Helikon Kiadó strana 95 z 115

"A magyarság - mint bármely más nép - korai története homályba vész. Amióta hazánkban történelmet írnak, a múlt avatott és kevésbé avatott, tudományos felkészültségű vagy éppen művészi ihletésű búvárai számtalan eszközzel próbáltak már ezen időszak közelébe férkőzni. A magyarok esetében valamiféle, legalább valamelyest valószínűsíthető történetet csak a 9. század közepétől lehet elmesélni, ennél korábban legfeljebb egyes elemek, vonulatok látszanak, de a közösség története nem. A könyv ezt az időszakot veszi célba, a honfoglalás előtti száz évet. Ahogyan már előző kötetünkben, A honfoglalók viseletében is tettük, messziről indulunk. Az első, nagyobbik rész azt a környezetet tekinti át, amelyben a magyarok 9. századi története is zajlott: Kelet-Európát. Külön-külön ismerkedünk meg Bizánc és Kazária történetével, a bolgárok, a szlávok vagy a finnugor nyelvű népek vándorlásával. Ebbe az áttekintésbe helyezzük bele azután azt az alig maroknyi történeti információt, amely a magyarokra vonatkozik. Itt és most elsősorban a történelem folyására irányítjuk figyelmünket, nem foglalkozunk részletesebben mondáinkkal, a vallástörténeti kérdésekkel, elődeink harcmodorával vagy életmódjával sem: ezek a következő köteteink témái lesznek." (a Kiadó)

Magyarországon először jelenik meg e kulináris-művelődéstörténeti kuriózum, melyet Bánffy Miklós múzsája, Szilvássy Karola állított össze. Milyen volt egy erdélyi kastélybeli ebéd? Hála a szerzőnek a Richelieu-pulyka erdélyi készítési módját most már bárki tudhatja, csak éppen kedvünk, időnk és hozzávalónk legyen a reprodukálásához. Leírja a nyúl- és libamájpástétomot, a citromos-tejfölös nyelvet, a bechameles roulade-ot, a narancsos tormát vagy a boros-paradicsomos sauce-t. Talán más leírásokban is megtalálhatók ezek, de e könyv receptjeinek elkészítési módja, érzésem szerint, mégis egyedülálló. Mert a rizottót szinte minden szakácskönyv felsorolja, de olyat, hogy a rizst kockára vágott csontvelőben kell megpirítani, vagy hogy a nyúlhátát s egy libamájat először kevés borral megöntözve kell megsütni, vagy hogy a csirkét hogyan lehet tárkonyosan elkészíteni, vagy hogy milyen a májával, zúzájával és finoman tört mogyoróbéllel töltött törökös-magyaros csirke vagy a Chocolade-consommé és a tormaparfait - mind megannyi ételkülönlegesség, íz-tűzijáték - talán csak itt olvasható, jegyzi meg Marosi Ildikó, a kötet összeállítója. A kolozsvári születésű Szilvássy Karola (1876-1948) kora egyik leggazdagabb családjának leszármazottja volt. A 20. század első évtizedeiben összegyűjtötte az erdélyi arisztokrata családok menüit, étkezési szokásait, majd lejegyezte őket. A RECEPTEK sokat forgatott, vonalas füzetei báró Kemény János hagyatékának rendezése közben kerültek elő.

A világhírű Mircea Eliade regénye először jelenik meg Magyarországon. A csodaszép keleti mese főszereplője Allan, az angol úriember, aki az ország infrastruktúrájának fejlesztésén dolgozik Kalkuttában. Egy nap megismerkedik pártfogója és szállásadója gyönyörű lányával, Maitreyivel, aki észrevétlenül rabul ejti a szívét. Csakhogy abban a világban, 1929-ben, ott és akkor, nincs jövője a szerelmüknek. A mű Eliade szépírói munkásságának máig legkedveltebb darabja. Több nyelvre lefordították (olasz, német, spanyol, francia, angol), Bengáli éjszakák címen meg is filmesítették (1988), Hugh Granttel a főszerepben. A regényből magyarul eddig csak részletek jelentek meg rangos irodalmi folyóiratok lapjain. Eliade regénye olyan szerelmi történet, amelynek minden lapjáról árad az idegen kultúrával való találkozás, a keleti világ felfedezésének olykor fájdalmas, máskor elbűvölő, de mindig felkavaró élménye.

