Helikon Kiadó strana 99 z 115

Egy különleges fiú és egy nemzet sorsának mágikus története. Salman Rushdie 1981-ben Az éjfél gyermekeivel robbant be az irodalmi köztudatba. Olyannyira, hogy azonnal meg is kapta érte a Booker-díjat, sőt huszonöt esztendővel később, amikor az összes addigi nyertes versenyeztették, még az úgynevezett Bookerek Bookerét is. A könyv amerikai megjelenése után a New York Times Book Review azt írta róla, hogy "olyan, mintha egy kontinens rátalálna a hangjára". E kedvező kritikai fogadtatás nem a véletlen műve, hiszen a regény sok-sok rétege a főhős sorsán keresztül pontosan és székhez szögezően mutatja be mindazt a zűrzavart és fejetlenséget, amellyel a várva várt függetlenség kikiáltása után az indiai szubkontinensnek szembe kellett néznie. Szalím Szináí pontosan éjfélkor született. Ebben még nem lenne semmi különös, de világra jövetelének napja megegyezik a független India megszületésével. Nem ez az egyedüli furcsaság Szalímmal kapcsolatban: csakhamar fény derül a fiú telepatikus képességeire is. És nem ő az egyetlen különleges gyermek... A több szálon futó események darabkáiból kirajzolódik egy természetfeletti képességekkel megáldott ember életének története, amely egy nemzet sorsával fonódott össze. Az indiai származású Salman Rushdie számára ismertséget és elismertséget hozó regény valóság és történelem mágikus elegye, a független India létrejöttének és felosztásának szövevényes allegóriája. Salman Rushdie 1947-ben, nyolc héttel India függetlenségének kikiáltása előtt született Bombayban. Tizennégy éves korától Angliában végezte tanulmányait, Cambridge-ben történésznek tanult. Egyik legismertebb műve Az éjfél gyermekei, amelyért megkapta a Booker-díjat, majd huszonöt esztendővel később a Bookerek Bookerét is. Az éjfél gyermekei óriási sikere után megírta A sátáni verseket, amely miatt Homejni ájatullá kimondta rá a halálos ítéletet, a fatvát. Rushdie ezt követően egy évtizeden át védőőrizetben élt.

Műemlék e Ház, nem emlékmű. Ybl Miklós 130 esztendős Andrássy úti palotája, az Operaház egyszerre ékszerdoboz és a magyar opera- és balettélet múltjának, jelenének, jövőjének színtere. Gazdag öröksége állandó inspiráció, olykor teher és néha sokkoló mérce. E Ház, s általa a magyar opera- és balettjátszás történetét meséli el írásban-képben e kötet. Aranykorok és válságperiódusok emléke, legendás előadások, világhírű muzsikusok és énekes óriások jelennek meg a könyv lapjain. Felidézzük a Filharmóniai Társaság hosszú és dicsőséges útját, valamint az Operaház nagy "kistestvérének", második játszóhelyének, az Erkel Színháznak a maga száz kalandos esztendejét. Bebarangoljuk az Ybl-palota termeit, és egy fejezet erejéig megmutatjuk, milyen elképzelésekkel és arculattal vág neki a magyar Opera a következő évtizedeknek. Ahogy Ókovács Szilveszter főigazgató fogalmaz: "Mi, operaháziak dolgozunk azon, hogy a 200 esztendeje született Ybl Miklós mégoly szép, immár 130 éves operaháza ne metrómegálló legyen a budapestieknek vagy megközelíthetetlenül tiszteletet parancsoló színháztemplom a vidék Magyarországának, és ne csak látványosság, zenei Halászbástya a külföldiek számára, valamint végképp ne mauzóleumaként maradjon meg egy múltban ragadt kosztümös kornak a világ operajátszása számára. Tudjuk most is, mi a cél: épp ez, a panoptikumra eredendően hajló operai műfajok előadásait élő és eleven jelennel megtölteni vagy felöltöztetni a kortalanul gyönyörű Ybl-palotában! Mai értékkel telíteni a régi formát, és ma értelmezhető ruhába bújtatni az ódon tartalmat. Szél pedig van, lesz is. És a magyar nemzet összművészetének vitorlájába ma már egyetlen, európai viszonylatban is elsők közt teljesítő Operája fújja a passzátszelet." Ehhez a vízióhoz segítség ez az informatív és gazdagon illusztrált kötet, amelyet élvezettel forgathat mindenki (külföldi és magyar), aki szeretné megismerni - és az is, aki már rendszeresen látogatja a magyar operaművészet kinyitott templomát.

