Helikon Kiadó strana 98 z 115

"Van-e titokzatosabb az embernél? Páratlanul egyedi lények vagyunk, az Univerzum csillagai. Embervoltunk hasonlósága mögött individuális arculat rejlik, ebben áll a nagy titok. Ez a könyv éppen abba a világba vezet be, amelyben ez a titokzatosan egyedi ember formálódik. Érdeklődésem ... Folytatás ›› azonban nem a magunkkal hozott, a génekben rejlő készletekre, mint kibontakozásra váró lehetőségekre irányul. Pszichológus vagyok, ekképp az örökletesen meghatározott temperamentum és alkatbeli jellegekkel szemben a karakter fejlődése és működése érdekel." (a Szerző) Ez a könyv az „emberré nevelés” folyamatával, a gyermekkor, szocializáció családon belül zajló legfontosabb történéseivel, eredményeivel és következményeivel foglalkozik. A könyv nélkülözhetetlen ismereti és szemléleti alapokat nyújt a szülőknek és nevelőknek egyaránt. A(z) A személyiség titkai (Könyv) szerzője Bagdy Emőke.

Az életrajzi kötet főszereplője széki gróf Teleki Géza (Kolozsvár, 1943-Kisoroszi, 2014) antropológus, főemlőskutató, aki Jane Goodall munkatársaként majd' két évtizeden át Afrikában élt és dolgozott. Teleki Pál unokája, a miniszter Teleki Géza és zabolai Mikes Johanna grófnő fia az Egyesült Államokban nőtt fel, tanulmányait Washingtonban végezte, majd a Pennsylvania Állami Egyetem tanára lett. 1968-tól Afrikában kutatott, nevéhez fűződik az Outamba-Kilimi Nemzeti Park megalapítása. 1973-tól kezdve számos szakkönyve jelent meg angolul és franciául. 2011-ben költözött Magyarországra családjával. A lebilincselő könyv nem csak Teleki Géza afrikai éveinek történetét tartalmazza; szerzője színes tablóképet fest az erdélyi történelmi Teleki-családról, ahogy a hatvanas évek Amerikájának mindennapjairól is, miközben a történet fókuszának háttere az ismeretlen kontinens, az igézet földje, a Föld legszebb arca... Teleki Géza: Az én életem Afrikáról szólt, nem törődtem az itteni dolgokkal, most meg egyszerre, mint egy szivacs, próbálom magamba szívni, mi történt itt. És már értem, hogy az apám miért nem akart ezekről beszélni, ahogy azt is, hogy az anyám viszont miért ragaszkodott ezekhez ennyire. Akkor csak bámultam, ahogy mondta, hogy az ő életében minden milyen gyönyörű volt. Nem értettem, hogy tudott a romok közé visszamenni Erdélybe, és sétálgatni ott, ahol minden szétesett, a románok mindenkit üldöztek, próbálták a magyarokat kitörölni. Nem értettem. Ma már jobban értem...

"Lelkünk minden rezzenése, melyben érzi önmagát és életét: szeretet. Boldog tehát az, aki sok-sok szeretetre képes. A szeretet és a vágyakozás azonban nem ugyanaz. A szeretet bölccsé lett vágyakozás; a szeretet nem akar birtokolni - csak szeretni." A Helikon Kiadó e kötettel ... Folytatás ›› folytatja a Nobel-díjas Hermann Hesse életbölcsességeit bemutató Hesse Füves könyvek-sorozatát, melynek első kötete a Karácsony címet viseli. Szeretetről, szerelemről, boldogságról, humorról és zenéről szóló lélekemelő gondolatok, regényrészletek, költemények sorakoznak e kis kötet lapjain, mely kiváló ajándék lehet minden, a szépet szerető és értékelő olvasó számára. Hermann Hesse (1877-1962) Nobel-díjas német költő és prózaíró, a XX. század világirodalmának egyik legismertebb alakja, a Grimm-testvérek után világszerte a legolvasottabb német szerző. Műveit több mint ötven nyelvre lefordították, és mintegy százötven millió példányban adták ki. Több írását megfilmesítették, színpadi adaptációt készítettek belőlük, és halála óta a német nyelvterületen kívül, ahol már életében is híresnek számított, a világ különböző tájain és országaiban újra és újra felfedezik, és szinte kultikus tisztelet övezi. A(z) Szeretni boldogság (Könyv) szerzője Hermann Hesse.

