Helikon Kiadó strana 97 z 115

A kínai történelem egyik legizgalmasabb és legmozgalmasabb időszakába kalauzol a jelen kötetben olvasható három ókori kínai hadtudományi klasszikus. A politikaelméleti, filozófiai vagy akár pszichológiai műveknek is tekinthető alkotásokból nemcsak háborúról és békéről, jó és rossz kormányzásról, erényről és gonoszságról tanítanak, hanem a konfliktuskezelés és érdekérvényesítés útvesztőiben is eligazítanak. A háború művészete az elmúlt kétezer év legnagyobb hatású hadtudományi műve Kínában és egész Kelet-Ázsiában. Szerzője, a Kr. e. 6–5. században élt hadvezér, Szun-ce a hagyományos értelemben vett hadi ügyek mellett a versenyhelyzetekben alkalmazandó taktikával és stratégiával is foglalkozik, tanításait pedig a mai napig az élet legkülönbözőbb területein alkalmazzák. A Vu Csinek tulajdonított A hadviselés szabályai a katonai irányítás és a civil kormányzás kérdéseit járja körül, míg a kötet harmadik szövege, A tábornagy metódusa a csatatéri taktika helyett a szervezésre, az igazgatásra és a fegyelemre helyezi a hangsúlyt. Szun-ce és társai felfedik Kína felemelkedésének titkát, amely a világ megértéséhez is közelebb viszi a mai kor emberét. A HELIKON ZSEBKÖNYVEK az egyetemes művelődéstörténet legfontosabb és legnépszerűbb műveit teszi elérhetővé kedvező áron. A szépirodalmi címek mellett olyan könyvek jelennek meg a sorozatban, amelyek a történelem, a filozófia, a bölcselet, a pszichológia klasszikusainak számítanak.

A Helikon Kiadó hatalmas vállalkozása Márai Sándor teljes naplójának közreadása. A jelen kötetben, amely a tizenötödik a sorban, a salernói időszak négy évének személyes-szellemi eseménynaptára olvasható. A tárgyalt időszak nemcsak irodalomtörténeti utazás, hanem igazi bolyongások krónikája is az Egyesült Államokból Nyugat-Európa majd minden országába, miközben a feljegyzések helytörténetei mögött felsejlenek a világpolitika történései, a hidegháború kronológiája. Vörös Kínát felvették az Egyesült Nemzetek Szövetségébe, és Nemzeti Kínát ugyanakkor kizárták az organizációból. A televízió mutatja, amint a szavazás után Nemzeti Kína képviselői libasorban elhagyják az üléstermet. Tizennégymillió embert a nyugati világ társadalmi, politikai, morális princípiumainak hűséges szövetségeseit, akik 22 éven át a Nyugattal tartottak az organizációban, és másképp is kizárnak a szövetségből, odadobnak Vörös Kínának Mint Magyarországot Jaltában és aztán 56-ban. Mint De a felsorolás végtelen. Az Egyesült Nemzeteknek most 131 tagállama van, köztük a többség kisebb lélekszámú, mint Formosa. Ezek szavaztak. És a NATO-államok, köztük Itália, megszavazták Formosa kizárását. Minden lehetséges. Az Egyesült Nemzeteknek van alapokmánya, amely kimondja, hogy csak olyan állam lehet az organizáció tagja, amely elismeri és tiszteletben tartja az emberi jogokat, a nemzeti önrendelkezés elvét. A népek közötti morális szolidaritás elvét szemétbe dobták. Maradtak a zulukafferek, akik a szavazás kihirdetése után nemzeti viseletben tapsolni és ugrálni kezdettek. Márai e naplókötete is megerősíti a már korábban világossá váló párhuzamot az író élete és Odüsszeusz sorsa között: keresés, igazi otthonra találás nélkül.

