Helikon Kiadó strana 103 z 115

Sikerkönyvet tart a kezében a tisztelt Olvasó! Korszakalkotó felfedezést ismerhet meg, az anya-magzat kapcsolatanalízist. Lehull a lepel a fogantatás és várandósság misztériumáról, titkokra láthatunk rá. Megismerhetjük az "intelligens magzatot", a kapcsolatképes pici emberkét, aki képes reagálni a mama üzeneteire, sőt kezdeményezi ezt, boldog ellazultságban tudja élvezni az édesanyjától kapott biztonságot, tud jelzéseket adni, sírni, megijedni, szenvedni, tiltakozni, kötődni. Hogyan születik a lélek? Ahogyan maga a kapcsolat a baba és a mama között. Izgalmas, meglepő és megindító történetek adnak hírt arról, mi minden tud megtörténni ebben az intim világban. Megismerhetjük tizenöt várandós édesanya élményeit, a kisbabájával egymásra találás örömét, a formálódó, erősödő köteléket, amely minden későbbi emberi kapcsolat ősmintája, a bizalom, biztonság, életöröm és életszeretet forrása. Olvassuk kíváncsian, nyitott szívvel, befogadó lélekkel: a kapcsolatanalízis egy élet reményteli jövőjének bölcsőjét ringatja.

Weöres Sándor műveit mindnyájan, mégis alig ismerjük. A "Szüntelen jóvátétel" arra vállalkozik, hogy a megszokott, az óvoda és általános iskola által közvetített Weöres-képen változtasson. Bepillantást enged az életmű lírai vonulatának sokszínűségébe, és kiemel néhány markáns jegyet az ötvenes-hatvanas évek hallgatásra ítélt időszakának terméséből. Ezeket a Weöres-verseket a magyar posztmodern közvetlen folytatás nélkül maradt előhírnökeként vizsgálja. A szerző ritkán, vagy eddig egyáltalán nem elemzett szövegekre hívja föl a figyelmet, de ismertebb alkotásokat is alaposan és újszerűen elemez. A mítoszi költemények elméleti bázisát kurrens irodalomelméleti irányzatok, elsősorban a mediális és a kockázatelméletek adják. A "Szüntelen jóvátétel" szokatlan módon kortárs lírikusaink egy-egy kötetének fényében villantja föl a weöresi korpusz legizgalmasabb, az olvasót együtt-alkotóvá avató jellegzetességeit.

"A magyar nemzet ezeréves életének legszomorúbb tavaszán fogtam e könyv írásába: az első fejezetek egy-két keserű kiszólását ez magyarázza. Azzal az érzéssel ültem íróasztalomhoz, hogy e könyv írói pályám utolsó könyve lesz - halálom után, ha nyilvánosságra kerül" - írta önéletrajzi könyvéről Benedek Elek 1920 elején. A gazdag írói életút egyetlen regénye páratlanul izgalmas olvasmány Erdélyről, gyerekkorról, a század eleji Budapestről, írók és szalonok titkairól, képviselőházi vitákról, nem utolsó sorban pedig a szülőföldről és a székely néplélekről. Benedek öt éven keresztül országgyűlési képviselő volt, de politikusként is mindvégig az ifjúsági irodalommal, a népköltészettel és a közoktatással foglalkozott. 1921-ben végleg hazatért Erdélybe, ahol az irodalomnak és az irodalomszervezésnek szentelte idejét. "Úgy állítom ország színe elé a székely népet, amilyennek gyermekifjúságomtól életem alkonyáig láttam: erényeit nem túlozom, hibáit el nem titkolom. Gyermekifjú koromban e népnek élete kedves, mosolygó idill, férfikorom s főképp életem alkonyának idején - dráma. Lélekrendítő dráma. A népem élete is, az enyém is. Az olvasó választhat hajlandósága szerint a két könyvre nőtt történet közül: idill az egyik, dráma a másik. Ám jólesnék, ha amazt nem mosolyogná le, emettől nem riadna vissza." (a Szerző)

Nem a megszokott, hanem más, sok szempontból ismeretlen Weöres Sándorral találkozhatunk e könyv lapjain, politikusabb, kritikusabb, személyesebb, olykor meglepő hangú költővel. Egy olyan költővel, akinek bár legfontosabb alkotásai már életében megjelentek, még hátrahagyott költeményeivel is tud újat, meglepőt adni. Művészetének szerves részei e kötet darabjai is, még a korai művek is, melyek még csak jelzik - de jelzik - a remek folytatást, nem beszélve érett lírájáról. Mert ne felejtsük el - s ezt fontos hangsúlyozni születésének 100. évfordulóján - a magyar, de bátran mondhatjuk, a 20. századi világirodalom egyik legnagyobb alakja e versek szerzője. Ezért méltó hogy írásai ne vesszenek el, hanem közkinccsé váljanak.

