Erdélyi Szalon Kft. strana 2 z 3

A világ egyik legismertebb házaspárjának életébe enged betekintést Ferenc József feleségéhez, Erzsébethez írt levelezése, mely eddig mindössze egyetlen alkalommal, 1966-ban jelent meg németül Georg von Nostitz-Rieneck szerkesztésében. Ennek magyar fordítását, az eredetit kiegészítő jegyzetapparátussal, jelentős képanyaggal bővített változatát, első alkalommal veheti kézbe az olvasó. Az uralkodó írásos hagyatékában anyjához írt leveleihez hasonlóan kiemelkedő jelentőséggel bír levélváltásuk, tekintettel arra, hogy a korban olyannyira jellemző saját napjaira vonatkozó jegyzeteket uralkodóként - idő- és belső igény hiányában - nem készített. Ismereteink szerint naplóit 13 évesen (1843-ban) kezdi el vezetni, amelyekbe azonban csak 1848. március 13-ig eszközölt bejegyzéseket, sajnálatos módon élete meghatározó szakaszaiban, felnőtt férfiként elhagyta e "gyermekkori" szokását, s nem rögzített napi szintű feljegyzéseket életeseményeiről. Ezáltal írásos hagyatékában a levelei szerepe értelemszerűen felértékelődik, különösen élete két meghatározó asszonyához (anyjához, Zsófia főhercegnéhez és feleségéhez) küldött sorai érdemelnek kiemelt figyelmet. Ezen források sorából kiemelkednek jellegüknél fogva feleségéhez intézett levelei, melyekből naplószerű részletességgel bontakoznak ki előttünk az uralkodó hétköznapjai és fontosabb életeseményei. Az aprólékos, informatív beszámolókból egyszerre alkothatunk képet Ferenc Józsefet (államfői minőségében) foglalkoztató aktuális politikai kérdésekről, ezekhez kapcsolódó döntési mechanizmusokat kísérő dilemmákról, mindeközben rálátást nyerhetünk az uralkodó privát szférájára is, így a Habsburg-családot érintő problémákra, eseményekre, amellett emberi mivoltában is megjelenhet előttünk: feleségébe mindvégig szerelmes férjként megnyilatkozva: "...ma pedig az az első dolgom, hogy írjak neked, Angyalom, s elmondjam, hogy folyton rád gondolok és türelmetlenül várom tőled a híreket", írt vágyódásáról Erzsébetnek Párizsból 1867. októberében. A kötet Vér Eszter Virág és Borovi Dániel gondozásában jelenik meg.

Napjainkban az elfogadott, nemzeti kisebbség egy olyan népcsoportra utal, amely egy másik nemzet által létrehozott országba vándorol, és amelynek tagjai ott nem tudnak asszimilálódni. Ezt az elvet követve, ha Németország elfoglalná Dániát vagy Dánia egy részét, netán Franciaország foglalná el Németországot vagy annak egy részét, akkor sem a dánokat, sem pedig a németeket nem tekintenék, nemzeti kisebbségnek a megszálló országon belül. Olyan nemzetnek, illetve egy nemzet részének tartanák őket, amelyet egy másik nemzet erőszakos eszközökkel foglalt el. Ugyanez lenne a helyzet, ha Mexikó lerohanná Kaliforniát, vagy Kuba megszállná Floridát. Ezen államokban élő amerikaiakra nem olyan, nemzeti kisebbségként tekintenének, mint akik Mexikóban vagy Kubában élnek, hanem mint olyan amerikaiakra, akiket erővel leigáztak, és területüket elkülönítették országuk másik felétől. Pontosan ugyanez igaz az erdélyi magyarokra is. Ők annak a többségi nemzetnek képezték a részét - és néprajzilag még mindig azt képezik -, akik a Kárpát-medencét ezeregyszáz évig benépesítették. Több mint ezer évig megalapozott államisággal rendelkeztek, és ezt a kelet-közép-európai teljes földrajzi egységet egy hosszan tartó és működő gazdasági, politikai és kulturális egységgé építették ki jóval azelőtt, hogy az oláh bevándorlók (a románok elődei) elkezdtek volna beszivárogni az ország keleti részébe. A Kárpát-medence néprajzi térképén a magyar többség, kisebb-nagyobb letelepedésekkel tarkítva, még mindig csaknem egy zavartalan egységet alkot. Az erdélyi magyarokat ezért, mint a Kárpát-medence eredeti lakóit, még mindig a többség részének kell tekinteni. Jelenkori kisebbségi státuszuk - a háború által kijelölt - Románia határain belül nem egy békés fejlődés eredménye, hanem egy olyan globális fegyveres konfliktusé, amelynek sajnálatos módon ők vesztesei voltak - írta Wass Albert 1977 márciusában. A kérdéskör jelentősége változatlan maradt: A világnak meg kell ismernie Erdély igaz történetét és azt a megszámlálhatatlan igazságtalanságot, ami az erdélyi magyarságot érte és éri Trianon óta.

