Helikon Kiadó strana 101 z 115

Igen, befejezetlen lények vagyunk. Azt is mondhatnám: szerencsére. Mert így még előttünk van az élet ezernyi lehetősége, megfejtendő titka. „Csak egy befejezetlen ember lehet szabad" - írja a híres német filozófus, Nicolai Hartmann. E kötet írásai erről a befejezetlen emberről, a befejezetlen életről szólnak. Arról, hogy keressük a teljességet, és keresés közben elvakít minket a sikereknek és kudarcoknak, örömnek és szomorúságnak, tréfáknak és tragédiáknak, a jóságnak és a gonoszságnak, a reménynek és reménytelenségnek, a fényeknek és az árnyaknak az a káprázata, amelyet életnek nevezünk.

„Mivel nincs egy kis darabka papirosom sem, elhatároztam, hogy az imakönyv üres papiros szélein fogok Neked naponta írni. A jó Isten talán nem haragszik meg rám ezért." Az imakönyv vagy „imádságos könyv" olyan könyvecske, amelyből annak használója közelebb kerülhet az Úrhoz és önmagához is. Egykoron minden asszony és férfi saját „imádságos könyvet" használt. Nemcsak a misén, istentiszteleten, de otthon is, esténként, napközben is elolvasva egy-egy „imádságot". Aki viszont a kezébe veszi ezt a kis kötetet, az nem imádságokat, hanem az imakönyv lapjaira írt leveleket olvashat. „Mátyus Ferencet, az édesapámat az imakönyve mentette meg és hozta haza orosz hadifogolytáborokból. A Kongreganisták Kézikönyvébe, a Mária-Kongregáció ájtatossága és szabályai tizennegyedik kiadásába írta leveleit várandós feleségéhez. Az írások, amelyeket az imakönyv nyomtatott sorai fölé, kétoldalt mellé és alá írt, amint az a facsimile oldalakon látszik, naplószerűen, dátummal kerültek egymás után. 1945. október 6-ától kezdve összesen 47 levelet írt anyánkhoz, miközben elimádkozta legszebb fohászait, az otthoniakért és hazakerüléséért." A levelek csak a képzelet szárnyán keltek útra. A valóságban ott maradtak a lapokon, a nyomtatástól üres helyeken, hogy hosszú évtizedekkel később - majd hét évtized elteltét követően - jussanak el azokhoz is, akiknek nem íródtak a sorok.

Ez a könyv az „emberré nevelés" társas meghatározottságú folyamatával, a gyermekkori szocializáció családon belül zajló legfontosabb történéseivel, eredményeivel és következményeivel foglalkozik. Az emberformálás társas folyamatában nyomon kísérjük azokat a jelentősebb időszakokat, amelyekben a gyermek útravalót gyűjt a felnőtti élethez, megtanul szeretni, örülni, ragaszkodni, együttérezni, beletanul az emberi viselkedés következményeibe, szabályaiba és kitörölhetetlenül bevési szüleim családja és személyes környezete által nyújtott viselkedési mintákat. Hosszú és nehéz út vezet mindnyájunkat a felnőtté válásig, ebben kezdettől fogva társakra van szükségünk. Létünk forrása, feltétele, szükséglete és katalizátora a társkapcsolat. Hatásai az emberi személyiség biológiai, pszichés és szociális szintjeinek kialakulásában, egységgé integrálódásában egyaránt meghatározók. Az idegrendszeri érést, a szervi működések zavartalan kifejlődését ugyanazok a specifikusan emberi környezetből származó, személyes érintkezésen alapuló ingerek serkentik, amelyek egyszersmind a lelki rendszer érését, a személyes én kialakulását a lelki apparátus felépülését szolgálják. Belső lelki rendszerünket külső, társas közvetítésű mintákból építjük fel, így benne mindaz, amely sajátosan emberi, társas meghatározottságú. A társ jelenléte, a vele való kapcsolat ingere és modellje a szociális tanulás folyamatának. A társkapcsolat működésre és működtetése során alapvető emberi élmények és képességek birtokosaivá válunk. Együttes cselekvésekben kap tartalmat, indítékot és örömöt a tevékenységünk, e folyamat tanít meg a munka igényére, képességére és pótolhatatlan örömére, miközben egyaránt csiszolja készségeinket, és gazdagít az együttes cselekvés társas élménytöbbletével. A könyv ismereti és szemléleti alapokat nyújtani a szülőknek és a nevelőknek egyaránt.A könyvhöz tartozó két táblázatot külön mellékletben is le tudja letölteni pdf formátumban. A pdf kizárólag ezt tartalmazza, maga a könyv csak epub és mobi formátumban elérhető! 

