Helikon Kiadó strana 102 z 115

Lehet-e az érzelmeket az értelem segítségével megsemmisíteni, teszi fel a kérdést Márai e mélylélektani drámában. A válasz: nem, mert az érzéseket néha, szerencsés esetben meg lehet szelídíteni és el lehet sorvasztani, de az értelem soha nem győzheti le. Az 1941-es regény egy zátonyra futott házasság monológja; Márai előbb a feleség, aztán a férj szemszögéből avatja be olvasóit a bonyolult szerelmi háromszögbe; a kettősség és a párhuzamok látszólag kusza egyvelege bravúros pontossággal metszi át a viszonyokat és a viszonyulásokat. Márai nem igazságot szolgáltat (egyáltalán lehet?), csupán ott a nyitott-megválaszolt kérdés mindannyiuk feje fölött: mi is a mozgatórúgó? Van-e különbség abban, ahogy a férfi tekint a nőre, mint fordítva? Vagy vannak szerelmen felüli motivációk is?

A kötet folytatása és befejezése "Az igazi" című regénynek, mely a negyvenes évek elején jelent meg - írta az első kiadás jegyzetében Márai. Természetesen önálló mű (is), annyiban kapcsolódik az említett regényhez, hogy abban Judit a "titokzatos" harmadik fél a házasági háromszögben. ... Folytatás ›› Az emigrációban írt Judit a cselédlányból nagyvilági hölggyé változó asszony története, aki vágyik a házasság biztonságára... persze minek árán? Meg lehet változni egy kapcsolatban, vagy csupán az önös érdekek diktálnak ideig-óráig? Az utóhangban pedig ott a feloldozás és a csattanó... Márai hátborzongató képet fest a szerelemről, a magányról. Egyáltalán arról a másik valóságról, amiről hallgatni szoktak. A(z) Judit ...és az utóhang (Könyv) szerzője Márai Sándor.

A Virginian nevű gőzhajó a két világháború között járt Európa és Amerika között - fedélzetén milliomosokkal, emigránsokkal és egyszerű, hétköznapi emberekkel. A fennmaradt legenda szerint a hajón esténként egy különös tehetséggel, páratlan improvizációs képességgel megáldott zongorista szórakoztatta a közönséget. Semmihez sem fogható muzsikájával valósággal elbűvölte hallgatóságát. Azt is mondják, egész életét a hajón töltötte, ott született, és lábát soha nem tette szárazföldre. Hogy miért, senki sem tudja, életének talányos rejtélyét magával vitte - örökre.

"Így megy ez" - Vonnegut-életműkiadás a Helikon Kiadónál A fekete humor nagymesterének életműve új sorozatban kerül az olvasók elé, a Helikon Kiadó gondozásában. A sorozat kötetei akképp követik majd egymást, ahogy annak idején megjelentek. Időrendben. Semmi szemezgetés, kimazsolázás. Vonnegut tudniillik ma már klasszikus szerző. "A Titán szirénjei" eszeveszett száguldás téren, időn és erkölcsön át. A Föld leggazdagabb és legzüllöttebb embere, Malachi Constant meghívást kap egy távoli világokba tartó űrutazásra, egy gyönyörű nővel az oldalán. Persze a meghívás csapda - egyben pedig olyan merész vízió az emberi élet értelméről, amelyet csak Vonnegut mer kimondani.

"Így megy ez" - Vonnegut-életműkiadás a Helikon Kiadónál A fekete humor nagymesterének életműve új sorozatban kerül az olvasók elé, a Helikon Kiadó gondozásában. A sorozat kötetei akképp követik majd egymást, ahogy annak idején megjelentek. Időrendben. Semmi szemezgetés, kimazsolázás. Vonnegut tudniillik ma már klasszikus szerző. A "Gépzongora", Kurt Vonnegut első regénye Paul Proteus, a fiatal mérnök dermesztő története. Paul az emberhez méltó élet lehetőségét keresi egy teljesen gépesített világban, melyet egy szuperszámítógép ural. Lázadása klasszikusan vonneguti : őrülten vicces, vérfagyasztóan komoly - és ijesztően életszerű.

Sikerkönyvet tart a kezében a tisztelt Olvasó! Korszakalkotó felfedezést ismerhet meg, az anya-magzat kapcsolatanalízist. Lehull a lepel a fogantatás és várandósság misztériumáról, titkokra láthatunk rá. Megismerhetjük az "intelligens magzatot", a kapcsolatképes pici emberkét, aki képes reagálni a mama üzeneteire, sőt kezdeményezi ezt, boldog ellazultságban tudja élvezni az édesanyjától kapott biztonságot, tud jelzéseket adni, sírni, megijedni, szenvedni, tiltakozni, kötődni. Hogyan születik a lélek? Ahogyan maga a kapcsolat a baba és a mama között. Izgalmas, meglepő és megindító történetek adnak hírt arról, mi minden tud megtörténni ebben az intim világban. Megismerhetjük tizenöt várandós édesanya élményeit, a kisbabájával egymásra találás örömét, a formálódó, erősödő köteléket, amely minden későbbi emberi kapcsolat ősmintája, a bizalom, biztonság, életöröm és életszeretet forrása. Olvassuk kíváncsian, nyitott szívvel, befogadó lélekkel: a kapcsolatanalízis egy élet reményteli jövőjének bölcsőjét ringatja.

