Helikon Kiadó strana 112 z 115

Márai Sándor számára Kassa nem csupán egy város, a szülővárosa, de jelkép is: az európai, polgári műveltségé. A Kassai őrjárat nem a szó hagyományos értelmében vett útirajz. Írójának az utazás ad alkalmat, hogy e nagyobb lélegzetű esszében a kor kérdéseiről elmélkedjék. Márai a szellem védelmében lép fel, egy kultúra védelmezőjeként, s egyben kritikusaként. [...] Mint oly sokan a korban, az írástudók felelősségét vizsgálja. Mekis D. János ,,A malom zúg, hajnalodik, az ifjúság elmúlt. Holnap még egyszer végigmegyek a Városon, ahol az élet kezdődött; meg akarok keresni valamit. Az élet elvesztett értelmét akarom megkeresni. Még egyszer a forrás fölé akarok hajolni, megismerni egy arcot, amelyre már csak halványan emlékszem, megízlelni egy tiszta és hűvös emléket, amely kristályos áradással ömlik a lélekben, mint a hegyi patakok. Az arcvonal, amelynek minden európai szellemi ember közkatonája volt, összeomlott; indulj még egyszer őrjáratra, a romok és beomlott állások között, mielőtt megöregszel és elhullasz valahol. Talán megtalálsz így valamit, ami értelmet ad az életnek, talán ki tudod mondani az elhazudott igazság egy részletét, talán nyugodtabban halsz meg aztán, földön, vízben vagy levegőben, ha már nyugodtan élned nem lehetett." Márai Sándor (Kassa, 1900 - San Diego, 1989): író, költő, újságíró.  

Sokféle értelemben hibrid Andrei Dósa önéletrajzi regényének elbeszélői hangja: egyszerre magyar és román, idealista és cinikus; olykor mintha Holden Caulfield kamaszkori vívódásait látnánk a Székelyföld kulisszái között, máskor Karl Ove Knausgard kíméletlen őszinteségével szembesülünk. Útkeresése során a szerző-főhős valamiféle ösztönös erkölcsi és esztétikai iránytűt követve próbál kikeveredni az identitások kusza hálójából, anélkül hogy pontosan tudná, milyen árat kell majd ezért fizetnie."Hogy bebizonyítsa, hogy ő egy igazi székely, Atti felmászott a Királykőre, magával cipelt egy magnót, és amikor felért a csúcsra, betette kazettán a székely himnuszt, felhúzta maximumra a hangerőt, és elkezdte ordítani a szöveget."Andrei Dósa 1985-ben született Brassóban. Az egyik legfontosabb román nyelvű magyar író, eddig öt verseskötete és két regénye jelent meg. Műfordítóként Kosztolányit, Petrit, Kemény Istvánt és sok más kortárs magyar szerzőt ültetett át román nyelvre. Jelenleg a Poesis International című folyóirat szerkesztője. Füveskert című regénye 2023-ban jelent meg a Helikon Kiadó Margó-könyvek sorozatában.

Most, amikor Közép-Európában újból jelentkeznek azok a feszültségek, amelyek soha nem csitultak el és nem oldódtak meg teljesen, s amikor a régiót újból fenyegeti keletről a hatalmas Oroszország, nem árt mélyebben megismernünk Közép-Európa múltját és konfliktusaink gyökereit.Martyn Rady új könyvében végigkövethetjük, ahogy a népvándorlás korában egymást követő hullámokban ideérkező népcsoportok folyamatos és csak ritkán csituló harcok közepette mégiscsak többé-kevésbé stabil államokat hoznak létre, hogy aztán földjeiket tatárok, törökök, majd oroszok (és szovjetek) dúlják szét, újra meg újra szétszaggatva és saját vízióik szerint átalakítva a régiót.Az itt élő népek-nemzetek nagyszerű kulturális teljesítményekkel gazdagították a világot, ugyanakkor bennük alakult ki az a modern nacionalizmus is, amely aztán számos alkalommal szembefordította őket egymással.Vallási és politikai eszmék folyamatos csatatere volt Közép-Európa, amelyben Magyarország - nyelvrokonok nélkül - hol több, hol kevesebb sikerrel próbálta megtalálni a helyét."Sok tekintetben meghökkentően eredeti, s ugyanakkor tudományosan precíz; olvasható tiszta élvezetből és szakmai kutatómunka keretében egyaránt."TelegraphMARTYN RADY brit történész a University College London egyetemen a közép-európai történelem professzora. Számos publikációja van kifejezetten a magyar történelemről is; a budapesti Károli Gáspár Egyetem és a nagyszebeni Lucia Blaga Tudományegyetem díszdoktora.