"Arról az emberről, akinek hézagos emlékezetét hazugságokkal tömködték tele, majd az idő kioltotta, és csak a bizonytalanság kísértete suttog benne már, majd egy nap hirtelen izzásba jön, miféle történet írható?" Magnus a második világháborút túlélt, ám egy bombázás következtében ötéves kora óta amnéziában szenvedő Franz Georg története, akinek mindössze egy tűz rágta plüssmackó - Magnus - maradt meg elfeledett, kényszeresen és hermetikusan lezárt gyermekkorából, s akinek önmeghatározásához csak a "ki nem vagyok" kifordított formulája jutott. Franz-Georg, alias, Magnus fokozatosan fedezi fel önmaga és szülei múltját a játékfigura segítségével, és töredékes emlékezete lassan egésszé állítja össze a játékszerűen darabokra hullott idő titkát, miközben identitáskeresése a szenvedés újabb és újabb bugyrait nyitja meg előtte. A Magnus drámai erejű történet az önkeresésről és emlékezetről, a történelem súlya alatt megtört emberi sorsokról, mely egy mese bájával ragadja magával az olvasót. A regény szerves része Sylvie Germain életművének, akit mélységes humánuma a kortárs francia irodalom egyik legjelentősebb írójává emeli.

"A Karácsony nem csak csodálatos gyermekmeséket, karácsonyfa-ragyogást és gyermekénekeket jelent. A keresztényi gondolat, amelyet oly sokféle vallomásban oly sokféleképpen fogalmaztak meg, mindnyájunk számára mindig egy új és magasztos ösztönzés, lényeges intés értékét közvetíti. Bárhogyan képzelje is bárki a világ megváltását, mindenki számára mindenekelőtt a szeretet révén való megváltás fontos és jelentős. Erre a megváltásra nem csak a karácsonyi angyalok kórusa figyelmeztet. Erre szólítanak fel és intenek a nagy gondolkodók, költők és művészek hangjai, és mindezen hangok mélységes értéke kizárólag abban rejlik, hogy olyan valóságot, olyan utat, olyan lehetőséget hirdetnek, mely elevenen él minden ember keblében." E kötettel nyitja meg a Helikon Kiadó a Nobel-díjas Hermann Hesse életbölcsességeit bemutató Hesse Füves könyvek-sorozatát. Elsőként a szerző 1902-1956 között keletkezett karácsonyi tárgyú költeményeiből és prózai írásaiból készült válogatást kínálunk olvasóinknak. Hermann Hesse (1877-1962) Nobel-díjas német költő és prózaíró, a XX. század világirodalmának egyik legismertebb alakja, a Grimm-testvérek után világszerte a legolvasottabb német szerző. Műveit több mint ötven nyelvre lefordították, és mintegy százötven millió példányban adták ki. Több írását megfilmesítették, színpadi adaptációt készítettek belőlük, és halála óta a német nyelvterületen kívül, ahol már életében is híresnek számított, a világ különböző tájain és országaiban újra és újra felfedezik, és szinte kultikus tisztelet övezi.