Lengyel László: A Kétszöget Hankiss találta ki. - Nem hagy nyugodni ez a te Settembrini magatartásod. Hogyan lehet hinni és bízni az értelem hatalmában a 21. században? Hogyan lehet valaki egyszerre szabad és otthonos egy ilyen világban? Ez engem akaratlanul is Naphta ördögi kérdéseihez vezet: szabadok ebben az idegen világban csak az irracionalitás elfogadásával lehetünk. Tíz évvel később már úgy gondolta, hogy mindegyikünk színeit angyal és ördög együtt keverte ki, egyszerre van bennünk az apollóiból és a dionüsziosziból, Settembriniből és Naphtából, a jóságos Dr. Jekyllből és a gonosz Mr. Hyde-ból. A Kétszögben megjelent két párhuzamos és egymástól elfutó élettel mintegy azt is akarta mondani: lehetett és lehet így is élni, a világgal szembesülni 1928 és 2002 között magyar értelmiségiként. Párhuzamos életrajzot szeretett volna csinálni, ha nem is Plutarkhosz vagy Shakespeare szintjén, de abban a modorban. Ebben a könyvben szembesült először a nyilvánosság előtt mélységesen mély történeti beágyazottságával: a család, a magyar polgárság messze ágazó örökségével. És ezzel a több százados örökséggel szembesített engem is.

"Az ind bölcs számára nem az igazság birtoklása a fő cél, hanem a megszabadulás, az abszolút szabadság kivívása. Mindazt az áldozatot, amelyet az európai filozófus kész meghozni a puszta igazságnak magának az eléréséért..., az ind bölcs csakis a megszabadulás kivívásáért hozza meg. "Megszabadulni" annyit tesz, mint áttörni egy másik létsíkba, fölvenni egy másik, az emberit meghaladó létmódot. Ez pedig nem csupán azt jelenti, hogy Indiában a metafizikai tudás az elszakadás és a halál kategóriáin keresztül fogalmazódik meg (aki "áttöri" az emberi létet, az "meghal" mindannak a számára, ami addig emberi volt), hanem azt is, hogy ennek az ismeretnek szükségképpen misztikus természetű folytatása van: újjászületés egy feltételektől nem függő létmódba, vagyis megszabadulás, az abszolút szabadság."

A magyarok bejövetele, a Kárpát-medence meghódítása mindig is foglalkoztatta a magyar közvéleményt, első ismert történeti munkánk, Anonymus Gestája is ennek históriáját meséli el. Elődeink megjelenítése szintén hosszú múltra tekint vissza: a vezérek szerepelnek a 14. századi Képes krónika miniatúráin, Thuróczy művének fametszetein és a 16-17. századi főúri képgalériák olajfestményein is. E művek persze elsősorban koruk ízlésvilága szerint jelenítették meg a honfoglalókat. A múlt felé fordulás, a régiesnek tűnő viseletek ábrázolása a romantika idején kezdődött meg, de ez a múlt akkoriban még elsősorban a török időket jelentette. A kortársak, az arabok éppúgy, mint a bizánci görögök, gyakran töröknek - vagy legalábbis a törökök közül valónak - nevezték elődeinket. Hogy ennek pontosan mi volt az oka, azt pillanatnyilag a kutatók sem tudják biztosan, de e szemlélők abban semmiképpen sem tévedtek, hogy a magyarok ízig-vérig sztyeppei lovasnépként jelentek meg a történelem színpadán. Ez pedig sok mindent meghatároz, például az öltözködést is. A kötet, a Magyar Őstörténet sorozat első darabja, a honfoglaló elődök viseletébe enged betekintést úgy, hogy a megismerés folyamatába is bevonja az olvasót.

"Van-e titokzatosabb az embernél? Páratlanul egyedi lények vagyunk, az Univerzum csillagai. Embervoltunk hasonlósága mögött individuális arculat rejlik, ebben áll a nagy titok. Ez a könyv éppen abba a világba vezet be, amelyben ez a titokzatosan egyedi ember formálódik. Érdeklődésem ... Folytatás ›› azonban nem a magunkkal hozott, a génekben rejlő készletekre, mint kibontakozásra váró lehetőségekre irányul. Pszichológus vagyok, ekképp az örökletesen meghatározott temperamentum és alkatbeli jellegekkel szemben a karakter fejlődése és működése érdekel." (a Szerző) Ez a könyv az „emberré nevelés” folyamatával, a gyermekkor, szocializáció családon belül zajló legfontosabb történéseivel, eredményeivel és következményeivel foglalkozik. A könyv nélkülözhetetlen ismereti és szemléleti alapokat nyújt a szülőknek és nevelőknek egyaránt. A(z) A személyiség titkai (Könyv) szerzője Bagdy Emőke.

