Helikon Kiadó strana 113 z 115

Hercule Poirot és Catchpool felügyelő pár nappal karácsony előtt már jól megérdemelt pihenőjükre gondolnak, amikor váratlanul betoppan Cynthia, Catchpool édesanyja, és arra kérleli Poirot-t, hogy azonnal jöjjön vele Norfolkba, egy tengerparti kastélyba, ahol barátnője, Vivienne egy roppant furcsa és értelmetlennek tűnő gyilkosság megoldásában kéri a segítségét. A helyi kórházban fényes nappal, a legnagyobb jövés-menés közben a szobájában megöltek egy idős, kedves férfit. Ezt tetézi, hogy Vivienne férje, a szintén rokonszenves, súlyos beteg Arnold januárban a meggyilkolt postamester melletti szobát készül elfoglalni Vivienne legnagyobb aggodalmára. Arnold ugyanis a fejébe vette, hogy bent fekvő betegként, Poirot-t példaképének tekintve maga oldja meg a bűnügyet. Poirot-nak nem marad más választása, így vonakodva bár, de útnak indul Catchpoollal Munby-on-Sea-be. „Eddig leírtam minden esetet, amelyet Poirot megoldott az én (végtelenül gyengécske, de mindig odaadó) segítségemmel. De a norfolki gyilkosságok elmesélésébe még nem kezdtem bele. Eddig a pillanatig úgy éreztem, korai."  

Budapest, 1944-1945 tele. Sheindel és Izeta a romos állatkertben talál menedéket, ahol éhes állatok kóborolnak. A zsidó és a cigány kislány találékony, mindig készenlétben áll, és küldetésének érzi, hogy megszervezze a zsiráfok, zebrák és más állatok szöktetését a nácik birtokolta és a Vörös Hadsereg szorongatta városból. Sheindel évtizedekkel a háború után visszatér Budapestre, és hosszú kutatásba kezd Izeta után. 1995-ben, a szintén ostrom sújtotta Szarajevóban még mindig őt keresi. Jean Hatzfeld regénye egyszerre apokaliptikus, megindító és a végletekig letisztult. A két kislány barátságáról olvasva, amelyet az állatokkal való kapcsolatuk erősít meg, egy örömteli rejtély részesei lehetünk."Ha az ember képes mozdulatlanul várakozni egy vad tájon, és szerencséje van, akkor közeledni fog felé egy állat, hogy meglátogassa. Ez egészen más, mint amikor egy állat véletlenül arra jár, és egy pillanatra megáll, mert meglepődik. Vagy amikor titokban, távcsővel figyelünk egy állatot, vigyázva, nehogy zajt csapjunk a száraz ágakra lépve. Amikor egy állat óvatosan, remegő orral közeledik feléd, az fantasztikus érzés, egyszerűen azért, mert miattad jön. Prémvadászok, kutatók szemléletesen írtak erről. Az állat lát egy más fajú élőlényt, nem tekinti se ellenségnek, se eleségnek, és szeretne többet tudni róla. Ilyenkor igyekszik megismerkedni veled, különböző üzeneteket küld, hangjelzéseket ad, vár, kiszimatolja a szagodat, te is beszippanthatod az övét, alaposan megvizsgál szemből vagy oldalról, attól függ, milyen a karaktere."Jean Hatzfeld (1949) francia író, újságíró, a Gallimard szerzője. Madagaszkárban született egy nyolcgyerekes család negyedik gyerekeként. Gyerekkorát Le Chambon-sur-Lignonban töltötte, amelynek a lakói a második világháború alatt zsidók ezreinek nyújtottak menedéket. Mielőtt Párizsba költözött volna, dolgozott gyárban is. Olyan kiemelkedő lapokba, magazinokba írt, mint a Libération, L'Équipe, Cahiers du Cinéma és a Roling Stone. Érdeklődésének homlokterében a háborúk, népirtások (délszláv háború, Ruanda) állnak. Haditudósítóként is tevékenykedett. Sok könyvét lefordították más nyelvekre. Magyarul korábban megjelent könyve: A bozótvágó kések évszaka. A ruandai gyilkosok vallanak (2006).