Az ember élete lehetőség, hogy megtalálja a sorsához elvezető utat. De rábízhatjuk-e magunkat a sorsra? És ha ez a sors bűnökre csábít, ha eltávolít a tiszta és fényes világtól? Bűn-e a bűn? És jó-e a jó? Van-e szabad akaratunk? Létezik-e Isten? Mi az igazi szeretet? Amikor lelkünk ... Folytatás ›› mélyére nézünk, rájövünk, hogy hasonló kérdésekkel vívódunk mi is. "Minden ember élete kísérlet, hogy eljusson önmagához. Minden ember élete egy ösvény sejtése. Senki sem volt még teljesen és maradéktalanul önmaga, mégis mindenki igyekszik önmaga lenni: ki tapogatózva, ki ahogy éppen tud." 1927-ben Hugo Ball, a zürichi dadaizmus vezető egyénisége Hesse születésnapjára megjelentet egy kis életrajzot az íróbarátról, melyben így ír a Demian-ról: "A Demian-nal a költő áttör minden határt: áttör önmagához, lehatol egészen az ősi összefonódottságig. És ének ez a mű az anyaság hatalmáról; ének az emberi lény gyökereiről. Nyelvezete áttetszően tiszta, és mégis olyannyira halálosan félelmetes, hogy a Gertrud hangjához hasonlóan képes megszólaltatni a szenvedély, sőt még a vérfertőző, káini szenvedély minden vad, édes ízét is, miközben teljesen tiszta emberi gondolatokat és viharokat is fel tud ragyogtatni. Mert a kor is beleszüremlett ebbe a nyelvezetbe - méghozzá milyen kor! Egy testvérgyilkos, lázadó, törvényellenes kor!" Hermann Hesse (1877-1962) Nobel-díjas német költő és prózaíró, a XX. század világirodalmának egyik legismertebb alakja, a Grimm-testvérek után világszerte a legolvasottabb német szerző. Műveit több mint ötven nyelvre lefordították, és mintegy százötven millió példányban adták ki. Több írását megfilmesítették, színpadi adaptációt készítettek belőlük, és halála óta a német nyelvterületen kívül, ahol már életében is híresnek számított, a világ különböző tájain és országaiban újra és újra felfedezik, és szinte kultikus tisztelet övezi. Műveiről neveztek el többek között beat-együttest és kávéházat. A Steppenwolf nevű amerikai zenekar Born to be wild számával Peter Fonda Easy rider című filmje révén vált világhírűvé. A Demian című regény az első világháború alatt íródott, és Hesse művészetében egy új alkotói korszak kezdetét - és talán egyik csúcspontját is - fémjelzi. A német irodalomban már a romantikában közkedvelt lélekábrázolás hagyományit folytatva, a freudi és jungi pszichoanalízis eredményeit is felhasználva rajzolja meg az először Emil Sinclair álnéven kiadott regény ennek a fiatalembernek lelki fejlődését, tusakodását önmagával és a világgal, míg végül lélekvezetői - Max Demian és Éva asszony - segítségével felnőtté válván az első világháború borzalmai közepette rátalál önmagára. Márai Sándor Első élmény. Demian címmel már 1923-ban közölt róla kritikát a Kassai Napló-ban. A(z) Demian (Könyv) szerzője Hermann Hesse.

Molnár Péterné a modernkori magyar irodalomtörténet máig tisztázatlan kérdésére keresi a választ. A könyv teljességre törekedve bemutatja azokat az érveket, amelyek Kiskőrös, Kiskunfélegyháza és Szabadszállás, mint születési hely mellett szólnak. A felsorakoztatott bizonyítékok alapján talán megadhatjuk a választ a kérdésre. Az igazság kiderítéséhez hozzájárult Tóth Sándor helytörténeti kutató több évtizedes kutatómunkája, amelyet Petőfi és szülei szabadszállási életének kutatására fordított. Petrovits István 1818-ban érkezett Szabadszállásra, és 1841 tavaszán költözött el innen. Hogyan, miért hagyhatták figyelmen kívül a korábbi kutatók azokat a tényeket és levéltári bizonyítékokat, amelyekkel most megismerkedhet a téma iránt érdeklődő olvasó?