Berzeviczei és kakaslomniczi Berzeviczy Albert (Berzevice, 1853. június 7. - Budapest, 1936. március 22.) magyar politikus, történetíró, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, vallás- és közoktatásügyi miniszter, képviselőházi elnök. Politikai pályafutásán kívül jelentős a kultúra és a tudomány terén kifejtett tevékenysége. 1923 és 1936 között a Kisfaludy Társaság elnöke, 1932-től haláláig pedig a Magyar Pen Club elnöke, a bécsi és a berlini tudományos akadémia, valamint a nápolyi Academia Postiana levelező tagja volt. Összesen 48 kiadvány szerzője és 3 társszerzője. Háborús naplója kivételes kordokumentum, amely a napi belpolitikai események mögött felsejlő nagyhatalmi politikai játszmák története is. Berzeviczy beszámol a hátország háború alatti mindennapjairól is. Leírja, hogy már 1914 augusztusában felborult a vasúti menetrend, és szeptemberre megteltek a pályaudvarok a frontokról visszatérő sebesültekkel. 1915 áprilisában pedig, amikor Bécsbe látogatott, azzal szembesült, hogy a császárvárosban bevezették a kenyérjegyeket, amivel Budapesten addig még nem találkozott. A következő év őszén nagy fájdalommal járt számára - akárcsak a többi falubélinek -, hogy a berzevicei templom harangjait ágyúöntés céljából levették és elszállították, neki pedig csak hosszas közbenjárás után sikerült a legnagyobbat megmentenie. Berzeviczy háború alatti lelkiállapota türközi a magyar társadalom viszonyát a konfliktushoz. Az oroszok ellen a Kossuth-nótát énekelve hadba vonuló katonák láttán még elérzékenyült, könnybe lábadt a szeme, és bizakodva tekintett a jövőbe. Az elhúzódó harcok, a nélkülözés és az óriási veszteségek azonban később csak fokozták a kiábrándultságát és a békevágyát. Felismerte, hogy ez az első olyan háború az emberiség történetében, amelyben nem a katonák száma és egyéni bátorsága, hanem a hadseregek mögött álló anyagi erő fogja eldönteni a konfliktus kimenetelét. Berzeviczy naplófeljegyzéseinek nagyjából kétharmadát az 1914-1916 közötti események leírása teszi ki, ám viszonylagos töredékessége ellenére naplója további része is rendkívül érdekes. A közelgő katasztrófát érzékelve egyre pesszimistábbá vált, és aggodalommal töltötték el az 1917 utáni belpolitikai események fejleményei is: sem az Esterházy- sem pedig a harmadik Wekerle-kormányt nem tartotta alkalmasnak arra, hogy az országot kivezesse a nehéz helyzetből, a választójog - szerinte - radikális reformját pedig ellenezte. Mivel az írást a világháború befejeztével sem hagyta abba, képet kaphatunk arról is, miként élte meg a polgári demokratikus forradalom, majd az 1919 augusztusa és novembere között hatalmon lévő Friedrich-kormány időszakát, 1920 tavaszán pedig Horthy kormányzóvá választását. "Ebben a nagy háborúban az ember eltűnődni kénytelen afölött, hogy tulajdonképpen mi értéke van az igazságnak, vagy inkább, hogy létezik-e emberi dolgokban általában abszolút igazság? Látjuk, hogy ma milliók ontják vérüket a legellentétesebb igazságokért, s látjuk, hogy ki a becsületes és okos ember - mert hiszen lehetetlen, hogy az ellenséges külföldiek ne volnának -, ki igaznak tart olyan dolgokat, amelyek ellen a mi lelkünk föllázad, és hazugnak, álnoknak, gonosznak tart sok olyat, aminek igazságáért, becsületes és helyes voltáért mi életünket tesszük kockára! Szomorú bizonyossággal kell koncentrálnunk, hogy az egész világon a mi igazságunknak sokkal kevesebb híve van, mint annak, amit ellenségeink tartanak igaznak!"

Különleges kiadvány a Verses Könyv, amely 70 év homályából lép elő önálló kötetként. Az 1944-ben lejegyzett 72 számozott verskötet 1945-ben jelent meg, hogy aztán be is zúzza a formálódó hatalom. "Az emberek elmúltak, mint az álom, / A házak elrepültek könnyű szárnyon. / A földre néztem. Jeleket kerestem. / Így éltem a bombázott Budapesten." A háborús sokk, a megszállt ország fölötti aggodalom, a csüggedés és melankólia egyszerre szól e sorokból, miközben finom, lírai kritika is kór- és korkultúráról. Hová lett a Rend, az Értelem, a Haladás? A Halotti beszéd előhangja ez: "Sirasson jól, aki mindent sirat, / Amit ma toll ír, mind: sírfelirat".