Herman Hesse a következőképpen összegzi Bruno fiának a szerzetes Narziss és a képfaragó Goldmund középkori kulisszák között játszódó történetének legfontosabb gondolatát 1928. december 27-én kelt levelében: "Az ember a régi, szemléletes és szép elképzelés szerint testből, lélekből és szellemből áll. Ezen alkotóelemek közül kettőt többnyire összekötnek egymással, a harmadikat pedig elhanyagolják. Így tagadta és hanyagolta el a testet a kereszténység a szellem és lélek összefonódása révén. Ezzel szemben korunk eltúlozza a test és az értelem kultúráját - mindkettőt a lélek kárára. A művészet azonban éppen hogy a lélek birodalma, lélekkel áthatott, kifinomult érzékiség, és messze az érzékin túlra törekszik." "Két életút, két életcél, két életfelfogás - egymást vonzó és taszító pólusok, éppen, mint szenvedélyeit megélő Goldmund és az aszkéta paptanár, Narziss története. Narziss a szellem embere, míg Goldmund élete során a művészi ideált, az érzelmek kifejezésének módját keresi. Szerelmi kalandokon, gyilkosságokon, a pestis sújtotta vidékek halálélményein keresztül vezet az út önmaga megismeréséhez, tehetségének kibontakozásához, tanítómestere, Narziss pedig nem hagyja magára. Sosem engedik, nem engedhetik el a másikat, hiszen, ahogy Herman Hesse írja a mű egyik előszótervezetében: "Vonzzák, elbűvölik, meghódítják, megismerik, a végsőkig fokozzák vagy megsemmisítik egymást. Ez történik mindig, ha férfi és női princípium, lelkiismeret és ártatlanság, szellem és természet tiszta formában találkozik és néz szembe egymással."" (a Kiadó)

Herman Hesse a következőképpen összegzi Bruno fiának a szerzetes Narziss és a képfaragó Goldmund középkori kulisszák között játszódó történetének legfontosabb gondolatát 1928. december 27-én kelt levelében: "Az ember a régi, szemléletes és szép elképzelés szerint testből, lélekből és szellemből áll. Ezen alkotóelemek közül kettőt többnyire összekötnek egymással, a harmadikat pedig elhanyagolják. Így tagadta és hanyagolta el a testet a kereszténység a szellem és lélek összefonódása révén. Ezzel szemben korunk eltúlozza a test és az értelem kultúráját - mindkettőt a lélek kárára. A művészet azonban éppen hogy a lélek birodalma, lélekkel áthatott, kifinomult érzékiség, és messze az érzékin túlra törekszik." "Két életút, két életcél, két életfelfogás - egymást vonzó és taszító pólusok, éppen, mint szenvedélyeit megélő Goldmund és az aszkéta paptanár, Narziss története. Narziss a szellem embere, míg Goldmund élete során a művészi ideált, az érzelmek kifejezésének módját keresi. Szerelmi kalandokon, gyilkosságokon, a pestis sújtotta vidékek halálélményein keresztül vezet az út önmaga megismeréséhez, tehetségének kibontakozásához, tanítómestere, Narziss pedig nem hagyja magára. Sosem engedik, nem engedhetik el a másikat, hiszen, ahogy Herman Hesse írja a mű egyik előszótervezetében: "Vonzzák, elbűvölik, meghódítják, megismerik, a végsőkig fokozzák vagy megsemmisítik egymást. Ez történik mindig, ha férfi és női princípium, lelkiismeret és ártatlanság, szellem és természet tiszta formában találkozik és néz szembe egymással."" (a Kiadó)