A közismert televíziós újságíró Ablonczy Bálint képes életinterjú kötete a Kossuth-díjas néprajztudós Kallós Zoltánnal. Áll egy tölgyfa a válaszúti Kallós-kúria mellett, néhány méternyire a most néprajzi gyűjteménynek otthont adó épülettől. A nagy koronát látjuk, a kiterjedt gyökérzetet csak sejtjük: a fa erősen kapaszkodik a mezőségi földbe. Túlélt az öreg tölgy háborút, rendszerváltásokat, hatalmas viharokat, a mellette álló egykori tiszttartói lak pusztulását és feltámadását. Kallós Zoltán minden reggel elhalad a fa mellett, amikor kis házából leereszkedik a kert másik végébe, a szórványkollégium öt évvel ezelőtt elkészült épületébe. Nem nézi meg a tölgyet, hiszen ismeri minden ágát-bogát és göcsörtjét. Nyolcvan esztendővel ezelőtt ő ültette, amikor szüleivel az emeletes, erős kőházba költöztek. Kallós Zoltán ezen a vidéken van otthon, ahol látótávolságon belül két Bánffy-kastély is áll. Válaszúton van az egyik, odaát, Bonchidán a másik. A kettő közül az utóbbi, az egykor Erdély Versailles-ának nevezett palota, az író, rendező, grafikus, politikus, de leginkább: nagyúr Bánffy Miklós otthona romladozik jobban. A két kastélyporladó emléke a mára nyomtalanul eltűnt magyar főnemesi világnak. A Kis-Szamos túlpartján már a Mezőség kopár, suvadásos dombjai hullámoznak, a Makkai Sándor által Holttengernek nevezett, első pillantásra érdektelen, sárba ragadt vidék. Ám az elmúlt évtizedekben a Mezőség piros színnel került fel a magyar kultúra térképére, s ebben Kallós Zoltánnak elévülhetetlen érdemei vannak. "Megérkezett anyám sírása. Hangtalan őszi eső a Mezőség törött ablakán" - írta Sütő András Anyám könnyű álmot ígér dokumentumregényében a tájegységhez tartozó Pusztakamaráson örök várakozásban élő édesanyját idézve. Kallós Zoltánt mindig a "hangtalan őszi esőt" síró emberek érdekelték: egy életen át hallgatta a mezőségi, a kalotaszegi, a gyimesi, a moldvai emberek dalban, mesében, muzsikában elmondott életét, keserűségét, bánatát, gyászát éppúgy, mint örömét, reményét, vidámságát. Pedig ha valakinek, Kallós Zoltánnak lett volna oka arra, hogy csak a saját bajával törődjön. Családjától mindent elvettek, tanulmányait, munkáját háború, impériumváltások, a kommunista diktatúra akadályozta. A magyar népi kultúrával magát a kolozsvári református kollégium diákjaként eljegyző kutató azzal a makacssággal gyűjtötte, jegyezte, publikálta a szebbnél szebb dalokat, balladákat, meséket, ahogy az öreg tölgy kapaszkodik a mezőségi földbe. A kötetet Korniss Péter különleges fotói kíséretében adjuk közre.

Megjött a tavasz, leterítette köpenyét, s leült a dombra. Végignézett a berkeken, a kerteken, a lankákon s a réteken, a csupasz-kopasz fák és bokrok kopárló gyülekezetén. - No, amíg ezeket felöltöztetem... - szaladt ki a száján, de már mosolyogva szólt oda a körülötte legyeskedő szellőnek: - Eredj, szolgám, suttogd közhírré a fák és a bokrok között, hogy aki megmondja, meddig ér a rigófütty, azt elsőként s tetőtől talpig aranyvirágba öltöztetem. Kányádi Sándor mesegyűjteménye tizennégy, állatokról, természetről, gyermekkorról szóló, szívmelengető történetet tartalmaz. A kötetet Csíkszentmihályi Berta gyönyörű rajzai illusztrálják.

A másik Télapó puttonyában Lázár Ervin két téli meséje rejtőzik, a szerzőtől megszokott játékos, vidám, megindító hangnemben, Szalma Edit kedves rajzaival. - Azt is hoztam! - kiált Télapó. - Mit? - Rőzsetüzet. - Már hogy hoztál volna, kedves Télapó, amikor nincs is több zsebed? - De-de! - mondja büszkén, és megfordul. Tényleg! A farzseb! Kedves szülők, csak farzsebes nadrágot vegyetek a gyerekeiteknek!

A holdbeli csónakos az igaz szerelem és boldogság iránti vágyódásról, az útkeresésről szól. Jégapó fejedelem lánya, Pávaszem királykisasszony, Medvefia királyfi, a lapp trónörökös és barátaik számos mesés kalandba bonyolódnak utazásaik során, amelyek során körbejárják a világot, időn és téren át. Weöres Sándor művét a kiváló gyermekíró, Berg Judit dolgozta át. A kötetet annak a Keresztes Dórának a grafikái díszítik, aki a Nemzeti Színházban nagy sikerrel játszott mesejáték látványterveit is készítette. "Holdbeli csónakos, örök szerelmem, arany sajkádra vegyél fel engem. Sokat szenvedtem, sokat bágyadtam, a sötét erdőt könnyel áztattam. Eleget sírtam a földi porban, ölelj magadhoz a tiszta Holdban. Nem él a Földön, akire vágyok, holdbéli csónakos, te légy a párom."

