Atlantic Press Kiadó strana 7 z 11

“A szerző fölényes anyagismeret birtokában, ugyanakkor a műfajban szinte csak rá jellemző, lebilincselően olvasmányos stílusban mutatja be az Egyesült Államok 44. elnökét, az embert, a politikust, a férjet és családapát, valamint az amerikai politikai panoptikum olyan színes egyéniségeit, mint Hillary és Bill Clinton, Joe Biden alelnök és a mindenkori republikánus ellenfelek...” – írja a könyvről Jeszenszki Géza volt külügyminiszter. Simonyi András volt washingtoni nagykövet szerint pedig ez a könyv “az Obama-jelenség ragyogó és precíz dokumentálása”. Bokor Pál tudósítóként négy amerikai elnökkel találkozott személyesen, mégis meghökkentő, milyen könnyedséggel hozza emberközelbe a mai világpolitika legbefolyásosabb figuráit, anélkül, hogy az öncélú bennfenteskedés csapdájába esne. Obamája ebben a könyvben egyszerre emberfeletti és földhözragadt, egyszemélyben elképesztő hatalommal felruházott bürokrata, és ezer kétség között gyötrődő reálpolitikus, akinek vállát rettenetes teher nyomja: döntésein egy világhatalom fennmaradása vagy bukása múlik.

Az operaház fantomja nem mese. Egyáltalán nem az volt, aminek sokáig hitték, nem holdkóros művészek, babonás igazgatók találták ki, nem a kartáncos kisasszonyok, a balettmamák, a jegyszedőnők, a portások és ruhatári alkalmazottak túlfűtött képzeletének fura teremtménye. Bizony, hogy létezett, hús-vér ember volt, noha mindent megtett, hogy szakasztott olyan legyen, mint egy igazi fantom, vagyis egy árnyalak. Alighogy hozzákezdtem a kutatásaimhoz a zeneakadémia irattárában, döbben- ten tapasztaltam, hogy milyen meglepő összefüggések vannak a Fantomnak tulajdonított jelenségek és a legtitokzatosabb, legképtelenebb dráma közt, és csakhamar arra a meggyőződésre kellett jutnom, hogy az egyik segítségével talán ésszerű magyarázatot találhatnánk a másikra."" - írja Gaston Leroux. A regényből film és musical (szerző: Andrew Lloyd Webber) is készült, nem beszélve a televíziós produkciók és utánérzések százairól. Ezek voltaképpen mind a párizsi Opera Garnier boltíves földalatti termeiben, a szerelmes gonosz és szépséges áldozata között játszódó dráma változatai. Gaston Leroux bűnügyi regénye irodalmi kvalitásai révén lett a kulturális világörökség kitörölhetetlen része.

Az éjszaka kellős közepén hangosan dörömbölnek a Márai-kastély kapuján. A csendháborítót Vikor Annának hívják. A középső Márai lánynak, Izadórának a legjobb barátnője volt, mielőtt az élet elválasztotta volna egymástól a kastélyban élő elkényeztetett kisasszonyt és három évvel fiatalabb rajongóját. Anna a kilátástalan nyomorból menekült egy rossz házasságba, melynek most drámai körülmények között véget kellett vetnie. A szép Izadórát emlékek sokasága rohanja meg, s közülük van egy, melynek akár örülhetne is, ha merne: annak idején egy családi katasztrófa nemcsak Annát hozta a Kristályhegyre, hanem Vikor Dávidot, a lány lobogó hajú és lobogó lelkű szőke fivérét is, az egyetlen fiút Izadóra életében, aki iránt sosem tudott olyan közömbös lenni, mint ahogy annak idején mutatta...