Az életrajzi kötet főszereplője széki gróf Teleki Géza (Kolozsvár, 1943-Kisoroszi, 2014) antropológus, főemlőskutató, aki Jane Goodall munkatársaként majd' két évtizeden át Afrikában élt és dolgozott. Teleki Pál unokája, a miniszter Teleki Géza és zabolai Mikes Johanna grófnő fia az Egyesült Államokban nőtt fel, tanulmányait Washingtonban végezte, majd a Pennsylvania Állami Egyetem tanára lett. 1968-tól Afrikában kutatott, nevéhez fűződik az Outamba-Kilimi Nemzeti Park megalapítása. 1973-tól kezdve számos szakkönyve jelent meg angolul és franciául. 2011-ben költözött Magyarországra családjával. A lebilincselő könyv nem csak Teleki Géza afrikai éveinek történetét tartalmazza; szerzője színes tablóképet fest az erdélyi történelmi Teleki-családról, ahogy a hatvanas évek Amerikájának mindennapjairól is, miközben a történet fókuszának háttere az ismeretlen kontinens, az igézet földje, a Föld legszebb arca... Teleki Géza: Az én életem Afrikáról szólt, nem törődtem az itteni dolgokkal, most meg egyszerre, mint egy szivacs, próbálom magamba szívni, mi történt itt. És már értem, hogy az apám miért nem akart ezekről beszélni, ahogy azt is, hogy az anyám viszont miért ragaszkodott ezekhez ennyire. Akkor csak bámultam, ahogy mondta, hogy az ő életében minden milyen gyönyörű volt. Nem értettem, hogy tudott a romok közé visszamenni Erdélybe, és sétálgatni ott, ahol minden szétesett, a románok mindenkit üldöztek, próbálták a magyarokat kitörölni. Nem értettem. Ma már jobban értem...

"Lelkünk minden rezzenése, melyben érzi önmagát és életét: szeretet. Boldog tehát az, aki sok-sok szeretetre képes. A szeretet és a vágyakozás azonban nem ugyanaz. A szeretet bölccsé lett vágyakozás; a szeretet nem akar birtokolni - csak szeretni." A Helikon Kiadó e kötettel ... Folytatás ›› folytatja a Nobel-díjas Hermann Hesse életbölcsességeit bemutató Hesse Füves könyvek-sorozatát, melynek első kötete a Karácsony címet viseli. Szeretetről, szerelemről, boldogságról, humorról és zenéről szóló lélekemelő gondolatok, regényrészletek, költemények sorakoznak e kis kötet lapjain, mely kiváló ajándék lehet minden, a szépet szerető és értékelő olvasó számára. Hermann Hesse (1877-1962) Nobel-díjas német költő és prózaíró, a XX. század világirodalmának egyik legismertebb alakja, a Grimm-testvérek után világszerte a legolvasottabb német szerző. Műveit több mint ötven nyelvre lefordították, és mintegy százötven millió példányban adták ki. Több írását megfilmesítették, színpadi adaptációt készítettek belőlük, és halála óta a német nyelvterületen kívül, ahol már életében is híresnek számított, a világ különböző tájain és országaiban újra és újra felfedezik, és szinte kultikus tisztelet övezi. A(z) Szeretni boldogság (Könyv) szerzője Hermann Hesse.

A könyvben olvasható mondák: - Isten kardja - A vérszerződés - A szentgalleni kaland - Lehel kürtje - Botond - Szent István koronája - A veszprémi Gizella-kápolna - Vértes A(z) Magyar mondák (Könyv) szerzője Lázár Ervin.