Ádám, Ehnaton, Dávid, Nagy Sándor, da Vinci, VIII. Henrik, Darwin és a többiek "igazi és igaz" története tanulsággal - avagy kulturális standup gyanánt... E könyv szereplői ugyanolyan valóságos személyek, mint írója. Az utóbbi előnye velük szemben, hogy még él és életrajzot írhat róluk. (Egyedül isten a megmondhatója, mikor kerül abba a helyzetbe, amikor majdan egy hozzá hasonló személy róla írhat életrajzot. Vagy nem.)A könyvben található életrajzok híven követik az eredetieket, mint például az Ádámról talált összes írott feljegyzést, kortársak beszámolóit, szemtanúk feljegyzéseit, különös tekintettel Éva emlékirataira.Így van ez a többieknél is. Miután a szerző nyomába eredt a történelemformáló egyéniségeknek, azt tapasztalta, hogy nyomukba se érhet. Dicséretére legyen mondva, nem adta fel, és lépésről lépésre követte őket a múlt labirintusában. Szerencséjére a mű vezérfonala mindvégig az ő kezében volt, így a több ezer cetli, millió jobbnál jobb ötlet között is kitalált még jobbat, és a mű elnyerte végső alakját és alakjait.A szorgos kutatómunka végén egy reggel úgy ébredt, hogy fején találta a teremtés összes koronáját. Már csak az utolsó simítások voltak hátra, melynek eredményeként szőrén-szálán eltűnt fele hajszála. Heteken át törte a fejét, hogy a valóságot különválassza a képzelettől. Miután kitartó munkával ez sikerült, az anyag végre egyben volt.Az alább következő életrajzok fele sem igaz, ami nem jelenti azt, hogy a másik fele az lenne. Döntse el a kedves Olvasó! A szerző mindvégig arra törekedett, hogy a száraz tények mögött megmutassa a hús-vér valóságot, még ha ez a famentes papíron nem is mindig üt át. A számos humorkötetet jegyző Ördögh Ottó új könyve nevettető igényes kultúrhistória, de álljon itt néhány sor a címadó írásból: Egyiptom trónján akkoriban ketten ültek: Kleopátra és az öccse. Ahogy a gyerekek nagyobbak lettek, a trón egyre szűkösebbnek bizonyult kettejük számára. Szerencsére ekkor jött Caesar, magához rendelte Kleopátrát, és Egyiptom megúszta a trónszékrepedést. Végre Kleopátra is kinyújtózhatott, mint egy lusta perzsa macska, majd gyorsan belebújt egy perzsaszőnyegbe, s szolgájával Caesar sátrába vitette magát. Amikor kicsavarták, Caesar a látványtól majdnem becsavarodott. A látvány nem hátrány, mondta Kleo, aki tisztában volt vele, hogy az idősödő Caesart nem érdeklik a belsőségek, pedig azokból is bőven volt az egyiptomi sírkamrákban.Így nem a szívét tette ki, csak a lábát szét. Innét ered a kan-opusz elnevezés.

Amit történelemként ismerünk meg és fogadunk el, az többnyire a győztesek történetírása, mely hatalmi pozícióik megerősítésére és legitimálására szolgál. Emiatt is lehetett 1956 sötét ellenforradalom 33 éven át, majd immár szintén 33 éve dicsőséges forradalom. Bogár László hatalmas ívet átfogó, történelemfilozófiai műve azokat a rejtett érdekeket, mélyben egymásnak feszülő erőket, eltitkolt összefüggéseket igyekszik láthatóvá tenni, melyek a lejátszástechnikai felszín alatt és a média (hamis) valóságképző díszletei mögött elemi erővel alakítják a - sokszor "véletlenek fura egybeesésének" álcázott - tényleges eseményeket. A Történelmi háttérkép a Nyugat szakrális létberendezkedésétől követi végig azokat a sorsformáló folyamatokat, amelyek törvényszerűen vezettek el a modernitás létrontásáig, hogy korunk globalizmusában "kiteljesedve" döntsék leaz emberhez méltó "normalitás" utolsó bástyáit is. A jelen könyv a szerző életművének esszenciájaként Oswald Spengler alapművével, A Nyugat alkonyával állítható párhuzamba azzal az egyedi jelleggel, hogy a kötet második felében a magyar történelmet - elsősorban az 1945 után napjainkig tartó részére fókuszálva - helyezi el a globális erőterek alakította események környezetébe, miközben kísérletet tesz azon fogalmak tisztázására is, amelyekkel a magyarság modernkori története ténylegesen elbeszélhető és egy esetleges "végső Mohács" elkerülhető.

