Atlantic Press Kiadó strana 11 z 13

Száz évvel ezelőtt, 1819. december 1-én hunyt el a spanyolnátha járvány áldozataként Kaffka Margit, a 20 századi magyar irodalom kimagasló tehetsége. A Színek és évek és a Hangyaboly című regények, valamint az eredeti hangvételű és feltétlenül fennmaradást érdemlő versek és novellák százainak elismert szerzője. Babits, Kosztolányi és Ady barátja, megbecsült írói személyiség. Novellái, még a koraiak is, nyelvi pompájukban, heves boldogságkereső érzelemvilágukban, néha a túlzsúfoltság határát súroló mondanivalóikban egyáltalán nem maradnak el a regények mögött. Az elbeszélések egyfelől a szerencsétlen sorsú írónő magánéleti válságainak zaklatott hangulatát, másfelől az ugyancsak folyamatos válságok közepette modernizálódó magyar társadalom különös miliőjét idézik. Érdeklődése parttalan. A címadó novella például egy regény írója és szereplői közötti konfliktus iróniával fűszerezett leírása. Zömükben ezek mégis párkapcsolati történetek, melyekből nem csupán a korszakra oly jellemző női emancipációs indulatok sugároznak, hanem egy árnyaltabb, de igazabb valóságkép vár az olvasóra: férfi és nő teljes egymásra találásának örök vágya és majdnem-reménytelensége. Kaffka Margit válogatott novelláinak gyűjteménye a kiadó "Női remekírók" sorozatának hatodik köteteként lát napvilágot.

Vajon van-e olyan tinédzser - magyar, brazil, koreai, vagy akármilyen nemzetiségű - a föld kerekén, aki boldog? Nem pillanatnyi, csókolózásnyi idejű boldogságról van szó, hanem hosszantartó elégedettségröl. Nem valószínű, hogy a sihederek tudnak gondtalanok lenni. Akkor sem, ha mindenük megvan, és anyuci és apuci körülrajongja őket, és végképp nem, ha bármiben kilógnak a társaik közül. Timothy mindenben különc. Timothyt bántják az osztálytársai, és Timothy bántja önmagát. Aztán a fiú egyszer csak szárnyakat kap, és szállni kezd. Erején felül küzd, hogy megmutassa képességeit mint pop-zenész. A siker elsöprő: Timothy sztár! És akkor a következő kérdés az, hogy: jó-e sztárnak lenni? "Esküszöm, ha én volnék zongorista vagy színész, vagy mi, és énértem volnának így oda ezek a hülyék, az szar volna. Én azt akarnám, hogy még csak ne is tapsoljanak. Sosem azt tapsolják meg, amit kéne." Igy gondolta Jerome David Salinger, a Zabhegyező írója, és így gondolta Tim is, amikor rajongói leveleit olvasta. Aztán a szerencse újra megtalálja őt Melody személyében, aki a valódi létet testesíti meg, érzelmeket és szenvedélyt, de akit megriaszt a sztár körüli felhajtás, és aki nem tud megbirkózni sem a rajongók féltékenységével, sem az újságírók álnok támadásaival. Ki lehet-e törni az aranykalitkából - ez foglakoztatja a szerelmeseket, és a szerző kíméletesen elénk tárja a sztárságból kiszabadult Embert, aki eljuthat a boldogság peremére. De, vajon megengedik-e neki a rajongók, hogy szabad Emberként éljen? És szabad-e a zseninek átlagember módjára elpazarolnia az életét? A regény harmadik helyezést ért el az Atlantic Press Kiadó Női regénypályázatán.

"Az operaház fantomja nem mese. Egyáltalán nem az volt, aminek sokáig hitték, nem holdkóros művészek, babonás igazgatók találták ki, nem a kartáncos kisasszonyok, a balettmamák, a jegyszedőnők, a portások és ruhatári alkalmazottak túlfűtött képzeletének fura teremtménye. Bizony, hogy létezett, hús-vér ember volt, noha mindent megtett, hogy szakasztott olyan legyen, mint egy igazi fantom, vagyis egy árnyalak. Alighogy hozzákezdtem a kutatásaimhoz a zeneakadémia irattárában, döbben- ten tapasztaltam, hogy milyen meglepő összefüggések vannak a Fantomnak tulajdonított jelenségek és a legtitokzatosabb, legképtelenebb dráma közt, és csakhamar arra a meggyőződésre kellett jutnom, hogy az egyik segítségével talán ésszerű magyarázatot találhatnánk a másikra." - írja Gaston Leroux. A regényből film és musical (szerző: Andrew Lloyd Webber) is készült, nem beszélve a televíziós produkciók és utánérzések százairól. Ezek voltaképpen mind a párizsi Opera Garnier boltíves földalatti termeiben, a szerelmes gonosz és szépséges áldozata között játszódó dráma változatai. Gaston Leroux bűnügyi regénye irodalmi kvalitásai révén lett a kulturális világörökség kitörölhetetlen része.

