Helikon Kiadó strana 110 z 115

Az 1942-ben megjelent, nagy indulatoktól feszülő, szuggesztív erejű regény - az író stílusművészetének remeke - vakító élességgel világít a barátság, a hűség és az árulás örvényeibe. Két régi barát évtizedek után újra találkozik, s végigbeszélik az éjszakát. A múltra visszatekintve egyikükből vádlott, másikukból vádló lesz: egyikük annak idején elárulta, sőt majdnem megölte barátját, elcsábította a feleségét, örökre tönkretette az életét. Ám a tragédiát valójában nem alkalmi gyengeség okozta: egy világrend széthullása a hagyományos erkölcsi értékek megrendülését is jelenti.

A mandulaszedő

Az író A szegények iskolája című esszéjét 1933-ban jelentette meg a Pantheon Kiadó. Ebben Márai Sándor az ember létállapota felől közelíti meg a szegénység fogalmát, tartalmát, s önmagát is közéjük sorolja. A mű sztoikus gondolatokon alapuló próbálkozás az élet titkával szemben, ugyanakkor az egész írást átszövi az irónia: nem tudományos értekezést írt, hanem "szatirikus esszét", ahogyan már Bálint György fogalmazott.

Olyasféle ez a könyv, mint a régi füves könyvek, amelyek egyszerű példákkal akartak felelni a kérdésekre, mit is kell tenni, ha valakinek a szíve fáj, vagy elhagyta az Isten. Nem eszmékről és hősökről beszél, hanem arról, aminek köze van az emberhez. Írója tanulva akarja tanítani embertársait, tanulva a régiektől, a könyvekből, azokon keresztül az emberi szívből, az égi jelekből. Elemi ismereteket kíván közvetíteni az emberi élet alapigazságait illetően. Márai Sándor 1943-ban írott művét Epiktétosznak, kedves Marcus Aureliusának, Montaigne-nak és valamennyi sztoikusnak ajánlja, akiktől a hatalomról, a jókedvről, a félelemmentes életről tanult.

A huszadik századi üveg különleges, színes és illusztrált útmutatója, amely történelmi hátteret, árlistákat és értékes ötleteket is tartalmaz. Ezernél is több üvegtárgy katalógusa árakkal, részletes leírással, naprakész értékeléssel és összehasonlító árakkal, hogy a gyűjtők könnyebben eligazodjanak a legkeresettebb darabok között. A könyv több mint ezer, kifejezetten e kötethez készült csodálatos fotó segítségével mutatja be az összes népszerű üvegfajtát, köztük a különleges kortárs alkotásokat is.

E gondolatébresztő könyv arra ösztöni az olvasót, hogy önmaga személyiségvonásait megismerve meg tudja fogalmazni, mi jelenti számára a boldogság. A legtöbb ember számára a boldogságra való törekvés a létezés alapvető célja: reményt és értelmet ad életünknek. A szerző, Manfred Kets de Vries szerint az önismeret és a boldogság elválaszthatatlan egymástól: önismeret hiányában az igaz boldogság mindig elkerül minket. El kell gondolkodnunk azon, mit jelent számunkra a boldogság, és ennek megfelelően kell alakítani életünket.

A nápolyi kisemberek - halászok, cipészek, vendéglősök - színes életét némileg megváltoztatja, hogy az 1940-es évek végén valahonnan Kelet-Európából menekültek érkeznek ide, köztük egy titokzatos pár, "a szellem embere" és élettársa. A férfi végül öngyilkos lesz, s e tettének okait kutatják a pap, a rendőr, a hatóság képviselői. A regényben, mely valójában rejtett önvallomás, Márai arról szól, miért is érezte úgy, hogy el kell hagynia hazáját, vállalnia kell az önkéntes száműzetést, bármilyen keserű is az. E vallomás során érdekes képet rajzol a korabeli Magyarországról éppúgy, mint Nyugat-Európáról, az emigráns létről, befogadásról és kirekesztettségről.

Járt már a Kedves Olvasó Bécsben? Nem is egyszer? Talán mégsem tudja, hogy a bécsiek szívesen laknak gáztartályokban, természetesen luxuskivitelűekben, vagy azt, hogy a Városnak szépséges Lidója van a Dunapartján, és hogy poétáik hirdetőoszlopokon teszik közzé verseiket? Hát azt tudja-e, milyen a bécsi állatkert? Milyenek a hétköznapjai a híres bécsi fiúkórusnak? Merre vannak a legfrissebben rendbe hozott paloták? Mi a titka a lipicai ménesnek? Ahol e könyv szerzője él, a tizenkét éve Bécsből - egy ideje a Népszabadságot - tudósító Szászi Júlia, aki most a városnak egy másik arcát rajzolja meg, nem azt, amit minden útikönyvből megismerhetünk. Hanem azt, amit inkább csak az ott élőknek mutat.

