Corvina Kiadó strana 31 z 63

Ha egy magyar népmesét olvasunk, szinte biztos, hogy azt Benedek Elek írta, az ő hangján szólal meg. Hiszen mesegyűjtőként nemcsak szolgaian lejegyezte a hallott történeteket, hanem formát adott nekik, tökéletesre csiszolta őket. Egészen kicsi gyerek volt, amikor egy zsellérlány mesemondása megigézte: "az első mese után kisírtam-könyörögtem belőle a másodikat, a harmadikat, a negyediket, aztán a jó Isten tudja, hányadikat - nem volt többé nyugodalma tőlem." Már diákként gyűjteni kezdte szűkebb szülőhazája, a székelyföldi Kisbacon és környéke kincseit. Pályafutása csúcsán, a Millennium évére jelent meg az ezer mesét tartalmazó hatalmas gyűjteménye, a Magyar mese- és mondavilág. Könyvünk második, nagyobbik felében ebből a kincsestárból válogattunk talán kevésbé ismert népmeséket, melyeknek főhőse legtöbbször Krisztus, egy megejtően hétköznapi figura, aki - magunk közt szólva - inkább tűnik székely góbénak, mintsem az Isten fiának. A könyv első felében pedig Benedek Elek mint budapesti újság- és regényíró jelenik meg, aki gyermekkora ünnepeit emlegeti szívfacsaró honvággyal, vagy éppen a nagyvárosi felnőttek jellemzően karácsonyi problémáit veti papírra. Humor és emelkedettség, székelyföldi falu és dübörgő nagyváros, nosztalgia és örökkévalóság - ez Benedek Elek titka, amivel még ma is nagy hatással van ránk, lelkes olvasóira.

Jókai varázslatos világok teremtője, Magyarország legolvasottabb írója, nemzedékek kedvence volt. Manapság leginkább kötelező olvasmányként találkozunk vele, valószínűleg kevesen veszik le a polcról egy-egy regényét csak úgy, a maguk szórakoztatására. Pedig érdemes, mert kivételes tehetségű író volt, a magyar kultúra egyik legkiemelkedőbb korszakának zsenije. Rengeteget írt, természetesen karácsonyi tematikájú novellákat is, hiszen az a típusú ünneplés (feldíszített fenyőfával, ajándékozással, jellegzetes menüsorral), amit mindannyian ismerünk, éppen az ő életében terjedt el és vált hagyománnyá. E könyvben tizenkét karácsonyi története szerepel (plusz egy szilveszteri ráadás), a kisprózákon kívül néhány, a témába vágó regényfejezettel kiegészítve, így az olvasó újra fölfedezheti magának a magyar romantika legfontosabb alkotóját, s nem mellesleg újra és újra elámulhat sziporkázó humorán és fantáziáján, nyelvi és érzelmi gazdagságán – ez utóbbira talán még sosem volt annyira szükségünk, mint manapság.

Dr. Karikó Katalin, Szegedi Tudományegyetem professzorának ajánlója: "Ez a könyv egy merész kiáltvány, amely leleplezi az orvosbiológiai kutatás jelenlegi, elkeserítő állapotát – minden becsületes és elkötelezett tudós nevében. Szabó professzor alapos elemzést ad az észszerűtlen kutatási ösztöndíj-odaítélési rendszerekről és a korrupt publikációs gyakorlatokról, és átfogó reformokat sürget." Részlet a műből: „Az már önmagában is elég nagy baj, hogy kutatók nem tudják reprodukálni más kutatók eredményeit. De a gond ennél sokkal nagyobb. Kiderült ugyanis, hogy a legtöbb kutató gyakran még a saját adatait sem tudja reprodukálni. 2016-ban a tekintélyes tudományos folyóirat, a Nature közzétette saját anonim felmérésének eredményét. A biológia és az orvostudomány területén dolgozó válaszadók 65-75%-a nyilatkozta azt, hogy képtelen reprodukálni mások által közzétett adatokat, és 50-60% azt is elismerte, hogy saját korábbi kutatási eredményeinek reprodukálásával is gondjaik vannak.” Dr. Szabó Csaba professzor Budapesten szerezte meg orvosdoktori és PhD-fokozatát, majd a 90-es évek elején posztdoktori ösztöndíjasként dolgozott a Nobel-díjas Sir John Vane-nél a londoni William Harvey Kutatóintézetben. 1994 és 2018 között a gyógyszertan, a kísérletes sebészet és az aneszteziológia professzoraként különböző kutatócsoportokat vezetett az USA-ban Ohióban, Massachusettsben, New Jerseyben és Texasban. Emellett több biotechnológiai vállalat tudományos vezetőjeként is tevékenykedett. 2018-ban visszatért Európába, ahol a svájci Fribourgi Egyetem farmakológiai szekcióját vezeti. Mintegy 90 000 szakirodalmi hivatkozással a világ egyik legtöbbet idézett gyógyszerkutatója. Tudományos munkájáért számos díjat kapott, többek között a Brit és az Amerikai Gyógyszerkutatási Társaságok nagydíjait, a Gábor Dénes Innovációs Díjat, a Texas Star-díjat, a John Vane-érmet és a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét.

