Helikon Kiadó strana 113 z 115

Egy ősi átok. Egy veszélyes küldetés.Mindig tudtam, hogy különleges vagyok. Végül is nem mindenki változhat át sárkánnyá, nem igaz? Tizenkét évesen végre rám is sor kerül, de az örömöm nem tart sokáig. Valami szörnyűség történik: a szentfa, ami az alakváltásunk kulcsa, elkezd haldokolni. Ha a fa elpusztul, mi is elveszítjük a képességünket – örökre.Senki nem tudja, mi áll a háttérben. Vagy talán mégis? Egy száműzött varázsló neve suttogásként járja be a falut. Az egyetlen nyom Raganlese-hegy felé vezet, és tudom, hogy csak rajtunk, rajtam és legjobb barátnőmön múlik, hogy megállítsuk a pusztulást. De vajon sikerülhet, ha még az ellenségem, egy embergyerek is csatlakozik hozzánk és különféle csapdákkal és szörnyekkel kell megküzdenünk? Fogalmam sincs. De semmi nem állíthat meg… Vagy mégis?

A Karib-tenger partján fekvő Arany Pálma Szálló vendégei kellemes napokat töltenek az idilli környezetben. Kényelmükről a szálloda új tulajdonosa, egy fiatal házaspár, Molly és Tim Kendal gondoskodik. Egy nap az idős Palgrave őrnagy, szokásához híven, számtalan kalandjai egyikével traktálja kissé unott hallgatóságát. Váratlanul egy gyilkos fényképét húzza elő a tárcájából, hogy megmutassa az elképedt Miss Marple-nak, ám valami megzavarja... Másnap a gondterhelt Molly Palgrave halálhírét hozza: az őrnagy magas vérnyomásának áldozata lett. Miss Marple-nek azonban valami nagyon nem tetszik. Vajon összefügg a rejtélyes fénykép említése Palgrave hirtelen halálával? Lehet, hogy egy gyilkos ólálkodik a szálló vendégei között? Miss Marple maga veszi kezébe a dolgokat...

Kurt Vonnegut kezdő íróként az 1950-es évek elején színes magazinok számára írta történeteit. Csakhogy a rádió és a televízió térnyerésével az addig népszerű lapoknak bealkonyult, ezek a kis remekművek pedig fiókban maradtak. Pedig korántsem zsengékről van szó: mindegyik íráson ott ragyog a nagy nevettető és a humanista filozófus védjegye, az utánozhatatlan vonneguti humor – és a szeretet, amelyet Vonnegut sarkaiból kifordult, abszurd világunk és esendő lakói iránt érez.A Vonnegut-kutatóknak köszönhetően az író halála után még bővült az életmű: ezzel a tizennégy kicsit nyers, de mégis ragyogó gyémánttal is. Van köztük abszurd sci-fi, filozófiai mélységű fantázia az ember előtti hangyacivilizációról, fergeteges thriller – minden elbeszélés olyan ötletre épül, amilyet nem találhatott ki más, csak a világirodalom talán legféktelenebb képzelőerejű írója. A gyűjteményt a szerző jellegzetesen groteszk képzőművészeti alkotásai teszik még izgalmasabbá.„Ezek az elbeszélések nemcsak egy eltűnt időt varázsolnak elénk, hanem egy szinte már kihalt – közvetlen, vidám, minden manírtól mentes – írói stílust is.”The Boston GlobeKURT VONNEGUT (1922–2007) amerikai író, a 20. század egyik legnagyobb hatású alkotója, az amerikai modern irodalom kultikus figurája. Műveivel az ötvenes években mutatkozott be, de az igazi áttörést Az ötös számú vágóhíd (1969) hozta meg számára. Sikere azóta is töretlen. Szarkasztikus humorán, kíméletlen őszinteségén, társadalomkritikáján generációk nőttek fel. A fekete humornagymesterének teljes életműve kerül az olvasók elé a Helikon Kiadó gondozásában. Semmi szemezgetés, kimazsolázás. Vonnegut tudniillik ma már klasszikus.

