Helikon Kiadó strana 114 z 115

Most, amikor Közép-Európában újból jelentkeznek azok a feszültségek, amelyek soha nem csitultak el és nem oldódtak meg teljesen, s amikor a régiót újból fenyegeti keletről a hatalmas Oroszország, nem árt mélyebben megismernünk Közép-Európa múltját és konfliktusaink gyökereit.Martyn Rady új könyvében végigkövethetjük, ahogy a népvándorlás korában egymást követő hullámokban ideérkező népcsoportok folyamatos és csak ritkán csituló harcok közepette mégiscsak többé-kevésbé stabil államokat hoznak létre, hogy aztán földjeiket tatárok, törökök, majd oroszok (és szovjetek) dúlják szét, újra meg újra szétszaggatva és saját vízióik szerint átalakítva a régiót.Az itt élő népek-nemzetek nagyszerű kulturális teljesítményekkel gazdagították a világot, ugyanakkor bennük alakult ki az a modern nacionalizmus is, amely aztán számos alkalommal szembefordította őket egymással.Vallási és politikai eszmék folyamatos csatatere volt Közép-Európa, amelyben Magyarország - nyelvrokonok nélkül - hol több, hol kevesebb sikerrel próbálta megtalálni a helyét."Sok tekintetben meghökkentően eredeti, s ugyanakkor tudományosan precíz; olvasható tiszta élvezetből és szakmai kutatómunka keretében egyaránt."TelegraphMARTYN RADY brit történész a University College London egyetemen a közép-európai történelem professzora. Számos publikációja van kifejezetten a magyar történelemről is; a budapesti Károli Gáspár Egyetem és a nagyszebeni Lucia Blaga Tudományegyetem díszdoktora.

Rex Fortescue rosszul lesz az irodájában, a Cityben, és a kórházban meghal. ,,A tea..." - mondta a halála előtt. De a méreg, ami végzett vele, nem lehetett a teában. A zsebében pedig egy marék rozst találnak. Gyanúsítottban nincs hiány: a néhai pénzmágnás közutálatnak örvendett. Neele felügyelőnek a nyomozásban segítőtársa is akad hamarosan. A Tiszafa-kunyhóba, a Fortescue család házába megérkezik Miss Marple. Addigra már három hulla van: Adele, Rex felesége és Gladys, a szobalány is gyilkosság áldozata lett. Miss Marple, akinél Gladys régebben szolgált, az ő halála miatt ártja bele magát az ügybe. ,,Hat hatosról énekelj", idézi a gyerekverset, amelyben a pástétomba sütött feketerigókról is szó esik. Tiszafa-kunyhóban pedig néhány hete döglött rigókat találtak! Talán a legcsavarosabb eset ez, amellyel Jane Marple-nek meg kell birkóznia.

Az ördög nem alszik, szól a mondás, s valóban: e kötet megmutatja, hogy a bűn nem ismer szabad- és ünnepnapokat – egy rodoszi nyaralás épp úgy tökéletes lehet a gyilkosságra, mint egy Guy Fawkes-napi tűzijáték, főleg, ha ott van a közelben Hercule Poirot. A könyv négy nyomozása során feltűnnek ismerős segítők (Japp főfelügyelő vagy Mr. Satterthwaite), ismerős motívumok (a bezárt szoba rejtélye vagy épp egy sokatmondó gongszó) és ismerős szereplőtípusok (szeszélyes arisztokraták, csábos kémnők és femme fatale-ok) a végeredmény azonban garantáltan tartogat meglepetéseket. A megoldásig vezető úton Poirot virágágyásokat vizsgálgat, cigarettacsikkeken mereng és gázkályhákról diskurál – hogy aztán kis szürke agysejtjei megoldássá rendezzék az apró részleteket. Agatha Christie ebben a kötetben három kisregény mellett egy novellával jelentkezik – utóbbiból Nyaraló gyilkosok címen később regényt is írt.