Indiánok, spanyolok, franciák és angolok: Florida évszázados történelme olyan, mint az amerikai múlt vagy mint egy jó kalandregény. A végén drámával. A félsziget történetét véres háborúk taglalták a spanyol hódítók megjelenésétől kezdődően, a meghódított területen pedig évszázadokkal később a keleti parti gazdagok üdülőövezeti jöttek létre. Ami a kettő között történt, az a legizgalmasabb történelmi panoráma és tabló. Wass Albert a közép-floridai Astor és Astor Park történetén keresztül meséli el a régió történelmét, Astor és környezete kiemelésével; annak a területnek a krónikájával, ahol őmaga is élt az emigrációban. A kötet bevezetőjéből: A mai napig a floridai Astor egyetlen hiteles történetét bizonyos Blanche S. McKnight írta meg és tette közzé az All Florida and TV Week Magazine 1962. december 30-i számában A város, mely kétszer pusztult el és újra él címmel. Jóllehet az újságcikk nyilvánvaló célja az volt, hogy az idelátogató turisták figyelmét felkeltse a kellemes horgászparadicsom iránt, komoly kutatómunkán alapult, melyet a szerző a Leon megyei közkönyvtárban végzett.Azonban a földrajzi helyet, ahol Astor fekszik, nem tekinthetjük elszigetelt egységnek. E hely szorosan a St. Johns folyó völgyéhez tartozik, így az Astor történetét kitevő események szorosan összefonódnak a folyó menti történetekkel, s utóbbiak kihatottak az előbbiekre. Ezért a kutatást nagyban megszabta az a tény, hogy szükségét éreztük megemlíteni a St. Johns partjain történt valamennyi történelmi eseményt, mely elég fontos volt ahhoz, hogy kihasson mindazoknak az életére, akik úgy határoztak, hogy a George és a Dexter tavak között telepednek le. E tengerszemek Astor természetes földrajzi határainak tekinthetőek. Blanche S. McKnight a következő szavakkal vezette be Astorról szóló kis esszéjét: Astor, a nagynevű kisváros épp olyan, mint a közmondásbeli macska, amelynek több élete van. Virágzott, kétszer elpusztult és most újra él - mindezt százötven év leforgása alatt. A mi kutatásaink részben megcáfolták a szerző állításait. Az igazság az, hogy a ma Astor néven ismert közösség négy különböző név alatt virágzott, látszólag négyszer pusztult el, de újra és újra életre kelt, nem úgy, mint a közmondásbeli macska, hanem inkább úgy, mint őshonos állata, az oposszum, mindezt nem százötven, hanem kétszázhúsz év leforgása alatt.

A Securitate vezetőjének lebilincselő emlékirata. Ion Mihai Pacepa román hírszerző tiszt, a Securitate volt vezetője altábornagyi rendfokozatban, 1978 júliusában az Egyesült Államokba disszidált. Ő a volt keleti blokk legmagasabb beosztású disszidense. Disszidálásának idején Pacepa tábornok egyidejűleg volt Ceausescu tanácsadója, hírszerzésének vezetője, valamint államtitkár a román belügyminisztériumban. Azután disszidált, hogy JimmyCarter elnöktől politikai menedékjogot kapott. Évekkel később kiadott visszaemlékezései óriási visszhangot keltettek a rendszerváltás idején, gyakorlatilag feltárta a világ előtt a zsarnoki román rezsim igazi arcát: az egész világra kiterjedő hírszerző hálózatot, az ipari kémkedést és fegyverkereskedelmet, a gyilkosságokat, a hintapolitikát. Az ördögi rendszer működésén túl Pacepa lerántja a leplet a diktátor hétköznapjairól is, arról a felfoghatatlan luxusról, amiben éltek mintegy három évtizeden át, mit sem törődve a nyomorba taszított országgal, továbbá bemutatja a paranoia-vezérelte őrültségeket is: állandó megfigyelés és lehallgatás, naponta új ruhák, mérhetetlen vagyon felhalmozás stb. A kémhálózat nagyságára álljon itt egyik meghökkentő adat a sok közül: Romániában minden tizenötödik emberre jutott egy kém.