Nápolyi Johanna tinédzserkorú udvarhölgye, Chiara, nemcsak a tolvajlásban, a méregkeverésben és az intrikákban vetélkedhet a korszak legelvetemültebb gonosztevőivel. Irigyelt nyelvtudásával, éles eszével és magyar tanítójától eredő műveltségével Chiara arra is példa, mekkora befolyásra tettek szert a magyarok a középkori Itáliában. A lány abban az időben kerül a Castel Nuovo udvarhölgyei közé, amikor a királyság főbírója egy másik gyermekkorú udvarhölgy, Anna hercegnő kegyetlen meggyilkolása ügyében nyomoz. Chiara és Giancarlo, a nagybátyja, valamint Váradi Péter, aki szintén Anna hercegnő gyilkosa után kutat, s persze a királynő és a környezetében lévő főnemesek, valamennyien valóságos történelmi személyek.  Bökös Borbála vérbő és váratlan fordulatokban gazdag történelmi krimivel lepte meg olvasóit. A kiadó női regénypályázatán közel háromszáz pályázót megelőző szerző ""civilben"" a nagyváradi egyetem tanszékvezetője, rengeteg tudományos publikációval és elismeréssel. A középkori nápolyi királyi udvarban tett látogatása már csak ezért is figyelmet érdemel, hiszen a sebesen pörgő cselekmény mellett is hiteles beszámoló lehet az európai történelem egyik legzüllöttebb, és persze legizgalmasabb minibirodalmának életéről.

Az emberi kapcsolatok sokféle geometriai formát alkothatnak. Alkothatnak kört, piramist vagy éppen háromszöget. Kálmán Mari új regényében a főszereplők, két férfi és egy nő, ez utóbbi formába rendeződnek, s egyben foglyai is ennek a háromszögnek. Ez azonban mégsem klasszikus szerelmi háromszög. A táncosnő, a táncmester és a zongorakísérő különböző karakterek. Sorsuk részben törvényszerű, részben véletlen események láncolatának eredményeként fonódik össze, de akkor már eltéphetetlenül. A Talyigás Irma és az Ürdög, valamint más emlékezetes kisregények szerzője ebben a művében a többnyire vergődő emberi lélek mélységeinek kutatójaként remekel. Itt azokat a lelki folyamatokat mutatja meg, melyek során ez a három ember szabadulni igyekszik egymás szorításából. Az olvasó szinte bizonyosan fölfedezi a szabadulási pontokat, a szereplők azonban nem. Ez adja a történet feszültségét. A néha tragikus helyzeteket azonban át meg átszövi a humor, vagyis megint minden úgy történik, ahogy az életben: másképp.

Egy szenvedélyes szerelem és egy végzetes nagyhatalmi intrika története ez a thriller, melyben a nagysikerű A pénzváltó szerzője Sir Alex Cramernek, a Shell igazgatójának életútját követve tárja fel a hírhedt londoni polóniumos gyilkosság hátterét. Sir Alex Cramer, a tenger alatti olajkutatás világszerte elismert szakértője egy bécsi konferencián ismerkedik meg Kathy-vel, a tolmácsnővel és az egyéjszakás házasságtörő kalandból életre szóló szerelem lesz, mely tele van nosztalgiával és bizonytalansággal, ahogy Sir Alex különös karrierje is. Sir Alex első moszkvai útján ismerkedik meg Vlagyimir Golubenkóval, a KGB majd az FSZB ügynökével, aki megpróbálkozik a neves olajkutató beszervezésével. Sok évvel később Londonban találkoznak újra...

Rafinált nagyhatalmi cselszövés szálai bonyolódnak William G. Winkler új thrillerének lapjain, melynek kitervelői Moszkvában, haszonélvezői pedig közel-keleti fővárosokban üldögélnek, miközben New Yorkban ismét emberéletek tízezrei forognak kockán. George McGeary, a CIA fél lábbal már nyugdíjban lévő bécsi rezidense a Hilton szálló bejáratánál megpillantja azt az embert, aki évtizedekkel korábban a kihallgatását vezette a KGB-nál. Nem csal az ösztöne, amikor arra a következtetésre jut, hogy itt valami rémisztő dolog készül, és figyelmeztetésére beindulnak a hatalmas titkosszolgálati gépezetek. Az olvasó pedig hamarosan rájön, hogy a világ alig változott valamit a hidegháború óta, legfeljebb a James Bondok őszültek meg közben... A Németországban élő, de magyar nyelven író William G. Winkler A pénzváltó és A 210-es izotóp után harmadik regényével is bizonyítja: a politikai kalandregény műfajában a legjobbak közé tartozik, de ő az, aki mindenkinél frissebben reagál a világpolitika aktuális eseményeire. 