Rex Fortescue rosszul lesz az irodájában, a Cityben, és a kórházban meghal. ,,A tea..." - mondta a halála előtt. De a méreg, ami végzett vele, nem lehetett a teában. A zsebében pedig egy marék rozst találnak. Gyanúsítottban nincs hiány: a néhai pénzmágnás közutálatnak örvendett. Neele felügyelőnek a nyomozásban segítőtársa is akad hamarosan. A Tiszafa-kunyhóba, a Fortescue család házába megérkezik Miss Marple. Addigra már három hulla van: Adele, Rex felesége és Gladys, a szobalány is gyilkosság áldozata lett. Miss Marple, akinél Gladys régebben szolgált, az ő halála miatt ártja bele magát az ügybe. ,,Hat hatosról énekelj", idézi a gyerekverset, amelyben a pástétomba sütött feketerigókról is szó esik. Tiszafa-kunyhóban pedig néhány hete döglött rigókat találtak! Talán a legcsavarosabb eset ez, amellyel Jane Marple-nek meg kell birkóznia.

„Jelmezek és jelvények változtak, de a cselekmény ugyanaz maradt: a diktatúra, amely fojtogatja a szabad vélemény nyilvánítását, a szabad vállalkozást, és időnként háborúkat kezd, mert így remél menekülni belső és külső problémái elől. A jelmez néha barna, fekete, vagy vörös, de az ember, akit jelmezbe bújtatnak, ugyanaz, mert ugyanazt csinálja. A jelvény néha statisztika, vagy sarló és kalapács, de mindig parancsuralom, amely a jelvényt a kortárs mellére tűzi és fojtogatja a szabad emberi együttélést.” Márai Sándor „Tudtuk, hogy amit ilyen alaposan kell kijelenteni, az már igazi értelmében nincsen. A béke, ha beszélni kell róla – mint az ifjúság vagy az egészség –, már nem igazi béke többé. Aki úgy érzi, hogy fiatal, már nem fiatal, s aki nagyon örül egyfajta, hirtelen kerekedett egészségöntudatnak, helyesen cselekszik, ha csendesen elmegy az orvoshoz és megvizsgáltatja magát. Mert ami igazán, szervi valóságában él, öntudatlan. Nem, ez már nem volt béke, mert tudtunk róla, volt egyfajta félelmes, igen, vérfagyasztó csengés az államférfiak, politikusok, híres katonák hangjában, mikor odaálltak a villanyos hangszóró elé, és világgá ordították, hogy béke lesz, csakis béke, semmi más, csak béke – mindenáron, akkor is, ha egy-két világpusztulásba kerül is a béke, s ha mindenki belepusztul, aki él, s mindent le kell bombázni: akkor is béke lesz, majd ők megmutatják!”  

Az ördög nem alszik, szól a mondás, s valóban: e kötet megmutatja, hogy a bűn nem ismer szabad- és ünnepnapokat – egy rodoszi nyaralás épp úgy tökéletes lehet a gyilkosságra, mint egy Guy Fawkes-napi tűzijáték, főleg, ha ott van a közelben Hercule Poirot. A könyv négy nyomozása során feltűnnek ismerős segítők (Japp főfelügyelő vagy Mr. Satterthwaite), ismerős motívumok (a bezárt szoba rejtélye vagy épp egy sokatmondó gongszó) és ismerős szereplőtípusok (szeszélyes arisztokraták, csábos kémnők és femme fatale-ok) a végeredmény azonban garantáltan tartogat meglepetéseket. A megoldásig vezető úton Poirot virágágyásokat vizsgálgat, cigarettacsikkeken mereng és gázkályhákról diskurál – hogy aztán kis szürke agysejtjei megoldássá rendezzék az apró részleteket. Agatha Christie ebben a kötetben három kisregény mellett egy novellával jelentkezik – utóbbiból Nyaraló gyilkosok címen később regényt is írt.