"Belehalt Istenbe, akit nem hitt, de megtalált." Irodalmi szenzáció: először jelenik meg a kultikus regény az eredeti befejezéssel, mely a hajdani első kiadás sajátja volt eddig. Az író ugyanis a regényfolyam végső lezárását, azaz az utolsó fejezetet két verzióban írta meg, melyek közül csupán egyik volt ismert eddig. A jelen kiadás mindkét szövegverziót tartalmazza, így gyakorlatilag két regényt olvasunk, hiszen a merőben más lezárás újra- és átírja a könyv üzenetét. Egy kis székely faluban a Monarchia legkülönbözőbb tájékairól verbuválódott cserkészek közül hatan elkötnek egy csónakot. A tákolmányt elragadja az ár, azonban mielőtt alázuhanna a zúgóba, megáll a víztömeg fölött, s csak akkor bukik a mélységbe, amikor a gyermekeket a helybéliek mind kimenekítették. A falubeliek csodát emlegetnek, és a hitét vesztett halász, Hiribi úgy dönt: ő is a víz szeszélyére bízza magát, megtapasztalandó, van-e Isten. Ha megmenekül, akkor bizonyára földi erő akasztotta meg a cserkészek csónakját is, ha nem, akkor Isten csodája óvta meg a gyermekeket. Végül Hiribi belevész a zuhatagba - és élete utolsó pillanataiban felülkerekedik kétségein az Isten létéről szóló bizonyosság. Ezzel a történettel indul Wass Albert egyik leghíresebb és kitűnő regénye, s természetesen ennek a hat gyermeknek az élettörténetével ismerkedhetünk meg.Részlet: "Azt mondtam, ugye, hogy a vén Hiribi évekig tagadta azt, hogy van Isten. Azért, mert a fiai meghaltak. De amikor látta, hogy egy evező nélküli csónak, amit hat gyerekkel elragadott a víz, megállt a vízesés fölött, ott ahol nem volt semmi, ami megakassza és addig állt ott, amíg mind a hat gyereket kimentették: akkor az öreg Hiribi arra gondolt, hogy talán mégiscsak van Isten, mindössze ő nem találkozott még vele. Nos tehát ez a vén Hiribi elhatározta, hogy végére jár a dolognak. Tudni akarta, hogy van-e Isten, vagy nincs. Nem csak hinni, hanem tudni. Fogta magát és beült egy másik csónakba, eldobta az evezőt és hagyta, hogy sodorja a víz a csónakot, ugyanúgy, mint ahogy annak a hat gyereknek a csónakját sodorta." A párhuzamos történeteket, a hat gyerek sorsát Baradlay tiszteletes követi végig, a szereplők pedig az utolsó fejezetben egy vonaton találkoznak újra hosszú évtizedek után. És itt jön a csavar: a két verzióban a zárótörténet különbözik...

Különleges memoár Wass Albert önéletrajza, hiszen a terjedelmes életmű létrehozása mellett épp az emlékirataira maradt a legkevesebb ideje: Még erdélyi időszaka alatt, 1940 körül kezdte foglalkoztatni az önéletírás gondolata, aztán később, már az emigrációban újra és újra visszatért a feladathoz, és számtalan jegyzetet, feljegyzést, tárcát írt a tervezett memoárba. Végül ennek összeállítása elmaradt, az eredeti jegyzetek és címek alapján az író fiai és Takaró Mihály állították össze a Voltam kötetet 2005-ben. A jelen kiadás ezen alapszik, miközben számtalan jegyzettel, levélrészlettel és életrajzi pontosítással egészült ki, ahogy a kötet képmelléklete is pazar képet mutat a tündérország Erdélytől a napsütötte Floridáig. Az önéletrajz lebilincselő olvasmány, benne megjelennek a dimbes-dombos Mezőség hétköznapjai, a Monarchia Erdélye, az első világháborút követő impériumváltás után pedig az erdélyi hétköznapok és a család története is az újkori Romániában. Mindezt alapjaiban söpri el a második világháború, melynek végén Wass Albert Ausztrián át Németországba kerül, hogy aztán néhány évi bizonytalanságot követően 1951 őszén Amerikába jusson el, először Ohióba, majd Floridába, amely második otthona lesz. Európába, Magyarországra vagy Erdélybe nem jutott el többet. Könyve a szülőföld mementója, még akkor is, ha az amerikai létről és kultúráról, az emigráns lét nehézkességéről épp olyan részletességgel ír, mint Vasasszentgothárdról vagy Cegéről, vagy nagymama "tündérkertjéről".