Marton Éva az utóbbi évtizedek világviszonylatban egyik legjelentősebb operaénekesnője. Drámai szoprán hangjának nehézsúlyú szerepeiben, többek között Turandotként, Brünnhildeként, Giocondaként, Elektraként nyújtott utolérhetetlen teljesítményt. Külföldi elismerései mellett Kossuth- és Bartók-Pásztory-díjas, a Corvin-lánc birtokosa, a Zeneakadémia professzor emeritája, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tajga. Évtizedeken át a világ legnagyobb operaházainak állandó, visszatérő vendége volt, kép- és hangfelvételek százai őrzik művészetét. Honnan indult, és hová jutott? Mit élt át a színpadokon és a kulisszák mögött? Hogyan sikerült óriási karrierje mellett magyarnak és odaadó családanyának maradnia? Mit üzen a fiatal énekesnemzedéknek? Ezekről a kérdésekről beszélget a művésznővel és férjével, menedzserével, dr. Marton Zoltánnal a zenetörténész-barát, Batta András.

Kedves Barátom, szegény barátom, derék barátom! Te a világegyetem Teremtőjének kísérleti alkotása vagy. Az egész világegyetemben te vagy az egyetlen teremtmény, akinek szabad akarata van. Te vagy az egyetlen, akinek ki kell találnia, mi lesz a következő cselekedete és miért. Mindenki más csak robot, gépezet. Bizonyára kíváncsi vagy rá, miért van az, hogy egyesek szemlátomást szeretnek, mások szemlátomást gyűlölnek. Nos, azok egyszerűen szerető- és gyűlölőgépek. Kimerült vagy és csüggedt. Miért is ne volnál? Természetesen kimerítő az, hogy folyton ésszerűen akarsz átlátni egy olyan világegyetemet, amelyet senki sem szánt ésszerűnek. Kilgore Trout: Nem titok többé A Bajnokok reggelije Az ötös számú vágóhíd méltó párja. A szerző által illusztrált történet látszólag a legismertebb Vonnegut-teremtmény, a különc regényíró, Kilgore Trout és Dwayne Hoover Pontiac-kereskedő találkozásának krónikája. Látszólag. Mert a világban téboly uralkodik, a bolygó pusztul, az emberiség meghibbant. És ezen vajmi keveset változtat, hogy Kilgore egy beomlott külszíni bányák és zagyva hirdetések kísérte úton éppen a világmindenség seggluka, Midland City felé tart Ez a könyv ajándék magamnak az ötvenedik születésnapomra. Ötvenévesen arra vagyok programozva, hogy gyerekesen viselkedjem hogy sértegessem a nemzeti himnuszt, hogy náci zászlót, segglukat és mindenféle egyebet rajzoljak filctollal. Azt hiszem, megpróbálok kisöpörni a fejemből minden benne levő kacatot a segglukakat, a zászlókat, a bugyikat. Bizony ebben a könyvben bugyiról is van kép. Kisöpröm a többi könyvemből való szereplőket is. Nem rendezek több bábjátékot. K. V. Jr. Annyira vagyunk egészségesek, amennyire a gondolataink humánusak. Kilgore Trout KURT VONNEGUT (1922-2007) amerikai regényíró és esszéista, a 20. század egyik legnagyobb hatású alkotója, az amerikai modern irodalom kultikus figurája. Műveivel az ötvenes években mutatkozott be, de az igazi áttörést Az ötös számú vágóhíd (1969) hozta meg számára, sikere azóta is töretlen. Társadalomkritikáján, kíméletlen őszinteségén és szarkasztikus humorán generációk nőttek és nőnek fel a mai napig. Talán a legjobb kortárs amerikai író Graham Greene (1969) A fekete humor nagymesterének teljes életműve kerül az olvasók elé a Helikon Kiadó új sorozatában. Semmi szemezgetés, kimazsolázás. Vonnegut tudniillik ma már klasszikus.