Portugália lelkesít, felvillanyoz és bámulatba ejt. Lélegzetelállító sziklaszirtek és strandok váltakoznak magányos hegyekkel, nyüzsgő városok félreeső falvakkal, pazar paloták oromcsipkés, képeskönyvbe illő várakkal. Ezt a kis országot a lenyűgöző tájak, a jó borok, a zamatos ételek és a rendkívül szívélyes emberek egyaránt jellemzik. Ugyan ki tudna ellenállni az országot nyugaton és délen körülölelő Atlanti-óceánnak, a fehéren csillogó, fövenyes strandoknak, a vad sziklákkal szegélyezett öblöknek vagy a zord sziklaszirteknek? Különösen szépek a tavaszi hónapok, amikor minden virágzik; a fő turisztikai szezon persze a nyár, de sok helynek télen is megvan a maga varázsa. Ebbe a vonzó országba kalauzol bennünket a Marco Polo-sorozat - naprakész információkat tartalmazó és színes képekkel, illetve térképekkel illusztrált - új kötete.

Mintegy 750 magyar sportoló életrajzát tartalmazza ez a kötet. Olyanokét, akik a nyári és téli olimpiai játékokon a dobogóra állhattak, így szerezve dicsőséget Magyarországnak. Balczó András, Csák Ibolya, Csik Ferenc, Darnyi Tamás, Egerszegi Krisztina, Földi Imre, Gerevich Aladár, Hajós Alfréd, Hegedűs Csaba, Hosszú Katinka, Kovács Kokó István, Kozák Danuta, Kőbán Rita, a Liu testvérek, Lőrincz Tamás, Magyar Zoltán, Milák Kristóf, Németh Miklós, Papp László, Rejtő Ildikó, Székely Éva, Szilágyi Áron, Zsivotzky Gyula... hogy csak néhányukat említsük a Magyar olimpiai lexikon pazar névsorából, de a felsorolást még hosszasan folytathatnánk. Csodálatos eredményeket értek el ők: hiszen általános az a vélemény, hogy az olimpia valami egészen különleges ünnep egy-egy versenyző életében, és itt helytállni mindig is rendkívüli dolognak számít. Ötkarikás játékokat ugyanis csak négyévente rendeznek, és ilyenkor az egész világ a sportolókra figyel, akik évekig készülnek erre a mindenkit foglalkoztató eseményre. A szerző, Rózsaligeti László, akinek már több, sporttal foglalkozó könyve jelent meg (A Fradi piros-fehérben; A futball aranykora; Az Aranycsapat örökösei - A Kádár-korszak válogatottja, a Vasas és a Ferencváros; Tokio Exkluziv stb.), impozáns Magyar olimpiai lexikonának immáron hatodik, bővített és átdolgozott kiadásában az első újkori, Athénban 1896-ban rendezett játékoktól egészen a 2020-as tokiói nyári, illetve 2022-es pekingi téli olimpiáig veszi sorra az arany-, ezüst- és bronzérmes magyar helyezetteket. Részletesen ismerteti sportpályafutásukat, és az olimpiai szereplésükön kívül kitér legfontosabb más eredményeikre is. Ezenkívül aprólékosan foglalkozik a sporton kívüli tevékenységükkel is, gyermekkoruktól elbeszélve élettörténetüket. A címszavakat az olimpiák érmes helyezetteinek jegyzéke, éremtáblázatok, illetve az egyes ötkarikás játékok tömör, olvasmányos jellemzése egészíti ki.