A piramisok közelében nyüzsgő európaiakat titokzatos bűncselekmény tartja rémületben, melynek gyanúsítottja egy Kairóban nyaraló magyar társasági hölgy, akit környezete intelligens, szelíd, kifejezetten barátságos és jóindulatú úrinőként ismer. De csak a szemtanúk jelentkezéséig, akik a bűntett elkövetésekor éppen őt, Blanka von Flickenstein grófnőt látták az áldozat, a kairói magyar sajtóattasé társaságában. Nem sokkal később, amikor a Kairói Múzeum menedzsere is gyilkosság áldozata lesz, és egy szemtanú ismét csak Blankát ismeri fel a nyílt utcán kivégzett férfi mellett, a kétségek bizonyossággá válnak. Az igazság azonban még így sem teljes, s kiderítéséhez több türelem és motiváció kell, mint amennyi az ügy mielőbbi lezárásában érdekelt kairói rendőrségnek van. Blanka fia, Alex nem hagyja annyiban a dolgot, már csak azért sem, mert édesanyja letartóztatása után szerelme, Paulina is nyomtalanul eltűnik. Ebből a fiatalember arra következtet, hogy a rejtélyes bűncselekménysorozatban semmi sem az, aminek látszik és senki sem az, akinek hiszik. Ha létezik olyan, hogy női krimi, akkor Bora Ildikó egzotikus bűnügyi történetei ebbe a különleges műfajba sorolandók. Lesznek, akiket a szerző gazdag fantáziája Claire Kennethre, humora Vavyan Fable-ra emlékeztet majd, de a gyorsan pörgő események és a háttérben forrongó romantikus vonzalmak nagyon is eredeti kombinációja az, ami egy pillanatra sem hagyja lankadni az olvasó figyelmét.

Miklósy Dénes, az ifjú ügyvédtanonc és irodalmár óriási ambíciókkal és túlfűtött érzelmekkel érkezik a fővárosba, hogy folytassa jogi tanulmányait és bebocsátást nyerjen az irodalom és a színház nehezen megközelíthető fővárosi berkeibe. Már a pályaudvaron találkozik imádata elérhetetlennek vélt tárgyával, Berényi Piroskával, az Operettszínház ünnepelt primadonnájával, aki öt évvel ezelőtt szintén az ő szülőfalujából indult el világhódító útjára, mely a távolból nézve az elérhetetlen boldogság útjának tűnik a huszonkét esztendős fiatalember számára. Dénes azonban nem kevésbé forró "szenvedelemmel"xx kötődik bájos unokahúgához, Lenkéhez, akihez gyermekkori barátság fűzi, s akivel sok éve már kimondatlan szerelmi érzelmekkel kötődnek egymáshoz. Két esztendő alatt a tehetséges és jóképű fiatalember sokra viszi a fővárosban: színdarabot ír, melynek főszerepét Berényi Piroska vállalja el, bekerül az irodalmi közéletbe is, közben pedig szorgalmasan levelezik hőn szeretett unokahúgával is. Mindkét nőhöz hevesen vonzódik, s e vonzódása mindkettőjük részéről elfogadásra talál. De vajon melyikük az igazi: a rivaldafényben fürdő, pletykákkal körülvett, de makulátlan tisztességűnek bizonyuló Piroska, vagy az érzelmeit titkoló, hasonlóképpen erényes és nagyon szerelmes Lenke?   Dánielné Lengyel Laura huszonhét könyv és három színmű szerzőjeként a XX. század első felének legtermékenyebb és legnépszerűbb írónői közé tartozott. A nő eredendő morális tisztaságának, kifinomodott ízlésének hirdetőjeként tisztelik és idézik őt napjainkban is. Romantikus regényeit - feltehetően éppen e morális tartás értékeléseként - fiatal és középkorú olvasói nemzedékeket átívelően "habzsolják". A boldogság útja a Női remekírók sorozat második köteteként jelent meg.