Igen, befejezetlen lények vagyunk. Azt is mondhatnám: szerencsére. Mert így még előttünk van az élet ezernyi lehetősége, megfejtendő titka. "Csak egy befejezetlen ember lehet szabad" - írja a híres német filozófus, Nicolai Hartmann. E kötet írásai erről a befejezetlen emberről, a befejezetlen életről szólnak. Arról, hogy keressük a teljességet, és keresés közben elvakít minket a sikereknek és kudarcoknak, örömnek és szomorúságnak, tréfáknak és tragédiáknak, a jóságnak és a gonoszságnak, a reménynek és reménytelenségnek, a fényeknek és az árnyaknak az a káprázata, amelyet életnek nevezünk.

"A szerző csak arról írhat, amire emlékszik, vagy amire emlékeztetik, de a kezét óhatatlanul bizonyos megfontolások vezetik. Ezért válogat, hallgat el, kerül meg, fogalmaz óvatosan." Nem, nem elírás, Jankovics Marcell tudatosan választotta a kellemesen lágy hangzású emlékiratok ... Folytatás ›› szó helyett a Lékiratokat könyve címéül. Ezzel utal arra, hogy saját és családja múltja "többé-kevésbé nem kedves" számára, még ha alapvetően derűs természetének köszönhetően "igyekszik kedélyesen szemlélni". A regényes életrajz J. M. élete első 19 évére terjed ki, ám a valós történelmi háttér, amit felrajzol, majd egy fél évezred: felvázolja egész családjának történetét is, visszamenvén az időben az egykori horvát, székely, örmény, lengyel ősökig. Az izgalmas történetet olvasva kirajzolódik előttünk az a gazdag szellemi és kulturális örökség, amely J. M. útravalójául szolgált a nem éppen vidám fiatal éveiben. Hiszen az ő élettörténete a második világháború éveiben kezdődik, kisgyerek még, amikor édesapját az ötvenes években koholt vádak alapján, a franciák javára elkövetett kémkedés bűntette miatt hosszú évekre bebörtönzik, családját pedig kitelepítik. J. M. anyjával, nővérével Öcsödre kerül, ahol a legelképesztőbb dolgok is megeshetnek. "Tömegszerencsétlenségek monotonok. Mindenkivel "ugyanaz" történt" - de a fiú, J. M. nem adja fel. A tömeges sorsban apja egyéni sorsát keresi, amikor a hiányos, titkossá nyilvánított vizsgálati dossziékból próbálja felderíteni aprólékos, már-már történészi kutatómunkával, mi is történhetett pontosan. Jankovics Marcell ragyogó stílusban szépirodalmat alkotott, amely mélységesen megrázó, mert minden helyszíne és pillanata valódi. A(z) Lékiratok (Könyv) szerzője Jankovics Marcell.

Gárdonyi titkosírása. A kód megfejtése. És a kód közzététele. Egy könyv, ami bevezet Gárdonyi titkaiba. Egy könyv, ami megtanít a kódolt írásra. „Egy tavaszi napon a kőfal mellett jöttem andalogva. A fakadó természet, a napsütés, a korai virágzás, a csend, az egyedülvalóság elbájolt. Gyönyörűséget éreztem a szívemben; mondhatnám: hangtalan zenét; megálltam félig lehunyt szemmel, és arra gondoltam, hogy a természetnek azt a szépségét, amely most hat reám, azt a gyönyörűséget, amit most érzek, ki kellene fejeznem, valami módon meg kellene írnom, hogy ne múljon el” – írta Gárdonyi Géza a Gyermekkori emlékeimben. Titkosírásáról évtizedekig senki sem tudott, több oka lehetett kialakításának: a rejtőzködés, a még kialakulatlan, csak felvillanó gondolatok eltitkolása, a nyelvek iránt érzett kíváncsiság és szeretet, a játékosság. Gárdonyi nagyon szerette a titkokat, számára az élet is, a művészet is, az írás is titok volt mindaddig, amíg meg nem értette lényegét. Az ő számára maga a „megfejtés”, az út is fontos része volt az írásnak, az alkotásnak. Erről a keresésről és megtalálásról is szól az Ida regénye című, életművének szintézisét megfogalmazó regénye. A titkosírásnak is lehet ilyen értelmezése: azokat a gondolatokat jegyezte le, amelyek még kiforrásra, átgondolásra, érlelésre vártak. Szerette volna titokban tartani azt az utat, amely őt egy-egy magvas gondolathoz, életbölcsességhez, írói esztétikai alapvetéshez vezette. Gárdonyi számos természettudománnyal foglalkozó könyvet olvasott, kertészeti folyóiratokra fizetett elő. Növényeiről, a kertjében élő madarakról, rovarokról, bogarakról titkosírással könyvet vezetett, melynek A természet kalendáriuma címet adta. E kiadás nem csak a fragmentált, töredezett szöveget adja vissza, hanem bevezet Gárdonyi titkos világába, miközben a titok megfejtését is átnyújtja.