„Jelmezek és jelvények változtak, de a cselekmény ugyanaz maradt: a diktatúra, amely fojtogatja a szabad vélemény nyilvánítását, a szabad vállalkozást, és időnként háborúkat kezd, mert így remél menekülni belső és külső problémái elől. A jelmez néha barna, fekete, vagy vörös, de az ember, akit jelmezbe bújtatnak, ugyanaz, mert ugyanazt csinálja. A jelvény néha statisztika, vagy sarló és kalapács, de mindig parancsuralom, amely a jelvényt a kortárs mellére tűzi és fojtogatja a szabad emberi együttélést.” Márai Sándor „Tudtuk, hogy amit ilyen alaposan kell kijelenteni, az már igazi értelmében nincsen. A béke, ha beszélni kell róla – mint az ifjúság vagy az egészség –, már nem igazi béke többé. Aki úgy érzi, hogy fiatal, már nem fiatal, s aki nagyon örül egyfajta, hirtelen kerekedett egészségöntudatnak, helyesen cselekszik, ha csendesen elmegy az orvoshoz és megvizsgáltatja magát. Mert ami igazán, szervi valóságában él, öntudatlan. Nem, ez már nem volt béke, mert tudtunk róla, volt egyfajta félelmes, igen, vérfagyasztó csengés az államférfiak, politikusok, híres katonák hangjában, mikor odaálltak a villanyos hangszóró elé, és világgá ordították, hogy béke lesz, csakis béke, semmi más, csak béke – mindenáron, akkor is, ha egy-két világpusztulásba kerül is a béke, s ha mindenki belepusztul, aki él, s mindent le kell bombázni: akkor is béke lesz, majd ők megmutatják!”  

Mára közmegegyezés mutatkozik abban, hogy a naplók képezik a Márai-életmű centrumát. Ezek közül is kiemelkednek a világháborús naplók, mint nélkülözhetetlen kordokumentumok, melyek afféle műhelytanulmányokként és önvallomásokként is értelmezhetők. Márai az 1945-ös naplóban a háború fojtogatta és pusztította főváros egyedülálló rajzát adja. A humanizmus, az európai értékek, a lelkiismeret nevében igyekszik számot vetni a veszteségekkel, egy világ pusztulásával, az eltévelyedett ország sorsával. Közben saját magánemberi-írói lelkiállapotát is elemzi: végtelenül bensőséges hangon, megkapó őszinteséggel, vívódásait, kétségeit, kétségbeesését, szégyenérzetét sem titkolva. Legfőképpen pedig keresi, miként lehet morálisan elfogadható feleletet találni a zavaros új világ kihívásaira.

Külön-külön is legendás alakjai színháztörténetünknek - Ruttkai Éva, a Tündérkirálynő és Latinovits Zoltán, a Színészkirály ma már állócsillagok a magyar égbolton. Harmincnégy éve halott Latinovits Zoltán, tíz év múltán követte őt Ruttkai Éva az égi társulatba. Gábor Júlia, Ruttkai Éva lánya és férje, Szigethy Gábor irodalom- és színháztörténész személyes tárgyak, fotók, levelek alapján idézi meg a két nagy művész életét, s próbálja megfejteni titkukat. A kötetben eddig nem publikált dokumentumok és másfél száz fotó is szerepel.

A kisregény főszereplője, Maria negyvenkét éves, esti iskolában tanít irodalmat tagbaszakadt teherautó-sofőröknek. Gondosan kimunkált, magányos élete pontos keretek között zajlik, mígnem egy futó kapcsolatból beköszöntő terhesség fel nem borítja. A gyermek apja a hírre eltűnik, Marianak minden felelősséget egyedül kell viselnie. Egy este váratlan rosszullét tör rá, kislánya hat hónapra meg­születik. Attól a perctől fogva Mariának egész életét át kell értékelnie, az inkubátor mellett töltött végtelen órákban meg kell tanulnia élet és halál mezsgyéjén létezni, elfogadni az intenzív osztály rideg valóságát, együtt kell léteznie sorstársnőivel és reménykedni, bízni, felismerni a várakozás, a szenvedés és a fájdalom értelmét. Ötven keserves, drámákkal, reményekkel és csalódásokkal teli nap, amíg a baba képes lesz egyedül lélegezni és táp­lálkozni, és Mariából anya lesz.