Edgar Allan Poe lehelt életet a detektívtörténetekbe - vélte Sir Arthur Conan Doyle. És ki lehetne nagyobb szakértő ez ügyben Sherlock Holmes kalandjainak megalkotójánál? Az aranybogár a krimi atyjának tartott Poe legjobb és leghíresebb novelláit adja közre: misztikum, titok és sötét erők elevenednek meg a hátborzongató (bűn)eseteket feldolgozó elbeszélésekben. A címadó novella egy kincskeresés hátborzongató története; A hosszúkás láda cselekménye egy titokzatos poggyász és annak tragikus tartalma körül forog; Az ovális arckép elbeszélője egy elhagyott kastélyban különös és gyönyörű női arcképre bukkan; Az áruló szív egy őrült gyilkos elbeszélése, akit Stephen King a világirodalom első szociopata gyilkosának nevezett; Az Usher-ház vége című novella pedig egy ősi arisztokrata családnak és otthonának a pusztulását meséli el. Poe a 19. századi amerikai irodalom legkülönösebb figurája, akit lírai-allegorikus költészete mellett a mesteri logikával megszerkesztett detektívtörténetei és bűnügyi novellái emeltek a világirodalom nagyjai közé. A Helikon Zsebkönyvek az egyetemes művelődéstörténet legfontosabb és legnépszerűbb műveit teszi elérhetővé kedvező áron. A szépirodalmi címek mellett olyan könyvek jelennek meg a sorozatban, amelyek a történelem, a filozófia, a bölcselet, a pszichológia klasszikusainak számítanak.

"Munkám olyan időszakról szól, melyre nem szívesen emlékezünk (...) a Rákosi Mátyás nevével jelzett korszakról van szó, melynek intézkedései, atrocitásai a magyar társadalom majdnem minden rétegét súlyosan érintették. "Kikről is beszélünk? A Megbélyegzettekről, vagyis a kitelepítettekről, akiknek sorsával kapcsolatosan ezidáig számottevő dokumentáció nem született. Úgy látszik, az eltelt több mint fél évszázad sem volt elegendő az objektív szembenézéshez. Széchenyi Kinga mégis megtette, pedig maga is érintett. Hatalmas kutatómunkával állította össze e kivételes kötetet, mely nem vád- vagy perirat, hanem kortörténet: a rendszer kényszerintézkedéseinek bemutatásán túl mintegy három tucat visszaemlékezés és interjú teszi igazán olvasmányossá és hitelessé a Megbélyegzettek elhallgatott tragédiáját. Soha nagyobb szüksége nem volt a magyarságnak arra az "élő történelemre", amely Széchenyi Kinga Megbélyegzettek című munkájából tárul elénk. És soha, amióta világ a világ, talán nem volt oly kívánatos ez a fajta emlékeztetés akár az egész emberiségnek. Ez a könyv magyarságot ajándékoz a magyarnak, emberséget adományoz az embernek. Nem csupán tárgyilagos felidézése a "szörnykorszaknak", és nem pusztán utólagos vigasz az áldozatoknak. Ezeknél jóval több." (Bencze Lóránt)

A Szerelem és barátság című gyűjteményes kötet a zseniális írónő fiatalkori írásaiból válogat. Az írások, amelyekben már jelen van az érett íróra jellemző intelligencia és kritikai érzék, rendkívül szellemes, ironikus, olykor parodisztikus hangon fricskázzák a kor társadalmát, űznek csúfot a széptevés, a férjvadászat hagyományaiból, a szerelmes regények stílusából. Jane Austen angol regényírónő, bár a romantika korában alkotott, műveire inkább a kiábrándultság, a kor társadalmával szembeni kritikus hozzáállás jellemző, főszereplői intelligens, erkölcsileg erős hősnők, akik éles kontrasztban állnak környezetük balgaságával. Leghíresebb művei az Értelem és érzelem, illetve a Büszkeség és balítélet című regények. Ifjúkori írásai a Helikon Zsebkönyvek sorozatban Kada Júlia új fordításában jelennek meg. A Helikon zsebkönyvek az egyetemes művelődéstörténet legfontosabb és legnépszerűbb műveit teszi elérhetővé kedvező áron. A szépirodalmi címek mellett olyan könyvek jelennek meg a sorozatban, amelyek a történelem, a filozófia, a bölcselet, a pszichológia klasszikusainak számítanak.