A legendás szépségű nápolyi királylány, Aragóniai Beatrix önvallomása a magyar királyné eddigi legteljesebb életrajza, regényben elbeszélve. Ezzel együtt alighanem ez a legemberközelibb Mátyás király portré is, ami valaha magyar nyelven napvilágot látott. Beatrix (Dálnoki-Miklós Viktória) Mátyás-képe, mely majd' öt év kutatómunka eredményeként alakult ki, szinte semmiben sem hasonlít az iskolában tanultakhoz. A magyar történelem egyik kimagasló egyénisége itt nem népének álruhás jótevőjeként, győzhetetlen hadvezérként és tévedhetetlen uralkodóként jelenik meg. Beatrix számára ő mindenek előtt esendő, szerelmes férfi, tépelődő ember, aki naponta hoz roppant horderejű döntéseket a család, az öröklés, és persze háború és béke dolgaiban. Beatrix a beavatottak intimitásával számol be a nápolyi Castel Nuovo, a bécsi Burg és a Budai vár falai között zajló intrikákról, az itáliai és ausztriai hadjáratokról, s persze saját kálváriájáról, melynek során két uralkodó – Mátyás és Ulászló – feleségeként is nagy befolyást gyakorolt a magyarországi események alakulására. A szerző szépíróként is bravúros megoldást választott: Beatrix hatesztendős korától egyes szám első személyben meséli el pikáns szerelmekkel, súlyos csalódásokkal, drámai fordulatokkal teljes életét. És miközben a bécsi hadjárat és a kenyérmezei csata történetével, vagy Mátyás ágyasházának titkaival ismerkedünk, az olvasó az elmúlt korok és birodalmak életébe való hiteles betekintés, mi több, beilleszkedés kivételes élményében részesül.

Egyszerű és finom - ezzel a két szóval vált a bögrés sikerreceptek legnépszerűbb gasztrobloggerévé és szakácskönyvírójává Rupáner-Gallé Margó. A Rupáner-konyha sorozat 3. kötetének első receptjei a karácsonyi asztalra valók, de emellett felsorakoznak a "Házilag még finomabb" receptek is , a változatos és expressz tízórai és uzsonnaötletek, a pofonegyszerű sütemények, valamint a hétköznapi ételek gyors és ízletes bögrés változatai. Margó, aki civilben két kislány mindig rohanásban lévő édesanyja, német tanár és író egyszemélyben, a családias étkeknek és magyaros ízeknek köszönheti átütő sikerét, hiszen legfőbb erénye az egyszerű, gyors megoldások előtérbe állítása, a könnyen beszerezhető hazai fűszerek ismerete, vagyis az, hogy ízes és sokszor pikáns ötletei minden gyakorló háziasszony számára megvalósíthatók. Harmadik szakácskönyvében egészséges arányban vannak jelen az olyan, minden magyar háztartásban elmaradhatatlan finomságok, mint a karácsonyi bejgli és a mézes puszedli, valamint a nagyon is hétköznapi, de annál népszerűbb házias főételek, jóízű kelt tészták és elronthatatlan édes sütemények.

A legendás szépségű nápolyi királylány, Aragóniai Beatrix önvallomása a magyar királyné eddigi legteljesebb életrajza, regényben elbeszélve. Ezzel együtt alighanem ez a legemberközelibb Mátyás király portré is, ami valaha magyar nyelven napvilágot látott. Beatrix (Dálnoki-Miklós Viktória) Mátyás-képe, mely majd' öt év kutatómunka eredményeként alakult ki, szinte semmiben sem hasonlít az iskolában tanultakhoz. A magyar történelem egyik kimagasló egyénisége itt nem népének álruhás jótevőjeként, győzhetetlen hadvezérként és tévedhetetlen uralkodóként jelenik meg. Beatrix számára ő mindenek előtt esendő, szerelmes férfi, tépelődő ember, aki naponta hoz roppant horderejű döntéseket a család, az öröklés, és persze háború és béke dolgaiban. Beatrix a beavatottak intimitásával számol be a nápolyi Castel Nuovo, a bécsi Burg és a Budai vár falai között zajló intrikákról, az itáliai és ausztriai hadjáratokról, s persze saját kálváriájáról, melynek során két uralkodó – Mátyás és Ulászló – feleségeként is nagy befolyást gyakorolt a magyarországi események alakulására. A szerző szépíróként is bravúros megoldást választott: Beatrix hatesztendős korától egyes szám első személyben meséli el pikáns szerelmekkel, súlyos csalódásokkal, drámai fordulatokkal teljes életét. És miközben a bécsi hadjárat és a kenyérmezei csata történetével, vagy Mátyás ágyasházának titkaival ismerkedünk, az olvasó az elmúlt korok és birodalmak életébe való hiteles betekintés, mi több, beilleszkedés kivételes élményében részesül.