A könyvben olvasható mondák: - Isten kardja - A vérszerződés - A szentgalleni kaland - Lehel kürtje - Botond - Szent István koronája - A veszprémi Gizella-kápolna - Vértes A(z) Magyar mondák (Könyv) szerzője Lázár Ervin.

Csatlakozzon Őszentségéhez, a Dalai Lámához egy spirituális utazásra! A tibeti vallási vezető megmutatja, hogyan élhetünk valódi, jelentéssel teli életet úgy, hogy születésünktől halálunk percéig elmélyülten meditálunk tudatunk valódi természetéről, az úgynevezett tisztafényről. Ahogy feltérképezzük e belső birodalmat, képesek leszünk rá, hogy megbecsüljük és értékeljük a nekünk kiszabott idő minden pillanatát, és előrehaladjunk a megvilágosodás ösvényén. A sorsfordító kaland itt kezdődik, a Tisztafényű tudat lapjain.

"Amikor lent a völgyben felálltam, és kinyújtózva ránéztem a nagy hegyekre, úgy éreztem, hogy most im­már örökké élni fogok." "Szegény anyám olyan asszony volt, kinél kedvezőbb még virágban sem termik. Amíg élt is, mindig párto­mat fogta, csak néha a szeretet akadályozta ... Folytatás ›› meg abban, hogy ne úgy lásson valamit jónak, ahogy én. Amióta azonban leszállott a földbe, azóta a szeretet sem gátolta meg semmiben, hanem minden úgy volt a legjobban, ahogy én mondtam s gondoltam. Lám, a sírnál is, ami­kor elmondtam neki, hogy az öröklött hajójeggyel Ame­rikába szeretnék menni, úgy állott mellém, mint az őr­zőangyal. El is gondoltam, ahogy a temetőből hazafelé jöttem­ben a faleveleket hulladozni láttam, hogy halott édesanyát szeretni és hulló falevelet látni milyen közeli rokon! Bezzeg apám nem langyult el ennyire semmiféle szán­dékomon, hanem inkább vizsgálódva nézett, mint jegy­tulajdonost. Folyton ügyelte a lépteimet, és pislogott bé a homlokom mögé, hogy vajon mit akarhatok. Talán még az is megjárta az eszit, hogy egy szép napon fel­pattanok a hajójegyre, és úgy elvágtatok rajta, hogy még az Óperenciás-tenger vizét is csak játszva fogom meg­legyinteni, mint a fecske. Eszes ember volt ő magától is, s hát még ami tudományt belőlem merített!" A Trilógia - az Ábel a rengetegben (1932), majd folytatásaként az Ábel az országban (1933) és az Ábel Amerikában (1934) - a két világháború közti magyar irodalom egyik csúcsteljesítménye, melyet nem lehet elégszer újraolvasni. A kötet Sipos Lajos utószavával jelenik meg a Helikon szépirodalmi sorozatában. "A regényciklust eredetileg a Brassói Lapok adta közkézre, kétszáznál is több rézsletben. Az első önálló művet 1932-ben, a középsőt (akkor még Ábel a Társadalomban címmel) 1933-ban, a harmadikat pedig 1934 szeptemberétől 1935 januárjáig közölte. Könyv alakban az Ábel a rengetegben 1932-ben Kolozsvárott, az Erdélyi Szépmíves Céh gondozásában látott napvilágot, Kós Károly művészi terve szerint a Bánffy Miklós tollrajzaival, miként a második- harmadik rész is. Az önálló egységek összekapcsolására először 1937-ben nyílt mód, a budapesti Révai Irodalmi Intézet jóvoltából, az országos könyvnapok megrendezése alkalmából. Ettől kezdve használatos összefogó címként az Ábel." (Ugrin Aranka) A(z) Ábel (Könyv) szerzője Tamási Áron.