Vannak még polihisztorok? Megváltható-e a világ, ha négy-öt magyar újra összehajol? Vagy csak "hivatásos" álmodozók vannak? Vathy Zsuzsa új könyvében korunk művészetfelfogását, s benne a lehetséges kultúrcsinálókat keresi-elemzi. Főhőse afféle tudósember, aki rendszeresen szimpozionokat tart, az asztaltársaság dizájnerekből, építészekből, tanárokból áll. A "kávézós" beszélgetések okán-folytán térben és időben vándorolunk: a hetvenes-nyolcvanas évek szocialista országainak világa is megjelenik, a "tűrések-tiltások-támogatások", az első nyugati utak, a tapasztalatcserének nevezett-álcázott ösztöndíjak, a nagy találkozások időszaka. És a besúgók jól megtervezett hálózata is... Fragmentált kisregény ez a művészetről, szabadságvágyunk szimbolikus kiéléséről, az emberi szellemről: kór- és körkép a közelmúltról.

Nem a megszokott, hanem más, sok szempontból ismeretlen Weöres Sándorral találkozhatunk e könyv lapjain, politikusabb, kritikusabb, személyesebb, olykor meglepő hangú költővel. Egy olyan költővel, akinek bár legfontosabb alkotásai már életében megjelentek, még hátrahagyott költeményeivel is tud újat, meglepőt adni. Művészetének szerves részei e kötet darabjai is, még a korai művek is, melyek még csak jelzik - de jelzik - a remek folytatást, nem beszélve érett lírájáról. Mert ne felejtsük el - s ezt fontos hangsúlyozni születésének 100. évfordulóján - a magyar, de bátran mondhatjuk, a 20. századi világirodalom egyik legnagyobb alakja e versek szerzője. Ezért méltó hogy írásai ne vesszenek el, hanem közkinccsé váljanak.

Márai e naplókötete is megerősíti a már korábban világossá váló párhuzamot Odüsszeusz sorsával: keresés, igazi otthonra találás nélkül. "Nem múlik el hét, amikor ne érkezne levél Európából, amely bizonyítja, hogy a kapzsi és cinikus tisztességtelenség teljesen átfertőzte Európát; éppen az pusztult ki ott, ami az ő értelme volt, tehát az arisztokratikus, az emberien előkelő."

Van egy olyan világhírű operaénekesünk, aki barátjának nevezhette Pavarottit. Aki énekelt a világ összes olyan színpadán, melyről a legtöbben csak álmodoznak. Liszt Ferenc-díjas, Érdemes művész, Kiváló művész, és sok más mellett megkapta a Köztársaság Elnökének Érdemrendjét és a Magyar Művészetért Díjat. És most megírta az életrajzát. Nem lehet ennek eléggé örülni. Itt van egy életút, ami még távolról sem közelít a lezártság felé, de már eddig is annyi minden történt benne, hogy több regény alapanyagául szolgálhatna. Nem más írta meg ezt az életutat, mint ő maga - és jól! Az indulástól kezdve, érdekfeszítően; a nagy sikereken át, szerényen; egészen addig, míg már úgy operaénekes, hogy ezernyi más is egyben. Azok közé tartozik, akik mintha képesek lennének az időt kitágítani, úgy élni. Sorskönyv ez szerelemmel, drámával, boldogsággal és küzdéssel, folyamatos változni tudással. De megismerjük belőle a személyes életúthoz köthető és elválaszthatatlan történelmet is. Bekukkanthatunk a kulisszák mögé, ahol nemcsak a kulisszatitkokat, hanem egy embert is látunk. Aki a példaképünk lehet.

Krónikás adomák, fortélyos történetek, dzsentri úrhatnámság, szalonok és kávéházak pletykái, bírósági és színházi csacskaságok, tárczák és beszélyek - "A nevető Magyarország" kora sikerkönyve volt, de üzenete, értéke mit sem változott az eltelt száz esztendő alatt: a történetek ma is elevenen hatnak, a kötet ékes bizonyítéka annak, hogy a humor örök. Mi ez valójában: görbe tükör Magyarországról, a magyarokról? Szarkasztikus Monarchia-kép? Maró önkritika? A történelem romantikus oldala, netán az emlékezés megszépítő homálya? Gracza György összeállítása ritka pillanatfelvétel a 19. és 20. századi Magyarországról, Budapestről, a vidékről és egyáltalán arról, hogy milyenek is voltunk-vagyunk valójában. Egy könyv, ami nekünk szól. Rólunk.

Irodalmi szenzáció Márai legismertebb műve folytatásának megjelenése. „És meg kell írni a „Polgár vallomásai” harmadik, befejező kötetét. Ez álmatlan éjszakákon e kötet szerkezetén gondolkozom” - írta Márai 1944-ben a Naplóban. De az ötlet csak 1949-ben érik be, az eredeti, eddig a hagyatékban kallódó kéziraton 1950 szerepel befejezés gyanánt, vagyis a Hallgatni akartam tekinthető Márai első emigrációban írt - befejezett - művének! Az író maga választotta kezdődátuma az Anschluss, Ausztria 1938-ban történt hitleri megszállása, mely történelmi eseménnyel Márai szerint elveszett a klasszikus Európa. A kötet vallomás egy érték vesztett időszakról, egyben pontos rajza a polgári Európának és Magyarországnak, egyszersmind hiánypótló olvasmány.