Hőseink Rebeka, Endre, Gábor és Cézár, a farkaskutya. Kalandos emberi sorsok, gyilkosságok kusza szövevénye, Márton Veronika hősei egyáltalán szokványos falusi életet élnek. Rebeka apja határőrtiszt egy határmenti településen. Az természetes, hogy egy határőrtiszt Endre lesz a férje. Rebeka egy szép nagy kulák házat örököl, melynek lomtalanításakor tetemes értékű aranyat és valutát találnak. A hatvanas évek végén ez még bűncselekménynek számított Magyarországon, mégis megtartják és elrejtik. A ház istállójának bontásakor, annak pincéjéből egy női csontváz kerül elő, medencéjében egy kicsi csontvázzal. Ezután még négy újszülött maradványát találják meg, és egy naplót. Ez a napló felfedi kik voltak a ház tulajdonosai, és azt is, hogy ki követte el a gyilkosságok sorozatát. A kislányuk Emese nyolc éves, amikor Endrét és Cézárt halálos baleset éri a határnál. Rebeka idegösszeomlást kap. Gyógyulását Gábornak köszönheti, akivel szép lassan egymásba szeretnek. Csodálatos tíz évet töltenek együtt, az égiek csak ennyi időt engedélyeznek számukra. Rebeka apja a harmadik agyvérzésből már nem épül fel, a halálos ágyán gyónja meg lányának, hogy Endre él. A temetés után lányával Emesével, aki immáron tizennyolc éves gyönyörű nő, felkeresik Endrét a régi házukban. Gábor temetésén Rebeka találkozik Emmával gyermekkori barátnőjével, férjével Hermannal és fiúkkal Petrikkel. Ők egy svájci alpesi falu melletti panzió tulajdonosai. Meghívást kapnak tőlük a következő év nyarára az otthonukba, Svájcba. Ez a nyaralás egy újabb esemény-lavinát indít el. Súlyos családi titkok, gyilkosságok felszínre kerülése, aminek az egyik szála Endréhez vezet.

A halászó macska uccája - igen, így hívják Párizs legkeskenyebb utcáját: Rue du Chat-qui-Peche -, mely a Szajnára fut ki, s mely alighanem Földes Jolánnak köszönhetően lett világhírű. Ezzel a regényével ugyanis az írónő 1936-ban megnyerte a londoni Pinker irodalmi ügynökség nemzetközi regénypályázatát. Az utca a Sorbonne egyetem közelében van, ahová Földes Jolán angol és francia nyelvészeti szakra jelentkezett. Talán, ő is ott lakott az utcában, vagy a környékén, ahol nagyon különböző, de egytől-egyig, érdekes és rokonszenves figurák találkoznak a valóságban és a regény oldalain. A hontalan kisemberek különös világa ez, a főszereplők mind emigránsok: a Budapestről kivándorolt Barabás család öt tagja, Annus, Klári és Jani és a szülők, de rajtuk kívül ott van az orosz bankár, a feledhetetlen Bardachinov bácsi, egy litván tanárember és egy spanyol anarchista is. A mű eddig 14 nyelven 153 kiadásban jelent meg, és bár a szerzőt Magyarországon még mindig kevesen ismerik, külföldön annál népszerűbb. Eleanor Roosevelt, az Egyesült Államok elnökének felesége például ezt írta naplójában A halászó macska uccájáról: "...olyan jó könyv volt, hogy később újra el kellett olvasnom.... Mindenekelőtt, tetszik az alapgondolat, hogy az élet egy teljes egész. Talán többem van ma, mint neked, de a szerencse kereke fordulhat, és egyszer majd ott lehetek, ahol te vagy most..."