Az Egy eredendő bűnös vallomásai a memoárirodalom kiemelkedő teljesítménye. Nem klasszikus önéletrajz, inkább szellemi öntörténet: egy eredeti gondolkodó értékrendjének, jellegzetes írásmódjának és világnézetének kikristályosodásáról.1990-ben megjelent könyvében John Lukacs a rá jellemző árnyalt stílusban idézi fel ifjúkorát, a második világháború és Budapest ostroma alatt átélt élményeit, emigrálását és az Újvilág felfedezését. És mindeközben sorra jellemzi és véleményezi a XX. század minden jelentős eszméjét, a fasizmust, a kommunizmust, a demokráciát, az antiszemitizmust..."A történelem alapja az, amit az emberek gondolnak és hisznek"JOHN LUKACS (1924-2019)Nekünk, magyaroknak: Lukács János.Amerikai-magyar (vagy magyar-amerikai) történész és író. Budapesten született; átélte Budapest ostromát, majd a háború után a kommunisták elől Nyugatra emigrált. 1947-től Pennsylvaniában élt.Több mint 30 könyve jelent meg, életművének nagy része magyarul is olvasható. Világszerte a XX. század egyik jelentős történészeként tartják számon; népszerűségét nem annyira új kutatási eredményeinek, mint inkább a történészszakmában ritka szépirodalmi stílusának köszönheti.Munkásságát többek között Corvin-lánccal (2001) és Széchenyi-nagydíjjal (2014) is elismerték.

1836 nyarán járunk. Margaret Fuller ekkor találkozik először Ralph Waldo Emersonnal, az egyik legjelentősebb amerikai íróval. Ekkorra már ő maga is hírességnek számít, hiszen publikált író - nőként, ami az akkori Amerikában még kuriózumnak számít.Margaret sok mindenben volt első. Az első nő, aki engedélyt kapott, hogy a Harvard Egyetem könyvtárában kutathasson. Az első nő, aki külföldi tudósítóként dolgozott. Az első nő, akit a kor legnagyobb amerikai írói magukkal egyenrangúnak tekintettek. És, ami talán a legfontosabb, az első, aki írásaiban minden tekintetben egyenlő jogokat követelt a nőknek.Margaret Fuller történetében ráadásul komoly szerepet játszanak a kor zseniális alkotói: Nathaniel Hawthorne-t részben ő ihleti A skarlát betű hősnőjének megformálására; Emerson és Thoreau a legjobb barátai; Poe sokáig hadakozik vele, de végül még ő is elismeri a tehetségét. Európában találkozik Wordsworthszel, Chopinnel, George Sanddal, Mazzinnival... Olaszországban találja meg új hazáját, egy római arisztokrata felesége lesz, házasságon kívül szül neki gyereket... Tele van alkotói tervekkel, az olasz nemzeti mozgalom történetét akarja megírni, amikor élete tragikus véget ér.Allison Pataki mély átéléssel meséli el ennek a különleges tehetségű nőnek a történetét, aki megérdemli, hogy emlékezzenek rá az amerikaiak - és hogy mi is megtudjuk, ki volt Margaret Fuller."Vannak, akik azt vetik a szememre, hogy férjezetlen nőként nincs jogom a házasságról vagy bármi egyébről nyilatkozni, ami a nők társadalomban szerzett tapasztalatait illeti. Mások természetellenesnek nevezik az állításaimat. Egy különösen sértett kritikus arra mutat rá, hogy sok nőt zártak már a bolondokházába ennél kevésbé merész állításokért is. A felháborodás ezen apró megnyilvánulásai azonban nem ejtenek rajtam nagy sebet, sőt a botrány hatására csak még több példányt vesznek a könyvemből."Allison Pataki magyar származású író és újságíró. A Yale Egyetemen végzett, több évig televízióknak és online hírportáloknak dolgozott. Különleges nőkről szóló történelmi regényeivel egyre több olvasót hódít meg. Társalapítója a ReConnect Hungary nonprofit szervezetnek, amelynek célja, hogy megismertesse a magyar felmenőkkel bíró amerikai és kanadai fiatalokkal a magyar nyelvet és kultúrát.