Csatlakozzon Őszentségéhez, a Dalai Lámához egy spirituális utazásra! A tibeti vallási vezető megmutatja, hogyan élhetünk valódi, jelentéssel teli életet úgy, hogy születésünktől halálunk percéig elmélyülten meditálunk tudatunk valódi természetéről, az úgynevezett tisztafényről. Ahogy feltérképezzük e belső birodalmat, képesek leszünk rá, hogy megbecsüljük és értékeljük a nekünk kiszabott idő minden pillanatát, és előrehaladjunk a megvilágosodás ösvényén. A sorsfordító kaland itt kezdődik, a Tisztafényű tudat lapjain.

"Amikor lent a völgyben felálltam, és kinyújtózva ránéztem a nagy hegyekre, úgy éreztem, hogy most im­már örökké élni fogok." "Szegény anyám olyan asszony volt, kinél kedvezőbb még virágban sem termik. Amíg élt is, mindig párto­mat fogta, csak néha a szeretet akadályozta ... Folytatás ›› meg abban, hogy ne úgy lásson valamit jónak, ahogy én. Amióta azonban leszállott a földbe, azóta a szeretet sem gátolta meg semmiben, hanem minden úgy volt a legjobban, ahogy én mondtam s gondoltam. Lám, a sírnál is, ami­kor elmondtam neki, hogy az öröklött hajójeggyel Ame­rikába szeretnék menni, úgy állott mellém, mint az őr­zőangyal. El is gondoltam, ahogy a temetőből hazafelé jöttem­ben a faleveleket hulladozni láttam, hogy halott édesanyát szeretni és hulló falevelet látni milyen közeli rokon! Bezzeg apám nem langyult el ennyire semmiféle szán­dékomon, hanem inkább vizsgálódva nézett, mint jegy­tulajdonost. Folyton ügyelte a lépteimet, és pislogott bé a homlokom mögé, hogy vajon mit akarhatok. Talán még az is megjárta az eszit, hogy egy szép napon fel­pattanok a hajójegyre, és úgy elvágtatok rajta, hogy még az Óperenciás-tenger vizét is csak játszva fogom meg­legyinteni, mint a fecske. Eszes ember volt ő magától is, s hát még ami tudományt belőlem merített!" A Trilógia - az Ábel a rengetegben (1932), majd folytatásaként az Ábel az országban (1933) és az Ábel Amerikában (1934) - a két világháború közti magyar irodalom egyik csúcsteljesítménye, melyet nem lehet elégszer újraolvasni. A kötet Sipos Lajos utószavával jelenik meg a Helikon szépirodalmi sorozatában. "A regényciklust eredetileg a Brassói Lapok adta közkézre, kétszáznál is több rézsletben. Az első önálló művet 1932-ben, a középsőt (akkor még Ábel a Társadalomban címmel) 1933-ban, a harmadikat pedig 1934 szeptemberétől 1935 januárjáig közölte. Könyv alakban az Ábel a rengetegben 1932-ben Kolozsvárott, az Erdélyi Szépmíves Céh gondozásában látott napvilágot, Kós Károly művészi terve szerint a Bánffy Miklós tollrajzaival, miként a második- harmadik rész is. Az önálló egységek összekapcsolására először 1937-ben nyílt mód, a budapesti Révai Irodalmi Intézet jóvoltából, az országos könyvnapok megrendezése alkalmából. Ettől kezdve használatos összefogó címként az Ábel." (Ugrin Aranka) A(z) Ábel (Könyv) szerzője Tamási Áron.