Nyolcadik krimijében a szerző egy kivételesen kényes, ám nagyon is aktuális témához nyúl. Egy fiatal orosz vegyészmérnöknő kalandjain keresztül azt mutatja be, hogy napjainkban már nemcsak titkos ügynökök viaskodnak egymás ellen, mint a hidegháborús időkben, hanem mérnökök, informatikusok és számítógépes fejlesztések is részt vesznek a nemzetközi porondon kivívandó hatalmi pozíciókért folyó kíméletlen versengésben. Kátya egy vegyipari cégnél dolgozik, amikor a GRU, az orosz katonai titkosszolgálat emberei felfigyelnek különleges képességeire. Egy zárt városban lévő laboratóriumba küldik dolgozni, ahol új vegyi fegyver kidolgozása folyik. A munkájáért ajánlott összeg bódulatában Kátya vállalkozik a feladatra, de amikor ráeszmél, hogy az általa készített vegyület konkrét felhasználási céllal készül, úgy dönt, hogy agyában a méreg összetételének képletével kereket old.Jól kigondolt terv alapján cselekszik, de az egymással versengő hírszerző központok technikai, anyagi és létszámfölénye következtében hamarosan több titkosszolgálat is utoléri, s míg egyik oldalról megmenekítésén fáradoznak, a másik oldal minden eszközt latba vet annak érdekében, hogy megakadályozza titkainak kiszolgáltatásában. Az üldözés több országon át, újabb és újabb ügynökök bevetésével folytatódik. A kérdés, hogy egy szerelmes férfi önfeláldozó segítségével van-e esély a túlélésre, csak ennek a nagy sebességgel pörgő politikai kalandregénynek az utolsó oldalain dől el.

Ennek a majdhogynem napjainkban játszódó Moszad-akciónak a hideglelősen valószerű története azzal kezdődik, hogy Herclija gyönyörű strandjára, ahol az ügynökség műveleti osztályának igazgatója éppen házassági évfordulójának megünneplésére készül, sürgős hívás érkezik a miniszterelnöki irodából. Valamit sürgősen tenni kell, mert a palesztin rakéták a legutóbbi támadásból ítélve az izraeli fővároshoz mind közelebbi célpontok elérésére képesek. Avram Meir a 39 fokos nyárban nem térhet vissza családjához, még aznap éjszaka hozzá kell fognia egy különítmény megszervezéséhez. A feladat: megakadályozni a Hamász soronlévő rakétaüzletének lebonyolítását. A különítménynek ezúttal a szervezet főpénztárnokát kell levadásznia, olyan személyt, aki évtizedek óta képes volt láthatatlan maradni. A zöld pecsét William G. Winkler regényeinek címlapján jelképes emlékeztető a kalandéhes olvasó számára: a szerző minden könyve a világunkat felügyelő titkos vagy nem is annyira titkos szervezetek háborújáról szól. Mindenre elszánt terrorszervezetekről és bűnszövetkezetekről, és az ellenük felsorakozó titkosszolgálatokról. Terroristák, bérgyilkosok és merénylők az egyik oldalon, ügynökök, kémek, titkosszolgák a másikon. Állandó viaskodásuk többnyire úgy nyomja rá bélyegét az átlagember életére, hogy nem is tud róla. És még ha sokszor nemes célért harcolnak is, ők a modern világ igazi vámpírjai.