Várnay Benett, az Országos Rendőr-főkapitányság egykori nyomozója tizenöt éves börtönbüntetését tölti Magyarország legszigorúbban őrzött fegyházában. Benett, a sorozatgyilkossági ügy végén elkövetett súlyos hibája után megbékélt a sorsával és elfogadta a következményeket, azonban minden megváltozik, amikor fél évvel a nyomozó bebörtönzését követően visszatér Budapestre az alvilág korábbi feltörekvő behajtója és magával hoz egy meghökkentő titkot: a sorozatgyilkos utolsó áldozataként számon tartott kislány talán életben van. A kapitányságot irányító Wágner Krisztián nem hajlandó tudomást venni az új nyomokról, míg a hazai drogpiacot uraló Sakál mindent megtesz, hogy végleg elvarrja a múltba vezető szálakat. Így Várnay marad az egyetlen, aki fényt deríthet az igazságra. Az idő vészesen fogy, és a háttérben munkálkodó sötét erők mindent megtesznek, hogy megakadályozzák képtelen tervének végrehajtásában... a szökésben! A fegyházat a legelvetemültebb emberi lények népesítik be, akiket szándékos emberölésért, terrorcselekményért, emberrablásért, nemi erőszakért vagy fegyveres rablásért száműztek a társadalomból. De vajon meg lehet-e szökni egy ilyen helyről? És van-e egyáltalán értelme az újabb őrült kockázatvállalásnak?

Végletesen kényes témája miatt Daniel Jonah Goldhagen könyve több mint húsz évig nem jelenhetett meg Magyarországon, vagyis abban az országban, melynek zsidósága a második világháborús népírtás legnagyobb áldozatainak egyike volt. E tekintetben a kiadó a hazai könyvkiadás egyik nyilvánvaló adósságát törleszti ezzel a kötettel. A könyv 1996-ban eredetileg doktori disszertációként íródott a Harvard egyetemen, óriási feltűnést és nem csekély ellenérzést keltett az Egyesült Államokban, majd Németországban. Goldhagen azokkal az elterjedt nézetekkel vitázik itt, melyek megpróbálták elhallgatni az egyszerű németek Holokausztban való vétkességét. A szerző tények sokaságával cáfolja azt az állítást, mely szerint a német átlagember nem tudott a Holokausztról, és a zsidók legyilkolásában csak az SS vett részt, nem pedig a rendőr, a Wermacht katona. Kétségbevonja, hogy Hitler ítéletvégrehajtói mindent parancsra tettek, nem pedig önként, s kéjjel öltek miként magyarországi áldozataik egyike, a költő Radnóti Miklós fogalmazott egyik halhatatlanná lett költeményében. Cáfolja továbbá azt a szintén elterjedt vélekedést, hogy a népírtó antiszemitizmus a náci ideológia része volt csupán. Bizonyítékokat sorakoztat arra, hogy Németországban a zsidók ideológiai alapon való megsemmisítésének, az eliminációs antiszemitizmusnak sokkal régebbi történelmi gyökerei voltak. Szerinte közkeletű eszmékről és mélyen gyökerező meggyőződésekről és indulatokról van szó, melyeket Hitlernek nem kiváltania, csupán meglovagolnia kellett ahhoz, hogy előidézze a tragédiát. A miért és a miért most kérdésekre az a válasz, hogy ilyen nagyságrendű kutatási eredmény a magyar könyvtárak, a történészek és a történelem iránt érdeklődők könyvespolcairól nem hiányozhat. Ez akkor is igaz, ha az itt feltárt ijesztő valóságkép mit sem változtat azon, hogy éppen a német átlagember és a hivatalos Németország volt az, aki és amely a Második Világháborút követően képes volt szembenézni és megküzdeni a múlt ördögeivel.