Böjte Csaba: A Békás-szoros égbe nyúló sziklái az évmilliárdok alatt mennyi életet hordoztak, és hordoznak ma is alázattal! Felkerekedtem és tisztelettel meglátogattam őket bölcs tanításukat kérve. Néztem és láttam is, ahogyan itt-ott a kopár sziklákra felkapaszkodnak a zuzmók, nyomukban, mint zöld bársony kézfejek, ott vannak a mohatelepek, hogy az ellobbanó nyarak melegét önmagukban életre váltsák. Fejlődnek, növekedve bontakoznak, friss hegyi harmat itatja őket, a kopár sziklák között csendes életet élnek, lassan megöregednek, magukba roskadva földdé válnak. Halálukból egy kis maréknyi föld születik, melyből friss virágok bomlanak, szép zöld pázsit fent az ég és a föld között, ott virítanak a hatalmas sziklaormokon. Szélben lengő kis zöld pamacs, naiv remény, mely minden évben a tél markában visszahull a földbe, melyből léte vétetett, s melyet ellobbant létével gyarapít. Álltam és némán csodáltam azt a nyugodt, türelmes jóságot, mellyel e hatalmas szikla dajkálja az életet. Megértettem, hogy itt minden kis születés türelemből és halálból fakadt. Ki tudná megmondani, hogy hány ezer év és mennyi születés, pusztulás van egy kis fenyő sziklák közé ékelt tövét ölelő, porló földben? Előttem a hatalmas sziklabérc! Mennyi türelem, kitartás, széltől, lecsorgó esővíztől megvédett humusz kell egy kis erdőfolthoz, mely üde, zöld színével, mint egy palást hálásan borítja az oltárkő lankás vállait! Alázattal nézem a sziklán az erdőt, mint zarándok a mestert! A rohanó, kapkodó világban nyugodt helytállást szeretnék tanulni e hatalmas fával borított sziklabérctől! Megtanulni a ragyogó napsütésben, a fagyos hóesésben béketűréssel hordani az életet, befogadni a cseppnyi gyermekeket és dolgozni, hogy a szorgos évek szálfa sudár ifjakat formáljanak belőlük, hinni, hogy megtelepedve majd gyökeret eresztenek a lassan szülőfölddé nemesülő létemben. Jó dolog nézni a sziklát és a rajta ég felé törő sokszínű életet! A lépték lehet, hogy más, de a lényeg ugyanaz, s ez engem végtelen nyugalommal tölt el, jól van ez így! Évezredek peregnek, generációk jönnek-mennek, és a kopár sziklafal otthonná válik. Nézem az Oltárkőt, és hiszem, hogy Isten országa általam, belőlem is épül! Boldog vagyok, mert itthon maradtam, és létemmel e kis világ parányit gazdagodik! Nincs miért kapkodnom, hisz egyetlen dolgom van, csendben befogadni és hordozni szelíden az életet, míg vissza nem adhatom testemet az anyaföldnek, lelkemet a Teremtőnek! Karikó Éva: Csaba testvér füves könyve biztos kézzel vezet minket lelki utunkon. Üzeni, nem az a feladatunk, hogy érett korban is sihedert játsszunk, minden kornak a maga gyümölcsét szakítsuk le, találjuk meg a maga feladatát, örömét. A szenvedésről, a lélek koromsötét éjszakájáról vallja csak térden állva lehet beszélni, tudja, mint malomkő a búzát, mindannyiunkat megőrölnek, ez természetesen fáj, de életadó gabonává válhatunk, ha méltósággal viseljük el a megpróbáltatásokat. Tapasztalataiból merítve szól a halállal való szembenézésről, és az oda vezető út feladatairól, a segítés lehetőségeiről. Végül mesél arról, mi várhat ránk, mikor a földi ajtó bezárul mögöttünk, a hatalmas mennyei ablakról, az égi szurkolótáborról, az ajándékba kért ötven körömről, az örökélet tevékenységeiről... Mit is értsünk ez alatt? A könyvből kiderül. Van bátorságunk belevágni? A kötetet a szilágysomlyói református templom mennyezetkazettái (1717) díszítik. A kötetet Karikó Éva szerkesztette, a fotókat Váradi Levente készítette.

