváltó, a 210-es izotóp és a Holland alagút után a Zokog a föld egy újabb romantikával alaposan megfűszerezett kalandregény... Sabine, vagy Bébi, ahogy kollégái becézik, a német titkosszolgálat egyik legtehetségesebb ügynöke. Mindössze harmincéves, amikor Ukrajnába küldik, néha még szende iskoláslánynak nézik, de minden helyzetben feltalálja magát és felbecsülhetetlen értékű szolgálatokat tesz Berlinnek, majd Washingtonnak, még a tüntetők által alakított kormány egyik miniszterét is beszervezi. A könyv egyik fordulópontján, amikor a CIA állományába kerül, addig visszafojtott nőisége is feltámad. Ez a változás azonban a további izgalmas kalandok kezdetét jelenti számára, hiszen a hálózatból kilépni szinte lehetetlen. És ha az olvasót az ukrajnai események valóságos politikai háttere érdekli, akkor a médiában követhetetlen káosz helyett itt érzékletes képet kap a Krim félsziget bekebelezéséről, a dél-kelet ukrajnai szeparatistákról. William G. Winkler... minden eddiginél merészebb könyvet írt. Nem kis bátorság kellett ugyanis ahhoz, hogy a tavaly kirobbant ukrajnai válság kellős közepébe vágjon - írta Winkler új könyvéről egy női magazin, a Csók és Könny. Az E-kultura portál értékelése szerint pedig a szerző a politikai kalandregény műfajában a legjobbak közé tartozik, de ő az, aki mindenkinél frissebben reagál a világ aktuális eseményeire.

Dehogy volt szerelmes Ludwig van Beethoven a kicsit púpos, kicsit csúnyácska Brunszvik Terézbe. A zongoratanár minden fiatal lánynak buzgón csapta a szelet, némelyikbe bele is bolondult rendesen, de magyar tanítványai közül a középső grófkisasszony, Brunszvik Jozefin volt a választottja. „Pepi” a maga plátói módján viszonozta ugyan érzéseit, de ez a regény éppen arról szól, hogy az ifjúság és az ösztön semmilyen korban nem ismer gátakat, erkölcsi és anyai tilalmakat. Hogy pontosan mi történt 1799 tavaszán Bécsben és Martonvásáron, azt senki nem tudhatja, de Bokor Pál legendákat döntögető könyve nemcsak a zseniális „Luigi”-t hozza emberközelbe, hanem a híres grófi famíliát is, élén a zsarnoki természetű Anna grófnővel, akinek javára írandó, hogy nélküle a szépséges martonvásári kastélypark helyén még ma is mocsár lenne. Egy történelmi regény persze többre köteles, minthogy híres emberek nevezetes cselekedeteit elevenítse fel, s „A szerelmek tavasza” megfelel ennek a kötelességnek. Miközben az olvasó végigizgulhatja a „Ki kinek az ágyában köt ki?” elnevezésű kortalan társasjátékot, a szerző széles panorámát fest a 18.-19. század fordulójának Európájáról, benne az ereje teljében lévő monarchia fővárosának pezsgő zenei és művészeti életéről.  

A tizennégy éves Gizus egy kaszárnyában cukorkát árul. Ebből tartja el szörnyeteg anyját, féltestvéreit és egymást váltó mostoháit. Katonák között felnőni egy formás tizenévesnek nem könnyű, ártatlanságát megőrízni még nehezebb. Gizusnak ez is sikerül, bár alacsony származása miatt is védtelen, s az önkéntes honvédtől a német üzletemberig, az alorvostól a zsidó nagykereskedőig mindenki férfiasságával ostromolja. Segítséget jelentene a nagy Ő megjelenése, de van-e esélye a szerelemnek a tüdővész és a nagy háború korában? Döbbenetes őszintesége és szabadszájúsága okán Mollináry Gizella sem a szocializmus, sem a rendszerváltás irodalmi kánonjában nem kapott helyet. Holott érzelemgazdagság, empátia , a jellemek, hangok, színek, illatok és más részletek iránti fogékonyság tekintetében ennek a könyvének nincs párja a hazai irodalomban. Ami pedig nemektől és iskolázottságtól függetlenül a zsenik sajátja: a belátható legteljesebb kép visszadására való képesség. Ennek köszönhető, hogy a Trianon felé sodródó ország ifjúságot, tehetséget, emberséget, eszmét gyilkoló vallási, nemzetiségi és osztályviszonyairól semmilyen történelemkönyv sem képes szélesebb panorámát festeni, mint Gizus-Mollináry Gizella.  