Hercule Poirot és Catchpool felügyelő pár nappal karácsony előtt már jól megérdemelt pihenőjükre gondolnak, amikor váratlanul betoppan Cynthia, Catchpool édesanyja, és arra kérleli Poirot-t, hogy azonnal jöjjön vele Norfolkba, egy tengerparti kastélyba, ahol barátnője, Vivienne egy roppant furcsa és értelmetlennek tűnő gyilkosság megoldásában kéri a segítségét. A helyi kórházban fényes nappal, a legnagyobb jövés-menés közben a szobájában megöltek egy idős, kedves férfit. Ezt tetézi, hogy Vivienne férje, a szintén rokonszenves, súlyos beteg Arnold januárban a meggyilkolt postamester melletti szobát készül elfoglalni Vivienne legnagyobb aggodalmára. Arnold ugyanis a fejébe vette, hogy bent fekvő betegként, Poirot-t példaképének tekintve maga oldja meg a bűnügyet. Poirot-nak nem marad más választása, így vonakodva bár, de útnak indul Catchpoollal Munby-on-Sea-be. „Eddig leírtam minden esetet, amelyet Poirot megoldott az én (végtelenül gyengécske, de mindig odaadó) segítségemmel. De a norfolki gyilkosságok elmesélésébe még nem kezdtem bele. Eddig a pillanatig úgy éreztem, korai."  

Budapest, 1944-1945 tele. Sheindel és Izeta a romos állatkertben talál menedéket, ahol éhes állatok kóborolnak. A zsidó és a cigány kislány találékony, mindig készenlétben áll, és küldetésének érzi, hogy megszervezze a zsiráfok, zebrák és más állatok szöktetését a nácik birtokolta és a Vörös Hadsereg szorongatta városból. Sheindel évtizedekkel a háború után visszatér Budapestre, és hosszú kutatásba kezd Izeta után. 1995-ben, a szintén ostrom sújtotta Szarajevóban még mindig őt keresi. Jean Hatzfeld regénye egyszerre apokaliptikus, megindító és a végletekig letisztult. A két kislány barátságáról olvasva, amelyet az állatokkal való kapcsolatuk erősít meg, egy örömteli rejtély részesei lehetünk."Ha az ember képes mozdulatlanul várakozni egy vad tájon, és szerencséje van, akkor közeledni fog felé egy állat, hogy meglátogassa. Ez egészen más, mint amikor egy állat véletlenül arra jár, és egy pillanatra megáll, mert meglepődik. Vagy amikor titokban, távcsővel figyelünk egy állatot, vigyázva, nehogy zajt csapjunk a száraz ágakra lépve. Amikor egy állat óvatosan, remegő orral közeledik feléd, az fantasztikus érzés, egyszerűen azért, mert miattad jön. Prémvadászok, kutatók szemléletesen írtak erről. Az állat lát egy más fajú élőlényt, nem tekinti se ellenségnek, se eleségnek, és szeretne többet tudni róla. Ilyenkor igyekszik megismerkedni veled, különböző üzeneteket küld, hangjelzéseket ad, vár, kiszimatolja a szagodat, te is beszippanthatod az övét, alaposan megvizsgál szemből vagy oldalról, attól függ, milyen a karaktere."Jean Hatzfeld (1949) francia író, újságíró, a Gallimard szerzője. Madagaszkárban született egy nyolcgyerekes család negyedik gyerekeként. Gyerekkorát Le Chambon-sur-Lignonban töltötte, amelynek a lakói a második világháború alatt zsidók ezreinek nyújtottak menedéket. Mielőtt Párizsba költözött volna, dolgozott gyárban is. Olyan kiemelkedő lapokba, magazinokba írt, mint a Libération, L'Équipe, Cahiers du Cinéma és a Roling Stone. Érdeklődésének homlokterében a háborúk, népirtások (délszláv háború, Ruanda) állnak. Haditudósítóként is tevékenykedett. Sok könyvét lefordították más nyelvekre. Magyarul korábban megjelent könyve: A bozótvágó kések évszaka. A ruandai gyilkosok vallanak (2006).

Az Egy eredendő bűnös vallomásai a memoárirodalom kiemelkedő teljesítménye. Nem klasszikus önéletrajz, inkább szellemi öntörténet: egy eredeti gondolkodó értékrendjének, jellegzetes írásmódjának és világnézetének kikristályosodásáról.1990-ben megjelent könyvében John Lukacs a rá jellemző árnyalt stílusban idézi fel ifjúkorát, a második világháború és Budapest ostroma alatt átélt élményeit, emigrálását és az Újvilág felfedezését. És mindeközben sorra jellemzi és véleményezi a XX. század minden jelentős eszméjét, a fasizmust, a kommunizmust, a demokráciát, az antiszemitizmust..."A történelem alapja az, amit az emberek gondolnak és hisznek"JOHN LUKACS (1924-2019)Nekünk, magyaroknak: Lukács János.Amerikai-magyar (vagy magyar-amerikai) történész és író. Budapesten született; átélte Budapest ostromát, majd a háború után a kommunisták elől Nyugatra emigrált. 1947-től Pennsylvaniában élt.Több mint 30 könyve jelent meg, életművének nagy része magyarul is olvasható. Világszerte a XX. század egyik jelentős történészeként tartják számon; népszerűségét nem annyira új kutatási eredményeinek, mint inkább a történészszakmában ritka szépirodalmi stílusának köszönheti.Munkásságát többek között Corvin-lánccal (2001) és Széchenyi-nagydíjjal (2014) is elismerték.