Sok-sok évvel, talán másfél századdal ezelőtt, hajótörést szenved egy vitorlás hajó. Legénységének és utasainak egy része megmenekül, tengernyi szenvedés árán. Egy hétszobás tengerparti kis szállodában különös vendégek gyűlnek össze. A természetben fellelhető határokat - most a tenger határait - kereső tudós; a tengert tengervízzel megörökítő festő; a titokzatos tengerész; a túlérzékenységéből gyógyulását a tengernél kereső lány - a szállodát pedig egy tízéves gyerek vezeti. Mintha mindnyájan a tenger hívásának engedelmeskednének, oly véletlenül és oly szükségszerűen találkoznak e házban, mint Thornton Wilder szereplői a Szent Lajos király hídján.

Jaj volt annak, aki Hapci király országában eltüsszentette magát. Azon nyomban hosszú lándzsákkal felfegyverzett poroszlók fogták körül, és elindult a náthamenet. Elöl egy kürtös fújta: tratata-trütütü, mindenki félre az útból, bújj, rejtőzz, mert hozzuk a náthást. A kürtös után - persze tisztes távolban - szegény náthás, hapci, utána meg, még tisztesebb távolban, a hosszú lándzsások. Így kísérték a birodalom széléig, és ott - hipp-hopp - átzsuppolták a határon. S hivatkozhatott ám szegény pára bármire. Jaj, nekem csak füst ment az orromba, azért tüsszentettem, jaj, én meg borsot szagoltam, jaj, én a napba néztem.

"Mi volt a Garrenek műve?... Légkör. Valami atmoszferikus, amiben az emberi élet a létezésen túl értelmet és rangot kapott." A zendülők érettségiző fiatalemberek, akik sajátos módon lázadnak a város, a polgárok, a szüleik életformája ellen. Egyetlen nagy tivornyában akarnak ... Folytatás ›› létezni, addig, ameddig csak eltarthat az ilyesmi. Nem tudják, hogy most élik át a Garrenek művének szétesését. A város, a kultúra, de Európa is a halál szélén áll. Nekik, a minden élvezetet egyetlen nap alatt átélni akaró fiúknak csak valahol agyuk mélyén kísért a háború. De kísért... Az 1930-ban írt regény az író első igazán irodalmi rangú alkotása, sokak szerint a legigazibb Márai-mű. A(z) Zendülők (Könyv) szerzője Márai Sándor.

„Hogy teheti meg, hogy közvetlenül a választások előtt minden osztogatás és ígéret nélkül ily szigorúan takarékos költségvetést tervez? Ártani akar saját pártjának?” – kérdezte 1989 decemberében Theo Waigel nyugatnémet pénzügyminiszter Németh Miklós kormányfőtől. „Ez az ország érdeke – hangzott a válasz –, és ez minden pártszempontot felülír.” Németh Miklós 1988 novemberétől 1990 májusáig állt a kormány élén. Kezdetben csak a rendszer tágítására törekedhetett, ám 1989 viharos eseményei során a cél már hamarosan úgy fogalmazódott meg, hogy biztosítani kell békés körülmények között az átmenetet, és le kell rakni az eljövendő jogállam alapjait. Németh és miniszterei – a pártállamról leválva, egyedül az ország érdekét szem előtt tartva – vállalták a feladatot. Így a kormányfő 1990 tavaszán, az immár szabadon választott országgyűlés előtt elmondhatta, saját munkájuk gyümölcseként nem keserű, hanem édes szájízzel nyújthatja be kormánya lemondását. A magyarországi emlékezetben megmaradt a „szakértő kormány” képe, ugyanakkor a Németh-kabinetet utólag csak kevesen tartják számon a rendszerváltás aktív, az eseményeket formáló elemeként. Ennek egyik oka bizonyára az is, hogy Németh, számos kortársával ellentétben, leköszönése óta alig-alig szólalt meg az utóbbi 25 esztendőben. E könyvben most Németh Miklós beszél életéről, a rendszerváltásról s annak ismeretlen részleteiről. Mondanivalóját kiegészítik mások, akik pályáján találkoztak vele. A kötet szerzője Oplatka András történész, újságíró, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Évtizedeken keresztül volt állandó szerkesztője, külpolitikai szakírója a tekintélyes Neue Zürcher Zeitungnak. Számos könyve jelent meg német és magyar nyelven. A Helikon Kiadónál ez a második kötete.