"A magyar nemzet ezeréves életének legszomorúbb tavaszán fogtam e könyv írásába: az első fejezetek egy-két keserű kiszólását ez magyarázza. Azzal az érzéssel ültem íróasztalomhoz, hogy e könyv írói pályám utolsó könyve lesz - halálom után, ha nyilvánosságra kerül" - írta önéletrajzi könyvéről Benedek Elek 1920 elején. A gazdag írói életút egyetlen regénye páratlanul izgalmas olvasmány Erdélyről, gyerekkorról, a század eleji Budapestről, írók és szalonok titkairól, képviselőházi vitákról, nem utolsó sorban pedig a szülőföldről és a székely néplélekről. Benedek öt éven keresztül országgyűlési képviselő volt, de politikusként is mindvégig az ifjúsági irodalommal, a népköltészettel és a közoktatással foglalkozott. 1921-ben végleg hazatért Erdélybe, ahol az irodalomnak és az irodalomszervezésnek szentelte idejét. "Úgy állítom ország színe elé a székely népet, amilyennek gyermekifjúságomtól életem alkonyáig láttam: erényeit nem túlozom, hibáit el nem titkolom. Gyermekifjú koromban e népnek élete kedves, mosolygó idill, férfikorom s főképp életem alkonyának idején - dráma. Lélekrendítő dráma. A népem élete is, az enyém is. Az olvasó választhat hajlandósága szerint a két könyvre nőtt történet közül: idill az egyik, dráma a másik. Ám jólesnék, ha amazt nem mosolyogná le, emettől nem riadna vissza." (a Szerző)

Weöres Sándor műveit mindnyájan, mégis alig ismerjük. A "Szüntelen jóvátétel" arra vállalkozik, hogy a megszokott, az óvoda és általános iskola által közvetített Weöres-képen változtasson. Bepillantást enged az életmű lírai vonulatának sokszínűségébe, és kiemel néhány markáns jegyet az ötvenes-hatvanas évek hallgatásra ítélt időszakának terméséből. Ezeket a Weöres-verseket a magyar posztmodern közvetlen folytatás nélkül maradt előhírnökeként vizsgálja. A szerző ritkán, vagy eddig egyáltalán nem elemzett szövegekre hívja föl a figyelmet, de ismertebb alkotásokat is alaposan és újszerűen elemez. A mítoszi költemények elméleti bázisát kurrens irodalomelméleti irányzatok, elsősorban a mediális és a kockázatelméletek adják. A "Szüntelen jóvátétel" szokatlan módon kortárs lírikusaink egy-egy kötetének fényében villantja föl a weöresi korpusz legizgalmasabb, az olvasót együtt-alkotóvá avató jellegzetességeit.

Nem a megszokott, hanem más, sok szempontból ismeretlen Weöres Sándorral találkozhatunk e könyv lapjain, politikusabb, kritikusabb, személyesebb, olykor meglepő hangú költővel. Egy olyan költővel, akinek bár legfontosabb alkotásai már életében megjelentek, még hátrahagyott költeményeivel is tud újat, meglepőt adni. Művészetének szerves részei e kötet darabjai is, még a korai művek is, melyek még csak jelzik - de jelzik - a remek folytatást, nem beszélve érett lírájáról. Mert ne felejtsük el - s ezt fontos hangsúlyozni születésének 100. évfordulóján - a magyar, de bátran mondhatjuk, a 20. századi világirodalom egyik legnagyobb alakja e versek szerzője. Ezért méltó hogy írásai ne vesszenek el, hanem közkinccsé váljanak.

Vannak még polihisztorok? Megváltható-e a világ, ha négy-öt magyar újra összehajol? Vagy csak "hivatásos" álmodozók vannak? Vathy Zsuzsa új könyvében korunk művészetfelfogását, s benne a lehetséges kultúrcsinálókat keresi-elemzi. Főhőse afféle tudósember, aki rendszeresen szimpozionokat tart, az asztaltársaság dizájnerekből, építészekből, tanárokból áll. A "kávézós" beszélgetések okán-folytán térben és időben vándorolunk: a hetvenes-nyolcvanas évek szocialista országainak világa is megjelenik, a "tűrések-tiltások-támogatások", az első nyugati utak, a tapasztalatcserének nevezett-álcázott ösztöndíjak, a nagy találkozások időszaka. És a besúgók jól megtervezett hálózata is... Fragmentált kisregény ez a művészetről, szabadságvágyunk szimbolikus kiéléséről, az emberi szellemről: kór- és körkép a közelmúltról.