"Éren-nádon sikló kúszik, kicsi patak-ágyon vizicsibe úszik. Hajló nád közt kotlós zizzen, vizicsibe-népét tereli a vízben. Ér tükrében látszik az ég is, fejetetején a vizicsibe-nép is. Siklók, békák, pókok látják vizicsibe-pásztor vizicsibe-nyáját." ... Folytatás ›› A Bóbitán túl... Weöres Sándorról talán ma is mindenkinek először a gyerekeknek írt versei jutnak eszébe. Az életművét gondozó Helikon Kiadó azonban igyekszik megmutatni e sokoldalú alkotó minden arcát, és kiadatlan, felnőtteknek szóló művei mellett olyan gyerekirodalmi csemegéket is kínál, melyek tovább árnyalják a róla kialakult képet. Az Éren-nádon címet viselő kötet ismert és kevéssé ismert állatos versek, mondókák gyűjteménye, Keresztes Dóra rajzaival illusztrálva. Az eddigi - szám szerint - legteljesebb tematikus válogatás hetven költeményt tartalmaz. Állatfajták szerint összegyűjtve sorakoznak a rigmusok kutyákról, macskákról, na és persze olyan állatokról is, mint Zimzizim, akit a költő teremtett. A(z) Éren-nádon (Könyv) szerzője Weöres Sándor.

Gróf Bánffy Katalin Magyarországon most először megjelenő memoárkötete egy fiatal arisztokrata lány szemszögéből meséli el a Bánffyak 20. századi történetét, benne őszintén vall a bonchidai kastély titkairól és a két világháború közti úri világ életéről. Hogyan látta ... Folytatás ›› az egyik legnagyobb erdélyi grófkisasszony író, grafikus, rendező, külügyminiszter édesapját és ünnepelt színésznő édesanyját? Milyen képet fest a világra rácsodálkozó ifjú hölgy a korabeli arisztokrata szokásjogról, a fényűző bálokról, a visegrádi és balatoni nyaralásokról? Az írónő fiatalságának időszaka egybeesett a világháborús kataklizmával, ami végül szétszakította a családot: Bánffy Miklós a határ túloldalán, Bonchidán maradt, a családi kastélyban, amit előbb a németek bombáztak le, majd az oroszok foglaltak el. Bánffy Katalin Budapesten tartózkodott az ostrom után, itt esett szerelembe az amerikai követség katonai attaséjával, aki hamarosan feleségül vette. Amikor a háború után a grófnő férjét Marokkóba vezényelték, vele tartott a külszolgálatba. A nagy múltú Bánffy család losonci ágának leszármazottja ma özvegyen él a Gibraltár-parti Tanger városában, ahol családi tárgyaktól körülvéve őrzi szülei emlékét. A kilencvenéves Bánffy Katalin kimagasló műfordítói tevékenységével sokat tett az ősök szellemi örökségéért: többek között édesapja Erdély-trilógiájának angol fordítása is hozzá köthető. A(z) Ének az életből (Könyv) szerzője Gróf Bánffy Katalin.