Böjte Csaba: A Békás-szoros égbe nyúló sziklái az évmilliárdok alatt mennyi életet hordoztak, és hordoznak ma is alázattal! Felkerekedtem és tisztelettel meglátogattam őket bölcs tanításukat kérve. Néztem és láttam is, ahogyan itt-ott a kopár sziklákra felkapaszkodnak a zuzmók, nyomukban, mint zöld bársony kézfejek, ott vannak a mohatelepek, hogy az ellobbanó nyarak melegét önmagukban életre váltsák. Fejlődnek, növekedve bontakoznak, friss hegyi harmat itatja őket, a kopár sziklák között csendes életet élnek, lassan megöregednek, magukba roskadva földdé válnak. Halálukból egy kis maréknyi föld születik, melyből friss virágok bomlanak, szép zöld pázsit fent az ég és a föld között, ott virítanak a hatalmas sziklaormokon. Szélben lengő kis zöld pamacs, naiv remény, mely minden évben a tél markában visszahull a földbe, melyből léte vétetett, s melyet ellobbant létével gyarapít. Álltam és némán csodáltam azt a nyugodt, türelmes jóságot, mellyel e hatalmas szikla dajkálja az életet. Megértettem, hogy itt minden kis születés türelemből és halálból fakadt. Ki tudná megmondani, hogy hány ezer év és mennyi születés, pusztulás van egy kis fenyő sziklák közé ékelt tövét ölelő, porló földben? Előttem a hatalmas sziklabérc! Mennyi türelem, kitartás, széltől, lecsorgó esővíztől megvédett humusz kell egy kis erdőfolthoz, mely üde, zöld színével, mint egy palást hálásan borítja az oltárkő lankás vállait! Alázattal nézem a sziklán az erdőt, mint zarándok a mestert! A rohanó, kapkodó világban nyugodt helytállást szeretnék tanulni e hatalmas fával borított sziklabérctől! Megtanulni a ragyogó napsütésben, a fagyos hóesésben béketűréssel hordani az életet, befogadni a cseppnyi gyermekeket és dolgozni, hogy a szorgos évek szálfa sudár ifjakat formáljanak belőlük, hinni, hogy megtelepedve majd gyökeret eresztenek a lassan szülőfölddé nemesülő létemben. Jó dolog nézni a sziklát és a rajta ég felé törő sokszínű életet! A lépték lehet, hogy más, de a lényeg ugyanaz, s ez engem végtelen nyugalommal tölt el, jól van ez így! Évezredek peregnek, generációk jönnek-mennek, és a kopár sziklafal otthonná válik. Nézem az Oltárkőt, és hiszem, hogy Isten országa általam, belőlem is épül! Boldog vagyok, mert itthon maradtam, és létemmel e kis világ parányit gazdagodik! Nincs miért kapkodnom, hisz egyetlen dolgom van, csendben befogadni és hordozni szelíden az életet, míg vissza nem adhatom testemet az anyaföldnek, lelkemet a Teremtőnek! Karikó Éva: Csaba testvér füves könyve biztos kézzel vezet minket lelki utunkon. Üzeni, nem az a feladatunk, hogy érett korban is sihedert játsszunk, minden kornak a maga gyümölcsét szakítsuk le, találjuk meg a maga feladatát, örömét. A szenvedésről, a lélek koromsötét éjszakájáról vallja csak térden állva lehet beszélni, tudja, mint malomkő a búzát, mindannyiunkat megőrölnek, ez természetesen fáj, de életadó gabonává válhatunk, ha méltósággal viseljük el a megpróbáltatásokat. Tapasztalataiból merítve szól a halállal való szembenézésről, és az oda vezető út feladatairól, a segítés lehetőségeiről. Végül mesél arról, mi várhat ránk, mikor a földi ajtó bezárul mögöttünk, a hatalmas mennyei ablakról, az égi szurkolótáborról, az ajándékba kért ötven körömről, az örökélet tevékenységeiről... Mit is értsünk ez alatt? A könyvből kiderül. Van bátorságunk belevágni? A kötetet a szilágysomlyói református templom mennyezetkazettái (1717) díszítik. A kötetet Karikó Éva szerkesztette, a fotókat Váradi Levente készítette.

Sok-sok évvel, talán másfél századdal ezelőtt, hajótörést szenved egy vitorlás hajó. Legénységének és utasainak egy része megmenekül, tengernyi szenvedés árán. Egy hétszobás tengerparti kis szállodában különös vendégek gyűlnek össze. A természetben fellelhető határokat - most a tenger határait - kereső tudós; a tengert tengervízzel megörökítő festő; a titokzatos tengerész; a túlérzékenységéből gyógyulását a tengernél kereső lány - a szállodát pedig egy tízéves gyerek vezeti. Mintha mindnyájan a tenger hívásának engedelmeskednének, oly véletlenül és oly szükségszerűen találkoznak e házban, mint Thornton Wilder szereplői a Szent Lajos király hídján.