Válás? Budán? Ilyesmi csak másokkal fordul elő. Az egyik eset mégis szokatlanul közelről érinti a válóperes bíró elzárkózó, de sikeresnek mondható életét és családi körét: egy iskolatárs és egy futó lányismerős házassága jutott válságba. A tárgyalás előtti éjjel megrendítő esemény játszódik le a "felek" budai otthonában, s ennek különös megvilágításában három ember kapcsolatának eddig rejtett dimenziói tárulnak fel. A család biztonságát veszélyeztető személyes érzelmek fordulatokban gazdag, drámai erejű, szinte filmszerű történetét Márai elegáns, lélektani árnyalatokban gazdag stílusa hatja át.

Az "Egy erdélyi gróf emlékiratai"-ban Bánffy Miklós visszaemlékezései, az "Emlékeimből" és a "Huszonöt év" kaptak helyet. A két memoár páratlanul izgalmas kortörténeti dokumentum, egyben kivételes szépirodalmi mű, ami rávilágít a 20. századi magyar történelem viharvert időszakának hétköznapjaira, szereplőire, s mint ilyen, hiteles képet fest a széthulló Monarchiáról, a lángba borult Európáról és Trianonról. És arról, ami utána következett... Lebilincselő és izgalmas, hiteles és őszinte - ahogy azt megszoktuk Bánffynál.

A "Magyarok csillaga" az államalapítás forrongó időszakába enged bepillantást, s látnoki erővel jeleníti meg a sorsdöntő és sorsformáló korszakot, amikor hajszálon függött a magyarság léte és jövője. Géza fejedelem és fia, István elszántsága és a kereszténység melletti elkötelezettsége megrázó és megdöbbentő élethűséggel tárul fel az olvasó előtt. A Kiadó e regénnyel indítja útjára a Makkai-életművet, következő darabja a "Táltoskirály" című történelmi munka.

Három történet, három epizód egy szálloda halljában. Titkok és érzelmek, féltett gondolatok és sejtelmes vallomások Baricco legújabb könyvében. "A történet két emberről, egy férfiról és egy nőről szól, akik három alkalommal találkoznak, de találkozásuk mégis mindig egyetlen, az első és az utolsó is egyben" - tájékoztatja a gyanútlan olvasót a szerző. Ahogy a Mr. Gwyn, úgy e könyv főszereplői is azzal a dilemmával szembesülnek, hogy folytassák-e tovább megszokott életüket, vagy vállalják-e az újrakezdés kockázatát. És nemcsak az előző kötet, hanem a Háromszor hajnalban szereplőinek élete is titkokat rejteget; történetük egy krimi izgalmasságát kínálja. És mire a hajnal reggelbe fordul, valamennyi titokra fény derül...

Márai Sándor és Kassa neve örökre összeforrt életében és halála után is. A "kassai polgár" egyértelműen őt azonosítja mindenki számára és összefoglalja az író életének két fontos sarkpontját. "Kirakni rajzod, Régi Kassa, álom" - írta "Cassovia" című versében s maga is ezt tette évtizedeken keresztül: szülővárosában nőtt fel, itt tanul a premontreieknél, az egyik helyi lapban jelennek meg első írásai. Felnőttként ide jár vissza az eltűnt-elveszett gyermekkort keresni, s művek sorában megalkotja a légkört és családot körülölelő Kassa-mítoszt, mely nélkül aligha érthető a Márai-életmű. Kötetünk a "Budán lakni világnézet" párdarabja, "előzménye", egy hosszabb tanulmányban és tízfejezetnyi műrészletben tárja fel író és szülőhely kapcsolatát, s az ehhez társított fotók felidézik a mai olvasó számára is a Máraiálomvilágban élő Kassát.

A "Korunk gyermeke" Ödön von Horváth (1901-1938) utolsó befejezett regénye. 1938-ban jelent meg, nem sokkal a szerző halála után, Amszterdamban. Németországban a többi művéhez hasonlóan ezt is betiltották. A regény névtelen hőse és mesélője egy húsz év körüli német fiatalember, aki a világgazdasági válság éveiben munkanélküliként tengődik, mígnem a hadseregben talál otthonra, közösségre. A háborúra készülő Németország ifjú katonája feltétel nélkül hisz a háború igazságosságában, és abban, hogy ha hazáért mindent fel kell áldozni, mert az "egyes ember már nem számít". Az örök kispolgár, az Istentelen ifjúság és a gyakran játszott drámák (Mesél a bécsi erdő, Kasimir és Karoline) mellett ez a regény az életmű magyarul korábban nem olvasható, ámde nagyszerű darabja. Fájdalmasan gyönyörű és kegyetlen. A náci demagógia mocsarába süppedő Németország pontos ábrázolása a kiszolgáltatott és tehetetlen kisember szemszögéből.