Ha én hiszek a holnapban, akkor a holnap egy vákuum, amelynek óriási szívóereje van. A mai embernek a legnagyobb problémája az, hogy az optimizmust, a jövőképét elveszítette. Végtelen szomorú szívvel olvasom, hallom itt is, ott is, hogy lám-lám milyen rossz világban élünk! Fiatalok, nyugdíjas idősek, nagyon sokan, mindenféle rendű, rangú ember veszi a bátorságot, hogy ezt az egész világot, úgy ahogyan van, tudósokkal, művészekkel, államférfiakkal, egyházakkal mindenestől egy kalap alá véve summásan leszólják, mocskolják, ócsárolják. És döbbenten látom, hogy minderre szinte mindenki bólogat, hogy valóban ez az egész világ úgy, ahogyan van rossz, korrupt, mocskos, elvetni való! Az emberek szinte versenyeznek, hogy ki tud több rosszat mondani a másikról, a világunk minden egyes milliméteréről, jelenről, múltról, jövőről egyaránt! Feltúrják a pöcegödröket, évszázadok távlatából is elé bányásszák a legkisebb rosszat is, hogy azt az ünnepi asztalra téve mindenkinek elvegyék az étvágyát, a kedvét az élettől, az alkotó, becsületes munkától. Kedves testvéreim ez a sok siránkozás, leszólás, mocskolódás a gonosz lélek hangja! A mindent tagadó, Isten művét ócsárló Sátán adja a világot szidó ember szájába ezt a hangot, és sajnos ők gondolkodás nélkül fújják az éktelen hamis szöveget! A gonosznak nem volt jó a kezdet kezdetétől semmi, nem volt jó az Éden, nem volt elég jó a virágvasárnapon Jeruzsálembe bevonuló Jézus Krisztus. Neki soha semmi nem is lesz elég jó Isten szép ajándékaiból, mert ő a lázadó, az ócsárló, a mindig és mindent tagadó. Az ördög, sajnos munkáját oly eredményesen végzi, hogy nagyon sokan világvégi hangulatban tengetik életüket, önként vállalt semmittevésben várják az összeomlást, a tétlen elégedetlenkedésben, meddő siránkozásban való megsemmisülést, egyszóval a teremtő Isten kudarcát. Én hiszek ebben a csodálatos világban! A kötetet Karikó Éva állította össze. Fotók: Váradi Levente.

Ulysses Vasárnapi krónikája következik. Ulysses a magyar irodalom egyik legnagyobb élő reprezentánsának fedőneve. Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja. E sorokat először 1951 októberében gépelték le és mondták be a Szabad Európa Rádió stúdiójában, ... Folytatás ›› Münchenben. Márai az évek során több száz felolvasást tartott, melyek közül az első időszakban az Ulysses-sorozaté volt a főszerep. Hatvan évvel ezelőtt, 1954-ben tervbe vette jegyzeteinek kötetbe rendezését, de elképzelése nem valósult meg. A Fedőneve: Ulysses tehát elsősorban az írói szándék megvalósulása, ugyanakkor egy sorozat nyitó darabja, melyben a közéleti és politikai író Márai Sándort ismerhetjük meg. A berlini légihíd szimbolikája. Az amerikai és szovjet befolyás alatt álló Európa kiszolgáltatottsága. A Rákosi-éra gunyoros arca és a bolsevista hatalomgyakorlás. Nyugat-Európa és a vasfüggöny. Andrássy út hatvan, kitelepítés és megtorlás. Kultúra és szellemtörténet. Irodalom kalodában. Márai Sándor magyar író akart lenni, idehaza szeretett volna élni és dolgozni. Ez nem sikerült, de felolvasásai közreadásával a kassai polgár egy kicsit ismét hazaérkezett. "Hallgassuk" őt érdeklődéssel, "nyitott füllel"! A(z) Fedőneve: Ulysses I. (Könyv) szerzője Márai Sándor.