Lewis Carroll világhírű műve, a gyermekirodalmi klasszikusként is számon tartott Alice Csodaországban egyszerre kínálja a képzelet világában való elmerülést és a viktoriánus kori Anglia szórakoztató gúnyrajzát. Alice egy piros szemű, fehér nyuszit követve jut el abba a Csodaországba, ahol csakhamar a legképtelenebb figurákkal és helyzetekkel találja szembe magát. A Kalapos, Április Bolondja, a Szív Királynő és a Szív Király vagy a barátságtalan Hernyó mind-mind a korabeli Anglia egy-egy jellegzetes alakjának torzképe. Alice furcsa kalandjai azonban azok számára is izgalmassá és élvezetessé teszik az álomvilágbeli utazást, akik nem az angol történelem kifordítását keresik Carroll történetében. Lewis Carroll a 19. századi Anglia egyik legsokoldalúbb alkotója: papnak készült, de végül a matematika iránti rajongása letérítette erről az útról. Negyven éven keresztül tanított az Oxfordon, feltalált egy titkosírást, egy választási rendszert, a Scrabble nevű játék korai változatát, tehetséges fényképész volt, mindemellett írói vénával is rendelkezett. A szürrealizmus előfutáraként is emlegetett szerzőt gyermekírónak tartják, történetei azonban legalább olyan közel állnak a logika és a matematika világához is, így bármely korosztály számára élvezhetők. A Helikon Zsebkönyvek az egyetemes művelődéstörténet legfontosabb és legnépszerűbb műveit teszi elérhetővé kedvező áron. A szépirodalmi címek mellett olyan könyvek jelennek meg a sorozatban, amelyek a történelem, a filozófia, a bölcselet, a pszichológia klasszikusainak számítanak.

Peresztrojka, dekoltázs alapú casting, orosz rulett... És vodka minden mennyiségben. A letehetetlen regény egy fergeteges, helyenként abszurditásba (az orosz valóság teremtette abszurditásba) forduló szatíra az orosz újgazdag vállalkozók világáról. A történet keretét egy Pétervárról Moszkvába tartó vonatút adja. Egy középkorú, sikeresnek éppen nem mondható író éjszakai vonattal indul haza, Moszkvába. A kupéban az indulás előtti utolsó pillanatban megjelenik egy, első pillantásra is gazdagnak tűnő fiatalember a testőrével. Miután nem tudja elérni, hogy az író másik kupéba költözzön át, beszélgetésbe elegyedik vele, és megrendel nála egy elbeszélést, amely az élettörténetét örökítené meg, és amelynek címe Bukottak égboltja...