Dubaj a világ nyolcadik csodája. Szállodái olyan izgalmasak, mintha az Ezeregyéjszaka meséiben lennénk, és ne lepődjünk meg, ha valamelyik bevásárlóközpontjában sípályát vagy óriás akváriumot találunk. A legmagasabb épület, a világ leghatalmasabb mesterséges vízi útja, az űrből is látható mesterséges szigetek, a legnagyobb repülőtér: folyamatosan jelentenek be újabb és újabb projekteket, és be is fejezik őket a lehető legrövidebb időn belül. A "semmi sem lehetetlen" mottó jegyében sokszor akár a legőrültebbnek tűnő elképzeléseket is megvalósítják ebben a csillogó-villogó, éjjel-nappal nyüzsgő emírségben. Egyszóval Dubajt látni kell! Ehhez csinál kedvet a Marco Polo-sorozat naprakész információkat tartalmazó és színes képekkel, illetve térképekkel illusztrált új kiadása.

Nyáry Krisztián 2012-ben mesélt először íróink és költőink szerelmi életéről. Az Így szerettek ők első és második része bekerültek az elmúlt évek legnagyobb könyvsikerei közé. Most elkészült a sorozat várva-várt harmadik része: ismét lekerülnek az unalmas íróportrék a tantermek falairól. A könyvből egyebek mellett megtudhatjuk, hogyan érzett egyoldalú szerelmet József Attila pszichoanalitikusa, Gyömrői Edit iránt; miért írta népdalait Kisfaludy Károly egy vallásos zsidó lányhoz, aki nem lehetett az övé; hogyan próbálta megszervezni Vajda János és ifjúkori szerelme, Kratochwill Gerogina újbóli találkozását a költő későbbi felesége; miért kérte meg hétszer Móricz Zsigmond Magoss Olga kezét; és miként tudott Ignácz Rózsa a Gestapo börtönében tanúként részt venni volt férje második esküvőjén. Kiderül az is, hogy Petőfi Sándornak szerelme, Mednyányszky Berta helyett annak apja küldött szakító levelet; hogy Dsida Jenőt és menyasszonyát, Imbery Melindát hat évig próbálták elválasztani egymástól a szüleik, ezért csak titokban találkozhattak; valamint hogy miként élt évekig Molnár Ferenc és élete utolsó szerelme, Bartha Vanda ugyanannak a New York-i hotelnek két külön emeletén. Nyáry Krisztián elmeséli, hogy Kosztolányi Dezső hogyan folytatott éveken át szerelmi viszonyt gyermeke dadájával, akiről Édes Anna alakját mintázta; hogy tudott megszökni Gérecz Attila a Dunában úszva a börtönből, és miért adta fel ezután volt barátnője a rendőröknek; valamint hogy miként szövődött titkos szerelem Szabó Lőrinc és barátja, Illyés Gyula felesége, Kozmutza Flóra között. Megtudhatjuk, mi köze volt Pekár Gyulának a pisztolylövéshez, amelybe majdnem belehalt Krúdy Gyula több regényalakjának modellje, Pilisy Róza írónő és luxusprostituált; hogyan találta meg a boldogságot Galgóczi Erzsébet Gobbi Hilda oldalán; és azt is miért nem nősült meg soha Hunyady Sándor miután szerelmi bánatában megkísérelte szíven lőni magát.

Portrékönyv, de több is annál: kirajzolódik az országosan ismert, kiváló színész arca, de körülötte, mellette, mögötte ott a szakma, ez a vonzó és rejtélyes világ, a színház és a film világa. És ott az út, ez a meredek és rögös kaptató, ami a hírnévhez és a megbecsültséghez vezet. Nem sétagalopp - ára van. Csöng a telefon, fölveszem, és azt hallom, hogy "Ragályi Elemér vagyok". Személyesen nem ismertem. De látott engem filmekben. Akkor már túl voltunk az Üvegtigriseken, a Moszkva téren... Szóval fölhívott. Én meg dobtam egy hátast. Kinyögtem, tessék parancsolni. Mire ő, hogy rendez egy filmet, és fel szeretne kérni egy szerepre, de nem tudja, melyikre. "Küldenék egy forgatókönyvet, megteszed, hogy választasz magadnak szerepet?" Mondom, ilyen száz évben egyszer van.