1836 nyarán járunk. Margaret Fuller ekkor találkozik először Ralph Waldo Emersonnal, az egyik legjelentősebb amerikai íróval. Ekkorra már ő maga is hírességnek számít, hiszen publikált író - nőként, ami az akkori Amerikában még kuriózumnak számít.Margaret sok mindenben volt első. Az első nő, aki engedélyt kapott, hogy a Harvard Egyetem könyvtárában kutathasson. Az első nő, aki külföldi tudósítóként dolgozott. Az első nő, akit a kor legnagyobb amerikai írói magukkal egyenrangúnak tekintettek. És, ami talán a legfontosabb, az első, aki írásaiban minden tekintetben egyenlő jogokat követelt a nőknek.Margaret Fuller történetében ráadásul komoly szerepet játszanak a kor zseniális alkotói: Nathaniel Hawthorne-t részben ő ihleti A skarlát betű hősnőjének megformálására; Emerson és Thoreau a legjobb barátai; Poe sokáig hadakozik vele, de végül még ő is elismeri a tehetségét. Európában találkozik Wordsworthszel, Chopinnel, George Sanddal, Mazzinnival... Olaszországban találja meg új hazáját, egy római arisztokrata felesége lesz, házasságon kívül szül neki gyereket... Tele van alkotói tervekkel, az olasz nemzeti mozgalom történetét akarja megírni, amikor élete tragikus véget ér.Allison Pataki mély átéléssel meséli el ennek a különleges tehetségű nőnek a történetét, aki megérdemli, hogy emlékezzenek rá az amerikaiak - és hogy mi is megtudjuk, ki volt Margaret Fuller."Vannak, akik azt vetik a szememre, hogy férjezetlen nőként nincs jogom a házasságról vagy bármi egyébről nyilatkozni, ami a nők társadalomban szerzett tapasztalatait illeti. Mások természetellenesnek nevezik az állításaimat. Egy különösen sértett kritikus arra mutat rá, hogy sok nőt zártak már a bolondokházába ennél kevésbé merész állításokért is. A felháborodás ezen apró megnyilvánulásai azonban nem ejtenek rajtam nagy sebet, sőt a botrány hatására csak még több példányt vesznek a könyvemből."Allison Pataki magyar származású író és újságíró. A Yale Egyetemen végzett, több évig televízióknak és online hírportáloknak dolgozott. Különleges nőkről szóló történelmi regényeivel egyre több olvasót hódít meg. Társalapítója a ReConnect Hungary nonprofit szervezetnek, amelynek célja, hogy megismertesse a magyar felmenőkkel bíró amerikai és kanadai fiatalokkal a magyar nyelvet és kultúrát.

"Nem tartozom senkihez. Nincs egyetlen emberem, barát, nő, rokon, akinek társaságát hosszabb ideig bírnám; nincs olyan emberi közösség, céh, osztály, amelyben el tudok helyezkedni; szemléletemben, életmódomban, lelki magatartásomban polgár vagyok, s mindenütt hamarább érzem otthon magam, mint polgárok között; anarchiában élek, melyet erkölcstelennek érzek, s nehezen bírom ezt az állapotot."  "A regény nemcsak Márai életének egy periódusát tárja elénk bizonyítottan, igazoltan életrajzi hitelességgel, de végigvezet bennünket azon a folyamaton, amelynek utolsó stádiumaiban az anarchista-expresszionista szerzőből a konzervatív-liberális értékek elkötelezett támogatója lesz. Megőrzi nyitottságát, tisztánlátását, kritikai érzékét, de az általa vallott értékekből sohasem enged. A polgári értékvilág szétesését ábrázoló - Thomas Mann nevéhez köthető - regények polgáreszmény-válsága hosszú időn át fő témája lesz saját regényeinek. Ez teszi regényeit - többek között az Egy polgár vallomásait - ma is aktuálissá."  