Hozatta a császár a kürtöt. Lehel kezébe vette, és elkezdte fújni. Elfújt egy szomorú nótát rajta. Messze szállt a hangja. Elért a vágtató lovak füléhez is. Elsőnek Lehel vezér lova kapta föl a fejét, hegyezte a fülét, majd megfordult, vissza, a hang irányába. Utána a többi is mind. Vágtattak vissza a kürt szavára. Már hallatszott patáik dübörgése is. Kányádi Sándor új kötete amolyan mesés történelemkönyv. A címadó Lehel vezér mellett Rákóczi fejedelemről, Bethlen Gáborról szólnak a történetek, valamint két szász legendát is megismerhetnek az olvasók: a hamelni furulyás és a hídépítő fiú balladáját. A kötetet Csíkszentmihályi Berta rajzai illusztrálják.

Jött az őz is, a szarvas, a borz, a császármadár, a nyúl, a róka, az egér, a rétisas, a kékgalamb, a fácán, a nyest és a nyuszt, a menyét és az ürgebürge. Meg mindenki, aki erdőn, mezőn, erdőszélen volt otthonos. Körülállták Sírós Frukkot, kérdezgették, nyugtatgatták, becézgették. De mindhiába, csak bömbölt dühödten. Az állatok tanakodtak. Mit tehetnének? Hallottál már a zöld lificről? Ijesztgettek már a mumussal, a konkóval, netán a gonosz bákásszal? Megkóstolnád a soványító palacsintát? Kíváncsi vagy, miért bömböl Sírós Frukk, vagy hogy min kapott össze az Északi és a Déli szél? Ha csak egy kérdésre is igennel válaszolnál, A manógyárban a helyed, Lázár Ervin kacagtató történetei és Szalma Edit szépséges grafikái közt!

Lackfi János: A humor segít felröhögni a letapadt, évszázados lelki nyákokat. Aki nevetni tud magán, talán ritkábban jön indulatba, javul a kedélye, nem lesz olyan sérülékeny az önbecsülése. Van bennem egy csengő, amely manapság gyakorta jelez szellemi szmogriadót. Olykor fuldoklunk a politikai kipufogógázoktól. A nevetés viszont ózonbuborék. A nagy sikerű "Milyenek a magyarok" folytatásában sem csalódunk. Kedvcsinálóként álljon itt néhány görbe tükör: Szadista bölcsődalok, Külmagyarok, Rokonok és rókázások, A kínaiak a golyóikkal számolnak, Jégkocka ingnyakba. A nevetés és/vagy sírás garantált ezúttal is.

"Konrad Lorenz ezzel a könyvével robbant be a viselkedéstudományok harcias világába az ötvenes években. Az agresszió, az állatok legfontosabb viselkedésszabályozó mechanizmusa; működése révén alakul ki az állatcsoportokban a rangsor, lehetővé téve az erőforrások biológiailag optimális elosztását különösebb harcok nélkül. Ezt a biológusok számára könnyen érthető viselkedést járja körbe a szerző a legkülönbözőbb állatok: halak, madarak, emlősök vizsgálatával. De szó esik arról is, hogy az emberben, mint az állatfajok egyikében is működik ez a szabályozó mechanizmus, bár a kultúra korlátai között. Ezt a felismerést nehezen emésztették meg a társadalomtudományok, Lorenz pedig ironikusan jegyezte meg, hogy a könyvével kapcsolatos reakciók is szépen bizonyítják az emberi agresszió létét és kíméletlenségét." (Csányi Vilmos)

"Konrad Lorenz nemcsak az etológia tudományának megalapozásával lett világhírű, hanem azzal is, hogy különös képessége volt az eredmények, népszerű, olvasmányos bemutatására. A legismertebb ilyen könyve a Salamon király gyűrűje, amelyben sok szó esik a különböző állatok: halak, madarak, rágcsálók, kutyák, majmok otthoni nevelésének és megfigyelésének problémáiról, olvashatunk Lorenz legkedvesebb madarairól, a csókákról is, meg varjakról, hollókról, kakadukról és még sokféle egyéb állatról. Ha egy tudós etológus az állatok szabad, természetes viselkedését akarja megfigyelni a saját házában, sok váratlan eseménnyel kell számolnia. Megtudhatjuk például, milyen barátságosan látogatta idős édesapját 24 kis vadliba, és hogy nyomaikat hogyan őrizte meg a perzsaszőnyeg. A mulatságos, ironikus elbeszélésekben szinte észrevétlen tárul fel az etológia, az állatok viselkedésének tudománya is." (Csányi Vilmos)