Miközben három testvér fogadja apjuk temetésén a gyászolók részvétnyilvánítását, egyikük zsebében ott lapul egy feljelentés – amit két testvére tett ellene. De vajon mi vezetett idáig? Milyen emlékek, fájdalmak és elhallgatások feszülnek egymásnak a három testvér közt? És helyreállíthatóak-e a kapcsolatok és a szerepek egy ilyen családban?Az örökség a Magyarországon A válással berobbanó Moa Herngren nagysikerű családidráma-sorozatának harmadik darabja. „Minden karakterem emberi, közel sem tökéletes személyiség. Talán pont ez a legfontosabb üzenetem az olvasóknak, hogy mindig igyekezzenek megismerni minden fél motivációját, érzéseit, nézőpontját, mielőtt ítélkeznek.” (részlet Moa Herngren Nők Lapja-interjújából) Kevesebb

Talán nincs olyan magyar, akit Romhányi József ne szólított volna meg rajzfilmeken, dalokon, operetteken, operákon vagy játékos versein keresztül. Romhányi nekünk írt, egykori és mai gyerekeknek, régi és új felnőtteknek. Neki köszönhetjük - hol mint szerzőnek, hol mint társ-forgatókönyvírónak - a Frédi és Béni, a Mézga család, a Mekk Elek, a Kérem a következőt! sziporkázó párbeszédeit, az egész estés Lúdas Matyi és a Szaffi szövegeit, a Szamárfül elnyűhetetlen rímes verseit, számos opera, operett librettójának fordítását és a divatból soha ki nem menő Webber-musical, a Macskák verseinek magyar változatát. Mindig szerettük, miközben fogalmunk sincs, ki is volt ő: zabolátlan kisdiák, zenei tehetség, hadifogoly, hóhányó, majd férj és apa, rádiós dramaturg, sokszínű alkotó, zenei műfordító és nagy kártyás. Költő, aki éjt nappallá téve dolgozott. Várkonyi Judit ezt az ezerarcú embert mutatja be életrajzi könyvében."Romhányi igazi zseni volt a szó tiszta értelmében. Rendkívül ritka, egészen különleges verbális képességgel. Színvonala utolérhetetlen..." (Szirtes Tamás)"Elementáris tréfacsináló, a lehető legfinomabb eszközökkel." (Tamássy Zdenkó)"Romhányi József micsoda nemzeti kincsünk nekünk, még most is, még így is. A mostani musical-versszövegíróknak kötelező olvasmányként ajánlható minden szövegkönyve." (Gabnai Katalin)Várkonyi Judit több mint 10 éven át volt a Magyar Állami Operaház sajtófőnöke, majd a Játékszíné, ő felelt a Budapest Bár zenekar "10 év 10 koncert" kampányának sajtókommunikációjáért. Négy operatémájú portrékönyv szerzője. Kalandárium című irodalmi határidőnaplóiban tízmásodperces novellái szerepeltek Török Eszter illusztrációival (2017-2018). 2020-tól a Helikon Kiadó szerzője, első regénye a Vénusz virrasztása - a zaklatáson túl.

Az Eszter hagyatéka, ez a kitűnő regény egy beteljesületlen szerelem története. A mindig fellegekben élő, jellemgyenge, de szeretni valóan kedves Lajos és Eszter húsz esztendővel korábban bontakozott szerelmét rombolta szét, amikor a férfi Eszter nővérét, Vilmát vette feleségül. Lajos felesége halála után, gyermekeivel látogatóba érkezik az asszonyhoz, aki még mindig szereti. A találkozás oka igencsak prózai: Lajos, aki már mindenétől megfosztotta Esztert, most végső menedékét készül »elrabolni«, a családi otthon eladására kéri. Eszter ekkor tudja meg, hogy a férfi nősülése előtt végső elkeseredésében levelekben könyörgött neki, hogy szökjenek meg együtt, mert szüksége van rá. Ő azonban sohasem kapta meg a leveleket... Az Eszter hagyatéka most három kisregény, A mészáros, a Déli szél és a Szívszerelem társaságában lát napvilágot a Helikon Kiadónál.   ,,...egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben... két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra... Megértek, nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között. Nem hiszek véletlen találkozásokban."  ,,Márai a szenvedélyes foglyok költője, s a család a szó mitikus értelmében a legizgatóbb fogság s a legzsarnokabb kötelék. A legtöbb ember ma se szabadult meg ettől az érzelmi és idegemléktől; nem boldogító, hanem a boldogságnál is igézőbb önkínzó kötelékben él, az érzelmi fogság részegültje, a bilincseibe szerelmes, nem a sorstársába. A házasságok az égben köttetnek? Lehet. A bilincsek mindenesetre ott. És ez a nagyobb törvény." (Cs. Szabó László, Nyugat, 1937/7.)  Márai Sándor (Kassa, 1900 - San Diego, 1989): író, költő, újságíró.  