A szexrabszolgaságról, a pedofilokat kiszolgáló bűnszövetkezetekről, az új, kifejezetten kelet-európai típusú maffiák kegyetlenségéről szól William G. Winkler hatodik regénye, mely nagy valószínűséggel a legkeményebb krimi, ami valaha magyar nyelven megjelent. Sötét világ idegborzoló hitelességgel ábrázolva, ami alighanem a szerző korábbi műveit is jellemző alapos helyismeret és gondos kutatómunka eredménye. A sebesen pergő, fordulatos történetnek Budapest, Köln, München, valamint Erdély és Oroszország a helyszínei. Válogatott nehézfiúk, kíméletlenül kihasznált és rettegésben tartott örömlányok, szüleiktől elrabolt és pokoli létre ítélt gyerekek a szereplők. És néhány, mindig hátrányban és késésben lévő magyar és német nyomozó, akik csaknem esélytelenek az évtizedes tapasztalatokkal rendelkező és több országban is nyilvánosházak hálózatát működtető keleti bűnszövetkezettel és annak mindenható főnökével szemben. A küzdelem egyenlőtlen, az emberi élet olcsó, a szerencse csak nagyritkán szegődik a jófiúk mellé. Így, akárcsak a Frankfurtban élő szerző előző true crime könyveiben, a szerelmesek egymásra találnak ugyan, de a happy end most is elmarad. És jóllehet a feszültség egy pillanatra sem csökken, az olvasó mégis azzal a nyugtalanító érzéssel teszi le ezt a könyvet, hogy a hétfejű sárkány néhány fejét levágták ugyan, de gyorsan újak nőhetnek helyettük. A regény a krimi és a tényirodalom kedvelői közül is csak az erős idegzetűeknek ajánlott. Megszületése mégis a lehető legidőszerűbb, amennyiben ma a terrorizmus és a korrupció mellett alighanem a lánykereskedelem és a pedofil hálózatok buriánzása a legnagyobb veszél, amely a civilizált világot fenyegeti.

Alig pár év telt el Magyarország történetének legbrutálisabb gyilkosságsorozata óta, most mégis egy újabb borzalmas üggyel néz szembe az Országos Rendőr-főkapitányság. Egy fiatal nőt különös kegyetlenséggel gyilkoltak meg a saját otthonában. A holttest jobb lábát levágták, a kiérkező nyomozócsapat pedig tehetetlenül áll az eset előtt. Az egy éves kényszer-eltávozásból külföldről hazatérő Várnay Benett kénytelen csatlakozni a különítményhez, és a deviáns viselkedéséről elhíresült nyomozó hamar egy szövevényes bűncselekmény-sorozat útvesztőjének kellős közepén találja magát. Nincs gyanúsított, sem indíték, és nem egészen öt nappal az első után történik egy újabb gyilkosság, ami kísértetiesen hasonlít az előzőhöz. Ám a tettes ez alkalommal az áldozat bal lábát vágta le, ráadásul egy üzenetet is hagyott hátra, ami minden kétséget kizár: a fővárosban újra sorozatgyilkos szedi áldozatait. Benett tudja, hogy egyre fogy az idejük a következő gyilkosság megelőzésére, miközben bénítóan hat rá a felismerés: nem lehet a véletlen műve, hogy pont aznap követték el az első gyilkosságot, amikor hazatért. A régi sebek pedig egyre jobban felszakadnak. Az alvilág ura, akit a drogosok csak Sakálnak hívnak, egyre magabiztosabban birtokába veszi Budapestet, s már a rendőrség sem tud gátat szabni a nagyhatalmú kartell terjeszkedésének.