Jaj volt annak, aki Hapci király országában eltüsszentette magát. Azon nyomban hosszú lándzsákkal felfegyverzett poroszlók fogták körül, és elindult a náthamenet. Elöl egy kürtös fújta: tratata-trütütü, mindenki félre az útból, bújj, rejtőzz, mert hozzuk a náthást. A kürtös után - persze tisztes távolban - szegény náthás, hapci, utána meg, még tisztesebb távolban, a hosszú lándzsások. Így kísérték a birodalom széléig, és ott - hipp-hopp - átzsuppolták a határon. S hivatkozhatott ám szegény pára bármire. Jaj, nekem csak füst ment az orromba, azért tüsszentettem, jaj, én meg borsot szagoltam, jaj, én a napba néztem.

"Mi volt a Garrenek műve?... Légkör. Valami atmoszferikus, amiben az emberi élet a létezésen túl értelmet és rangot kapott." A zendülők érettségiző fiatalemberek, akik sajátos módon lázadnak a város, a polgárok, a szüleik életformája ellen. Egyetlen nagy tivornyában akarnak ... Folytatás ›› létezni, addig, ameddig csak eltarthat az ilyesmi. Nem tudják, hogy most élik át a Garrenek művének szétesését. A város, a kultúra, de Európa is a halál szélén áll. Nekik, a minden élvezetet egyetlen nap alatt átélni akaró fiúknak csak valahol agyuk mélyén kísért a háború. De kísért... Az 1930-ban írt regény az író első igazán irodalmi rangú alkotása, sokak szerint a legigazibb Márai-mű. A(z) Zendülők (Könyv) szerzője Márai Sándor.

„Hogy teheti meg, hogy közvetlenül a választások előtt minden osztogatás és ígéret nélkül ily szigorúan takarékos költségvetést tervez? Ártani akar saját pártjának?” – kérdezte 1989 decemberében Theo Waigel nyugatnémet pénzügyminiszter Németh Miklós kormányfőtől. „Ez az ország érdeke – hangzott a válasz –, és ez minden pártszempontot felülír.” Németh Miklós 1988 novemberétől 1990 májusáig állt a kormány élén. Kezdetben csak a rendszer tágítására törekedhetett, ám 1989 viharos eseményei során a cél már hamarosan úgy fogalmazódott meg, hogy biztosítani kell békés körülmények között az átmenetet, és le kell rakni az eljövendő jogállam alapjait. Németh és miniszterei – a pártállamról leválva, egyedül az ország érdekét szem előtt tartva – vállalták a feladatot. Így a kormányfő 1990 tavaszán, az immár szabadon választott országgyűlés előtt elmondhatta, saját munkájuk gyümölcseként nem keserű, hanem édes szájízzel nyújthatja be kormánya lemondását. A magyarországi emlékezetben megmaradt a „szakértő kormány” képe, ugyanakkor a Németh-kabinetet utólag csak kevesen tartják számon a rendszerváltás aktív, az eseményeket formáló elemeként. Ennek egyik oka bizonyára az is, hogy Németh, számos kortársával ellentétben, leköszönése óta alig-alig szólalt meg az utóbbi 25 esztendőben. E könyvben most Németh Miklós beszél életéről, a rendszerváltásról s annak ismeretlen részleteiről. Mondanivalóját kiegészítik mások, akik pályáján találkoztak vele. A kötet szerzője Oplatka András történész, újságíró, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Évtizedeken keresztül volt állandó szerkesztője, külpolitikai szakírója a tekintélyes Neue Zürcher Zeitungnak. Számos könyve jelent meg német és magyar nyelven. A Helikon Kiadónál ez a második kötete.