Ez egy sokadik könyv a költő életéről, de az első olyan, ami a zsenit és környezetét nem piedesztálra emeli, hanem a valóság szövetébe illeszti. A könyv nyomon követi a költő életútját születésétől kezdve egészen rejtélyes eltűnéséig, amely máig izgatja az emberek fantáziáját. Petőfi Sándor lánggal lobogott, mindent és mindenkit megperzselt és elégetett maga körül - önmagát is. Ízig-vérig magyar költő volt, igazi demokrata, valódi tisztánlátó vátesz, aki megreformálta irodalmunkat, és a költői magaslatokat érthetővé tette mindenki számára. "A két katona egyszerre sújtott le rá, és a kardpengék csengve csaptak össze a feje fölött. Kétszeres halált hal, ha ezek eltalálják, de a két szablya összeakadt, így csak az egyik érte el, amelyik megsiklott a másikon, és a lapjával akkora ütést mért a fejére, hogy eszméletét vesztve zuhant a földre. A másik a dzsidájához kapott, és belevágta az eszméletlen ellenfél mellkasába. Olyan erővel szúrt, hogy lemetszette Sándor egyik ujját, és a sárga táska ott maradt feltűzve a fegyverére, amikor visszahúzta. Ezen mindkét katona nevetett, aztán megnézték a "zsákmányt, személyes holmik mellett papírlapokat találtak, némelyiket a csatatérről készített szénrajzokkal, másokat számukra ismeretlen latin betűkkel teleírva, vagy csak pár mondatnyi firkával. Ez kém, vagy valami hírnök lehetett, nincs egyenruhában!, mondta az egyikük. Biztosan értékesebb, mint amaz, intett vissza a szőke ordonánc felé a fejével. Kár, hogy levágtad! Én ugyan nem!, nevetett rá a másik farkasvigyorral. Leszúrtam!" Tények és fantázia. Hiteles korrajz és olvasmányos történelmi események. Szerelem, menekülés a megszokásból, bűn és bűnhődés, mennybemenetel és pokolraszállás Nagykőröstől a Segesvár melletti harcmezőig, hatszáz oldalon át a Zsoldos Péter-díjas, Galaktika közönségdíjas írónő új regényében.

77. cikk: Magyarország az átengedett területek polgári, katonai, pénzügyi, igazságügyi vagy egyéb, közigazgatására vonatkozó mindennemű levéltárakat, lajstromokat, tervrajzokat, okiratokat és okmányokat az érdekelt Szövetséges vagy Társult Kormányoknak haladéktalanul át fogja adni. Ha ezek közül az okmányok, levéltárak, lajstromok, okiratok vagy tervrajzok közül egyeseket a helyszínéről elvittek volna, Magyarország köteles azokat az érdekelt Szövetséges vagy Társult Kormányok megkeresésére visszaszolgáltatni. 197. cikk: Hacsak a jelen Szerződés vagy a kiegészítő szerződések és egyezmények eltérő szabályt nem állapítanak meg, a jelen Szerződésen alapuló és osztrák–magyar aranykoronában kifejezett készpénzfizetési kötelezettséget a hitelező választása szerint kell teljesíteni, éspedig: Londonban fizetendő font sterlingben, Észak-amerikai Egyesült Államoknak New Yorkban fizetendő aranydollárban, Párizsban fizetendő aranyfrankban, vagy Rómában fizetendő aranylírában. És így tovább… a békeszerződésnek nevezett diktátum valójában egy ország, egy nép tönkremenetelét rögzítette, számos olyan ponttal kiegészítve, melyre nem volt észszerű vállaláslehetőség az adott körülmények között. Megdöbbentő olvasni az egyes pontokat, melyek rávilágítanak a kor politikai viszonyaira és a döntéshozók bosszúéhségére. A jelen kiadás a teljes békeszerződés szövegét adja közre, mind a 364 pontot, jegyzetekkel kiegészítve. A történelmi trauma, mely száz éve kísért, tökéletesen érthető: ez nem szerződés, hanem egy ország és egy nép eltiprásának dokumentuma, melyhez fogható diktátum nem született az egyetemes történelemben. Megrendítő olvasni a minden részletre kiterjedő jogfosztás paragrafusait, az eltiprás, a kivéreztetés, a legálissá tett elkobzás, valamint a korlátlan szabadrablás dokumentumait. A jegyzőkönyv kérdések sorát veti fel, már eleve a kiindulási rész, a szerződő felek névsora is érthetetlenségre ad okot, nem beszélve az igények tételes felsorolásáról. Kordokumentum ez a javából, melyről nem lehet eleget beszélni.