Sokan megfogalmazni sem tudják, mi zajlik bennük, s emiatt a teljes kilátástalanság uralkodik el rajtuk. Egy idő után pedig lelki kínjaik enyhítésére önmaguk ellen fordulnak. A környezetük és még a jól felkészült szakemberek is gyakran tehetetlenül állnak velük szemben.A sokakat talán meghökkentő nyílt kitárulkozásuk hatalmas erővel bír, mert így nyerhet teljes betekintést az olvasó ebbe a "tébolyba" és ismerheti fel a leírtakban akár önmagát, akár valamelyik ismerősét, barátját, hozzátartozóját.A Szeretetlenek nem orvosi szakkönyv, nem regény és nem önsegítő mű. "Csupán" egy könyv, mások mellett a borderline-nal küzdő embereknek, hogy megértsék önmagukat, és a környezetüknek, hogy megértsék őket.Dr. Keresztes Zoltán bevezetőjével."Eddig attól szenvedtem, hogy mindenki "normálisnak" tart, és nem tudják felfogni, milyen, amikor csak FÁJ. Minden. Bármi."Kneszl Beáta Carmen 1979-ben született Budapesten. Antistigma-díjas író, BPD-expert, a Borderline Tehetségekért Alapítvány vezetője. A több nemzetközi fesztiválon is bemutatott és díjazott Falkám című dokumentumfilm tanácsadója és szereplője, valamint az Én, a megbélyegzett című könyv szerzője.

Radikálisan őszinte regény egy kapcsolatról, ahol a kötődés és szerelem váratlan formákat ölt: verbális, lelki, vagy fizikai bántalmazásként, és amiből nehezebb a menekvés, mint azt bárki gondolná.A férfi már járt a halál kapujában. Visszatérve újraértelmezi az életet, szerelmet, apaságot, karriert - és úgy érzi, készen áll még egy gyermek felnevelésére. De az új szerelem is tragikusan félresiklik, és rá kell döbbennie: amíg nem néz szembe gyermekkorával, a múlt újra meg újra ismételni fogja önmagát. Segítséget kér, és pszichoterápián indul el az önfeltárás útján. Az önismeret során nemcsak saját magát kezdi megérteni - minden gyerekkori sebével együtt -, hanem azt a nála jóval fiatalabb lányt is, aki gyermeket szült neki. Ráébred: a gyógyulás egyetlen útja az empátián át vezet. Megtanul együttérezni még azzal a nővel is, aki gyűlölve kötődik hozzá. Gyógyulnia kell - ha másért nem, hát azért, hogy biztonságban tudja nevelni két kislányát. Az esendő, sebzett férfi legyőzve a közönyt és szégyent beszélni kezd arról, amiről nem sokan beszélnek: az otthon elszenvedett abúzusról. A történet középpontjában mégis az empátia sorsfordító ereje és az öröm lehetősége áll.Fabricius Gábor író, filmrendező, a londoni Central Saint Martins University of the Artson diplomázott. Eltörölni Frankot című első játékfilmjének világpremierje a 78. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon, a Kritikusok Hete szekciójában volt, ahol elnyerte a leginnovatívabb film díját. A Merre vagyok arccal előre a harmadik regénye."Most egymás mellett láttam Flórát és Emmát, ahogy szeretetért sóvárognak. Ahogy kiáltozva, bármi áron, akár magukat is megsebezve figyelmet és szeretet követelnek, és ott vagyok mellettük én is, kisgyermekként, ahogy ordítok, toporzékolok, és én is sóvárgok anyám szeretetéért."

Kilenc nem mindennapi történet hétköznapi nőkről, akik néha a véletlen szerencsének köszönhetően, máskor saját elhatározásukból kerülnek közelebb a boldogsághoz - vagy mégsem. És a hozzájuk tartozó, jól vagy kevésbé jól választott férfiakról, akik olykor váratlan nagylelkűségükkel, máskor közönséges durvaságukkal lepnek meg. Párkapcsolati dilemmák, erős nők, jólelkű férfiak. Város és falu, szülők és gyerekek, befogadók és kirekesztők, barátság és szomszédság, elvágyódás és honvágy, karrier és család. Életre szóló választások, sorsfordító döntéshelyzetek: hogyan jutottunk idáig és hogyan tovább?"Fontos, élő és magukat elhallgattatni nem hagyó témák, szereplők és fordulatok."Dora Čechova (1971) választott írói neve részben személyes és irodalmi felmenőire, részben életének színterére és írásainak nyelvére - Csehovra és a csehekre - utal. Prágában tanult szöveg- és forgatókönyvírást, jelenleg egy művészeti iskolában tanít. Nem akartam Lenin lenni című első elbeszélésgyűjteménye 2017-ben magyarul is megjelent. Ez a harmadik novelláskötete.