Hőségben ágyadon fekszel ruhátlan, /hajad sötét, bőröd kéken ragyog; /moccanni sem merek a szöglet-árnyban, /mert rád terülnek mind a csillagok. "Nem igyekszem megörökíteni személyem, életem, vágyaim, érzelmeim, gondolataim kis szamárfészkét, nagyjából ugyanolyan, mint bárkié. Inkább, ami bennem az alig ismert mélyrétegekből fölfakad, kevéssé személyi, sokkal inkább általános-emberi" - írta Weöres Sándor egyik prózai írásában, s bár úgynevezett szerelmi lírájában is ezt az általános emberit igyekszik kiemelni, mindezt a személyes vonatkozások hitelesítik. E kötet darabjai - nagy részük csak a hagyatékban maradt fenn - az idézett elvek jegyében nem annyira a szeretett nőkről szólnak, mint a szerelem élményéről és magáról a költőtől. A versek szenvedélyessége és szuggesztivitása, keletkezési körülményeik titokzatossága kiváltja azt az érzést, amit Weöres Sándor elérni kíván, hogy olvasóinak "idegei borzongjanak, mint kifeszített húr a szélben", a kapott élmény annyira megrázza őket, hogy ne tudjanak fölötte gyorsan napirendre térni. A versgyűjteményt Orosz István különleges rajzai díszítik.

"Orbán 1848 óta a legfontosabb magyar politikus lett, olyan fontos, amilyet nem látott a világ, mióta Liszt ujjai csiklandozták az elefántcsont-billentyűket. Nem rossz." "Az egyetlen különbség a fiatal Orbán meg a mostani között szerintem abban áll, hogy a mostaninak már nincs kedve játszadozni az áldozatával." Görbe tükör? Pamflet vagy stand-up? Sírjunk, vagy nevessünk? Tibor Fischer szellemes könyvecskéje tömör összefoglalása mindannak, amit, jobb szó híján, rendszerváltásnak és demokráciának nevezünk. És persze röhögünk ezen is, mert tudjuk, hogy mindegyik politikus mögött van egy másik, aki jól járt. Vagy nem. No, de ki a jó politikus? És ki az az egy, aki első az egyenlők között? Mert a gondolkodás sohasem volt népszerű foglalkozás: ha ez ember valamire nem tud hamarjában rátapasztani egy meglévő címkét, akkor magának kell megfogalmaznia a feliratot, és ez fárasztó. Az ilyesmit senki sem szereti. Az új dolgok megzavarják a gondolkodást. Ha az ember boltba megy, akkor többnyire almát, narancsot vagy szilvát akar venni. Kinek kell, hogy összezavarják olyasmivel, ami narancsra hajaz, de a szagában van valami almaszerű, az íze meg leginkább a szilváé, miközben a zöldséges szerint béfonya. Azért nevezzük csak narancsnak, véli Fischer. Egyszóval: "senkit sem érdekel Magyarország valami nagyon, de azért elmondok róla egyet-mást, ha nem bánják".

Amikor a Dorian Gray képmása 1890-ben először megjelent egy irodalmi folyóiratban, a viktoriánus közvélemény azonnal hatalmas felháborodással fogadta. Olyannyira, hogy az 1891-es könyvváltozatot már maga Wilde dolgozta át és bővítette ki úgy, hogy valamelyest elhallgattassa gyújtó hangú kritikusait. Azt viszont még ők sem sejthették, hogy a regény ősváltozata, ahogyan azt Wilde eredetileg elküldte a folyóiratnak, még ennél is nyíltabban beszélt a regény szereplőinek érzelmi viszonyairól, különösen a festő és modellje, Basil Hallward és Dorian Gray közötti homoerotikus vonzalomról. Az erre utaló mondatokat ugyanis a magazin szerkesztői Wilde tudta nélkül még az első megjelenés előtt kihúzták a regényből, a legelső változat szövegéről pedig több mint egy évszázadon át csak néhány Wilde-kutató tudhatott. Jelen kiadásunkban ezt a 2011-ben megjelent, cenzurázatlan ősváltozatot tárjuk a magyar olvasók elé Dunajcsik Mátyás új, ihletett fordításában, hogy végre megismerhessék Dorian Gray történetét abban a formában is, ahogy azt Oscar Wilde eredetileg elképzelte. ,,Az emberek néha azt mondják, a Szépség csak a felszín. Lehet, hogy így van. De legalább nem annyira felszínes, mint a Gondolat. Csak a sekélyes emberek nem ítélnek a külső alapján. A világ igazi misztériuma a látható, és nem a láthatatlan. Igen, Mr. Gray, az istenek jók voltak önhöz. De amit az istenek adnak, gyorsan el is veszik. Az idő féltékeny önre, és háborút visel az ön liliomai és rózsái ellen. Valósítsa meg az ifjúságát, amíg még megvan! Éljen! Élje a csodálatos életet, ami önben van! Ne hagyjon veszni semmit önmagából. Mindig keressen új és új élményeket. Ne féljen semmitől. Egy új Hedonizmus! Erre van szüksége a mi évszázadunknak. Ön lehetne ennek a látható szimbóluma. Az ön személyiségével nincs semmi, amit ne tehetne meg. Egy évszakra öné a világ." Oscar Wilde (1854-1900) Halhatatlan zseni és kibírhatatlan pojáca; a művészet apostola és az ifjúság megrontója; Anglia legszellemesebb embere és legmegvetettebb szexuális bűnözője - Oscar Wilde élete éppúgy tele volt szélsőségekkel, ahogy a művei, melyekkel megváltoztatta a XIX. század arculatát. Dublinban született, Oxfordban tanult, legnagyobb sikereit Londonban aratta, és végül Párizsban halt meg száműzetésben. Életét és művészetét is meghatározta a szemforgató viktoriánus erkölccsel való küzdelem, melynek nevében 1895-ben kétévi börtönre és kényszermunkára ítélték ,,súlyos szeméremsértés" vádjával. Sziporkázó színpadi műveit, fájdalmas szépségű meséit és elmés mondásait azonban máig olvassák világszerte, és ma is épp olyan frissen és lenyűgözően hatnak az olvasóra, mint száz évvel ezelőtt.