Az angol beteg: aki se nem angol, se nem beteg: zsadányi és törökszentmiklósi Almásy László Ede utazó, Afrika-kutató és felfedező.1932. május 1-jén tette első jelentős felfedezését, amikor megtalálta a Zarzura oázist, felfedezőtársai Sir Robert Clayton, Penderel repülő-alezredes és Patrick Clayton voltak. A csapat felfedezte a Gilf Kebir fennsík északi fővölgyét, a Vádi Abd el Malikot. A csapat a homokdűnéken keresztül, Egyiptomon át közelítette meg Zarzurát. A helybeliek csak a keréknyomok láttán hitték el Almásynak, hogy a homoktengeren keresztül érte el Zarzurát, és az Abu Ramla (a Homok Atyja) nevet adták neki. A felfedezés híre világszerte elterjedt, 1933-ban, immár az Universal pénzügyi támogatását élvezve, Almásy visszatért Egyiptomba, a Gilf Kebír térségébe. Az expedíció a Líbiai-sivatag utolsó ismeretlen helyeit térképezte fel. Ekkor fedezte fel az úszók barlangját a sivatagban, benne a barlangi festményeket. A növény- és vízábrázolásokból arra a következtetésre jutott, hogy egykor azon a helyen, ahol egy fűszál sem maradt meg, egykor időszakos vagy állandó vizek voltak. Ain Dua sziklabarlangjaiban körülbelül nyolcszáz, fehérrel, vörössel, barnával és sárgával színezett állatalakot és feketével ábrázolt emberformát találtak. A közel negyven szikláról és a húsznál több barlangról fényképek és vázlatok százait készítették, továbbá a barlangokban talált kőszerszámokból is sok ládányit gyűjtöttek össze.Almásy 1934-ben és 1935-ben térképezte fel a Szahara közepén található Nagy-homoktenger nevű hatalmas homoksivatagot.Ő tudósított először arról, hogy a Nílus egyik szigetén, Vádi-Halfa közelében egy magyar nevű berber törzs él, amelynek tagjai állítólag II. Szolimán szultán serege által összefogdosott magyar hadifoglyok, majd katonák leszármazottai. A törzs magyarabnak nevezi magát. Részlet: Afrika térképén még a közelmúltban, ott, ahol a huszonhatodik hosszúsági fok szeli a Ráktérítőt, hatalmas fehér folt éktelenkedett. A térképrajzolók az üres helyet úgy töltötték be, hogy nagy betűkkel beleírták: Libyai Sivatag.Ha a Szaharát három részre osztjuk, a Libyai-sivatag a nyugati harmadrész. A hosszúsági és szélességi fokok képzelt vonalán futnak végig Egyiptom, Szudán és az olasz Tripolis határai. A valóságban ott azonban csak a homok határos a sziklával, a semmi a végtelenséggel.A régi egyiptomiak valamikor még ismerték ennek a hatalmas homok- és sziklatengernek a belsejét. Később évszázadokon át senki sem járta a Halál birodalmát, és feledésbe ment az ókori utazók ismerete. Amikor az arabok Kis-Ázsiából bevándoroltak Afrikába, lépésről lépésre kellett elfoglalniuk és megismerniük az új hazát. Babonás félelemmel nézték az ókori Egyiptom misztikus kultúrájának emlékműveit és csak lassan, tapogatódzva haladtak előre az ismeretlen országban.A Libyai-sivatag kérlelhetetlen pusztasága megfélemlítette a foglalók seregeit, és évszázadokig tartott, amíg egyes vakmerő felderítők felfedezték a homoktenger szigeteit, az oázisokat. Akik ilyen felderítő útról visszatértek, csodálatos dolgokat meséltek. Kékszemű, szőke, de sötétbőrű emberekről, akik végtelenül messze, kint, a sivatag hozzáférhetetlen helyein rejtelmes oázisvárosokban élnek.