Kós Károly 1929-ben írt ismeretterjesztő munkája valódi kuriózum: Kós mintegy 60 litográfia és grafika kíséretében megírta Erdély történetét a honfoglalástól a 20. századig. Mert: "A história bizonyítása szerint Erdély azoké a népeké volt, akik ezt a földet, ezt a sorsot és ezt a pszichét vállalták, és azoké lesz a jövőben, akik azt a jövőben vállalni fogják. Erdély sorsa akkor volt a legboldogabb, kultúrája akkor virágzott ki leggazdagabban és legteljesebben, amikor népei egyakarással vállalták a külön erdélyi sorsot és építették azt külön erdélyi eszükkel. Erdély geográfiai szempontból: egység, mert hegyláncok által élesen határolt felföld, melyet nyugatról a nagy Magyar-Alföld, északról a Dnieszter-völgybe hulló bukovinai medence, észak keletről és keletről a moldovai, délkeletről és délről a havasalföldi síkság (az Alduna mély alföldje), tehát mindenfelől mély fekvésű és nagy kiterjedésű alföldek környékeznek. Az erdélyi medencének a belseje, mely a Mezőségen kívül csupán a Maros, Szamos és a Küküllők alsó völgyeit foglalja magában, átlagosan 300-400 méter magasan fekszik a tenger színe felett, míg az ezen kívül még művelhető területek nagy része is átlagosan 500 méter magasan. Ezzel szemben a Magyaralföld és a havasalföldi síkságnak tengerfeletti magassága átlag csupán 100 méter, és a moldovai meg bukovinai folyóvölgyek sem igen haladják meg a tengerszint feletti 200 méter magasságot. Erdélynek ez a zárt és magas fekvése gazdaságilag is egyéniséggé predestinálják ezt a földet. A história pedig bizonyítja, hogy Erdély olyan küszöbkő Európa kelete és nyugata között, melyen a nyugatról keletre, avagy keletről nyugatra hullámzó minden kulturális áramlat akarva, nem akarva megbotlott, és botlás közben valamijét el kellett itt hullatnia. Időtlen idők óta népek és hitek, fajok és kultúrák keveredő helye ez a föld, ahol a bármely oldalról előnyomakodó népek, bárhol Európa mindig vérre szomjas földjén, ha halálos tusában összeroppantak, akkor a megvert fél vérző, megrettent, búvóhelyet kereső töredékéből bizonyosan került a Királyhágó és Keleti-Kárpátok közé is valamennyi, a rengeteg erdők, a titkos, dugott völgyek eme csudálatos fellegvárába. És ha a későbbi idők folyamán a szerencsés véletlen, vagy újabb sújtó szerencsétlenség okából el kellett hagynia valamelyik népnek ezt a földet, valami mégis mindig maradt itt belőle. Erdélynek ez a természettől való és megmásíthatatlan adottsága predestinálja, emberi akaratok ellenére is, e föld népeinek kultúrai egyéniségét, minden környező kultúráktól való különbözőségét." A különleges összeállítás több mint nyolc évtized után jelenik meg újra.

A kötet Tamási Áron két önéletrajzi írását tartalmazza. Tamási 1939-ben adta ki Szülőföldemen című művét, mely az Amerikából a falujában hazautazó író vallomása. Ez a könyv nemcsak a szülőföld szeretetéről, hanem kisebbségi sorban élőkkel való sorsvállalásról is szól. A művet a háború után elhallgatták, második, hasonmás kiadása csak 1986-ban Baselban jelenhetett meg. A másik, a Vadrózsa ága életének utolsó hónapjaiban íródott, a tervezett kötetnek azonban csak két fejezete készült el. Benne az 1926 és 1934 közötti időszak hétköznapjai elevenednek meg, a korabeli kolozsvári irodalmi élet és az Erdélyi Helikon mindennapjai. Részlet a Szülőföldemből: "Kialudva és megzsugorodva fekszik a város, amikor hazafelé tartok az udvari szállóba. Sehol senki nem jár. Úgy megsűrűsödött a pára, hogy az arcom és a ruhám vízzel telik meg a rövid úton. Jólesnék, ha a kicsi szobában dorombolva fogadna a kályha, de a fa most is ott fekszik a vaskarikában. Ha ereszteném magamat, könnyen menne most a harag, hogy Jánost vagy a szobaasszonyt felzavarjam, de inkább a fegyelmet gyakorolom s indulataimat teszem vaskarikába." Részlet a Vadrózsa ágából: "Az én Amerikából való megérkezésem Európába francia kikötőben történt, az "Aquitania" óriáshajó fedélzetén, Le Havre kikötővárosban. A hajóról leszállva hamarosan vonatra ültem, és a rengeteg sok országúti biciklista látványa mellett, nemkülönben a kies francia tájban gyönyörködve, mely leginkább a mai dunántúli országrészünkhöz hasonlít, Párizson keresztül egyenesen Kolozsvárra tartottam, vagyis Románia felé." A kötet Sipos Lajos előszavával jelenik meg a Helikon szépirodalmi sorozatában.