Idén tavasszal volt 780 éve, hogy a Nagy Mongol Birodalom hadai kivonultak Magyarországról, miután kis híján örökre elsöpörték a föld színéről a középkori keresztény Magyar Királyságot. A kötet elsősorban hazai szerzőgárda segítségével, de a térség országainak saját tudományos irodalmára támaszkodva, a lehető legtágabb eurázsiai kontextusban kívánja bemutatni a tatárjárás eseményeit. A tanulmányok sora éppúgy átfogó és részletes képet ad a világuralomra törő Mongol Birodalomról, mint a meghódítani kívánt Európa politikai viszonyairól, katonai erejéről és szokásairól is a 13.század derekán, a sajátosságokat egy-egy jelentősebb csata felvillantásával érzékeltetve. A viszonylag jobban ismert magyarországi hadiesemények mellett részletesen áttekinti a többi hadszíntér történéseit is, valamint az 1242. évi magyarországi visszavonulás okait és a mongolok európai támadásának tartósabb következményeit Oroszországban és a Balkánon.

Szardínia a Földközi-tenger második legnagyobb szigete, és a világ egyik turisztikai vonzáskörzetében fekszik. A mediterrán klímájú Szardínia - számtalan meseszép strandjával - elbűvöli a strandolni vágyókat; ugyanakkor a hegyek vadromantikus világa és az érintetlen természet miatt egyszersmind a túrázók paradicsoma is. Ugyanakkor a turisták tömege keresi fel az érdekesebbnél érdekesebb, megannyi érdekességgel szolgáló városokat is, mint például Olbiát, Cagliarit vagy Iglesiast. Itt mindenki jól fogja érezni magát - a hagyományaihoz mélyen kötődő lakosságnak is köszönhetően: a szárdok a vendégszeretetet az egyik legnagyobb kincsnek tartják, és a vendéggel nyíltan és tisztelettel bánnak. Emellett ott vannak még a különleges helyi konyhaművészet remekei, amelyekkel szintén nem tudnak betelni az idelátogatók. Erre a vonzó szigetre kalauzol bennünket a Marco Polo-sorozat - naprakész információkat tartalmazó és színes képekkel, illetve térképekkel illusztrált - új kötete

Norvégia a fjordok, az egyedülálló középkori fatemplomok és a hygge-életérzés országa. Utazzunk bár postahajón a vadregényes partvidék mentén, expresszhajón a Sognefjordban meredek hegyoldalak között, vagy fenn északon a sarki fény nyomában – elbűvöl a tiszta természet. Skanzenek őrzik a népi építészet emlékeit, például Lillehammerben vagy Bygdoy szigetén Oslóban, ahol a régi dongatemplomok mellett viking hajókat is megcsodálhatunk. Bergen Hansa-negyede az Unesco-világörökség része, Oslo pedig nemcsak a királyi palotájáról híres, hanem modern operaházáról és vadonatúj Munch Múzeumáról is. Legnagyobb múltú városa azonban Trondheim, Szent Olaf király nyughelyével a Nidaros-dómban. Ebbe a vadregényes, nagy múltú, de a modern korral haladó országba kalauzol bennünket a Marco Polo-sorozat új kötete – benne sok-sok naprakész információval, térképekkel és színes fotókkal.

Szlovénia hihetetlenül változatos, természeti szépségekben és kulturális látnivalókban gazdag ország, valósággal elbűvöli az idelátogatókat. Megmártózhatunk kristálytiszta gleccsertavakban, lazulhatunk az Adriai-tenger partján, megmászhatunk magas hegycsúcsokat, a Karsztvidéken felfedezhetünk különleges cseppkőbarlangokat. De megcsodálhatjuk a messze híres Bledi-tavat is, rajta a templomszigettel, vagy a fővárost, Ljubljanát, a kedvelt kocsmákkal, boltokkal és múzeumokkal - és még hosszan sorolhatnánk, mi minden vár itt ránk. Ebbe a vonzó országba kalauzol bennünket a Marco Polo-sorozat naprakész információkat tartalmazó és színes képekkel, illetve térképekkel illusztrált új kötete.

Száz év autócsodái sorakoznak ebben a könyvben, olyan ritka példányok, amelyek csak korlátozott számban készültek, és azokat is bámulatba ejtik, akiket a gépkocsik világa amúgy hidegen hagy (de hát van ilyen ember?). A 1920-as évektől a jelenig olyan legendás márkák gyönyörű darabjaival találkozhatunk itt, mint például a Rolls-Royce, a Mercedes, az Alfa Romeo, a Bugatti, a Ferrari, a Jaguar, a McLaren, a Lamborghini vagy a Porsche.