Kaffka Margit életművét az elbeszélései teszik teljessé. A Női remekírók sorozat hatodik kötetében szereplő elbeszélésekből árad a humor, az irónia és az érzelmesség. A gyermeki és a női lélek mélységes megértésében a 20. századi „nagyon-nagy író-asszonynak” – Ady Endre kifejezése – talán nincs is párja a magyar irodalomban. Témáinak tudatos választásához jól ismert és kiismert karakterek megrajzolása párosul, a múlt század eleji, öntudatos nőtípustól az alázatos szolgalélekig, a napjainkban is érvényes női dilemmák remek érzékeltetésével. Például az Este című novella egyéjszakás drámájában az úrikisasszonyról, aki vőlegénye félrelépéséről megbizonyosodva, meghökkentő sebességgel békül meg sorsával, bemutatva az asszonyi önfeladásra épülő, korlátok közt vergődő polgári házasság természetrajzát. Szófaragásban, telitalálatos jelzőkben, sziporkázó hasonlatokban példátlanul gazdag szövege, az általa leírt ,,ritmusos, megtalált, kielégülést okozó mondatok” okán Kaffka Margit sztorijait olvasni érzéki és intellektuális élmény egyaránt.  

Megtarthatja-e világhatalmi pozícióit Oroszország az olajfegyver és az atomfegyver segítségével? Ez az igazi tétje az orosz-ukrán háborúnak. Vlagyimir Putyinról sokan tudják, hogy KGB akadémiát végzett. Sokkal kevesebben azt, hogy kandidátusi disszertációját a kőolajról írta és hogy egész politikai pályája a fekete arany körül forgott, ahogy az utóbbi száz év világtörténelme is.  Drámai fordulatokkal és vérrel teli könyvében az orosz és az amerikai hatalmi ambíciókat is közelről ismerő szerző érdekes, néha kimondottan rémisztő epizódok sokaságát mutatja be az olajipar történetéből. Lehet, hogy ha Winston Churchill 1911-ben nem állítja át olajtüzelésre a brit flotta hajóit, akkor az Antant elveszíti az első világháborút? Ha a németek 1943-ban elfoglalják Bakut, vagy akár csak megnyerik a balatoni csatát, akkor a második világháború is másképpen ér véget? Lehet, hogy a mai Amerikát még mindig nem az elnök, hanem „a hét nővér” irányítja?Az első pennsylvaniai olajláztól a Mexikói öbölkatasztrófán átívelő olaj-história másik kulcskérdése az autóipar, a közgazdász, a politikus és a gépkocsivezető számára: vajon meddig tartanak ki a föld kőolajtartalékai? Tíz-húsz évig, mint a radikálisok állítják, vagy akár még további ötszáz évre elegendők...?

A Keleti-pályaudvar aluljárójában 2015-ben összezsúfolódott menekültek nagy része Szíriából érkezett. A szíriai háború alaposan átrendezte a nagyhatalmi befolyási övezeteket és a hatalmi viszonyokat az egész közel-keleti térségben. Könnyű belátni, hogy az Ezeregyéjszaka mesés világának szomszédságában zajló pokoli események a magyar belpolitikára is erőteljes hatást gyakoroltak. Ehhez képest az átlagember, de még a művelt olvasók jelentős része sem tud egyebet a szíriai vérfürdő okairól és résztvevőiről azon kívül, hogy arabok, kurdok, oroszok, amerikaiak és az Iszlám állam banditái gyilkolják ott az ártatlan embereket és egymást. Nikolaos Van Dam könyve ismeretlen vagy éppen agyonhallgatott tények sokaságára vet fényt.  A szerző részrehajlás nélkül mutatja be azokat a történelmi eseményeket, törzsi, vallási és politikai szakadékokat, amelyeknek szerepe volt a nemrég még virágzó ország lerombolásában, nemzetként való felbomlásában. Elemzése messze túlmutat az Európában rutinosan ismételgetett felfogáson, miszerint a közel-keleti háborúkat vagy az olajra szomjas amerikaiak beavatkozása, vagy a síita és szunnita muzulmánok torzsalkodása okozza. Szíria a példa rá, hogy a képlet sokkal bonyolultabb. És Szíria a figyelmeztetés arra, hogy a következő évtizedekben ez a térség újabb és újabb, most már nyilvánvalóan globális következményekkel járó konfliktusok válsággócává válhat. Ezért annak, aki ismerni akarja a világot, amelyben élünk, tudnia kell, mi történt Szíriában az új évezred második évtizedében, amelyben Putyin is szerepet vállalt.