Grosschmid Sándor, a kassai polgárfiú 1918 őszén érkezik Budapestre, hogy jogot tanuljon. Amikor 1948-ban végleg búcsút mond a fővárosnak s az országnak, tekintélyes, hallatlanul napszerű író. Ő Márai Sándor, a megrögzött budai polgár, aki nem tudja elviselni, hogy minden, amit ... Folytatás ›› ő értéknek gondol, eltűnik a világból. Hogyan vélekedett Márai Budáról, miért szerette szűkebb pátriáját, a Krisztinavárost, miért ragaszkodott a Kosztolányi által is kedvelt Mikó utcához? Mit értékelt a kávéházakban, a kiskocsmákban, a Vár zegzugos utcáiban? Miért hitte, hogy Buda szerethetőbb, mint Pest? E bedekker kötet hangulatos időutazásra hív: fedezzük, fel együtt Márai Sándor Budáját! A(z) Budán lakni világnézet (Könyv) szerzője Márai Sándor.

Egy különleges fiú és egy nemzet sorsának mágikus története. Salman Rushdie 1981-ben Az éjfél gyermekeivel robbant be az irodalmi köztudatba. Olyannyira, hogy azonnal meg is kapta érte a Booker-díjat, sőt huszonöt esztendővel később, amikor az összes addigi nyertes versenyeztették, még az úgynevezett Bookerek Bookerét is. A könyv amerikai megjelenése után a New York Times Book Review azt írta róla, hogy "olyan, mintha egy kontinens rátalálna a hangjára". E kedvező kritikai fogadtatás nem a véletlen műve, hiszen a regény sok-sok rétege a főhős sorsán keresztül pontosan és székhez szögezően mutatja be mindazt a zűrzavart és fejetlenséget, amellyel a várva várt függetlenség kikiáltása után az indiai szubkontinensnek szembe kellett néznie. Szalím Szináí pontosan éjfélkor született. Ebben még nem lenne semmi különös, de világra jövetelének napja megegyezik a független India megszületésével. Nem ez az egyedüli furcsaság Szalímmal kapcsolatban: csakhamar fény derül a fiú telepatikus képességeire is. És nem ő az egyetlen különleges gyermek... A több szálon futó események darabkáiból kirajzolódik egy természetfeletti képességekkel megáldott ember életének története, amely egy nemzet sorsával fonódott össze. Az indiai származású Salman Rushdie számára ismertséget és elismertséget hozó regény valóság és történelem mágikus elegye, a független India létrejöttének és felosztásának szövevényes allegóriája. Salman Rushdie 1947-ben, nyolc héttel India függetlenségének kikiáltása előtt született Bombayban. Tizennégy éves korától Angliában végezte tanulmányait, Cambridge-ben történésznek tanult. Egyik legismertebb műve Az éjfél gyermekei, amelyért megkapta a Booker-díjat, majd huszonöt esztendővel később a Bookerek Bookerét is. Az éjfél gyermekei óriási sikere után megírta A sátáni verseket, amely miatt Homejni ájatullá kimondta rá a halálos ítéletet, a fatvát. Rushdie ezt követően egy évtizeden át védőőrizetben élt.