Alig pár év telt el Magyarország történetének legbrutálisabb gyilkosságsorozata óta, most mégis egy újabb borzalmas üggyel néz szembe az Országos Rendőr-főkapitányság. Egy fiatal nőt különös kegyetlenséggel gyilkoltak meg a saját otthonában. A holttest jobb lábát levágták, a kiérkező nyomozócsapat pedig tehetetlenül áll az eset előtt. Az egy éves kényszer-eltávozásból külföldről hazatérő Várnay Benett kénytelen csatlakozni a különítményhez, és a deviáns viselkedéséről elhíresült nyomozó hamar egy szövevényes bűncselekmény-sorozat útvesztőjének kellős közepén találja magát. Nincs gyanúsított, sem indíték, és nem egészen öt nappal az első után történik egy újabb gyilkosság, ami kísértetiesen hasonlít az előzőhöz. Ám a tettes ez alkalommal az áldozat bal lábát vágta le, ráadásul egy üzenetet is hagyott hátra, ami minden kétséget kizár: a fővárosban újra sorozatgyilkos szedi áldozatait. Benett tudja, hogy egyre fogy az idejük a következő gyilkosság megelőzésére, miközben bénítóan hat rá a felismerés: nem lehet a véletlen műve, hogy pont aznap követték el az első gyilkosságot, amikor hazatért. A régi sebek pedig egyre jobban felszakadnak. Az alvilág ura, akit a drogosok csak Sakálnak hívnak, egyre magabiztosabban birtokába veszi Budapestet, s már a rendőrség sem tud gátat szabni a nagyhatalmú kartell terjeszkedésének.

A férjeiket sorban legyilkoló budai úriasszonyok története napjainkban játszódik, de már korábban elkezdődött. A Naponta fogsz meghalni után olvashattuk az Engem nem lehet elhagyni címűt, vagyis a kétségbeesésbe hajszolt, elüldözött és kisemmizett férfi története után azt is, hogy Até görög istennő bájos papnői hogyan teszik el láb alól egyikük férjét. A harmadik részben ezek a vérszomjas és találékony hölgyek már meg vannak győződve arról, hogy előttük nincs és nem is lehet akadály. Ezért egy csapással két férjet készülnek temetőbe küldeni... Mivel ezek a regények egyben krimik is, hát nem illendő elárulni, hogyan végződik a történet. Csak egy dolog biztos: a negyvenes, nagyon szexi, nagyon gazdag semmittevők ravaszsága, a férjek balgasága, és persze a szerző humora folytán ez a történet is ellenállhatatlanul szórakoztató. Miközben a szó szoros értelmében halálosan komoly, vérre menő játszma folyik a könyv lapjain, az író a mai világunk fonákságait adja a szereplők szájába, fel-felvillantva nyelvi találékonyságát, társadalmi és politikai érzékenységét.

Habkönnyű anekdoták, ironikus beszólások és kordokumentum értékű megfigyelések váltják egymást Kulcsár Istvánnak, a hazai újságírás egyik legismertebb sztárriporterének memoárjában. A szerző tizenkettedik könyvében – a tizenkettő ez esetben egyáltalán nem egy tucat – Kádár Jánostól Göncz Árpádig, Szepesi Györgytől Frei Tamásig, több százan tűnnek fel a közelmúltból azok közül, akik meghatározó szerepet játszottak a Kádár-korszak és a rendszerváltás politikai, kulturális és sportéletében, médiavilágában. Kulcsár voltaképpen a múlt jelenébe kalauzolja az olvasót, hiszen ő egy személyben résztvevője, tanúja és történetírója is ennek a kornak. Riporterként bejárta a világot, moszkvai és New York-i tudósítóként rengeteg élményt őriz azokról az eseményekről és személyekről, amelyekhez, és akikhez az átlagembernek nem volt hozzáférése, s ezekről a találkozásairól most számol be először, mindig szórakoztatóan, soha nem pletykaszinten. Találkozhat ebben a könyvben az olvasó Antall Józseffel, Leonyid Brezsnyevvel, Ruttkai Évával, Faludy Györggyel és Németh Lászlóval is, az akkori médiasztárok közül Ipper Pállal, Heltai Andrással, Csák Elemérrel és még sok-sok érdekes figurával. Pillantson rájuk egy mindig is éleslátásáról és humoráról ismert kitűnő tollú kortárs (és kartárs) szemével.

"Az az igazság, hogy előbb lettem leleményes háziasszony, mint író, hiszen a családomról akkor is gondoskodnom kellett, amikor még csak az íróasztalomnak írtam. Gyorsan és egyszerűen kellett finomságokat előállítanom, hogy a két pici gyerek mellett amúgy is alig létező szabad óráimból egyet-egyet elcsenhessek az írásra. Na, így keletkeztek először a gyorsított, majd idővel a bögrés receptek" (A Szerző) Mi a Rupáner-konyha? Hát az a sok-sok gasztronómiai telitalálat, melyekkel a Lányok a kastélyból című romantikus kisregény-sorozat szerzőjeként megismert Rupáner-Gallé Margó az elmúlt két évben megörvendeztette rajongóinak immár többszázezres táborát. És ez az a hely, ahol létezik tíz perc alatt fánk és pizzatészta, ahol a lángost nem dagasztjuk, és nem szívja meg magát olajjal, ahol a mézeskalács rögtön puha és rögtön süthető, a smarni nem ragad le, a palacsinta kicsusszan a serpenyőből, a húsleves pedig gyöngyözik...