Kötetben meg nem jelent Rejtő-írások a Madam Dávid eredeti gépiratának fotóival! Kiss Ferenc Rejtő-kutató a kötetről:...Ekkoriban találkoztam Sándor János, kétszeres Jászai-díjas rendezővel és színháztörténetkutatóval. Tőle kaptam ajándékba Rejtő első, bemutatott színdarabjának, az Egy görbe éjszakának az eredeti súgópéldányát és kottáját. A tömegvonzás elve alapján a nagy gyűjtemények idővel még nagyobbá válnak, mert óhatatlanul magukhoz vonzzák a hiányzó részeket. Alapszabály: egy gyűjtő gyűjteménye sohasem lehet teljes! 1934. július 28-án a Budai Színkör mutatta be az Egy görbe éjszaka című operettet három felvonásban és öt képben, mely a Szökik a ruha és a Madam Dávid egy jócskán kibővített változata volt. Közismert tény, hogy írásaiból Rejtő egyes elemeket többször is felhasznált. Esetünkben egy kabarétréfából így lett bohózat, és a bohózatból nagyoperett. Valószínűsíthető, hogy az alapötlet kitalálásán kívül Nádassynak nem sok köze lehetett az átdolgozásokhoz, ugyanis az operett szerzői között már nem íróként, hanem csak mint dalszövegíró szerepelt. 1933. októberétől 1939 augusztusáig Sziklai (Schwartz) Jenő színész volt a Szegedi Nemzeti Színház direktora. Az Egy görbe éjszaka egyik súgópéldánya - sőt kottája is - az ő regnálása alatt maradt fenn. Az ezredforduló táján ezeket a szövegkönyveket kiselejtezték. Először a Somogyi Könyvtárnak ajánlották fel, ahol nem tartottak rá igényt. Így kerültek Sándor János birtokába, tőle pedig az én gyűjteményembe.A szövegkönyv tanúsága szerint az operettet a trianoni "békediktátum" után 1935/36-ban a Felvidéken, Kassán is bemutatták. A cenzori pecsét 1935. augusztus 30-án került a gépiratra azzal a megjegyzéssel, hogy "Fiatalok számára nem ajánlott!" A szövegjavításokat minden bizonnyal a rendező végezhette, akinek sikerült minden magyar vonatkozást gondosan átírnia, kigyomlálnia. Így lett a szövegben pesti lányból drága lány, Pesten helyett régen és az Alföld is külfölddé változott. A szöveget először is gondosan megtisztítottam a rendező kézírásos húzásaitól, változtatásaitól, és visszatértem Rejtő alapszövegéhez. Az oroszlánvadász című kabarétréfa Nádassy László irodalmi hagyatékából került elő. Rejtő 1936 tájon nyergelt át a kabaréról a prózai művekre, ezért felhatalmazta barátját, hogy jeleneteit átírhassa, és közös név alatt - esetleg új címen - újra értékesítse.

200 levél Erdélytől Floridáig, vagy Erdélyből és Floridából. És közte Magyarországról, Ausztriából, Németországból... hét évtized levelei egy kötetben! Kovács Attila Zoltán: Egy írói levelesláda felnyitásakor, közreadásakor a kiadói szempontok miértjére kell elsőként választ adni, s mindjárt itt leszögezni, hol húzódik, hol húzódhat az az etikai határ, amelyen túllépni nem ildomos. A Kiadó a kötettel nem az írói életrajz bulvárszagú csemegéire kívánja ráirányítani az olvasók figyelmét - ezzel máris szűkítem a fenti kategóriát -, hanem az író életének azon pillanataira, fázisaira világít rá, amelyek egymásutánisága rámutat tulajdonosának a köz, értsd: az erdélyi kultúra, a magyarság és Erdély ügye érdekében végzett tevékenységére; ugyanakkor nem hagytuk ki a családi levelek sorát sem, ahogy a pályatársakhoz írtakat sem; vagyis a kötet kulcsot ad Wass Albert (jobb) megértéséhez. Wass Albert élete és életműve ma már ismerős a magyar olvasók körében, ám a személye körüli méltatlan vádaskodáshalmaz, az ideológiák mentén kialakult kényszeredettség a triviális jelzők állandó ismétlésében oda vezetett, hogy a (liberális) Wass-recepcióból kirajzolódó Wass-kép napjainkban teljes mértékben ellentétes mindazzal, amit Wass valaha is képviselt - nem csak műveiben. Az emigrációba szakadt író fél évszázadon keresztül küzdött elrabolt Erdélye ügyéért, az újra leigázott magyarság ügyéért, s ebbéli tevékenysége kivívta a kelet-európai titkosszolgálatok kitüntetett figyelmét, aminek irodalompolitikai lecsapódása nem is lehetett kétséges: hungarista, fasiszta, és még sorolhatnám, illetve "ezek" irodalmi vetülete: nacionalista, irredenta, cizellálva: romantikus lektűríró, a Monarchia deja-vu szószólója és átörökítője.Az eredmény: agyonhallgatás, tiltás itthon és Erdélyben, vádaskodás, nyomozás, kivizsgálás, felmentés, gyilkossági kísérlet odaát. Egy krimiben is túl sok izgalmat hoz ennyi tény, holott a(z) (élet)történet jóval inkább "profán", de sajátosan kelet-európai és magyar sorstragédia: a két világháború közti időszak erdélyi irodalmának meghatározó szereplője a világégés után hontalanná lesz, Erdélybe nem mehet haza, hiszen az elkobzott vagyon mellett koncepciós perben elítéli az új román hatalom, így kénytelen menekülni. Egy írónak, kinek könyvei és irodalmi díjai már akkor tiszteletet ébresztettek a kételkedőkben... de ha nincs is az 1946-os hamis ítélet, tudjuk, mi várt az erdélyi arisztokráciára a szép új román világban. A leveleket időrendi sorrendben közöljük, a hiátusokat, szerkesztői kiegészítéseket szögletes zárójellel jelöltük, a kiegészítő információkat jegyzetben közöljük az adott levél után.