A Sértődöttek az európai lélek legméltóbb felelete és visszahatása az elmúlt két évtizedre, s egyúttal Márai életművének legkiemelkedőbb alkotása - írták 1947-ben Márai kiadás előtt álló, Sértődöttek című regénytrilógiájáról. Maga az író is fontosnak tartja regényét, ezért jegyzi meg 1946-os naplójában: "Ez a kötet mindent elmond, amit akkor mondani akartam. Nem tehetek hozzá semmit; igaz, ha ez a könyv egyszer véget ér számomra, nagyon nehéz lesz még írni, másról írni." Garren Péter alakja jól mintázza a kialakuló diktatúra hatását az igazi írókra: a tömeg betört az irodalomba és elkezdődött a műkedvelők forradalma, az igazi írók számára csak e lázadás sértődött szemlélése maradt. A Trilógia Márai egyik utolsó, Magyarországon megjelent könyveit jelenti, amely nem véletlenül váltotta ki a korabeli kritika heves támadását: az idehaza kialakuló új világrendben az igazi író már csak egy egyszemélyes osztálynak tekintett, megtűrt ellenálló, mert nem visszhangozza az éppen aktuálisan uralkodó hang eszméit. A legszemélyesebb régiókat is veszélyeztető hang minden eddig megszületett alkotásra is veszélyes. Van-e kiút ebből, vagy az egyetlen erkölcsös válasz az emigráció? A Garrenek művének utolsó kötete magyarázat és lezárás. A megszállott próféta hangja elindított egy folyamatot, amelynek az lesz a következménye, hogy minden önmagára valamit adó személyiség belső emigrációba kényszerül. Eljárt az idő mindazok felett, akik egy műveltséget vagy a művészetet akarják az új világban képviselni, ezért (a szabadon hallgatás esélye nélkül) nem marad más lehetőség, mint a külső vagy belső emigráció. "A műveltség meghalt, a nihil él" - írja művében Márai, és a regény sorai mögött felsejlik a háború vége utáni Magyarország politikája és irodalompolitikája mellett az író "ítélete" is: a kitartó munkával felépített és gondosan őrzött polgári világrend szétesett, egy gazdag és fényes korszak véget ért.

"Hogyan? Az ember csupán Isten melléfogása volna? Vagy Isten csupán az ember melléfogása?" Nem sokkal elméje elborulása előtt összegezte tanítását és gondolatait az örök bálványokról a 19. század jelentős filozófusa egyik utolsó művében, a Bálványok alkonyában. Friedrich Wilhelm Nietzsche német klasszika-filológus és gondolkodó művei nagy hatással voltak a 20. század filozófusaira és egész történelmére, személyisége mégis mindig vitatott lesz. Indulatos, egyszer pengeéles és pontos, másszor homályos szövegeit ma is rengetegen olvassák, a szövegek frissességükből semmit sem vesztettek. Nietzschét olvasni, kalapáccsal filozofálni mindig izgalmas kaland marad.

Az Amerikai Egyesült Államok legutolsó elnöke immár csupán Manhattan királya. Országát elpusztította a rakoncátlankodó nehézkedés, a lakosságot pedig megtizedelte, hogy túl sok bacilus méretű kínait lélegeztek be. A hajmeresztően tiszteletlen, minden tabut végképp ledöntő Vonnegut apokaliptikus világában azonban nincs többé magány. A polgárok nagycsaládokba szerveződve, minden korábbinál emberibb társadalomban élnek, és boldogabbak, mint valaha.. A Börleszk című börleszkben mintha nem is Vonnegut, de maga a Teremtő tréfálkozna a Föld nevezetű bolygó lakóival.

"Amit szeretünk, az szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy szeretjük. A nagy indiai vallásalapító, Buddha élete tanítással telt - gondolatait a követőjéül szegődött szerzetesek szájhagyománya őrizte meg évszázadokon át. Beszédei, amelyekből a jelen kötet válogatást közöl, csak a Kr. e. 1. században foglaltattak írásba. Buddha szavai mindenkit megszólítva hirdetik az élet minden formájának tiszteletét és az erkölcsös, senkinek sem ártó szemlélődő-meditáló életmód fontosságát az ismétlődő újjászületések ""ördögi köréből"" való kitörésben és a nirvána elérésében. Erőszakmentességre, együttérzésre és a szeretet hatalmára alapozó tanításai segítenek megérteni a nyugalomra és a derült közönyre épülő buddhista életeszményt, miközben a szövegeken ma is átsugárzik Buddha világokat legyőzően szelíd személyisége. Gautama Sziddhárta, vagyis Buddha a Kr. e. 6-5. században élt indiai herceg, aki az igazság keresésének szentelte életét. Az emberi létezés alapvető kérdéseivel való viaskodása során vált buddhává, vagyis ""megvilágosodottá"", tanításai pedig egy új vallás alaptételeivé váltak. A Helikon zsebkönyvek az egyetemes művelődéstörténet legfontosabb és legnépszerűbb műveit teszi elérhetővé kedvező áron. Szépirodalmi címek mellett olyan könyvek jelennek meg a sorozatban, amelyek a történelem, a filozófia, a bölcselet, a pszichológia klasszikusainak számítanak. "