Ez a könyv egy első hangzásra meghökkentő ötletből keletkezett, mely szerint a film szépségének titka nem a kép, hanem maga a mozgás. De ha az olvasó veszi a fáradságot és végigolvassa a korábban inkább külpolitikai újságíróként ismert, de sokoldalúságával már nem egy meglepetést okozó szerző munkáját, akkor nem lesz kétsége ennek az állításnak az igazságtartalma felől. A bizonyítási folyamatban voltaképpen a teljes filmtörténet feltárul a filmrajongó előtt. Talán éppen most tudatosul majd benne, hogy miért döbbentett meg milliókat Spielberg Schindler listája című filmjének nyitójelenete, mitől jó színész mégis a minden filmjében egyforma Arnold Schwarzenegger, mitől fantasztikus teljesítmény Giulietta Masina alakítása az Országútonban, vagy mitől remekműgyanús a Collateral, a halál záloga, Tom Cruise-zal és Jamie Foxx-szal.De elgondolkodhat az olvasó azon is, hogy mi okból adott zöld kabátot Antonioni a Nagyítás fotográfusára, miért zseniális megoldás Jancsó Miklós részéről, hogy nem hagyja kikapcsolni a kamerát, amíg a színészei össze nem rogynak, és mivel érdemelte ki a maga Oscar-díjait a Gravitáció. Filmes szakemberek számára a könyvben részletesen kifejtett mozgáselmélet mellett olyan képtelennek tűnő elemzések jelentenek majd élményt, mint az Ének az esőben és a Körhinta táncjelenetének összehasonlítása, vagy a nem kevésbé bizarr párhuzam Tarkovszkij Sztalkerének a Zóna felé igyekvő szereplői és az Óz a csodák csodája Smaragdváros felé tartó mesehősei között.A film mint mozgás mindemellett nagyívű esztétikai rendszert épít, ekként alapműnek ígérkezik a maga műfajában, hiszen a film szépségének titkait kutató hasonlóan széles áttekintést nyújtó mű Magyarországon közel ötven éve nem született.

A szerző sokáig az Egyesült Államokból tudósította a magyar sajtót, s eközben volt alkalma közelebbről megismerkedni Hollywood álomgyáraival. Így derült ki, hogy Hollywood talán nem is létezne a magyar származású alapítók nélkül... És amikor ez kiderült, a szerző úgy vélte, nem lenne jó, ha az alábbi érdekességek feledésbe merülnének: - A legfontosabb hollywoodi filmstúdiók közül kettőt magyar kivándorlók alapítottak. - Maga az amerikai stúdiórendszer is nagyrészt magyar találmány. - A múlt század első felében egy sor magyar világklasszis író, színész, rendező, díszlettervező és zeneszerző Hollywoodban élt és alkotott. - A magyar Oscar-díjasok sokkal többen voltak-vannak, mint a magyar Nobel-díjasok. Az amerikai film sztorija perszenem csakebből áll. Bokor Pál könyve az eddigi legteljesebb magyar nyelvű Hollywood-történet. A kötet új fényt vet magára az amerikai film-metropoliszra, a sztárok világára is, továbbá a szerző saját kutatásainak eredményeit is magában foglalja. Őt természetesen elsősorban az foglalkoztatja, miként járultak hozzá a magyar származású filmesek ahhoz, hogy Hollywood fogalommá válhatott a nemzetközi szórakoztatóiparban és a világkultúrában. E tekintetben felfedezései néha kifejezetten meghökkentőek. Az amerikai film sztoriját megelevenítő Hollywood-trilógia most először jelenik meg egy kötetben, s számos kiegészítéssel bővült az előző kiadásokhoz képest. Az első rész az Oscar-díjak történetét dolgozza fel egészen napjainkig. A második a stúdiórendszer működéséről és a nagy sikerfilmek keletkezéséről szól. A harmadik rész a sztárrendszer kialakulását, történetét, a világsztárok élet-és munkaviszonyait mutatja be. Mindezt nem a bulvárlapok sokszor fellengzős modorában teszi, mégis a témához illő gördülékeny és szellemes stílusban, az igazi filmrajongók és a könyvtárak figyelmére érdemes alapossággal.