Mostani tudásunk, ismereteink szerint ez a négy kötet, Csoóri Sándor Összegyűjtött versei I-IV. Csoóri Sándor költészetének teljessége. Lehet, hogy rejtelmes helyekről még előkerülhet néhány adalék, de szinte biztos, hogy azok nem írják majd át ennek a poézisnak a jellegét. Maga a költő vigyázott rá, hogy minden fontos egyben legyen. Ránk, most élőkre és az utókorra vár ennek a költészetnek az eddiginél mélyebb megértése. Kiderülhet például az egyedisége. Különösképpen abban, hogy bár hasonló iránnyal és szenvedéllyel, mégis rajongott elődeitől és kortársaitól eltérően tudta megfogalmazni azt a világot, amelyet ők is egyedien rögzítettek az örökkévalóságnak, de az ő versei nélkül valami nagyon lényeges hiányozna. Talán leginkább az a belső gyötrődés, ami költészetének egyre magasabbra ívelő utolsó évtizedeit jellemzi. Aki lelkében magára akar ismerni, s megélte ezeket az évtizedeket, ezek a versek mindennapi olvasmányai lehetnek. Olykor szociográfiai pontosság, olykor festői víziók, olykor utánozhatatlan emberi-nemzeti aggódás... És mi minden még! Része lesz ez a magyar klasszikának. Pálfy G. István

Mostani tudásunk, ismereteink szerint ez a négy kötet, Csoóri Sándor Összegyűjtött versei I-IV. Csoóri Sándor költészetének teljessége. Lehet, hogy rejtelmes helyekről még előkerülhet néhány adalék, de szinte biztos, hogy azok nem írják majd át ennek a poézisnak a jellegét. Maga a költő vigyázott rá, hogy minden fontos egyben legyen. Ránk, most élőkre és az utókorra vár ennek a költészetnek az eddiginél mélyebb megértése. Kiderülhet például az egyedisége. Különösképpen abban, hogy bár hasonló iránnyal és szenvedéllyel, mégis rajongott elődeitől és kortársaitól eltérően tudta megfogalmazni azt a világot, amelyet ők is egyedien rögzítettek az örökkévalóságnak, de az ő versei nélkül valami nagyon lényeges hiányozna. Talán leginkább az a belső gyötrődés, ami költészetének egyre magasabbra ívelő utolsó évtizedeit jellemzi. Aki lelkében magára akar ismerni, s megélte ezeket az évtizedeket, ezek a versek mindennapi olvasmányai lehetnek. Olykor szociográfiai pontosság, olykor festői víziók, olykor utánozhatatlan emberi-nemzeti aggódás... És mi minden még! Része lesz ez a magyar klasszikának. Pálfy G. István

Mostani tudásunk, ismereteink szerint ez a négy kötet, Csoóri Sándor Összegyűjtött versei I-IV. Csoóri Sándor költészetének teljessége. Lehet, hogy rejtelmes helyekről még előkerülhet néhány adalék, de szinte biztos, hogy azok nem írják majd át ennek a poézisnak a jellegét. Maga a költő vigyázott rá, hogy minden fontos egyben legyen. Ránk, most élőkre és az utókorra vár ennek a költészetnek az eddiginél mélyebb megértése. Kiderülhet például az egyedisége. Különösképpen abban, hogy bár hasonló iránnyal és szenvedéllyel, mégis rajongott elődeitől és kortársaitól eltérően tudta megfogalmazni azt a világot, amelyet ők is egyedien rögzítettek az örökkévalóságnak, de az ő versei nélkül valami nagyon lényeges hiányozna. Talán leginkább az a belső gyötrődés, ami költészetének egyre magasabbra ívelő utolsó évtizedeit jellemzi. Aki lelkében magára akar ismerni, s megélte ezeket az évtizedeket, ezek a versek mindennapi olvasmányai lehetnek. Olykor szociográfiai pontosság, olykor festői víziók, olykor utánozhatatlan emberi-nemzeti aggódás... És mi minden még! Része lesz ez a magyar klasszikának. Pálfy G. István