"Lovon szoktak járni, gondolkozni, álldogálni és beszélgetni" jegyezte fel évszázadokkal ezelőtt a magyarokról Regino évkönyve. "A Ió szakadatlan társa volt ennek a harcos nemzetnek, amely Attila hunjai örökségéhez méltóan mindig lóháton küzdött" - állapítja meg eleinkről 1876-ban egy német szerzők pedig hozzáteszi: "A ló szeretete velük született."Gazdagon illusztrált kötetünk ennek a magyar embert és lovát évezredek óta nemes vonzalomnak állít emléket. Tizenegy fejezetében elkalauzol a nagy ókori lótenyésztő birodalmakba, megismertet a szkíták és az ősmagyarok lónevelő tudományával; bemutatja a nyeregben harcoló magyar katonát a honfoglalóktól a végvárak vitézein és a kuruc lovasokon át a győzelmet győzelemre halmozó huszárokig; nyomon követi a nevezetes magyar ménesek kialakulásának történetét, s megrajzolja híres Iovasok és lóértők portéját is. Külön fejezetek foglalkoznak a lovas vadászatokkal, a lovassporttal, díjnyertes kancákkal és ménekkel, nyaktörő bravúrjaikról hírhedt hajtókkal.A lótartás a Kiskunságban és a Hortobágy pusztáin egy különleges életformát tart fenn már évszázadok óta: a csikósokét. Nemcsak őrzői, gondozói, gyógyítóti ők állataiknak, hanem népdalokat, meséket is fonnak köréjük, alakjukat használati tárgyaikra vésik, faragják.De nem feledkezik meg a Iovakról a szépirodalom sem: szinte nincs olyan írónk, költőnk, aki ne örökítette volna meg gyengéd szeretettel a magyar ember lóhoz fűződő barátságát. S az sem lehet véletlen, hogy nyelvünk legváltozatosabb kifejezései éppen a ló színeit örökítik meg...Nagy László egyik versének címe: Búcsúzik a lovacska. Rajtunk is múlik, hogy erre a búcsúra soha ne kerüljön sor.

A kötetben föllelhető írásokat a válogatószerkesztő Székely Ádám 1937 és 1942 között megjelenő újságcikkekből gyűjtötte össze. Márai Sándor ez idő tájt a Pesti Hírlapban, az Új Időkben és a Képes Vasárnapban publikált. A dátumokat figyelembe véve azt is mondhatjuk, jelen kötet egy történelmi sorsforduló szubjektív krónikája - Márai szemüvegén keresztül. Szubjektív, mert Kassához és a Felvidékhez való mély kötődése miatt látásmódja meglehetősen egyéni: sokszor nem az események, hanem az abban felfedezhető részletek ragadják meg az írót. Kassa szülöttének szellemi nagyságára és intellektusára jellemző, hogy a pillanatot ugyanakkor képes távlatból, a történéseken felülemelkedve szemlélni, ami által a szubjektív elemek az objektív történelem építőkövei lesznek. A könyvet szövetborító fedi.

Alessandro Baricco olasz író harmadik könyvét veheti kezébe a magyar olvasó. A Selyem és a Tengeróceán után itt a Vértelenül. Hasonlít is, meg nem is az elődeire. Romantikus történet olyan szikáran előadva, hogy hihetetlen feszültséget tud kelteni. Ez ad a látszólag egyszerű kijelentő mondatoknak szivárványos ragyogást. Nagy-nagy emberi szomorúság árad a romantikus történetből, ami több az emberek iránti sajnálatnál - az emberiség iránti sajnálat süt a regényből. Minden szereplőt valami determináltság mozgat. Nem akarja csinálni, amit csinál, mégis csinálja. Íme az ember. Ecce homo. A(z) Vértelenül Könyv szerzője Alessandro Baricco.

Közel 12000 tétel több mint 900 oldalon.Könyvtárosok, tanárok, irodalmárok figyelmébe ajánljuk.

"Óvatosság, olvasó! Kutyatörténet következik... Talán kötelességmulasztás kutyáról írni... Annyi sürgős, halaszthatatlan mondanivaló lenne az emberrel kapcsolatban... A világban komor próféták járnak, akik másféle kötelességre intik mostanában az író t, mint kutyaregényre. Erre gondol, de rögtön szégyenkezik is, mert a próféták szavát különben sem érzi kötelező parancsnak; s egyszeriben szolidaritást vállal a prófétákkal szemben a kutyával... Nem, csak a kutya és az ember idilljéről adni hírt , e z csakugyan kevéssé izgalmas feladat... De talán, ha nagyon odafigyel a kutyára, megtud az emberről is valamit..."

Egy fiatal fiú megszökik a halálmenetből, majd lelkes szociáldemokrata ifiként szembesül a hatalom hideg mestereivel, akik egy generáció álmait árulják el. A Szabad Nép és később az MTI munkatársaként a fiatal Lendvai is eszköz, a kommunista félrevezetés hithű propagandistája. Az egyik legfiatalabb politikai fogolyként mégis megjárja a Fő utca és Kistarcsa hírhedt zárkáit. "Trockista" bélyeget visel anélkül, hogy addig valamit is olvasott volna a szerzőtől... A Lendvai Pálból Paul Lendvaivá vált szerző eredetileg németül írt memoárja öncenzúra nélkül, kegyetlen őszinteséggel, ugyanakkor humorral és öniróniával számol be egy közép-európai értelmiségi élményeiről.

"E könyv első változata sokakat segített hozzá az első drámajátékos lépések megtételéhez. Mostani formájában, kibővítve, húsz évet fog át az életemből, és személyes szakmai kalandom dokumentumává lett az ezredfordulóra. Első fejezeteiből látható, hogyan is kezdődött nálunk a legújabb kori hídverés színjáték és nevelés között, s hogy milyen problémákkal küszködtünk... Utolsó fejezetei pedig abban az időben íródtak, amikor a drámapedagógia ismertté és elismertté lett Magyarországon is, mi több, hivatalosan használható módszerré vált a közoktatásban és a nevelőképzés sok intézményében is. S bár ma is kezdők számára hasznos igazán, segítséget adhat a menet közben elbizonytalanodóknak is." (Gabnai Katalin)

A Müncheni Egyetem filozófiaprofesszorának műve 1950-ben jelent meg. Ez a 16. bővített kiadása. A szerző olyan kézikönyvet alkotott, amely történeti képbe ágyazva mutatja be az egyes korokat és szerzőket. Így művét a téma iránt érdeklődők széles tábora haszonnal forgathatja.