Nem a megszokott, hanem más, sok szempontból ismeretlen Weöres Sándorral találkozhatunk e könyv lapjain, politikusabb, kritikusabb, személyesebb, olykor meglepő hangú költővel. Egy olyan költővel, akinek bár legfontosabb alkotásai már életében megjelentek, még hátrahagyott költeményeivel is tud újat, meglepőt adni. Művészetének szerves részei e kötet darabjai is, még a korai művek is, melyek még csak jelzik - de jelzik - a remek folytatást, nem beszélve érett lírájáról. Mert ne felejtsük el - s ezt fontos hangsúlyozni születésének 100. évfordulóján - a magyar, de bátran mondhatjuk, a 20. századi világirodalom egyik legnagyobb alakja e versek szerzője. Ezért méltó hogy írásai ne vesszenek el, hanem közkinccsé váljanak.

Van egy olyan világhírű operaénekesünk, aki barátjának nevezhette Pavarottit. Aki énekelt a világ összes olyan színpadán, melyről a legtöbben csak álmodoznak. Liszt Ferenc-díjas, Érdemes művész, Kiváló művész, és sok más mellett megkapta a Köztársaság Elnökének Érdemrendjét és a Magyar Művészetért Díjat. És most megírta az életrajzát. Nem lehet ennek eléggé örülni. Itt van egy életút, ami még távolról sem közelít a lezártság felé, de már eddig is annyi minden történt benne, hogy több regény alapanyagául szolgálhatna. Nem más írta meg ezt az életutat, mint ő maga - és jól! Az indulástól kezdve, érdekfeszítően; a nagy sikereken át, szerényen; egészen addig, míg már úgy operaénekes, hogy ezernyi más is egyben. Azok közé tartozik, akik mintha képesek lennének az időt kitágítani, úgy élni. Sorskönyv ez szerelemmel, drámával, boldogsággal és küzdéssel, folyamatos változni tudással. De megismerjük belőle a személyes életúthoz köthető és elválaszthatatlan történelmet is. Bekukkanthatunk a kulisszák mögé, ahol nemcsak a kulisszatitkokat, hanem egy embert is látunk. Aki a példaképünk lehet.

Krónikás adomák, fortélyos történetek, dzsentri úrhatnámság, szalonok és kávéházak pletykái, bírósági és színházi csacskaságok, tárczák és beszélyek - "A nevető Magyarország" kora sikerkönyve volt, de üzenete, értéke mit sem változott az eltelt száz esztendő alatt: a történetek ma is elevenen hatnak, a kötet ékes bizonyítéka annak, hogy a humor örök. Mi ez valójában: görbe tükör Magyarországról, a magyarokról? Szarkasztikus Monarchia-kép? Maró önkritika? A történelem romantikus oldala, netán az emlékezés megszépítő homálya? Gracza György összeállítása ritka pillanatfelvétel a 19. és 20. századi Magyarországról, Budapestről, a vidékről és egyáltalán arról, hogy milyenek is voltunk-vagyunk valójában. Egy könyv, ami nekünk szól. Rólunk.

Márai e naplókötete is megerősíti a már korábban világossá váló párhuzamot Odüsszeusz sorsával: keresés, igazi otthonra találás nélkül. "Nem múlik el hét, amikor ne érkezne levél Európából, amely bizonyítja, hogy a kapzsi és cinikus tisztességtelenség teljesen átfertőzte Európát; éppen az pusztult ki ott, ami az ő értelme volt, tehát az arisztokratikus, az emberien előkelő."

Irodalmi szenzáció Márai legismertebb műve folytatásának megjelenése. „És meg kell írni a „Polgár vallomásai” harmadik, befejező kötetét. Ez álmatlan éjszakákon e kötet szerkezetén gondolkozom” - írta Márai 1944-ben a Naplóban. De az ötlet csak 1949-ben érik be, az eredeti, eddig a hagyatékban kallódó kéziraton 1950 szerepel befejezés gyanánt, vagyis a Hallgatni akartam tekinthető Márai első emigrációban írt - befejezett - művének! Az író maga választotta kezdődátuma az Anschluss, Ausztria 1938-ban történt hitleri megszállása, mely történelmi eseménnyel Márai szerint elveszett a klasszikus Európa. A kötet vallomás egy érték vesztett időszakról, egyben pontos rajza a polgári Európának és Magyarországnak, egyszersmind hiánypótló olvasmány.

Válás? Budán? Ilyesmi csak másokkal fordul elő. Az egyik eset mégis szokatlanul közelről érinti a válóperes bíró elzárkózó, de sikeresnek mondható életét és családi körét: egy iskolatárs és egy futó lányismerős házassága jutott válságba. A tárgyalás előtti éjjel megrendítő esemény játszódik le a "felek" budai otthonában, s ennek különös megvilágításában három ember kapcsolatának eddig rejtett dimenziói tárulnak fel. A család biztonságát veszélyeztető személyes érzelmek fordulatokban gazdag, drámai erejű, szinte filmszerű történetét Márai elegáns, lélektani árnyalatokban gazdag stílusa hatja át.