A Krim annektálása, a Malaysia Airlines gépének lelövése után Oroszország és az USA viszonya feszültebb, mint az elmúlt három évtizedben bármikor. Sokan Vlagyimir Putyint teszik felelőssé ezért, és egy új hidegháborús szellemiségű diktatúra születéséről beszélnek. Walter Laqueur, a mai nyugati történetírás doyenje azonban ennél jóval körültekintőbb képet fest a putyinizmusról és annak ideológiájáról. A szerző, aki már sokszor megjósolta, méghozzá meghökkentő pontossággal, hogy mi fog történni a posztszovjet Oroszországban, most a putyinizmusnak nevezett jelenség tartalmának feltárására vállalkozott. Szerinte ez három összetevőből áll: az orosz ember rendíthetetlen hite az ortodox egyházban, Oroszország eruázsiai hatalomként érzett elhivatottsága és az ellenséges külföldtől való félelme.Lényegretörő, provokatív írásában Laqueur azt állítja, hogy aki Oroszországot hidegháborús relikviának tekinti, elsietett következtetésekre jut és veszélyes útra téved. Oroszország képes kihívást intézni a Nyugathoz, és meg is teszi.

Edgar Allan Poe, a briliáns elméjű őrült, Agatha Christie, a kiszámíthatatlan zseni, az alkoholista olajmágnásból íróvá lett Raymond Chandler, John le Carré, a hidegháború krónikása, és a saját hírszerzői tapasztalatait felhasználó Ian Fleming, a 007-es ügynök szellemi atyja... És még hosszan lehetne sorolni a híres krimiírókat, akiknek a nevét a kitalált figuráikról oly jól ismerjük. Ebből a könyvből végre megismerhetjük őket magukat is. Fondorlatos észjárás, műveltség és emberismeret kellett ahhoz, hogy Miss Marple, Poirot, Sherlock Holmes, Philip Marlowe, Auguste Dupin, James Bond és társaik lenyűgözzenek minket a legelképesztőbb bűnügyek felderítésével vagy éppen megtorlásával. Kik voltak ezek az emberek? Milyen életet éltek? Talán unalomból írtak? Vagy üldözte őket a szerencse? Láblógatva találták ki hőseiket vagy verejtékezve? És vajon gondoltak-e arra, hogy a valóságban is eltegyék valamely ismerősüket, ellenségüket láb alól? Martin Edwards krimiírónak és jogásznak, az angol krimiírók társasága jelenlegi elnökének lebilincselő könyvéből mindezekre a kérdésekre választ kapunk.

Ez ?volt az utóbbi évtizedek legnagyobb karriertörténete a divatvilágban. Ebben a könyvben Tommy Hilfiger maga mondja el, hogyan lehet kistermetű, lányos arcú fiúból óriássá nőni. Ahogy azt is, hogy milyen volt, hogyan változott, és mivé lett Amerika és az amerikai álom. A középszerűség nem opció – mondja Tommy. A küzdő szellem és az álmodozó lélek keverékéből gyúrt divatguru őszintén és humorral meséli el, hogyan vezetett az útja egy Elmira nevű unalmas kisvárosból a világhírig. A forradalmi 60-as évek heve segítette átlépni a korlátokat, és megadta az első lökést szárnyaló fantáziájának. New Yorktól Tokióig kísérhetjük figyelemmel a divat izgalmas és bódító világát, s a történetből a könnyek sem hiányoznak.  „Amerikai álmodozó. Szeretem ezt a címet, mert ráillik Tommyra, és nemcsak róla, aki a barátom, hanem rólam is szól, meg a helyekről, ahol megfordult, és a többiekről mind, akik formálták az egyéniségét, és a lehetőségekről, amelyek rendelkezésére álltak mindannyiunk számára, amikor volt bátorságunk átlépni a határainkat. Azt gondolom – még mielőtt a féktelen jazz-elmém elszabadulna, hogy a kultúrák ütközése és összemosódása, és az új szabályok felállítása, mind tükröződik a könyv címében, hiszen ő, Tommy mindig egy lépéssel előbbre jár. Ez a szellemiség hozott minket össze, amikor először találkoztunk, huszonöt évvel ezelőtt.” Quincy Jones