A Viszkis társaként tizenhárom bankrablást követett el Orbán Gábor, nyolc évet töltött fegyházban. Ambrus Attilát ő beszélte rá az első igazi bankrablásra. A kétezres években elkezdett, de csak egy évtizeddel később befejezett visszaemlékezéseinek megírását eredetileg ezzel indokolta: ""Elegem lett a Viszkis hazugságaiból!"". Az eredmény több lett ennek bizonyításánál, noha a Kis Viszkisként is ismert szerző beszámolója alapján se az utolsó meló, se a lebukás, se a bírósági eljárás nem úgy történt, ahogyan azt a Viszkis állítja. Orbán, aki magát is önkritikusan ábrázolja a könyvben, volt tettestársát nagyon is esendő emberként, nagyon is hús-vér figuraként mutatja be. A klotyót ebben a könyvben egyszer sem hívják toiletnek. Az viszont megtudható, hogy a sitten kiből és miért lesz csicskás, és kiből lesz nagymenő. Meg hogy utóbbiak milyen féket használnak a perverz aktusokra kényszerített köcsög bosszújának elkerülésére. Meg még az is, hogyan lehet egy év elzárást kapni mobiltelefon használatáért. Orbán a legjobb bűnügyi riporterekére emlékeztetően pörgős és olvasmányos stílusban képes előadni a viszkis rablások krónikáját, majd a jogerős ítéletet megelőző és követő börtönélményeket. Aztán, amikor a részletek egy nagyobb képpé állnak össze, láthatóvá válik a 21. századi magyar Gulág. Így lesz ez a könyv hiteles portré a rendszerváltás utáni Magyarország talán legkevésbé ismert arcáról.

Vörös Pimpernel az angol arisztokrata álneve, aki a francia forradalom idején arisztokrata családokat menekít ki a guillotinnal levágott fejek vérétől vörös Párizsból. Ki ez a férfi, és hogyan lehetséges, hogy a forradalom legelszántabb ügynökei sem képesek nyomára jutni. Leleplezésében azonban nemcsak a forradalmi hatóság érdekelt, hanem a dúsgazdag Sir Percy Blakeney ifjú felesége, a francia Marguerite is, aki bátyja életének megmentése érdekében kénytelen az ismeretlen után kutatni. Lady Blakeney, azaz Marguerite, minden francia kémnél eredményesebben nyomoz a merész angol után, de hamarosan olyan titkok birtokába kerül, melyek ismeretében már mindent másképp tenne...   Orczy Emma bárónő húsz regénye és memoárja között hat Pimpernel-folytatás van, melyek a nagyközönség követelésére születtek, de más kalandregényeit és detektívregényeit is több nyelvre lefordították. A Vörös Pimpernelből több mint kéttucat filmváltozat és számos színpadi mű készült, ihletője volt egyebek között az amerikai Johnston McCulley Zorro figurájának is. Nem csoda, hogy általában Orczy Emmát tekintik a világviszonylatban máig legismertebb magyar írónőnek, akinek nevét nemcsak az irodalomtörténet őrzi: a Vénusz bolygó egyik kráterét is róla nevezték el. A Vörös Pimpernel napjainkban is izgalmas olvasmány, mely történelmi regényként és romantikus műként is folyamatos érdeklődésre tarthat számot. Így lett ez a regény az Atlantic Press Kiadó Női remekírók sorozatának első kötete.

Budapest, 1950 február. Az Államvédelmi hatóság pincéiben a nyomozók nem válogatnak az eszközökben, hogy vallomásra kényszerítsék az őrizeteseket. Ezt teszi Szabados Imre százados is, aki a legdurvább módszerektől sem riad vissza, hogy feljebb kerülhessen a szolgálati ranglétrán. Hűen követi a Párt elvárásait, és ennek megfelelően lát neki egy koncepciós nyomozás lefolytatásának. Közben pesti bérlakások mélyén, cukrászdák homályos sarkában elfugott asztaloknál a diktatúra és az ÁVH fenyegetésével dacolva titkos megbeszélések folynak... Cserhalmi Dániel hiteles, tanulságos és krimiszerűen fordulatos regénye a Rákosi-korszak politikai rendőrségének sötét és még mindig alig ismert világába kalauzolja el az olvasót és emberközelbe hozza a korszak olyan ismert figuráit, mint Péter Gábor, a rettegett hatóság főnöke vagy Rákosi Mátyás, aki maga is hatalmi intrikák áldozatává válhat.