"Nem tartozom senkihez. Nincs egyetlen emberem, barát, nő, rokon, akinek társaságát hosszabb ideig bírnám; nincs olyan emberi közösség, céh, osztály, amelyben el tudok helyezkedni; szemléletemben, életmódomban, lelki magatartásomban polgár vagyok, s mindenütt hamarább érzem otthon magam, mint polgárok között; anarchiában élek, melyet erkölcstelennek érzek, s nehezen bírom ezt az állapotot."  "A regény nemcsak Márai életének egy periódusát tárja elénk bizonyítottan, igazoltan életrajzi hitelességgel, de végigvezet bennünket azon a folyamaton, amelynek utolsó stádiumaiban az anarchista-expresszionista szerzőből a konzervatív-liberális értékek elkötelezett támogatója lesz. Megőrzi nyitottságát, tisztánlátását, kritikai érzékét, de az általa vallott értékekből sohasem enged. A polgári értékvilág szétesését ábrázoló - Thomas Mann nevéhez köthető - regények polgáreszmény-válsága hosszú időn át fő témája lesz saját regényeinek. Ez teszi regényeit - többek között az Egy polgár vallomásait - ma is aktuálissá."  

VADONATÚJ VÁLOGATÁS AGATHA CHRISTIE LONDONBAN JÁTSZÓDÓ NOVELLÁIBÓL!"Úri szegénység... Nem hangzik rosszul: fehérre meszelt vidéki házikó, a kanapén kopott, de ízléses virágmintás huzatok, az öblös vázákban rózsa, és persze egy finom porcelán teáskészlet, amit magunk mosogatunk el. Legalábbis a könyvekben. A való életben viszont, ha az embernek van egy fia, aki az irodai ranglétra legalsó fokán kezdi a pályáját, ez Londont jelenti, mogorva házinénivel, maszatos gyerekekkel a lépcsőn, csupa külföldinek tűnő lakótárssal, és reggelire tőkehallal, ami sosem elég", panaszkodik a Listerdale-rejtély egyik szereplője, merőben más képet festve Anglia szívéről, mint amit az útikönyvek lapjain megszokhattunk. A bűn útjai ugyanis Agatha Christie-nél nem a Buckingham-palotába vagy a Big Benhez vezetnek, hanem Hampstead-be, Claphambe vagy épp Westminsterbe. Poirot-t, Miss Marple-t, Tommyt és Tuppence-t azonban mindez a legkevésbé sem zavarja abban, hogy a bűnösök nyomába eredjen...Érdekes, eddig nem is figyeltem a napnyugtákra. Sem a költőkre. Pedig lehet, hogy több rejlik a költészetben, mint gondolnánk." 

A változás, amelyet a világban akarunk látni, bennünk kezdődik.”Az InnSai (ejtsd: „in-száj-jé”) egy izlandi szó az intuícióra, vagyis olyasvalamire, amire igen nagy szükségünk van most, amikor a jövő talán minden korábbinál kiszámíthatatlanabbnak mutatkozik. Hrund Gunnsteinsdóttir könyve az InnSai hármas jelentését járja körül: a belső tengert, amellyel összhangba kerülve megalapozottabb döntéseket hozhatunk és kreatívabban élhetünk; a befelé figyelést, amelynek révén empatikusabb, toleránsabb emberekké válhatunk; valamint a belülről kifelé figyelést, amellyel kiterjeszthetjük mindezeket a belső változásokat, és jobbá tehetjük a körülöttünk lévő világot. Mert az InnSai valódi szupererő, amely mindannyiunkban ott szunnyad – csak fel kell ébresztenünk.Az InnSai – Intuíció izlandi módra izgalmas tudományos eredmények, inspiráló személyes történetek és praktikus gyakorlatok gyűjteménye. Segítségével szorosabb kapcsolatba léphetünk önmagunkkal és környezetünkkel, és biztosabban navigálhatunk a stresszel és kételyekkel teli mindennapokban.