VADONATÚJ VÁLOGATÁS AGATHA CHRISTIE LONDONBAN JÁTSZÓDÓ NOVELLÁIBÓL!"Úri szegénység... Nem hangzik rosszul: fehérre meszelt vidéki házikó, a kanapén kopott, de ízléses virágmintás huzatok, az öblös vázákban rózsa, és persze egy finom porcelán teáskészlet, amit magunk mosogatunk el. Legalábbis a könyvekben. A való életben viszont, ha az embernek van egy fia, aki az irodai ranglétra legalsó fokán kezdi a pályáját, ez Londont jelenti, mogorva házinénivel, maszatos gyerekekkel a lépcsőn, csupa külföldinek tűnő lakótárssal, és reggelire tőkehallal, ami sosem elég", panaszkodik a Listerdale-rejtély egyik szereplője, merőben más képet festve Anglia szívéről, mint amit az útikönyvek lapjain megszokhattunk. A bűn útjai ugyanis Agatha Christie-nél nem a Buckingham-palotába vagy a Big Benhez vezetnek, hanem Hampstead-be, Claphambe vagy épp Westminsterbe. Poirot-t, Miss Marple-t, Tommyt és Tuppence-t azonban mindez a legkevésbé sem zavarja abban, hogy a bűnösök nyomába eredjen...Érdekes, eddig nem is figyeltem a napnyugtákra. Sem a költőkre. Pedig lehet, hogy több rejlik a költészetben, mint gondolnánk." 

A változás, amelyet a világban akarunk látni, bennünk kezdődik.”Az InnSai (ejtsd: „in-száj-jé”) egy izlandi szó az intuícióra, vagyis olyasvalamire, amire igen nagy szükségünk van most, amikor a jövő talán minden korábbinál kiszámíthatatlanabbnak mutatkozik. Hrund Gunnsteinsdóttir könyve az InnSai hármas jelentését járja körül: a belső tengert, amellyel összhangba kerülve megalapozottabb döntéseket hozhatunk és kreatívabban élhetünk; a befelé figyelést, amelynek révén empatikusabb, toleránsabb emberekké válhatunk; valamint a belülről kifelé figyelést, amellyel kiterjeszthetjük mindezeket a belső változásokat, és jobbá tehetjük a körülöttünk lévő világot. Mert az InnSai valódi szupererő, amely mindannyiunkban ott szunnyad – csak fel kell ébresztenünk.Az InnSai – Intuíció izlandi módra izgalmas tudományos eredmények, inspiráló személyes történetek és praktikus gyakorlatok gyűjteménye. Segítségével szorosabb kapcsolatba léphetünk önmagunkkal és környezetünkkel, és biztosabban navigálhatunk a stresszel és kételyekkel teli mindennapokban.

Mára közmegegyezés mutatkozik abban, hogy a naplók képezik a Márai-életmű centrumát. Ezek közül is kiemelkednek a világháborús naplók, mint nélkülözhetetlen kordokumentumok, melyek afféle műhelytanulmányokként és önvallomásokként is értelmezhetők. Márai az 1945-ös naplóban a háború fojtogatta és pusztította főváros egyedülálló rajzát adja. A humanizmus, az európai értékek, a lelkiismeret nevében igyekszik számot vetni a veszteségekkel, egy világ pusztulásával, az eltévelyedett ország sorsával. Közben saját magánemberi-írói lelkiállapotát is elemzi: végtelenül bensőséges hangon, megkapó őszinteséggel, vívódásait, kétségeit, kétségbeesését, szégyenérzetét sem titkolva. Legfőképpen pedig keresi, miként lehet morálisan elfogadható feleletet találni a zavaros új világ kihívásaira.

Külön-külön is legendás alakjai színháztörténetünknek - Ruttkai Éva, a Tündérkirálynő és Latinovits Zoltán, a Színészkirály ma már állócsillagok a magyar égbolton. Harmincnégy éve halott Latinovits Zoltán, tíz év múltán követte őt Ruttkai Éva az égi társulatba. Gábor Júlia, Ruttkai Éva lánya és férje, Szigethy Gábor irodalom- és színháztörténész személyes tárgyak, fotók, levelek alapján idézi meg a két nagy művész életét, s próbálja megfejteni titkukat. A kötetben eddig nem publikált dokumentumok és másfél száz fotó is szerepel.