Bulgáriából expedíció érkezik a posztszovjet Turáni Köztársaságba, hogy Nesztor Nesztorov professzor vezetésével felkutassa a bolgár nemzet bölcsőjét, és megtalálja az ősbolgárok közép-ázsiai leszármazottait. Eközben a demográfiai válsággal küzdő Bulgáriában a politikusoknak kapóra jönnek az újonnan talált „vértestvérek”: már csak annyit kell elérniük, hogy megfelelően szavazzanak a közelgő választásokon.Mindez szédítően abszurd és ellenállhatatlanul komikus helyzetek sorozatához vezet: Popov groteszk színpadán őrjöngő diktátorok és politikailag jól képzett sámánok, hitbuzgó áltudósok és népviseletbe bújt influenszerek vonulnak fel az olvasók előtt, akiknek ez az egész világ hátborzongatóan ismerősnek tűnhet…

A Karib-tenger partján fekvő Arany Pálma Szálló vendégei kellemes napokat töltenek az idilli környezetben. Kényelmükről a szálloda új tulajdonosa, egy fiatal házaspár, Molly és Tim Kendal gondoskodik. Egy nap az idős Palgrave őrnagy, szokásához híven, számtalan kalandjai egyikével traktálja kissé unott hallgatóságát. Váratlanul egy gyilkos fényképét húzza elő a tárcájából, hogy megmutassa az elképedt Miss Marple-nak, ám valami megzavarja... Másnap a gondterhelt Molly Palgrave halálhírét hozza: az őrnagy magas vérnyomásának áldozata lett. Miss Marple-nek azonban valami nagyon nem tetszik. Vajon összefügg a rejtélyes fénykép említése Palgrave hirtelen halálával? Lehet, hogy egy gyilkos ólálkodik a szálló vendégei között? Miss Marple maga veszi kezébe a dolgokat...

Egy ősi átok. Egy veszélyes küldetés.Mindig tudtam, hogy különleges vagyok. Végül is nem mindenki változhat át sárkánnyá, nem igaz? Tizenkét évesen végre rám is sor kerül, de az örömöm nem tart sokáig. Valami szörnyűség történik: a szentfa, ami az alakváltásunk kulcsa, elkezd haldokolni. Ha a fa elpusztul, mi is elveszítjük a képességünket – örökre.Senki nem tudja, mi áll a háttérben. Vagy talán mégis? Egy száműzött varázsló neve suttogásként járja be a falut. Az egyetlen nyom Raganlese-hegy felé vezet, és tudom, hogy csak rajtunk, rajtam és legjobb barátnőmön múlik, hogy megállítsuk a pusztulást. De vajon sikerülhet, ha még az ellenségem, egy embergyerek is csatlakozik hozzánk és különféle csapdákkal és szörnyekkel kell megküzdenünk? Fogalmam sincs. De semmi nem állíthat meg… Vagy mégis?

Hercule Poirot és Catchpool felügyelő pár nappal karácsony előtt már jól megérdemelt pihenőjükre gondolnak, amikor váratlanul betoppan Cynthia, Catchpool édesanyja, és arra kérleli Poirot-t, hogy azonnal jöjjön vele Norfolkba, egy tengerparti kastélyba, ahol barátnője, Vivienne egy roppant furcsa és értelmetlennek tűnő gyilkosság megoldásában kéri a segítségét. A helyi kórházban fényes nappal, a legnagyobb jövés-menés közben a szobájában megöltek egy idős, kedves férfit. Ezt tetézi, hogy Vivienne férje, a szintén rokonszenves, súlyos beteg Arnold januárban a meggyilkolt postamester melletti szobát készül elfoglalni Vivienne legnagyobb aggodalmára. Arnold ugyanis a fejébe vette, hogy bent fekvő betegként, Poirot-t példaképének tekintve maga oldja meg a bűnügyet. Poirot-nak nem marad más választása, így vonakodva bár, de útnak indul Catchpoollal Munby-on-Sea-be. „Eddig leírtam minden esetet, amelyet Poirot megoldott az én (végtelenül gyengécske, de mindig odaadó) segítségemmel. De a norfolki gyilkosságok elmesélésébe még nem kezdtem bele. Eddig a pillanatig úgy éreztem, korai."