"Az vagy, amit elszavalsz"Egy ember. Egy vers. Egy óra. Ennyi az egész. Vagy mégsem?Mi történik, ha ismert embereknek azt mondod: csak egyetlen verset hozhatnak magukkal - de arról aztán beszélni kell?Meglepő választások, mély történetek, emlékek, nevetések, csöndek.Ez a könyv a Hozz egy verset című rádióműsor tizennégy felejthetetlen beszélgetését gyűjti egybe. Nem irodalomóra. Nem terápia. Nem celebmagazin. Valami egészen más. Versről indul, de mindig az emberhez érkezik. És ha becsukod, lehet, hogy te is keresni kezded a saját versedet."A vers nem csupán a szerzőé. A vers mindig közös. És ha jól kérdezünk, ha figyelünk, akkor a másik ember verse néha a mi történetünket is megszólaltatja. Ez történt ezekben a beszélgetésekben is. Egy-egy gondolat, egy-egy idézett sor kilépett a műsor határai közül, és valahol a hallgató belső terében is helyet kért magának. Mert a jó vers képes erre. Beépül, emlékeztet, tükröt tart. Aztán, ha jól dolgozik, ott is marad."Közreműködők: Ábel Anita, Balatoni József ("Jocó bácsi"), Bérczesi Róbert, Beton.Hofi, Bánki György, Janklovics Péter, Járai Máté, Járai Kíra, Karafiáth Orsolya, Lackfi János, Pokorny Lia, Scherer Péter, Soma Mamagésa, Varga Dániel

John Lukacs születésének századik évfordulóján határozta el Muszatics Péter, a nagy sikerű Utazás Európa mélyére és más kötetek szerzője, hogy könyvet ír a mai Budapestről. A minta Lukacs legendás Budapest 1900 című műve volt, de nem történelmi könyv született, hanem a legjobb magyar irodalmi hagyományokat követő városesszé. Személyes írás a jelenről, némi történelmi távlattal. Az utat egy város melletti filmgyárban kezdjük, aztán csigavonalban haladunk a belváros, a Várnegyed néhol filmdíszletszerű kulisszái felé. Néhol szomorú, de többnyire derűs, sőt humoros ez az út, ami bemutatja Sashalom vagy Csepel, Budafok vagy Pesthidegkút olyan apró, nemegyszer meglepő részleteit is, amit csak az ott élők ismernek. Közben a szerző mindenütt a város emberi állapotát kutatja, lelkét, lényegét - kocsmában, palotában, piacon, verssorban. Aki szereti Márai és Szerb Antal írásait, ezt a könyvet is szeretni fogja."Arra voltam kíváncsi, hogy hol kezdődik Budapest. Egy piros pipacsmezőn álltam a Régi Fóti út mellett. Szemben üzleteket és panelházakat láttam. Itt kezdődik a város? Vagy kicsit beljebb, a Farkas-erdőnél? Vagy ahol már sok ház van, mondjuk az Óceánárok utcánál? Hol van egy modern város határa?"Muszatics Péter (1976) író, filmtörténész, fesztiválkurátor, három könyv és számos esszé, kritika szerzője, több száz filmes esemény, retrospektív sorozat, kiállítás szervezője, kurátora.

Van London szívében egy szálloda, amely száz éve semmit sem változott. Legalábbis így érzi Miss Marple, amikor kedves unokaöccse, Raymond befizeti a Bertramba egy hét nyaralásra. ,,Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen", gondolja a csavaros eszű vénkisasszony, mert tudja, hogy az életben minden változik. És mint megszokhattuk, neki mindig igaza van. A Bertram tényleg csak egy kulissza. Hogy mit takar, arra a londoni rendőrség is nagyon kíváncsi. Akárcsak arra, mi csábítja ide a dúsgazdag amerikaiakat, a koldusszegény angol arisztokratákat, a vidéki kanonokokat és Lady Sedgwicket, a hírhedt kalandort és férfifalót.

Ki ölte meg Remegsz-remegsz Joaozinho-t a vízgyűjtő melletti üres telken? Mi történt a szűzies Verával, aki két hónappal a tizenhatodik születésnapja előtt tűnt el a szülei házából? Miért nem fogják soha elfelejteni az Amélia telep lakói az 1989-es karnevált? Mire vihette volna Beto a csodálatos bal lábával, ha nincs az a szörnyű szeptemberi éjszaka? És mikor tér vissza a lakótelepre Roberto, az öldöklő angyal, hogy kitöltse irgalmatlan bosszúját? Emlékek, árulások, gyilkosságok, futballkrónikák, receptek, buszozások, vasárnap reggelek, őslakosok, bevándorlók és visszatérők: a Lisszabon külvárosában található Amélia lakótelepen ott lüktet az egész emberiség. Bruno Vieira Amaral elbeszélője pedig fekete humorral átszőtt enciklopédiába rendezte ezt a hol bizarr, hol a reménytelenség melankóliájával teli világot, hogy maga is számot vessen egykori vágyaival és ábrándjaival. Bruno Vieira Amaral (1978) portugál regényíró és irodalomkritikus, az Expresso című folyóirat, valamint a Rádio Observador munkatársa. Íróként ezzel a regényével debütált hazájában, és rögtön számos rangos irodalmi díjat nyert vele. 2015-ben az Európai Elsőkönyvesek Fesztiváljának portugál résztvevője volt. Ma velem leszel a paradicsomban című regénye 2019-ben jelent meg magyarul.