A kötet első része a kiváló művészettörténésznek, Tímár Árpádnak Csontváry Kosztka Tivadarra (1853-1919) vonatkozó, különböző folyóiratokban megjelent írásait tartalmazza. Tímár filológiai munkássága híven követte nagy klasszikus művészettörténész elődeinek pozitivista hagyományát, amelynek alapján a gondosan kezelt és bemutatott dokumentumoknak önmagukban interpretációs erejük lehet. Ahogy a jelen kötet sajtó alá rendezője, Anghy András írja a nemrég elhunyt kutatóról: "A témák és a szerkesztett szerzők iránti alázatos szerénység, az akríbia türelme és a filológiai alaposság a személyiség karaktereként határozta meg írásainak csendes habitusát." Ezek az írások a filológiai kritika eszközével szállnak szembe a Csontváry-irodalom közhelyeivel, amelyek a saját korában meg nem értett zseni alakjával próbálják igazolni a művészettörténeti besorolás nehézségeit. Tímár Árpád megjegyzései Csontváryról - a művészi kvalitás esztétikai értékét, ugyanakkor művészetfilozófiai problematikusságát egyszerre fenntartva - ellene mondanak a hangzatos, a titokfejtő, a szimbólumértelmező vagy a festékanyagok alkímiáját boncolgató értelmezések hangzavarának, és a legendákon innen, a tudható és igazolható tények alapján rajzolják meg a festő befogadástörténetét, kitérve a forráskritikai problémákra vagy a képcímek és képértelmezések kérdésére. A könyv második része az 1905-től 1941-ig Csontváryról megjelent újság-, illetve folyóiratszöveget összegyűjtő antológia, amely Tímár Árpád évtizedes, gondos gyűjtésének eredménye, és itt jelenik meg először. A különféle sajtódokumentumok révén még pontosabb képet alkothatunk a magyar festészet egyik legnagyobb alakjáról.

Olaszországban ez a könyv meghódította a bestsellerlistákat, s ez meggyőző bizonyítéka annak, hogy egy bonyolult kérdéskört, mint amilyen az asztrofizikai kozmológia, elő lehet adni úgy is, hogy abból egy kalandos utazás elbeszélése bontakozzék ki – az idők szédítő mélységeibe, vissza mindennek a kezdetéig. Tonelli lebilincselő érzékletességgel meséli el a teremtéstörténet modern változatát, azt a hihetetlen eseménysort, ahogyan a vákuumállapotból létrejött a csillagok, a bolygók és más égitestek sokasága, végül pedig megszülettünk mi, emberek. A mítosznak és a tudománynak végső soron ugyanaz a szerepe: lehetővé teszi, hogy az emberi lény, aki minden ízében ennek az univerzumnak a része, megértse helyét. Ezért kísérik a fizikai leírásokat filozófiai, művészeti és irodalmi utalások. Mindenképpen újszerű megközelítés ez azok számára, akik a középiskolai fizikaórák óta nem foglalkoztak ezzel a lenyűgöző tudományággal. Guido Tonelli kísérleti fizikus, a pisai egyetem tanára, a Genfben működő Európai Nukleáris Kutatási Szervezet, a CERN kutatója. Főként a szuperszimmetrikus részecskék kutatásában vett részt, továbbá a részecskék standard modelljével kapcsolatos precíziós méréseket végzett. 2012-ben részese volt a Higgs-bozon felfedezésének, amiért 2013-ban többedmagával elnyerte az Alapfizikai díjat. Olaszországban magas állami kitüntetések birtokosa. Olaszul és más nyelveken számos, nagy sikert aratott tudományos-ismeretterjesztő könyve jelent meg. Magyarul ez az első kötete.

Asimov máig az egyik legolvasottabb sci-fi szerző, több száz regény írója, akinek egységes, mégis galaktikusan tág világa már a sokadik útkereső nemzedék számára válik meghatározóvá. Kevesen tudják, hogy nem csupán e lenyűgöző univerzum megalkotására volt ideje: közel kétszáz ismeretterjesztő könyvet írt kedvenc témáiról, hiszen nem csupán a képzelete, hanem a tudása is hatalmas volt (nem mellesleg biokémiából szerzett doktori fokozatot). A robbanó Napok egy fantasztikusan megírt bevezetés a csillagászat történetébe. Izgalmas, mint egy krimi, és elolvasva máris úgy érezzük: űrhajósnak kell tanulnunk, esetleg vennünk egy távcsövet, de minimum beiratkoznunk a helyi csillagász szövetségbe.