"Mind illetlen versezet,s ládd, mégsem ledér dalok." Weöres Sándor máig a legkisebbeknek szóló csengő-bongó verseiről ismert, igazi próteuszi költő volt, aki minden hangnemben és versformában képes volt ugyanolyan remekműveket alkotni. A sorból természetesen a pajzán, főként a népköltészeti rigmusok modorában írt versikék, sikamlós szonettek és epigrammák sem maradhattak ki. A 2001-ben először kéziratos hasonmás kiadásban megjelent Weöres-kötetben a magyar néphagyományok mellett remekül megférnek az antik költészeti formák is, hiszen az ókori görögök a kötet címét adó Priapos személyében a termékenység istenét tisztelték: kertjeikben a férfitermékenység buzdítására előszeretettek állították föl karó alakú faszobrait. Az 1950 őszén lejegyzett 40 vers a politikai cenzúra időszakára esett, sokáig a kutatók sem tudtak létezéséről. Az erotikus versgyűjteményt Orosz István készített különleges rajzokat.

A Helikon Kiadó hatalmas vállalkozása Márai Sándor Teljes Naplójának közreadása. Jelen kötet a tizennegyedik a sorban, melyben az amerikai időszak három évének személyes-szellemi eseménynaptára olvasható. A tizenöt éves létezés New Yorkban kiégette önmagát. Méregdrága, lelketlen, embertelen, kapcsolatnélküli az élet a New York-i gettóban. Ezt be kellett fejezni. Nyugdíjasan, krajcárosan beleöregedni a New York-i proliságba ezzel nem tartozunk fogadott hazánknak, Amerikának. Ezért tegnap délután hat órakor átrepültünk a Pan American egyik száznegyven személyes utasszállító repülőgépén Európába. Csodálatos repülés volt; szervezési és technikai remekmű; száznegyven utas, [állandó kiszolgálás] figyelem, udvariasság és olyan technikai bravúr, amiről negyven év előtt, amikor Lindberghet vártuk néhányan a Párizs-környéki repülőtéren, senki nem álmodott. Ugyanakkor elképesztően prolis volt ez az utazás: mint harminc év előtt a személyvonat második osztály. Bőgő gyermekek, tenyeres-talpas mamák, fiatal és öreg ki- és visszavándorlók, proliság. Lehet, hogy harminc év múlva ilyen prolis rutin lesz az űrrepülés. Márai e naplókötete is megerősíti a már korábban világossá váló párhuzamot Odüsszeusz sorsával: keresés, igazi otthonra találás nélkül.

"Ha megérintesz egy lipicait, a történelmet érinted meg." A Lipicai - A legenda című könyv e csodálatos állatok történelmét mutatja be, melyeket eredetileg az Osztrák-Magyar Monarchia császári hátasainak tenyésztettek ki. A történelmi nyomozás nem csupán a lipicai fajta négy évszázados történetére szorítkozik; mellette megelevenedik a XX. század számos fordulópontja is: a Habsburgok első világháborús összeomlása, a második világháború, a kilencvenes évek balkáni válsága. A történelmi tények mögött Westerman egy jóval általánosabb erkölcsi kérdést is körbejár. Gregor Mendel apát genetikai felfedezésétől hogyan vezethetett az út Hitler, Sztálin és Ceausescu biológusainak őrült elméleteihez és fajnemesítési kísérleteihez? És ha az állattenyésztésben oly sikeres tudott lenni a genetikai beavatkozás, az emberi "fajnemesítés" kísérletei miért vezettek mindig tragédiákhoz? Frank Westerman könyve a történelmi ismeretterjesztés, az oknyomozó riport és az útleírás műfajainak egyedi és lebilincselő kombinációja; modern tündérmese, melyben a tisztavérű ló történetén keresztül saját emberi hiányosságainkkal szembesülünk. A magyar kiadáshoz a szerző külön megírta a magyarországi lipicaiak történetét is, így Bábolna és Szilvásvárad ma már szintén a legenda része.