A természet és a sors sodrása erősebb, mint hinnénk. A Maine állambeli Ross Point városka függőhídján Luke Roy a korláton ül, és ugrani készül. Egész életében az öngyilkosság gondolatával viaskodott. Ahogy azonban szertefoszlik a köd, kiáltásokat hall a folyó felől. Egy felborult kirándulóhajóról egy fiút sodor az ár a sziklák és a tenger felé. Luke nem tétovázik: utánaveti magát. Az örök kívülálló ezzel akaratlanul is hőssé válik, és olyan fordulatot vesz az élete, amire álmában sem gondolt volna.Gerard Donovan (1959) ír regényíró, költő és fotográfus, a délkelet-írországi Wexfordban született. Filozófiát, germanisztikát és klasszikus gitározást tanult, regényei mellett versesköteteket és novellákat is publikált. Julius Winsome című harmadik regényét számos nyelvre lefordították. Ez a könyve eddig csak németül jelent meg a Luchterhand Kiadónál 2021-ben. 2004-ben ő volt az Európai Elsőkönyvesek Fesztiváljának ír résztvevője Budapesten.

Mickey James 19 éves, New York-i wannabe influenszer nagyratörő álmokkal. Sikeres divatmodell akar lenni – bármi áron. De a nagy áttörés csak nem akar összejönni, így a lány kedvenc celebje, Gemma tökéletes Instagram-életében keres vigaszt. Megszállottan követi imádottját, mígnem egy nap Gemma nyomtalanul eltűnik. Mickey előtt megnyílik a lehetőség, hogy példaképének helyébe lépve igazi sztárrá váljon, de hamar rá kell döbbennie: a valóság nem mindig filterezhető… Hayley Phelan bemutatkozó regénye fordulatos pszichothriller a szépségipar és a közösségi média sötét oldaláról. HAYLEY PHELAN regény- és újságíró, cikkei többek közt a Vanity Fairben, az Elle-ben, a Vogue-ban, a Wall Street Journalban és a New York Timesban jelentek meg. Torontóban született és nőtt fel. Jelenleg Los Angelesben él.  

Heim Hochland, Bajorország, 1944. Az árja faj utánpótlásának biztosítására alapított szülészeten harmonikus környezetet biztosítanak a tiszta vérű édesanyák és újszülöttjeik számára. Itt él a könyv három főszereplője. A francia Renée, aki miután beleszeretett egy német katonába, a csecsemőotthonban talál menedéket, miközben gyermeke megszületésére vár. A német Helga, a várandós nők és csecsemők gondozásáért felelős mintaápoló, aki csak fokozatos ébred rá, hogy nincs minden rendben a Himmler alapította és pártfogolta Lebensborn-otthonok körül. És a lengyel Marek, egy deportált, legyengült lengyel férfi, aki más foglyokkal együtt építi a létesítményt kiegészítő házakat. Ahogy a szövetséges erők közelednek, az addig biztos hátteret nyújtó intézmény élete is egyre nehézkesebbé és kiszámíthatatlanabbá válik, és a három főszereplő sorsa gyökeresen megváltozik. Caroline de Mulder könyve páratlan érzékenységgel tárja fel a női sorsokat a náci Németország ép ésszel felfoghatatlan kulisszái között."Egy árja gyerekgyár dermesztő regénye." (Le Monde)"Önöknek hála, kedves anyák, akik a legjobb vérből valók, vom besten Blut, és olyan társat is választottak, akik faji szempontból szintén a legmagasabb értéket képviselik, néhány nemzedék alatt Németországunkban a tisztátalan vérnek nyoma sem marad. Legfeljebb egy évszázad kérdése. A Heimeket azért hoztuk létre, hogy itt megszülessenek fajunk legkiválóbb példányai: az önök gyermekei. A mi hitvallásunk - a vérünk."Caroline De Mulder 1976-ban született Gentben, franciául beszélő belga író. Felváltva tanult hollandul és franciául, ezért azt vallja, hogy két anyanyelve van. Párizsban és Namurban él, utóbbi városban irodalmat tanít az egyetemen. Számos elismerésben, például a rangos Sade-díjban részesült eddigi pályafutása során. Több regény szerzője. Magyar nyelven ez az első könyve.

Lehet-e értékes életet élni állandó fájdalom mellett?Mi történik velünk, ha a migrén miatt folyamatos szobafogságra vagyunk ítélve?Teljes értékű anyának érezhetjük-e magunkat, ha emiatt sokszor képtelenek vagyunk jelen lenni gyerekeink életében?A világon minden nyolcadik ember migrénben szenved, Magyarországon pedig mintegy 1,2 millió embernek kell együtt élnie vele. Celia Svedhem mélyen személyes könyvéből egyszerre ismerhetjük meg egy kétgyermekes anya krónikus migrénnel folytatott küzdelmét és a migrén kultúrtörténetét.Ahogy a szerző a gyógyulás útjait keresi, fokozatosan feltárul előttünk, hogy jutottunk el a kezelésben a fejre kötözött vakondtól az ISTDP-terápiáig, hogyan próbált úrrá lenni fájdalmain Charles Darwin, Sigmund Freud és Virginia Woolf, és hogyan fordította kreatív energiává migrénes tapasztalatait Salvador Dalí, Richard Wagner vagy épp Lewis Carroll. Svedhem minden részletre kiterjedő nyomozása nemcsak a betegség összetettségét mutatja meg, de azt is, hogyan enyhíthetjük panaszainkat és nyerhetjük vissza a kontrollt az életünk felett.Celia Svedhem svéd pszichológus, író. Rendszeresen ír irodalomról és pszichológiáról a Göteborgs-Posten, a Vi, a Psykologtidningen és a Svenska Yle számára. Két gyerekkönyv szerzője.

"Ki ne szeretne visszautazni a múltba és megismerni az igazi Sisit? Megtudni, hogyan igyekezett megtalálni a helyét a bécsi udvarban és megfelelni anyósa, Zsófia főhercegné elvárásainak? Tanúja lenni egy lángoló szerelemnek és egy rendkívül súlyos házassági válságnak?Nem kis kihívás Sisi életének ezt az időszakát hitelesen rekonstruálni. A regény lapjain mégis olyan elevenen és valósághűen jelennek meg az események, mintha valóban ott lennénk Erzsébet királyné mellett a császári udvarban eltöltött első nyolc évének legboldogabb és leggyötrelmesebb pillanataiban.Vas Viktória kimerítő alapossággal tanulmányozta a forrásokat, és a korszak etikettjében is jártasságot szerzett, hogy az udvari életet autentikusan tárja elénk. Regénye bizonyság arra, hogy be lehet mutatni a császári pár kapcsolatát a mai kor igényeinek megfelelő intim részletességgel a történelmi hitelesség csorbulása nélkül is."Káli-Rozmis Barbara"Akármit tett, bármennyire próbált megfelelni - szépnek lenni, kedvesnek, odaadónak -, mindig volt valami, ami miatt rossz szemmel néztek rá. Ha visszahúzódott, önzőnek tartották. Ha megjelent, akkor feltűnősködőnek. Ha szót emelt, hálátlannak. Ha hallgatott, közönyösnek. És ahogy egyre világosabban látta mindezt, úgy vált számára bizonyossá: lehet, hogy ő a császárné, de itt sosem lesz több megtűrt személynél."Vas Viktória több mint húsz éve aktívan kutatja Erzsébet királyné életét. 2019 óta ölti magára Sisi alakját változatos programokon, önállóan vagy más előadókkal közösen, illetve rövidfilmekben és a sajtó különböző felületein is alakította már a királynét. Legfőbb célja, hogy a közönség ne csak egy történelmi alakot, hanem az érző embert lássa Erzsébetben.www.aqueensstories.hu